Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-14 / 38. szám

2 ® PETŐFI NÉPE 9 1991. február 14. A Varsói Szerződés végórái A bejelentés nemzetközi visszhangja Mint ahogy tegnapi lapunkban, országgyűlési tudósításunkban írtuk, Antall József miniszterel­nök bejelentette, hogy a szovjet elnöktől kapott levélben szereplő javaslat szerint idén áprilisig be kell fejezni a Varsói Szerződés katonai struktúrájá­nak lebontását. A fenti bejelentés nemzetközi visszhangját ismertetjük az alábbiakban. PÁRIZS: „Gorbacsov számára nem nagy áldozat a VSZ feloszlatása, hiszen az egykori bástya országai el­utasították a kommunizmust, és a demokráciát választották. így ez számára csak a tények tudo­másulvételét jelenti” — irta a Le Quotidien de Paris. A francia sajtó még egy körülményre hívja fel a figyelmet: ez az egyébként elkerülhetetlen lépés most azért is szükséges a Szovjetunió számá­ra, mert javíthat a róla kialakult képen Nyugaton, s kellően ellensúlyozhatja azt a kedvezőtlen hatást, amit a baltikumi katonai beavatkozás és az egyre nyilvánvalóbb konzervatív fordulat okoz. BONN: A német sajtó meglepő egyöntetűséggel véli úgy, hogy az április elsejei dátum bejelentésével Gorba­csov azt bizonyítja: bárhogyan is alakul a szovjet belpolitika, az „új szovjet külpolitikai gondolko­dás” változatlan. A müncheni Abendzeitung sze­rint szimbolikus aktusról van szó csupán, mivel „egy nyilvánvaló hullát temetnek el”, a lépés mégis jelzés a Nyugat számára: az enyhülési politika foly­tatódik. A Frankfurter Allgemeine Zeitung felveti: a lépés nem jelenti azt, hogy Gorbacsov szabad kezet akar kapni a Szovjetunió egybentartásához. Azzal, hogy lemondott a Brezsnyev-doktrínáról, a VSZ mint beavatkozásra alkalmas eszköz túlélte magát. LONDON: A londoni The Times moszkvai tudósítója sze­rint „a Varsói Szerződés holttá nyilvánítása nehéz döntés lesz Gorbacsovnak. A szovjet katonai veze­tés és a kommunista párt konzervatív szárnya már régen azzal vádolja őt és volt külügyminiszterét, Sevardnadzét, hogy elvesztegetik Kelet-Európát, és a szocializmus visszavonulásán fáradoznak”. A The Daily Telegraph szerint a volt szövetsége­seknek azért olyan sürgős a katonai szervezet fel­oszlatása, mert „aggódnak a szovjet keményvona­lasok előretörése miatt, és meg akarják előzni, hogy a Varsói Szerződésnek alkalmat adjon a ka­tonai beavatkozásra fejlődő demokráciájuk ellen.” RÓMA: Az olasz Corriere della Sera szerint a kezdemé­nyezés Gorbacsov szovjet elnöké, aki így megelőzi azt, hogy a hét végén Visegrádon összeülő lengyel, magyar és csehszlovák vezetők sürgessék a VSZ feloszlatását, vagy felvessék a szervezetből való egyoldalú kilépést. WASHINGTON: A VSZ a hidegháborúban született, védte a Kreml ortodoxiáját és leverte Budapest, majd Prá­ga liberális reformmozgalmait — írta a The Wa­shington Post, rámutatva: épp ez a két ország szorgalmazta a leginkább a szövetség felszámolá­sát. A VSZ összeomlása elkerülhetetlen volt, mi­után tagjai sorra kikerültek a szovjet befolyás alól, és a Kreml arról beszélt, hogy véget vet a hideghá­borúnak. MOSZKVA: A szerdai szovjet sajtó gyakorlatilag nem vett tudomást a VSZ katonai szervezete feloszlatásá­nak bejelentéséről. A központi napilapok közül egyedül a Pravda adott hírt — a TASZSZ jelenté­sét átvéve — a szovjet államfő szóvivőjének ez ügyben tett nyilatkozatáról. Különösen feltűnő, hogy a témáról a leginkább érintett szovjet sajtóor­gánum, a Krasznaja Zvezda című katonai lap, egy szóval sem tett említést. A külügy-, illetve védelmi miniszteri szintű tanácskozást kommentálva Mi­hail Gorbacsov szóvivője úgy nyilatkozott, hogy a katonai szervezet felszámolásáról intézkedő meg­állapodás aláírásához nem szükséges az államfők találkozója. Nem zárta ki ugyanakkor annak lehe­tőségét, hogy a későbbiekben sor kerül a VSZ- tagállamok legfelsőbb szintű tanácskozására is. Túl sokat tudtak a vilniusi vérfürdő hátteréről A KGB szovjet vizsgálótiszteket tartóztatott le Kik az 1956-os őszi—téli vérengzések bűnösei? Az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának ülése Letartóztatták kedden este a lit­ván fővárosban a januári vilniusi vérfürdő körülményeit vizsgáló katonákból álló bizottság három tagját. Az ELTA litván hírügynökség beszámolója szerint a belügy­minisztérium és a KGB emberei Moszkvába történő elutazásuk előtt a vilniusi pályaudvaron vet­ték őrizetbe a három tisztet, akik a Sit (Pajzs) elnevezésű, a katonák érdekeit védő társadalmi szervezet tagjaiként, két héten át vizsgálták a vilniusi tévétoronynál 13 ember halálát okozó januári katonai ak­delem nehézségei okozzák; bizony­talan a piac a Szovjetunióban, de gondok mutatkoznak a térség töb­bi országával folytatott kereskede­lemben is. Az Öböl-háborúnak ugyancsak számottevő hatása van a magyar gazdaságra, mivel erő­forrás-eltérítő és a kereskedelmet is kedvezőtlenül befolyásoló ténye­ző lehet, ez azt jelentheti, hogy a háború következtében a működő tőke nem áramlik a kívánt mérték­ben hazánkba. Ennek fényében exportunk mintegy 4-5 százalékkal csökken­het, míg importunk ugyancsak ha­sonló arányban mérséklődhet. Ezért ez évi kereskedelmi forgal­munkban némi deficit prognoszti­zálható. A belső feltételek sem egyértel­műen kedvezőek a külkereskede­ció körülményeit. Az összesen öt­tagú bizottság a vizsgálat vé­geztével közölte a sajtóval annak eredményét, s hangot adott ál­láspontjának, amely szerint a Lit­ván Kommunista Párt által szer­vezett államcsínykísérletről volt szó. A három tiszt letartóztatását személyesen Vilnius katonai város- parancsnoka, Grigorij Belouszov ezredes vezette. A katonatiszteket, mindegyikük tartalékállományú, tiltott fegyverviselés és kábítószer birtoklásának vádjával vették őri­zetbe. lem számára — mutatott rá a mi­niszter —, ugyanis a vállalatok gyakran nem kapják meg azt a tá­mogatást, amelyet joggal várná­nak el. Erre példaként említette az export pályázati rendszer megszű­nését. Utalt arra is, hogy hiányoz­nak a központi erőforrások a kül­gazdasági tevékenység támogatá­sához, nincs piacváltási és export­hitel-garancia alap, valamint a tő­kebefektetési alapot sem sikerült feltölteni. A megfelelő jogi szabá­lyozás mellett ki kell alakítani a hitelbiztosítási és exportfinanszíro­zási rendszert is. A miniszter alá­húzta, hogy a magyar gazdaság külső finanszírozása ebben az év­ben alapvetően megoldottnak te­kinthető. Kitért ugyanakkor arra is, hogy hazánk nemzetközi gazda­sági megítélésének „nem tesz jót országunk viharos belpolitikai éle­te”. (MTI) FEGYVERÜGY Borba: a budapesti válasz az ügy elfedésére irányul A Borba című belgrádi lap szerdán visszatért Kato­na Tamás államtitkár belg­rádi látogatására és a fegy­verügy fejleményeire, han­goztatva, hogy a több mint ötórás tárgyaláson előter­jesztett magyar jegyzék nem mutat túl azon, amit már ed­dig is tudni lehetett. Felvető­dik a kérdés — hangoztatja cikkében Nikola Burzan —, hogy ez az utolsó szava az eset feltárásával kapcsolat­ban, vagy csak annak mérle­ge, ameddig eljutottak. A cikk emlékeztet arra, hogy a jugoszláv fél szerint a bizalom helyreállításához szükség van az összes tény feltárására. A magyar félnek tudnia kellett, milyen súlyos esetről van szó, mivel Veljko Kadijevics jugoszláv nem­zetvédelmi miniszter erre időben figyelmeztetett — így a Borba. A budapesti válasz azonban csak az ügy elfedé­sére irányult. Az eset nem tekinthető je­lentéktelen incidensnek — szögezi le a cikk —, mivel Jugoszlávia életbe vágó ér­dekeit érinti. A Borba felidé­zi Jeszenszky Géza külügy­miniszter kijelentését, misze­rint Magyarországnak Szlo­véniával, s különösen Hor­vátországgal baráti, míg Szerbiával csupán korrekt viszonyra kell törekednie. Ezt nem lehet másként értel­mezni, csak úgy, hogy Je­szenszky úr Jugoszláviát olyan képződménynek te­kinti, amely több autonóm és szuverén részből áll — mutat rá a lap. Az Országgyűlés alkotmány- ügyi, törvény-előkészítő és igaz­ságügyi bizottsága támogatja azt az önálló képviselői indítványt, hogy a parlament hozzon létre ad hoc bizottságot az 1956-os őszi— téli vérengzések kitervelőinek és végrehajtóinak felderítésére, meg­nevezésére. Ugyanakkor a testület szükségesnek tartja az erre vonat­kozó országgyűlési határozatter­vezet részletesebb kimunkálását. Első napirendi pontként erről dön­tött szerdai ülésén az Országgyűlés alkotmányügyi, törvény-előkészí­tő és igazságügyi bizottsága. Az 1956-os vérengzéseket vizs­gáló ad hoc bizottság felállítására Székelyhídi László (MDF) moson­magyaróvári és Speidl Zoltán (MDF) salgótarjáni képviselő nyújtott be országgyűlési határo­zattervezetet, sürgősségi indít­vánnyal. A képviselők a mindmáig homályos hátterű vérengzések fel­tárását szorgalmazva emlékeztet­tek arra, hogy 1956 őszén, telén az országban több helyütt — így pél­dái Budapesten, a Parlament előtt, A Magyar Köztársaság legma­gasabb , közjogi méltóságainak: Göncz Árpádnak, Antall József­nek és Szabad Györgynek a jelen­létében tartott teljes ülést az Alkot­mánybíróság 9 tagja szerdán dél­előtt, a Parlament delegációs ter­mében. Az ünnepélyes eseményen jelen volt a belügy-, az igazságügy­miniszter, a Legfelsőbb Bíróság el­nöke, a legfőbb ügyész, és ott vol­tak a jogtudomány jeles képviselői, valamint a sajtó munkatársai. A testület egy éve kezdte meg mű­ködését, és 1990. február 12-én je­lent meg a Magyar Közlönyben az Alkotmánybíróság első határoza­ta. Ebből az alkalomból az alkot­mánybírák nyilvános ülésen érté­kelték az eltelt időszakban végzett munkájukat, s jelezték a jövőre vo­natkozó elképzeléseiket. Dr. Sólyom László, az Alkot­mánybíróság elnöke az érdemi munkát értékelve utalt arra, hogy a törvénynek megfelelően kiala­kult szervezet az elmúlt évben még ideiglenes ügyrend alapján dolgo­zott. Ennek során az Alkotmány­bírósághoz 1990-ben 1625 indít­vány érkezett, s ebből mintegy 600 esetben a kérelem az alkotmányel­lenesség utólagos vizsgálatára irá­nyult. Az alkotmánybírók megkö­zelítően 500 ügyben jártak el, s 121 esetben hoztak érdemi döntést. A viszonylag magas ügyiratszám abból adódik, hogy gyakorlatilag bárki fordulhat az Alkotmánybí­rósághoz. Erre a lehetőségre és az egyébként hézagosnak mondott alkotmánybírósági törvényre fi­gyelemmel mondta dr. Sólyom László: egyrészt szűkíteni kellene a testület hatáskörét — például fel­tételekhez kellene kötni az indít­ványtételt —, ugyanakkor pedig bővíteni azt, azaz ki lehetne ter­jeszteni az alkotmánybírák tevé­(Folytatás az 1. oldalról) munkatársaiknak, és ezután közö­sen döntenek a belépésről. Amint Horváth István és Badó Katalin, akik az előkészítésért so­kat fáradoztak, elmondták, a Bajai Érdekegyeztető Tanácsban a mun­káltatók és az önkormányzat mel­lett feltétlenül indokolt a munka- vállalók képviselete is. A most megalakult szervezet hivatott ezt a feladatot ellátni. Az alapszabály elfogadását kö; vető vita közben többen is hangsú­lyozták, hogy a munkavállalók nem fogadhatják el a helyi adókkal kapcsolatos szabályozást. A bajai önkormányzat ugyan csak a máso­dik félévtől vezetne be külön adót — amint a legutóbbi képviselő­Mosonmagyaróváron, Salgótar­jánban, Egerben, Miskolcon — védtelen emberek százainak életét oltották ki a különféle karhatalmi, ellenforradalmi alakulatok sortü- zei. A vérengzések tetteseinek fel­derítésére egy olyan parlamenti bi­zottság felállítását javasolták, amely történészek, ügyészségi szakemberek, újságírók részvételé­vel fogna hozzá a történtek feltárá­sához. A képviselők hangoztatták, hogy indítványukat választópolgá­raik határozott kívánsága alapján terjesztették elő. Ugyanakkor han­goztatták: indítványukat nem a bosszúvágy motiválta; annak célja a megbékélés, az annyira óhajtott közmegegyezés előmozdítása. A testület a tényfeltáró munka szükségességével egyetértve arra kérte az előterjesztőket, hogy rész­letesebben határolják körül indít­ványuk tartalmát. Nehezebb feladványt kellett megoldania az alkotmányügyi bi­zottságnak, amikor következő na­pirendi pontként az ’56-os Szövet­ség kezdeményezése ügyében kel­kenységét az egyes konkrét ügyek felülvizsgálatára is. Dr. Sólyom László kijelentette, hogy határozataik fogadtatása igen vegyes volt, s ez részben abból adó­dott, hogy sokan félreértették az Al­kotmánybíróság szerepét. A testü­let a jövőben igyekszik kerülni az el­vi tételek kimondását, szándéka szerint főleg a konkrét esetek vizs­gálatával kíván foglalkozni, ezzel is szolgálva az úgynevezett prece­dens-rendszer kialakítását. Az Alkotmánybíróság elnöké­nek előadása után dr. Solt Pál a Legfelsőbb Bíróság elnöke, vala­mint Györgyi Kálmán legfőbb ügyész fejtette ki véleményét az el­hangzottakkal kapcsolatban. Ezt követően köszöntötte az Alkot- mánybiróságot egyéves születés­napja alkalmából Antall József és Szabad György. A kormányfő kijelentette: bízik abban, hogy a testület munkájával kapcsolatos, jelenleg még rende­zetlen kérdéseket megoldja majd az alkotmánybírósági eljárás sza­bályairól készülő törvény, s ugyan­csak törvényes úton kell megolda­ni az Alkotmánybíróság székhe­lyének problémáját. A teljes ülést követő sajtótájé­koztatón dr. Sólyom László az MTI munkatársának kérdésére el­mondta: az Alkotmánybíróság fe­lelős döntést hozott, amikor a kor­mánynak március 31-éig adott le­hetőséget a közigazgatási bírásko­dás bevezetéséhez szükséges intéz­kedések megtételére, mivel ettől az időponttól kezdve az állampolgá­rok csaknem korlátlanul perelhe­tik a hatóságok kifogásolt határo­zatait a bíróságok előtt. Az Alkot­mánybíróságnak — a kormányzat azzal kapcsolatos igényeinek elle­nére — nincs szándékában a határ­időt módosítani. testületi ülésen megfogalmazták: ha minden kötél szakad —, a bér- ből-keresetből élő munkavállalók ezt nem tudnák megfizetni. Az adók bevezetésére pedig, valószí­nűleg, sor kerül, mert már most sincs elegendő pénz az intézmé­nyek, a bölcsődék, óvodák, isko­lák fűtésére. Marosvásárhelyi Atti- láné, a pedagóguskamara elnöke jelezte, hogy például a Tóth Kál­mán Gimnázium költségvetésének csak nem egészen 1 százaléka jut az oktatásra, a többit az egyéb költségek mint épületfenntartás, állagmegóvás, emésztik fel. Az akciószövetség különös fi­gyelmet fordít a bérek és a munka- nélküliség kérdéskörére. G. Z. lett állást foglalnia. A szövetség egyik vezetője, Hornyák Tibor még tavaly júniusban fordult az Országgyűlés jogi bizottságához, kezdeményezve a „népirtó bűntet­tek” tetteseinek felelősségre voná­sát. A beadvány hangoztatja: az ’56-os Szövetség nem leszámolás­ra, csak elszámoltatásra készül. Megengedhetetlennek tartja ugyanis, hogy „a kitörölhetetlen sebeket okozó népirtó tömeggyil­kosok, a Hazát tönkretevők még ma is vígabban élnek, mint áldoza­taik”. A Szövetség a többi között java­solja, hogy népirtás bűntettének vádjával vonják felelősségre a tet­teseket; zárolják a felelősök vagyo­nát, csökkentsék nyugdíjukat. A bizottság egyelőre elnapolta a döntést azzal, hogy a felelősségre vonás lehetőségének, esetleges mó­dozatainak áttekintésével megbíz­zák Torgyán József alelnököt, aki hamarosan határozati javaslat for­májában fogalmazza meg a testü­let számára az ’56-os Szövetség fel­vetését. Elhunyt Krassó György Szerdára virradóan, hosz- szan tartó, súlyos betegség következtében elhunyt dr. Krassó György, a Magyar Október Párt alapító vezető­je. * * * A politikus 1932-ben szü­letett Budapesten. Fiatalon belépett az MKP-ba majd 1952-ben kizárták. Harcolt az 1956-os forradalomban, ezért később 10 évi börtönre ítélték. Amnesztiával szaba­dult, ám „izgatás” vádjával újra bíróság elé állították. A demokratikus ellenzéki mozgalom résztvevője, sza- mizdatok kiadója volt. 1985 és 1989 között Londonban élt, a BBC és a Szabad Euró­pa rádiók munkatársa volt. A magyarországi politikai változások tették lehetővé hazatérését. Itthon politikai akcióival, az „utca pártjá­nak” létrehozásával vett részt a demokratikus válto­zásokban. (MTI) Többletolaj érkezik a Szovjetunióból Többletkőolaj-szállítást jelen­tett be a szovjet partner a Barátság II. kőolajvezeték fényeslitkei szi­vattyúállomásának. Vári István ál­lomásvezető az MTI munkatársá­nak szerdán elmondta: a szovjet közlés szerint a februárra lekötött, 160 ezer tonna olaj helyett 240 ezer tonna érkezik a távvezetéken Ma­gyarországra. A 80 ezer tonnás többlet elszámolása a későbbiek­ben történik meg. Februári telelottó A Szerencsejáték Rt. tájé­koztató jelentése a február havi telelottó nyeremény- összegeiről: 5 találatos szelvény nem volt. A 7. hétre átvitt juta­lom nettó összege 1 millió forint; 4 találatos szelvé­nyekre 342 236 forintot, a hármasokra 1664 forintot, a kettesekre 49 forintot fizet­nek. A közölt adatok nem véglegesek. (MTI) Lengyel nemzetbiztonsági tanács Varsóban szerdán délután megtartotta alakuló ülését a nemzetbizton­sági tanács. A tanács elnöke Lech Walesa államfő, helyettese Jan Krzysz­tof Bielecki miniszterelnök. Tagja a testületnek Jacek Merkel, az elnöki hivatal államminisztere, Krzysztof Skubiszewski külügy-, Piotr Kolodzi- ejczyk nemzetvédelmi, Henryk Majewski belügy- és Leszek Balcerowicz pénzügyminiszter, valamint Jaroslaw Kaczynski, az elnöki hivatal veze­tője és Krzysztof Zabinski, a minisztertanács hivatalának vezetője. Megnyitóbeszédében Lech Walesa kifejtette, hogy a nemzetbiztonsági tanács célja az állam szuverenitásának, külső és belső biztonságának erősítése. Nem elég az esetleges külső veszélyekkel foglalkozni, hiszen az állam szervezetét belső bajok is megtámadhatják; mint puccskísérletek, a terrorizmus, vagy ökológiai katasztrófák. Külgazdasági stratégiánk 1991-ben (Folytatás az 1. oldalról) Az Alkotmánybíróság teljes ülése Megalakult a munkavállalók bajai érdekképviselete

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom