Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-04 / 53. szám

1991. március 4. • PETŐFI NÉPE • 3 ALÁÍRÁSGYŰJTÉS MELLETTE (300) ÉS ELLENE (45) Pintér sem lehet próféta ? SCHINDLER JÁNOS: MEG FOG EGYEZNI A HÁROM FÉL (Folytatás az I. oldalról) — Én is hallottam már az aláírásokról — mondta a tulajdonos. — Arról van szó, hogy szeretném megvenni a szom­szédos területet, és ott bevásárlóközpon­tot építeni. Azért ragaszkodom ehhez a helyhez, mert itt a szükséges infrastruk­túrát a gyár üzemeltetéséhez egyszer már drága pénzen megteremtettem, s ez hasz­nosulhatna a bevásárlóközpont működ­tetésénél is. Ezt az úgynevezett vásárteret az önkormányzat eladná nekem, az évi négy vásár megtartásához máshol meg­felelő helyet jelöltek ki. Tehát eddig min­den rendben. De be kell vallanom, rosz- szul érintett, amikor megtudtam, hogy tőlem a többszörösét akarják kérni an­nak, mint amennyit másoktól kérnek négyzetméterenként. Azért lepett ez meg, mert azt hiszem, hoztam már né­hány áldozatot Kecelért. Az életem arra tettem föl, hogy a szülőfalumat, a diva­tos szóhasználattal élve, közelebb vi­gyem Európához. Nem szoktam filléres- kedni.’A turistacsalogatónak szánt, Ma­gyarországon egyedülálló toronnyal, szállodával a tervezett beruházás nyolc- százmillió forintba kerül a pillanatnyi árakon számolva. Lehet, hogy az önkor­mányzat tagjai azt gondolták: ha ilyen sok pénze van, akkor tőlünk miért saj­nálja, amit kérünk? Nem tudom. De azt ne gondolja senki, hogy Pintérnek ott a szekrényben a nyolcszázmilliója, csak benyúl és szórhatja. Nekem ezt a pénzt ki kell termelnem a gyárban. Az idén végre teljes kapacitással dolgozhatunk, az itteni beruházás elkészült, és ötszáz- milliós tervünk van. Több évre van meg­rendelésünk, Németországba áramfej­lesztőket szállítunk, évi tízezer darabot, Nyugatra mennek a hulladéktömörítő berendezések és a speciális gépalkatré­szek is. Szinte az egész termelés export. Az ellenértéket áruban akarom behozni, és azt a keceli bevásárlóközpontban el­adni, tisztességes áron. Elárulom, hogy a tervezett, Olaszországot Ukrajnával összekötő autópálya nyomvonalának Kecel közelében való elhaladásáért is megtettem a tőlem telhetőt, az építésébe is beszállok, már tárgyaltam egy olasz 0 A tervezett torony makettje. céggel. Szóval munkát akarok adni a helybe­lieknek, a környékbelieknek, jó jövedelem­mel. Nem akarom megsérteni az önkor­mányzat képviselőit, de a döntésüket egy kicsit zsarolásnak éreztem. Nem tudom elfo­gadni az árajánlatokat. Hogy ez pontosan mennyi, azt Schindler János polgármestertől tudtuk meg. — A testületből egy fő arra szavazott, hogy a terület ára 15 millió legyen, tízen tízmilliót tartottak jónak, hárman pedig en­nél alacsonyabb összegért javasolták az el­adást. Úgy döntöttünk, hogy Pintér úrtól egy hónapon belül várjuk a választ tízmilliós árajánlatunkra. Ő nem fogadta el. Azóta megjelent egy cikk a helyi újságban, amely­ben Pintér úr részletesebben kifejtette, mik a tervei a területen, s ennek hatására az önkor­mányzat úgy döntött rendkívüli ülésén, hogy a március 11-ei tanácskozására meghívja Pintér Józsefet, s fölkéri, vázolja részleteseb­ben, hogyan teremt új munkalehetőséget a szóban forgó helyen. Ha a testület biztosíté­kot kap erre, akkor hajlandó előző döntését semmisnek kimondani, és új árajánlatot ad­ni. Tehát ellenségeskedésről szó sincs, véleményem szerint ez az utóbbi lépés az önkormányzat rugalmasságát bizonyít­ja. Ami a leveleket illeti: 45 aláírás a vállalkozó ellen, 300 mellette emel szót. Pintér József másik terve, hogy két helikopterrel bekapcsolódik a légimen­tők munkájába. Az országban ő az egyetlen magánszemély, aki a hatósá­goktól megkapta a privát repülőtér mű­ködtetéséhez az engedélyt. Tízkilométe- rcs körzetben, ezer méter magasságig övé a légtér. Csak repülőtere nincs még, nem tudott hozzá helyet szerezni, amit kért, a Szőlőfürt Szakszövetkezet nem adja. Vannak, akik ellenzik a minirepü­lőtér létesítését, mondván, ha háború lesz, emiatt lövik majd Kecelt... — Mások a legelőjüket féltik a repülő­tértől, pedig ott én olyan pázsitot terem­tek, hogy olyat keceli tehén még nem legelt — állította a Pintér Művek tulaj­donosa. — Ami a zajt illeti: ott csak néha száll majd föl egy-egy gép, nem úgy, mint Ferihegyen ... Dr. Lovasi Menyhért, a szakszövetke­zet elnöke elmondta, hogy a reptérnek kért Barna-kert táján jó néhányan tehén­tartásból élnek, az ő kérésük volt: most sem nagy a legelő, ha még el is vesznek belőle, nem lesz elegendő. Méltányolták ezt a kérést. Viszont Pintér Józsefnek fölajánlottak egy tágas helyet a Csukás­tónak nevezett részen. Igaz, ez négy kilo­méterre van a községtől, de műút vezet odáig. Az ajánlat szóban hangzott el, így hivatalos választ sem kaptak még a vál­lalkozótól. Schindler János polgármester bizako­dik, szerinte közös megelégedésre, meg fog egyezni a három fél. Ez nem csak a gyáros érdeke, aki most úgy érzi, kissé méltatlanul bántak vele, hiszen manapság nagyon meg kell be­csülni, aki munkát, fejlődést kínál egy településnek. Pintér József azt állította: számos városban ingyen adnának neki telket, ha oda vinné a nyolcszázmilliós beruházást. Ha Pesten épít szállodát, ezer százalékkal több lenne belőle a haszna majdan. A. T. S. „A békét pártoljuk, de nem szeretjük, ha az orrunkat pöckölik!” (Folytatás az 1. oldalról) A forró hangulatú tanácskozás fő kérdése •a hogyan tovább volt. Amelyre — legalábbis ez derült ki a három órás vitán — alig volt résztvevő, aki egymással megegyező választ adott volna. Az útkereső, útmutató gondola­tok disputáján — melyen a többi között részt vett és felszólalt Vörös Vince, az Országgyű­lés alelnöke, a Parasztszervezet alapítója, va­lamint Nagy Varga Dezső alelnök is —, a rehabilitációt remélő magyar gazdák legfon­tosabb gondjairól esett szó. Legtöbbször és legegybehangzóbban így szólt a tanúságtétel: a föld azé legyen, akitől elrabolták. Vörös Vince és Nagy Varga Dezső felhívta a figyelmet arra, hogy a hamarosan elkezdő­dő földrendezések során a legérdekeltebbek- nek, a jogos jussukból kivert gazdáknak mél­tó képviseletet kell kapniuk a földosztó bi­zottságokban, hogy ne fordulhasson elő is­mét a történelem során már annyiszor meg­esett botrány, hogy olyanok intézkednek a földdel, állatokkal foglalatoskodók ügyé­ben, akik nem ismerik és nem értik, mit jelent hajnaltól estig robotolni, a földet jó gazda módjára megművelni. A nagygyűlésen felszólaló Faddi József or­szággyűlési képviselő, a szervezet megyei tit­kára nagy tapssal honorált beszédében kifej­tette: a Parasztszövetség a Kisgazdapárttal együtt igazságtalannak tartja és visszautasít­ja a kárpótlási törvény tervezetét. Leszögez­te: ha ennek ellenére mégis törvényerőre emelkedik a volt tulajdonosokat megalázó változat, lelepleződik, hogy a honatyák többsége hazudozott a választási nagygyűlé­seken tavaly februárban és márciusban. Mert demokráciát és igazságosságot ígért. Hiszen ez a demokrácia egy álnok kárpótlási törvénnyel csak a volt kommunistáknak, a zöldbáróknak, a Kádár-rendszer gátlástalan haszonélvezőinek kedvez csupán. Ha a ki- rablottak nem kapják vissza jogos jussukat, igaz minden kiábrándulás, jogos minden mai tiborci panasz. Magyarországon nem válto­zott semmi! F. P. J. A kisgazdapárt a kárpótlásról HOZZÁSZÓLÁS A FIDESZ CIKKÉHEZ Lapunkban a közelmúltban közzétettük dr. Orbán Viktor Fidesz-frakcióvezető cikkét, melyben a szerző a kárpótlással kapcsolatos nézeteit foglalja ösz- sze. írásunkra a Független Kis­gazda-, Földmunkás és Polgári Párt kecskeméti városi szervezete válaszolt. A Kecskeméten február 17-én tartott független kisgazdapárti nagygyűlésen Nagy Ferenc Jó­zsef elnök és dr. Torgyán József parlamenti frakcióvezető félre­érthetetlenül kijelentették, hogy a parlament elé terjesztett kár­pótlási törvénytervezet kiindulási alapnak megfelelő, de jelenlegi formájában elfogadhatatlan. Egyik legnagyobb hibája, hogy az 1949 előtt történt vagyoni sé­relmeket nem veszik figyelembe. Ezzel kirekeszt egyes népcsopor­tokat (pl. a svábokat), ami disz­kriminatív lenne. Teszi mindezt hivatkozással az ország teherbí­róképességére. Ezzel nem értünk egyet. Eltekintve az átalakítás­adminisztrációval járó költsé­gektől, az állam és társadalom szegényebb lesz ugyan bizonyos tulajdonnal, amiért semmit nem adott, de effektiv közvetlen ter­het nem jelent az egyénnek. Közismert, hogy 1949. június 10. előtt is történtek vagyoni sé­relmek. Gondoljunk csak 1947 —48-ban a falusi földműves­szövetkezetek szervezésére, ami­kor számtalan bolt-, üzlet-, tej­csarnok- stb. tulajdonost kény­szerítettek üzletének átengedésé­re. Továbbá Rákosi Mátyás 1948-as emlékezetes kecskeméti beszéde után kezdték szervezni a falusi gépállomásokat és helyen­ként 1958 őszén kezdték szervez­ni az állami gazdaságokat. A nagygyűlés szónokai szerint a kárpótlási vagyonjegy elfogad­ható, ha beváltható földre és egyéb tulajdonra. A Vagyonjegy forma azért is elfogadható, mert több helyen az eredeti állapot már nem állítható helyre. A kár­pótlás, tulajdon, privatizáció kérdésében a Független Kisgaz­dapárt azon a véleményen van, hogy mennél több állampolgár­nak kell tulajdont juttatni az álla­mi és kollektív tulajdonból. Kap­jon az, akinek volt, az is, akinek nem volt, ha kér és jut neki. Nyil­ván nem jut mindenkinek és van­nak társadalmi csoportok — or­vosok, bírák, fegyveres testüle­tek, köztisztségviselők, a Fidesz stb.) —, melyek várhatóan nem tartanak igényt. Másrészt a nem­zeti tulajdon legalább felét pénz­zé kell tenni. Egy ország akkor gazdag, ha jómódúak a polgárok. Az állam­polgár akkor jómódú, ha van tu­lajdona vagy „pénzt érő” szak­mája és keresete. Érdekes, hogy a kisgazdapárti koncepcióval az SZDSZ pártnak idevonatkozó véleménye nagyon közeli. Az SZDSZ is a nem időponthoz kö­tött teljes, diszkriminációmentes kárpótlást gondolja, összekap­csolva a privatizációval, mint en­nek egyik módjával, valamint kisrészvények kialakításával és felemelve a kárpótlási összeg ha­tárát. Ennek a közeliségnek csak örülhetünk. — Más parlamenti pártok ebben a kérdésben na­gyobb eltérést mutatnak. A Fi­desz eltérése a legjelentősebb, mert elvet minden kárpótlást. A Petőfi Népében február 21-én Orbán Viktor aláírással megje­lent egy idevonatkozó cikk, mely tele van ellentmondásokkal. Ilyen ellentmondás, hogy egy­részről tagadja, illetve ellenzi a kárpótlást. Ugyanakkor és más­részről kártérítést javasol a poli­tikai és anyagi kárt szenvedettek részére. Téves a cikk azon állítása, hogy a 40 év alatt szinte minden állampolgár szenvedett a „bolse­vista diktatúra” által. Nos, Orbán Viktor képviselő ne tudná, hogy volt ebben az or­szágban kb. 800 ezer párttag, akik párt—állami—hatósági— rendőri—katonai—gyári—ipari —hírközlési stb. vonalon, min­denhol az élen voltak hatalom­mal és anyagi jóléti előnnyel. Ezek családtagokkal az ország lakosságának kb. egyharmadát alkották. A másik kb. kétharmad rész alacsony kereslettel, többé vagy kevésbé, de mindenképpen alacsonyabbrendű állampolgár volt. Ezenbelül tízezreket inter­náltak, kitelepítettek, a városi polgárságok házaiktól, a keres­kedőket üzleteiktől, az iparoso­kat műhelyeiktől, a parasztságot földtulajdonuktól megfosztot­ták, miközben a nép- vagy nem­zetgazdaságot a sokáig ismeret­len külföldi hitelek ellenére mély­pontra juttatták. Jelenleg is e múltbeli elit életszínvonala a leg­jobb és hatalma még sokhelyütt változatlan. Ám legyen és maradjon. Mert ez van. A nemzeti megbékélés a helyes út. — A retorzió és bosszú ördögi köre szakadjon meg egyszer vala­hol. Ellenvélemények—ellenté­tek ellenére el kell viselnünk egy­mást és közös érdekünk, hogy megfelelő konszenzusra jussunk. A fizikai és emberi szenvedést nem lehet már megváltoztatni. Azonban a tulajdoni-vagyoni kárt szenvedettek, anyagi-tulaj­doni kártéritése-kárpótlása nél­kül, mely egyben a privatizáció egyik formája is, nincs igazi rend­szerváltozás, nincs gazdasági vál­tozás, enélkül nem lesz „tűrőké­pesség” és gazdasági kilábalás, de nem lehet igazi megbékélés sem. Ezért örvendetes a kormány kárpótlási törvénytervezete, hiá­nyosságai ellenére is. Ezért ezt jól meg kell vitatnunk és konszen­zusra kell jutnunk. Ennek és a privatizációnak a késlekedése je­lentős oka a társadalomban érez­hető bizonytalanságnak és lehan- goltságnak, passzivitásnak. Igaz és súlyos terheket kap­tunk ettől a kormánytól. Ennek a hangulatra ható elsődlegességét csak a sajtó és hírközlő szervek alapján gondoljuk. Helyenként és rétegenként vannak gondok, helyenként bajokat is láthatunk. A sokat emlegetett nyugdíjas ré­teg ugyan nincs fényűző helyzet­ben, de a karácsony előtti és a január-februári nyugdíjemelések lényeges könnyebbülést hoztak. Sokat jelent és sokat szerepel a tömegtájékoztatásban a magas húsár. Érdemes lenne megtudni, miért olyan drága a takarmány­táp, hogyan lesz a 6-700 forintos búzából 15 forintos liszt és 25-30 forintos kenyér. Meg lehetne néz­ni a sütőipar-malomipar-gabo- naipar monopolisztikus struktu­rális helyzetét és lehetőséget. To­vábbá a lakossági élelmiszer-ellá­tásban már évek óta a kisüzemi —háztáji termelés a meghatáro­zó. Ennek javításával-fokozásá- val lehetne szakmai vonalon me­ditálni és írni. Más szóval és befe­jezésül, ahogyan mondani szo­kás, és ez valóság, hogy a téma az „utcán hever”. De azt kellene el­sősorban felvennünk, ami előbb­re visz, anélkül, hogy a gondok­ról és bajokról hallgatnánk. A Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt városi szervezete VÁROSI KÖLTSÉGVETÉS ÁPRILISBAN Kiutalták a félegyházi ifjúsági garzon üres lakásait A múlt év decemberétől több héten át bárki megtekinthette Kiskunfél­egyházán a város rendezési tervének módosítását ábrázoló térképet a vá­rosháza kirakatában. Lejárt a köz­szemle ideje, melynek végén az ön- kormányzat fórumot hívott össze, és kérte a lakosság véleményét. A prog­ramtervezeten érdemleges változta­tást ott sem javasolt senki, így került megvitatásra és jóváhagyásra a feb­ruár 28-ai képviselő-testületi ülés elé. A város központjának a Mikszáth, a Körösi Csorna, a Bajcsy-Zsilinszky, az Engels, a Fürst Sándor és a Holló Lajos utca által közrezárt térségéről van szó. A tervezet igyekszik meg­őrizni Kiskunfélegyháza mezővárosi jellegét, régi értékeit úgy, hogy a mo­dem város épülését is elősegítse. Félegyházi jellegzetesség a számos utcaköz. Ezeknek kiszélesítésére mécsem kerülhet sor a számos korlá­tozás miatt, főként a Kossuth Lajos utca északi és déli oldalán. Régebben arról is szó volt, hogy egyes háziker­tek végébe, az utcaközökre, garázso­kat kellene építeni. A tervezet szerint az utcafrontra lakóépületet célszerű itt is tető alá hozni. Garázsnak pedig másutt helyet keresni. A Horváth Zoltán és a Dózsa György utca közelében tornacsarnokot és kétszáz személyes diákszállót szán­dékoztak építtetni. A módosított terve­zet a Batthyány iskola térségében java­solja mindkettőnek a felépítését. Á na­pirend vitájában elhangzott olyan véle­mény, hogy a Batthyány iskola közelé­ben az építési korlátozást mégis fel kel­lene oldani. A városnak belátható időn belül nem lesz arra pénze, hogy a szó­ban forgó 6-8 ingatlanra diákszállót, tornacsarnokot építtessen. Figyelembe véve azt is, hogy 1992. január l-jétől a korlátozás elrendelőjének kártalanítást kell fizetnie az ingatlan tulajdonosá­nak. A módosított program a Béke téri piac és a rendőrkapitányság közötti in­gatlanra a lakosság kiszolgálásában közreműködő kereskedelmi létesít­mény építését javasolja. A tervezet el­veti a lakótelep jellegű, tömbszerű épít­kezést, az utcavonalak hangsúlyozásá­ra törekszik, a zárt és félig zárt sorú beépítést tartja célszerűnek. A városi képviselő-testület foglalko­zott a Csongrádi út, a szövetkezeti tej­üzem és a tűzoltó-parancsnokság köze­lében fekvő, önkormányzati tulajdonú zöldterülettel, s ennek intézményi terü­letté nyilvánításával. Vállalkozók ér­deklődnek iránta, diszkont jellegű, a helyi közellátást javító élelmiszer-, va­lamint mezőgazdasági szakbolt és egyéb kereskedelmi létesítmény számá­ra igen alkalmas. Főútvonal mellett fekszik és közmüvesítve van. A szom­szédos Kálvária miatt, amely a Sarlós Boldogasszony egyházközség tulajdo­na, az önkormányzat kapcsolatba lé­pett az egyházzal, a műemléki felügye­lőséggel, a közúti igazgatósággal is. A testület utasította a városgazdálko­dási osztályt a terület hasznosításával összefüggő előterjesztés elkészítésére, s megbízta a gazdasági bizottságot en­nek megvizsgálásával. A testületi ülésen valamennyi képvi­selő kézhez kapta a városi önkormány­zat idei költségvetés-tervezetét. A kü­lönböző szakbizottságok a vélemé­nyekkel, javaslatokkal kiegészítve egyeztetik, előreláthatólag áprilisban hagyja jóvá a városi képviselő-testü­let. Egy korábbi önkormányzati ülé­sen szóba került a félegyházi ifjúsági arzonház megüresedett lakásainak asznosítása. A február 28-ai önkor­mányzati fórumon is hosszas vita ala­kult ki. Az ifjúsági garzon nem szoci­ális bérlakás, előtakarékossággal és nem csekély összegű havi költségtérí­téssel lehet jogosultság esetén öt évre igénybe venni. Az elsőként megürese­dett garzonból tavaly november kö­zepén költöztek ki, de máig is felújí­tás alatt van. Az utolsó lakás az idén február 24-én lett üres. Abba a lakás­ba, amelyiket tavaly decemberben utaltak ki, csak pár napja költöztek be az új lakók. A garzonházba költö­zés feltételeit, anyagi terheit a gyer­mekes családok közül tizenketten tudták vállalni. (k. a.) AZ ÖNKORMÁNYZAT NEM TARTJA A MARKÁT KALOCSA: Adómentes övezet? (Folytatás az 1. oldalról) A pedagógusokkal is sikerült megállapodni, húszszázalékos fize­tésemelést kapnak, de az emelkedésre jutó társadalombiztosítási járulékot az oktatási intézményeknek kell kigazdálkodni. Ezek voltak az önkormányzat legfontosabb döntései. Meg persze a helyi adókkal kapcsolatos határozatok. A lehetséges variációk közül csupán eggyel él a kalocsai képviselő-testület: csak az iparűzési adót vetik ki. Valamennyi bizottság ezt a határozati javaslatot terjesztette a képviselő-testület elé. Ä bizottsági tagok felszólalásukban kifejtették: adóügyben poli­tikai kérdésről van szó, amivel igen csínján kell bánni. Amikor a városi költségvetés tervezett tételeit átvizsgálták, egyértelműen kiderült: ötvenmillió forintos hiány várható. Ennek ellenére azt javasolják: a lakosság egészét terhelni tovább nem lehet. Nem vitás, az ingatlan- vagy a kommunális adó a kalocsaiak kilencven százalékát érintette volna, méghozzá nem is kis mértékben. Mégis az látszott célszerűnek, ha csak az iparűzési adót vezetik be. Mivel ez egy szűk réteget, a vállalkozókat, vállalatokat, szövetkezeteket érinti. Persze azért olyan aggályok is felmerültek, hogy ezzel eset­leg alááshatják a vállalkozói kedvet. Mégis arra az álláspontra helyezkedtek, hogy ha már egyszer elkerülhetetlen valamelyik adó­nem, akkor az inkább anyagilag megalapozott családokat, gazda­sági egységeket érintse. A képviselő-testület meg is szavazta a bizottságok javaslatát, abban a meggyőződésben, hogy ezzel a kisebbik rosszat választották.-zsekovacs-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom