Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-20 / 43. szám

Vlagyimir Iljics új ruhát kapott MESE! F egy verkereskedők figyelmébe! (A kép bal szélén tornyosuló, katonának álcázott demokrata nyi­latkozata: — Mi ott vagyunk minden Lenin-szobornál!) ISKOLA Reggel az iskola előtt összetalálkozik Pistike meg Jancsika. Jancsika sugárzó arccal mondja Pistikének: — Hallottad? Meghalt a szigorú tanító bácsi. Hát nem is örülsz? Pistike szomorúan csóválja a fejét: — Én csak akkor, ha az iskolája is kipusztul. • Emigrá- lás előtt még egy dolgot el kell végez­nem. S. A. Az igazlátó pizsamáról Logika Évekkel ezelőtt, az egyik Bács-Kiskun megyei település párttitkárának azt parancsolták a felettesei, hogy vegye ki ő is a részét az osztályharcból, azaz: iratkozzon be marxista—leninis­ta egyetem első osztályába. így is tett, de már az első vizsgán kirúg­ták, hogy a lába sem érte a földet, s utána párttitkári székéből is el­mozdították. Ma már ezt úgy meséli, hogy liberális nézetei mi­att, illetve azért, mert nem volt hajlandó 1956-ot ellenforrada­I lomnak titulálni. Pedig valójában az történt — ahogy arról nem hivatalos baráti körökből tájé­koztattak —, hogy vizsgatételei között szerepelt egy számára megválaszolhatatlan kérdés, mely így szólt: Mi a logika? Gyakran hangoztatta, hogy a tudományok háza táján ő úgy otthon van, mint amikor haza megy, de az említett kérdés ma­gyarázatát még otthon sem talál­ta, hiába túrta fel a házat. Végső kétségbeesésében kereste fel a helyi körzeti megbízottat, hogy segítsen neki kinyomozni a logi­ka mibenlétét. — Nagyon egyszerű — nyug­tatgatta az őrmester. — Van ott­hon akváriumod? — Van, de abban sem talál­tam. — Ha van, akkor logikus, hogy szereted a halászlevet, már­pedig arra sok sört meg lehet in­ni, amiből logikusan következik, hogy rendszeresen betérsz a kocs­mába. — így igaz. — A kocsmában azonban, újabban igen sok ledér nőszemély is megfordul, s ha te rendszeresen odajársz, logikus, hogy szereted a csajokat. — Tényleg szeretem őket. — Márpedig, ha a nőket szere­ted, logikus, hogy nem vagy buzi. Ilyen egyszerű a logika tudomá­nya ... A mindentudó emberek maga­biztonságával kezdett bele felele­tébe, amikor a vizsgán éppen ezt a tételt sikerült kihúznia. — Hogy mi a logika? Azonnal elmagyarázom, tisztelt tanár elv­társ. Van önnek otthon akváriu­ma? — Nincs. — Na hát! Akkor jó nagy buzi tetszik lenni! Ezért lett a párttitkár bukott ember. S mint olyannak, a rend­szerváltást követően, ismét felra­gyogott a csillaga. Igaz, azon azért sokan csodálkoztak, hogy őt választották meg polgármes­ternek legutóbb. Csak ő nem. Szerinte ez is logikus volt... — koloh — Jaltán túl és Lajtán innét van egy kis, jobb sorsra ér­demes ország. Uralták bölcs és oktondi ki­rályok. vezé­rek, ezer éven át. de minden HMRMHjRHNMI jószándék és gaztett dacára, megmaradt benne a nép. (Kivéve persze azokat, akik ki­tántorogtak, hogy idegenben haj­szolják a jobb sorsot, ami bizony az otthonmaradóknak is hév kívánsága maradt úgy bizony ...) Ennek az országnak, hogy mást ne mondjak. Mátyásból is kettő ju­tott. Az egyiket csak per Igazságos­nak nevezték, a másikról meg még a mesebeli sárkány udvari gopak - táncosa, a félcipös Nyikita is azt tartotta: szemita király — mégha oly jól hangzó is a neve — ne ültet- tessék a nép nyakába .. . Az igazságos Mátyás uralkodói módszere hamar kiment a gyakor­latból, bezzeg a druszájáé, szinte örökkévalónak tetszett! Talán azért, mert e „Bölcs Atya" szelle­mi öröklángját fegyveresek óvták. De nincs az az örökmécses, ami mindétig lángol, főként ha kifogy a motalkö. Lám a láng elébb csak kormolt, aztán kilobbant. S ebben az országban, ahol oly igen kedve­lik a zengzetes elnevezéseket, ezt a tény azonnal elnevezték csendes forradalomnak. Am ország nem lehet országló nél­kül! Szerte is szaladtak a fullajtárok megkeresni a Méltót. Fáradozás nincs eredmény nélkül: leltek egy igazit, rögtön, akit az egyik legősibb tudomány jólbástyázott emlékhelyé­ről, a direktori székből felemeltek a legméltóságaosabb, bársonyos ülő­alkalmatosságba. Szép is lett, jó is lett. bölcs is lett ez a vezér, legalább is hozómra elhit­te róla a nép. Mert paroláztak vele minden külföldi nagyurak —főként, akiknél pénzt sejtett —, mert meg kell hagyni, zörgetni, keresni, kérni, azt bizony tudott. Csak egy kis hiba csúszott a szá­mításba, mert igencsak megbetege­dett az ország, megbénította egy rit­ka betegség, amit az esetről taxis­szindrómaként diagnosztizáltak. És ahogy ez lenni szokott a baj csőstül jár: ágynak dőlt az első ember is, pont ekkor! Az csak valamiféle gonosz mes­terkedése lehetett, hogy a kórház­ban, ahol az első embert gyógyítot­ták (az ország bajainak orvoslását is hanyagolva)— valahogy, véletlenül ráadták a nagybetegre az igazlátó pizsamát. Vannak ilyen bűvös ruha­darabok, egyszer egy Mikszáth nevű úr is irt a beszélő köntösről. . . Kos, a pizsama is beszédes lett: gondokról szólt, meg nehézségekről. Őszinteségről, a htgole-^gytikefötg nyúlásáról. Még azt is megígérte, hogy minden bajt együtt, az istenad­ta néppel, tűzön vízen, szegénységen át! Mintha a nép szájából szólt volna az a csíkos pizsama.. . De ezer jaj és nyögedelern! Pizsa­ma nem hordható egy európai ország első házában. Azóta, hogy nem viseli a csudaruhát, megintcsak rosszra váltott a sorsa az igazságosságra oly igen áhítozó népnek. Annak a nép­nek, akinek szaglószerve nemcsak az annálfogva rángatástól, debizony a lógatástól is egyre hosszabban csüng. Mert lehetlégyen ebben az ország­ban bárminemű forradalom (véres, csendes, kontra, rekontra. Fedák Sári, etc.), a benyújtott számlát mindig nekije kell kiegyenlítenie . . . Nagy Mária A kiválasztott monológja Ahogy reggel belepillantok a für­dőszobai tükörbe: egy szenátor megfontolt, bölcs arcát látom. Igen, ez én vagyok, akit a nép állított a vártára: a sokaság bizalma emelt ki. Mondhatom, jól döntött az isten­adta: mind a 123, aki rám szavazott! Persze azt tudom, hogy én sem vagyok teljesen tökéletes! Szerény­ségem közismert, ezt a választópol­gárok is megtudhatták rólam, ami­kor bemutatkoztam előttük. Akadt, aki kételkedett szavaim­ban, de én ismerem az embereket. Rosszindulatúak, gáncsoskodók. Mindenkit a porba akarnak lerán­tani, aki fölöttük lebeg, erkölcsi és szakmai tekintetben. Az életem nyi­tott könyv, bárki beleolvashat, nem talál benne kivetnivalót. Én nőre nem néztem csak anyámra, meg a nejemre. Amikor Mancikát bögyö­résztem, lehunytam a szemem. Mint ahogy csukva tartottam akkor is, amikor, odacsúsztattak egy kis ajándékot az emberek felém áradó szeretete valaha is részrehajlóvá tett volna, azt kikérem magamnak. Én ellenségeimmel mindig igazságosan leszámoltam, s arra Szent fogadal­mat tettem: ezután se változók. Ráncbaszedek mindenkit, itt nem lesz véleménykülönbség, széthúzás, meg nem értés: aki nem ért velem egyet, az máris mehet a ... Mehet! De leszoktatom én a pa­naszaikkal a felsőbbséghez rohan- gálókat! Itt a törvény én vagyok, én, a nép bizalmától övezett, meg­választott legitim — Isten! Ark­angyalom, a jegyző, lángpallossal sújt le mindekbe, aki Minisztériu­mot, Magyar Közlönyt, meg törvé­nyeket emleget. Persze, mert ráér­nek ezeket böngészni, értelmezni, amikor én, a jegyző, de a testület mindösszesen és egyénenként is éjt nappallá téve munkálkodunk a köz érdekében. Hát nem volt az „férfimunka”, hogy becsülettel osztva-szorozva bruttó több legyen a költségtéríté­sünk, mint az állampolgár havi jö­vedelme?! Hát mutassanak még egy embert rajtam kívül, aki családjától hétszámra távol, késő éjszakába nyúlóan töprengett azon, hogy lét­rehozzon nap mint nap valami ma­radandót?! Hát nem volt példátlan bátorság megmagyarázni az élénk- bátorkodó szakértőknek, hogy a legutóbbi javaslatom egyszerűen konzseniális az övéké mellett. . . Azért még vannak homokszemek a szervezetben, ez a demokráciás- kodás, amikor csak tornásznak a szavazáskor, s azt se tudják, miért. Éjféltájban, persze, már kell a moz­gás, az agy vérellátás szempontjá­ból is, de hogy valaki tartózkodik is, meg nemmel is, igennel is szavaz, az jogosan felháborít. Döntse el mindenki, hova áll. Mert jót akar, akkor mellettem a helye. Vélemé­nyem az ő véleménye. Az én hitem erősíti az övét. Mert enyém a hata­lom, és a dicsőség, a többi, ami in­nen kezdődik, az a tiétek: kedves választópolgárok. Hát nem örül­tök, hogy végre eljött az idő: nélkü­letek nem lesz itt már döntve: a ti döntésetek — egy ciklusra —jó ke­zekbe került. És ez a lényeg, a többi demagógia. Éljen az önkorlátozás nélküli ön- kormányzat! Éljen és virágozzék az ország. Én rajtam nem fog múlni a biztos siker. — Bürgermaiszter úr! Egy kis spray, szájvíz? A tükörkép visszakacsint: — Újból sínen vagyunk! N. M. Petőfi Böjti Népe • 2 • Petőfi Böjti Népe • 2 • Petőfi Böjti Népe • 2 • Petőfi Böjti Népe • 2 • Petőfi Böjti Népe • 2 • Petőfi Böjti Népe Tájékoztatjuk Tisztelt Vásárlóinkat, hogy KECSKEMÉTI MŰSZAKI ÁRUHÁZ (Rákóczi u. 4. sz. telefon: 76/25-735) PROFILJÁT BŐVÍTETTÜK Kapható: LADA, DACIA, SKODA, POLSKI FIAT 126 gk.-hoz alkatrészek és felszere­lési cikkek, nagymotor- és kerékpáralkatrészek; villamossági szerelési cikkek; híradástechnikai berendezések; háztartási gépek; hanglemezek, műsoros kazetták; márkás karórák (Miyoko, Helvetia). Továbbá felvásárolunk használt háztartási gépeket, televíziókat és rádiókat. Nyitás : március 1. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig: 9.00—18.00-ig szombaton: 9.00—13.00-ig Nagyértékű áruk hitelre is megvásárolhatók. A ZÖLD­HATÁRON A kör kitágul! A MŰSZERTECHNIKA termékek egyre kö­z elebb kerülnek Önhöz is! Kereskedelmi hálózatunk új tagja már K ecskeméten is várja • Számítógépek • szervizszolgáltatás • software-k • CAD tanácsadás 12 2 [m űszertechnika ' ^...azoknak, a kik komolyan gondolják 6000 Kecskemét, Széchenyi krt. 12. Telefon: 76-22-888/117 Fax: 76-21-181

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom