Petőfi Népe, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-30 / 100. szám

1991. április 30. • PETŐFI NÉPE • 3 KAMARAI (KÜLÖN)VÉLEMÉNY Mi legyen az egészségügyi törvényben? Készülőben van az új egészség- ügyi törvény, amelynek feladatáról, szerkezetéről máris megoszlanak a vélemények. A Magyar Orvosi Ka­mara főtitkárával, dr. Doktorits Bé­lával a kamara ezzel kapcsolatos álláspontjáról beszélgettünk. A ka­mara ma már az orvostársadalom­nak majdnem felét tömöríti, Dok­torits Béla főtitkár tehát nem csak a maga álláspontját hangoztatta, amikor kijelentette, hogy a jelenleg még érvényben lévő 1972. évi egész­ségügyi törvény alapjaiban sem fe­lel meg a mai kor követelményei­nek. Az ország egészségügyi helyze­tére súlyosan hat ki az új törvény hiánya. A kamara abban is egyetért a minisztériummal, hogy ezúttal nem egy új alaptörvényre van szük­ség. Sokkal inkább egy „törvény­halmazt” szeretnének, amelynek egyes elemeit később, a változó igé­nyek és lehetőségek szerint lehetne módosítani. Ellátatlan marad a vidék? E ponton túl viszont már meg­szűnik az egyetértés. Doktorits Béla szerint a Népjóléti Minisztérium — saját érdekeinek megfelelően — hol elismeri, hol észre sem veszi a kamarát. Bizonyíték erre. hogy fontos kérdésekben, legutoljára például a népegészségügyi és tiszti- orvosi törvény megalkotásánál, fi­gyelembe sem vette a kamara véle­ményét. A főtitkár szerint az egész­ségügyi kormányzat fél felvállalni az orvostársadalom álláspontjának képviseletét. Voltak ugyan előzetes tárgyalások, de amint a nézetek tá­volodni kezdtek egymástól, a mi­nisztérium a végső egyeztetésből azonnal kihagyta a kamarát, sőt határozott tiltakozásuk ellenére terjesztette a parlament elé a tör­vényt. Ennek következtében most olyan helyzet alakulhat ki, hogy egy megyei vagy városi tiszti főorvos­nak saját személyében, egymagá­ban kell garantálni és ellenőrizni a kellő szakmai színvonalat a magán­orvoslás minden területén. Fenye­get az a veszély, hogy Budapesten rengeteg magánrendelőt nyitnak majd, ugyanakkor ellátatlan marad a vidék/ A kidolgozásra váró törvények­nek számtalan kérdést kell majd szabályozniuk. A legközismerteb­bek talán a bér körüli feszültségek. Egy 1989-ben végzett vizsgálat ada­tai szerint az alkalmazotti kategóri­ának megfelelő, tehát főorvosnál alacsonyabb beosztásban dolgozó orvosok, nővérek bére 40 százalék­kal volt alacsonyabb az ipari alkal­mazottak fizetésénél. Azóta ez az arány elérte a 100 százalékos elmaradást. A megoldás érdekében nem kellene mindent magunknak kitalálni, a törvényter­vezők meríthetnének a külföldi ta­pasztalatokból. Az orvosok is szí­vesen beleegyeznének, ha nem fize­tést kapnának, hanem a végzett munka alapján közvetlenül számol­hatnának el a biztosítóval. Ebből a folyamatból a beteg automatikusan kirekesztődne — ő maga is a bizto­sítónak fizet — ezáltal megszűnhet­ne az oly sokat kárhoztatott hála­pénz is. Az orvos munkáját pénzre váltó pontrendszert viszont egy, a politikától tökéletesen független biztosítói és orvosi érdekképviseleti csoportnak kellene kidolgoznia. Ugyanakkor a társadalombiztosí­tás mai rendszere igen alaposan alá van rendelve a politikának, ráadá­sul gyakran nem is szociálpolitikai, hanem kormányzati, költségvetési szempontok szerint — véli a főtit­kár. A területi elv buktatói Az orvosi kamara főtitkára sze­rint az egyik legfontosabb követel­mény, hogy az új. törvény „ember- központú” legyen. Védje és hangsú­lyozza az állampolgár jogait. Le­gyen mindenkinek kötelező alap- biztosítása, amely őt megfelelő ellá­tásra jogosítja. Aki ennek fizetésére önhibáján kívül képtelen — például rokkant — kapja meg azt a társa­dalomtól. Bizonyos jövedelem fö­lött pedig mindenki maga dönthes­se el, hogy az egészségügyi külön­szolgáltatásokért kíván-e kiegészítő biztosítást fizetni. Ebből már kö­vetkezik, hogy át kell alakítani a kórházi elhelyezés rendszerét. A kórházi ágyak döntő többségét ma még nem tudják a jelenleg is joggal elvárható összes szolgálta­tással ellátni. Az érvényben lévő „területi elv” pedig súlyos pazarlás­ra kényszerít. Utcáról beszállított, kezelést alig igénylő, részeg sérült foglalhatja el nagy felkészülést kí­vánó, drága és bonyolult műtét előtt álló beteg ágyát. Világosan és határozottan el kel­lene különíteni á betegség miatt kórházba utalandó, illetve a szociá­lis okból gondozásra szoruló embe­rek elhelyezésének módját, körül­ményeit. Reformra vár az esti és éjszakai ügyeletek rendszere. Meg­fontolandó volna a mentőket, a tűzoltókat és a rendőrséget azonos bázisra telepíteni, együttműködésü­ket kedvezően befolyásolná egyfaj­ta „sürgősségi törvény”. A környezetvédelmi, közegész­ségügyi viszonyok szabályozásá­val az államháztartásba befolyó jövedelmek másként is elosztha­tók lennének. A dohányzásból, alkoholfogyasztásból származó bevételek például ma egyáltalán nem jelennek meg az egészség­ügyben. Az ugyanebből eredő be­tegségek gyógyítása viszont tete­mes kiadásokkal jár. Abortusz, szervátültetés Bizonyos „emberi jogokat” a többség és az egészség védelmében korlátozni kellene. Gyermekintéz­ményekben, kórházakban, minden olyan nyilvános helyen, ahol gyere­kek is megfordulnak, tiltani kellene a dohányzást. Az új törvényre vár a természet- gyógyászat kereteinek meghatáro­zása is. Ne lehessen tovább az em­berek hiszékenységével visszaélni, de kapjon teret, ami valóban hasz­nos. Még felsorolni is hosszú lenne, hány és hány kérdésben nincs meg­felelő állásfoglalás, mi az, ami kor­szerűsítésre érett. Elegendő talán a szervátültetés, a mesterséges meg­termékenyítés, az abortusz körül dúló vitákat említeni. A törvényt, amelyet az ígéretek szerint májusban talán beterjeszte­nek, az egész társadalom feszült fi­gyelemmel várja. Jelenleg ugyanis, ha a szabályozást, a jogi rendezett­séget tekintjük, annyi a hiányosság, a hézag, a lyuk, hogy a magyar egészségügy leginkább egy olyan ementálihoz hasonlítható, amely­ben egyáltalán nincs is sajt mondta dr. Doktorits Béla, a Ma­gyar Orvosi Kamara főtitkára. R. A. Tanmese, Aesopus után szabadon Az őszi szellő fuvallata már a telet idézte. A hangya egyre izga- tottabban szaladgált fel-alá. Min­dent felcsipegetett, ami ehető lehet a hosszú téli napok nincstelenségé- ben. Nagy a család, soL az éhes száj, kell a betevő. Az éléskamra lassan akart megtelni, hiszen min­den morzsáért keményen meg kel­lett dolgoznia. Azon a napon ritka zsákmány- nyal igyekezett haza: friss kalács­ból lelt egy darabot. Teste már- már alulmaradt a súllyal való küz­delemben, de elszántsága ilyenkor új erőt adott. Az erdei mulató előtt vezetett az útja, ahonnan önfeledt mulatozás hangjai szűrődtek az ut­cára. Megpihent.' A kíváncsiság volt-e vagy az ismeretlen csábítása, ami egyre közelebb vonzotta, már nem lehet tudni. Mire feleszmélt, a mulatozók között találta magát. A tücsök azonnal észrevette az új vendéget. Balekot szimatolva, máris a hangya fülébe húzta reper­toárjának legkeservesebb nótáját. Szegény hangya hamar elérzéke- nyült, még néhány könnycsepp is végigcsordult az orcáján. Ám ek­kor vulkánszerűen tört ki belőle a megvetés és a tiltakozás. Önmagát sefti értette. — Megbánod piég, hogy nem „EGYELŐRE EZT TUDJUK ADNI!” Maradnak-e Petrásék az életveszélyes házban? — Csendes, félénk emberek. Az életben már sokszor beléjük rúgtak, most is ettől tartanak — mondta a védőnő, aki a kecs­keméti Villám István utca 9. szám alól, Petrás György ék tol jött egyenesen hozzánk. O is fél. Merjen-e arról beszélni, hogy milyen aggódással figyeli az idő múlását az életveszélyes bérla­kásból való kiköltözésig ez a ki­lenctagú család, amelyet a gye­rekek születése óta ismer? Közü­lük a legidősebb, ifjabb Petrás György 23 éves, molnár a Csá- nyi utcai malomban, és éjszakai munkával — zsákolással — tízezer forintot keres egy hó­napban. Öccse egy évvel fiata­labb, a Kecskeméti Konzerv­gyár géplakatosa, fizetése 7 ezer forint. Mária és Andrea, a két húg a cipőgyárban dolgozik. Az ikrek közül Attila kőművesnek, Zsolt festőnek tanul, a legki­sebb, Tibor pedig még általános iskolás, nyolcadikos. Az apjuk gépkocsivezető a baromfifel­dolgozóban, anyjuk a BRG al­kalmazottja. Nem olyan munkakerülő csa­lád, amely mellett ne állhatna ki az ember, ha úgy látja, valami­ben igazságtalanságot szenved­tek. Dolgozó emberek, akik­nek az életét akkor is figyelem­mel kíséri a védőnő, amikor már nem az a kérdés: hány fokos legyen a fürdővíz, vagy milyen babaolajat használjon az anyu­ka? A gyerekek is felnőttek A gyerekek, íme, felnőttek, de kevés pénzükkel még nem vál­hatnak le a „fészekről”. Ezért, és a szülők, főleg az édesanya rossz egészségi állapota miatt döntött úgy a védőnő, hogy közreadja kétségeit Petrás Györgyék mai helyzetét illető­en: Attól félek, hogy az életve­szélyes lakásban élő család ér­dekét a polgármesteri hivatal nem veszi kellően figyelembe. Petrásné lába visszeres, nehezen bir járni, 9. emeleti lakást — amiről szó van — nem fo­gadhat el. Földszintes kellene. A Lant utca 20. szám alatt van egy ilyen lakás, ám azt az ön- kormányzat nem adja, Elmen­tem a Kecskeméti Nagycsaládo­sok Egyesületébe. Hiába. Min­denki udvarias, de nem segít. Ha sokat ugrálok, még majd én ütöm meg a bokámat! — Az nem lehet — nyugta­tom meg a városszerte segítő­készségéről ismert védőnőt, aki nem kívánta nevét felfedni —, hiszen jó ügyben fáradozik. Egy család helyzetén szeretne javíta­ni. Lássuk, hogyan működik az érdekvédelem! Próbát teszek. Felhívom a Nagycsaládosok Egyesületének egyik vezetőségi tagját, dr. Bencsura Imrénét. — Mit tudnának tenni Petrá- sékért? — Személy szerint nem isme­rem őket. Nem tagjai az egyesü­letnek — hangzik a rövid vá­lasz. < Az idő múlik — az életveszély nem! Múlik az idő, az életveszélyes és a közbiztonságot is fenyegető Villám István utcai lakásban él­ni minden percben kockázatos. Bármikor összeomolhat. A há­rom szoba közül az egyikben a Szűz Mária-kép felett hosszú repedés. Süllyed a fal, mivel a fürdőkádból kivezető cső törése következtében alámosta a víz. A fürdőszobában a csempét le­verte az IKTV, még mielőtt a markológép megjelenne ji hely­színen. — Mi is látjuk, hogy menthe­tetlen a lakás — mondja Petrás­né —, viszont innen addig nem megyünk el, amíg megfelelőt, ehhez hasonlót, másik földszin­teset nem kapunk. Egyszer már megjártuk, amikor 1981-ben egy kilencedik emeleti, másfél szobás lakásba költöztettek minket. Három évig ott éltünk, összezsúfolva. Ebből még egy­szer nem kérünk! — Mindig pontosan fizettük a lakbért, nem volt elmaradá­sunk — fűzi hozzá a férje. — Legalább ezt és a feleségem álla­potát vegye figyelembe a pol­gármesteri hivatal. A kilencediken is lehet lakni Dr. Csölle Kálmán a kecske­méti önkormányzat polgármes­teri hivatalában a lakásügyekért felelős. — Ránk sokan haragszanak — szól bevezetőül. — Késsel, megveréssel fenyegetőznek, a kolléganőket szidalmazzák, és azt hiszik, mi azért vagyunk itt, hogy kitoljunk a hozzánk for­duló emberekkel. A mi mun­kánkon is van, persze, mit javí­tani, nem tagadom, de azért Petrásék érdekében megtettük, amit tehettünk. — Hány lakást ajánlottak fel nekik?- Kettőt. Egy földszinteset a Jókai utcában, s egy két és fél szobás összkomfortosat az Akadémia körúton, a kilence­dik emeleten. — Ez Petrásnénak magas. Fáj a lába, nehezen jár. — Két személyfelvonó is van az épületben. Az egyik jobbról, a másik balról. Bármelyiket használhatják. Javaslom: fo­gadják el a kilencedik emeleti lakást, legalább átmenetileg, amíg valahol egy megfelelő földszintes nem akad. — A Lant utca 20. nem jöhet számításba, amelyet állítólag — az önkormányzat nem akar adni? — Nem arról van szó, hogy nem akarja adni. A Lant utca 20-at már kiutalták. Egy há­romgenerációs családé, amely két lakást adott le cserébe. Átér- zem Petrásék helyzetét, megér­tem gondjaikat, de vessenek számot a valósággal. Egyelőre ezt tudjuk adni! Petrásékon is múlik, hogy a felkínált lehetőséggel élve, biz­tonságos helyen laknak-e ez­után. Ez nem beléjük rúgás, in­kább segítség. Kohl Antal • Omlás kívül.. . • A Szűzanya-kcp fölött hosszú repedés. « -Z1 • Saját érdekükben — átmenetileg — egy kilencedik emeleti lakás biztonságosabb otthon lenne. (Petrásné és férje.) (Stra* szer András felvételei) A RÁDIÓ MELLETT Riporterek a toronyban Országos ügy lett a Pintér­toronyból — mármint a sajtóban. Pénteken a Magyarországról jö­vünk című rádióműsor is azt vá­lasztotta egyik riportja témájául: miért nem tud megegyezni az ön- kormányzat és a gyáros az utóbbi által a nagy beruházáshoz megvá­sárolni óhajtott terület árában? A keceli ügy — amelyet lapunk figyelemmel kísér — olyan beállí­tást kapott,— elsősorban a műsor­vezető gunyoros tálalása révén —, hogy a helyi „hatalmasság — Pin­tér — csak a saját érdekét ismeri el, a lakóhelyét, azaz itt az önkor­mányzatét nem. Azt gondolom, hogy a keceliek többsége ezt a be­állítást okkal melléfogásnak tekin­ti. A riportban hárman kaptak szót: egy önkormányzati képvise­lő, a polgármester és a vállalkozó. A képviselő, aki a magasabb ár mellett kardoskodók egyike, azzal érvelt, hogy Pintér több mindenből gondoltál jó előre a téli napokra! — vetette oda a tücsöknek, s vá­laszt sem várva távozott. Otthon már várták. Az asszony bánatosan tárta szét az éléskamra ajtaját, a látványtól a hangya lábai földbe gyökereztek. — Itt járt a szarvasbogár — le­helte az asszony —, s behajtotta az adót. Fele sem maradt meg annak, amit egész nyáron gyűjtögettünk. Másnapra lehullott a hó. A han­gyacsalád takarékosan kezelte a napi betevőt, de hiába minden óvatosság, a tél hosszabbra húzó­dott, mint gondolták. Az éléskam­ra üresen tátongott, a család éhe­zett. A hangya, fittyet hányva a dermesztő hidegnek, útnak indult. Élelmet keresett, de mindhiába. A véletlen újra a mulatóhoz so­nyilatkozott már, amikből nem lett semmi. Azután: az állítólag ingyen területeket ígérő közeli te­lepülések vezetőitől az önkor­mányzat megtudta, hogy nem folytattak Pintérrel hivatalos tár­gyalást, vagyis szerinte ezek az ajánlatok nem is léteznek. (Ez ak­kor lett volna hihető, ha az érin­tett vezetők maguk mondják el a mikrofon előtt.) A falu szülöttének megvalósult tervéről, a gyárról, amely nem győz eleget tenni a nyugati meg­rendeléseknek — míg más cégek a munkások elküldésére kényszerül­nek — vajon miért feledkezett meg a képviselő úr a bizalmatlanság in­doklásakor? Arról sem beszélt, hogy a falu iparba kívánkozó fia­taljai hét szakma közül választhat­nak a Pintér Művekben, s olyan körülmények közt tanulhatnak ott, amelyekről az illetékes minisz­tériumok nemrégiben felsőfokon nyilatkoztak. Pedig az is Pintér Jó­dorta. Betért melegedni. Amikor meglátta a tücsköt kipofásodva, megfiatalodva, jókedvűen; nem hitt a szemének. — Hallgattál az intelmemre? — kérdezte gyanakvóan. — Zsíros falatokat gyűjtögettél? — Úgy ám! — válaszolt a tü­csök. -— Néhány zsebbe csúszta­tott morzsáért neked is elhúzom a nótádat! A hangya hosszan elgondolko­dott. Majd alig hallhatóan, mint­egy önmagának ezt mormolta: — Üzenem én annak az Aeso- pusnak, hogy éljen ebben a kárpát­medencei erdőben néhány évig, s csak azután írjon tanmesét a tü­csökről és a hangyáról. Eredetiből magyarra átfordította: G. Tóth Tímea zsef, aki ezt nyújtja. Ha egy „Pin­tér-párti” ember is szót kap a ri­portban — így lett volna az „ke­rek” —, ezeken felül bizonyára több mindent elmond, azonban ilyen személy ebben a műsorban nem fordult elő ... Igaz, ami igaz, a vállalkozó so­kat nyilatkozott az utóbbi évek­ben. A kollektív tettek dicsérése után, mikor végre szabad lett az egyéni teljesítményt is reflektor- fénybe állítani, tele volt vele a saj­tó. Kár, hogy olykor-olykor a fél­kész vagy éppen embrionális terve­it, ötleteit is elmondta — bár ez lényegében az ő magánügye. (Ha belegondolunk, hogy ki mindenkit lehetne még „rajtakapni” tervek meg-nem-valósításán ...) Ezzel nem költi el senki pénzét. Legföl­jebb „nyomozásra” készteti vele az önkormányzat egyes képviselőit. No de tulajdonképpen mikorra elhangzott, majdnem időszerűtlen­né is vált a riport. Ugyanis a bevá­sárlóközpont, szálloda, étterem, torony tervének három változata csütörtök délelőtt már ott volt lát­ható a polgármesteri hivatal ta­nácskozótermének falán. (Ha én keceli lennék, a B változatra sza­vaznék.) Továbbá ugyanezen a na­pon hallottam Schindler János polgármestertől, aki a következő önkormányzati ülésen előterjeszti megszavazásra: fizessen most Pin­tér annyit, amennyit ígért, de ha 1995 végéig nem épül föl a toro­ny,akkor le kell szurkolnia a ma­gasabb ár különbözetét, kamatos kamattal! A polgármester ötletét bölcsnek tartom. Eközben az «ügyben népszava­zást akarók — azt kívánják: adják Pintérnek a telket — közül mint­egy ezren aláírták az íveket, s ké­szülnek átnyújtani a polgármester­nek. Ha győz a józan ész, akkor a nagy akcióra már szükség sem lesz. A. Tóth Sándor ecskeméten a RENAULT A bemutatott extra modell szériaáron megvásárolható! Autóeladás, vevőszolgálat, szerviz, alkatrész — forintért Francia kényelem, a legmagasabb műszaki színvonal, megbízható teljesítmény — meglepően olcsó áron A német autópiac sztárja: Renault 19 848 112 Ft-tól (plusz áfa) Az 1991-es „Év autója” RENAULT CLIO 744 600 Ft-tól (plusz áfa) HELYSZÍNRE SZÁLLÍTVA, RENDSZÁMMAL EZ MÁR MÁS! MINŐSÉG! RENAULT az Alföld Áruházban, május 3-ától! (És még egy Renault-cím: Tiszakécske, Szabolcska u. 13. T.: 41-198)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom