Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-07 / 32. szám
' 1991. február 7. • PETŐFI NÉPE • 3 MEGHALLGATTÁK EGYMÁST Kecskemét polgármestere az MSZMP-nél Eleget téve az MSZMP Városi Koordinációs Bizottsága meghívásának, kedden az alapszervezetek tagjaival találkozott Merász Zozie/kecskeméti polgármester a Budai utcai párthelyiségben. Az önkormányzat létrejötte óta ez volt az első alkalom, hogy a Munkáspárt tagjai — szélesebb körben — elbeszélgethettek a város vezetőjével. A romló megélhetési körülményekre hivatkozva egyetértettek abban a kérdésben, hogy a helyi adók kivetésének lehetősége egyrészt nagy szabadság a képviselő-testület számára, másrészt viszont alapos megfontolást kíván, hogy milyen és mekkora mértékű adókat fizessen a lakosság. Az adózással együtt említették a közteherviselés egyik fontos feltételét: a jól fizető munkahelyeket. ' Ács Viktor szerint a kormány nem mindenhol elégedett az ön- kormányzatok összetételével. A polgármesterek négyötöd része az előző rendszerben tanácselnökként dolgozott. A legtöbben az MSZMP-nek is tagjai voltak. Úgy vélte, ennek is szerepe lehet abban, hogy a kormány lekezelően bánik az önkormányzatokkal. Olyan kényelmetlen terheket is áthárít rájuk, amelyek révén népszerűtlenekké válnak a választók számára. Egy másik hozzászóló, Kiss Lajos a polgármestert olyannak látta, mint a családban az apát. Nos, az „apának” ma nincs könnyű helyzete. A köztisztaság fenntartására az évente kifizethető egymillió forint kevés. Merász József a közbiztonságot illetően azt szeretné, hogy Kecskemét ne váljon a bűnözés fészkévé. A megelőzésért mindent el kell követni, hiszen — mint mondotta — jövőre az országban az idei 300 ezer helyett már 600 ezer bűneset várható. Az elszegényedésről és a munkanélküliségről is szó esett. A hozzászólók arra kérték a város polgármesterét, hogy az ön- kormányzat kösse feltételhez a munkanélküli-segélyek kifizetését. Valamit valamiért! Annak idején Bugacra vitték fát vágni azokat az embereket, akik máskülönben nem jutottak volna pénzhez. Manapság is megtehetnék, akik segélyt kapnak, hogy félhavonta egyszer-kétszer megfognák a seprűt és a lapátot — utaltak a hozzászólók Kecskemét tűrhetetlen köztisztasági helyzetére. Természetesen a ház- tulajdonosok és az intézmények gazdái is nagyobb gondot fordíthatnának környezetükre. K —1 CSAKNEM KÉTMILLIÁRD FORINT BEFIZETÉS BÁCS-KISKUNBAN Az OTP mérsékelt érdeklődésre számít februárban Sokan az Alkotmánybíróságra várnak ■nniwvÁtf&tWás az L oldalról) „ Amint Erdélyi Rózsa vezetőhelyettes eltpoticjía, most csak a korábbi forgalom (átlagosan napi 250 ügyfél jött visz- szafizetni) töredéke tapasztalható. Egyik nap 33-an, másikon 75-en hoztak nyilatkozatot, de többen csak a bejelentést tették meg. A szakember szerint egyébként a mostani, mintegy lélegzetvételnyi, gondolkodási szünet után újra rohamra kell felkészülni. Baján Gyuris Imre, a helyi OTP-fiók hitelosztályának vezetője úgy véli, nem valószínű, hogy sok újabb ügyfél jelentkezne a megfelezett kölcsön visszafizetésére. Ezt látszik igazolni a mostani forgalom is. Hiszen az ügyfelek döntő többsége már januárban beadta a nyilatkozatát, de a fiók leterheltsége miatt csak februárban tudják számláikat rendezni. Ezernél több sorszámot osztottak ki a részükre, s ők most jönnek fizetni, új érdeklődők, jelentkezők alig vannak. Gond viszont az, hogy ez a feladat szinte minden erejét leköti a takarékpénztárnak, amelytől — mint kereskedelmi banktól egyéb szolgáltatásokat is várnak más ügyfelek. Solton, az OTP-fiókban — mint talán mindenütt másutt is — még februárban is túlóráztak az ügyintézők. Varsányi Tamásné fiókvezető elmondta: másként nem győzték a munkát. Januárban naponta átlagosan 2-3 millió forintot fizettek be, de itt szinte mindenki a 31-ei dátumban gondolkodott. Ennek ellenére február 1-jén rengetegen voltak, negyedikén viszont inkább csak a nyilatkozatokat hozták be. Várnak még visz- szafizetőket, akik mostanra szedik öszsze a pénzüket, de érdekesség, hogy alig akadt olyan, aki az 1985—88 között családi ház-építésre fölvett hitelét akarta volna rendezni. Zavart és bizonytalanságot is tapasztalnak. A 15 százalékos változatot kevesen választják, s azok sem hiszik, hogy az nem változik majd. * * * Azt ma Magyarországon senki sem tudja kijelenteni teljes bizonyossággal, hogy mi is lesz ezzel a törvénnyel. Csak spekulációk vannak, meghozható értesülés nincs. Lehet, hogy a pénzügyminiszter is azért hosszabbította meg a határidőt, mert a most befizetett pénz legalább biztos bevétel a költségvetésnek. Azt pedig elképzelni sem lehet, milyen bonyodalmakkal jár még az Alkotmánybíróság döntése. Ha megváltoztatja a döntést, mi lesz a már „kinullázott” számlákkal, azokkal, akik a felezésben és a gyorsított visszafizetésben érdekeltek? Ha marad minden így, akkor pedig sok család kerül az anyagi csőd szélére. Ha az Alkotmánybíróság változtat, célszerűnek látszik a választási lehetőséget a régi, kedvezményes hitel megtartása vagy a felezés és piaci kamat között biztosítani. Az persze itt is kérdés, mit döntenének azok, akik a régi kamat mellett nem fizették volna vissza a tartozást... Mindenesetre szerkesztőségünkbe is érkeznek a levelek, aláírások, vélemények. Ezek egyike sem a jelenlegi változatok mellett érvel, hanem tiltakozik a terhek ilyen mérvű növelése és az egyoldalú szerződésmódosítás miatt. V. T. Értesítjük kedves vásárlóinkat, hogy KECSKEMÉTEN Rákóczi út 4. szám alatti háztartás-vegyi szaküzletünk a Rákóczi út 12. szám alatti SPORTÁRUHÁZ HELYÉRE KÖLTÖZÖTT Nyitás időpontja: 1991. február 11 de. 7.00 óra. Megnövekedett alapterülettel^ kibővített áruválasztékkal várjuk továbbra is lakossági és közületi vásárlóinkat. 443 Nyolcvanévesen a pult mögött Kecskeméten, a Műkertben lévő Vadaskert kerítésével szemben, a régi parasztház egyik sarkán aprócska dohány- és ajándékbolt. Aki a vásárlót köszönéssel fogadja, udvariasan kiszolgálja, nyugtát állít ki a vásárolt áruról, a távozáskor hozzáteszi: „Legyen máskor is szerencsém”, a 80 éves Csonka László. 1923. február 1-jén lépett be kereskedőtanulónak Kiss László kecskeméti fűszereshez. A pult mögött örökösen mozgó idős emberről gyermekkorom boltosai jutnak eszembe. Az az idő, amikor mindenki, aki egy üzletbe lépett, potenciális vevőnek számított, annak, aki a pénzét az üzletben kívánta elkölteni, s a kereskedőn múlott, hogy ez mennyire sikerült. — A mai kereskedők közt sok olyan van, aki csak annak mondja magát, de nem az! — vélekedik Csonka László. — Alkalmazottak, nem a vevő számukra a fontos, hanem hogy minél hamarabb, lehetőleg kevés munkával leteljen a munkaidő .. . Amikor még aktív voltam, nemegyszer a pult végén kaptam be az ebédemet, jócskán dél után, mert nekem még az étkezésnél is fontosabb volt a vásárló. Én is vásárlók, és sokszor szégyellem azt, amit ma kereskedelemnek neveznek. Nyolcvanéves vagyok, én már nem a pénzért dolgozom az unokaöcsém boltjában, hanem azért, mert szeretem ezt csinálni, hiányozna, ha nem állhatnék a pultnak ezen az oldalán. Ez érthető, ugyanis 52 évig volt önálló, s ha Kecskeméten egy útkereszteződést akartak megtalálni, nem az utcát, hanem a Csonka-féle boltot emlegették, emlegetik. Mit volna jó tőle megtanulni a fiataloknak? Nem takarékos, szórja a tapasztalatait. — Újra kell nevelni a kereskedőtársadalmat. Aki az akar lenni, tanulja meg a legfontosabb szabályokat: a vevőért élni, mert mi belőlük élünk, s azt is, hogy kis pénz, nagy forgalom. Dolgozni kell, s akkor meg lehet élni, de a sült galambot várni, ügyeskedni nem kereskedői mentalitás. Nyugtaadás 1926-ban is volt, de megbukott. Nem így kellene megfogni az államnak a pénzt, hanem lehetőséget adni a kereskedőknek, hogy becsületesen, haszonnal dolgozhasson. Mintha csak a végszót hallotta volna, két hölgy lépett az üzletbe. Csonka Laci bácsi nyomban feléjük fordult. Ők vásárlók voltak, övék volt az elsőbbség ... Gémes Gábor „Az én gulyásom olyan legyen ... Bízik a jövőben a szalkszentmártoni alpolgármester Az 1990. szeptemberi helyhatósági választáson Szalkszent- mártonban egy vállalkozó kapta a legtöbb voksot. Mizsei János az alakuló ülésen elsőként vehette át a képviselői mandátumát. Népes mezőny indult harcba a Duna parti település lakóinak voksaiért: köztiszteletben álló helytörténész, pedagógus, nyugdíjas tanácselnök. Bizony sokakat meglepett, hogy elsősorban vállalkozókat tiszteltek meg az emberek szavazataikkal. Mizsei János sikere akkor vált teljessé, amikor—nem sokkal az alakuló ülés után — a falucska alpolgármesterévé is megválasztották. Aranyi János távollétében Mizsei János intézi az önkormányzat ügyes-bajos dolgait. Feladat mindig van. A képviselőség egy faluban sem üde szórakozás és reprezentáció. Pedig a harmincnégy éves, kétgyermekes családapának ezer más feladata is van. Másfél év alatt, a semmi helyén, megteremtett egy népszerű, forgalmas vendéglőt és egy bevásárlóközpontot. A Kurta Csárda Kft. székhelye a falu kapujában épült. . . — Milyen lehetőségei vannak ma egy háromezer lelkes kistelepülésnek, azonos távolságra a fővárostól és a megyeszékhelytől? — kérdeztem az alpolgármestert. — Szerintem Szalkszentmár- tonban nincs ok a sírásra. Néhány év alatt sikerült fölkapaszkodnunk a Balkánról Kö- zép-Kelet-Európába. Már csak az eddigi eredményeink is köteleznek, hogy ne torpanjunk meg. Vannak olyan községek, ahol a vezetők mást sem tudnak, csak azt igazolgatni, hogy ezt vagy azt miért lehetetlen megvalósítani. És ehhez is sok idő, energia és adminisztráció kell. Nálunk néhány év alatt boltok és iskolák sora épült föl. Utak és járdák készültek széles körű közösségi összefogással. Felépült a művelődési ház, részt vettünk a regionális vízmű építésében, itt van a kertek alatt a vezetékes gáz, működik a távhí- vásos telefon. Miért adnánk föl? — Mit gondol, mi lehet az oka, hogy éppen ön lett a legelső a (ki)választottak közül...? — Nehéz kérdés ... Nem tudom! Talán azért bízhatnak bennem az emberek, mert látták, a nehéz helyzetekben sem adom föl. Amikor három éve leégett a bérelt vendéglőm a község központjában, bár igen nagy érvágás volt — elárulhatom, majdnem belepusztultam —, nem feküdtem le az üszkös gerendák alá. Azt néztem, hogy kezdhetek mindent elölről. És én azt tapasztaltam s azt tapasztalom ma is: elszántságomat látva szinte mindenki segített, mellém állt, aki csak tudott. Az OTP s később az Országos Kereskedelmi és Hitel Bank nyújtotta a tőkét az építkezéshez. Családommal, munkatársaimmal egy vendéglőt és egy büfét, vegyeskereskedést, zöldségboltot és butikot működtetünk. Bérbe vettem a szalkszentmártoni kis vágóhidat. A négyszobás szállodáról majdnem el is felejtkeztem . . . Nem mentünk el nyaralni, reggeltől estig dolgozunk, nincs nyugati kocsim. Reménykedünk, várjuk a jószerencsét! — A sikereiből arra következtetek: Szalkszentmártonban nincs irigy ember ... — Biztosan van! Csak azt nem hiszem, hogy irigyelné valaki, ahogyan robotolunk egész nyáron, vasár- és ünnepnapon a melegkonyhán. A kölcsönter- hektől is menekül mindenki, hiszen — mint mondják — nem tudni, mit hoz a jövő. Az biztos: ami itt létrejött, az a falué is. Ha nem jutunk csődbe, biztos vagyok benne, hogy el tudok majd számolni négy év múlva a megtisztelő bizalommal. — Mire alapozza a reményét, ha a falu-vállalkozást tekinti? — A szalkszentmártoni emberek szorgalmára és tisztességére. Mielőtt maszek lettem, évekig a helyi Petőfi Termelő- szövetkezet konyhavezetője voltam. Ez akkor azt jelentette: a teljes lakosság ebédeltetője. Naponta elbeszélgethettem az emberekkel és láthattam: az itt élők, valamilyen ősi, titkos kül- ■ detést teljesítve, szenvedélyesen dolgoznak, küzdenek. Az, hogy valaki száz-száznegyven sertéssel is bajlódik a szántóföldi ve- temények és a napi, fárasztó munka mellett, nem számított szenzációnak. Ha pedig egy közösség szorgalmas és dolgos, biztos, hogy megáll földindulás és zivatar közepette is. Azért szeretek itt, mert nekem mindig a kisbeszédű, nagyreményű emberek imponáltak. Ezért vagyok bizakodó alpolgármester. Majd csak megleszünk valahogy. Egyre több vállalkozó kér bebocsáttatást: Budapestről, Dunaújvárosból és a környező községekből is jönnek. Ha időm engedi, szívesen nézek körül itt, az építményeim körül. Örülök, hogy íme, létrehoztam valamit, ami korábban nem volt. De — nem tagadom — rettegek is néha, mert számos millióval tartozók a pénzintézeteknek, egy olyan világban, amikor mindenki meggondolja százszor is: beüljön-e egy vendéglőbe elfogyasztani egy gulyást vagy egy halászlét. Nos, én azt vallom: az én gulyásom olyan legyen, hogy meghódítsa a vendéget! Aztán egyszer majd csak véget ér a gazdasági recesszió. Most is kopogós fagy van, de már mindenki tudja: hiába erőlködnek a mínuszok. A naptár szerint néhány hét és itt a tavasz ... Farkas P. József Magántulajdonként működő szövetkezeti vagyon Társadalmi vita a törvénytervezetről Készülőben az új szövetkezeti törvény. Az Országos Szövetkezeti Tanács, amely a legfőbb érdekvédelmi szervezete az öt szövetkezeti ágazatnak, az Igazságügyi Minisztérium felkérésére létrehozott egy kodifikációs bizottságot a törvénytervezet előkészítésére, annak megvitatására. A tör- vény-előkészitők között minisztériumi munkatársak, vezető szövetkezeti jogászok, egyetemi tanárok mellett két gyakorlati szakember is tagja volt ennek a bizottságnak. Egy budapesti ipari szövetkezet elnöke és dr. Zs. Szőke Zoltán, a kiskunhalasi fogyasztási szövetkezet elnöke. Vele beszélgettünk. — A napokban fejeződött be a munkájuk. Mit végeztek? — Mi már egy, a minisztérium által javasolt szövegtervezetet kaptunk, ennek módosításairól tárgyaltunk, s elkészítettük azt a tervezetet, amely február elején a szövetkezeti tagság elé kerül társadalmi vitára. — Mikorra várható a törvény megszületése? — Elképzelésekről szólhatok csak és a sürgető szükségességről. Ez utóbbinak illusztrálásaképp elég, ha csak a termelőszövetkezetek és a földkérdés problémájára utalok. A tervek szerint egyébként márciusban már a kormány elé kerül, sőt még arra a hónapra a parlament programjába is felvétetett a szövetkezeti törvény megvitatása. — Milyen igényekkel fogtak a munkának? Ez a törvénytervezet a jövő szövetkezeteinek, tehát az ezután megalakuló társas vállalkozásoknak a létrejöttét és működését van hivatva szabályozni európai mércével és elfogadható norma szerint. Hangsúlyozom, hogy nem a meglévő szövetkezetekre lett szerkesztve. — A jelenleg működő gazdaságok törvényen kívül kerülnek? — Természetesen nem kérdőjelezi meg a fennmajadásukat, hanem — várhatóan júniusban — megszületik egy átmeneti szabályokat tartalmazó törvény is. Ennek feladata lesz, hogy segítséget nyújtson abban, milyen intézkedések szükségesek az átalakuláshoz. — Milyen lényeges pontokban kell majd igazodniuk az új törvényhez? — Először is fontos megjegyezni, hogy a tagok eddig megszerzett jogait nem érinti hátrányosan. Tisztázni kell viszont a vagyon kérdését, mert az új törvény egészen másképp veti fel a szövetkezet fogalmát. Azt mondja, hogy a tagok magántulajdonán alapuló társas vállalkozási forma, tehát eszerint a szövetkezeti tulajdon a magántulajdon egyik formája. El kell dönteni, mi legyen a nevesített üzletrészek sorsa, hogyan szabályozzák a kilépő tagok követeléseit. — Mit tartalmaz az újonnan szövetkezőkre a törvény? — Mivel ott a konkrét tulajdonosok egyébként öt fő a minimális létszám — konkrét üzletrészekkel lépnek be egy közös gazdasági cél érdekében, kiválás esetén a tulajdonrészt ki kell adni a vagyonból. Egyébként ezek az üzletrészek értékpapír formájában átruházhatók, örökölhetők is egyben. Kötelező lesz tartalékalapot képezni. Ennek értékéről még vannak viták, mert ahhoz, hogy minden üzletrész bármikor kiadható legyen, elvileg a vagyont meg kellene duplázni. Ha ez a tartalékalap egy holt tőke, akkor nem sok ráció van benne. Úgy kellene tehát megoldani, hogy föl nem élhető, de legalább működtethető legyen. — Mennyiben köti meg az új törvény a szövetkezetek működését? — Szélesíti a szövetkezeti önkormányzatok jogkörét, mivel néhány előíráson kívül saját működésüket meghatározhatják az alapszabályukban. így például fontos változás a régihez Jcé- pest, hogy jogi személy is tagja lehet a szövetkezetnek, ha az alapszabály így rendelkezik. Beépül egy' garanciális szabály is, miszerint a szövetkezetekről csak törvényben lehet rendelkezni a továbbiakban. Az Országos Szövetkezeti Tanács a kormánnyal áll kapcsolatban, és véleményét döntések előtt ki kell kérni. — Változik-c a szervezeti felépítés? — Lényegében marad az eddigi küldöttgyűlés, közgyűlés, illetve egységesen igazgatóság és felügyelő bizottság végzi az irányítást. — Említette, hogy európai normákra törekedtek. —Az előzetes koncepciót véleményezte a francia szövetség igazgatója, s elemzésében alapvetően jónak, az európai törvényekkel szinkronban lévőnek találta. Érdekesség ezzel kapcsolatban, hogy Nyugat-Európában nincs ilyen hangsúlya a nevesítésnek. Elfogadott az oszthatatlan szövetkezeti tulajdon. Egyébként a Közös Piac országai egy nemzetközi törvény megalkotására készülnek, amely a gazdasági közösség országain belül egységes szabályozást teremtene. — Ez a készülő törvény alkalmas lesz egy reménybeli tagság esetén ehhez is felzárkózni? — Meggyőződésem, hogy igen. Hajós Terézia Mikortól emelkednek a vámok a külföldről behozott gépkocsik után? Még nem léptek életbe a magán- forgalomban behozott személygépkocsik felemelt vámtételei -—erről tájékoztatták az MTI-t szerdán telefonon a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságán. Az MTI értesülése szerint az utóbbi hetekben igen sok érdeklődő telefont kapnak e témában, sajnos azonban annál többet ők sem tudnak, mint ami a kormányszóvivői bejelentésben volt. Azaz hogy a négy évnél fiatalabb gépkocsik után fizetendő vám az eddigi 10 százalékról 18-ra nő, kivéve a katalizátoros gépkocsikat, amelyeknél az emelkedés csupán 3 százalékos lesz. A változás azonban csak a jogszabály módosításának megjelenése után léphet életbe, a megjelenés várható időpontjáról pedig az országos parancsnokságon sem rendelkeznek információkkal. Ellentétben a várakozásokkal, az előzetesen bejelentett intézkedés hatására nem emelkedett az utóbbi időben a magánforgalomban behozott gépkocsik száma. Mi több, mérséklődés is tapasztalható. A vámosok véleménye szerint ez az egységessé vált Németország használtautó-piacain tapasztalható jelentős áremelkedéseknek tudható be, de valószínűleg a lakáshitelek visszafizetésével kapcsolatos tehernövekedésnek is szerepe van a behozott gépkocsik számának enyhe csökkenésében.
