Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-27 / 72. szám

4 9 PETŐM NÉPE • 1991. március 27. VÁLASZ ÉS VISZONTVÁLASZ FILMÜGYBEN Gödörben a tényszerűség Nemrég Gödörben a Hírős Film című írásában Koloh Elek. egy elmaradt interjú apropóján, köz­readta különböző feltételezéseit, kérdéseit, me­lyekről aligha mondható, hogy elfogultságtól men­tesek. tényszerűek lennének. így írása igen alkal­mas volt arra. hogy vállalatunkat még nehezebb helyzetbe hozza magánvállalkozó partnereink, ön- kormányzatok körében. A mérleghiány tényének közléséhez szerencsés lett volna hozzátenni, hogy amíg az 1989-es évre az állami támogatás 20 millió feletti összeg volt. ez 1990-re 8 és félre zsugorodott. Vagyis egy csapásra megszűnt a korábbi évek beruházni, fejleszteni és a veszteségeket is elviselni képes vállalati gazdálko­dási gyakorlat. Mi nem zártuk be azonnal a veszteséges mozi­kat, mert arra gondoltunk: sok településen meg­fosztjuk az embereket az egyetlen szórakozási és kultúrát továbbító lehetőségtől. A cikk írója által felemlített veszteségeink, fize­tési hátralékaink — melyekből az előző év indítá­sakor is jócskán volt — súlyosságát talán enyhítik némileg, ha közli az alábbiakat is: az 1990-es évet úgy kezdtük, hogy Kecskeméten, a Városi mozi­ban teljes székcserét végeztünk, kb. 3 millióért és közel ekkora összeget fektettünk be új autósmozik létesítésébe. Ez utóbbiakból, reményeink szerint, első ízben idén számíthatunk némi megtérülésre. Fentieken kívül még néhány tény: az elmúlt év októberétől kezdődően jelentős mértékben vissza­esett a moziba járók száma. Azt hiszem, nem kell széles körű kutatómunka ahhoz, hogy kimondjuk: nem csak a filmek miatt. Bár ez év elejére a filmeket sem dicsérhetjük maradéktalanul. A látogatottság csökkenése tavaly 4 milliót „eredményezett”. Idén március közepéig az elvárhatónál kb. 2 millióval kevesebb jegybevételünk volt. Még a tavalyi év elszámolásához tartozik az is, hogy a nehéz helyzet ellenére is teljes körű bérfejlesztést csináltunk, ami nem oldotta meg dolgozóink gondjait, de némileg enyhítette. Koloh Elek kérdőre von amiatt, hogy másfél év alatt nem forgalmaztunk saját filmet, holott a jo­gosítványunk megvan rá. Ezzel kapcsolatban szí­ves figyelmébe ajánlom a következőket: egy átla­gos tömegszórakoztató film jogainak megvétele, szinkronizálása, kópiák legyártása stb. ma kb. 8- 10 millióba kerül. Ahhoz, hogy a ráfordított összeg megtérüljön és némi hasznot is hozzon, legalább 350 ezer nézőnek kell megtekintenie néhány hét alatt. A mai forgalmazói piacon a Hírős Filmnél jóval jelentősebb cégek is elbuktak már. Miért hajszoltuk volna bele magunkat egy majdnem biz­tos veszteségbe? Csak azért, mert jogosítványunk van hozzá? Tegyük fel, hogy vállalkozunk rá. Ez esetben számolnunk kell azzal, hogy csak olyan filmet tudnánk megszerezni, amit a nagy forgalma­zók meghagynak. Nem kevés sandaságot takar az a kérdés is. hogy miért adtuk bérbe a nyomdánkat és a Videotéka­hálózatot. A fő ok: előnyös az üzlet. A nyomdát mellesleg az a Poszter Kft. vette bérbe, melyet a nyomda korábbi két vezetője, azaz a Hírős Film volt alkalmazottai jegyeznek, mint ügyvezető igaz­gatók, akik átvették valamennyi nyomdai dolgo­zónkat! És még valami: a Hírős Film tiszta haszna ennél az üzletnél több mint duplája lett. Ami a Videotékát illeti, itt nem egyszerű bérbe­adásról van szó. A Hirös Film egymillió forint apporttal (nem pénzzel, hanem műsoros videoka­zettákkal) belépett tagként a VIDELCOM Kft.- be. Az üzlethelyiségeket külön bérleti díj fejében adtuk mellékhasználatba. Nem tudni, milyen érdeket szolgálva — szegezi nekem a kérdést Koloh Elek. „ ... a mozikat is magánkézbe akarja adni?” Erre röviden csak az*, válaszolhatom, hogy ha a moziegységek fennma­radásának, működésének az a lehetséges megoldá­sa — akkor igen. Egyébként is meggyőződésem, hogy ezen az úton kell tovább haladnunk, lehető­leg minél ütemesebben. Ebben rejlik a Hirös Film Vállalat jövője is. Erről álljon itt egy rövid felsoro­lás, amely talán jelzi, hogy van program és vannak lehetőségek. 1. A mozik közvetlen irányításáról, üzemelteté­séről át kell térnünk a moziknak nyújtandó, kifeje­zetten szolgáltató tevékenységre. Vagyis működte­tünk anélkül, hogy üzemeltetnénk. 2. Minimálisra kell csökkenteni az anyagárak, energiaárak, filmszállítási árak, valamint a bérelt mozihelyiségek díjainak emeléséből származó koc­kázatot. 3. Ez év májusától gazdaságtalan egységet nem üzemeltetünk. Ezért folytatjuk a bérbeadásokat az önkormányzatokkal egyetértésben — műve­lődési házaknak, magánvállalkozóknak. Ennek el­vei: továbbra is moziként működjenek a bérlemé­nyek, a mozidolgozók ne veszítsék el munkahelyei­ket. A bérlők a mozi működéséhez szükséges szol­gáltatásokat a Hírős Filmtől rendelik meg. 4. Jelentős tartalékok rejlenek a mozizást kiegé­szítő vállalkozói tevékenységben. Sürgősen meg­oldjuk a kihasználatlan mozihelyiségek, előcsarno­kok hasznosítását (játéktermek, ajándéküzletek, büfék, édesség- és italautomaták felszerelése stb.). A mozik előcsarnokai legyenek nyitva egész nap, ne csak egy órával az előadás kezdete előtt. 5. Ki kell használnunk a hirdetési területen meg­lévő előnyös lehetőségeinket. 6. Ez évben újra megvizsgáljuk a műsoros video­kazetták önálló kiadásának és országos forgalma­zásának lehetőségét, megyei önkormányzati vagy magánvállalkozói hitel, illetve tőke igénybevételé­vel. A felsorolás korántsem teljes, hiszen naponta adódnak új helyzetek, lehetőségek. Például igen jelentősnek tartom azokat a tárgyalásokat, melye­ket a polgármesterekkel folytatunk. Ezek igen ke­mény megbeszélések, ilyenkor dől el egy-egy mozi sorsa, hogy megmarad-e vagy bezárjuk, esetleg raktár- vagy üzletként éli tovább életét, vagy ma­rad a kultúra szolgálatában. Ez utóbbi mellett vagyok magam is, a mozidol­gozók túlnyomó többségével együtt. Befejezésként Koloh Elek velem kapcsolatban igen nagy előszeretettel megfogalmazott szakmai aggályairól. Alapító tagja vagyok a múlt évben létrejött Mo­zisok Országok Szövetségének, két országos film- ' szakmai alapítványnak, kuratóriumnak, ahol jelen vannak a szakma elismert vezetői, többek között Kőhalmi Ferenc, a Közoktatási,és Művelődési Mi­nisztérium filmfőigazgatója is. Állandó meghívott­ja vagyok a Forgalmazók Szövetsége rendezvénye­inek, a szűkebb szakmai megbeszéléseknek is. Ezen túl bekapcsolódtam az utóbbi másfél évben lezajlott filmszakmai vitákba, áttanulmányoztam többkilónyi tervezetet, melyek választ kerestek a szakma válságának megoldására. E fórumokon az ország legkiválóbb filmes szakembereivel folytat­hatok konzultációkat és folyamatosan hozzájutok a moziüzemeltetés, a forgalmazás legaktuálisabb információihoz. Végül, Koloh Elektől kölcsönzött fordulattal, nekem is lenne egy pótkérdésem: meddig lehet a közvéleményt tényszerűtlenül, elfogultan tájékoz­tatni? Szabó Attila, a Hírős Film Vállalat igazgatója Ne tréfáljon már, kedves Szabó Attila! Kezdjük a végénél! Még a marxista esti egyetemen szer­zett intelligencia sem szükséges ahhoz, kedves Szabó Attila, hogy valaki különbséget tud­jon tenni az „elfogulatlan tájé­koztatás” meg egy tucatnyi megválaszolatlan kérdés kö­zött. Én ez utóbbiakat tettem fel kifogásolt írásomban, ön pedig az előbbit kéri tőlem szá­mon. noha október óta csak hitegette lapunkat, de minden próbálkozáskor valamilyen ki­fogással elzárkózott attól, hogy válaszoljon a mi tagadás, kissé kellemetlen — kérdése­inkre. Most pedig kapkod, gyanúsítgat és magyarázgatja a bizonyítványát. Ami egyálta­lán nem érdekelne bennünket, ha a saját zsebére menne vesz­teséges ténykedése. Csakhogy, a csökkenés elle­nére, még mindig sok millió fo­rintos állami támogatást élvez a cég. amit az adófizető polgárok fizetnek. Éppen ezért, az ön kö­telessége lenne, hogy tényszerű­en tájékoztassa azokat, akiknek a milliókat köszönheti. Mi ezt a lehetőséget többször felkínál­tuk. de nem volt hajlandó nyi­latkozni. — Ennyit erről. Fenti válaszának vannak ért­hetetlen részei, de jobb, ha ezektől most eltekintünk, ma­radva a tényszerű adatoknál. 1989-ben a filmterjesztés dotá­ciója nem 20 millió forint feletti összeg volt, értesüléseink sze­rint, hanem 16,9 millió. Több mint hárommilliót, támogatás­ként, a forgalmazott filmekre adtak, de ezzel ön, kedves Sza­bó Attila, óvatosságból (?) meg sem próbálkozott, így ez a pénz is „úszott”. Az 1990-es évre fel­kínált, 8,4 millió forintos dotá­cióból csak 7 millió lett, mert az elvárások szerint csak ennyit tudott, úgymond, „kitermelni” az ön által navigált Hírős Film. Ez esetben 1.4 millió „úszott el”. Hivatkozik mint jelentős kiadásra, az egyetlen valamire­való beruházásra, amit vállala­ta az elmúlt évben elkövetett a megye mozijainak korszerűsíté­se érdekében: „Kecskeméten, a Városi moziban teljes székcse­rét végeztünk, kb. 3 millió­ért . . .” Azt azonban elfelejti megemlíteni, hogy erre külön 2,7 millió forint céltámogatást kapott a Hírős Film. Tény: a kecskeméti Videoté­ka sokkal nívósabb szolgálta­tást kínál, mióta a Poszter Kft. vette bérbe, s a cég nyomdája — ahogy ön állítja — dupla haszonnal működik, mióta kft. lett. De valahol ez is a Hírős Film vezetését minősíti. Reménykedik, kedves Szabó Attila, hogy az autósmozikba fektetett milliókból az idén már valamicske megtérül. Csak­hogy a remény önmagában nem garancia. Ez így olyan, mint a lottó: vagy bejön, vagy nem. Ám a lottószelvény nem kerül milliókba. Pontokba szedve leírja, mi az, amit tenniük kellene. A stí­lusát tekintve, igen emlékeztet „a programja” a régi párthatá­rozatokra, ettől függetlenül azt kívánjuk, hogy megvalósításá­val kerüljön ki a gödörből a Hírős Film. Azt azonban —- már elnézést! — nevetségesnek tartjuk, hogy a jelenlegi bizo­nyítványt úgy igyekszik magya- rázgatni, hogy pontokba szed­ve felsorolja, mi mindent kelle­ne tenni. Tegye! Végül még valamit érdemes megemlíteni. Arról, hogy keve­sebb lesz az állami támogatás, az ön cége is időben értesült. A többi megyei moziüzemi vál­lalatnál ugyanúgy csökkent a dotáció. Ettől függetlenül, csak a Hírős Film lett veszteséges, információnk szerint. És cso­dálkozik, hogy cége vezetésével szemben változatlanul szakmai aggályaink vannak? Ne tréfál­jon már, kedves Szabó Atti­la! .. . Koloh Elek PETROVICS-ROKONOK? (2.) Petőfi Pécsről # Pctrovies Kálmán. Vilmos édesapja és felesége, Po/sgai Anna. hogy a költő eltűnése után hihetet­lenül megszaporodtak a rokonok, a barátok, s egy ilyen helyzetben nyilván előnyt élveztek a Petrovics nevüek. Petőfi Kálmán dédapjára vonat­kozó okmányokat is küldött. Pet­rovics Vilmos már említett születé­si anyakönyvi kivonatát, illetve a házasságáról szóló kivonatot. Ez utóbbi szerint Petrovics Vilmos vasúti fékező és Pozsgai Anna há­zasságkötése 1895. május 29-én volt. Vilmos szülei Petrovich Kál­mán (Colomannus) és Turkovics • A pécsi Petőfi Kálmán. Erzsébet (Elisabetha), mint aho­gyan a fentiekben erről már volt szó. A tanú Petrovich Kálmán mozdonyvezető volt. feltehetően rokon, mivel tanúnak legtöbbször a rokonságból választ valakit az ember. Nevük csaknem azonos, mindketten a vasútnál dolgoztak. És ha már a foglalkozásoknál tar­tunk, a dokumentumokból vissza­vezethető a legrégebbi ős: Petro­vics Péter ügyvéd. Nem tartható valószínűnek, hogy a Petőfi-Petro- vics családban éppen csak egy eset­ben választott volna valaki ilyen hivatást, miután a többiek egysze­rűbb foglalkozást bírtak. Könnyen előfordulhat, hogy ez az ág is a nemes Petrovics családfába illeszt­hető, és meglehet, ezen oknál fog­va engedték felvenni 1898-ban a Petőfi vezetéknevet, mert az akkori vélemény szerint Petőfi Sándor is nemesi származású volt. Az iratokban különböző módon fordul elő a Petrovics név. Ese­tünkben más adatokkal pontosan igazolható, hogy ugyanazokról a személyekről van szó. Petőfi ősei­nek vezetékneve is „formálódott”. (Petrowy, Petrech. Petrecs, Petro- vitz, Petrovits, Petrovics). A pécsi Petőfi Kálmán tehát 1822-ig pon­tos adatokkal igazolja származá­sát, apját, nagyapját is Petőfi Kál­mánnak hívták, hívják. És még va­lami: az 1822-es születésű Petro­vics Kálmán pontosan egy eszten­dővel volt idősebb a költő Petőfi­nél, tehát amennyiben rokoni kap­csolat állna fenn, akkor unokatest- ’ véreknek kellett'Volna lenriiiik.' És ‘erfeTn'egint nincs kdát, úgy miht a legidősebb Petrovics Kálmán apjá­ra vonatkozóan. Jó lenne a teljes bizonyosság. A Petőfi név felvételét igazoló ok­mányon kívül a többi levéltári anyagnak is elő kellene kerülnie. Azt mondja a fiatal Petőfi Kálmán: rászánja magát és a pesti levéltár­ban fogja lepontosítani az általa eddig ismerteket. De milyenek a hétköznapjai a jeles költőével azo­nos vezetéknévvel? — Nevemből semmi előny nem származott —jelenti ki. - Gyer­mekkoromban néha csúfoltak, de a tanáraim másképpen értékelték az általuk is tudott rokoni kapcso­latot. Szerettem, és most is szere­tem az irodalmat, főleg Petőfi köl­tészete vonz. Ez csak természetes. Akik meghallják a nevem, eleinte csodálkoznak, de legtöbbször szó nélkül hagyják. Esetleg megkérde­zik, van-e rokoni kapcsolatom a költővel. Szavaimat kétkedve fo­gadják ... Borzák Tibor (Következik: Az amerikai Mr. Petőfi) Pécsett él Petőfi Kálmán. Róla a bólyi Petrovics család tett említést, miszerint személyesen is találkoz­tak már. Felvettem a kapcsolatot az állítólagos Petrovics-leszárma- zottal. Izgatottan vártam a levele­it, a benne küldött dokumentumo­kat. Ismerkedjünk meg Petőfi Kál­mán történetével: — Gyerekkoromban sokat hal­lottam nagyapámtól, nagyanyám­tól arról, hogy Petőfi Sándor édes­apja egyik fiútestvérének vagyunk az egyenes ági leszármazottai. Nagyanyám most is él, s azt állítja, hogy látta a családfánkat, melyen ők is rajta vannak. Tulajdonkép­pen ennyit tudtam 1989-ig, amikor is, a szibériai expedició idején, megkeresett egy újságíró a pécsi laptól. Beszélgetéseink hatására kezdtem el a magánkutatást. El­vált vagyok, két gyermekemet ma­gam nevelem, így nem sok időm van a búvárkodásra, de, szerencsé­re, barátaim segítettek. A csalá­dunkban nagyapám tudott volna a legtöbbet mondani, de 1978-ban meghalt. Nagymamám nem em­lékszik mindenre pontosan. Édes­apám szintén nyilatkozott a Petőfi­vel való rokonságunkról, koráb­ban, sőt, egy festmény is készült róla, melyen feltűnő a költő és apám hasonlósága. A pécsi levéltárból előkerült Petrovics Vilmos (Kálmán dédap­ja) keresztlevelének 1940. március 7-én kiadott bizonyítványa, mely­nek észrevételek rovatában az ol­vasható, hogy 1898. július 13-án vették fel a Petőfi vezetéknevet, s ezt a tényt 1898. augusztus 1-jén bejegyezték a római katolikus plé­bánián is. Az emlékező családta­gok, leszármazottak azt állítják, hogy az 1822-es születésű Petrovics Kálmán szorgalmazta a névfelvé­telt, s ettől kezdve nevezhették ma­gukat Petőfinek. Petrovics Vilmos keresztlevelé­ben a szülők neve: Petrovich Colo- numnus (Petrovics Kálmán) és Elisabetha Turkovics (Turkovics Erzsébet). A mai Petőfi Kálmán megszerezte az eredeti házassági bejegyzést is. Colomannus, vagyis Kálmán 1822. december elsején született a Bács megyei Ókanizsán. (Itt jegyezném meg. hogy a továb­bi, levéltári kutatást a Vajdaság­ban lehetne végezni.) A dokumen­tum feltünteti a szülők nevét is, mégpedig Petrovich Péter (P. Pet­rus Advocatus) ügyvéd és Maria Horszky szerepel Petrovics Kál­mánnál. És az első bökkenő máris itt adódik. A rokoni kapcsolat te­hát nem állhat fenn. Minden bi­zonnyal egy másik Petrovicsról le­het szó, hiszen ez a név igencsak elterjedt volt annak idején. A pécsi Petőfi Kálmán azt írja, hogy, nagyszülei állítása szerint, csak úgy kapták meg a Petőfi ne­vet, hogy be kellett bizonyítani a rokoni kapcsolatot, fel kellett állí­tani a családfát. Jó lenne, ha ez is előkerülne. A keresztlevél meg­jegyzése bizonyítja azt, hogy való­ban felvették a Petőfi nevet, tehát hivatalosan is, de arra vonatkozó­an, jelenleg, nincsenek meg az ok­mányok, hogy valóban Petőfi ro­konai volnának. És tudni kell, KÖNYVESPOLC Mementó Szörnyű szégyenfolt nekünk Recsk. Rémtettek kitéphetetlen lapjai az emlékezetben. Azt hi­szem, a túlélők visszaemlékezései többet érnek mindenfajta szobor­nál, emlékműnél, mementónál. És még beszélni tudnak, beszélhetnek, hiszen élnek. A túlélőkben mély nyomokat hagytak a recski évek. az internálás ideje alatt történtek. Csak mostanság szaporodnak az ezzel kapcsolatos könyvek, filmek. Egy egészen új könyv a Recski rab­szolgák címet viseli, szerzője pedig Sulyok László salgótarjáni újság­író kollégám. Könyvében hat in­ternált túlélő és egy ávós sorkato­na emlékezik. Nem kis munka volt őszintén nyilatkoztatni a beszélge­tőtársakat. Ebben szerepe van a faggatónak, a múltra kíváncsi ri­porternek. Nem párbeszédekről van szó, hanem inkább monoló­gokról. hiteles visszaemlékezések­ről, s csak néhol tesz kiegészítő magyarázatot, megjegyzést a szer­ző, zárójelben. Sulyok László a következő sza­vakkal ajánlja olvasói figyelmébe könyvét: „Ajánlom ezt a könyvet a törvénytelenségek valódi és po­tenciális áldozatainak, a felejteni akaró és nem tudó ötven éven felü­lieknek, ajánlom mindazon honfi­társaimnak — nemre, korra, etni­kai és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül —, akik még min­dig kíváncsiak egy álságos, szé­gyenletes korszak emberi, politikai összefüggéseire, a kollektív megfé- lemlítés működési mechanizmusá­ra.” Igen, még mindig kíváncsiak vagyunk a közeli múltra, mert hi­szen annak minden íze, részlete nem biztos, hogy ismeretes szá­munkra. Ehhez szolgál adalékul Sulyok László Recski rabszolgák című kötete, melynek végén telso­rolja a kiadványban szereplő recs­ki internáltakat, sorra veszi a nem internált személyek névsorát, s kö­zöl halotti anyakönyveket, a füg­gelékben pedig a törvénysértő el­ítélések megsemmisítésére vonat­kozó törvényt. A könyv első oldalán a Tanú­ságtétel Álapítvány kuratóriuma — mint kiadó — köszönetét mond a támogatóknak, kiknek sora igen hosszú. Örvendetes, hogy a szerző, a kiadó talált mecénásokat, mert különben nem biztos, hogy a ke­zünkbe vehetnénk ezt a recski me- mentót. Köszönjük meg hát. (Su­lyok László: Recski rabszolgák. Tanúságtétel Alapítvány, Salgótar­ján, 1990.) (B. T.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom