Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-04 / 29. szám

ÖBÖL-HÁBORÚ • Egy fegyver, amely eddig meghatározta a légiháborút: Patriot rakéták kilövőállása. A sámsoni mondás szerint? (A Petőfi Népe összefoglalója) Szombaton este ismét rakéta- támadás érte Izraelt. A hagyo­mányos töltésű Scud rakétákat most is Nyugat-lrakból irányítot­ták az ország központja felé. A kilőtt két rakéta közül egyik sem okozott komoly károkat. Rí­jad ellen is rakétákat indított Irak, s bár a Patriot elhárítok megsemmisítették őket, a lehul­ló darabok 29 lakost könnyeb­ben megsebesítettek. Megdöbbentő hír, hogy az irá­ni parlament alelnöke egy nyilat­kozatában kijelentette: Irán vál­toztatni fog az Öböl-háborúban tanúsított semlegességén, ha Iz­rael visszavág az ország ellen intézett rakétatámadásokra. „Ha Izrael eiég ostoba lesz ahhoz, hogy válaszoljon az iraki táma­dásokra, Irán vezetői a jelenlegi­től merőben eltérő álláspontra helyezkednek majd” — mondta a politikus. Izraeli katonai szakértők sze­rint Irak újabb arcvonal nyitásá­ra törekszik: újabb eszköze pe­dig nem más, mint a terror, ame­lyet nem a frontországok, ha­nem különböző európai célpon­tok ellen irányít. A források sze­rint e cselekmények először amerikai, később izraeli célpon­tokra irányulnak, s szervezőjük valószínűleg Szaddám féltestvé­re, Barzan al-Takriti, Irak genfi nagykövete lesz, akinek terror­legényei főként palesztin szár­mazásúak. Eszerint Iraknak a sámsoni mondás lesz az alapel­ve: ám pusztuljak, de a filiszteu- sokkal együtt. ^ j Ismert kecskeméti polgár az izraeli hadseregben Tel-avivi telefoninterjú A Magyarországi Cionista Szövetség önkéntesekből szerve­zett csoportot küldött a veszé­lyeztetett Izraelbe. Az első tizen­öt önkéntes között egy közis­mert kecskeméti férd is a Scud- rakétákkal ostromlott zsidó ál­lamba repült. A Petőfi Népe te­lefonkapcsolatot létesített a fér­fival (megállapodásunk alapján, biztonsági megfontolások miatt nevét hazaérkezéséig nem tesz- szük közzé) és interjút készített vele. — Hogyan került Izraelbe e háborús napokban? — Egyike vagyok annak a tizenöt önkéntesnek, akik sze­retnének segíteni a zsidó állam­nak. Működik egy izraeli szer­vezet, amely békeidőben is hoz önkénteseket az országba — Dávidi nyugalmazott tábornok vezeti —, úgy, hogy az itt- tartózkodás költségeit a szerve­zet fedezi, a repülőjegyet pedig az érkezők állják. A mi csopor­tunknak egy francia hölgy fizet­te a repülőjegyét. Most az izrae­li hadsereg kötelékében polgári jellegű munkát végzünk. A csa­patunk két hétig marad, utána mások érkeznek. Én erre az időre szabadságot vettem ki. — Hadijelentésekből úgy- ahogy el vagyunk látva, ám na­gyon hiányoznak az olyan infor­mációk: milyen most egy izraeli utcakéj)? — En azon a támaszponton tartózkodom, ahol napközben dolgozom is és csak kevés alkal­mam van körülnézni. Egy sza­badnapon azonban tájékozód­ni tudtam. (Folytatás a 2. oldalon) Sajtoposta 4. oldal Innen aligha lopnak fegyvert 3. oldal HOLNAP Műholdról a világot! Miért hazudnának a memoárírók ? <>. «wai JELENTKEZTÜNK A HIRDETÉSRE: Úgy kell a hiszékenyeknek! Repülőgép­katasztrófa 12. oldal BÁCS-KISKUN MEGYEI NAPILAP XLVI. évf., 29. szám Ára: 5,80 Ft 1991. február 4., hétfő fogság ___:________________ _ __________________ A magyar kormány nyilatkozata a Magyarország és Jugoszlávia közötti fegyverszállításokról A Miniszterelnöki Hivatal az alábbi kormánynyilatkozat közzétételére kérte fel a Magyar Távirati Irodát: A Magyar Televízió által a Jugoszláv Televíziótól átvett filmrészletek nyomán a kormány vizsgálatot rendelt el. Ez alapján az alábbiak állapíthatók meg. Magyarország és Jugoszlávia között az elmúlt esztendőben — az előző évek­hez hasonlóan — rendszeresen folytak fegyverszállítások, részben a szövetségi kormány megrendelésére, részben tranzit jelleggel, harmadik országokba. Az egyik erre jogosult magyar külkereskedelmi vállalat fegyvereladási bizonylatai között ■ szerepel egy 1990. októberi tétel, amely szerint a cég egy harmadik ország keres­kedelmi vállalatának megrendelésére géppisztolyokat szállított Jugoszláviába. Az ügylet a fegyverek jellege (katonai vagy rendőri célra egyaránt használatos kézifegyver), valamint kis volumene mi­att nem tekinthető jelentős szállítmány­nak. A szállítás egyébként a nemzetközi fegyverkereskedelemben szokásos felté­telekkel történt, amely csak kifejezetten háborús, illetve polgárháborús övezetek­be tiltja a fegyverszállításokat. 1990 decemberétől a kormány az Öböl térségében kialakult feszült helyzet miatt a magyarországi fegyverkereskedelem­ben jelentős korlátozásokat és szigorú engedélyezési rendszert vezetett be. A magyar kormány politikája Jugo­szlávia, illetve a tagköztársaságok irá­nyában nem változott. Magyarország változatlanul jószomszédi kapcsolatokra törekszik, és sajnálatosnak tekintené, ha Jugoszlávia népei és Magyarország kö­zött egy szokványos kereskedelmi ügylet célzatos beállítása a kapcsolatok meg­romlásához vezetne. A két ország viszonyát érintő kérdé­sekről a kormány nevében a Külügymi­nisztérium politikai nyilatkozatot adott ki. (Lapunk 2. oldalán olvasható.) ENGEDÉLYT KAPTAK A BUNDESWEHR-GÉPEK Átrepültek légterünkön BONN — Jugoszlávia, Magyarország és Csehszlovákia első ízben adott átrepü­lési engedélyt a német Bundeswehr szá­mára. Mint vasárnap a DPA hírügy­nökség Oldenburgból jelentette, a Bun­deswehr ötven katonája tért vissza az említett országok légifolyosóin repülve (Folytatás a 2. oldalon) A NYERTES: MENCSER MIHÁLY „Különösen az egyéves eló'fízetésnek örültem” Szerkesszen velünk címmel a tavaly december 15-ei la­punkban megjelentetett kérdőívek kitöltésével kértük olva­sóink támogatását az újság további megújításához. Mint arról már beszámoltunk, nem kis örömünkre rendkívül sok, egészen pontosan 3314 olvasónk küldte vissza kitöltve a kérdőívet, 1991. január 10-éig. Beküldők közül sorsolta ki szerkesztőségünkben a közelmúltban egy háromtagú hivata­los bizottság a Petőfi Lap- és Könyvkiadó Kft. jutalmul felajánlott díjait. A fődíjat, egy kétkazettás, gyorsmásolós, sztereó, automata rádiós magnetofont, valamint a Petőfi Népe egész éves előfizetését Mencser Mihály, Kiskunfélegy­háza, Hámán Kató u. 11. szám alatti lakos olvasónk nyerte. A nyertest a hét végén kereste fel munkatársunk, s miután átadta a nyereményt, rövid interjút készített vele.- Hogyan fogadta, amikor megtudta, hogy Ön nyerte a fődíjat?- Nagyon örültem. Bármilyen furcsán hangzik: különösen az egyéves előfizetésnek, hisz most nagyon helyhez vagyok kötve. Még az újságoshoz sem tudok elmenni. Tavaly októ­berben kaptam egy agyvérzést, s azóta nagyon nehezen moz­gok. Bár az utóbbi időkben kicsit jobban vagyok, de így sem merem elhagyni a házat. Egyedül, táppénzen, hosszúak a napok. A rádióhallgatást, a tv-nézést hamar megunom. Az újság sokáig leköt. — Mióta olvassa a Petőfi Népét? — Több mint tíz esztendeje. Hat-hét évvel ezelőttig járat­tam is, de aztán egyszer csak nem hozta a postás. Bementem hát reklamálni a hivatalba, de ott azt mondták: sok az új emberük, és nem tudnak velük zöldágra vergődni. Majd az illető még azt is hozzátette: tudja mit? Mondja le, és inkább naponta vegye meg! No, én akkor tényleg lemondtam, mert nem engedhetem meg magamnak, hogy hiába fizessek. Azó­ta hetente háromszor, négyszer veszem a lapot. — Milyen témákról olvas szívesen? — Tulajdonképpen minden érdekel. A sport, a politika. Igaz, ezen belül a szüntelenül alig több, mint fél házzal ülésező parlamenti csetepaték már kezdenek idegesíteni. Legszívesebben az olyan riportokat olvasom, amelyekben az egyszerű munkásember mondhatja el problémáit. Már aki meri vállalni a véleményét. Sokan félnek, mert manapság könnyen elveszíthetik a munkahelyüket. — Végezetül, térjünk vissza a nyereményhez. Mi lesz a magnó sorsa? — Van egy 23 éves fiam, aki mikor megtudta, milyen magnót nyertem, rögtön azt mondta: „Apa. Tavasszal nősü­lök. Hadd vigyem magammal a magnót!” „Persze fiam!” Mondtam. A régi Videstant viheted. A nyereményt nem szokás elajándékozni. Az megmarad nekünk!” — Köszönöm a beszélgetést. Gratulálunk a nyereményhez és jobbulást kívánunk. (Kép és szöveg: Gaál Béla) GÖNCZ ÁRPÁD AMERIKAI ÚTJÁRÓL A politikacsinálók nem feledkeztek meg hazánkról Göncz Árpád köztársasági elnök szombat délután hazaérkezett egyesült államokbeli látogatásáról. Az államfőt Szabad György, az Országgyűlés elnöke és Gálszécsy András tárca nélküli miniszter fogadta a Ferihegyi repülőtéren. Jelen volt Charles Thomas, az Egyesült Államok magyarországi nagykövete. Röviddel megérkezése után Göncz Árpád a kor­mányváró termében összegyűlt népes újságírógárda gyűrűjében megvonta amerikai útjának gyorsmérlegét. Elmondta, hogy bár a látogatást az úgynevezett nem hivatalos címkével illetik, hazánk számára mégis nagy jelentőségű politikai találkozókon volt alkalma részt venni; az adminisztráció olyan vezetői képviselői mel­lett, nlint Baker külügyminiszter és Eagleburger első külügyminiszter-helyettes, beható eszmecserékre nyílt lehetősége a Kongresszus neves személyiségeivel is. Emellett különleges élmény volt az amerikai törvény- hozás kötetlen légkörű ima-reggelije, amelyen George Bush elnök köszöntötte az amerikai és a nemzetközi politikai élet megjelent vezető személyiségeit. A megbeszélések, találkozók azt bizonyították, hogy az amerikai „politikacsinálók” továbbra sem fe­lejtkeztek cl Magyarországról; sőt a szovjctunióbcli, mindenekelőtt a balti sajnálatos események miatt mintegy felértékelődőben van az amerikaiak szemében a közép-kelet-európai térség. A többi között ezt erősí­tették meg az amerikai politika-politológia olyan vi­lágszerte ismert szaktekintélyei, mint Henry Kissinger és Zbigniew Brzezinski. A jelek szerint az érdeklődés a politikai szféra mel­lett az üzleti életre is kiterjed. Legalábbis ezt erősítette meg az United Technologies-nél és a General Electric- nél tett látogatás. Az üzleti körök képviselői szerint Magyarország a térség egyik legtöbbet ígérő országa, amely munkaerejének szakértelme folytán sikerre szá­míthat felzárkózási törekvéseiben. Az amerikai politikai élet vezetőivel folytatott eszme­cseréken természetesen szóba került az Öböl-háború is. Ennek kapcsán az amerikaiak nagyra értékelték, hogy Magyarország, ha jelképesen is, de részt vállal a koalíciós erők küldetésében. Az Öböl-konfliktus kapcsán egyéb­ként a legtöbbet hangoztatott fogalom a béke volt. Az amerikaiak biztosak abban, hogy a szövetségesek sikerre viszik küldetésüket, s helyreállhat a térség békéje. (MTI) Visszavágott a Szarvas • (Gaál Béla felvételén: Zsolnay, a KSC játékosa két védő között tör kosárra. Részletes beszámolóinkat lapunk 10—11. oldalán találhatják meg olvasónk.) ÁLLÁSFOGLALÁS A KIJEVI CSODADOKTOROK ÜGYÉBEN jr Életveszélyes szélhámosság! Tanácskozott a kecskeméti orvosi kamara A megyei kórház az utóbbi hetekben számos témát kínált a sajtónak. A megkö­zelítéseket, a témák vizsgálatát tekintve nem mindig etikusan jártak el az újságírók. Ezért alapvetően fontos, hogy az orvosi kamara helyi csoportja állást foglaljon a betegeket, az intézményeket és az orvoso­kat érintő vitás kérdésekben” — mondotta dr. Dómján Lajos, a megyei kórház főorvo­sa, az MOK megyei és Kecskemét városi szervezetének elnöke, a megyeszékhely mintegy kétszáznyolcvan orvosát tömörítő közösségének közgyűlésén, melyet — mint­egy ötven, többségében orvos vezető részvé­telével szombaton délelőtt rendeztek meg a Nyíri úti intézet klubtermében. Bár a találkozó fő napirendi pontja az elmúlt év munkáját elemző beszámoló megtárgyalása volt, a három és fél órás eszmecsere nagyobb részét a sajtó külön­böző orgánumaiban publikált cikkekkel kapcsolatos vita töltötte ki. A résztvevők fölháborodásuknak adtak hangot, hogy Kecskeméten a Vállalko­zók Pártja támogatásával és orvos közre­működésével — háborítatlanul működhet­nek Kijevből hozzánk költözött (vagy me­nekült) „extraszensz gyógyítók” vagy ahogy a tanácskozás hozzászólói megfo­galmazták — vajákosok és kuruzslók. Akik — s most nem tudjuk fölsorolni az elhangzott összes vádpontot — csalók és hitetők; kirabolják az életükért küzdő gyó­gyíthatatlan betegeket. (Folytatás a 3. oldalon) A szavazatok csapdájában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom