Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-07 / 32. szám

1991. február 7. • PETŐFI NÉPE • 5

Schubert Évával, születésnap után

Egy nem régi szombat reggel a Nap- ra-forgó című tv-műsor egyik vezetője Schubert Éva volt. Szerencsés választás! A színésznőt érzékenysége és műveltsége, humora és életközelisége valósággal predesztinálja az ilyenfajta munkára.

Schubert Éva, amikor beszélgetünk, megkérdi tőlem: hallottam-e azt a rádióműsort január elején, amely róla szólt? Nem, sajnos nem hallottam, ő is sajnálja, abban minden lényeges dologról szó esett, ami az élete, hiszen születésnapi adás volt. (Hölgyeknél, régi szabály, nem illik megmondani az évszámot, de Schubert Éva vállalja, elébe megy a kérdésnek, igen, ami a születésnapokat illeti, ez volt a hatvanadik.) És a műsort követően sok telefont, még több levelet kapott, egy egyetemi tanár még latin könyvet is küldött a művésznőnek, annyira tetszett neki, hogy — mint ez az adásból kiderült — Éva nemcsak tanult latint a gimnáziumban, de meg is tanulta, és szereti is a nyelvet.

Sok évtizednyi vígszínházi tagság után utolsó „aktív” éveit a Vidám Színpadon töltötte, onnan ment öt évvel ezelőtt nyugdíjba. Nem küldték, ment, fájdalom és szomorúság nélkül, mert

len (bár tartok tőle, hogy sokak által máris méltatlanul elfeledett) Egri István. Nagyon szeretem ezt a munkát, márcsak azért is, mert legalább úgy szeretem a zenét, mint a növendékeim. Ugyancsak a muzsikával függ össze másik tanítási területem: a Rock Színház stúdiós növendékeit is tanítom, 16- 17 éves lányokat, fiúkat, akik még nem is statisztálnak, csak ezután lépnek majd színpadra. A harmadik hely pedig, ahol tanítok, magániskola, Gór Nagy Mária Színitanodája, amely ugyancsak jó néhány éve működik már.

Nemrégiben színészként is felfedezett egy új terrénumot. Minthogy több nyelven beszél, — németül például kitűnően — a hazánkban működő német színház is időről időre felkéri szereplésre.

Nem minden rendező tud játszani, és nem minden színész tud rendezni, ám olykor együtt van a kettő. Schubert Évának olyan az alkata, egész egyénisége, hogy előbb-utóbb találkoznia kellett azzal — a rendezéssel — is, amit úgy szoktak megfogalmazni, hogy a színész a szerepét játssza, a rendező az egész darabot.

Berényi Gábor, régi. kedves pályások mindennel nem tudott egyetérteni, ami a Révay utcában történt, mert egyik-másik produkció — köztük olyanok is, amelyekben szerepet osztottak rá — alatta maradt annak az ízlésmércének, amelyet vállalni akar és tud.

Elvben tehát ráér Schubert Éva öt esztendeje, hiszen nyugdíjas. Miért ne vállalhatna hát műsorvezetést a tv-ben, ha felkérik rá? A valóság azonban másképp fest, alaposan át kell böngésznie a naptárát minden újabb felkérésnél, jut-e még hely rá, tud-e még időt szorítani — annyi az elfoglaltsága. Ha valaki, hát Schubert Éva bizonyosan nem az az alkat, akinél a nyugdíj nyugalmat is jelent.

Most mindenesetre több időt tud szentelni, mint valaha, annak a tevékenységének, amit rendkívül szeret, mert érzi, tudja, hogy tökéletesen rászabott: a pedagógiának.

— Három helyen tanítok — mondja a művésznő —, legrégebben a Zeneművészeti Főiskolán, mégpedig színészmesterséget az énekeseknek. Előttem Fodor Tamás, a szolnoki Szigligeti Színház főrendezője (aki jelenleg országgyűlési képviselő is) látta el ezt a feladatot, őt megelőzően a feledhetettársa, a budapesti Játékszín igazgatója kérdezte meg először Schubert Évát: volna-e kedve rendezni? Természetesen igennel válaszolt, és azután már csak meg kellett beszélni, hogy mi lesz a bemutatkozó rendezése. Heltai Jenő bűbájos íneséjátékában, a Szépék szépében állapodtak meg, és külön öröm volt a rendezőnő számára, hogy a díszleteket és jelmezeket a saját — képző- művészeti főiskolát végzett — leánya, Verebes Dorka (foglalkozására nézve: festő restaurátor) tervezte.

Azóta Schubert Éva túl van már a második rendezésén, ez ismét egy tüneményes Heltai Jenő-játék volt, talán a legszebb mind közül, A néma levente.

Schubert Évának nem volt könnyű ifjúsága. A felszabadulás után (igaztalan) poJitikai üldöztetésben volt része a családnak, ennek egyebek közt elszegényedés is volt a következménye. Abba kellett hagyni a zongoratanulást. Az egyetemre — latin—francia—művészettörténet szakra jelentkezett — politikai okokból nem vették fel. Később a pályán is érték csalódások, sok neki való szerep elment mellette. Mégis boldog, kiegyensúlyozott lény, ez sugárzik belőle: ezért jó tanárnak is, színésznek is, rendezőnek is. Barabás Tamás

Á

PETŐFI

NÉPE

AJÁNLATA

tett. Gazda József néprajzkutató Szerettük, felneveltük című tanulmányában a gyermek helyét elemzi a régi típusú falusi családban. Őrszigethy Erzsébet szociológiai ihletésű interjúja a füzesabonyi Cza- kó családról szól. A bátyai Fehér Zoltán a helyi úrbéri viszonyok sajátosságait vizsgálja az úrbéri per tükrében. Herczeg János Tóth Menyhértről és Prokop Péterről, művészetükről ír. Prokop Péter írásában pedig arról vall, hogyan lesz festővé valaki. Egyébként a januári Forrás illusztrációin Prokop-művek láthatók. Mi is ezekből közlünk egyet. (Képünkön: a Kígyóölő.) B. T.

FOLYÓIRAT

KÖNYV

FoR

»M

Már február van, tehát elvileg az e havi Forrást kellene olvasóink figyelmébe ajánlani, ám miután a napokban került ki a nyomdából az első januári szám, ebből válogatunk. A verskedvelők Farkas Árpád, Fodor András, Szöllősi Zoltán, Szikra János, Bisztray Ádám költeményeit találják a Forrás oldalain. Az elbeszélőket a kanadai Kemenes Géfin László és Szávai Géza képviseli. Dane Zajc szlovén költő tavaly májusban a bledi PEN- találkozón olvasta fel A félelem ma című esszéjét, melyet ezúttal a folyóirat hasábjain is megismerhetünk. Tüskés Tibor Mészöly Miklóst köszönti írásában hetvenedik születésnapja apropójából, Bó- nis Ferenc pedig születésnapi beszélgetést ad közre, melyet Demény Jánossal készíBibliai

szállóigék

Biblia. A biblos, bibiion görög szóból származik, jelentése könyv. Többes száma biblia (könyvek); tudatunkba már mint a keresztények szent könyve vonult be. Fő részei: az Ószövetség (ez 39 könyvet tartalmaz) és az Újszövetség (27 könyvből áll). A Biblia Mózes öt könyvével kezdődik, utána 12 történelmi jellegű irat következik (Józsué, Ruth, Sámuel, Eszter stb.), majd öt költői jellegű könyv (Jób, Zsoltárok, Példabeszédek stb.) végül 17 próféta iratai.

Az Újszövetség egyes könyveit görög nyelven írták hajdanán, hisz régen a görög volt a világnyelv. A magyar protestáns egyházak Károli Gáspár 1590-ben Vizsolyban elkészített bibliafordítását, a római katolikusok Káldi György (Bécs, 1626), a zsidók Ballagi Mór 1840- ben megjelent bibliáját tekintették hiteles fordításnak. (A katolikusok 1973- ban, a reformátusok 1975-ben, a zsidók 1984-ben jelentettek meg új magyar nyelvű Biblia-fordítást.)

A Bibliában olvasható az ókori népek irodalomtörténete, erkölcsi törvénye; felmérhetetlen értékű művelődéstörténeti szinopszis, hisz nem csupán az emberek lelki életére volt hatással, hanem az irodalomra és a művészeteiére is (festészet, zene, szobrászat stb.). És mert évszázadokon, évezredeken át a köznép ájtatosságai során hallotta, esetleg olvasta a bibliai idézeteket, köznapi nyelvünkbe egy-egy mondata, jelkepe beépült. Mindennapi nyelvhasználatunkban hány és hány kifejezés szerepel, melyről úgy gondoljuk, közmondás, népi szólás, holott a Bibliából idézünk! PL: A feleséget oldalbordának is szokták nevezni. (Ádám oldalbordájából alkotta Isten Évát, a férfiaknak eggyel kevesebb bordájuk van, mint a nőknek. — Mózes 2,21-22). És sorolhatnánk hosszan a kifejezéseket: Jobb adni, mint kapni (Csel 20- 35), Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? (Róm

8-31), Kő kövön nem marad (Mk 13,1-2), Vak vezet világtalant (Lk 6, 39), a Hitetlen Tamás és sok-sok más mondásunk mind bibliai eredetű. 570 bibliai mondást, ezek magyarázatát, forrását sorolja Csizmadia Károly: Bibliai eredetű szállóigék, szólásmondások, közmondások című

könyvében, mely a Hazánk Könyvkiadó Kft. gondozásában jelent meg. A kitünően szerkesztett, értékes bevezető magyarázattal, ill. forrásmunkák jelölésével összeállított kötet gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt olvasmányos, böngészésre való, elgondolkodtato.

K.M.

kell a szivet. Hasonlóképpen a különféle serkentőinjekciókhoz.

A monitor vonalai lassan újra életre kelnek, normalizálódik a légzés, és a megfelelő jeleket bocsátják ki az agyhullámok. Nelson „kirándulása” azonban nem marad nyom nélkül: egyre

gyakrabban törnek rá látomások... A különös „játék” tétje, izgalma azonban fokozható: most már nemcsak arra kíváncsiak, milyen ez az állapot, hanenf arra is, hogyan- tolható ki a klinikai halálban töltött idő felső határa?

A filmet rendező Joel Schumacher a forgatást megelőzően nagyon alaposan készült a leckéből, elolvasott minden halál utáni életről szóló szakmunkát és ponyvairodaimat. Információit végül is kitűnően fogyasztható és igen könnyen emészthető produkcióvá szerkesztette. K. J.

VIDEO

Nikita

FILM

Halálos játék

Júlia „Pretty” Roberts, az ügyeletes üdvöske Egyenesen át című legújabb filmjében minden korábbinál veszélyesebb játékba fogott. Orvostanhallgatóként, évfolyamtársai társaságában arra a mostanában különösképp divatos kérdésre igyekszik választ keresni: mi történik velünk a halál után? Az emberiség legnagyob kérdésével azonban nemcsak úgy általában, elméleti alapon, hanem a gyakorlatban foglalkoznak.

A merész kísérlet színhelye a jól felszerelt műtő, ahol az EKG monitorjának zöld vonalai pontosan jelzik, melyik stádiumban tart a kisérlet. Az asztalon fekvő, oxigénmaszkot viselő férfi homlokáról és melléről kábelek vezetik a műszerekhez az impulzusokat. Szu- szogása egyenletes, a képernyő zöld vonalai normális tempóban magasra törnek, majd visszazuhannak. Azután valaki a melléhez érint két fémtalpat, és egy gombnyomásra több ezer voltot áramoltat át szervezetén. A zöld vonalak hamarosan kisimulnak, és aki az operációs asztalon fekszik, máris átlépett a halál állapotába.

Az asztalt körülálló négy egyetemista azonban gondosan kidolgozott koreográfia szerint tevékenykedik. Húsz másodpercig mindannyian mozdulatlanok. Azután küzdeni kezdenek a halál ellen, minden igyekezetükkel és tudásukkal arra törekszenek, hogy visszahozzák barátjukat a klinikai halál állapotából. A fiú: a vállalkozó kedvű Nelson (Kiefer Sutherland) tökéletesen megbízott társaiban, akik megölték őt, hogy majd feltámaszthassák. Megindul az összehangolt újraélesztés. Előkerülnek az elektromos fémtalpak, amelyeknek ezúttal elindítani, nem pedig leállítani

A legeslegújabb francia film egyik legeredetibb tehetségeként ismert rendező, forgatókönyvíró majd minden friss művével meglepi híveit. Hogy tevékenységét csekély számú opusza alapján is megkülönböztetett figyelemmel kíséri a szakma, azt legelső, 1982-ben készített, Élethalálharc című fekete-fehér, csupán zörejek párbeszédére épített sci-fijenek köszönheti. Ezzel a munkájával azonnal tizenkét nemzetközi fesztiváldíjat sepert be. Majdnem ugyanilyen híres második: (a mozijainkban tavaly vetített) Metro című munkája. Tavaly augusztusban láthattuk a maga nemében nem kevésbé izgalmas, rendhagyóan személyes Nagy kékség című produkcióját. A Besson- rajongók a videotékák újdonságai között ismét találkozhatnak egy újabb dolgozattal: a Nikita című videoprodukció- val.

Az 1989/90-ben készült francia— olasz munka középpontjában ismét a „másság”, s egyfajta hozzátartozó szubkultúra áll. Az első jelenetsorban lerobbant punkok kis csapatával ismerkedhetünk meg, akiknek uticélja Párizs egy kis gyógyszertára. Nem csinálnak belőle titkot, hogy napi kábítószeradagjuk illegális beszerzésére indulnak. A társaság tagja a gyógyszertáros fia is, így majdnem biztosak a sikerben. Akciójukat azonban a rendőrség meghiúsítja, ráadásul a lövöldözésben csupán egy lány: Nikita marad életben. Sikerül fegyvert szereznie, amellyel közvetlen közelről megöli az egyik fiatal rendőrt. Életfogytiglanra ítélik, és tulajdonképpen ezzelkezdődik Nikita különös története...

Egy nap váratlan látogatója érkezik: a kormány embere. Fényképeket és hivatalos iratokat mutat, amelyek szerint Nikita már hónapok óta halott. Ezek után két választása marad: hagyni, hogy eltegyék láb alól, vagy együttműködni a kormánnyal és elszegődni bérgyilkosnak. A lány ez utóbbit választja.

K. J.

RÉDEY PÁL:

Erzsébet

Kálvin és Rousseau városában, Genfben, közvetlenül a város nevét viselő tó mellett egy Lucheni nevű anarchista 1898. szeptember 10-én leszúrta a monarchia uralkodójának hitvesét, Erzsébetet. Lucheni reszelőbői alakított tőréről a korabeli magyar sajtó azt írta: „a nemzet szívét sebézte meg”. Valóban elemi erővel tört fel a fájdalom. Halálakor a nemzet szerelme utolsót lobbant királynéja iránt. Mert ez a szerelem kihűlőben volt már, mint ahogyan megkopott Erzsébet híres szépsége is 61 éves korára. Ám közel száz év óta ezen a szeptember elejei napon a tó vize megborzong. Emlékezik a tragikus eseményre, a különös merényletre.

A királynéban harminc és egynéhány esztendővel korábban gyulladt vonzalom irántunk. Szinte érthetetlen módon. Beöthy Zsolt Mailáthig vezeti vissza Erzsébetnek a magyarok iránti érdeklődését, aki még Bajorországban olthatta be a fiatal leányzót a magyar történelem szeretetével. Ez azonban túlzás, hiszen Erzsébet akkor még aligha tudhatta, hogy magyar királyné lesz. A bajor hercegnő — Sziszi — 1854-ben lett Ferenc József felesége, Majláth oktatása pedig 1853-ban kezdődött.

Annál feltűnőbb érdeklődése irántunk. Csak 1857- ben tette először lábát magyar földre, s igazat kell adnunk Beöthynek, hogy „akit mi megszerettünk, az meg van szeretve”. Mert ettől a látogatástól kezdve

a bécsi udvar és az osztrákok minden féltékenykedése és intrikája ellenére szívének jobbik fele értünk dobogott. Mi pedig szerelmesen csüngtünk szépségén. 1863-tól kezdett magyarul tanulni, s csak az képes ilyen eredményekre eljutni, akiben olthatatlanul lobog a szeretet. Egy éven belül már Eötvöst és Jókait olvasott, nem is a könnyebb műveket.

Az csak természetes, hogy a Burgban kiszivárgott magyarságszeretete. Az abszolutizmust nyögő ország egyetlen reménysége maradt szeretete és megértése. A tömegek mellett hivatásos politikusok is benne látták az egyezkedés, a feszültség feloldásának lehetőségét. S minél inkább vált szálkává a fiatal császárné a Burg szemében, annál biztosabbra vették, hogy Ferenc Józsefet ő fogja befolyásolni hazánk érdekében. A kiegyezést, annak előkészítését érdemének tulajdonítják. Szállóigévé váltak szavai, amelyeket Andrássy előtt mondott: „ha Olaszországban rosszul mennek a császár dolgai, az nekem nagyon fáj, de ha Magyarországon mennek rosszul, az engem megöl”.

Márpedig a császár dolgai nemcsak Olaszországban mentek rosszul, de birodalomszerte. 1866-ban, a porosz—osztrák háború idején Erzsébet gyermekeivel Magyarországra menekült. S miközben magyar udvarhölgyekkel vette körül magát, Deákot és András- syt kezdte protezsálni férjénél egyezkedésre. így valóban közrejátszott a 67-es kiegyezésben. Tanára ekkor már Fáik Miksa volt, aki Eötvös, Széchenyi és Horváth indexre tett rebellis iratait csempészte dolgozó- szobájába.

A kiegyezés után sor kerülhetett a koronázásra is. Június 8-án „a császáron magyar táborszernagyi egyenruha. Lovon ül. Erzsébeten magyar ruha, fején gyémántos korona, elbűvölően szép. (Harmincéves ekkor!) Nyolcfogatú kocsiban ül... Könnybe lábad

a szeme, amikor Andrássy a hercegprímás közreműködésével ősi szokás szerint Erzsébet válla fölé tartja Szent István koronáját és ezzel Magyarország királynőjévé koronázza...” — számol be elragadtatással Corti gróf. 1867-től minden féltékeny kedés ellenére „hivatalosan” is szerethet bennünket.

Neve ettől kezdve fogalommá vált. Szépsége csak növelte kultuszát. Legendák keltek szárnyra jóságáról, falvakat, városokat, utcákat neveztek el róla. Kossuth, a turini remete, bizalmatlanul szemlélte a királynő népszerűségét. Tény viszont, hogy az országnak története során ilyen népszerű királynéja nem volt. Nem győzte az ország ajándékokkal elhalmozni. Legkegyesebb ajándékai között a gödöllői Grassalko- vich-kastély szerepel, amelyet az uralkodópár a kiegyezés alkalmából kapott. Erzsébet beleszeretett Gödöllőbe, s ettől kezdve évente gyakori vendége lett a szép barokk kastélynak.

Á kiegyezés nagyjainak, Deáknak és Andrássynak a ravatalánál személyesen helyezte el a kegyelet koszorúját. Ám tíz-tizenkét évvel a kiegyezés után mintha lohadni látszana irántunk érzett szeretete. És noha változatlanul magyarul beszélt családi körében, s leányával, Valériával magyarul levelezett, egy újabb szenvedély kerítette hatalmába: a lovaglás és vadászat. A költséges szórakozás Angliába és Írországba vonzotta. Aztán mintha egyre inkább eluralkodott volna rajta a „bajor betegség”, a Wittelsbachok terheltsége. Maga is rettegve gondolt rá, s nyugtalan utazásaival mintha menekült volna előle. A monarchia külügyi szolgálata alig tudta nyomon követni és leadminisztrálni a királynő váratlan megjelenéseit egy-egy idegen országban, városban. Hajón, vonaton siklott, száguldott, csak otthon, Bécsben vagy Ischlben, Budán nem volt maradása. Fia, Rudolf öngyilkossága után mintha Korfu szigetén megnyugodott volna, ám itt is félelmetes nyugtalanság gyötörte. Pusztán néhány napra, hétre tudott megtelepedni egy- egy gyógyhelyen, ahol betegségét kúrálta rendszerint inkognitóban, álnéven. De ha felismerték, sürgősen távozott.

Szeretetének utolsó lobbanása irántunk a millenniumi ünnepségekre esett. Ekkor Erzsébet még egyszer hazánkba látogatott. Mikszáth írt róla feledhetetlen sorokat: „ott ült fekete, csipkékkel áttört ruhában. Minden fekete volt rajta ... Csak arca volt fehér és végtelenül szomorú. Egy Mater Dolorosa ...” S amikor Szilágyi, a szónok nevét kiejtette, „egyszercsak felzúgott az éljen!” S Mikszáth leírja, hogyan pirult el az éljenzéstől, majd „a felséges asszony szeméhez emelte csipkés zsebkendőjét és letörölte könnyeit.” E lektűr-epizód után újrakezdődtek az eszeveszett utazások. Se Buda, se Gödöllő már régen nem érdekelte, holott volt rá eset, hogy egy esztendőből 220 napot is itt töltött. (Gödöllőn megmaradt emléke. A régi gödöllőiek még ma is kivilágítják nevenapjá- nak estéjén ablakaikat.) Nyugtalanságának nem tudott parancsolni, űzöttnek érezte magát. Rohanásában volt valami Kund Abigél-i. így rohant bele Lu- cheni tőrébe is.

Az ország közadakozásból állíttatott szobrot neki. (Annyi pénz jött össze a Zala György által készített, „bronzba öntött szépség” számára, hogy abból két szobor is kitelt volna.) Fel is állították a régi Erzsébet híd pesti oldalán. Lebontása és hosszú elrejtettség után ismét áll szobra, de most már a budai oldalon. Szeretetünk mégsem hagyta megsemmisíteni.