Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-12 / 60. szám
4 • PK IŐH NÉPE • 1991. március 12. EGY ÉV ALATT 77 MILLIÓ FORINT BANKKAMAT Privatizációra készül a Dél-alföldi Állattenyésztő Állami Gazdaság Az elmúlt évben a három megyében - Bács-Kiskun, Békés, Csong- rád tevékenykedő Dél-alföldi Állattenyésztő Állami Gazdaság nem kevesebb mint 1,2 milliárd forint árbevételt ért el, ám 6 milliós veszteséggel zárt. Szinte hihetetlen, hogy ekkora forgalom mellett veszteségesek lettek. Az okról kérdeztük Katona József igazgatót. A veszteség több okra vezethető vissza. Elsőként a megemelkedett bankkamatokat emelném ki, amelyeket nem tudtunk kigazdálkodni. A múlt évben 77 millió forint kamatot kellett visszafizetni különböző pénzintézeteknek. Hozzájárultak a veszteséghez az alacsony nyereségtartalmú tevékenységek is. Említhetem az építő-, a szerelőipart, a tervezőrészleget, valamint a kelet-európai kereskedelmi tevékenységet. Ezek alacsony hatékonysággal dolgoztak, mintegy 40 millió forintos nyereséggel kevesebbet hoztak, mint 1989-ben, ugyanakkor árbevételük 20 százalékkal, a termelésben lekötött pénzeszközük pedig 40 százalékkal volt magasabb. Gyakorlatilag ezek a részlegek túl sok bankkölcsönnel és kisebb nyereséggel dolgoztak. Az építőipari válság, a kelet-európai piac beszűkülése, de főleg az utóbbi igen jelentős, mintegy 12-15 millió forintos nyereségkiesést jelentett a gazdaságnak. Ezért ez év januárjában a nem nyereségesen működő részlegeket megszüntették vagy átszervezték. A dolgozók létszáma ennek következtében 25-30 százalékkal csökkent. Jó részük különböző kft.-kben talált munkát, más részük azonban munkanélkülivé vált. A pénzhiányt enyhítendő, a gazdaság vezetői úgy határoztak, hogy a már nem szükséges eszközöket, berendezéseket értékesítik, s ezzel a hitelállományt elfogadható szintre csökkentik. Jelenleg 170 milliós bankkölcsönük, s 150 millió kintlévőségük van. (Főleg felvásárlók és feldolgozók tartoznak nekik, de a hitelek fedezete megvan.) A köl- csönállományt az év végére 50-60 millióra szeretnék „leapasztani”. — Ebben az évben szűkül a tevékenységünk és a létszámunk is, a privatizálásra készülünk. A gazdaságot a dolgozói kollektíva bevonásával teljesen átalakítjuk, de olyan módon szeretnénk ezt végrehajtani, hogy ne maradjon utánunk csődtömeg. Vegyes vállalatokat, kft.-ket akarunk létrehozni. Erre a tervünk már a múlt évben elkészült, de a Földművelés- ügyi Minisztérium nem járult hozzá. Ennek is oka van! A gazdaság olyan tevékenységet is folytat — tenyésztésszervezés, törzskönyvezés, teljesítményvizsgálat —, amely állami érdekszférába tartozik. Ezekről a Földművelésügyi Minisztériumban különböző bizottságok próbálják felvázolni a jövő képét. A tenyésztésszervezést és a törzskönyvezést társadalmi, egyesületi alapon akarják megvalósítani. Ha ez sikerül s a gazdaság garanciákat kap, akkor a privatizációnak már nem lehet akadálya. — Rendkívül nagy gondot jelent a mezőgazdaságban az agrárpiaci rendtartás — a támogatási rendszer, a termelésszabályozás —, és az állattenyésztési törvény — a tenyésztés védelme, az állatmegjelölés, az apaállat-kiválasztás stb. — hiánya. Ezek kidolgozás alatt vannak, de még jó ideig kell várnunk rájuk. A termelés szűkítése arra késztetett bennünket, hogy csak az alaptevékenységgel foglalkozzunk ebben az évben. A szolgáltatásban a tenyésztésszervezéssel, mesterséges megtermékenyítéssel, tenyész- és hízóállat-forgalmazással foglalkozunk. Sertés- és marhahizlalást önállóan és háztáji integrációban, ezenkívül takarmánykeverék-készítést és -forgalmazást kívánunk megvalósítani. Csökkent, természetesen, a hizlalt állatok száma; amíg 1990-ben 16 ezer sertést, 6 ezer szarvasmarhát értékesítettünk, ebben az évben mindössze 6 ezer sertést és 1500-2000 marhát adunk el. A takarmánykeverék előállítása nem csökken, eléri a 20 ezer tonnát. Az ebben az állami gazdaságban dolgozók érzik igazán az állattenyésztés nehéz helyzetét. Erre egyetlen adat: ebben az évben 10 százalékkal csökken a törzskönyvi ellenőrzések száma, ami azt mutatja, kevesebb lesz a tenyészállat. A legnagyobb gondot a szarvasmarha-tenyésztésben felhasznált sperma mennyisége és minősége mutatja. A közgazdasági nehézségek, a jövő bizonytalansága arra vezetett, hogy egyre kevesebben foglalkoznak hosszan tartó tenyésztéssel, genetikával, pedig az lenne a legolcsóbb termelési tényező. •— A privatizáció nálunk nem rajtunk múló tényezők miatt késik. Ezért igyekszünk kevesebb létszámmal, szűkebb termelési körben úgy gazdálkodni, hogy ebben az évben elérjük az 5-10 milliós nyereséget — mondta Katona József igazgató. Gémes Gábor Csata a közértben Leltet, hogy sokaknak nem hangzik elég fennkölten, ettől még tény, hogy a magyar lakosság elsöprő többsége a pénztárcáján, no meg a vásárlásain méri a rendszerváltás pillanatnyi állapotát. Ami a boltokat illeti, ott keleteurópai mércével mérve igazán irigylésre méltó a választék. Ma Magyár- országon az igen súlyos gazdasági válság, egyes területeken a csőd ellenére sincs áruhiány. És ez nagyon jó, ez egyike a, sajnos, még kevés biztató tünetnek. Csakhogy miközben a magyar vásárló a prágai, vagy pláne moszkvai mércével valóban lenyűgöző választékú boltokban az árcédulák fölött borong, nemcsak az infláció fenyegeti, hanem az is, hogy mind többször, mind szemérmetlenebből, egyszerűen, becsapják. Az Országos Kereskedelmi és Piaci Főfelügyelőség napokban közzétett adatai szerint az elmúlt évben a korábbi harmincról negyven százalékra nőtt a próbavásárlások során tapasztalt visszaélések aránya. Az élelmiszerboltokban átlagosan 11 forinttal csapnak he bennünket vásárlásonként, a vendéglátóhelyeken ez az összeg 15 forint. Az a legszomorúbb, hogy lassan már azt sem lehet tudni, mikor csapnak be, mikor számolnak többet — úgymond — legálisan. „A régi szép időkben" egyértelmű volt, minek mennyi az ára, milyen haszonkulccsal dolgozhatnak, pontos kalkulációk voltak, csak össze kellett vetni a: előírásokat a végösz- szeggel, máris nyilvánvaló volt a mulasztás vagy éppen a szándékos csalás. Mára sok minden megváltozott, és a stabil árakért, persze, isten őrizz visz- szasirni az elmúlt évtizedeket. Am a mostani, mind kórosabban burjánzó vadkapitalizmust a fogyasztói érdekvédelem szempontjából mindenképpen korlátozni kellene. Nincs olyan piacgazdaság a fejlett világban, amelyben az árképzés alapja általánosan elfogadott elvként az lenne, hogy annyit kérnek, amennyit nem szégyellnek. Ki tudja azt ma, például, hogy a magán-élelmiszerboltok milyen szabályok szerint képezik az árakat? Vagy már semmi sem szabályozza, mi mibe kerül? Az élelmiszerboltok egymástól vásárlása minden bizonnyal most is tilos. De a gyakorlatban virágzik. Miért van az, hogy a termelők által bejelentett áremelések napján, esetleg már korábban jó néhány hóit ugyanazt a terméket már a megemelt áron adja, mások ugyanezt csak napok, hetek múlva teszik. Az ilyenkor nyilvánvalóan adódó ármanipuláció lehetőségét már senki sem ellenőrzi? Egyre több a kérdőjel, amire egyre kevésbé tudjuk a választ. Márpedig a mind jobban elterjedő szabad rablás a tisztességes kereskedőket is arra kényszeríti, hogy a tisztességtelenek táborába álljanak át. Különös és elgondolkodtató, hogy politikai pártjaink közül egy sem akad, amely a szóvirágokon túl, a gyakorlatban is felvállalná a fogyasztók érdekvédelmét. Természetesen nem a piacgazdaság adminisztratív korlátozására, hanem elsősorban az érvényes jogszabályi propagálására, a lakossági érdekvédelmi kezdeményezések támogatta, és például a parlamentben való képviseletére lenne szükség. A lakosság túlnyomó többségét ma a körülményei is arra kényszerítik, hogy csak azzal foglalkozzon, ami a mindennapi életviteléhez nélkülözhetetlen. Ezért az ö képviseletükben fellépő politikusokat is aszerint ítélik meg, mennyire földön járó, emberközeli a magatartásuk, megnyilatkozásuk. Például mennyire törődnek azzal, mi történik mindennapi csatáink színhelyén, a közértben. P. É. MILYEN EMBER VOLT PETŐFI? Szalkszentmártoni szájhagyományok Matics Pál, nyugalmazott tanácselnök édesapja Szalk- szentmártonban született abban a házban, amely ma Petőfi- emlékmúzeum. Akkoriban még kocsma volt, Matics Pál nagyapja bérelte. Ezt megelőzőleg számos használója volt, 1844. november 10-étől 1846. április 24-éig Petőfi szülei vették árendába. A költő 1845. július 13-ától 1846. április 24-éig a szüleivel élt. Ezalatt száztizenkét verset írt. A szalkszentmártoni tartózkodása tehát egyik legtermékenyebb időszaka volt. Sajnos, ez idő tájban mintha minden összeesküdött volna ellene. Harcban állt a kiadókkal, cenzorokkal, szerelmes Mednyánszky Bertába, de ez az érzelem nem talált viszonzásra. Különösen bántotta, hogy a Szalkszentmárton- ban írt egyetlen színdarabját, a Zöld Marcit, a Nemzeti Színház drámaíró választmánya visszautasította. A költő haragjában megsemmisítette művét. Mindezekről részletesen olvashatunk Matics Pál még kiadatlan kéziratában, aki arról is ír, hogy a megsebzett lelkű, sértett önérzetű Petőfit még jobban elkeserítette, hogy a szülei bérleménye sem hozta meg a kívánt, illetve a remélt hasznot. A kézirat szerzője fáradságot és időt nem kímélve igyekezett közelebb hozni Petőfit a mindennapokhoz. A szájhagyományok alapján próbálta jellemét megrajzolni. A krónikás olyan emberek után kutatott, akiknek ismerősei valamiképpen kapcsolatban álltak a Petőfi családdal. Tizenegy ilyen személyt talált. Közülük már csak Lévai Lakos László él, aki most 92 éves. A kutató maga is meglepődött, hogy Petőfiről mennyi történet él a faluban ma is. Ezek megismerése közelebb hoz bennünket a költőhöz, egyéniségének megismeréséhez. íme, néhány röviditett szemelvény a kiadatlan kéziratból. Zsófika, egy szép szomszéd kislány átszólt Petrovicsékhoz, a bátyját figyelmeztette, hogy jöjjön haza, mert már csak ő hiányzik az ebédhez terített asztalhoz. Petőfi meglátta, amint a portákat elválasztó kerítésnél a virágzó ágakat — ugyanis éppen május volt — szétválasztotta. A bájos teremtés nagy hatással volt a költőre és megírta Fa leszek ha ... című költeményét. (Egyébként életrajzírói sokszor megjegyezték, hogy Petőfi tízéves kora óta folyton szerelmes volt.) A Kereszt című verse a következőképp született. Egy kora tavaszi napon történt. Petőfi dunavecsei barátjával sétálgatott a szalkszentmártoni-csabonyi Duna-parton. Százlépésnyire lehettek a komphoz, mikor látták, hogy az elinduló vízi járműről valaki beleesett a Dunába, és már hallották is a kétségbeesett kiáltásokat. Petőfi habozás nélkül nekiiramodott, belevetette magát a vízbe, hogy a lefelé sodródó embert kimentse. Az örvénylő víz jól kifárasztotta őket, nagy ügy- gyel-bajjal kijutottak a partra. A költő barátja csak a parton segített a talpra állásban. Hazafelé menet a barát azt mondta a csuromvizes társának: — Te, Sándor, érdemkeresztet érdemelnél bátor mentésedért. Sándor csak legyintett és hatsoros versben intézte el az ügyet, mintegy önmagának. íme: Kereszt jutalma a fáradságoknak, Mindenfelé keresztet osztogatnak. Aranykeresztet tűznek a fejedelmek Jobbágyaik mellére; a földmívesnek Oszt a természet búzakereszteket.. . Fakereszt illet, megváltók, titeket! Egyszer Petőfi kirándult barátaival a Szalkszentmárton- hoz tartozó csabonyi erdőbe. A társaság nem író, de írástudó és az irodalmat ismerő, kedvelő emberekből állt. Beszélgetés közben elhatározták, hogy verset írnak. A téma az erdő legyen — mondták. Egymástól kis távolságra leültek egy-egy fa alá és írták versüket. Ezen a találkozáson született meg Petőfi Erdőben című költeménye. Matics Pál helytörténeti munkássága nem csak Petőfi szalkszentmártoni tartózkodásának mozzanataira korlátozódik. Foglalkozik a község történetével, lakóinak életével is. Számos országos helytörténeti pályázaton vett részt, valamennyin helyezést ért el. Az elmúlt év végén a Szalkszentmártoni ember lova című munkája első díjat nyert. Kereskedő Sándor Twist Oliver Kecskeméten Beszélgetés Kovács Gyula színművésszel — Nyomorszakértőnek érzi magát? — Nyomor, vagy gyomor? — Nyomor! — Ja! Nem, nem érzem magam nyomorszakértőnek, bár ... időnként meg- legyint. De akkor csak saját bőrömön érzem, nem a másén. — Ezt azért kérdezem, mert nemrég itt, a kecskeméti Katona József Színházban Brecht Háromgarasos operájának egyik főszerepét játszotta, újabban pedig ismét egy hasonló társadalmi réteget bemutató darabot próbálnak. — Elöljáróban el kell mondanom, hogy a Brecht-mű színházi produkció volt, azonban amire ön kiváncsi, az egy maszek vállalkozás a Villám Kft. keretén belül, amely itt működik, a színházban. Páran összeálltunk és úgy határoztunk, hogy szabad időnkben betanulunk egy- egy színdarabot, és amennyiben módunk van rá, és megszervezzük saját magunknak az előadásokat, különböző városokban fellépünk, ezzel pluszkeresethez jutunk. Ennek van egy ilyen, nem elhanyagolható anyagi vonzata is — azért, hogy ne legyek nyomorszakértő! — Legújabb darabjuk egy musical. — Igen, nemrég Dickens Twist Oliver című regényének zenés színpadi változatát kezdtük el próbálni. — Honnan jött az ötlet? — Hollai Kálmán kollégám szerette volna színre vinni a darabot, aki hajdanában az operettszínház tagja is volt, és a musicalek jó ismerője. Az Olivérré azért is esett a választásunk, mert egyrészt megható történet, másrészt kétségkívül sikerdarab. Remek zenéje van, valamint a gyerek szereplők mindig hatásosak a színpadon, kedvesek, szereti a közönség, és nagyon izgalmas feladat Kálmánnak és nekem is. — Ezek szerint Oliver valóban kisfiú lesz. — Igen. Nagyon sok gyerek jelentkezett a kft. hirdetésére, közöttük igen tehetségesek is. Összesen harmincötén kerültek be a szereplőgárdába', de egy alaki-! tást többen tanulnak. Egyrészt . tízért, mert megterfielőék' ezek az előadások, ' valamint a gyerek könnyen megfázik, esetleg nyáron családi programja adódik, ezért mindig kell hogy legyen valaki. Négy Oliver van, de érdekes módon nemcsak fiúk, hanem kislányok is játsszák, ugyancsak négy Kópé, és a többi gyerek szereplőből is legalább kettő, sőt egymás közt is cserélődnek a szerepek; van, aki többet tanul be. — Hollai Kálmán és ön irányítják a próbákat? — A zenés és táncos részeket Kálmán tanítja, én pedig a prózai részeket rendezem. — Felmeriilt-e az elején, hogy a gyerekekkel esetleg nehéz lesz dolgozni? — Természetesen. Abszolút más ez, mint ha profi kollégákkal próbálnánk, de ki kell használni azt a lehetőséget, hogy a gyerek alapvetően játékos alkat. Még nincs elrontva, kevésbé gátlásos, legalábbis ezek a gyerekek fantasztikusak — az ének-zenei iskolából verbuválódtak. Muzikálisak, nem okoz gondot nekik a néha meglehetősen nehéz énekszám és a sokszólamúság. Ezenfelül számukra ez egy nagyon jó játék. Persze, megfeszített munka is, mert van, amikor inkább komputereznének vagy bármi mást csinálnának, s akkor bizony érzik, hogy ez egy komoly feladat, de mindig föl tudjuk oldani valamivel a fáradtságot. — Ez meghatározza a próbák hangulatát? — Eddig kevés próba volt, mert nemrég kezdtük el színre vinni a darabot, de úgy látom, hogy a gyerekek nagyon élvezik, mindig mindenki megjelenik. — Úgy tudom, ön nemcsak rendez, hanem játszik is a darabban. — Én vagyok Bill Sikes, a gonosz rablóvezér, aki a mű végén még gyilkosságba is keveredik, de a gyerekek nem félnek tőlem. Rajtam kivül Kálmán is főszereplő, ő Fagin. Neki lényegesen több zenés szerepe van. Bill Sikes csak egy dalt énekel. A többi felnőttet is színészek játsz- szák, a kft. társulat többi tagja. — 1983-ban itt, a színházban bemutatták a Háry Jánost, csupa gyermek szereplővel. Mennyiben más az Oliver feldolgozása? — A Háry alapjában véve felnőtthangokra íródott: baritonra, basszusra, altra és szopránra, tehát ez egy felnőttdarab. Emlékszem a monumentális előadásra, szintén főleg „ÉZI”-s gyerekek játszották, szerintem frenetikus volt. Nagyon szerettem, majdnem minden előadást láttam, amikor a városban voltam. — Ahogy hallgatom, úgy tűnik: ön nagyon szereti a gyerekeket. Máskor is foglalkozott már velük? — Igen, szeretem őket, és éppen az -elmúlt nyáron dolgoztam velük, bár azok: nagyobbacskák voltak, középiskolások, hozzám képest már, sajnos, ők is gyerekek. Ilyen kicsikkel, mint most — a legidősebb köztük 13 éves — még nem foglalkoztam, de ők a jövő, s én tanulok is tőlük. Belőlem sem veszett még ki teljesen az ifjúság. — Az Olivért mikor láthatja először a kecskeméti közönség? — Május 26-án, a nemzetközi gyermeknapon, a művelődési központban. De nemcsak Kecskeméten játsszuk, hanem az ország más pontjain is, például nyári táborokban, a Balatonnál. Tóth Ildikó HASZNOS TANÁCSOK ANTENNAÁLLÍTÓKNAK __________ B aráti segítség nélkül soha! Érző szívű emberként nap mint nap tapasztalom, hogy dacára a terjedő kábeleknek, dacára az időjárásnak, a férfinép a tetőket mássza, s mindenféle antennákat rakosgat megviselt és régi árbocokra. Jómagam — némi idevágó tapasztalat birtokában — azok számára nyújtom át megfigyeléseim eredményeit, akik csak ezt követően kívánnak antennát állítani (alkalmasint a kecskeméti tévé műsorának vételére). 1. Nincs olyan időpont, ami alkalmas lenne az antennaállitásra. A jól nevelt férj azzal kezdi, hogy kizárásos alapon megállapítja a szerelésre alkalmas időpontot. Kiesik a mese, az este 7 utáni összes időszak, az éjszaka, valamint a hajnal is. Maradt, mondjuk, a délután 4 és 6 óra közötti időmennyiség. De ha ekkor felmerészkednénk a tetőre, elcsavargatva az antennát, azonnal megkapnánk hitvesünktől: miért pont most, s miért nem (itt mondanak egy időpontot) ekkor szerelsz, hát nincs jobb (más) dolgod? Ilyenkor célszerű emlékeztetni a nőket arra, hogy a technikai haladás óriási, most már — ha sikerrel jár szerelésünk — a nap bármely szakában érdemes lesz bekapcsolni a tévékészüléket, s különben is, vannak ott divatbemutatók is, s talán megnyugszanak. Ekkor lép előtérbe a második számú probléma. Nevezetesen : 2. A megfelelő összeköttetés. Az antennaszerelés előtt célszerű beszerezni a lehető legjobb térképeket, s azokon — katonai és matematikai tudományunk felvonultatásával — bemérni a céladót, feltüntetve az irány szögeket. Ezt gondosan be is kell vésnünk az agyunkba, hiszen a tetőn, az egyszál antennazsinórba kapaszkodva, úgysem használható semmire sem az egész. Ajánlatos iránytűt, tájolót is beszerezni, s ezek birtokában elkezdeni a cserépbontást. A legcélszerűbbnek mégis az R—I összeköttetés megszervezése látszik. (Eredj fiam, s nézd meg, van-e már kép.) Egyes — meglehetősen naiv — férfiak hisznek még hitvesük műszaki érzékében (hiszen az automata mosógépet boszorkányos ügyességgel kezelik), s őket kérik fel a képnézésre. Ilyenkor azonban a következő ölesetek állhatnak elő. a) A feleség elalszik a tévé előtt. b) Miután az ember odafönt háromszor körbetekerte az antennát és ezt követően a zsinórt másfél órás kemény munkával levagdosta az árbocról, majd újabbat szerelt fel és még mindig nem hallatszik lentről az elragadtatott hang: gyönyörű a kép, drágám! — akkor nem ajánlatos lemenni, mert az ember csak azt látná, hogy drága felesége (aki elébb még szent esküvéssel fogadta, hogy csak és csakis a képernyőt s annak hangyásságát lesi) a tévétől vagy 14 méternyire lévő kamrában vizsgálgatja a hangyák kártételeit, valamint a befőttek pe- nészesedését. c) A feleség kikapcsolta a készüléket: de hát, drágám, annyira zúgott, hát jó ez egyáltalán? felkiáltással. Nyilvánvaló tehát, hogy a hármas számú megoldás következik. 3. A profik. Kiváló antennaszerelést csak akkor valósíthatunk meg, ha komoly stratégiai és taktikai tervet valósítunk meg (fedőneve lehet pl.: Homoki Vihar) a család házból való eltávolítására. Drágám, olyan régen voltál már az anyunál. Csak nincs valami baj? Az öröm könnyei szökhetnek a feleségünk szemeibe, s milyen igazad van felkiáltással magunkra is hagynak. Ha szerencsénk van, még a gyermekeket is elviszik. Ekkor kell értesítenünk a CSAPATOT, akik mind PROFIK. A barátaink, akik már túlestek ilyen kommandós bevetésen, s halált megvető bátorsággal lépnek tetőkre, kisujjukban van a szakma minden csinja-binja. Sőt, egyiküknek egyszer már majdnem teljesen sikerült beállítania anyósa antennáját (igaz, másnap leesett a tetőről, — ti. az anyós —, de ez csak elismerésünket fokozhatja). Ha a csapat együtt van, nincs más hátra, mint elosztani a feladatokat. Egy ember (profi) megy a tetőre, egy a tévé elé, egy valahová középre, s egy meg hordja a sört. (Sokan ott követik el a hibát, hogy a hűtő helyét előre nem mondják meg.) Arra vigyázzunk, ne a szakértőt küldjük a tetőre, mert abból további bonyodalmak származhatnak. a) A felszerelni kívánt antenna nem isJó. b) Ó tud egy sokkal jobb megoldást, de ahhoz az összes most működő antennát le kellene szerelni. c) Lehetséges, sőt, 80 százalék valószínűséggel szédülős, s fel tud ugyan mászni a tetőre, de le már' nem. Ha szerencsénk van, nincs áramszünet, a szomszédok sincsenek otthon, hogy. rajtunk röhögjenek, elkezdhetjük a munkát. Úgy másfélkét órai munkával valóban megjelenik majd valami a képernyőn, ami — százötven méteres távolságból — felismerhetően egy kép. Ekkor kell abbahagyni, s egy újabb — még képzettebb — csapat verbuválásába fogni. Úgyis hazaért az asszony, aki nem érti igazán, miért kell cipőstől karosszékben állni, miért kell ehhez sört inni, s különben is, már öt perce megy a Dallas (vagy akármi, lásd 1. pont). Ennek ellenére, csüggedésre semmi ok. Gondoljunk és emlékeztessünk újfent arra, hogy előttünk a műholdprogramok sora . . . / A. T.
