Petőfi Népe, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-05 / 182. szám
6 oldal, 1991. augusztus 5. PETŐFI NÉPE 07—07—07 Átmenet a börtön és a szabadság között • Szabadulásra várva a kalocsai átmeneti csoportban. Nem könnyű visszatérni a börtönben eltöltött egy-két hónap után sem a szabad életbe. Hát még akkor, ha az elítéltnek éveket kell lehúznia rács mögött valamilyen súlyos bűncselekmény miatt. Éppen ezt a beilleszkedést hivatott megkönnyíteni az 1979. évi 11. számú törvényerejű rendelet 29. paragrafusa, amely kimondja: „Azt az elítéltet, aki büntetését fegyház- ban, vagy börtönfokozatban tölti, és a szabadságvesztésből legalább öt évet kitöltött, a társadalomba való beilleszkedés elősegítése érdekében, a várható szabadulás előtt — legfeljebb két évvel átmeneti csoportba lehet, hat hónappal átmeneti csoportba kell helyezni.” A Kalocsai Fegyház és Börtönben immár több, mint egy évtizede működik ilyen csoport. Jelenleg tizenhat elítélt lakik az e célra kialakított, három speciális zárkában. A zárkamegjelölés ez esetben talán még sántít is egy kicsit. A kalocsai börtönnek ez a három zárkája ugyanis sokkal barátságosabb a többinél. Rádió, lemezjátszó, nagyképernyős tévé, hűtőszekrény kapott itt helyet. Az asztalon virág, az ablakon függöny, a padlót szőnyeg borítja. Az átmeneti csoportban nem csak a szobák berendezése más. Az itt lakók életrendje is sokkal szabadabb a börtönökben szokásosnál. Szabadon mozoghatnak az intézet területén, szabadidejüket saját belátásuk szerint oszthatják be, havonta fogadhatnak látogatókat, és még hosszan lehetne sorolni a csak nekik járó kedvezményeket. A csoportos foglalkozások többsége ugyancsak a „kinti életre” hangolást szolgálja. Olyan előadásokon, beszélgetéseken vehetnek részt, amelyeket felkért külső előadók, illetve az intézet szakemberei vezetnek. A szabadulok számára nem érdektelenek az itt felvetett kérdések: milyen munkavállalási lehetőségek, milyen lakáshelyzet, , milyen árak várják őket, ha kilépnek a kapun ... G. B. Hogyan büntetnek külföldön? Még mindig divat szidni Magyarországon a szabályszegőket leleplező, az autósokat — úgymond zaklató — igazoltató rendőröket. Évről évre sok, külföldre járó honfitársunk tér úgy vissza, hogy ha imába nem,is foglalja hazai egyenruhásainkat, mégis sokkal elnézőbb fellépésükkel szemben, mint korábban. Most nem azokra gondolok, akik a korábbi évek egyes északi vagy déli szomszéd országokbeli radarellenőrzésekbe futottak bele. Akik csodálattal tapasztalták, hogy e helyeken kizárólag a külföldiek szabálytalankodnak, a hazaiak mégcsak véletlenül se. Akiknek igencsak gyanús volt, vajon miként lehet, hogy amikor a sebességmérőjük hatvanat mutat, akkor az állítólag a kocsijukat bemérő radaron hetven vagy még több látható. Most a nyugati rendőrökre gondolok. Azokra, akik nem tűrnek nem hogy vitát, de még csak visszabeszélést sem. Akik — igen mindig hitelt érdemlően — szabályszegésen tetten ért autósnak röviden elmagyarázzák, hogy mit tett, majd ellentmondást nem törően kérik a turistának bizony kemény büntetés összegét. S ha esetleg a magyar autósnak nem volna már pénze, vagy bármi oknál fogva nem akaródz- na fizetni: már zárhatja is le az első parkolóhelyen a kocsiját, s mehet gyalog, amerre lát, pénzt gyűjteni. Sok autós nyarát keserítette meg már, ha ugyanúgy viselkedett a vendéglátó ország útjain, mint néhány külföldi idehaza. Gondoljunk erre is, amikor külföldön időt akarunk behozni, szabálytalan helyen akarunk parkolni! Meg arra is, hogy a vagányságot a többség ott sem szereti. Mindannyiunkról, rólunk, magyarokról alkotnak így rossz képet. I. F. 04 • 05 • 07 EL KELL TÜNTETNL A KÉSZPÉNZT Vigyázz, ha jön a kútrabló! Az ORFK bűnmegelőzési osztályán a közelmúltban értekezletet tartottak az üzemanyag-forgalmazó társaságok képviselőinek részvételével, ahová meghívták a Magyar Posta Vállalat és a Magyar Nemzeti Bank képviselőit is. A találkozón előterjesztett jelentésben megdöbbentő statisztikát tártak a résztvevők elé. Az elmúlt két évben csaknem húsz benzinkutat raboltak ki. Ha így megy tovább, a rablások száma rövidesen akár százra is nőhet, az anyagi kárt pedig még becsülni sem lehet. A sors fintora, hogy a tanácskozással majdnem egy időben raboltak ki egy újabb benzinkutat! A kutaknál — a forgalomtól és a pénzszállítás gyakoriságától függően — nagy összegű készpénz halmozódott fel, hiszen mindenki készpénzzel fizet! Az üzemanyag-forgalmazók és a rendőrség, persze, nem nézi ölbe tett kézzel az eseményeket, megpróbálnak hatékony megelőzési módszereket alkalmazni. Ám bármily korszerűek is ezek, a tüneti kezelésnél többre nem futja belőlük. Nem a benzinkutaknál kell tehát megvédeni a készpénzt, hanem „el kell azt tüntetni” onnan, vagy inkább helyettesíteni. A készpénz-helyettesítők alkalmazása nemcsak a bűnözés növekedése miatt várható veszteségek elkerülésével kecsegtet, hanem gyorsabbá, egyszerűbbé is teszi az ügyfelek kiszolgálását és olcsóbbá a benzinkutak üzemeltetését. A készpénzkímélésnek itt két lehetséges útja van: a csekk és a fizetési kártya. Mindkét formára találhatunk jó példákat a világban. Felsorolásuk helyett lényegüket érdemes ismertetni. Ha fogytán a benzin, és az autós tankolni akar, begurul a kúthoz, megtölti a tankot, majd nem az érte járó készpénzt kezdi számolni — amit mellesleg a kútkezelő újra átszámol —, hanem kitölt egy csekket. Ha azon az adatokat előnyomtatták, mindössze az összeget irja rá és szignálja! Vagy pedig előveszi tank-, helyesebben bankkártyáját, és azzal fizet néhány másodperc alatt. Meglehetősen költséges megelőzési módja ugyan ez a kútrablásoknak, mégis az ilyen megoldásé a jövő. A külföldi tanulságok alapján egy jól átgondolt, a hazai igényekhez és adottságokhoz igazított és a későbbiekben módosítható kész- pénzkímélő fizetési rendszer bevezetése a jelenlegi, mintegy 1400 benzinkútnál talán mégsem a legköltségesebb megoldás. Az üzemanyag-forgalmazókon kívül ér• Ez a benzinkút jobb helyre már nem is kerülhetett volna. A rendőr-főkapitányság szomszédságában mérik az üzemanyagot a kutasok. dekeltek benne a bankok, a posta, a biztosítók és végül, leginkább a fogyasztók. Az ötlet nem új, csak meg kell tanulni kiszámolni a költségeket, szembeállítani az így elkerülhető veszteségekkel, azután pedig úgy, dönteni, hogy mindenkinek megérje. Úttörők már vannak, mint például a Dunabank. A némely benzinkútnál látható kiírás azonban „Dunabank- hitelkártyát nem fogadunk el”, nem a konstrukció népszerűségét minősíti. A jegybank szerepe és felelőssége elsősorban abban áll, hogy az érdekelteket informálja, tervezési és költségelemző munkájukat segítse, valódi érdekeiket megismerje, majd ügyeljen a közösen megállapított játékszabályok betartására ott, ahol ez az egységes országos pénz- forgalmi rendszer megteremtése érdekében szükséges. És még valami: az üzemanyag-forgalmazók — érthető — még egymás előtt is titkolják egy-egy új biztonsági intézkedés, berendezés vagy rendszer mibenlétét. A készpénzkímélésnél erre nincs szükség. Annál jobb, minél egységesebb és általánosabb a készpénzkímélők használata a benzinkutaknál. És ettől még szabad a verseny a társaságok között, a szolgáltatás minőségében. Varga István 04 — 04 — 04 Amíg a mentő a helyszínre ér A mentősök a riasztás után egy, éjszaka két percen belül elindulnak a hívás helyszíne felé. A megkülönböztető jelzést használó jármű útja - a laikus így gondolná — akadálymentes, az autósok, a gyalogosok mindenütt előzékenyen engedik tovább őket. Arról, hogy mennyire nincs ez így, a kecskeméti mentőállomáson akár órákon keresztül tudnának mesélni. — Az igazság az, hogy a magyarországi alacsony közlekedési morál miatt elég sok gondunk akad a vonulásokkor. Például gyakori az az eset, amikor a szirénát hallva egyáltalán nem húzódnak le, nem néznek a visszapillantó tükörbe, és szinte feltartanak minket. Amennyire tudom, hasonló problémáik vannak a tűzoltóknak, sőt még a rendőröknek is. Ez egyszerűen érthetetlen. All a gyalogos az út szélén, de ö még pont akkor akar átszaladni, amikor a mentöt meglátja. Elénk fordul a mellékutcából az autó, szembe jön a kereszteződésben, s még rosszabb, amikor megijed, és leblokkol előttünk. A budapesti forgalomról sok rosszat mondanak, mégis könnyebb dolguk van az ottani kollégáinknak. Összehasonlíthatatlanul udvariasabbak —szerintem—a fővárosi autósok. Ugyanígy a külföldiek is. Előttük szemmel láthatóan nagyobb a becsülete a beteghez siető mentőautónak. Hogyan tudnák segíteni a gépkocsi- vezetők a mentő vonulását? Meglepően egyszerűen. Ne ijedjenek meg a sziréna hallatán, viszont lassítsanak, keressék meg a hang forrását, húzódjanak félre, ne induljanak el a kereszteződésben, még akkor sem, ha éppen nekik jelez szabad utat a lámpa. Gondoljanak arra, hogy talán éppen az ő reagálásukon múlik egy baleset sérültjének az élete. n. n. m. WOODY ALLEN: Egy betörő vallomásai (részlet) Miféle tanácsot is adhatnék az átlagos polgárnak, hogyan védekezzen a betörök ellen ? Hát, elsősorban hagyja égve a villanyt, ha elmegy hazulról. Legalább hatvanas körte legyen, mert ha gyengébb. a betörő elégedetlen lesz a világítással. és felforgatja a házat erősebbért. A másik lehetőség: tartson kutyát, de ez nem üzembiztos. Valahányszor kutyás házat akartam kirabolni, mindig vetettem az állatnak némi strichninnel kevert kutyaeledelt. Ha nem hatott, akkor darált húst és Theodore Dreiser-regénye- ket kevertem össze fele-fele arányban. Ha úgy alakul, hogy távoznia kell, és önzetlen marad a ház, nem árt, ha az ablakba helyezi önmaga kartonsziluettjét. Bármilyen sziluett megteszi. Egy bronxi pasas egyszer kirakta Montgomery Clift kartonalakját, azután elment víkendezni. Később véletlenül arra sétált Montgomery Clift, meglátta az árnyképet és meglehetősen ideges lett. Megpróbált elbeszélgetni vele, ám amikor az hét órán át egy szót sem felelt, Clift visszament Kaliforniába, és azt terjesztette a barátai közt, hogy a New York-iak sznobok. Lla betörés közben lepi meg a behatolót, ne ijedjen meg. Ne feledje: ő éppúgy megijedt, mint maga. Legjobb, ha maga rabolja ki őt. Ragadja magához a kezdeményezést. és szabadítsa meg a rablót órájától és tárcájától. így aztán a rabló bemászhat az ágyába, míg maga elmenekül. Egy alkalommal, amikor ezzel a védekezésmóddal ejtettek csapdába, megrekedtem Des Moinesban, ahol aztán hat évig éltem együtt egy másik ember feleségével és három gyerekével, s csak akkor léphettem le, amikor, szerencsémre, megleptem egy másik betörőt, aki aztán elfoglalta a helyemet. A hat év, amit abban a családban töltöttem, igen boldogan telt, és gyakran gondolok rájuk szeretettel, ámbár a kényszermunkán összeláncolt rabok életében is akadnak szép pillanatok. 05-05-05 Nem unatkoznak a kalocsai tűzoltók Lakóháznak és raktárnak építették a harmincas években azokat a városközponti házakat, amelyekben ma a kalocsai tűzoltók laktanyája található. Éppen ebből adódóan a létesítmény napjainkra egy szűknyakú uniformishoz vált hasonlatossá: fojtogatja tulajdonosait. A szűk udvaron nehezen férnek el terjedelmes járgányaikkal, s hiába lenne égetően szükségük új raktárra, nincs hová építeni. Mint ahogy azt Kunsági Ferenc őrnagytól megtudtuk: a pénzhiány miatt még sokáig nem számíthatnak új laktanyára. Hasonló okok miatt kell meglehetősen elhasznált eszközökkel dolgozniuk. A tüzekhez jobb híján 10- 13 éves fecskendőkkel vonulnak ki. A legfiatalabb speciális gépkocsijuk, az úgynevezett létraszer négyéves. A parancsnok elmondta: többször szerepelt már a tervekben az elaggott fecskendők cseréje, ám a lapos pénztárca mindig megálljt parancsolt a beszerzőknek. Pedig a kalocsai tűzoltók működési területe nem csekély. Dusnoktól Dunavecséig, a Duna mentén hetven kilométer hosszan húzódik az a sáv, ahol meg kell fékezniük az egyre gyakrabban felcsapó lángokat. Mert a tűzesetek száma — sajnos — évente 10-20 százalékkal nő. így az öregedő technikával az embereknek egyre • Minden másodperc számít. nagyobb erőfeszitéseket kell tenni- ök, hogy maradéktalanul ellássák feladatukat. A kalocsai tűzoltók havonta átlagban 230-240 órát vannak készenlétben a laktanyában. Akad tehát tennivalójuk bőven. Sőt, vannak bosszantó plusz teendőik is. Ezek a hivatalosan „téves jelzések”, amelyekből mostanában naponta egy-kettő is befut. Ilyenkor többnyire gyerekek, játékból riasztják őket. Bizony veszélyes az efféle játék, mert az így elveszített percek súlyos pénzekbe, rosszabb esetben emberéletekbe kerülhetnek. Gaál Béla • Vonulnak a fecskendők. (A szerző felvételei) RENDORVICCEK Közlekedési baleset okozóját hallgatják ki a rendőrségen, majd a végén a nyomozó így ösz- szegzi a gyanúsított által előadottakat: — Ha jól értettem, akkor Ön szerint a kerékpáros, akit elgázolt, 130 kilométeres sebességgel száguldott át a kereszteződésen, és a macska, amelyik az úton szaladt, akkora volt, hogy akadályozta a látást. . . * A rendőrök tanakodnak a belvárosi buszmegállóban. — Busszal menjünk, vagy gyalog? — Hát, amelyik előbb jön . . . * A részeg kerülgeti a rendőrt. Biztos úr! Mondja, hány púp van a fejemen? — Három —- feleli a rendőr. — Köszönöm — hálálkodik a részeg —, akkor már csak két oszlop van hátra, és máris otthon vagyok! A SEGÉLYHÍVÁS telefonszamai MENTŐK 04 TŰZOLTÓK 05 RENDŐRSÉG 07 Az oldalt összeállította: Noszlopy Nagy Miklós
