Petőfi Népe, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-08 / 81. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1991. április 8. avagy egy svájci cég nyitólépései Hazai piacra és szovjet exportra termelt, tőkés megrendelésre pedig bérmunkában dolgozott korábban a kecskeméti Alföldi Cipőgyár. A belföldi kereslet visszaesett, a szovjet exporttal fel kellett hagyni — a gyár válságos helyzetbe került. Alighanem a biztos csőd várt rájuk, körülbelül kétszáz dolgozónak kellett volna felmondaniuk, ha nyugati partnerük nem.hajlandó velük közös céget alakítani. Ám mivel elégedett volt a munkájukkal, a gyárnak azzal a részével, amelyik korábban nekik dolgozott, ötven-ötven százalékos tőkerészesedéssel létrehozták tavaly tavasszal a Raichle Magyarország Részvénytársaságot. (A cipőgyár másik része egyszemélyes kft.-ként folytatja tevékenységét.) Az elmúlt háromnegyed esztendőt némi veszteséggel zárták, a svájci cég mégis megvette a cipőgyár részvényeinek ha,rminc százalékát (40 millió forintért). így most már a részvények nyolcvan százalékának tulajdonosa. Azzal ugyanis tisztában voltak, hogy az alapítás költségei miatt veszteséges lesz működésük első néhány hónapja, gazdasági számításaik szerint azonban az üzemnek nyereségesen kell a továbbiakban tevékenykednie. Ezt a leckét tanulja most a magyar fél. A munkától fáradnak el A korszerű, tetszetős külsejű üzem — amit a cipőgyár apportként vitt a közös üzletbe, s az rt. továbbfejlesztett — egy kecskeméti vállalattól vásárolt nyomorúságos telep helyén épült. Feltűnő a különbség a régi és a jelenlegi környezet között. Mivel vámszabad területen működik, az üzem területén nem lehet szabadon jönni-menni. Munkaidőn kívül az ott dolgozók is legfeljebb engedéllyel léphetnek be. Munkában töltött idejüket a fényképes mágneskártyák és a blokkolóórák segítségével regisztrálja a komputer, arra pedig, hogy munkaidejüket végig is dolgozzák, egyszerűen rákényszerülnek. Mindez persze azzal kezdődik, hogy termelési technológiájuknak köszönhetően a dolgozók a lehető legkevesebb időveszteséggel, a lehető legkevesebb energiaráfordítással tudják elvégezni munkájukat. Ami nem azt jelenti, hogy itt minden gépesített. Inkább: ésszerű. Az anyagmozgatást például guruló vaskeretre pakolt könnyű, műanyag ládákban oldják meg. A régi szalagrendszert kiiktatták, már csak a varrás van futószalagon, így eleve sokkal kevesebb anyagot kell mozgatni (a szalag mellé készíteni). Lényeg, hogy a dolgozók ebben az üzemben valóban a munkától fáradnak el, nem az anyag- mozgatástól. Mert elfáradnak, ezt senki sem tagadja. A szabászaton Mák Menyhértné például azt mondja: Itt mindannyian 25-30 éve dolgozunk ebben a szakmában, de bizony nagyon hajtanunk kell. Magasak a normakövetelmények, a munka sem könnyű. A majdnem félkilós szabászkést naponta 1800-szor kell felemelnem. megfájdul tőle a csuklóm. A modelltől is függ, mennyire haladunk, ha lassan, akkor negyed hatra bejövünk dolgozni. — Ha nem érik el a százszázalékos teljesítményt, felmondanak? — Dehogy! Azért hajtunk, hogy legalább 115-120 százalékot teljesítsünk. Azzal érjük el a 10-12 ezer forintos nettó keresetet. Mindenkinek nagyon kell a pénz. A tüzödében Szabó Jánosné egalizáló (élező) általában 140 százalékos teljesítményt nyújt, 13-14 ezer forintot visz haza havonta. — Ezzel a géppel sokkal könnyebb dolgozni, mint amivel az Alföldi Cipőgyárban dolgoztam - mondja. Itt nem fáradok el annyira, viszont többet keresek. — A béren felül kapnak-e juttatást? Havi 1070 forint ebédpénzt,,év végén pedig a 13. hónapi keresetet. Áprilistól átlagosan 25 százalékkal növelik a bérünket. Induláskor a gépek egy részét a cipőgyártól bérelték, ezek többségét azóta korszerűbbre cserélték. S mert az új tűzőgépekkel könnyebb, gyorsabb a munka, a régiekkel dolgozók 15-20 százalékos normapóllékot kapnak. Nehéz a szemléleten változtatni — Van-e olyan, aki rendszeresen nem hozza a száz százalékot? — kérdezem ígért Jánostól, az üzem igazgatójától. — Előfordul — válaszolja —, de emiatt fel nem mondunk az illetőnek, ha egyébként jó minőségű munkát végez. A svájciak számára a minőség fontosabb a mennyiségnél. Mi, magyarok a belénk rögződött mennyiségi szemléletről nehezen tudunk a Nyugaton jellemző minőségi szemléletre átváltani. Már csak azért is, mert számunkra létkérdés, mennyi van a borítékban? Magyarországon még az átlagosnál (valamivel) több jövedelemből (mint amilyen a Raichle Rt. üzemében van) sem könnyű megélni. így hát • \ tüzödo. • Mák Menyhértné: „Azért hajtunk, hogy legalább 115-120 százalékos teljesítményt érjünk el.” a magyar dolgozó érdeke továbbra is az, hogy minél többet teljesítsen. A svájciaknak is ez az érdekük, de nem engedik meg, hogy ez a minőség rovására menjen. Képviselőjük, a német származású Rolf Kemper úr, az üzem főmérnöke szigorú és következetes a követelményekben. Naponta háromszor mindenkit ellenőriz, minden munkaműveletet, az eredményt felírja a kifüggesztett munkalapra, de meg is mondja azonnal, ha valamit kifogásol. A hibát nem nézi el, a rosszat nem fogadja el, nem alkuszik. Sokat javult a munkafegyelem, amióta a Raichle üzemben dolgoznak — legtöbben ugyanazok —, akik az Alföldi Cipőgyárban dolgoztak. Hogy ott nem tudták a dolgozókból „kihozni” azt, amit itt, annak okait ígért János így látja: — Ebben az üzemben lényegesen jobbak a munkakörülmények. A gyártóberendezések korszerűbbek, nagyobb teljesítményűek, biztonságosabbak. Nem hibásodnak meg olyan gyakran, mint a régiek, s emiatt nem kell a munkával leállni. Az anyagellátás jó, folyamatosan van munka — minderről a svájci fél gondoskodik. Nincs bérszínvonal-szabályozás, ami gátolja a munkakedvet, van viszont a teljesítményt ösztönző bérezés és következetes számonkérés. A dolgozók a szigorúság ellenére is ragaszkodnak munkahelyükhöz, pedig ebben a szakmában máshol is el tudnának helyezkedni. Ám itt jobb a fizetés, nagyobb a biztonság. Nincs is munkaerőmozgás az üzemben, leszámítva a próbaidősöket. Foglalkoztatnak ipari tanulókat, most is van belőlük negyvenegy. A svájciak is tanultak tőlük A Raichle cég csak sí- és túracipőket gyárt és forgalmaz, Svájcon kívül Németországba. Angliába és Amerikába. Termékeinek csupán a húsz százalékát teszi ki a túracipö, de annak nagy része Kecskeméten készül. Növelhetnék is termelésüket, de ehhez 5-6 ügyes tűzőnőt és 2-3 cipőgyártót kellene felvenniük. Azonban ebben a szakmában egyelőre kereslet van a kecskeméti munkaerőpiacon. Ügy tűnik, a svájciak szeretnék itteni üzemüket meghonosítani, ezért próbálnak bekapcsolódni a hazai szociális gondok enyhítésébe. Tavaly például 50 pár cipővel ajándékozták meg az S. O. S.-faluban élő gyerekeket. Hogy jó a véleményük a magyar fél munkájáról, az minden megnyilvánulásukban benne van. A kecskeméti kollektívától tanulni is volt már alkalmuk. Az itthoniak ugyanis saját maguk készítettek el egy speciális munkaasztalt, ami nem fejleszt annyi hőt, mint az addig ismert külföldi változata, így könnyebb vele dolgozni. A svájciaknak nagyon megtetszett, lefényképezték és megpróbálták otthon megcsinálni. Nem sikerült, így végül a kecskemétiektől rendelték meg- Almási Márta SJUTÖPOSTA Kinek a feladata? Március !7-én, vasárnap reggel negyed 8-kor utaztam a 14-es számú helyi járattal. Szokásom, hogy mielőtt helyet foglalnék, kezemmel végigsimítom az ülést. így tettem ez alkalommal is, s bizony szomorúan tapasztaltam: koszos lett a tenyerem. Kísérleteztem a második és harmadik üléssel is, ahol szintén jelentős pormennyiséget találtam. Mondanom sem kell, hogy nem volt kedvem leülni, hiszen a ruhám igencsak piszkos lett volna. Leszállás előtt a buszvezető közelébe mentem, s láttam a sofőrfülkén felírva a jól ismert szöveget: Kérjük, ügyeljen a tisztaságra! A BZ 46-06 forgalmi rendszámú buszon szerzett tapasztalataim alapján egy kicsit zavar a felhívás, tudniillik az a szerény véleményem: ott teljesen fölösleges és hiába való ügyelni a tisztaságra, ahol olyan egyáltalán nincs. El kellene dönteni: a korántsem tiszta buszon végül is kinek a feladata tisztaságot csinálni? Ha netán az utas van minderre kijelölve, akkor azért megérdemelne legalább egyetlen portörlőt... Kiss Istvánné összvonalas bérlettulajdonos Kecskemét Letiltásügyben van változás Két héttel ezelőtt arról írtunk rovatunkban, hogy a tiszakécskei Anka Irma kis nyugdíjából másfél ezernél is több forintot vonnak le régóta, pedig olvasónknak egyik illetékes szerv sem tudta egyértelműen bebizonyítania a tartozás jogosságát. írásunkra választ kaptunk a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnökétől, Kötörö Miklóstól, aki a következőket közölte: Önök helyesen tudják, •hogy a Legfelsőbb Bíróságon van a: említett tiszakécskei olvasójuk bírósági ügye. amelyhez kapcsolódóan ál! fenn az illetékfizetési kötelezettség. Hogy mégis helyesbítést kérek, az egy ok miatt van: a bírósági felülvizsgálat befejezéséig feloldotta a megyei illetékhivatal Anka Irma nyugdíjának „megvámolását". Olyannyira, hogy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság által a letiltás feloldása után tévesen levont összeget is visz- szautalták a panaszos kezeihez. Letiltásügvben tehát van változás. □ □ □ Tudjuk, hogy a jogalkalmazó szervek, a bíróságok mennyire leterheltek manapság, mégis hangsúlyoznunk kell: egy alkotmányában is deklarált jogállamban, mint amilyen hazánk, nem elfogadható az, ha a legmagasabb szintű bíróságon is fél évig állnak az elintézetlen ügyek. A megyei illetékhivatal a maga módján könnyített olvasónk helyzetén, de a probléma gyökeres megoldása még hátra van. S vajon meddig kell még Anka Irmának bizonytalanságban élni, s meditálgat- nia azon, visszakapja-e a levont sokezer forintját vagy sem? CIKKÜNK NYOMÁN Fegyelmi büntetést kapott a kereskedő Február 25-én ugyanezen hasábokon tettük szóvá — írásos olvasói panasz nyomán —, hogy a lakiteleki 1-es számú élelmiszerboltban meghiúsult az egyik vevő vásárlási szándéka, ugyanis a kereskedők a kért 3 kiló cukor helyett az egységcsomagban levő félmázsányi mennyiséget kínálták fel neki, amit képtelen volt megfizetni. E cikkünk nyomán más helységben lakó vevők is jelezték hasonló tapasztalataikat. És kaptunk névtelen levelet Laki- telekről. írója a tanú hitelességével tudósít a szerinte valós történetről, amely ellentétes a panaszos által közöltekkel. Az anonim szerző azt állítja, hogy a vevőnek a műanyag tasakos kilónyi cukrot ajánlották fel, ő azonban ragaszkodott ahhoz: az ötven kilós csomagból mérjék ki a kért mennyiséget. Magyar Sándortól, a szóban forgó boltot működtető Univer Szövetkezet lakiteleki ügyvezetősége vezetőjétől is érkezett levél szerkesztőségünkbe: A konkrét panasz—a vásárló névtelensége miatt — nem volt egyértelműen tisztázható, de a kereskedelmi dolgozóink becsületessége folytán kiderült, hogy visszaemlékezésük szerint előfordult olyan eset, amikor a forgalom nagysága következtében a zsákos kiszerelésű cukor helyett az 1 kilós, az eladótérben korlátlan mennyiségben található cukrot kínálták. Határozottan tiltakoznak viszont az ellen, hogy a kért 3 kg cukor helyett az 50 kilós mennyiséget ajánlották volna. Mivel a vásárlót nem a kért súlyban, mennyiségben szolgálták ki, ezért az egyik munkatársam ellen, aki elsősorban felelős a megtörtént esetért, fegyelmi eljárástfolytattam le és megrovás büntetésben részesítettem. Mi sem vagyunk irigylésre méltó helyzetben ... Szinte mindegyik nap foglalkozik valamelyik újság a nyugdíjasok nehéz helyzetével. Én elhiszem, hogy az ő életük nem könnyű, ám hangsúlyoznom kell, hogy mi, a pici gyermekünket nevelő anyák sem vagyunk irigylésre méltó helyzetben. Indokolom ez utóbbi állításomat: A nyugdíjasnak nem minden évben kell már új ruha, cipő, s a többségének talán uzsorakamatos OTP-tartozása sincs. A fiatal családok pedig ezerfelé tartoznak, gondoskodniuk kell a növekvő gyermekeik egyre nagyobb költségű ellátásáról, fizetni kell a nagy ösz- szegű buszbérletet stb. Aztán ott van fölöttünk az elbocsátásunk réme. Én még terhes voltam, amikor a munkáltatóm tudtomra adta: a gyermekgondozási szabadságom lejárta után nem vesz vissza dolgozni. Ide ki ván- kozik a barátnőm esete: himlős csemetéje miatt több hétig kényszerült táppénzre, amikor ufőnöke köaölte vetsNiogy a leg- kqzeletíű létsgárnleépitéskor őt küldi el elilqKfnTTmHlfrfcttem volna? — kérafezett vissza, mire cinikusan kapta a választ: ha pár éve megkeres, javasoltam volna, hogy szedjen fogamzásgátlót. Egyébként hovatovább ott tartunk: munkavállalásnál kizáró tényező az, hogy valakinek kisgyermeke van. Ha bevezetnék a főhivatású anyaságot, ezek az anomáliák egycsapásra megszűnnének. Kevesebb lenne a táppénzesek száma, s nem lenne'a munkahely miatt ideges a szülő, hanem odahaza nevelhetné, gondozhatná nyugodtan, kiegyensúlyozottan a kicsiket. Ha az ezzel kapcsolatos plusz terhet nem vállalja fel a társadalom, mind kevesebb baba születik, az öregek tábora pedig gyarapszik, s talán 10-20 év múlva már minden második-harmadik ember nyugdíjas lesz hazánkban. Vajon ki állítja elő az ellátásukhoz szükséges anyagiakat? Hát ennyit akartam mondani az ifjú családok nevében, a jövő nemzedéke érdekében, s ha az okfejtésemről bárki el- * gondolkodik, már nem' volt hiábavaló papírra vetni. > n irtn ikn Hímk >iz Imréné i \ ÜZENJÜK Bognár Jánosnak, Kecskemétre: Ön joggal sérelmezte, hogy az Akadémia körúti ABC-áruházban nem fizethetett papírtízessel a vásárolt áruért. Banki szakembertől tudjuk ugyanis: a 10 forintos bankjegyek még érvényes (törvényes) fizetőeszközök, noha mostanában már ritkábban forognak közkézen. „Gépműhely” jeligére, Városföldre: A munka törvénykönyve előírja, hogy a dolgozó köteles a munkaidőt a részére kijelölt helyen munkában tölteni. Az Ön leveléből pedig kiderül, hogy a Városföldi Állami Gazdaság gépműhelyében nem minden alkalmazott tartja magára nézve kötelezőnek e szabályt. Egyesek túlságosan laza munkafegyelme érthető módon bosszantja a teendőjüket becsületesen, maradéktalanul elvégzőket, következésképpen rontja a munkahelyi közérzetet. Helyesen teszi, ha ez ügyben értesíti — bizonyítható tényeket is közölve — a gazdaság igazgatóságát és szakszervezeti bizottságát. Pádárnénak, Kalocsára és másoknak: Idén január 7-ei Sajtóposta rovatunkban még arról írtunk, hogy kérelem alapján csak az I. csoportbeli.rokkantsági kategóriákba tartozók kaphatnak mentesítést a tévé-előfizetési díj kötelezettsége alól. Azóta megjelent a pénzügyminiszter 7/1991. (III. 21.) számú rendelete — megtalálható a Magyar Közlöny ez évi 24. számában —, amely lehetővé teszi, hogy a rokkantság II. fokozatában nyilvántartott személyek is részesülhetnek e kedvezményben. A rokkantságot a megyei társadalom- biztosítási igazgatóság határozatával kell igazolni, amely eljuttatandó — a díjmentességre vonatkozó kérelemmel együtt — a lakóhelyileg illetékes posta- hivatalhoz. Rátkai Gézának, Bajára: A cukorbetegek diétázása korántsem olcsó mulatság. E sajátos étkezésük költségeit csökkentendő született meg az Or- szággyülés azon döntése, hogy a diabé- teszesek évente 12 ezer forint adókedvezményben részesülnek. Szerkeszti: Velkci Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A. Tel.: 27-611 ^ A Budapest Bank Rt. ^ Kecskeméti Fiókja a Katona J. tér 20. sz. alatti banképületében 1991. április 8-ától széfszolgáltatással n ^ .uj várja Önöket. Értékeit nálunk helyezze biztonságba! A Dobó krt. 13—15. sz. alatti banképületünkben továbbra is várjuk Önöket az alábbi szolgáltatásainkkal: számlavezetés, hitelnyújtás, betételhelyezés gazdálkodó szervek és magánvállalkozók körében; jól jövedelmező lakossági pénzbefektetések nettó 28% évi kamat mellett; vegyes vállalatok devizaszámla-vezetése, devizabetét-elhelyezése; egyéb banki szolgáltatások. Várjuk kedves' ügyfeleinket! ' Telefon: 27-455 1137 AZ ÓPUSZTASZERI ÁRPÁD VEZÉR MGTSZ PÁLYÁZATOT HIRDET téeszelnöki munkakör betöltésére Pályázati feltételek: — legalább középfokú mezőgazdasági végzettség — legalább 5 éves vezetői gyakorlat. A pályázat tartalmazza a pályázó — szakképzettségét tanúsító oklevél másolatát, — 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt, — részletes önéletrajzot, — a munkakörrel kapcsolatos szakmai, vezetői elképzeléseket. Munkadíjazás megegyezés szerint. A pályázat benyújtásának határideje: a megjelenést követő 15. nap. A beérkezett pályázatokat a jelölőbizottság bírálja el és az elnökjelöltként elfogadott pályázók közül a közgyűlés választja meg 5 éves időtartamra a termelőszövetkezet elnökét. A pályázatot a következő címre lehet benyújtani: Árpád vezér Mgtsz jelölő bizottsága 6767 Ópusztaszer Lecke — magyaroknak,
