Petőfi Népe, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-27 / 98. szám

1991. április 27. • PETŐFI NÉPE • 3 A KÖZTÁRSASÁGI MEGBÍZOTT POSTÁJÁBÓL Nem sikkasztották el a menekülteknek szánt támogatást Kecelen Névtelen levelekre régtől fogva nem szokás vála­szolni, az ember rosszkedvűen papírkosárba gyűri őket, mondván, hogy ha a szerzőnek nincs bátor­sága aláírni, akkor nem érdemes az ügyet kivizs­gálni. Ebben az esetben azonban fontosnak lát­szott kivételt tenni a megszokás szabályai alól. A köztársasági megbízotthoz eljuttatott beadvány a keceliek érdekében íródott, abban nevek és la­káscímek szerepeltek, tehát ellenőrizni lehetett a névtelen följelentők állítását. Azért írunk följelentőket, mert „Egy Magyaror­szág tisztességéért aggódó csoport” szerepel aláíró­ként, és a levél első mondata úgy szól, hogy: „Föl­jelentést kívánunk tenni az Erdélyből áttelepültek keceli helyzete, és a nekik nyújtott támogatásokkal való visszaélések ügyében”. Ezután a levélben olvasható számos vádpont, amelyek lényege szerint a Kecelen letelepült erdélyi menekülteknek járó állami és karitatív úton szer­zett támogatást különféle ügyintézők elsikkasztot­ták. A névtelen levél egyébként érinti a Kecel kör­nyéki szomszédos falvakban élő menekülteket, ha­sonlóan vádolva az ottani hivatalnokokat is, noha kétségtelen, ezek a települések valóban csak emlí­tésre kerülnek, részletező kifejtés nélkül. Dr. Farkas László államtitkár, köztársasági megbízott hivatala kivizsgálta a névtelen bejelen­tést, és alaptalannak találta. Megállapította a hiva­tal jogászi vizsgálata, hogy Kecel az elmúlt három évben mintegy háromnegyed millió forintot igé­nyelt a Letelepedési Alapból, amelyet részben la­kásvásárlásra, részben szociális segélyre költöttek. Utánajártak annak is, hogy a levélben említett egyéb települések nagyobb összeget nem igényel­tek az alapból, Kalocsa kivételével. A támogatottak Kecelen nem a korábbi tanács­tól vették a lakást, hanem magánszemélyektől. Ez már eleve kizárja a pénzekkel való ügyintézői ma­nipulációt. A névtelen levélben többszörösen emlí­tett keceli nagyvállalkozó pedig nem kap állami támogatást a letelepedettek után, így azt nem is használhatja fel saját céljaira. Az egész följelentés és jogászi vizsgálat nyomán az egyik legfontosabb tanulság, nyilatkozta az ügyintéző, hogy mennyire hiányzik az emberi kap­csolatok pillére, a bizalom. Egy társadalom atom­jaira hullik, ha tagjai képtelenek egymással szót érteni, ha eleve vádaskodással tekintenek körül. Ám mindezek messzire vezetnek, maradjunk az örvendetes ténynél: a vádak alaptalannak bizo­nyultak, a Kecelen élő menekültek támogatásakor nem történt visszaélés. T. L. A német nagykövet bajai látogatása HARTÁRÓL, CSÁSZÁRTÖLTÉSRŐL, KUNBAJÁRÓL, BÁCSALMÁSRÓL CSÁTALJÁRÓL is eljöttek a beszélgetésre Dr. Alexander Amot nagykövet kétnapos bajai látogatásának prog­ramjáról lapunkban részletesen hírt adtunk. A csütörtök este kiemelke­dő eseménye volt, amikor a nagy­követ — eleget téve a Bácska Né­met Kulturális Egyesület és a pol­gármester meghívásának — baráti találkozón vett részt. A beszélge­tésre eljöttek a megye minden részé­ből — Hartáról, Császártöltésről, Bácsalmásról, Kunbajáról, Csátal- járól is láttam német nemzetiségi embereket a közönség soraiban —, bizonyára annak köszönhetően, hogy dr. Alexander Amot nagy tiszteletnek és megbecsülésnek ör­vend ezen a vidéken. Mint tudott, elévülhetetlen érdemei vannak a ba­jai német művelődési központ, az ország legnagyobb, ilyen jellegű in­tézményének létrehozásában. A vendégeket dr. Schwalm Pál, a kulturális egyesület elnöke köszön­tötte, majd a nagykövet emelkedett szólásra. Rövid bevezető előadás­ban vázolta a kisebbségi léttel kap­csolatos tennivalókat: mindenek­előtt az anyanyelv megőrzésének, a hagyományok ápolásának szüksé­gességét. Ámint kifejtette: nem a kormánynak a dolga ezt felülről megszerveznie, legfeljebb a feltéte­leket kell bizto sítania. A többi a né­met nemzetisé gén múlik, mely a tör­ténelem anny i viharában bizonyí­totta hűs égét nemzetiségéhez, „un- garndeut.sch" voltához. (A kifeje­zésnek talán a „magyarországi né­met” fogalom felel meg legjobban.) A nagykő vet arra kérte a jelenle­vőket, hogy éljenek a demokratikus átalakulás a.dta lehetőségekkel, vál­lalják bátr an nemzetiségüket, és ápolják a s-zépen alakuló testvérvá­rosi kapcsc álatokat. A beszél getés során többen, köz­tük a vaskf úti Égi István a kitelepíté­sek, a máhenkij robot, és a németség javainak c dvételéről szóltak, és kife­jezték meggyőződésüket, hogy ez soha töpbé nem fordulhat elő. Hambucíti Géza, a Magyarországi Németek. Szövetségének ügyvezető elnöke a kárpótlási törvénnyel kap­csolatos kérdéskörről, és a szövet­ségnek ; i kidolgozásban való együtt­működési készségéről beszélt. Felszólalt Hanns Rehfeld pécsi főkonz' ul is, aki a konzulátus mun­káját i smertetve felajánlotta segít­ségét Hács-Kiskun megye lakossá­gának . Ha valami negatívumot lehet a beszél getésről mondani, hát mind­össze annyit, hogy az erre szánt másfé 1 óra rendkívül szűknek bizo­nyult j. Kárpótolt viszont bennünket a bar áti találkozót követő színvo­nalas. hangverseny — melyen, ép­pen a nagykövet kérésére, aki na­gyon szereti a klasszikus zenét — a zene iskola, az ének-zenei általános iskofla és a Liszt Ferenc Énekkar adó tt műsort. G. Z. 'löd Küldöttség érkezik a dániai Viborg megyéből Bács-Kiskunba Négynapos látogatásra Bács-Kiskun megyébe érke­zik ma, a dániai Viborg me­gye hivatalos delegációja. A vendégek felkeresik Bács- Kiskun több települését, a megyeszékhelyen kívül el­utaznak Bajára, Kalocsára, Kiskunfélegyházára, Hajós­ra és Tiszaalpárra is, és első­sorban az oktatási-nevelési, szociális és egészségügyi in­tézmények tevékenységével ismerkednek. Szó lesz a Ti- szaalpáron tervezett népfő­iskoláról, s a megyei köz­gyűlés vezetőivel, az illeté­kes szakemberekkel folyta­tandó tárgyalásokon szám­ba veszik a lehetséges együttműködési területeket, és várhatóan már konkrét munkaprogramokat is egyeztetnek. POLGÁRI ÖNVÉDELMI CSOPORT ALAKULT KISKŐRÖSÖN IS Kinevezték az új könyvtárigazgatót . I a,<-. <i„-o ajkún Csatlakozva a vonzáskörzet községeihez (ahol már 8 helyen megalakult) Kiskőrös képviselő-testülete is úgy döntött, hogy létrehozza a polgári önvédelmi csoportot. A rádiókészülékeket a polgári védelem bocsátja a csoport rendelkezésére. A különböző felmerülő költségekre a hivatal 300 ezer forintot különített el. A polgármester tájékoztatta a képviselőket, hogy az OTP március 31-éig Kiskőrösön 888 adóst tartott nyilván. Ezen családok közül 106 adott be a polgármesteri hivatalhoz kér­vényt, melyben az 1500 Ft törlesztésrészlet átvállalását kérték. Ez jelenleg 2,1 millió Ft-ot tesz ki, ami azt jelenti, hogy az elkövetkezőkben is lesz még — a megtakarított pénzösszeg terhére — lehetőség esetleges valós igények kielégítésére. A Petőfi Sándor Városi Könyvtár igazgatójának kinevezése előtt a testület meghallgatta a Könyvtári Informatikai Kamara Titkárságának képviselőjét, Kovács Istvánt. Majd szétosztot­ták a beérkezett két pályázatot és a testületi tagok a pályázatok és a művelődési közoktatási és sportbizottság véleményét fi­gyelembe véve szavaztak. A képviselők 11:5 arányban Szabó Gyuláné kinevezése mellett döntöttek. A képviselők titkos szavazás után megválasztották „A Kis­kőrös városért” Alapítvány kuratóriumát (Ponicsán Imre, Varga József, dr. Tátrai József, dr. Juhász Tibor, Solti Kál­mán, Kiss Ernő, Nagy Tamás Ernőd) személyében. Az önkormányzati képviselő-testület egy előző határozatát módositotta. A dél—délkelet autópálya-projektbe 100 ezer forinttal száll be, és a fennmaradó 100 ezer forintot az alapít­ványba fekteti. A, lakótelkek kialakításának középtávú koncepcióját csak tárgyalta, de határozatot e témában nem hozott a testület. Mert nem látják a hosszú távú koncepciót, és szeretnék, ha a telkeket már a szennyvízelvezetés biztosítása után adnák el. A sportcsarnok működésének kérdésében —- hogy önálló intézményként vagy továbbra is a gimnázium részeként mű­ködjön — nem született döntés, mert a művelődési közoktatási és sportbizottság nem tudta érdemben előkészíteni. Dr. Szenohradszki Béla polgármester tájékoztatta a képvise­lőket, és az egyéni körzetből bejut ottak figyelmét külön felhív­ta arra, hogy lakókörzetükben tevékenyen vegyenek részt a május 4-ei tavaszi nagytakarítás és lomtalanítás szervezésében és lebonyolításában. Az egyebek napirendi pont t árgyalása során Matusik István (MDF) bejelentette egy frakció megalakulását a testületen belül. 4 MDF-es és 3 FKgP-s képviselő bevonásával. A szená­torok tisztázták azt a kérdést is, hogy a társadalombiztosító hozzájárul anyagilag a főállású rendelőintézeti igazgató kine­vezéséhez. Javaslat hangzott el, hogy a volt népfrontszékházról vegyék le a régi cégtáblát. Varga Endre (MDF) felhívta a polgármester figyelmét arra, hogy június 30-áig el kell távolítani a szovjet hősi emlékművet. Befejezésül a testület legközelebbi ülését május 29-én tartja. Brenner László Tóth István (1920—1991) Egy-másfél évvel ezelőtt még hetenként küldözgette Szolnokról humorban pácolt tárcáit s egyéb írásait, ame­lyeket rendszeresen közöl­tünk, mert jó írások voltak, mert az olvasók szerették Tóth Istvánt az embert, az újságírót. Húsz évig dolgo­zott a szerkesztőségben s munkabírásáról, tehetségé­ről, tudásáról, felkészültsé­géről s nem utolsósorban mélységesen humanista hu­moráról naponta meggyő­ződhettünk mi, fiatalabbak, tanítványok, barátok. Él­mény volt vele beszélgetni, ri- portútra menni, együtt len­ni... Már régen tudtuk, hogy beteg. írásai nem jöttek, csak egy-egy kusza levél, telefon a kétségbeesett feleségtől. Tegnap, azután megérkezett a telefax: „Fájó szívvel tudat­juk mindazokkal, akik ismer­ték, szerették, hogy a szere­tett férj és édesapa, Tóth Ist­ván (1956-ban Szolnokon a Nép Lapja főszerkesztője), türelemmel viselt, hosszú szenvedés után, 1991. április 26-án, 71 éves korában el­hunyt. Temetéséről később intézkedünk. Gyászoló csa­ládja, Szolnok. ■ Tóth István, 1920. február 8-án született Budapesten. 'Szülei félévenként tönkreme- nő szabó kisiparosok voltak. A gimnáziumi érettségit ki­tüntetéssel tette le, saját erő­ből, mert elsős korától tanít­ványai voltak, s ebből fedezte ruházatát, tandíját. Egye­temre akart menni, de fél év után dolgoznia kellett. Aztán a katonaság következett, munkaszolgálat, hadifogság. Végül újságíró lett Szolno­kon. 1956-ban egy cikke mi­att letartóztatják. Hét hóna­pot töltött börtönben, s utána csak levéltárban helyezked­hetett el. Az Esztergomi Ál­lami Levéltárban dolgozott 1963-ig, akkor került a Pető­fi Népe szerkesztőségébe, ahol mint főmunkatárs tevé­kenykedett egészen 1982-ben történt nyugdíjba vonulásáig. Munkásságát cikkek, ri­portok, tárcák, krokik, kar­colatok százai őrzik az egyre sárguló újságlapokon. Em­berségét mi vigyázzuk,egyko­ri tanítványok, barátok, mun­katársak, nem halványuló emlékezettel. A FELSZÁMOLÁS MEGKEZDŐDÖTT Huszonnyolcán maradnak a kádgyárban? Felmondták a kollektív szerződést (Folytatás az 1. oldalról) mondana fel a 220 embernek. Követeljük, hogy a kollektív szerződésben foglalt járandóságokat fizes­sék ki, beleértve a végkielégítést is. A felszámoló most már hajlik rá, hogy a végkielégí­tést kifizesse, de csak akkor, ha már értesítette a gyárat. Vagyis várjunk fél évet, egy évet? A Budapest Holding szerint a KZK vagyona többet ér, mint amennyi az adóssága. Hová kerül majd az a pénz? Az állami kalapba? Annak az államnak a kalapjába, amelyik két éve felénk se néz?! Rácz Pál, á munkástanács elnöke: — Ha napokon belül nem kapunk választ a közös állásfoglalásra, megvétózzuk a kollektív szerződés felmondását. Áz első lépcsőben a dolgozók 38 száza­lékát küldik el, de ez az arány csak a fizikaiaknál érvényes, vezető alig van közöttük. A munkástanács véleménye szerint nagyon elgondolkodtató, hogy amíg tavaly prémiumokra, idén, az átszervezéskor egyes vezetői bérek emelésére volt pénz, a munkások végkielégítését nincs miből kifizetni! Az emberek fél­nek az egész felszámolási eljárástól, mert nem tudják: ha eladják a gyárat és kifizetik a hitelezőket, nekik marad-e egyáltalán valami? A fölszámolóbiztos még egyszer sem állt ki a munkások elé. Csak megüzente, hogy annak is el fog jönni az ideje. A munkástanács nevében azt kérdezem: ki törődik itt a munkásokkal és az alkalmazottakkal, akiknek negyven évig mon­dogatták, hogy övék a gyár?! Komoróczki Zoltán, a munkástanács elnökségének tagja: — Az érdekvédelem szempontjából olyan helyzet­be kényszerítettek bennünket, hogy nem tudunk élni a szakszervezeti jogosítványokkal. A felszámolóbiz­tos mindjárt az elején kijelentette: az érdekképviselet­nek véleményezési joga van, de az rajta múlik, meny­nyit vesz a véleményekből figyelembe. A gyárban április 29-én reggel ülésezik a leépítési bizottság, amelynek négy tagja az érdekvédelmi szer­vezeteket, négy tagja pedig a munkáltatót képviseli. A bizottság az elbocsátásokat próbálja ütemezni. A szakszervezet és a munkástanács a jövő hét elején munkásgyűlésre invitálja a vállalat vezetőjét é:s a fel­számolóbiztost. Mi pedig érdeklődtünk a kecskeméti munkaközvetítő irodában: mit remélhet az első lép­csőben elbocsátott 150 ember? A válasz az volt: nem valószínű, hogy valakit is el tudnak helyezni közülük. A felmondási idő leteltéig talán változik a foglal­koztatási helyzet Kecskeméten. De az esélyek nem a legjobbak: a kádgyáriak hatvan százaléka húsz vagy annál is több éve dolgozik most felszámolásr a kerülő munkahelyén. Akiknek menniük kell, nem éppen fia­talok ... Magyar Ágnes (Straszer András fotói)

Next

/
Oldalképek
Tartalom