Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-02 / 52. szám
4 ® PETŐFI NÉPE 0 1991. március 2. Fiatalító injekció a szanki olajmezőnek • A szanki gázüzem a kivitelezési munkák ideje alatt is folyamatosan dolgozik. • Képünkön: a dúsító 40x60 méteres alapterületű kompresszorházának acélváza, amely alá rövidesen egymilliárd forint értékű berendezést szerelnek be. Munkába fogják a szén-dioxidot Szakemberek egybehangzó véleménye szerint, a föld mélyében uralkodó rétegnyomás segítségével, az ott rejtőző olajnak csupán a 30-35 százalékát lehet előcsalogatni. Ez bizony meglehetősen kevés, kiváltképpen, ha figyelembe vesz- szük a kutatások tetemes költségeit. Mint tudjuk, hazánk nem dúskál energiahordozókban. Ezért különösen felértékelődnek azok az eljárások, amelyekkel a feltárt készleteknek nagyobb hányadához lehet jutni. Ilyen, úgynevezett másodlagos eljárás a szén-dioxid-besaj- tolásos technológia. Ennek lényege, hogy a fold mélyébe, az olajtároló rétegbe nagy nyomással szén-dioxidot sajtolnak. A gáz kiszorítja, „kitereli'' a mélységi kőzet szemcséi közül az értékes szénhidrogént, a meglévő termelő kuta- kon keresztül, a felszínre. Egész pontosan öt-hat százalékkal több olajat lehet besajtolással felhozni ily módon. Megéri ezért a néhányka százalékért? Feltétlenül! Kipróbált módszer A Duna—Tisza közén, a szanki olajmezőként ismert területen például legalább 340 ezer tonnányi többletet hoz ez az eljárás. Ez a mező 1973—1975 körül adta a legtöbb kőolajat. Azóta viszont folyamatosan csökken a termelés. A szén-dioxidos „injekcióval” viszont vissza lehet fiatalítani, legalább tíz évvel, a vénülő mezőt. Becslések szerint 1995-ben ismét akkora mennyiségre számíthatnak, mint a '80-as évek elején. A számok távolról sem légből kapottak. A tetszetős elméletet jól kipróbált gyakorlati tapasztalatok támasztják alá. A Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat (KFV) a Dunántúlon immár egy évtizede alkalmazza sikerrel ezt a — túlzás nélkül állíthatjuk — világszínvonalú technológiát. Az eredmények ismeretében a szakemberek a közelmúltban úgy döntöttek, a Duna —Tisza közén is adnak fiatalító injekciót az olajat rejtő rétegnek. Értékes melléktermék Ám itt felmerül egy újabb fontos kérdés: honnan szerzik a besajto- láshoz a szén-dioxidot? A Duna—Tisza közén feltárt szénhidrogén magas szén-dioxid- tartalma miatt alacsony fűtőértékű. Éppen ezért a földgázból le kell választani a szén-dioxidot, s csak ezután érdemes betáplálni az országos hálózatba. És ezen a ponton kapcsolódik a gáztisztítás az olajkihozatal növeléséhez. Mégpedig úgy, hogy egy dúsító létesítményben megszabadítják a földgázt a szén-dioxidtól. Ezt követően a „mellékterméket” besajtolják a szanki olajmezőbe. A művelet teljesen zárt rendszerben történik, így a környezet sem károsodik. Hasznosítás híján a levegőbe engedték volna a szén-dioxidot. Ehelyett a KFV kiskunsági üzemében munkába fogják. Mindez, persze, sokba, nagyon sokba kerül. Külön-külön talán nem is érné meg belefogni. Ám a két eljárás egymáshoz kapcsolva már gazdaságossá válik. A szanki térségben ugyanis nem kell új fúrásokat mélyíteni. Igaz, a besajtoláshoz szükség van új létesítményekre is, de nagyban mérsékli a költségeket, hogy • A Szánk IY-cs tanknllomáson már épül az egyik szén-dioxid-fogadóegység. ezeket csatlakoztathatják a már meglévő felszíni objektumokhoz. A japánok nyertek A program lelke a dúsító és gázelőkészítő rendszer, amely a szén- dioxidos besajtolásos technológia megépítendő létesítményeivel együtt 3,5 milliárd forintba kerül. A dúsítót világbanki hitelből hozzák tető alá a szanki gázüzem területén. A beruházás kivitelezési munkái tavaly kezdődtek meg, és várhatóan két és fél évig tartanak. A dúsító elkészítésére tendert írt ki a KFV, amelyre öt cég pályázata érkezett be. Közülük a japán Toy- engineering Corporation tervező vállalat munkáját találta a legjobbnak a bírálóbizottság. A hat héten keresztül tartó, kemény tárgyalásokat követően megkötötték a szerződést, majd hozzáláttak a tervezéshez. Szánkon meg is kezdték a dúsítókompresszor csarnokának építését. A készülékek az idén, áprilisban érkeznek meg s, a hazai gyakorlattól eltérően, rendkívül gyorsan, mindössze egy hónap alatt be is építik ezeket. A tervek szerint az év végén már „forogniuk” kell a szén-dioxid-besajtoló kompresszorainak. A folyamatos besajtolás 1992-ben indul. A feladat nem csekély, hiszen a kivitelezési munkákat úgy kell elvégezni, hogy eközben a szanki gázüzem nem állhat le. Gaál Béla TEJCSATA UTÁN Semmi sem oldódott meg Szívet tépő volt a tejháború legutolsó, Parlament előtti csatája. A felvonulók csatornába öntötték feleslegesnek ítélt terméküket, a földről kutyák nyalogatták az „átlagmagyar” által az élettani szükséglet alatt fogyasztott tejet; miközben idős, a megélhetés minimumán vegetáló emberek sora kacskaringózott a tejesautók előtt. Ezúttal is az történt, hogy politikai üggyé növesztettek egy tisztán gazdasági ellentmondást. Miközben kibontott zászlókkal, harsányan állítólag az európai piacgazdaság felé menetelünk, megfeledkezünk arról, hogy a túltermelési válságok Európának azon a felén nem szokatlan események. S mint ismert és visszatérő jelenségeknek, a kezelésük is megoldott; ám a legritkább esetben politikai módszerekkel. Alig hihető, hogy az indulatokon kívül más is szerepet kapott a demonstrációt szervezők döntéseiben. Egy megfontolt agrárlobby ugyanis nem részterülettel, a tejtúltermeléssel politizál, amikor az egész agrárgazdaság válságban van. Parlament elé vonulhatnának a sertéstartók, a juhászok, a gabonatermelők és a kertészek, ha ezzel termelési, értékesítési ellentmondásaikra kapnának gyógyírt. De mint látható volt: a tejtermelők is legfeljebb csatát nyertek, ám a háború folytatódik tovább. Maradtak a vajhegyek, nem sokkal lett fizetőképesebb a tejipar, s még azon is sok vita lesz, kiket és milyen mértékben érintsen a tejtermelési önkorlátozás. A január végi demonstráció tehát alig volt több, mint hogy egy-két érdekvédelmi szervezet — a termelők és egyben a fenntartók kegyeit keresve — felhívta magára a figyelmet. Az érdekvédők szembenállása és a helyi csatákban a hatástalan töltények pu fogtatása helyett széles körű összefogásra volna szükség; hiszen nem csupán termelési, hanem agrárirányítási válságok sorozatát éljük. Már a pártállam utolsó időszakában is sokkal inkább szónoklat, mint valóság volt a „bevált agrárpolitika”. A jogi előkészítés és a parlamenti jóváhagyás hiányában a kézi irányítás módszerei virágoztak. Sajnálatos módon ez az új rend hajnalán sem változott, hiszen a mostani kormány sem dicsekedhet az agrárszabályozás kiteljesítésével. Tucatszor átírták a földtörvényt, elakadt a szövetkezeti törvény, elhúzódó és szenvedélyes vita övezi a kártalanítást, nincs agrárpiaci rendtartás, nem lehet tudni, mikor és miből lesz intervenció. A hiányosságok ilyen mértékű felgyülemlése megkérdőjelezi a törvény-előkészítő apparátus és az őket kézben tartó hatalmi szervezetek alkalmasságát. Ha már utcára vonultak az agrárlobby által feltüzelt tömegek, egy megfogalmazott, meghirdetett, majd a szabályozással következetesen betartandó agrárpolitikáért kellett volna küzdeniük. Jelenleg ugyanis Magyaroszágnak nincs agrárpolitikája. Ha volna, nem lehetne „patakvérről” szónokolni, nem kellene törvénytelenül földet foglalni, legálább elemi biztonsága lenne a mezőgazdasági termelésnek. Ehelyett ma zűrzavaros, áttekinthetetlen állapotok uralkodnak, melyből gazdasági rendet, fejlődőképes agrárgazdaságot kellene varázsolni. A varázsvessző az agrárpolitika, s nem a napjainkban szajkózott privatizáció. A cél ugyanis a másutt már kitalált piacgazdaság, s annak bázisán a személyes jólét építése, aminek csupán eszköze a privatizáció. Átfogó agrárpolitika nélkül a han- goskodók által hirdetett privatizálódó mezőgazdaság a negyvenöt évvel ezelőtti állapotokat vetíti előre, amelyeket a fejlett Európa többszörösen túlhaladott. A következetesen végiggondolt, távlatilag is fejleszthető agrárkoncepció mindenekelőtt tisztázza az egyéni vállalkozás, valamint a közelmúltban kialakult mezőgazdasági vállalat szerepét. A gyakorlat számára is érthetően fölvázolja a folyamatokat a mezőgazdasági javak előállításától egészen a fogyasztásig. S mindezekről nemcsak beszélnek az agrárirányításért felelős testületek, szervezetek és személyiségek, hanem a hamarosan társult közös piaci tagságunk szellemében a hatalmukból fakadó intézkedéseket is megteszik. A gyakorlat ugyanis nem a múlt hibáinak felsorolását, és a jövendő jelszavait várja, hanem a gyufásdoboz hátán is kiszámítható termelési jövedelmezőséget. Mindez jámbor óhaj mindaddig, míg olyan alapvető közgazdasági kategóriák maradnak hatályon kívül, mint a tulajdon, az agrárpiacot szabályozó rendtartás és a túltermelési válságokat kezelni képes intervenció. Persze, ezeket sem utcai felvonulásokkal célszerű kikényszeríteni. De a csatornába tejet önteni: egyszerűen felesleges. V. Farkas József KUN PLAST MŰSZAKI MŰANYAGGYÁR 6101 Kiskunfélegyháza Pf. 32. Telefon: 76/61 -455 Telex: 26-279. Telefax: 76/62-991 KUN PLAST MŰSZAKI MŰANYAGGYÁR VÁLLALATI TANÁCSA pályázatot hirdet IGAZGATÓI munkakör betöltésére Az igazgatót a vállalati tanács 5 évre választja meg, mely meghosszabbítható. A munkakör a pályázat vállalati tanács által történő elfogadásától betölthető. A vállalat 1991. január 1-jével, a Villamosszigetelő és Műanyaggyárból való kiválással létesült, Kiskunfélegyháza telephellyel. Fő gyártási profilja: a hőre lágyuló és hőre keményedő műanyagok feldolgozása, elsősorban a műszaki rendeltetésű, magas minőségi igényeket kielégítő termékek gyártása. A termékek 2/3-a nyugati piacon kerül értékesítésre. Kiegészítő szolgáltatások ellátására három közkereseti társaságot működtet a vállalat. Az igazgató kiemelt feladatai: — a hatékony gazdálkodás feltételeinek továbbfejlesztése, — a meglévő piaci pozíciók megtartása mellett a vállalat termékszerkezetének további korszerűsítése, — a privatizációs lehetőségek kihasználása és ezen igényeknek megfelelő szervezetiműködési rend kialakítása. A munkakör betöltésének feltétele: — felső fokú műszaki vagy/és közgazdasági végzettség, — minimum 10 éves szakmai gyakorlat, ebből legalább 5 év felsővezetői gyakorlat, — erkölcsi feddhetetlenség, — német-, angolnyelv-tudás előny. A pályázat tartalmazza a pályázó: — személyi adatait, szakmai életútját is bemutató önéletrajzát, — iskolai végzettségét, idegennyelv-tudását tanúsító okiratok másolatát, — a vállalat irányítására, fejlesztésére vonatkozó elképzeléseit. A vállalatra vonatkozó részletesebb gazdasági adatokat tartalmazó ismertető, és egyéb információ Kállai Imrénétől, a vállalati tanács elnökétől kérhető. Telefonszám: 76/61-455 Telefax: 76/62-991 Cím: 6100 Kiskunfélegyháza, Felszabadulás u. 66. sz. Bérezés a hatályos jogszabályok alapján, közös megegyezéssel. A pályázatokat személyesen vagy ajánlott postai küldeményként a vállalati tanács elnökéhez kérjük benyújtani. Határidő: megjelenéstől számított 2 hét. A pályázatok elbírálása 30 napon belül történik. A vállalati tanács a pályázatokat bizalmasan kezeli, a döntésről a résztvevőket írásban értesíti. Kiskunfélegyháza, 1991. február 21. KUNPLAST Műszaki Műanyaggyár vállalati tanácsa 660
