Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-08 / 57. szám

^ ® PETŐFI NÉPE • 1991. március 8. AZ ÖBÖL-HÁBORÚ UTÁN Bush: Területet a békéért George Bush — aki Abraham Lincoln óta talán a legnépszerűbb elnök az USA-ban — szerdán az Irak felett aratott győzelem alkal­mából beszédet mondott a kong­resszus két házának együttes ülé­sén. Mondandójában kiemelte, hogy a győzelem után a szövetsége­seknek továbbra is együtt kell mű­ködniük, hisz Kuvait felszabadítá­sa a közel-keleti béke megteremté­sének csak az első állomása volt. Amerika ugyan kivonja csapatait az Arab-félszigetről, de a térségből nem távozik, mivel annak stabilitá­sa alapvető érdeke Washingtonnak. A rendezés egyben Izrael és az arab országok viszonyát is érinteni fog­ja, mondotta Bush, s megismételte a régi keletű amerikai álláspontot, miszerint: a zsidó államnak a „terü­letet a békéért” elvet kellene követ­nie, s a palesztinoknak meg kell kapniuk törvényes jogaikat. Az elnök azon kijelentése, misze­rint esetleg területeket kellene átad­ni a palesztinoknak, hatalmas tilta­kozást váltott ki, tel-avivi kor­mánykörökben, ami minden bi­zonnyal még inkább megterheli az amúgy is feszült zsidó—amerikai viszonyt. A feszültségek akkor éle­ződtek ki, amikor Washington nem járult hozzá ahhoz, hogy Izrael megtorló csapást mérjen Irakra a rakétatámadásokra válaszolva. Az amerikai kormány a több napra tervezett támadást annak méretei miatt ellenezte: Izrael Jor­dánia vagy Szaúd-Arábia feletti lé­gifolyosót kívánt, hogy szállítógé­peken juttassa csapatait Nyugat­iakba, a rakétatámaszpontok megsemmisítésére. Miután Wa­shington a Szaúd-Arábia átrepülé- sére vonatkozó kérést nem is továb­bította, Mose Arensz izraeli védelmi miniszter közölte, hogy akkor a jor- dán légvédelem (amerikai gyártmá­nyú) rakétaütegeinek lebombázásá­val biztosíthatják az átrepülést. A tervek végül azért sem valósul­hattak meg, mert Washington nem engedte át Izraelnek a szövetséges légierő megkülönböztető kódjait. Az amerikai hadsereg egyúttal — megelőzendő Izraelt különleges kommandócsoportokat juttatott Irakba, hogy segítsenek a rakétatá­maszpontok felderítésében és légi­bombázásokkal való megsemmisí­tésében. * Irak tegnap szabadon engedte azt a 21 újságírót, akik a múlt héten tűntek el a szövetségesek támadása során. Velük együtt visszanyerte szabadságát kétezer kuvaiti állam­polgár is, ám hírforrások megerősí­tik, hogy még több ezerre tehető a Bagdad által fogva tartott kuvaiti­ak száma. Csütörtök reggel megkezdődött az amerikai csapatok hazaszállítá­sa, melyeket a brit egységek vasár­nap fognak követni. A csapatok ki­vonása azonban több hónapig is elhúzódik, hisz legalább annyi időt vesz igénybe, mint amennyi azok felvonultatására kellett. B. Zs. Magyar—bolgár külügyminiszteri tárgyalások Elavultnak minősítette a Magyaror­szág és Bulgária közötti szerződéses rendszert Jeszenszky Géza külügymi­niszter csütörtökön Szófiában Viktor Valkov bolgár miniszterelnök-helyet­tessel, külügyminiszterrel tartott tár­gyalásán. Kifejtette, hogy magyar részről új alapszerződést szeretnének kidolgozni a két ország viszonylatában, amelyet egy politikai nyilatkozat elfogadásával lehetne előkészíteni. Jeszenszky Géza határozottan felve­tette a gazdasági kapcsolatokat évek óta jellemző aránytalanságok mielőbbi felszámolásának szükségességét. A két­oldalú kapcsolatokban a magyar aktí­vum idén már elérte a 71 millió transz­ferábilis rubelnek megfelelő értéket. Kérte bolgár tárgyalópartnerét, hogy kutassanak fel olyan, megfelelő minő­ségű bolgár árukat, amelyek leszállítá­sa után Magyarország nem kényszerül nyugati piaci beszerzésekre. Magyar szempontból óriási lehetőségek rejle­nek a bulgáriai idegenforgalom fejlesz­tésének távlataiban. A bolgár külügyminiszter leszögezte: mindent megtesznek, hogy érdekeltté tegyék a bulgáriai vállalatokat a ma­gyarországi szállításokban. Hangsú­lyozta, hogy országa szeretné hasznosí­tani a magyar tapasztalatokat a Szov­jetunióhoz fűződő újfajta viszony meg­teremtésében. „A KORMÁNY, ÚGY TŰNIK, ELLENÜNK POLITIZÁL” Az önkormányzatok már csak a nyilvánosságban bíznak Négy önálló önkormányzati szervezet, azok 940 települése és az ott élő mintegy nyolcmillió állam­polgár nevében, ha úgy tetszik, se­gélykiáltását tolmácsolva, tegnap sajtóközleményben fordultak a nyilvánossághoz a magyar önkor­mányzatok. Tették ezt annak tuda­tában, hogy ezúton vázolt gondjai­kat éppen 30 nappal ezelőtt már dr. Antal! Józseffel is megosztották, aki a mai napig nem válaszolt levelük­re. Arra, hogy az önkormányzatok területére, az ott lévő közvagyonra tulajdonosi jogokat kérnek, az alapellátást szolgáló állami, keres­kedelmi és szolgáltató vállalatok privatizációjára jogot formálnak, hogy az önkormányzatok számára előirányzott összegekkel valóban ők és ne a minisztériumok rendel­kezzenek, s végül, hogy az állami juttatások ténylegesen fedezzék elő­írt feladataikat, így a helyi adók csak az e fölötti kiadásokra szolgál­janak. A sajtóközleményt az újságírók­nak átadó öt polgármester közül ketten Budapesten tevékenyked­nek, a községeket a Baranya megyei Sásd, a kisvárosokat Jászberény, a megyei jogú városokat pedig Kecs­kemét polgármestere képviselte. El­mondták, hogy véleményük szerint Magyarországon a nyár végéig több száz bölcsőde fog bezárni, több ezerre tehető azoknak az óvo­dáknak a száma, ahol már arra sem lesz pénz, hogy a gondozónőknek fizetést adjanak, nem jut a szociális ellátás, az egészségügy, a diákott­honok finanszírozására elegendő támogatás egész egyszerűen azért, mert a kormány csak a költség egy részét állja, a többit nekik kell ki­gazdálkodniuk — mint elhangzott: nem tudják, miből. Másik példa: az utak karbantartására nyújtott álla­mi alap 40 százalékkal csökkent eb­ben az évben a tavalyihoz képest, miközben kétszámjegyű az infláció és az idei kemény fagyok jelentősen éreztetik hatásukat. Tökéletesen elszegényedtünk — mondta Kispest polgármestere, amit kollégái példák újabb sorával bizonyítottak. „A kormány, úgy tű­nik, ellenünk politizál" — fejtette ki Siklaky István Budapestről, aki a miniszterelnök és az önkormányza­tok közötti párbeszéd kezdeménye­zője. Miközben az önkormányza­tok működőképessége veszélybe került, esetleges bukásuk pedig már nem csupán helyi jelentőségű ügy, hanem súlyos következményekkel járhat a demokráciára, az országra, mi több, a kormányra is. Ezért is érthetetlen Antall úr késlekedése az önkormányzatok érdekképviselete­inek kezdeményezésére, s ezért vá­laszoltak a polgármesterek egy újságírói kérdésre ily módon: „Most már egyetlen eszközünk, minden lehetőségünk a nyilvánosság erejében van." N N M A kormány jóváhagyta a négyéves gazdaságpolitikai programot A kormány csütörtöki ülésén jó­váhagyta a Kupa Mihály pénzügy- miniszter által beterjesztett négy­éves gazdaságpolitikai programot —, tájékoztatta a Televízió, a Rá­dió és az MTI képviselőit László Balázs kormányszóvivő. Elmondotta, hogy kisebb szö­vegmódosítások után a testület, tá­jékoztatásként, megküldi a prog­ramot az Országgyűlés elnökének, valamint a parlamenti bizottsá­goknak is. Az elmúlt héten a prog­ram bizonyos mértékben válto­zott, sikerült a korábban mutatko­zó feszültségeket feloldani. Kádár Béla, a Nemzetközi Gaz­dasági Kapcsolatok minisztere úgy vélekedett, hogy a módosított vál­tozatban jól tükröződnek az észre­vételei, és kedvező elmozdulás tör­tént a külgazdasági orientáció felé. László Balázs arról nem szólt, miként alakul a jövőben az állami, illetve a kormányzati szerepválla­lás a kelet-európai kereskedelem­ben jelentkező növekvő feszültsé­gek következtében. Erről, várható­an, Kupa Mihály pénzügyminisz­ter ad majd részletes információt a pénteki kormányszóvivői sajtótá­jékoztatón. A kormány foglalkozott a kül­gazdasági programmal is. A kiin­dulópont szerint az idén a külke­reskedelmi feltételek lényegesen rosszabbak a múlt évinél. Tavaly a dollárelszámolású külkereskede­lemben mintegy 1 milliárd dolláros aktívum keletkezett. Ezt az idén semmiképpen sem sikerül megis­mételni. A szovjet gazdaság válsá­ga mélyebb a vártnál, s ez igen kedvezőtlenül hat a kereskedelmi kapcsolatokra. A forgalom a felté­telezettnél is gyorsabban csökken, 1990-hez képest 30-50 százalékos visszaesés is várható. Éppen ezért igen fontos, hogy meggyorsuljon a kelet-európai piacra termelő ipar- vállalatoknál az átállás, a piacvál­tás. A kormány jóváhagyta a Nem­zetközi Valutaalap állandó ma­gyarországi képviselője, Szapáry György megbízatásának egy évvel történő meghosszabbítását. A testület döntött arról is, hogy ad hoc bizottságot hoz létre a Bu­dapest—Bécs Világkiállítás előké­szítő munkáinak lezárására. A bi­zottság feladata, hogy részletes vizsgálatot végezzen a világkiállí­tás finanszírozásával kapcsolat­ban. A hónap végéig jelentést kell készítenie arról, milyen mértékben finanszírozható a rendezvény vál­lalkozói alapon, s mekkora teher nehezedik majd a költségvetésre. A bizottságban részt vesznek az érintett tárcák, a Magyar Nemzeti Bank, valamint a fővárosi önkor­mányzat képviselői. (MTI) Elbocsátások a polgármesteri hivatalban (Folytatás az 1. oldalról) fölösleg is kialakult. Az elbocsá­tások személycserék, minőségi cserék révén következtek be. — Ha jól értem, azoknak mondtak fel, akiknek a munka­végzésével nem voltak elégedet­tek, akikben nem bíztak, hogy ké­pesek a megnövekedett követel­ményeknek eleget tenni. — Mint mondtam, körülte­kintőek voltunk, így az is közre­játszott, hogy emberileg nem akartunk senkit lehetetlenné ten­ni —ismételte az alpolgármester. — Tehát egy nyugdíj előtt álló, mondjuk, előnybe került egy ak­tív korúval szemben. De a mun­kavégzés azért elsődleges szem­pont volt. — Ki döntötte el, hogy ki ma­rad és ki megy? Mert gondolom, a polgármester vagy az alpolgár­mester nem rendelkezik még meg­felelő ismeretekkel. — Itt egy olyan módszert kö­vettünk — szólt Szabóné —, hogy ki-ki azzal dolgozhasson együtt, akit megfelelőnek tart. Tehát a pályázat útján újonnan kinevezett vezetők választhat­tak. Mivel az egyes szervezeti egységek élére — egy kivétellel — olyanok kerültek, akik eddig is az apparátusban dolgoztak, jól ismerték a munkatársaikat, megalapozottan tettek javasla­tot. — Természetesen nem akar­juk áthárítani a felelősséget — szögezte le az alpolgármester —, a javaslatok alapján a végső döntés a mi kezünkben volt. Egyébként igyekszünk minden elbocsátott dolgozónak segíteni az elhelyezkedésben. — Várhatók-e további elbo­csátások? — A törvényi szabályozás még szükségessé tehet további átszervezéseket, de ez már meg­oldható belső átcsoportosítá­sokkal. Nem tervezünk további elbocsátásokat — mondta vé­gül Vass Benő. Hajós Terézia Bíróság előtt a bácsalmási bombariadó okozója (Folytatás az 1. oldalról) Összevitatkoztak a feleségével a hűtőszekrényen. Mint mondja, így kezdődött az egész. Kora reggel indult el hazulról. Ott ment el a telefon mellett. . . S amint mondja, nagy hülye­ségnek tartotta az egészet. Matus Sándor, a ruhagyár termeltetésvezetője lép a tanúk számára fenntartott helyre. — A portás szólt, hogy mély férfihang jelezte a telefonban, fel fog robbanni a gyár. Azon­nal bejelentést tettem a rendőr­őrsön. A 152 dolgozó, aki bent tartózkodott, percek alatt el­hagyta az üzemet. Jómagam vállaltam, hogy az időközben Bajáról is érkezett rendőrökkel végigjárom a telepet, nem lá­tok-e valami rendellenességet. A kiesett termelési érték körül­belül félmillió forintra rúg, a dolgozók, hogy jobban ne ká­rosodjanak, bejönnek egy szombaton ledolgozni a napot. Patócs Mihály rendőr alezre­des, az akciócsoport vezetője szerint a közvetlen költség a kommandósok túlóradíja, mert ők éppen akkor tették volna le a munkát. A kár azonban ennél sokkal nagyobb: 25 rendőrt vont el fél napra a bombariadó a feladatának teljesítésétől. Dr. Galgóczi Zoltán, a gya­núsított védőügyvédje szemmel láthatóan nehéz helyzetben volt az enyhítő körülmények feltá­rásakor. Megkísérelte megkér­dőjelezni, hogy szükség volt-e a rendőrség beavatkozására, he­lyesen tette-e az üzemvezető, hogy hitelt adott a bejelentés­nek. Dr. Wolf a védelem ez irá­nyú próbálkozását határozot­tan elutasította. Helyt adott azonban annak, hogy Pintér László elmeszakértői vizsgálat­nak vettessék alá, illetve azon­nal el is rendelte. A tárgyalást elnapolta. Gál Zoltán Francia delegáció tárgyal Bács-Kiskunban az együttműködésről (Folytatás az I. oldalról) mondta: „Az elmúlt évi politi­kai és jogi viták során megkér­dőjelezték ugyan a megyei ön- kormányzatok létjogosúltsá- gát, ám végül a parlament a választott megyék mellett dön­tött. A fancia gyakorlattól elté­rően azonban nálunk a megye hatásköre csökkent, a kor­mányzaté növekedett. Nem vé­letlenül használják a hasonla­tot: a megyék ügye sínen van, de nem tudni, jön-e a vonat. Mi azonban hiszünk a megyében, megtaláljuk helyünket, felada­tunkat.” Sajnálattal állapította meg, hogy kevesen ismerik a francia kultúrát Magyarorszá­gon, főként a fiatalok, de a két megye, Vienne és Bács-Kiskun kapcsolata e téren is változást hozhat. René Monory felidézte tava­lyi magyarországi és kecskemé­ti látogatását — egy francia parlamenti küldöttség tagja­ként járt itt —, s akkori benyo­másai, a mai magyar miniszter- elnökkel, a megyei és városi ve­zetőkkel folytatott megbeszélé­sek után fogalmazódott meg az együttműködés gondolata. Vi­enne megye egyébként úttörő szerepet játszik e téren, meg- győződéses európaiaknak vall­ják magukat, jóllehet a kifeje­zés, Európa, két éve még korlá- tozóbb értelmű volt, mint ma. Ám idén várhatóan 12 olyan együttműködési szerződés él majd a földrész több térségé­ből, amelyet Vienne megye most Bács-Kiskunnal ír alá. Éppen ezért van Vienne megyé­nek külön Európa-bizottsága. A kulturális kapcsolatok mel­lett nyitottak a gazdaság, a fej­lesztés területén is az együttmű­ködésre. Mert a megye szerepe Franciaországban, ahol négy közigazgatási szint működik, egyre növekszik, s nem nélkü­lözhetik az ilyen közvetlen kon­taktusokat. A vendégek tegnap késő dél­után még megnézték a kiürült szovjet laktanyákat, az esetle­ges hasznosítási együttműkö­désre is gondolva, majd Kecs­kemét nevezetességeivel ismer­kedtek. Ma Kalocsát és kör­nyékét keresik fel, s délben ke­rül sora megállapodás aláírásá­ra. A francia kapcsolat jelentő­ségét mutatja, hogy két újság, egy tévé és egy rádióállomás munkatársai is beszámolnak az eseményekről. y -r Kisgazda-felhördülés az MDF lépéseire (Folytatás az 1. oldalról) földbirtokainak maximálását, de ezt csak a tulajdoni viszonyok ren­dezése után egy külön földtörvény­ben lehetne rögzíteni. (Arra a kér­désre, hogy miként kívánják meg- , akadályozni például tőkeerős hazai vagy külföldi pénzintézetek . földfelvásárlásait, nem ismertettek kidolgozott álláspontot a kisgazda­vezetők.) Az újságírók megkérdezték azt is, miért működik együtt az FKgP az MDF-fel, ha ilyen megbízhatatlan partnernek bizonyult. Torgyán Jó­zsef válasza: „nincs jobb”. A kisgaz­dák elképzelései más pártok részéről még kevésbé találtak támogatásra. A sajtótájékoztatón bemutatko­zott Végh Tihamér, a Vas megyei Oszkó község SZDSZ-szervezeté- nek vezetője. Bejelentette a helyi SZDSZ-szervezet testületi „átje­lentkezését” a kisgazdapártba. Döntését azzal indokolta, hogy „a szabaddemokraták földprogramja homlokegyenest ellenkezik a falusi emberek érdekeivel”. A sajtótájé­koztatón elhangzott az is: a duna- haraszti SZDSZ-szervezet is jelezte az FKgP-nek, hogy pártjuk eszmei­ségében csalatkozva felszámolják szervezetükét, és helyette kisgaz­daszervezetet kívánnak létrehozni. (MTI) Megváltoztatták az első fokú a bíróság ítéletét A lakiteleki ügyben most az önkormányzatnak adtak igazat (Folytatás az l. oldalról) kát a polgármesteri hivatal folya­matosan ellátta, fennakadás nem volt. Felperes a csatlakozó fellebe- zésében az első fokú határozat rész­beni megváltoztatását kéri, neveze­tesen a dolgozók felmondására vo­natkozó önkormányzati határozat hatályon kívül helyezését. Miután nem a képviselő-testület, hanem a polgármester a munkáltató. Ezután dr. Tallós Emil kifejtette: a köztársasági megbízottnak a vitás munkaügyi kérdésekre vonatkozó törvény értelmében nincs lehetősé­ge a határozat másik részének a megtámadására. Egyébként pedig nem a testület, hanem a polgármes­ter saját hatáskörében mondott fel a dolgozóknak. Nem jelölték meg a csatlakozó'fellebbezésben sem azt az 1990. november 19-én érvényben volt jogszabályt, amelyet a lakitele­ki önkormányzat határozatával megsértett volna. Akkor az alkot­mány és az önkormányzati törvény volt hatályban, azok rendelkezései­vel pedig a döntés nem ütközik. Ha a határozat törvénysértő lenne, ak­kor most vissza kellene állítani az egykori tanács szakigazgatási szer­vét, újra felmondani a dolgozók­nak ... Egyébként valótlan az az állítás, hogy azért hozta meg a ha­tározatát a lakiteleki önkormány­zat, hogy a dolgozóknak felmond­hasson. Dr. Tari Jánosné — fenntartva az írásban beadott csatlakozó fel­lebbezést — az elhangzottakhoz annyit fűzött hozzá, hogy a perben nem a következményeket kell vizs­gálni, s főleg nem kellene megszün­tetni a polgármesteri hivatalt, a fel­lebbezés sem annak megalakítására vonatkozott. Juhászáé dr. Ferenczi Erzsébet ügyész is fenntartotta indítványát, s kérte az I. fokú ítélet helyben ha­gyását. Azzal a megjegyzéssel, hogy mindkét fellebbezés alaptalan. A felperes kereseti kérelmében csak a szakigazgatási szerv megszünteté­se elleni indítvány érkezett be határidőn belül, így azt másodfo­kon nem lehet kiterjeszteni. A megyei bíróság döntése gyor­san megszületett. Amint dr. Rebek Lőrinc ismertette, a tanács az első fokú határozatot megváltoztatja, mivel a lakiteleki önkormányzat döntése nem volt törvénysértő, nem ütközött érvényben lévő jogsza­bállyal. Miután már nem élt a ta­nácstörvény, nem volt újabb ren­delkezés, a végrehajtó bizottságok pedig az új testület alakuló üléséig működtek, s november 19-én nem volt hatályban az átmeneti törvény sem. A megyei bíróság a csatlakozó fellebbezést elutasította, egyetértve mind az ügyész, mind az alperes véleményével. Az ügy azonban — noha a ko­rábbival ellentétes ítélet született még most sem jutott nyugvó­pontra. Az ügyésznő a tárgyalás után felvetette a törvényességi óvás lehetőségét, a munkaügyi vitában az önkormányzat élt ezen eszköz­zel, s a szakszervezeti jogosítvá­nyok megsértése miatt is eljárást kezdeményeztek. V. T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom