Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-07 / 32. szám
1991.'február 7. • PETŐFI NÉPE • 4 NYELVOKTATÁSRÓL PEDACÓGUSSZEMMEL Növekvő népszerűség - növekvő feszültségek Nehéz lenne megmondani, hogy hány ember tanul napjainkban, Magyarországon, vagy akár szűkebb hazánkban Kecskeméten, idegen nyelvet. Természetesen ennek a tömegigénynek valóságos szükséglet az alapja. Másfél évvel ezelőtt kezdődött meg általános és középiskoláinkban az átállás, ekkor szűnt meg az orosznyelv-tanítás kötelező jellege. Az elmúlt másfél év bebizonyította, hogy a szabad választás feltételei még a nagyvárosokban sem voltak igazán adottak, nem beszélve a kis iskolákról, a kisközsé: gek iskoláiról. A nehézséget alapvetően a tanárhiány okozza. Ma Magyarországon körülbelül 18 000 — elsősorban német- és angol-----tanárra lenn e szükség ahhoz, hogy elláthassák megfelelő szinten az iskolai nyelvórákat. Akármennyire próbáljuk megnövelni a képzési ütemet, részben a hosszú átfutási idő, részben pedig az a tény, hogy igen sok idegennyelv-szakos pedagógus elhagyja a tanári pályát, nagyon hosszú időre megoldatlanná teszi még az iskolai nyelvoktatás kérdését. Égető tanárhiány Fölülről nem várható komoly segítség. Néhány hónappal ezelőtt megdöbbenve hallgattam egy reggeli rádióriportban, hogy az MM egyik illetékes, magas beosztású tisztviselője a riporter kérdésére azt válaszolta: próbálják megoldani az iskola- igazgatók a nyelveket tudó szülőkkel az égető tanárhiányt. Úgy gondolom, valamennyien egyetértünk abban, hogy tömegméretekben ez a megoldás nem alkalmazható. Véleményem szerint az egyetlen járható út az lenne, hogy az eddig oroszt tanító tanárok átképzéséhez segítséget nyújtunk, és ők vállalják az újabb diploma megszerzésével járó igen nehéz feladatot. Bács-Kiskun megye a kezdeményezők közé tartozott ezen a területen, és személyes tapasztalataim alapján elmondhatom azt, hogy orosznyelv- tanár-tanítványaink az átlagnál sokkal gyorsab-, ban és magasabb színvonalon sajátítják el az újabb idegen nyelvet. Egyrészt ők már rendelkeznek egy olyan magas szintű nyelvi kultúrával, ami megkönnyíti számukra egy második idegen nyelv elsajátítását, ezenkívül érezniük kell azt, hogy nagyon soknak közülük a második diploma megszerzése létkérdés. Jómagam több mint harminc éve tevékenykedem az iskolán kívüli idegennyelv-okíatás területén. Két évvel ezelőtt, nyugdíjasként Kecskemét egyik középiskolájában is munkát vállaltam. Alkalmam volt arra, hogy összehasonlítsam a 30 évvel ezelőtti középiskolai helyzetet — amikor is abbahagytam a középiskolai munkát — a jelenlegivel. Meg kell mondanom, hogy mind a hallgatók átlagos tudásszintje, mind a technikai feltételek és segédanyagok igen sokat javultak az elmúlt évtizedekben. Az alkalmazható tankönyvek, hanganyagok, videoanyagok viszonylagos gazdagsága mellett azonban semmire sem tudunk jutni, ha nem lesznek megfelelő számban olyan tanárnőink, tanáraink, akik ezeket alkalmazni tudják. -Nem szólam az, hogy ezen a területen is a döntő, a kulcskérdés a megfelelő pedagógus. Aggasztó jelenségek Természetesen a hiány kényszermegoldásokat is szülhet. Éppen ezért igen nagy az iskolaigazgatók, a szakfelügyelet felelőssége, hogy iskoláinkban valóban csak olyanok kerüljenek katedrára, akik képesek arra, hogy megfelelő szinten ellássák feladatukat. Saját magunkat, de elsősorban a hallgatókat és azok szüleit csapjuk be, ha nem így cselekszünk. Ami az iskolán kívüli nyelvoktatást illeti, igen örvendetes, de ugyanakkor igen aggasztó jelenségeknek is tanúi vagyunk. Örvendetesnek tartom azt, hogy ismereteim szerint két nyelviskola kezdte meg működését Kecskeméten az elmúlt években. Jelenleg a hallgatók hozzávetőlegesen 55 százaléka általános vagy középiskolai tanuló ezekben a nyelviskolákban. Az iskolaigazgatókkal beszélgetve teljesen egyértelmű az, hogy tevékenységük segíti, kiegészíti az iskolai munkát. Ennek eredményeként ugrásszerűen megnőtt az elmúlt években, különösen az elmúlt 3 évben az állami nyelvvizsgát sikeresen letevő középiskolai hallgatók száma. A megyeszékhely abban a rendkívül jó helyzetben van, hogy több általános iskolában működik idegen nyelvi tagozat. A Katona József Gimnáziumnak kétnyelvű osztálya indult. Az itt tanító angol anyanyelvű pedagógusok igen nagy segítséget nyújtanak nekünk is szakmai fejlődésünkhöz. Az egyetemi városok után itt volt először állami nyelvvizsga, szép sikerrel, 1990-ben. Am a nagy keresletet kihasználva, igen sokan kizárólagosan üzleti vállalkozásnak tekintik a nyelvoktatást, és gyakran előfordul, hogy olyanok is vállalkoznak akár csoportos, akár egyéni ide- gennyelv-oktatásra, akik bizony maguk is rászorulnának erre. Nem vagyok papírimádó, s vannak tapasztalataim is arról, hogy nem pedagógus képzettséggel, hanem egyéb területen szerzett magas fokú nyelvismerettel kiváló eredményeket érnek el idegen nyelvet tanító kollégáink. Azonban rendkívül körültekintőnek kell lenniük az iskolaigazgatóknak, mert az itt elkövetett hiba vesztese több száz tanuló lehet, és helyrehozhatatlan károk is okozhatok. A szakkör is segíthet Szeretnék még egy dologról említést tenni. Amikor szülőkkel, vagy, felnőttek esetében, kezdő hallgatóinkkal beszélgetünk, az első kérdésük szinte mindig az, hogy mikor, mennyi idő alatt lehet állami nyelvvizsgára felkészülni. Természetesen ez rendkívüli módon foglalkoztatja az embereket, hiszen egyre több álláshirdetésben jelenik meg a nyelvtudás igénye, és egyre több olyan egyetem, főiskola van, amelyik előnyben részesíti a felvételnél > ha ugyan nem köti ki —- az idegennyelv- tudási. Éppen ezért igen sok szülő a középiskola elvégzésével egy időben szeretné letetetni gyermekével a középfokú állami nyelvvizsgát. Idén márciustól azonban a magyar állami nyelvvizsgarendszer számos területen megváltozik. Ezt a változást alapvetően az tette szükségessé, hogy szeretnénk a magyar állami nyelvvizsgát olyan színvonalra emelni, hogy a külföldi nyelvvizsgákkal egyenrangú legyen, és azt elismerjék a többi országban is. Ez nemcsak alaposabb, hanem más irányú felkészülést is követel. Néhány héten belül a sajtóban részletes tájékoztatás jelenik meg az új követelményekről, de a szervezett idegennyelvoktatásban részt vevők már most is kaphatnak felvilágosítást. Rendkívül sajnálatos az, hogy a családok nagy részének szűkülő anyagi lehetőségei korlátozzák az idegennyelv-oktatásban való részvételt. Éppen ezért célszerű maximálisan kihasználni gyermekeik iskoláin belül meglévő lehetőségeit, hiszen a legtöbb helyeh alkalom van arra, hogy az iskolai kötelező órákon túl szakköri formában is foglalkozzanak idegen nyelvvel. Ez pedig sokkal kevésbé terheli meg a családokat anyagilag, mintha iskolán kívül tennék ugyanazt. Keresztes bjagy Imre nyelvtanár Termelői üzletek nyílnak Halason Kiskunhalason Gazda Kereskedelmi Kft.-t alakított dr. Herodek Bálint, Major János, Rédei Ferenc és Nagy Péter, egymillió forintos alaptőkével, önálló vállalkozásként, amelyhez elsősorban élelmiszer-termelők és kereskedők csatlakozására is számítanak. Sőt azt remélik, hogy a vállalkozáshoz holland partnert is meg tudnak nyerni a feldolgozókapacitás kiépítéséhez. Egy újabb kft. alakulása a megyében végül is nem nagy ügy, csakhogy ennek tevékenységi köre és módszere különbözik a többitől, s a városatyák nemcsak elméletileg támogatják, hanem gyakorlati segítséget is adnak. Az értékesítéssel küszködő halasi és környékbeli mezőgazdasági magántermelőktől akarja-e a kft. fölvásárolni a különféle árukat közvetlenül a megnyíló üzleteiben, ahol pár perc múlva már a vásárlók előtt lesznek az áruk, tisztességes (vagyis reális, szerény) hasznot mutató táblákkal. Az új kft. egyik tagjától, szervező-vezető egyéniségétől, Nagy Pétertől — aki egyébként a Kisgazdapárt halasi szervezetének ügyvezető alelnöke is — megtudtam, hogy két hónapon belül a Bem utcában nyitják az első termelői üzletet. A helyiséget korábban a cipőipari szövetkezet használta, tulajdonosa az önkormányzat, amelytől az üzletet bérbe vették. Tojást, (kannás)tejet, valamint tejtermékeket, (kannás) bort, üdítőitalokat, kenyeret, savanyúságot... szóval az élelmiszerek széles skáláját kínálják. Ugyanakkor itt árulnak majd olyan eszközöket, vetőmagokat stb., amelyekre a gazdáknak a termelés során szükségük lehet. A következő üzletet — amelynek tervei már el is készültek — a halasi vásárcsarnokban nyitják. Ebben zöldség, gyümölcs, tojás, méz, bor stb. felvásárlása és közvetlen árusítása folyik majd. Azt tartja Nagy Péter, hogy a Kisgazdapárt tagsága — többségük termelő, gazdálkodó ember — igényli is, hogy gondjaik megoldásában gyakorlati segítséget adjon a szervezet. Ennek tesznek eleget azáltal, hogy a gazdabolt jellegű üzlethálózat mellett élelmiszerfeldolgozókat is létrehoznak. Ezek alapanyag-ellátásától, vagyis a termelésszervezéstől egészen az értékesítésig a teljes folyamatot akarják koordinálni. Természetesen alkalmazkodnak a piaci kereslet igényeihez, ezért számítani lehet arra, hogy nem panaszkodnak majd eladási gondokról a velük kapcsolatba került gazdák. Nekik viszont csakis azt és olyan minőségben lehet termelniük, amire a kft.-vei az üzletet megkötötték. Ez végül is az áhított piacgazdaság alapja. Cs. I. A juttatások , ám a „zsebpénz” maradt Meneküljünk előre! — mondja a helyettes államtitkár Dr. Naszvadi György (46 éves) megyénkből, Kunszentmiklósról származik. Jogi doktorátusa mellé közgazdász diplomát is szerzett. Immár 17 esztendeje a Pénzügyminisztérium apparátusában dolgozik. Jelenleg helyettes államtitkárként irányítja a nagyjelentőségű állami költségvetési területet. Az alábbi interjú szülővárosában készült vele. — Helyettes államtitkár űr, az országnak van költségvetése, de nincs pénze, a 78 milliárdos hiány iszonyatosan soknak tűnik. — Sok, de ne feledjük, egy korábbi változat 230 milliárd forintos hiányt tartalmazott. Ez az ország sok vonatkozásban nehéz helyzetben van. Gazdasági szempontból és morálisan is. Óriási a türelmetlenség, de a gyors talpra álláshoz nincsenek meg a feltételek. A politikai szféra is ellentmondásos: a pártok most keresik önmagukat, közben egymással is torzsalkodnak. Nagy a külső adósság terhe; a külföldi hiteleink egy évi kamata 1,6 milliárd dollár. A KGST összeomlása rövid távon nagy veszteségeket okoz a magyar gazdaságnak. Nő a munkanélküliség. Ilyen körülmények között a költségvetés el nem fogadása beláthatatlan következményekkel járhatott volna. Az 78 milliárd forint elfogadható kompromisszum volt. — Mindenesetre így is rengeteg a bizonytalanság a dolgok megítélésében például. Fültanúja voltam a minap két önkormányzati képviselő vitájának: egyikük közadakozást, alapítványt szorgalmazott a megemelt lakáshitelkamatokat fizetni nem bírók megsegítésére, másikuk pedig azt mondta, ehelyett inkább meg kellene űzetni tisztességesebben a munkaerőt. Ön szerint melyiküknek volt igaza? — Mindkettőjüknek és egyiküknek sem. Induljunk ki abból, hogy Magyarországon a bér sokáig nem piaci bér, hanem valamiféle juttatás volt. Ez így alakult ki az elmúlt évtizedekben. Azt mondták: úgy is mindent az állam ad, emellé nem kell valódi bér, elég lesz valamiféle „zsebpénz’'. Ám az állam egyre kevesebbet volt képes adni és most még ennyit sem ... — Bocsásson meg, a baj talán nem is ez. Hanem, hogy miközben a megélhetés drágul, a munkavégző embert még mindig mélyen áron alul fizetik meg. Árupiac már van, a tőkepiac is alakulgat, de mikor lesz munkaerőpiac? —- Igazi árupiac sincs még, tőkepiac még kevésbé. Magyarországon még nincsenek igazán piaci viszonyok a gazdaság teljes egészében. Ilyen körülmények között igen nagy kockázatot jelent az állami szférában felszabadítani a béreket. Konkrét példák tucatjaival szolgálhatok arra, hogy még így is ott megy ki gyakran a legtöbb bér, ahol a legkisebb a teljesítmény. Hogy miből? Vannak még szép számmal állami támogatások, szubvenciók, egyebek, s az adócsökkenés is többletbér forrása lehet. Majd, ha a valódi piac szelektál a valódi tulajdonosok birtokában lévő gazdasági egységek között, mindenki annyit fizethet a munkásainak, alkalmazottainak amennyit akar, amennyit tud. Ez van már az egyre növekvő vállalkozói szférában. — Ön egy vitaesten nemrégiben kijelentette: eredeti tőkefelhalmozás folyik ma Magyarországon. Ez ugyebár a kapitalista gazdaság kialakulását megelőző és elősegítő történelmi folyamat marxi elnevezése. Nagyjából azt jelenti, hogy miközben jelentős tömegek elszegényednek, nagy pénzvagyonok halmozódnak fel egyesek kezén. A magam részéről nagy bajnak tartom, ha ez így játszódik le ma Magyarországon. Úgy gondolom, a pólusoknak nem feltétlenül kellene ellentétes irányban mozogniuk, hanem valahogy úgy, hogy a kirobbanó élboly maga után az alsóbb régiókat. Talán jó példa erre a keceli Pintér müvek, hiszen Pintér úr viszonylagos gazdagsága révén számos család életnívója is jelentősen nőtt a községben. — Ha a vállalkozó a profitot visszaforgatja, amire egyébként az adószabályok ösztönöznek, akkor valóban mindenki jól jár. Pintér úr ezirányú tevékenységét pontos ismeretek hiánya miatt nem tudom megalapozottan megítélni. Van azonban általánosítható tapasztalat, hogy a vállalkozók többsége a fogyasztását növeli és csak minden fogyasztói igényének kielégítése után forgat vissza. Ez pedig a növekedést lelassítja. — Nyilván azért, mert nem látja értelmét az újabb befektetésnek. Igen nagyok a terhek, nem éri meg neki. Alkalnlasint jobban jár, ha ingatlanba, valutába fekteti a pénzét. Ez — úgy tűnik — a szabályozás hibája. Vagy nem? — Határozottan állítom, hogy nem! Ma Magyarországon olyan adókedvezmények vannak, amilyenek nincsenek sehol a világon. Vannak nehézségek, bizonytalanságok és tisztázatlan dolgok. — Vágtat például az infláció ... — Igen, s ezért sokan a kormányt teszik felelőssé. Egyre többen mondják: miért hagyja az állam az áremelkedéseket, miért nem avatkozik be. Olykor ugyanazok követelik vissza a hatósági árakat, akik a legjobban ágálnak a bérszabályozás kötöttségei ellen. Csakhogy mi elindultunk egy távoli állomás felé, amit úgy hívnak: piac- gazdaság. Ha most a kormány elkezdene lépten-nyomon beavatkozni a folyamatokba, az azt jelentené, hogy már le is tértünk erről az útról és visszafordultunk egy olyan irányba, amiről már volt alkalmunk keserű tapasztalatokat szerezni. Az utat tehát végig kell járni bármilyen hosszú és nehéz is az, bármilyen nagy áldozatokat követel is tőlünk. Sajnos a dolgoknak megvan a maguk természete. Az inflációé is megvan. Egyik legfőbb okozója maga az inflációs várakozás és ezért a kormány is, de a sajtó is felelős. Egyes politikusok nyilatkozatai, a sajtó nagy műgonddal tálalt híradásai a várható inflációról, valóságos folyamatokat indítanak el. A vállalkozó például azt mondja: 30 százalékot jósolnak, no akkor lesz az 40 is. Én mindenesetre megbiztosítom magam: emelek az áraimon vagy 50 százalékot. És mivel mindenki ezt csinálja, az infláció vágtatni kezd. — Csakhogy nem elég elhatározni, hogy felemelem az áraimat 50 százalékkal. Az is kell hozzá, hogy ilyen áron is megvásárolják a termékeimet tőlem. De mi van, ha nem? — Akkor már közel a piacgazdaság; ahol a fizetőképes kereslet gátat szab a féktelen áremeléseknek. Nálunk ma még az a helyzet, hogy a gazdaság szereplői jórészt képesek továbbhárítani az áremelkedésekből származó többletköltségeiket. — Kivéve a bérből és fizetésből élőket, no meg a nyugdíjasokat. Ők csak egyet tehetnek: kevesebbet, egyre kevesebbet vásárolnak. Ami rossz nekik, de rossz az egész nemzetgazdaságnak is. Hiszen a kereskedők máris teli raktárakról, vevő nélküli üzletekről, a forgalom 40-50 százalékos visszaeséséről panaszkodnak. — A lakosság fizetőképes keresletének, vásárlóerejének jelentős csökkenése tény, és ez nagy veszélyt jelent az egész gazdaságra. Különösen érzékenyen érinti a privát szférát, a kisüzleteket. Pont azt a területet, ami a fellendülés motorjává kell hogy váljon. Nem lehet más, stratégia, mint &aneneJabv lés előre. A parlamentnek, a kormánynak, benne a pénzügyi kormányzatnak azon kell munkálkodnia, nogy ha lehet, még erőteljesebben a piacgazdaság irányába terelje a magyar nemzetgazdaságot. — És eközben mi lesz az 1991-es költségvetéssel? — A 91-es költségvetési törvény végrehajtása rendben megy, az év indulása nem hozott nagy meglepetést. Egyébként a költségvetésben is menekülünk előre, már dolgozunk azokon a konkrét javaslatokon, alkalmazandó módszereken, amelyekkel a klasszikus költségvetési gazdálkodás méginkább megalapozható. — Hallhatnánk erről valamit?..: — Most még nem időszerű, talán március végén már igen. Sitkéi Béla A legrászorultabbaknak jut támogatás Hétmillió lakásépítésre, -gazdálkodásra Félegyházán Kiskunfélegyházán a szokásosnál jóval több érdeklődő jött el az önkormányzati képviselők legutóbbi ülésére. Olyan kérdések kerültek ugyanis napirendre, melyek a városban élőknek szinte valamennyi rétegét érintik. A testület elsőként — a meghirdetés szerint — a lakásépítést, -gazdálkodást szabályozó rendelet helyi alkalmazását, kiegészítését tárgyalta volna, megelőzte azonban a helyi autóbusz-közlekedés menetdíjemelése. Ennek önkormányzati támogatásáról ugyanis az életbe léptetése előtt, január 31-én kellett dönteni. A Kunság Volánnak három helyi járata van a városban. Indult kísérleti forgalomban is autóbusz. Érdektelenség miatt azonban meg kellett szüntetni. Megközelítőleg ezren utaznak naponta a helyi járatokkal, melyek menetdíja nem fedezi már a vállalat költségét, legfőképpen az üzemanyagár emelése miatt. A tarifamódosítás szerint a vonaljegy ára 8 forintról 14 forintra emelkedik. Hasonló arányú a tanuló- és a felnőttbérletjegyek árnövekedése is. A képviselő-testület ezt az intézkedést tudomásul vette, bár nem nyugodott bele. Többen javasolták a forgalom bizonyos átszervezését, a helyközi és helyi járatok autóbuszainak ésszerűbb kihasználását, mint költségcsökkentő tényezőt. A félegyházi lakosság két százaléka által igénybe vett helyi autóbuszjáratok költségével nem lehet az egész lakosságot terhelni. Nem fogadta el a Volán által kért önkormányzati támogatás 600 ezer forintos összegét a testület, mivel a költségvetési hozzájárulást Kiskunfélegyházán január végén még nem ismerték. A városi önkormányzat nem tudja, hogy 1991-ben mennyi pénze lesz. Az viszont már nem titok, hogy az állami költségvetés, a lakáscélú kölcsönök kamatterheinek enyhítésére, 1991-ben a legrászorultabbak anyagi terheinek enyhítésére, állandó lakosonként kétszáz forintos támogatást irányoz elő. Felhasználási kötöttség nélkül Kiskunfélegyházán ez hozzávetőleg 7 (hét) millió forintot tesz ki. Korábban pénzügyi támogatást csupán lakás építésére, vásárlására lehetett igénybe venni Kiskunfélegyházán. Az Országgyűlés által megalkotott rendelet ezt kiterjeszti a lakás bővítésére és a lakáscélú kölcsön törlesztőrészleteinek fizetéséhez nyújtott támogatásra is. A városban becslés szerint öt-hatezren kaptak kedvezményes kamatozású kölcsönt. Ennél pontosabb adatot az önkormányzat kérésére az érdekelt bank helyi és megyei fiókja sem tudott szolgáltatni. Az önkormányzati támogatás feltétele a félegyházi állandó lakos jövedelme. A testület állásfoglalása szerint ilyen támogatásban az a személy vagy család részesíthető, amelynek egy személyre ‘'jutó havi tiszta jövedelme az egyedülállóknál a havi 7000 (hétezer) forintot, a gyermeket egyedül nevelő szülő esetében 5000 (ötezer) forintot, a családban pedig 4000 (négyezer) forintot nem haladja meg. A képviselő-testület döntése szerint a törlesztőrészlet fizetéséhez nem nyújtható önkormányzati támogatás annak a családnak, amelyiknek több lakástulajdona van vagy az egész lakását bérbeadással hasznosítja, akinek gépkocsija van, kivéve egyedi elbírálás alapján a mozgássérülteket. Nem kaphat önkormányzati támogatást, akinek üdülőtulajdona vagy tulajdonában vagy használatában zártkert, egyéb földingatlan van, kivéve egyedi elbírálás alapján a gyermekes családokat. A támogatást maximum egy évre kell megállapítani. Visszatérítendő támogatásnál a türelmi idő után egy év alatt kell visszafizetni. A támogatás legmagasabb összege a törlesztőrészlet-növekmény teljes összege lehet, azt a pénzintézetekhez kell folyósítani, és az elkülönített alapon belül az élethelyzetet nehezítő körülmények esetén rangsorolva úgy megállapítani, hogy az a támogatott részére érezhető nagyságú legyen. Az önkormányzati rendelet kihirdetéséről a városi jegyző gondoskodik és a kihirdetéskor lép hatályba Kiskunfélegyházán. A képviselő-testület meghallgatta a bevezethető helyi adókról, a város új címeréről és zászlójáról szóló előterjesztést. Interpellá- ciós kérdésekre adott válaszokról kérdezte meg az érdekelt képviselők véleményét a polgármester, majd újabb interpellációk következtek a lakosságot foglalkoztató egyéb kérdésekről. (k. a.)
