Petőfi Népe, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-08 / 81. szám

1991. április 8. • PETŐFI NÉPE • 3 VAN VAGY NINCS? Az E-hitel működik, csak éppen hozzájutni nem lehet A maga idejében lapunkban is beszámoltunk arról, hogy a Bács-Kiskun megyei Konzum Kereskedelmi Vállalat 14 kereske­delmi és vendéglátóegységét privatizálták a múlt év végén. Tíz üzletet heten vettek meg, közülük csak ketten tudtak készpénzzel fizetni. A többiek az először egzisztenciaalapnak nevezett hitelre számítottak. Az e kölcsönfonna folyósithatóságáról szóló kor­mányrendelet akkoriban már érvényben volt, azt pedig az illeté­kesek nyilatkozataiból tudta az egész ország, hogy az E-alap a privatizáció hitelforrásaként szolgál majd. A Konzum-üzleteket vásárlók ennek ellenére nem jutottak hozzá — azóta sem — a kölcsönhöz. Sokáig az is kétséges volt. egyáltalán kapnak-e bármilyen hitelt? Mert ha nem, nemcsak hogy nem tudják megvenni a versenytárgyaláson elnyert boltot, hanem még a több százezer forint bánatpénzt is elveszítik. Itt tartott az ügy, amikor az E-alap elosztásában (is) szerepet vállaló Országos Kisvállalkozásfejlesztési Iroda elnökhelyettese, Csaná- dy Ágnes azt nyilatkozta a rádióban: igaz, hogy az E-alap gya­korlatilag nem működik, de még nem is igényelt belőle kölcsönt senki. Azt mondta: a Kónzum-boltokat vásárlók készpénzzel fizettek. Szóval nem elég. hogy csapdába estek a szerencsétlen vállalko­zók, mert hittek a kormánynak, de ráadásul le is tagadták őket Ám, mint azóta kiderült, mindez csak kezdete volt az igazi baj­nak. AZ EGÉSZ ORSZÁG ÚGY TUDTA Úgy alakult, hogy az egyik pórul járt vállalkozó férje — nevez­zük Vállalkozónak — vette kezébe az ügyet, a többiek csatlakoz­tak hozzá. Tény, hogy ez a házaspár került a legnehezebb helyzet­be, hiszen több mint nyolcmillió forintban állt meg az általuk elnyert üzlet licitje. A férj most — dokumentumokkal alátá­masztva — a következőképpen mondja el a történteket: — A feleségem a múlt év december 2-án adta be a pályázatát, amiben arra a kérdésre is válaszolnunk kellett, hogy miből akar fizetni? írtuk, hogy hitelből. Utólag bánjuk, hogy nem tettük hozzá, milyenből, de magától értetődőnek vettük, hogy az E- aiapból, hiszen a kormány direkt a privatizáció támogatására hozta létre. Az alapról szóló rendelet november 27-én jelent meg. Tehát érvényben volt december 4-én, amikor a Konzum levélben figyelmeztetett bennünket: feltételezhetően nem kapunk hitelt az alapból a versenytárgyalásig. Arra gondoltunk — mert ilyen értelemben nyilatkoztak az illetékesek is.-—< hogy csak idő kérdé­se, mikor kezd működni ez a hitelrendszer. ^ December közepén, a versenytárgyaláson az Állami Vagyon­ügynökség (ÁVÜ) képviselője figyelmeztette a résztvevőket: nincs, aki megmondhatná, miért nem lehet az E-alaphoz hozzá­férni, de ennek tudatában üljön le mindenki tárgyalni. Mindez az utolsó Konzum-bolt versenytárgyalásán hangzott el, akkor is a vállalkozók kérésére foglalkoztak a kérdéssel. — Azt követő nap, hogy a feleségem számára elnyertük az áltatank megpályázott üzletek- tóMkérelmet- irtunk-a -Ofenk.nak — folytatja a Vállalkozó —i_Természetesen nem k^ptimk töl-? csont; ma# csSk 4zért sem, “mért 4§aÁ*i 4;i #-1 cfectí lcfto#a' feleségem jogosult az üzlet megvételére, mivel a vagyonügynök­ség nem küldte meg a közjegyzői okiratokat. A többiek is e nélkül próbáltak tárgyalni a bankokkal, persze, eredménytelenül. Ezért a vagyonügynökség által összehívott egyeztető tárgyaláson írásos emlékeztetőt kértünk a versenytárgyalásról. Majdnem egy hó­nappal később kaptuk meg, pedig maga az ügynökség is egy hónapos határidőt adott nekünk a szerződéskötéshez. Pontosab­ban: 30 munkanapot. A Konzum vállalat igazgatója ezen a tár­gyaláson így nyilatkozott: a Magyar Nemzeti Bank munkatársa szerint körülbelül két hét múlva, talán, hozzáférhető lesz az E-alap, Nem lett az, sőt. A róla szóló kormányrendeletet is vissza kellett vonni, mert a hitel egyik részét ígérő német fél feltételeit a magyar kormány nem pontosan ismerte. Az E-alap E-hitellé változott, de hozzájutni továbbra sem lehetett. A BANKOK KORREKTEK VOLTAK — Január 18-án újabb egyeztető tárgyalásra ültünk ősszé a vagyonügynökséggel folytatódik a történet. Ekkor mi. vállalkozók azt kértük, hogy egészen addig, amíg nem kapunk hitelt, ne kötelezzenek bennünket szerződéskötésre. Egy újabb határidőben, február 15-ében egyeztünk meg az ÁVÜ-vel. Múlt az idő. de semmilyen hitelt nem kaptak továbbra sem a vállalkozók. Már csak azért sem, mert a bankok írásbeli nyilat­kozatot kértek arról, hogy a privatizált üzletből mennyi az állam tiszta bevétele. A jogszabályok szerint ugyanis ez az összeg szol­gálhat a vevőnek nyújtható hitel alapjául. Az ÁVÜ azonban nem adta meg a kért információt. — Biztatást sehonnan sem kaptunk, a határidő viszont vésze­sen közeledett, ezért teljes bedobással elkezdtük keresni az E- alapot. Január21. és 25. között írtunk minden banknak, plusz két takarékszövetkezetnek, az Országos Kisvállalkozásfejlesztési Irodának és Antall Józsefnek. Tőle azt kérdeztük: mit tegyünk szorongatott helyzetünkben, melyik bankhoz forduljunk? A mi­niszterelnökihivatal, több mint egy hónap múlva, lényegében azt válaszolta, hogy hivataluk nem pénzintézet. Használható infor­mációt a Magyar Nemzeti Banktól kaptunk, arról tájékoztattak bennünket, hogy az E-alap hitellé változik és majd a kereskedel­mi bankok folyósít hatják. Az Agrobank Rt. türelmünket kérte és jelezte, hogy kérelmünket függőben tartja. Csakhogy a bankok korrekt információi sem biztosíthatták a vállalkozókat arról, hogy a szerződéskötés idejére hozzájutnak az E-hitelhez. A Vállalkozó ezért tette meg a következő lépést: Az Agrobanknál letettem annyi pénzt, amennyi a hitelfelvé­telhez szükséges saját erőt jelenti, így a banktól kaptam hitelígér­vényt. Az ÁVÜ azonban nem reagált rá, így továbbra is maradt számunkra a kényszer, hogy ha a szerződéskötés határidejéig nem kapunk E-hitelt, másmilyent kell felvenni. A vagyonügy­nökség kijelentette, hogy ha nem fizetünk február 15-éig, újra licitáltatja az üzletet. Pedig eredetileg arról volt szó, hogy ilyen esetben a versenytárgyalás második „helyezettjének” ajánlják fel megvételre. NYAKATEKERT INDOKLÁS Amitől annyira féltek, bekövetkezett. Mert nem akarták elve­szíteni a bánatpénzt és az üzletet, kereskedelmi hitelt vettek fel. — Az Agrobankkal kötött szerződésünkben benne van, hogy E-hitelből származó kölcsönt kértünk, ezt azonban nem tudják teljesíteni, mivel erre vonatkozó végrehajtási jogszabály nincs. Ezért kaptunk kereskedelmi hitelt, 36 százalékos kamatra, öt évre, 5 százalékos (egyszeri) kezelésiköltség-díjjal. Jövőre kell kezdeni a törlesztést, a kamat viszont a kölcsönfelvétel napjától „ketyeg”. Februárban 10 napra 70 ezer forintot fizettünk, teljes hónapra ennek háromszorosa lesz a kamat. A legborzasztóbb az a dologban, hogy az sem biztos: a már felvett hitelt egyáltalán átválthatják-e a kedvezményes feltételek- hezjjftött t-felteiü-? .. . . V- Arról van szó ugyanis — magyarázza a Vállalkozó , hogy raÁÜJteí-töl kfiniuíit kellett együyílutkdZatöt arról, hogy a priva- tizálásból mennyi az állam bevétele, ugyanis csak ez az összeg vehető a hitel alapjául. Az ügynökség azt válaszolta: a bank tárgyaljon velük erről. Igazán rendesek voltak az agrobankosok, eljártak az ügyben. Nos, nekik az ügynökség azt is megmondta, amit nekünk nem, nevezetesen, hogy a Magyar Nemzeti Bank fogja eldönteni: egyáltalán kaphatunk-e E-hitelt? Mert igaz, hogy privatizált üzletet vettünk, de az már a mi tulajdonunk. E-hitel pedig csak állami tulajdon vásárlására adható. A cikkíró számára teljesen világos, hogy ez csak egy nyakato­kért indoklás. Az igazi ok valami más. A vállalkozók kiszámol­ták, mennyit veszítenek, ha nem kapják meg az E-hitelt. Egyikük évi 700-800 ezer forintot hét éven keresztül, másikuk körülbelül egymilliót összesen. Mindannyiuk véleménye az: ilyen körülmé­nyek között ráfizetnek a vállalkozásukra. , Miért jó az az államnak, ha a vállalkozók tönkremennek? Miért jó, ha — okulva a; történtekből — ezután mások nem vállalkoznak? Miért jó, ha tisztességes garancia híján, illetve az állam mint üzleti partner megbízhatatlansága miatt leáll a priva­tizáció - , ami, igaz. eddig is csak vánszorgott. Mindez miért jó, kinek jó, kiknek jó ... ? Almási Márta BAJAI ÉS KECSKEMÉTI KÖRKÉP Diákétkeztetés — éhező gyerekek ? „Mi, pedagógusok, tudjuk a legjob­ban, hogy egyre több az ellátatlan gye­rek. Sokszor fordul elő, hogy reggeli, tízórai nélkül jönnek a tanulók iskolá­ba. Ha most, az emelt térítési dijakkal a szülők még az ebédet sem tudják kifi­zetni, akkor a gyerekek estig éhen lesz­nek. Támogatást, segítséget várunk, hogy tanulóink legalább ebédet kap­hassanak. Reméljük, meghallják se­gélykiáltásunkat mindazok, akik a gye­rekek érdekében tenni tudnak!” — írta szerkesztőségünkhöz címzett levelében Tamásné Mészáros Agnes bajai peda­gógus. — Gyermekvédelmi felelős vagyok a bajai kisegítő iskolában — fűzi tovább mondanivalóját Tamásné, immáron személyesen. — Speciális iskola a mi­énk: enyhe fokban sérült gyermekek bentlakásos intézménye. Az sem titok, hogy jó néhány cigány tanulónk van, rendezetlen családi háttérrel. A bajai önkormányzat 50 forintban állapította meg az egész napos étkezés (tízórai, ebéd, uzsonna) térítési díját, ami gyer­mekenként havi mintegy ezer forintot tesz ki. Nincsenek még konkrét adata­ink, hogy hány szülő mondja vissza emiatt a gyermekétkeztetést, s hányán maradnak majd éhen. Nem háríthatjuk el a felelősséget magunktól azzal, hogy miért nem dolgozik a szülő, vagy osztja be a pénzét. A gyereket nem büntethet­jük, nem éheztethetjük. Kilátástalan a helyzetünk. * * * 1991. február 15-én lépett hatályba az a kormányrendelet, amely korcso­portokra lebontva tartalmazza a közét­keztetési ellátásra vonatkozó élelmi­szer-nyersanyagok energia- és táp­anyagtartalmának alsó.hátárát. Mind­ez halaszthatatlanná tette a térítési dí­jak felülvizsgálatát. Szakemberek szá­mításokat végeztek, milyen összegből teljesíthető a gyermekek korszerű ét­keztetése, a központilag meghatározott tápanyagminimumok figyelembevéte­lével. így az önkormányzatok annak függvényében határozták meg áraikat, hogy miként tudtak megegyezni a szol­gáltatóval, vagyis a Vendéglátóipari Vállalattal. Ily módon emelkedtek, például, Kecskeméten az általános iskolai ebéd nyersanyagköltségei (ezt fizeti a szülő) 23 forintról 30 forintra, a napközis díj 35 forintról 45 forintra. * * * Kct és félszer többen vették igény­be az általános iskolások közül a há­romszori étkezést, mint csak az ebédet. Most az arány megfordult — olvassa ki a statisztikából Koncz Sándorné, az alapfokú oktatási intézetek (Kecske­mét) gazdasági ügyintézője. — Ahhoz, hogy senki se mondja le anyagi meg­fontolásból a diákétkeztetést, módosí­tani kellene a rászorultsági keretet, amely tavaly óta nem változott. Ha ez nem történik meg, akkor, véleményem szerint, 10-15 százalékkal csökkenni fog a befizetők száma. A térítési díj valóban drasztikusan emelkedett, azonban égetően szükség volt már a nyersanyagnorma meghatározására. Az elmúlt évben kifejezetten rossz mi­nőségű volt az étel, míg az új normák életbe lépésétől kezdve minőségi javu­lást tapasztalhatunk. * * * A kecskeméti Petőfivárosban, a Vá­sárhelyi Pál Általános Iskola saját konyhával rendelkezik. így hát nem volt kiszolgáltatva az önkormányzat és a Vendéglátóipari Vállalat alkuját kö­vető megegyezésnek. Maguk számol­tak, kalkuláltak, s a napközis díjat 40, míg az ebéd térítési költségét 27 forint­ban állapították meg. Jó néhány forint­tal olcsóbban jönnek tehát ki, mint a Vendéglátóipari Vállalat. Nem is mondta vissza az ebédet egyetlen gyer­mek sem. * * * — A nyersanyagárak átlagosan 40 százalékkal emelkedtek — emlékeztet Lovász Attila, a Vendéglátóipari Válla­lat igazgatóhelyettese —, ezzel szem­ben mi az elmúlt évben egyszer sem emeltünk árat. 1990 utolsó hónapjai­ban már tarthatatlanná vált a helyzet, hiszen a rendelkezésünkre álló pénzből csak a legolcsóbb, gyenge minőségű nyersanyagokra futotta. Az új normá­val és az emelt költségekkel viszont nagyban javult a minőség. Igazán kor­szerű, a gyermekek életkori sajátossá­gainak megfelelő ételeket tudunk biz­tosítani. A diákétkeztetés számunkra minimális nyereséget hoz. Míg a ven­déglátásban 100 százalék feletti rezsi- költséggel dolgozunk, addig a diákét­keztetésben 60 százalékossal. Ebből fi­zetjük a munkabért, a szállítási, amor­tizációs és egyéb költségeket. Ne higy- gyék tehát, hogy ez nagy üzlet szá­munkra! * * * Egyetlen szülőnek sem kell magya­rázni, hogy mennyibe kerül akár egy szelet vajas kenyér még akkor is, ha magunk készítjük. De a gyermek ebből még mit sem ért. Felfoghatatlan szá­mára, hogy miért jut felvágott is pad­társa zsemléjébe, amikor az övében csak lekvár van. A pedagógusok mondják, hogy egyre több az éhgyo­morral iskolába menő gyerek, akinek a nagyszünetben nincs mit a padra teríte­nie, s ebédre sem várja meleg leves. Döbbenetes, de tényszerű: gyermekek éheznek körülöttünk. Magyarorszá­gon, 1991-ben! G. Tóth Tímea NYUGATI KOCSIT KAPNAK A KÖRZETI MEGBÍZOTTAK Esélytelen versenyfutás a bűnözéssel Magyarországon ma már in­kább közbizonytalanság van, nem közbiztonság. Az 1990-es év bűnügyi statisztikája azt mutatja, hogy tavaly, az 1989-es évhez ké­pest 51 százalékkal emelkedett az ismertté vált bűncselekmények száma. Egyes szakértők szerint a tavalyi több mint 300 ezres bűn­cselekményszám 1991-ben fel­kúszhat akár félmillióra is. A nö­vekvő számú bűncselekmény mel­lett a rendőrség működésének sze­mélyi, tárgyi, anyagi feltételei si­ralmasak. Hiába van új helyzet a bűnözésben, a rendőrség e kihí­vásnak még nem tud megfelelni. — Mire elég a költségvetés­ből az idén kapott 19 milliárd forint? — kérdeztük Suha Györgytől, az Országos Rend­őr-főkapitányság sajtóirodájá­nak vezetőjétől. — Arra, hogy a rendőrség ép­pen csak fenntartsa magát. Ez az összeg a tavalyi évhez képest 9 százalékos növekedést mutat, de ha figyelembe vesszük az infláci­ót és a rendőrséggel szemben tá­masztott, egyre nagyobb igénye­ket, akkor azt mondhatom, hogy szinte semmire sem elég. Ebből csupán a létezésünket tudjuk biz­tosítani. Csak az amortizációs keret követi az inflációt, ami azt jelenti, hogy a Zsigulikat le tud­juk cseréim. Szerencsére, már nem másik Zsigulira, hanem Volkswagenre és Fordra, miután a BM által kiírt tendert ezek a cégek nyerték el. — Vidékre is jut majd ezek­ből az autókból? — Elképzeléseink szerint első­sorban a vidéki kapitányságok, rendőrőrsök kapják, miután itt a legrosszabb a helyzet. Ezeken a helyeken az autó létkérdés. Min­denképpen először a körzeti meg­bízott kocsiját cserélik le, már ahol egyáltalán van. Mert cserére van lehetőség, fejlesztésre, új igény teljesítésére azonban nincs. Az év második felében már való­színűleg zömmel nyugati autók járják az utakat. — A technikai felszereltség is eléggé siralmas a kapitány­ságokon. Mihez jutottak, s jut­nak hozzá külföldi segítséggel? — E tekintetben, bizony, igen messze vagyunk Európától. Technikai színvonalunk a 60-as évek végének, a 70-es évek elejé­nek felel meg. Elsősorban a né­met, a holland és a francia rend­őrség támogatja segélycsoma­gokkal a magyar rendőrséget. Felmerült egy újfajta kapcsolat lehetősége a svájciakkal: ők ma­gyar rendőröket képeznének ki, svájci rendőrök pedig hozzánk jönnének, viszonossági alapon. De nem hiszem, hogy az európai méretű koldulás a rendőrség gaz­dasági helyzetét valóban megvál­toztathatja. A saját bajainkat el­sősorban magunknak kell megol­danunk. A múltkor odajött hozzám egy úr, aki nagyon fel volt háborod­va azon, hogy a rendőrségi előfu­tó Mercedesek gumija olyan tü­körsima, hogy a műszaki vizsgán biztosan nem mentek volna át. Kérdezte tőlem, miért nem cse­réljük le ezeket az életveszélyes gumikat. Mondtam, hogy nincs valutánk, márpedig ezek a gumik csak valutáért szerezhetők be. Nos, ez az úr legközelebb hozott nyolc darab gumit. De ez, ugye, nem lehet általános megoldás! — A megyei rendőr-főkapi­tányságok élén a közelmúltban személycserék történtek, ame­lyek a legtöbb esetben nem egyeztek az önkormányzatok álláspontjaival. Mi erről a vé­leménye?- A megyei rendőrfőkapitá­nyokat ebben az évben először — s szerintem majdnem biztos, hogy utoljára — pályázati rend­szerben választották meg, és en­nek során 60-70 százalékban ki­cserélődtek a vezetők. A továb­biakban a megyéken belül, a ka­pitányságok élén is változás lesz. Az önkormányzatok szerepe a kétféle választáskor alapvetően eltérő. A megyék élén történt vál­tozásokat az önkormányzatok csak véleményezhették, bár ebbe is volt beleszólásuk, hiszen egy vélemény is alakíthat döntést. De ténylegesen megakadályozni va­lóban nem tudták a kinevezést. A kapitányságok vezetőinél a helyzet egészen más. Itt az ön- kormányzat vétójoggal rendelke­zik. Tehát adott esetben a neki nem tetsző pályázót megakadá­lyozhatja abban, hogy elnyerje a kapitányi posztot. — Bár az önállóság lehető­sége is nagy dolog, ám anyagi fedezet, anyagi háttér nélkül nem sokra lehet vele menni. Siralmas állapotok uralkod­nak a vidéki kapitányságokon, rendőrőrsökön. Mire futja a költségvetésükből? — Egyes helyeken valóban tra­gikus a helyzet. Például az ingat­lanfelújításra elkülönített 780 millió forint csak arra elég, hogy ne dőljön össze a körzeti megbí­zottak irodája. A fogdafelújítási program lehet, hogy sokakban ellenérzést vált ki, és megkérde­zik: ebben a helyzetben miért kell fogdákat építeni, felújítani? A válasz erre az, hogy azért, mert a magyarországi fogdák döntő többsége emberi tartózkodásra alkalmatlan. Ugyanakkor néme­lyik fogda 140 százalékos telített­séggel működik. A bérek jelentős emelésére eb­ből a költségvetésből nem is fut­ja. Az idei 20 százalékos béreme­lés ellenére a rendőri fizetés nem teszi vonzóvá ezt a pályát. Pedig most, hogy tömeges a munkanél­küliség, a rendőri pálya Európa majd’ mindegyik államához ha­sonlóan nálunk is vonzó lehetne. Ráadásul az új magyar rendőrség alapkoncepciója, hogy minél több intézkedő rendőr legyen a falvakban, városokban, az ut­cán, aminek a megvalósításához sok új rendőrre lenne szükség. — Az önkormányzatok mi­ként vállalnak részt a rendőr­ség működési feltételeinek biz­tosításában, javításában? Már most vannak komoly, jelentős kezdeményezések. Sok helyen önkormányzati, megyei bűnmegelőzési alapítványokat hoznak létre, s magánszemélyek is segítenek adományokkal. Az egyik dunántúli faluban, például, az önkormányzat vett egy Zsigu­lit a körzeti megbízottnak. Más kérdés, hogy most törhetik a fe­jüket, miből tartják fenn azt a kocsit. Elsősorban a megyékben működnek nagyon jól a bűnmeg­előzési, közrendvédelmi alapítvá­nyok, amelyek például a hírrend­szer fejlesztését segítik. Persze, ez a rendőrség átfogó fejlesztéséhez, korszerű, technikailag, szakmai­lag ütőképes szervezetté alakítá­sához nem elég. Tudomásul kell venni, hogy a rendőrség pénzbe kerül, mégpedig sok pénzbe. H. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom