Petőfi Népe, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-27 / 122. szám

PETŐFI NÉPE 1991. május 27., 5. oldal VAN-E RÁ GYÓGYÍR? Betegeskedő gyógynövénytermesztés Csodálatos vidék. Rétek, facsopor­tok, bozótok. Tele fűvel, virággal, amikben köztudottan orvosság van. Gyűjthető orvosság vagy alapanyag, gyógynövények ezerfélesége. Szólt is annak idején, a hetvenes években, hosszú távú elképzelés arról, hogy a környéken a híres-neves dohányterme­lés mellett — a több lábon állás elvei szerint meg kellene honosítani a gyógynövények gyűjtését és termelését. így is történt mindez Kunadacson, ahol az elképzelés gyakorlati megvaló­sulásaként megszervezték a gyógynö­vények gyűjtését, előfeldolgozását. Ugyanakkor - úgy gondolva, hogy a helyi Barátság Tsz gyenge földjeinek egy részét így hasznosítják — eltelepí­tettek, vetettek néhány gyógynövény­fajt. A gyűjtött és „megtermelt” termés elhelyezését is megoldották, jó néhány piacbetörési kísérlet után. A Pharma- trade külkereskedelmi vállalattal együttműködve Franciaországban, az NSZK-ba szállítottak. Olyannyira si­keresnek indult a dolog, hogy beruhá­zást terveztek és valósítottak meg. Mintegy 2 millió forint értékben szárí­tót építettek, berendezték, gépkocsit vásároltak. Külön biztató jel volt, hogy a Pharmatrade ehhez a beruházáshoz anyagi segítséget is nyújtott. • Hál’ istennek ennek már van gazdája! — a citromfüvet zsákolja Rapcsák Györgyné és Juhász Ferencné. (Fotó: Tóth Sándor) Mindezen felbuzdulva a tsz-beliek úgy döntöttek, megér a gyógynövény­termelés nagyobb kockázatot is. Sze­reztek szaporítóanyagot, citromfűéi, édesköményét, kakukkfűét. Vetettek, telepítettek, szigorú termesztési tech­nológiát tartattak be a termelőkkel. In­tézték a folyamatos munkához szüksé­ges ügyeket. Csak egy eseménnyel nem számolhattak, a csernobili atomerőmű robbanásával. Az volt az a pont, ami­kor megfordult a kocka, az addig sike­resnek tűnő vállalkozás befuccsolt. És azóta sem állt talpra, pedig hány év telt el azóta! A külkereskedelmi vállalat küszkö­dik. tehát minden, nagyobb piaci koc­kázattal járó terméktől megszabadul. A tsz viszont ragaszkodik az elveihez, a tagság érdekeit tartja szem előtt. Vagyis — az ígéretet be kell tartani alapján — felvásárolja a tagjaitól a gyógynövényt, kezeli, szárítja, lezsá­kolja, betárolja. Vállalja, hogy ki tudja meddig, készletez, ki tudja mikor, mi­lyen áron és egyáltalán tudja-e értékesí­teni. Az abszolút negatív eredmény: több 100 mázsa, körülbelül 3 millió forint értékű gyógynövény a raktár­ban. A termelők csalódottak, hiszen előre így lehetett számítani több­éves bevételük forrását, például az éve­lő citromfüvet ki kellett szántani. A legújabb fejlemény egy kissé sze­rencsésebb, vevők jelentkeztek a leszá­rított gyógynövényre, talán kiürülhet a tároló. És egyre több szó esik az egész­séges életmódról, aminek alapja a gyógynövények használata. És máris itt a dilemma: telepítsenek-, ültessenek- e ismét? És a tervekbe beleszól az or­szágos elképzelés. Pontosabban a bi­zonytalanság. Felvállalja-e a több évre szóló termeltetést a gazdaság úgy, hogy azt sem tudja, fennmarad-e? Végül is lehetne ezt a gyógynövényágazatot a klasszikus szövetkezés elvén is felépíte­ni! Úgy, hogy a termelők önállóan ter­melnek, a szövetkezet pedig az értékesí­tés gondjait vállalja fel. Igen ám, de a termelő csalódott, nemhogy önállóan nem fog gyógynövényt termelni, ha­nem meg sem hagyja győzni magát en­nek jó oldaláról. Szóval, ott virít a réteken a gyógynö­vény, a földekről — bebizonyosodott — jó termés takarítható be. Ez az alap­ja mindennek. Vagy mégsem? G. E. Menedzsertréning angol oktatókkal Az első olyan, háromnapos mene­dzsertréninget tartották a múlt héten Kecskeméten, amelynek programját, tematikáját az angliai Kent megye szakemberei állították össze, s ők sze­mélyesen vezették az angol nyelven megtartott foglalkozásokat is a Bács- Kiskun megyei résztvevőknek. A ren­dezvény lényegében az első konkrét eredménye annak, a hosszabb távra tervezett együttműködésnek, amely ki­alakulóban van Kent megye és Bács- Kiskun között. A négy előadó, Janet Ross, Phil Ben- neta, Paul Kctchley és Mike Whitfield, a Kent megyei tanács szakértői kifeje­zetten erre a három napra érkeztek Kecskemétre. A velük folytatott be­szélgetésből megtudtuk, hogy olyan in­formációkat, gyakorlati tapasztalato­kat és megvalósítható ötleteket vitat­nak meg a foglalkozásokon, amelyeket Angliában már eddig is eredményesen alkalmaztak a menedzserképzésben. Miután tudjuk, hogy a magyar gazda­ságnak égetően szüksége van a külföldi tapasztalatok hasznosítására, így pró­bálnak meg segíteni részben a vállalko­zóknak, részben a magyar kollégáik­nak, hogy ők is kialakíthassák a maguk saját menedzsertréningjét. Ez a kurzus egyébként hároméves periódust ölel föl, amely három komp­lett programot tartalmaz, mindegyik egy 3, egy 5 és újabb 3 napos foglalko­zássorozatból áll. Az első most volt, folytatása, és a második program indu­lása ez év októberében esedékes. A be­fejezés jövő év februárjában, az utolsó programé pedig várhatóan 1993 máso­dik felében lesz. Az eddigiek során jó néhány infor­mációt kaptak a tanfolyam résztvevői, akiknek a következő találkozásig el kell készíteniük házi feladataikat. Eh­hez majd azon anyagokat, videokazet­tákat is felhasználhatják, amelyeket a kecskeméti központ számára küldenek Kentből. A dolgozatokat az angol ok­tatók értékelik, s erre alapozva szerve­zik meg a második előadás-sorozatot, amelyben már ők is hasznosítják a ma­gyarországi tapasztalataikat. A Kent megyei előadók azt remélik, hogy a harmadik év végére mintegy ötven olyan hallgató lesz, aki az üzleti élet, a vállalkozás világából, vagy me­nedzserképzőként elsajátítja az általuk kínált ismereteket, és maga is részben sikeres üzletemberré, valamint a szak­ma oktatójává válik. Egyben képes lesz arra, hogy újabb külföldi eljárásokat, amerikai, japán tapasztalatokat is megfelelően alkalmazni tudjon. Az angol oktatók költségeit teljes egészében egy alapítvány fedezi (HALP). A magyar résztvevők — akik most főként megyebeli főiskolai okta­tók számára feltétel a megfelelő an- golnyelv-tudás, s nekik is csak a saját ellátásuk költségeit kell fizetniük. A hallgatók most heten vannak, de a következő csoportokat 20-20 fővel akarják indítani. V. T. Bécs EXPO nélkül is építkezik Bécs vezetése mintha fellélegzett vol­na a meglepő döntés után, amikor az osztrák főváros lakossága népszavazás­sal a maga részéről lemondta az 1995-ös bécs budapesti világkiállítás rendezé­si jogát. „Lemondtunk egy lehetőség­ről. most viszont másokat használha­tunk, kisebb kockázattal" — nyilatko­zott Hannes Swoboda, Bécs tervezési ügyekben illetékes tanácsa. Erre a leg­jobb alkalom 1996, az osztrák államiság millenniuma, amelyről szívesen meg­emlékeznének, mindenekelőtt azok, akik pénzt, energiát vagy szellemieket fektettek az elmaradó világkiállításba. A bécsi városi vezetés képviselői már­is tanácskozást tartottak azokkal a leg­fontosabb cégekkel, amelyek a világki­állításhoz is kapcsolt, jelenleg folyó, il­letve már megtervezett építkezésekben érdekeltek. Megszületett a megállapo­dás, hogy 1996-ra Bécs egyik büszkesé­ge, az ENSZ-város tovább épül. „Most egyértelműen úgy gondolkozhatunk, hogy az új létesítmények állandó jelleg­gel legyenek hasznosíthatók, s nem kell az EXPO-val kapcsolatos átmeneti hasznosításokról töprengenünk — így Hannes Swoboda, aki azt is bejelentet­te, hogy nyárra elkészül Bécs fejlesztésé­nek módosított terve, ősszel pedig meg­indulhat a Duna-partjára szánt autópá­lya építése. 1992-ben már egyes új léte­sítmények el is készülnek. Az osztrák gyakorlatiasság jó példá­ja, hogy EXPO nélkül sem módosul Bécs fejlesztésének alapkoncepciója legalábbis a várost kormányzó pár­tok szerint. Az EXPO-ra kiírt tervpá­lyázat legjobb munkáit alakítják át az új igényekhez igazodva, mert ez gyor­sabb is, olcsóbb is. Az ellenzék a Néppárt — csípőből visszatüzelt, párt- politikai érdekeket emlegetett, és máris közölte: nem szavazza meg az eredeti­leg a világkiállításra szánt területek be­építését. Ferenczy—EUROPRESS TÖBB A KIS CÉG, MINT A NAGY NAGYVÁLLALAT Rekord az idei tavaszi BNV-n Bár az idei tavaszi BNV csütörtökön zárja kapuit, annyi már a nyitáskor bizonyossá vált, hogy a résztvevők nagy száma miatt minden korábbi re­kord megdőlt. Összesen 28 ország 2300 kiállítója vállalta a nemzetközi megmé­rettetést a beruházási javak seregszem­léjén. A világhírű külföldi cégek mellett különösen szembetűnő, hogy a hazai nagyvállalatok közül a korábbinál jó­val kevesebben éltek a bemutatkozás lehetőségével. Nem így az újonnan alakult kisebb gazdasági egységek, vállalkozások. A VOSZ (Vállalkozók Országos Szövetsége) 23-as pavilonjá­ban találkoztunk például a kiskunfél­egyházi Kovács és Therbert Kft. standjával. Az egy éve alakult osztrák —magyar cég speciális, hőhídmentes alumíniumprofilú ajtóit, ablakait mu­tatja be. A kecskeméti Prothermo Betéti Tár­saság az F2-es pavilonban állította ki kerámiaégető és ipari kemencéit. A mellette lévő standon egy osztrák vállalkozó, Hermann Gründel állít ki. akivel a Protermo képviselője már elő­rehaladott tárgyalást folytat közös ki­alakításáról. A Halasi Építőipari Kisgépgyártó Vállalat a többi között az építkezések­nél használatos teherliftjeit, forgódaru­ját, új vakológépét hozta el. A kecskeméti Aluszöv, alkalmaz­kodva a kiállítás jellegéhez, alumini- umházat telepített az építőipari szabad területre. Mivel a beruházási javak vá­sáráról van szó, csak így vehetnek részt, ugyanakkor élve a lehetőséggel, bemutatják kelendő alulétráikat, sátor­vázaikat, kerti bútoraikat és egyéb önt­vényeiket is. Kép cs szöveg: Gaál Béla Fényárban a Kalocsai Elektromecha­nikai Vállalat standja. Díszes öntvények és létrák az szöv standján. Alu- • Ez a felvétel 12 méter magasságból készült. Fotóriporterünket a kalocsai Kisgép egyik kiállítási tárgya, a hidraulikus szerelöállvány emelte magasba. A gyöngyhajú lánytól a menedzseri székig 1976-ban az útlevélosztályon futot­tam bele Bcnkő Laciba. Rágta a kör­mét, Marlboróról Marlboróra gyúj­tott, lihegett és rohant. „Ha nem inté­zem személyesen, lekéssük a müncheni stúdiót ...” Lekésték volna a svájci Ómega-rajongók klubját, az itthoni al­bumokkal azonos számú kinti lemezt, és a Los Angeles Times sem írta volna az Omegáról a címlapon, hogy az egyetlen, kelet-európai zenekar, ame­lyiknek sikerült betörni Európába. Benkő László tehát úgy foglalta el a napokban a Huhgaroton popmárka­menedzseri irodáját, hogy kijárta az összes iskolát és — még zenész is. De nincs iroda. Nincs szék sem. Hodály- ban fogad, ahol kollégák dolgoznak sajtos, titkárnő, reklámfőnök, és ha ügyfél érkezik, akkor marad a hátsó traktusban két fotel, vagy a büfé mel­letti „csöndes” folyosószakasz. Nem áldemokratizmus ez, és nem is helyhi­ány, hanem munkastílus, amit egy kol­lektív szellemhez szokott zenekarveze­tő a magyar popszakma fellegvárában is helyénvalónak talál. Szimbolikus egybeesés, hogy első szólólemezem'■épp akkor jelent meg, amikor elfogadtam a márkamenedzseri felkérést. Egy album - jó esetben háromnegyedévig készül, és én ezt az időt szabályosan végigdrukkoltam, hogy mi lesz a reklámmal. Exkluzív szerződés köt ide, mint zenészt — tehát személyes helyzetem döbbentett rá, hogy akármilyen jó lemezt csináltam, az eladott példányszámokat a ráfordí­tott reklám fogja eldönteni. A reklám- költségekbe egy zenésznek semmi bele­szólása nincs — ha a márkát nem mi magunk, szakmabeliek menedzseljük, akkor egymás után süllyedhetnek el a lemezek, — A lemezpiac helyzete nem ró­zsás. Hogy lehet ezen változtatni? A Hungaroton sztárjai behoznak annyit, hogy a nyereségből jóval töb­bet fordíthatunk tehetségkutatásra. Ebben az egyvárosú országban telje­sen elhanyagoltuk a vidékieket. A ka­posvári színház szindrómája alapján hálózatot szervezek és felkutatom a tehetséges vidéki zenekarokat és szó­listákat. Kecskemétről a Korlársak- kal. Pécsről a Kispál és a Borzzal A KERESZTÉNYEK VÁLASZA Nemzetközi missziós kongresszus Kecskeméten A Dorkás Aid International hollan­diai központú nemzetközi missziós szervezet, amely 12 év óta különféle segélyprogramokat kínál afrikai, kö­zel-keleti és kelet-európai országok­nak. A jól sikerült tavalyi, sárospataki konferencia után, június első napjaiban Kecskeméten rendezi meg második ke­let-európai szimpóziumát. A szervezet magyar képviselőjét, Visky Pált kér­deztük a tudományos ülésszak prog­ramjáról. A Dorkás kelet-európai missziós szekciója „híd-” országnak tekinti ha­zánkat. Olyan terület ez — vélik a hol­land szakemberek —, ahol az elnyoma­tás évei után lehetőség van a segítségre lelki- és anyagi vonatkozásban egy­aránt. Ahonnét tovább lehet jutni a Szovjetunió, Románia és Csehszlová­kia irányába. A hazai segélyprogra­mok szervezője a Dorkás Magyar Sze­retetszolgálat: iskolákat, szociális ott­honokat, ifjúsági táborokat, templom­építéseket segít. A kecskemétit, majd mindjárt utána a marosvásárhelyi kon­ferenciát közvetlenül a holland köz­pont szervezi. Úgy gondoljuk: a nagy. szinte robbanásszerű átalakulás idején nagyon fontos, hogy legyen olyan fó­rum a térség országaiban, ahol megfo­galmazódhatnak a keresztény ember válaszai a kor kihívásaira. A kecske­méti szemináriumon ezért tűztünk na­pirendre olyan témaköröket, mint az üzlet, a gazdagodás, a kommunikáció. máris foglalkozunk, de mondhatnék más példákat is. Vállalni akarjuk a vidéki szakma legjobbjainak arculat- alakítását, menedzselését. Manapság, amikor mindenütt az országban nézik a nyugati tévéadásokat, az igények is mások és a zenekarok is mások abban az értelemben, hogy szinte kész pro­dukciók. Aztán tervezzük azt is, hogy véget vetünk egy rosszízű gyakorlat­nak. Nálunk mindig divat volt teljesen behódolni egy új divatnak és egycsa- pásra megtagadni minden addigit. Az előző korosztályok sztárjai így kerül­tek süllyesztőbe. Hiba volt, mert ódi­vatúvá tettünk egy sor művészt, aki­nek még lett volna közönsége. Pedig ahogy Gene Kelly és Paul McCartney örökérvényű akkor is, ha az új hullám Madonnának kedvez, nálunk is meg­fér egymással a rock, a diszkó és a hagyományos könnyűzene. — Zajosan vitáznak arról is, hogy magyar legyen-c a stílus vagy — úgymond — másolja a nyugati ze­nét ... A skandináv minta alapján szeret­nénk lassan kialakítani külföldön is el­adható produkciókat. Ez kiegészíti azt a törekvést, hogy a műfaj minden ágá­ban teret kapjon a nemzeti identitást kifejező zene. — A Hungaroton popmárka ma már nincs exkluzív helyzetben. Vi­szont még mindig ide tartozik az Il­lés, az LGT, az Omega, a Bikini, a Pa-dö-dö, Éva—Neoton, Szandi, az Exotic, a Republik és a már említett Kortársak. Nem fél attól, hogy a sztárok nem újítják meg a szerző­dést? — Aki maradni akar, marad, aki menni, az menni fog. Huszonöt év eb­ben a szakmában megtanított, hogy jó lemez csak jókedvűen készül, és ezt nem helyettesíti semmiféle írásos vagy szóbeli megállapodás. — Benkő László a menedzser to­vábbra is aktív zenész. I logy fér bele az időbe? — Nehezen. De ha nem vállalom el ezt a feladatot, akkor háromszor olyan nehezen jutunk el a célhoz. Návai Anikó (ATLANTIC SAJTÓSZOLGÁLAT) a társadalmi szerepvállalás lehetőségei. Előadást tart majd számos jeles szakte­kintély. Például Dirk Jan Groot, szer­vezetünk igazgatója, Peter Briscol, a keresztény üzletemberek világszövetsé­gének elnöke, vagy Philip Mackau, a kenyai misszió vezető szervezője, a kommunikációelmélet nemzetközi hírű kutatója. — Kiket várnak a találkozóra? Mintegy kétszáz vendég jelezte érkezését. A Szovjetunióból, Csehszlo­vákiából és itthonról. (Az ukrán dele­gáció 55 tagú lesz.) Többségük üzlet­ember, újságíró, csoportvezető lelkész és pedagógus. F P I V ariációk szirénára és harangra Nem tudom, milyen lehet, de megpróbálom elképzelni.. . Nehe zen megy. Ugyan miféle összhang zattan szabályai szerint szólhatná­nak harmóniában június 30-án, egy órán keresztül, az ország összes te­lepülésén a szirénák és a harangok. Mert a szovjet csapatok a tervek szerint ekkor elhagyják Magyaror­szág területét, de hová hallatszik majd el a szirénák vijjogása, a ha­rangok zúgása . ..' ? Valószínűleg illetékes helyen is fontosnak ítélték a kérdést, ezért távmondatban tudakolták, vajon a településeken bekapcsolják-e a szi­rénákat arra a bizonyos 60 percre, vagy sem. A feladat, a statisztika elkészítése, a polgári védelemnek jutott, s az ottaniak lelkiismerete­sen. precízen megkerestek minden érdekeltet. A válaszokból akár szociológiai tanulmány is kikerekedhetne, olyan jellemzőek. Néhol a sűrű bocsánat­kérések közepette feltett kérdésre: Szirénáznak-e június 30-án? a polgármesterek kérdéssel feleltek: Aki szirénázik, azzal mi lesz? — Kipipáljuk. — És ha nem? — Akkor nem. Ezután már jöhettek az érdemi válaszok. Akadt, aki azt válaszolta, szirénázik. Másik helyen a polgár- mester kapásból elvetette a gondo­latot. A pragmalikusok meg úgy foglaltak állást: pipálja csak ki a polgári védelem a nevünket, mintha nyomnánk a gombot, ellenkező esetben netán valakikben kétségek támadnának, s mire lenne az jó ... De közölték azt is, nem nyomják a gombot. Nem akarnak „kiszúrni” a lakossággal, hisz a sziréna közelé­ben élők beleőrülnének a hangza­varba. A megyére vonatkozó összegzést nem ismerem. Nem tudni, hol ho­gyan döntöttek. Ami biztos: Kecs­keméten és a körzetébe tartozó 12 településen nem szól majd sziréna. Ha belegondolok, hogy a megye- székhelyen 26 hangszóróból áradna a zaj, akkor igazat kell adni a dön­téshozóknak és az álláspontjukat kommentáló illetékeseknek: győ­zött a józan ész. Ezt annál is inkább mondhatom, mert a minap az egyik délvidéki településen éppen sziréna-ellenőr­zést tartott a megbízott vállalat szakembere, amikor arra jártam. No, nem rendkívülit, mindössze az évente szokásosat. Éppen csak megnyomta a gombot, a motor jó ha negyedét érte el a normál fordu­latszámnak, s szinte rögtön le is állította. Mégis, az a hang ...! (váczi)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom