Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-22 / 45. szám

1991. február 22. • PETŐFI NÉPE • 3 Pusztulásra ítélt lakótelep ? Rohadó lakások, üres és üresedő házak a reptéri lakótelepen Reptéri lakótelep, Kecskemét, Mezőfi István utca 9-es épület, II. emelet 11. szám. Másfél szobás lakás. Tóth István, a repülőtér volt civil alkalmazottja lakja családjával, két gyerekkel. Szenvedő alanya volt szol­gálati lakása, s szemtanúja más ottani lakások teljes lerobbanásának, s mi több, egész épületek tönkreme­netelének. — Nézzék, itt és igy élünk, egyelőre ebben az egy szobában. Hullik a plafonról a festék. A vizes, pené­szes falú kisszobában a múltkor megkezdték a vako­latpótlást, de hát ilyen hidegben nem szárad ki, ezért abba kellett hagyni a munkát. A kisgyerekek szobája volna ez. Ezúttal csak a 9-es épületben néztünk szét alaposabban. S akár pontot is tehetnénk szomorú ri­portunk végére. Csakhogy többet is megtudtunk ennél. Azt például, hogy a lakótelep más épületeiben is vannak végtelenségig leromlott lakások, egyre több a gazdátlanul maradt lakás, melyek a végüket járják. Van olyan épület is — köz­vetlenül az óvoda melletti —, amely már legalább három éve tel­jesen üres, s 12 lakást a madarak lakják, mivel a ház ablakai ki van­nak verve. Számos épület külsején is az enyészet jelei mutatkoznak. Van olyan épület, melyről az új Valakinek, valakiknek, valamilyen módon meg kellene menteni. Ezis ré­sze a nemzeti vagyonnak. A nép pén­zén építették ... Ugyanakkor Kecskeméten renge­tegen várnak lakásra. _ Rapi Miklós esőcsatorna is leáztatta a vakola­tot. így szerelték fel. A lakótelep gazdája a repülőtér. Nem firtatjuk, mi az oka, hogy — mert minden jel arra mutat egyelőre — ez a lakótelep halálra ítéltetett. £ . * * S. ' '**&*?• — S hol vannak a bútorok? — kérdezem. — Megengedték, hogy átrakjuk a mellettünk levő lakasba, amely azért üres, mert még rohadtabbul néz ki, mint a miénk. Oda is átnézünk. A látvány si­ralmas. Förtelmesen penészes, vi­zes az egész szoba. Itt „pácolód- nak” Tóthék bútorai. Csak el ne rohadjanak teljesen, mire visszavi- hetik. Közben találkozunk Pesti Gyű-. Iával, a Honvéd Kórház ápolójá­val a földszint 2-ből, illetve 3-ból. Nem két lakásban laknak. Az előbbi kiégett, mint hivatalosan megállapították, önhibájukon kí­vüli okból. Ezért költöztek át a 3-as számú lakásba. Az ígéret sze­rint, erről papírja is van, augusztus 31-éig helyreállítják a kiégettet. 0 addig nem is szól egy szót sem. Pestiék „új” otthona nagyjából ugyanolyan ramaty, mint Tóthéké: a mennyezet itt sem tűri a ki tudja milyen összetételű festéket, pené­szek itt is, ott is, a spájz falara is térképet rajzolt a penesz, hogy iga­zán „gusztusos” környezetük le­gyen az élelmiszereknek. Az elő­szobában — a villanykapcsolónál — szinte csöpög a víz a falból. Akár életveszélyes is lehet. Az egész épületben elavult a több évti­zede beszerelt villamos vezeték. Ezt bizonyítandó, Pesti Gyula a másik, kiégett lakás szobájában kintebb húz egy amúgy is lógó konnektort, s mutatja a rég elavult fali vezetéket, amely régen megfe­lelt, de a mai terhelést már egyre kevésbé „viseli el”. A ház. .pincéje sem akármilyen. Már többször elöntötte a szenny­víz, s volt úgy, hogy a lakóknak kellett kihordani, vödrökkel. Igaz, a legutóbbi vizsgálat azt állapítot­ta meg, hogy a lakók nem rendelte­tésszerűen használták a szennyvíz­elvezető rendszert, ám az is igaz, hogy elhanyagolták a karbantartá­sát. Mosolyogva mutatják — mert mit tehetnének mást —, hogy a pincefolyosót keresztező szenny­vízcső nyílását a karbantartó „mesterek” parafadugóval tömí- tették. • Elavult villamos vezetékek a falakban. • A sok közül egy szobabelső a 9-es épületben. • Nem térkép, hanem vizes, penészes, málló fal a spájzban. • Az új esőcsatorna is leáztatta a vakolatot. • Ez a híz, az óvoda mellett, teljesen lakatlan. Ablakait kiverték. CIKKÜNK NYOMÁN Látogatás a Kunplasztban t. Í.i-t A Petőfi Népe 1991. február 8-án megjelent egyik írásában — mely Mit visz a szél A Kun- plasztból? címmel jelent meg — ígéretet tettem, hogy a cikkben jelzett gyárlátogatás tapasztala­tairól tájékoztatom az olvasót. Az önkormányzat is azzal a céllal hozta létre ezt a bizottságot és a gyárlátogatást — mint ahogyan a cikkben is megfogalmazódik — hogy végre tiszta vizet öntsünk a pohárba. Ez a bizottság a jelzett időpontban (1990. február 8-án 13 órakor) felkereste a gyárat. A látogatás első részében tájékoz­tatást kaptunk a vállalat vezetői­től a gyártástechnológiai folya­matairól egyrészt szóban, más­részt videofilmfelvételről. A tájé­koztató fő kérdése — külön a kérésünkre — a technológiai fo­lyamat ismertetése mellett az egészség-, a munka-, és a környe­zetvédelem volt. A tájékoztató után a bizottság tagjai sok kérdést, észrevételt tet­tek, melyekre válaszoltak a gyár illetékesei. Ezek után került sor az üzem meglátogatására, ahol a technológiai folyamatot követve az alapanyagraktártól egészen a minőségellenőrzésig végignéztük a gyártási folyamatot. Külön ké­résünkre betekintést nyerhettünk a laboratóriumba és a méregrak­tárba is. Menet közben is több kérdés merült fel, amelyekre ott a helyszínen választ is kaptunk. Összegezve a gyárlátogatás ta­pasztalatait, azt tudom elmonda­ni, hogy a technológiai folyamat során valóban szabadul fel stirol - mely veszélyes hulladéknak minősül —, azonban ennek mennyisége a megengedett határ­érték alatt van. A gyár egészség- n védelmi és környezetvédelmi be­ruházásra 4 millió forintot köl­tött. Nagyon komoly elszívóbe­rendezéseken, napi többszöri lég­cserét alkalmaznak, valamint gázérzékelők vannak a csarno­kokban elhelyezve. A látogatáson részt vett a gyár üzemorvosa is, aki közöl­te, hogy rendszeres, időszakos orvosi vizsgálat ez ideig nem történt. Arra a kérdésünkre, hogy a gyár vezetése milyen megoldást lát a jövőt illetően, a következő választ kaptuk: már folynak olyan irányú fej­lesztések, amelyekkel ki tud­nák váltani a stirolt tartalma­zó alapanyagot, más, nem mérgező alapanyagra. Magyar- országon és Németországban egyaránt. Felkértük a gyár vezetését, hogy a különböző egészségügyi, munkavédelmi és környezetvé­delmi előírásokat maradéktala­nul tartsák és tartassák be, vala­mint a méréseket a gyár környé­kére is terjesszék ki. Ficsór József polgármester MUNKA- VÉDELMI HELYZET A MEGYÉBEN Tíz százalékkal több halálos áldozat Nem tartották be az előírást, nem használták a védőfelszerelést rült hatékony védőeszközt kialakí­tani. A csontszúrás esetében a kecskeméti baromfifeldolgozónál szigorúan veszik az előírásokat, s aki nem jelenti a csontszúrásos ese­tet, annak ügyét később nem mi­nősítik üzemi szerencsétlenségnek. — A gazdaság sok tekintetben átalakult. Vajon melyik gazdálko­dási formánál történik több üzemi baleset? — A gazdálkodási formákat te­kintve 1021 munkabaleset történt az önigazgatású vállalatoknál, 851 a mezőgazdasági termelőszövetke­zeteknél, 433 a gazdasági társasá­goknál, 361 az államigazgatási fel­ügyelet alatt álló vállalatoknál. Az önigazgatású vállalatokból van több, tehát itt történik a balesetek zöme. Az új vállalatoknál, a kft.-knél, betéti társaságoknál leg­több a szerencsétlenség arányait tekintve. Vállalat-alapításkor eze­ken a helyeken nem is ismerik a munkavédelmi előírásokat, nem alkalmaznak munkavédelmi szak­embereket. Próbálunk segíteni ezen az áldatlan állapoton, s tanfo­lyamot szervezünk részükre, ahol a legfontosabb munkavédelmi kö­vetelményeket, kötelezettségeket ismertetjük. Felvilágosítjuk őket arról is, hogyan kell az üzemi bal­eseteket kivizsgálni és bejelenteni, mert sejtjük, hogy jó néhány új vállalkozásnál még a bejelentési kötelezettséget is elmulasztják. Ez­zel természetesen saját dolgozóikat sújtják. — Hogyan alakult a halálos ese­tek száma, s hányán szenvedtek csonkulásos szerencsétlenséget? — Az elmúlt évben kilenc dolgo­zó halt meg munkába menet vagy onnan jövet, közlekedési baleset következtében, s húszán haltak meg munkabaleset miatt. A húsz halálos szerencsétlenség 10 száza­lékos növekedést mutat. A mun­kabalesetek közül nyolcán a köz­úti közlekedés áldozatai lettek, anyagbeszerzők, gépkocsivezetők, kocsikísérők voltak. Tizenketten áramütés, magasból való lezuha­nás, biogázmérgezés miatt vesztet­ték életüket. Külön szeretnék ki­térni a magasból való lezuhanás esetére, amely minden esetben pa­latető javítása vagy állványon tör­ténő szabálytalan munka miatt kö­vetkezett be. A Városföldi Állami Gazdaságban történt kettős halál­eset — kénhidrogén-mérgezés — pedig azt mutatja, hogy tartályok­ban, aknákban végzett munkánál sem hanyagolható el a védőeszköz használata. A csonkulásos balese­tek főként a faiparban fordultak elő, 44-en szenvedtek kisebb- nagyobb, maradandó sérüléssel já­ró szerencsétlenséget. Közülük hárman vesztették el több ujjúkat, valamennyien az előírástól eltérő­en végezték munkájukat, nem használtak védőfelszerelést; fű­rész-, gyalu- és marógépek okozta sérüléseket szenvedtek. Szomorú­an kell megállapítani, hogy a sze­rencsétlenségek következtében el­hunytak közül tizenkettőnek a szervezetében találtak kisebb- nagyobb mennyiségű alkoholt. — Mit lehet tenni a szerencsét­lenségek elkerülése, további csök­kentése érdekében? — Nagyon sokszor elmondtuk már, de nem győzzük ismételten hangsúlyozni, hogy munka közben mindenki használja a védőfelszere­lést, az előírások szellemében vé­gezze tevékenységét. Az ellenőrzés — főleg az ittasság esetében — nem lehet kampányszerű. Vélemé­nyem szerint minden munkahelyen be kellene vezetni az alkoholszon­dás ellenőrzést, ezt a munka részé­vé kellene tenni. Ha mérleget készí­tek, azt mondhatom, az összes bal­esetet szenvedőnek csupán fél szá­zaléka volt alkoholos befolyásolt- ságú; ami a halálos baleseteket ille­ti, ott ez az arány 50 százalék. Eb­ből le lehet mérni, miért tartjuk olyan fontosnak az ellenőrzés fo­kozását. Gémes Gábor CSAK AKKOR EMELEM MEG A KALAPOM, HA... Rosarióból könnyű, próbálná Szakmárról A megyében az elmúlt esztendő­ben csökkent az üzemi balesetek száma, de nem a kívánt mérték­ben, hiszen egyetlen baleset is sok. A szerencsétlenségek vizsgálata so­rán minden esetben kiderült, hogy megelőzhetőek lettek volna — summázta Gergely Imre, az Orszá­gos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség megyei kirendelt­ség hivatalvezetője, akivel a megye múlt évi munkavédelmi helyzeterői beszélgettünk. — Csökkent vagy emelkedett-e az elmúlt évben az üzemi balesetek száma? — Az elmúlt esztendőben a fog­lalkozási-üzemi balesetek száma az 1989-es évihez viszonyítva 9 százalékkal csökkent, igaz, keve­sebben is dolgoztak. Köztudomá­sú, hogy üzemi balesetnek számít a munkahelyre, illetve onnan ha­zatérés közben történt szerencsét­lenség is. Az úti balesetek száma 760-ról 634-re, a munkabalesetek száma 3870-ről 3580-ra csökkent. Ez megegyezik az országos adatok változásával. — Hol történt több szerencsét­lenség, az iparban, vagy a mezőgaz­daságban? — A mezőgazdasági ágazatban 1145, a gépiparban 488, az élelmi­szeriparban 458 munkabaleset tör­tént. A mezőgazdaság esetében 15 százalékos csökkenés mutatható ki, az utóbbi kettőnél a helyzet vál­tozatlan. Szeretném aláhúzni, hogy a 15 százalékos csökkenés ellenére is magas a mezőgazdaság­ban bekövetkezett szerencsétlense- gek száma. Az okokat elemezve elmondhatom, hogy nem tartják be a munkavédelmi előírásokat, de jellemző baleseti forrást nem tud­tunk találni. A szállításnál, raktá­rozásnál, kézi munka közben tör­tént az esetek többsége. A gépipar­ban a kiegészítő tevékenységet folytatóknál, a kézvágás, ütés, be- szorulás, míg az élelmiszeriparban, főleg a csontszúrás, az üvegvágás jellemző. Ezek a baleseti források évek óta megvannak, de nem sike­Miért büszkélkedett hétfőn este Gyulay István, amikor a budapesti stúdióban kapcsolatot létesített a La Plata mentén fociedzésre készü­lő Mészöly Kálmán szövetségi ka­pitány és a csaknem 6000 méteres Demávend csúcsra tekintő Tehe­ránból tudósító Knézy Jenő kö­zött? Mindketten egy magyaror­szági sportrejtvényfejtő kérdéseire válaszoltak. Egyszer sem szólt közbe a postáskisasszony, türel­metlen sürgetéssel: „beszélnek még?”. (Az argentin nagyvárosban délután 5 óra veit, az iráni metro­polisban akkor búcsúztak a régi naptól, kezdődött az új.) A vonal sem szakadt meg, illetéktelen har­madik állomás sem zavarta beszél­getésüket. A kitűnő sportriporter valóban azt hitte, hogy csudálatost produ­káltak? Tévedett! Az is valami, hogy két magyar 15 ezer kilométer távolságból úgy cseveg egymással Bell úr találmányának segítségé­vel, mint mondjuk Bács-Kiskun megye székhelyén egy leninvárosi lakos egy árpádvárosival kora reg­gel vagy késő este. Ha szerencséjük van . .. Napközben már jóval ki­sebb az esélyük az azonnali kap­csolásra. Akkor emelném meg ka­lapom a volt válogatott atléta, a televízió sportosztályának új veze­tője előtt, ha így elbeszélgetne, mondjuk, egy dunapataji vagy szakmári sportkedvelővel. Kedden délelőtt mégis szerettem volna gratulálni ötletéhez, de hiá­ba kísérleteztem percekig. Vagy vonal nem volt, vagy a tévé köz­pontosa hagyta figyelmen kívül hí­vásomat. Ha tudtam volna Mé­szöly rosariói vagy Knézy teheráni számát, megkértem volna valame­lyiküket: továbbítsa tréfás elisme­résemet. Heltai Nándor Emlékbizottság Mészáros Lázár földi maradványainak hazahozatalára Az első felelős magyar kormány hadügyminisztere, a Baján született Mészáros Lázár földi maradványai elő­reláthatólag március 13-án térnek vissza Bajára. Ez al­kalomból, az ünnepségek megszervezésére emlékbi­zottság alakul. Tagjai: Éber András polgármes­ter, Nagy András országgyű­lési képviselő, Ágfalvi György alpolgármester, Ronkovics József dandárpa­rancsnok, dr. Kemény Attila, dr. Kőhegyi Mihály és dr. Péterfi Tamás képviselők. Amint Papp Zoltántól, a polgármesteri hivatal szóvi­vőjétől megtudtuk, a rendez­vények fővédnöki tisztét Für Lajos honvédelmi miniszter tölti be. A közönség március 14-én du. 2 és 7 óra között a város­háza dísztermében, március 15-én reggel 8 órától, a Déri­kertben róhatja le kegyeletét. Ugyanitt celebrál gyászmisét dr. Dankó László kalocsai érsek. Megemlékezést mon­danak: Göncz Árpád köztár­sasági elnök, Für Lajos hon­védelmi miniszter, Vitéz Sza- kály János, a Magyar Sza­badságharcosok Világszövet­sége angliai csoportjának képviselője és Éber András polgármester. Ezt követően megszólal a város valamennyi templomá­nak harangja, és Mészáros Lázár földi maradványai a Rókus kápolnában lelnek végső nyugalmat. G. Z. Svájci segély Magyarországnak Magyarország 10 százalékban részesül a 250 millió svájci frankos segélykeretből, amelyet még tavaly szavazott meg a svájci törvényhozás. Ezzel kapcsolatban Béres Gábor, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsola­tok Minisztériumának svájci referense az MTI kérdésére elmondta: Svájc eredetileg két államnak, Magyarországnak és Lengyelországnak kívánt segélyt nyújtani, de ezt a kelet-európai változások miatt végül hét ország­ra terjesztette ki. A legnagyobb segélyt Lengyelország kapja, mintegy 170 millió svájci frankot, míg a további 80 millió frankot hét ország köz’ott osztották fel. Magyarország a részére jutó 25 millió svájci frankot három év alatt használhatja fel oktatási, szakképzési, továbbképzési célokra, valamint környezetvédelemre és tudományos működésre, illetve az önkormányza­ti rendszer kiépítésére. A segély nem áruvásárlásra szolgál. Felosztásánál preferálják a már meglévő magyar—svájci együttműködési kapcsolatokat főként a tudo­mány és az oktatás területén. Svájci részről jelezték, hogy elképzelhető a segélykeret kibővítése, de ehhez parlamenti hozzájárulás szükséges. (Méhesi felvételei) A-iJiabcias At.ul'u.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom