Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-23 / 46. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1991. február 23.

JÓL TIPPELT A XANTIP

A Kunsághús is 20 százalékkal csökkenti a tőkehús árát

• Férfiingek bérmunkában, olasz piacra. (Méhesi Éva felvétele)

Dollárszázezreket érő ingek

Azok a cégek, amelyek termelésüket korábban a szovjet piacra alapozták, az utóbbi egy évben kiútkeresésre kényszerültek.

A hagyományokat sem „tisztelő” korszakváltás próbára tette a kecskeméti XANTIP — az egykori Háziipari Kisszövetkezetet is. Elnöke, Csatai’ László a múlt év júniusában így nyilatkozott: „Főleg bérmunkában dolgozunk, női felsőruházatot . .készítünk, évi százezres nagyságrendben. Eljuthattunk a holland, a kanadai, az NSZK-piacra. Tárgyalunk egy francia céggel, s a müncheni ALLIM- PEX-szel. Itt az asztalon egy Norvégiából jött levél, amelyben vegyes vállalat alapítására tettek ajánlatot. A Subaru és a Honda cégnek kis szériában autóülés-huzatokat varrunk. A bajai Desz- színgnek és a kecskeméti Glóriának pedig bútorvédő huzatokat...”

— Tehát sokfelé kapkodtak, hogy legyen munka. Most is teljes zűrzavar közepette találkozunk. Végül is hogyan tippelt a XANTIP?

— A múlt évi munkák „csak” amolyan életben- maradást jelentettek. Bár az 1989. évi termelési értéket így is majdnem megdupláztuk: 44 millió forint értékű áru hagyta el a cég kapuját, és 4,8 millió forint nyereségünk lett. Mégis fennállt a veszélye annak, hogy munka nélkül maradunk, s fel kell számolni a konfekcióüzemet. Ezért biztos partnert kellett keresnünk — és találtunk is. A három hónapig tartó kemény és kétségtelenül drága útkeresés finise a római központú MIK ITALIA- val való „házasságunk”. Az olaszok 270 ezer dollár értékben gépeket hoztak, a kft. dolgozói pedig részben a korábbi konfekcióüzem alkalmazottai. Bérmunkában férfiingeket készítünk, amelyeket késztermékként visszavisznek.

— Miben, milyen kilátásokkal szerződtek a dolgozókkal. s mennyiben új ez az ittmaradottaknak ?

— Világosan elmondtuk, hogy még az utóbbi időknél is fegyelmezettebb munkatempóra lesz szükség. Kínosan precíz az olasz fél. Szigorúak a normák, megkövetelt a rend, a tisztaság, a fegyelem. Ebbe egyébként januárban nyolc dolgozónk Olaszországban „belekóstolhatott”. Más ott a ritmus, a mentalitás. A bérezési rendszeren még dolgozunk, hiszen az olasz módszer itt még nem koppintható. De a borítékok vastagsága mindenképpen függ a teljesítménytől, a képzettségtől, és sorolhatnám az összetevőket. A szándék, a terv: jól fizető munkahely legyünk, mi több, ennek a kft.- nek a városban, az országban, sőt a határon túl is jó hírnevet kell szerezni.

— Nem említette a minőséget.. .

— Eddig mi is úgy gondolkoztunk, hogy a késztermékeket meózni kell. Az olaszok viszont úgy kalkulálnak — és persze dolgoznak, — ha kiváló az alapanyag, a kelme, a szabott minta, s valamennyi munkafolyamat, akkor a szalagról lekerülő áru is az.

— Évente 10-15 ezer pár kesztyűt is készítettek. Mi lesz a kézrevalók, s persze „alkotóik" sorsa?

Ne is hozza elő! Az olasz házassággal elvállalt munka — már a géppark miatt is—csak a telephelyünk teljes területén valósítható meg. Itt épület- bővítésre nincs lehetőség, így a kesztyűs részlegünket szeretnénk másutt elhelyezni, de semmiképpen sem megszüntetni. Francia—magyar vegyes vállalati formát tervezünk. Tavaly októberben az akkor még városi tanács illetékes osztályának levelet irtunk: mint előzetesen tájékozódtunk, a Bethlen krt. 34/B alatti épület kihasználatlan, amit szeretnénk megvenni, vagy bérelni. Azóta se méltattak bennünket válaszra.

— Ez az új kapcsolat számunkra is kedvező lehetőség, hiszen idehozhattuk a technológiát, az elképzeléseinket — mondja Aldo Bellini, a MIK ITALIA elnöke. — Kezdeti tapasztalataink jók. Otthon naponta hatezer inget készítenek a két gyárban. Itt — fokozatosan — el fogják érni az üzem méretének megfelelő kapacitást, a napi ezer inget, amelyeket tizennégy üzletünkben értékesítünk.

Pulai Sára

Termelésüknek mintegy 50 százalékával képviselteti magát a Kunsághús a megyében, de jelentős részt vállal a főváros, Csong- rád és Heves megye, valamint nyáron a Balaton ellátásában. Üzleti kapcsolataikra jellemző, hogy az elmúlt években tapasztalható országos fogyasztáscsökkenés ellenére a tőkehús és szárazáruk termelése náluk nem csökkent, sőt az utóbbiakból valamelyest növekedett. Vidmann Mihálytól, a Kunsághús igazgatóhelyettesétől természetesen az első kérdésünk az volt: — Csökkenti-e a vállalat a sertéstőkehús árát?

— Vállalatunk a többi húsfeldolgozóhoz hasonlóan mintegy 20 százalékkal csökkenti a sertéstőkehús árát. Ez az árcsökkenés azonban átmeneti jellegű, ugyanis igazodnunk kell az alapanyag-beszerzés áraihoz. Most olcsóbb az alapanyag, túlkínálat van, tehát csökkentjük az árakat. Ha azonban keresleti piac alakul ki, növekszik a felvásárlási ár, mi is kénytelenek leszünk ehhez igazodni.

— A vállalat nevében még nem is olyan régen benne volt az állatforgalmi szó, amely tulajdonképpen a tenyésztést, a hizlalást és az értékesítést jelentette. Foglalkoznak-e ma is ilyen tennivalókkal?

— Tenyésztésszervezéssel nem foglalkozunk, a korábbi tenyész- koca-kihelyezés folyamatosan visszaszorult. Ebben a termelő járt rosszabbul, ugyanis központilag biztosított támogatást kapott, kocánként 1500 forintot. Amíg 1987- ben még tízezer kocát helyeztünk

el a kistermelőknél, az elmúlt évben már egyetlen ilyen sem történt.

— Kétségtelenül valami nincs rendben a sertéshús körül. A termelő számára nem kifizetődő, s feldolgozó nem szívesen vásárolja, a vevő pedig nem tudja kifizetni, ön milyennek látja a húshelyzetet?

— Sertéshúsból egyszerre van sok és ugyanakkor kevés. Megmagyarázom, miért. A fizetőképes kereslethez és a minőségi igényekhez képest kevés a sertéshús. Az oka, hogy a kisüzemben — magángazdaságokban — nevelt sertések zöme zsíros és izomszegény. A tapasztalatok szerint egy százhúsz kilós sertésen 7-8 kilóval kevesebb hús van, mint a szabvány, mint a kereskedelmi igény. Emiatt a kisüzemben nevelt állatokból előállított félsertéseket a kereskedelem nem szívesen fogadja. Exportra megfelelő húsmennyiség ezekből nem termelhető ki. Döntő többségük húskészítményekhez használható. Ez a dolog egyik oldala. A másik: a kereslet csökkenése és az áremelések miatt növekedett a fogyasztói igény. A vásárló nem zsírt és nem csontot akar venni a hús áráért.

— Valós tapasztalat, hogy csökkent a fogyasztás. Önök hogy érzékelik a tőkehús forgalmának visszaesését és tudnak-e exportálni?

— A korábban említettek természetesen számomra nagyon érzékletesek. Ez év januárjában az 1989-es év hasonló időszakához viszonyítva az akkori mennyiségnek csupán 42 százalékát tudtuk értékesíteni. A világpiacon sok a sertés

a fizetőképes kereslethez képest. A szovjet piac gyakorlatilag összeomlott, Nyugaton pedig csak a minőségi húsrészek iránt van kereslet. Amíg 1989-ben 60 ezer élő sertést, 750 tonna darabolt húst küldtünk külföldre, addig a múlt évben egyetlen sertést s egyetlen kiló húst sem tudtunk exportálni. Külön sújtotta a vállalatot a második félévtől az állami szubvenció csökkentése mellett a jugoszláv export- lehetőség megvonása. Novemberben visszakaptuk a jogot, de ekkor már késő volt.

— Az év elején milyen kilátásaink vannak a sertéshús hazai és külföldi értékesítésére?

— Az átmeneti húsárcsökkentés egyfajta erőfeszítés a belföldi piac megtartásához. A fogyasztás ugyanis 1987-hez képest 40 százalékkal csökkent, s emiatt kevesebb volt az élőállat-felvásárlás. Arra természetesen nem vállalkozhatunk, hogy minden felkínált sertést felvásároljunk, ugyanis a készletezés, raktározás túlságosan drága. Ami a külföldet illeti, a szovjet és a jugoszláv megrendeléseket fizetési nehézségek miatt nem tudjuk teljesíteni. Szerencsére felerősödött az egyik nyugat-európai országban az érdeklődés a minőségi darabolt hús iránt, ide szeretnénk nagyobb mennyiséget eljuttatni.

Talán még annyit a Kunsághúsról, hogy rövidesen részvénytársaság formájában működik majd, ugyanis előrehaladott tárgyalások folynak egy észak-európai céggel vegyes vállalat kialakítására.

Gémes Gábor

DEMOKRÁCIA: NEM CSAK A TERMELŐKNEK ES A KERESKEDŐKNEK ÖSSZEHASONLÍTJÁK AZ ÁRAKAT — HA KESERŰ A NARANCS.. .

A Kecskeméti Fogyasztóvédő Egyesület terveiről

A fogyasztóvédelem társadalmi szerveződésének lehetünk tanúi manapság. Ennek egyik jeleként értékelhető a közelmúltban, a Horváth Döme utca 10. szám alatt a Kecskeméti Fogyasztóvédő Egyesület létrejötte. Egyelőre mindössze tizenkét ten alkotják a helyi szerveződést.

— A megyei kereskedelmi és piacfelügyelők, az év első hónapjában tartott ellenőrzéseik nyomán, több mint 100 ezer forintra bírságolták a vevőket becsapó eladókat, a fogyasztók mégis kiszolgáltatottak. Önök nagyobb eredményre számítanak?

— Mi nem bírságolhatunk, erre nincs felhatalmazásunk. A mi fegyverünk: együttműködés másokkal, és a lehető legszélesebb nyilvánosság. A társadalomban keressük meg azokat az eszközöket és módszereket, amelyekkel segíthetünk a vásárlóknak az inflációs nyomást valamelyest enyhíteni — kezdte válaszát dr. Nádasdy Miklós, az egyesület elnöke.

m műm

Számítógépes útépítő jármű

Egy francia vállalat gyártotta és forgalmazta azt a gépjárművet, amely fejlett technológiával készült, és útépítéseknél már eddig is beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A jármű munkafolyamatait a vezetőfülkében elhelyezett számítógép irányítja, így az automatizált bitumenadagolást, a szórórámpa helyzetét stb. A gépjármű hátsó részére szerelt szórórámpa emelhető és süllyeszthető, és oldalirányokban mozgatható. Az anyagot a bitumenszivattyú segítségével szállítja a rámpa szórófejeihez. A számítógépes vezérlőrendszer a szórás sebességét is beszabályozza, valamint parancsot ad a szórási sáv szélesítésére vagy szűkítésére.

2,4 méter hosszúságban ösz- szesen 42 szórófej végzi a munkát, ezeken keresztül terül rá az anyag az épülő úttestre. A kezelőszemélyzetnek nem szükséges az egyenletes terítésre ügyelni, mert ezt a számítógépes rendszer biztosítja.

A szórórámpa emelése és leengedése, valamint oldalirányú mozgatása hidraulikus emelő segítségével megy végbe. A hidraulikát a vezetőkabinból a kezelő irányítja. A rámpa mozgatása a számítógép paraméterei alapján rádióhullámokkal történik. Ily módon a

&L * , . * v .« m*

Képünkön: A francia számítógép-irányítású bitumenszóró jármű.

szórófejeket külön-külön is nyitni-zárni, működtetni kell. A számítógéphez kapcsolható nyomtató papírra rögzíti a munkafolyamat fontos adatait:

az anyagsűrűséget, a szivattyú működését, a jármű sebességét, a bitumennel beterített útfelület nagyságát, a terítési időtartamot stb.

— Milyen utat választanak ehhez?

— Arra törekszünk, ami egy demokratikus rendszerben természetes : a helyi önkormányzat, de a kormány is hallja azoknak a hangját, akik vásárlók és adófizető polgárok! Egyik lépésünk volt a Petőfi Népében hétfon közzétett állásfoglalásunk az autóbuszjáratok viteldíjának emeléséről. Milyen dolog az, hogy egy ilyen zsebbe vágó kérdésről a lakosság megkérdezése nélkül határoznak? Ez is emlékeztet arra a piacellenes magatartásra, amitől azelőtt sokat szenvedtünk. A gyártók döntötték el, hogy milyen árukat termeljenek, a kereskedők pedig kényük-kedvük szerint válogattak: mit érdemes eladni és mit nem. Az árakat, részben, ma is a kereskedelem, sőt a viszonteladók egyre növekvő hada diktálja. Sok a bába!

— Szombaton, egyik cikkünkben, amiatt háborogtunk, mert a már romló banánért is kilogrammonként száz forintot kért az egyik utcai árus. Akadt olyan is, aki a még rothadtabbat százhúsz forintra tartotta. A lánckereskedésben változatlanul a fogyasztó húzza a rövidebbet?

— Igen. S ha csupánra déligyümölcsökről lenne szó! Ám a vásárlók tájékozatlanok abban is, hogy hol, milyen áru mennyibe keríti. Ezen a helyzeten is szeretne változtatni a fogyasztóvédő egyesület.

— Hogyan?

— Közhasznú információ közreadásával. Elsőként összehasonlítjuk a Kecskeméten forgalomba hozott öblítő-, mosó- és mosogatószerek árait. A háziasszonyok így megtudhatják: hol vásárolhatják meg legolcsóbban ezeket a termékeket. Természetesen más árukra is kiterjesztenénk az ár-összehasonlítást. Egyfajta eligazodást nyújthatnánk az embereknek az árak mozgásáról. Számítunk rá, hogy a Petőfi Népe, a Kecskeméti Lapok és a Városi Televízió is segítségünkre lesz ebben, lehetőségeihez képest.

— Fogyasztói érdekvédelem és nyilvánosság. Erre gondolhatott Boda Julianna is a Lóverseny utca 9-ből (VII. emelet 19.). Lapunkhoz küldött levelében az egyesület figyelmébe ajánlja a keserű narancsok árusítását. Február elején egy

kilogramm narancsot vett az utcájukban lévő Non-Stop Mini Mar- ketben, 105 forintért. A déligyümölcs azonban ehetetlen, keserű volt.

— A vevő fizetett... és mit kapott érte? Még nincs egy hónapja, hogy az egyesületet létrehoztuk, de máris sok hasonló, közérdekű észrevétellel fordultak hozzánk a vásárlók. A panaszokat továbbítva, s a kecskeméti önkormányzatnak együttműködésünket felkínálva a fogyasztók érdekében, a napokban felkeresem Ivanics István alpolgármester urat.

— Mit „tesz le” az asztalára?

— Javaslatainkat, elsősorban az egyes termékek árainak tervezett összehasonlításáról. Másodszor: mi azt az álláspontot képviseljük, hogy a külföldiek Zöldfa utcai piacára továbbra is szükség van. Mivel ott egyre több elektromos árut hoznak forgalomba, azért, hogy az eladók ne téveszthessék meg a vevőket, a piac- és vásárigazgatóságtól olyan helyiséget kérünk, ahol a műszaki cikkeket ki lehet próbálni.

— Ez is egyfajta érdekképviselet. Ezenkívül?

— Az alpolgármesternek elmondom annak az asszonynak a panaszát, aki nemrégiben fordult hozzánk, kilátástalan helyzetében. Nem bírja kifizetni a lakáskölcsönkamattal, 1500 forinttal nagyobb havi OTP-részletét. A másfélezer forintot, részben, vagy teljesen, átvállalhatná helyette az önkormányzat.

— Az említett példák azt jelzik, hogy szükség van a társadalmi szerveződésre a lakosság érdekében. Miből tartja fenn magát a kecskeméti egyesület?

— Az évi 120 forintos tagdíjakból. A tizenkét személyt alapul véve: bevételünk a semminél épp hogy csak több. Ezért kérünk minden olyan kecskeméti polgárt, aki csak teheti: legyen a fogyasztóvédő egyesület tagja! Intézmények, vagy bármilyen szervezetek is jelentkezhetnek hozzánk. Címünk: Horváth Döme utca 10. Fogyasztók egymásért, ez az alapgondolatunk — fejezte be a beszélgetést dr. Nádasdv Miklós.

Kohl Antal