Petőfi Népe, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-02 / 76. szám

„AMTALL JÓSKÁT BEVISSZÜK A SZIGETRE, HA ÍGY CSINÁLJA” Hétszáz disznó böllérre vár Tiszaalpáron Kiszolgáltatya Félegyházának? (Folytatás az 1. oldalról) A földművelésügyi minisz­térium illetékese azt nyilatkozta, hogy a húsipari vállalatok nem vásároltak föl annyi disznót élő kivitelre, amennyire most utóbb lehetőséget biztosítottak — szól Antall József nyugdíjas. — Jó lenne tudni, hogy merre próbál­koztak. mert erre nem jártak, annyi bizonyos. De hát hiába is jártak volna, mert ha elosztják arányosan a mennyiséget, a mi falunknak legföljebb két-három darabjutott volna. Nagyon el va­gyunk keseredve. Jó lenne tudni, hogy azt a darabonkénti hatszáz­ötven forintot, aminek a kifizeté­séről a kormány intézkedett a túl­súlyos állatokat átvevő feldolgo­zóknak, akkor is megkapják-e. ha a hatvannégy forintos védőár­nál kevesebbet adnak a termelő­nek az ilyen jószágokért? Mert az tény, hogy kevesebbet adnak. Ki vagyunk szolgáltatva a húsipari vállalatoknak, a félegyházi Kun­sághús úgy bánik velünk, ahogy akar. Senkivel se kötött szerző­dést, hogy miért, azt nem tudni. Vannak, akik utánajártak, s tudni vélik: a Félegyháza környé­ki más községekből sokkal több sertést megvett az idén a Kunság­hús, mint Tiszaalpárröl, s ebben hátrányos megkülönböztetést látnak, aminek az okát találgat­ják. Mondják, ennyi átadásra érett, sőt túlérett jószág a körzet­ben sehol sincs a gazdák nyakán. Adiszkrimináció oka ismeretlen. Ezt szerette volna már meg­tudni Sohajda István igazgatótól ja helyi öaiqu'Biényzat. ajrylyüejp, : vélben fordult a félegyházi feldol- Igozó vezetőjéhez. A válaszban az igazgató elmondta: a kormány 1990. augusztus havi. exporttá­mogatás-csökkentő intézkedései hatására a húsipar számára min­den addigi élőállat- és húsexport veszteségessé vált. Az egész or­szágban jelentős a túlkínálat élő sertésből, nem csupán Tiszaalpá­ron. Csak a belföldi igények ki­elégítésére tudnak árut fogadni. Ez hát az oka, hogy — a levél írásakor, februárban - négy hé­tig egyetlen sertést sem vett át a vállalat a faluban. Nos, az idén összesen körülbelül hetvenet fu­varoztak Félegyházára. Más föl­vásárlók mintegy száztíz darabot vittek el. Mi lesz a várakozó hét­százzal? — Csongrád megyében más a helyzet állítja Bálint György. Innét nem messze. Bokroson néha sikerül ottani lakos nevére egy pár disznót átadni itteniek­nek is. Persze, nekik ott van a sze­gedi szalámigyár. Meg lehet, hogy más oka is van a jobb hely­zetnek. Én is szétnéztem Lakite­leken, hátha ott sikerülne néhány jószágtól megszabadulnom, de mikor indultam, azt mondja a komám: aztán vigyázz ám, a bi- csak lehetőleg nyitva legyen a zse­bedben .. . Igaza volt, tényleg nagy a tülekedés a környéken a fölvásárlók körül. Bálintéknak — a fiával közö­sen hizlalnak — ötven sertésük érte el az optimális százhúsz- huszonöt kilogrammos súlyt. Nagyon félnek, hogy beköszönt a hirtelen meleg idő, és ott fullad­nak meg a jelenlegi kilátások sze­rint túlsúlyossá váló állatok az ólakban. Göblyös Pál évente száz hízót szokott átadni a felvásárlóknak, a főállása csatornaőr. Most ugyanabban a cipőben jár, mint a többiek. Szeretné megtudni, ab­ból a bizonyos 650 forintból — amelyet a nem szerződött túlsú­lyos állatok átvevőinek „utal­tak” ki •— a termelőknek jár-e? — Mi etetjük, más meg leveszi a hasznot—ennyiben sommázza véleményét a sertésről. Késmárki László, a helyi költ­ségvetési üzem vontatóvezetője három gyerekük nevelését remél­te könnyebbé tenni a mellékesen űzött disznótartással. Csak negy­ven-negyvenöt jószágot adott át évente, de eddig megtalálta a szá­mítását. A napokban ellik az egyik koca, de minek a kismalac? A húsipar monopolhelyzetét kár­hoztatja. »f: A /régi „rendszerben is má­sodrendű állampolgárok vol- \ tunkfhti fSusilk, Ifiszavillanyért f is többet kellett fizetnünk, mint a városiaknak — fakad ki a fiatal férfi. — Most sincs ez máskép­pen! □ .□ □ Megkérdem beszélgető part­nereimet: jó lett volna-e szerin­tük, ha a parasztságnak már szét­osztották volna a földet? Ki-ki beleölte volna a tartalékját, eset­leg hitelt is fölvett volna a földre, hogy bort, gabonát, tejet termel­jen vagy állatot hizlaljon. Mert ugyebár a határokon túl eladni rendes áron úgyszólván semmit sem lehet. Nincs piac. Egyetér­tünk abban, hogy körültekintés­sel kell az ügyet kezelni, nehogy az igazságszolgáltatás, a jótéte­mény — piac hiányában — pad­lóra küldje a földjüket joggal akarókat, holott a szándék csakis a fölemelésük lehet. A. Tóth Sándor VENDÉGÜNK VOLT • Iülumcllő professzor egy javításra váró MÍG—21-cs előtt. Egy professzor Palermóból Néhány nappal ezelőtt a Budapesti Műszaki Egye­tem vendégeként nyolctagú olasz egyetemistákból álló küldöttséget fogadott Kecskeméten Egri Károly mér­nök ezredes, a Magyar Honvédség Központi Repülő­gépjavító Üzemének parancsnoka. Az eddig kevésbé propagált üzemben a szó szoros értelmében mindent megmutattak a leendő olasz repülőgépmérnököknek, akiknek vezetőjét, Ludovico Tulumellót, a Palermói Egyetem Repüléstechnikai Tanszékének 48 éves pro­fesszorát kértük meg, válaszoljon kérdéseinkre: — Hogyan esett a választásuk a Magyar Honvédség Központi Repülőgépjavító Üzemének meglátogatására? Nem magunk döntöttünk erről a látogatásról, mivel nem ismertük a magyarországi körülményeket. A Művelődésügyi Minisztérium a korábbi nemzetközi kulturális kapcsolataink révén juttatott el bennünket a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol Pásztor profesz- szor szervezte meg számunkra a magyarországi, illetve kecskeméti látogatást. — Milyen tapasztalatokat szereztek itt? Elsősorban a repülőgépek iránt érdeklődtünk, ami ugyebár természetes. Mindent megtekinthettünk ebben az üzemben, s élénk figyelemmel kísértük azokat az ellenőrzési munkálatokat, amelyek beilleszkednek az itt dolgozók tevékenységébe, s amelyek a munka zömét képezik. A parancsnok előzékenysége és szolgá­latkészsége folytán feladott kérdéseinkre mindenféle információt megkaptunk. — Tudják-e hasznosítani a látottakat a tanulók felké­szülésük során, illetve ön, professzor úr, az oktatásban? — A diákok feltétlenül szereztek értékes ismereteket. A munka fázisai, az ellenőrzés, a javítás eléggé ismertek számunkra, ugyanis ez mindenütt így történik. Ami engem illet, csupán kiegészíthettem ismereteimet. A re­pülőgép javítása, ellenőrzése — még ha katonai is -, nem volt számomra újdonság. Ami itt nagyon különle­r^ges. sentífInájfhbt riéift tapálztallúuó, az'tulajdonkép­pen egy, a repüléstől teljesen idegen dolog volt. Mind erkölcsi, mind technikai szempontból hallatlan érdekes szerkezetet szemlélhettünk meg, az olajkutak tűzoltó berendezésének kifejlesztésénél. Meglepő volt számom­ra, hogy egy katonai bázison egy nagyon is közhasznú berendezés megalkotásán dolgoznak. — A magyarországi látogatás során hol jártak még? A nyolcnapos itt-tartózkodás során négy rendkí­vül érdekes helyen voltunk. A Budapesti Műszaki Egyetem Repülő Tanszékén, a szolnoki repülőtiszti iskolán, a szigethalmi gyárban és a koronát a látogatás­ra Kecskemét tette fel. Ez az üzem különleges helyet foglal el a katonai repülésben. Látogatásunk során alapvetően érezhető volt egy rendkívül erőteljes fordu­lat, egy olyan jellegű nyitás, ami korábban elképzelhe­tetlen volt. Úgy vélem, hogy a későbbiekben megvaló­sítható ilyen, vagy más természetű együttműködés ér­dekében teltünk lépéseket. Tapasztalataink szerint ma­gasan kvalifikált szakemberek szegényes eszközökkel nagyon nagy hatásfokú munkát végeznek a repülőgép­javításban és -ellenőrzésben. Ehhez igazán csak gratu­lálni lehet. Bevallom, megváltozott a szemléletünk a Magyarországon szerzett benyomásaink alapján. Meg­tekintettük Kecskemétet is, s bár rövid időt töltöttünk a városban, úgy éreztük, jó lenne tovább maradni, ugyanis nyugalmat, kiegyensúlyozottságot látunk min­denütt mondta befejezésül Ludovico Tulumelló. Gémes Gábor Húsvét hétfői forgalom Hegyeshalomnál Húsvét hétfőn délután 4 óra­kor már másfél órát kellett vá­rakozniuk azoknak a Nyugat- Európa felé tartó utasoknak, akik a hegyeshalmi közúti határátkelő helynél akartak Ausztriába jutni. A forgalom kora délutántól óráról órára nőtt, s négy óra körül már több mint 5 kilométeres dugó alakult ki a határ előtt. A torlódást az osztrák fél fogadóképtelensége idézte elő. Az osztrák határőri­zeti szervek két sávon fogadták a gépkocsikat és a haladást még csak lassította, hogy osztrák ol­dalon a belépőket fokozottan ellenőrizték, hogy az illegális határátkelőket kiszűrjék. így a gépkocsik csak lépésben halad­tak, araszolva tudták megköze­líteni a határt. A magyar határ­őrizeti szervek felkészültek a húsvéti ünnepeket követő ro­hamra, plusz személyzetet is ké­szenlétbe helyeztek az útlevél­ellenőrzés gyorsítására. Környezetvédelmi segély Körvonalazódott, hogy mire használhatja fel Magyaror­szág a PHARE-program újabb környezetvédelmi támogatá­sát. Az előzetes egyeztetések szerint az 1990-ben jóváhagyott 25 millió ECU-n kívül idén valószínű, hogy 10 millió ECU-t szán a 24 fejlett ipari ország az Európai Közösség közre­működésével — hazánk környezeti viszonyainak javítására. Mint ismeretes, a 25 millió ECU-ből 24 fejlesztési program finanszírozható. Két programra már megkötötték a szerző­dést a kivitelező cégekkel. Az egyik keretében tanulmány készül a miskolci szennyvíztisztítóhoz, a másikkal megoldó­dik annak elemzése, miként őrizhetők meg hatékonyabban a vizes, füves területek értékei. A katalizátor-programhoz szükséges műszerbeszerzésekkel, a szakemberképzéssel, a hőerőművek kéndioxid-kibocsátásának csökkentését szolgá­ló tanulmányokkal és a vízvédelmi műszerbeszerzésekkel kapcsolatos kivitelezési szerződéseket ugyancsak hamaro­san megköthetik. Jut a 25 millió ECU-ből a budapesti bar­langok és források védelmére, a Körös-völgyi holtágak reha­bilitációjára, a hazai tcrmálvízkcszlct feltérképezésére, s több más fontos környezetvédelmi és energetikai célra, remélhető­en Bács-Kiskunt illetően is. A J0 millió ECU 25 százalékát az intézmények, önkor­mányzatok. környezetvédelmi csoportok kapják meg a pá­lyázatokban megjelölt elképzelések kivitelezéséhez. A kör­nyezetvédelmi intézményrendszer korszerűsítéséhez 46, a légszennyezés csökkentéséhez 47, a korszerű hulladékkeze­léshez 30. a vízvédelmi célokhoz 48. a természetvédelmi kate­góriában 31 pályamunka érkezett a minisztérium PHARE programirodájához. Mivel kis összeg áll rendelkezésre a támogatásokhoz, Így igen alapos elemzések után kategórián­ként csak néhány pályázó kapja meg az igényelt pénzt. A szűkös keretet a tervek szerint kiegészítik a múlt évi 25 millió ECU-ből átcsoportosítható pénzzel. Ezt a néhány millió ECU-t főként a vízvédelmi célok támogatására kíván­ják felhasználni. Történelmi iránytű érettségizőknek! Érettségizők és felvételire készü­lők történelmi ismereteinek rend­szerezéséhez nyújt segítséget a Pécs- Baranyai Értelmiségi Klub által megjelentetett kötet. Szerzője dr. Horváth Csaba, a Janus Pannonius Tudományegyetem adjunktusa, aki olyan segédkönyvet szerkesztett, amely az emberiség történelmét 22 szakaszra bontva elemzi az alapve­tő gazdasági-társadalmi-politikai összefüggéseket, továbbá fogalom­tárat. kislexikont, névregisztert, bibliográfiát, jogforrás-megjelölést is mellékel a vizsgára készülő diá­koknak. A könyvhöz a tanulást könnyítő módszertani útmutató is tartozik, s külön kötetbe foglalva találhatók a tudást ellenőrző tesztek. A Törté­nelem-felkészítő teszt- és segéd­könyv című kétkötetes munka meg­írásával szerzője olyan iránytűt sze­retett volna adni a múlthoz, amely a már megtanult ismeretek rendsze­rezésével, nem pedig a történelem újraírásával segíti az eligazodást. 1991. április 2. • PETŐFI NÉPE • 3 Jó szerencsét,semmi mast... Tavaszi pillanatok a Csinger családnál (Folytatás az 1. oldalról) Az Izsák északi határrészén levő K. Szabó-tanyai réteket sóvárgó szemmel fi­gyeli nap mint nap idősebb és fiatalabb Csinger István. A kilenc tehénnek jó eny- helyet ad az alkalmi istálló őszre, télre, kora tavaszra. De amikor megpezsdül az -élet-a határban, a fűfélék, a füzek meg a nyáxíájc megkezdik a színeváltozást, em­ber, állat legjobban kint szeret a friss levegőn. A Csinger család közösen gazdálko­dik. A farmon marhák, juhok, csikók, sertések, baromfiak. Ha az állattartás, -gondozás mellett van egy kis szabad idő, azt a szőlőben töltik. Nem mondhatja senki sem rájuk: monoton, egyhangú az életük ... Februárban, márciusban hajnali ötkor kel a negyvenegy éves Csinger István. Mosdik, kávét főz. Szétnéz az udvarban. Nemsokára a felesége is követi. Aztán indulnak ki az állatokhoz, a K. Szabó­tanyai rétre. Kezdődik a fejés. A két gye­rek — a tizenkilenc éves Erika és a 16 éves István — otthon végii el a reggeli teendőket. Aztán elválnak útja­ik. Erika Kecskeméten dolgo­zik. Az iíjabbik Csinger István pedig a szülők után indul. Csingerék reggel és este fej­nek, 1990-ben ők adták le az izsáki csarnokban a legtöbb te­jet: több mint 300 hektót. Vigyáznak; fölöslegesen ne csurogjon el a pénz. Húsbolt­ban már régen nem hagytak forintot. A két nagy hűtőlá­dában gusztus szerint válo­gathatnak a borjú-, a sertés- és a baromfihúsból. Jól élnek! Nem dicsekvésként mondják, mert tudják, a hajnali kelést, a nehéz munkát, az örökös őrködés felelősségét nem irigyli tőlük senki. Higgye el, uram - mondja a tehén­itatásnál Csinger István nagyon gyen­gén kezdtünk, amikor összeházasod­tunk. Itt éltünk egy Szajor-dűlői tanyán. Százszor számoltuk a fillért, célszerűen, beosztással éltünk. Sertéshizlalással fog­lalatoskodtunk, ami — sok robottal és nagy kockázattal ugyan, de —jól hozott. Később bikaneveléssel is próbálkoztunk. Sikerült is mindig előrejutni egy kicsit. Már voltunk valahogy, akkor megvettük a házunkat a felsővárosban, az Erkel ut­cában. Megint nullán voltunk. Kezdhet­tük a gazdasággyarapitást elölről. Ha­zudnék, ha panaszkodnék, mert az utób­bi három-négy év remekül bejött a gaz­dáknak. A kilenc tehén legeltetéséhez bé­reltem az állami gazdaságtól 11 hektár rétet. Ez a karbantartással, a gépi műtrá­gyázással százötvenezer forint. Téli ta­karmányt is szerzek mindig elegendőt. Ha februárban vagy márciusban idő előtt — elfogy, ilyenkor már annyiért adják, amennyiért akarják. Szóval költ­ség is van bőven, de azt mondom: jó szerencse kell, semmi más! Nem hullik ki a kezünkből a munka. Nem vagyunk senkinek sem a kapcarongya. Itt, a por­tánkon, mi vagyunk azok, akik dönte­nek. Vigyázunk is minden szál szénára, minden szem kukoricára ... De teli voltak az újságok a tejterme­lők panaszaival. Hogy az utcát locsolták a macskaitallal. Maguk nem érzik a válsá­got? — Sosem szimpatizáltam a politikával. Nem szerettem a sok beszédű, kis remé­nyű, gyenge teljesítményű embereket, akikkel teli vannak a különféle pártok. Többen meg csak azért szónokolnak, hogy a népek ne figyeljenek korábbi szür­ke-fekete ügyeikre. Még egyszer ismét­lem: ebben a rendszerben minden ember­nek, aki dolgozik és szorgalmas, meg kell élnie. Sokan sírnak a munkanélküliség miatt. Kalapolnak az irodákban a segé­lyért. Ugyanakkor a „tütüre” nem szán­ják a pénzt. Ha napszámba néha-néha elmegy valamelyik, nyolcszáz-ezer forin­ton alul nem kér. A tejjel is csak csinálták a lármát. Itt Izsákon nem volt gond az átvétellel és a fizetéssel sem. Meg kell hagyni, elégedettek lehetünk az új átve­vőkkel. Ha meg nem tetszene a csarnoko­zás, nyithatok egy maszek tejboltot. Egyik gazda már méri a piacon az áruját, és nem győzi! Nem mondom, hogy nem lehetne-mehetne jobban: de sírásra nincs okunk. Hátha még a földeket is vissza­kapnák a régi tulajdonosok. Lenne föld- forgalom! Megvenném a mostani bérelt mezőt. — Nem látja reménytelennek: robot, robot, robot... ? Az robotol, aki másnak dolgozik, akit hajtanak. Aki nem élvezheti munká­ja gyümölcsét. Én hiszek a munkában. Ilyen tavaszi reggeleken tudja, milyen csodás ez? Él az egész világ! Kint a jó levegőn, a szabad határban rendezgetni a gazdaságot. Nem cserélném el 10 hó­nap tengerparti napozásért, unatkozá­sért. Itt azért születik valami! A gondos­ság hálás, nem hazudik. Vagyis: érdemes. Farkas P. József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom