Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-01 / 27. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1991. február 1. Tejdemonstráció „Még ilyet?!” (Folytatás az 1. oldalról) tucatjával keresték fel az emberek a két helyszínt, s így alig egy óra alatt elfogyott a tej. A központi napközi otthonos óvodába például két nagy kosár- nyi zacskós tejet vitt el két óvónő egy kiskocsival. A szociális,otthon^ ba is nagyobb adagot szállítottak. Török Béla, a Kossuth Tsz mun­kavédelmi vezetője öt zacskóval kért az üzemvezetőtől. Mondta: hamar elfogy, hisz neki három gye­reke van, de nemcsak saját család­jának kért a finom italból, hanem egy munkatársának, s egy idős szomszédjának is. A , Szabadság tére'n gyakran nagy tömeg tolongott a platós Aro körül. Érdekes megjegyzéseket le­hetett itt hallani. t— Bajos mostanában ez a tej­ügy. Ha a termelőket nézzük, ke­veset kapnak érte, ha a fogyasztót, annak meg drága — magyarázta a körülötte'állóknak egy jól öltö­zött, középkorú férfi.- Mennyit fizetek, aranyos­kám? kérdezte egy idős néni, mikor átvette a maga adagját. — Ingyen van — így a válasz. — Az nem lehet! Mennyibe ke­rül? Sokáig győzködték, de még ak­kor sem hitte el, amikor csoszogva elindult hazafelé. Meg is állt né­hány pillanatra, visszafordult, és fejét ingatva csak ennyit mondott: Még ilyet! Kiskunfélegyházán pontban fél mány Tsz mikrobusza, amely rak- kettőkor fékezett a Kiskun Cipő- terében ezer darab literes zacskós gyár előtt a Kunszállási Alkot- tejet hozott. • Mohi Jó­zsefre, La- josmizse ha­tárában, még nem mondott le három tehe­néről. „A kereskedőkre közben rárohad a sajt meg a túró” KISKUNFÉLEGYHÁZA A közeli gyárakból (VSZM, Habselyem Kötöttárugyár, Kis­kun Cipőgyár, kenyérgyár) kitó­dultak a dolgozók, az ipari tanu­lók, s vitték az ingyent tejet, ami mellé egy-égy szórólapot is kap­tak Tóth Zoltántól, az Alkot­mány Tsz főállattenyésztőjétől. A szakember némi kommentárt is fűzött mellé: — Megoldásként nem a teheneket kellene levágni, hanem a tejet piacképessé tenni. Kiszámoltuk, ha kivágnának any- nyi tehenet, amennyit a kormány javasol, akkor 15 ezer ember ma­radna munka nélkül. A munka­nélküli-segélynél sokkal keveseb­be kerülne, ha nagy kedvezmény­nyel adnák a tejet a rászorulók­nak. — Ugyan már! Méghogy ked­vezménnyel!.— legyint egy kopa­szodó úr a tömegben. — A keres­kedőkre rárohad a sajt meg a túró, közben meg újabb áremelés­ről hallani. — A négyezer liter alatti tehe­nészeti telepeket kellene felszá­molni ,— folytatja rendületlenül a főállattenyésztő —, mert az tény­leg nem éri meg. De a jól tejelő, drága pénzen kitenyésztett állo­mányt meg kell becsülni. Még végére sem ért mondandó­jának, máris elfogyott az ezer liter tej. Mindössze 18 perc alatt! A másik helyszínen, az ÉGM előtt kicsit tovább tartott a tejosz­tás. Igaz, ott nem volt olyan nagy a tömeg, de így sem maradt egyet­len zacskóval sem. A városköz­pontban már hiába várták az in­gyen tejet. * Kiskunhalason a közintézmé­nyekbe vitték el a felajánlott tejet. Baján nem szerveztek in- gyentej-osztást, viszont innen, valamint Mélykútról, Tompáról, Nádudvarról és környékéről több .autóbusszal utaztak Budapestre a termelők, hogy részt vegye­nek a Kossuth téri demonstráci­ón. KECSKEMÉT „Jó ez, de szomorú is, hogy ide juto- A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat elé a Tiszaalpári Búzakalász Tsz hozott nyolcszáz liter tejet, déli . egy óra előtt par perccel. A munkába jövő, illetve a műszakot befejező em­berek egy-egy tasak ingyen tejjel le­hettek „gazdagabbak”. Volt, aki töb­bet kért, az unokájára hivatkozva ... A szövetkezet tehenészetének ágazat­vezetője a következőképpen indokol­ta a tejdemonstrációt: Gondjainkra akarjuk felhívni a ügyeimet. Az nem megoldás, hogy az országban százezer tehenet levágja­nak. Nincs a kormánynak koncepci­ója, gazdaságpolitikája. Azt meg le­hetne oldani, hogy két év alatt folya­matosan csökkenjen a tejtermelés és a tehénállomány, de szinte egyik hét­ről a másikra 20 százalékkal lecsök­kenteni a tcnnelést, ez abszur­dum! ... Az irodákban, a környező boltok­ban dolgozók ugyancsak kiszaladtak az ingyentej-osztásra, mondván: egy­szer az életben legalább nem kell érte fizetni. Persze, csak keveseknek jut a „szerencséből”, ugyanis 40 perc sem telt el. s a tej elfogyott... A konzervgyár elé nemzetiszín zászlóval fellobogózva futott be a te­herautó, ugyancsak műszakváltásra időzítették a tejosztást. Egy idős néni, miközben három tasakkal a szatyoijába pakol, a véle­ményét mondja: „Jó ez, jó;de szomo­rúság is, hogy ide jutottunk”. A Kecs­keméti Kossuth Tsz és a Tiszaalpári Tiszatáj Tsz ezer litert oszt szét. Hall­gatóéi az emberek véleményét: „Saj­náljak a teheneseket, azok nagyon so­kat dolgoznak” ... „Örülünk a tejnek, de jobb lenne, ha a boltokban olcsón meg tudnánk venni" ... „Köszönjük az ingyen tejet, a Jézuska fizesse meg’’... Nagy hangon szélit meg egy asz- szony, hogy írjam le a véleményét, íme: „Nem megoldás ez, hogy ingyen adnak egy-két liter tejet. Az kellene, hogy csináljon már valamit a kor­mány! Nem lehetne egyik évről a má­sikra letaszítani mindenkit, paraszto­kat is, munkásokat is a gödörbe!" A Domus Áruház előtt két aSz- szony már egy óra óta ül a pádon, a tejosztásra várva. „Kicsi a nyugdíjam, jól jön az ingyen tej” szabadkozik az idősebbik. Két órára érkeznek a tejes autók. A Kecskeméti Törekvés Tsz és a kistermelők képviseletében Varga László helvéciai magángazda hoz te­jet, összesen 1200 litert. Bodor And­rástól, a Törekvés Tsz ágazatvezető­jétől megtudom, hbgy a Jókai utcába, az öregek napközi otthonába, vala­mint pgy gyermekintézménybe is vit­tek tejet. A helvéciai magángazdától saját helyzetéről érdeklődöm. A kö­vetkezőket mondja: — Tizenhárom tehenet tartok, kö­zülük hat fejős. Egyedenként 6 ezer litert adnak, ami magas hozam, bűn lenne kivágni ezekből akár egyet is. Arról nem is beszélve, hogy minde­gyik többet ér 60 ezer forintnál. A tej­felvásárlási árral a gazdák elégedet­tek. A tejiparnak meg a kereskede­lemnek nem kellene annyit rátenni az árra. Ha olcsóbb lenne a tej a boltok­ban, elfogyna, nem kellene állatkivá­gásokkal foglalkozni... • Mindennap jól jönne a családnak, ha nem is ingyen, de a jelenlegi árnál olcsób­ban, egy-két liter... (Folytatás az 1. oldalról) letvezető-helyettese. — Mi eddig 18,20-ért árultuk a 2,8- as tejet, de február 1-jétől kénytelenek vagyunk árat emelni, mert a tejipar is emel. így abban a kellemetlen hely­zetben vagyunk, hogy amíg mindenki a csökkentésről be­szél, nálunk éppen drágább lesz ez a tej az eddiginél. Nem tudom, hogyan.fogjuk ezt el- , fogadtatni a vásárlóinkkal. — Mennyivel emelik az árat? ■— Azt még nem tudom, majd csak a reggeli szállítás­kor derül ki a számláról. Baján, a Bartók Béla úti tejbár üzletvezetőjétől, Kré- kity Jánosnétól sem hallot­tunk megnyugtató híreket: A tudósításokat írta: Csabai István, (iái Eszter. Magyar Ágnes. Fotók: Gaál Béla, Tóth Sándor. W alter Péter — Ma még (tehát csütörtö­kön) 22 forinttal jött a szám­la, valószínűleg február 1-jé- től érvényes az egyforintos csökkentés. Erről még tulaj­donképpen nem kaptunk a tejipartól értesítést, megérke­zett viszont az az árjegyzék, amely a február 1-jével emel­kedő árakat tartalmazza. Eszerint a trappista sajt ára 220 forintról 280-ra, a tejfölé 18,40-ről 21-re, a félkilós tú­róé 37,50-ről 51 forintra emel­kedik, a 10 dekás vaj 21 forint lesz. Legalábbis nálunk. A Középmagyarországi Tejipari Vállalat kecskeméti tejüzemében Vargáné Takács Ilona kereskedelmi vezető ar­ról tájékoztatott: gyakorlati­lag minden termékük ára emelkedik február 1-jétől, te­hát mától — az energia-, a szállítási és az egyéb költsé­gek emelkedése miatt. A 2,2 • A következmény: Czigler Péter, kunpeszéri gazda, üres, húsz férőhelyes istállója előtt. MIT MOND AZ ÁLLAMTITKÁR? Legyen szabad a piac (Folytatás az I. oldalról) mértékének a maximálását. Ha pedig nincs külön szolgáltatás — hosszabb nyitva tartás, kü­lönleges választék, helyben fo­gyasztás lehetősége —, ott tra­gédiának, de legalábbis indoko­latlannak tartom a magas árrés alkalmazását. Elméletileg ugye a kereslet-kínálat törvénye ér­vényesül majd, ám hiába van két élelmiszerbolt egy települé­sen. Mert, ha kilométer közöt­tük a távolság, az idős, esetleg mozgáskorlátozott emberek számára, már monopóliummal való visszaélésről van szó. Véle­ményem szerint a versenyhiva­talnak meg kellene már kezde­nie a munkáját a kiskereskede­lemben, és az ajánlott fogyasz­tói áraktól kirívóan magas elté­réseket — pékárunál, italféle­ségnél, tésztánál stb. — anyagi­lag büntetni. — S a kereskedelem kikerülé­séről miként vélekedik? — Gazdaságilag teljesen ért­hetetlen dolog volt, hogy tanyá­ról, faluról elvitték a tejet a vá­rosba, azután zacskóban visz- szafuvarozták. A nagyüzemek állat-egészségügyi helyzete ren­dezett, ha pedig a termelő ház­nál kezd árusítani, megoldott, hogy az állatorvos 30 napon belül ellenőrzést végezzen, a kö­telező védőoltást beadja. Én a kereskedelem kikerülését, a magas árrések miatt, teljesen érthető termelői és fogyasztói lépésnek tartom. Sőt, követen­dőnek is vélem. Akkor ugyanis, amikor társadalmunk egésze, á politikai tényezők mindegyike az állami direkt beavatkozás, az irányítás, a kötött ár helyett a szabad piac mindenható, mindent szabályozó szerepét hirdeti, akkor ebbe ez automa­tikusan beletartozik. Magya­rán: kell hogy az üzleteknél is érvényesüljön a szabad piac törvénye, nem szabad őket saj­nálni, ha csődbe mennek, csőd­be mennek. Az a kezdethez tar­tozik, hogy most még kulturá- latlanabb körülmények között történik az értékesítés. Egyéb­ként a mostani magyar tejfeles­leg levezetésének óriási eszköze lett volna a déli szomszédaink és az osztrákok által kedvelt ke­mény sajtok — trappista, Pan­nónia — turistakivitelének en­gedélyezése. Ez ügyben minden «érintett minisztériumnak írtam és javasoltam, hogy legalább 30, de akár 60 napra is oldják föl a kiviteli tilalmat. — A kereskedelmi és ipari mi­nisztérium terveibe beleillik a decentralizáció? Tehát, például, a kismészárszékek, a helyi tej- csarnokok? — Én nagyon bízom benne, hogy a sorozatosan nyíló vidéki kis szakboltok az előírásokat betartva valóban a nyugati sza­bad piaci viszonyokat fogják bemutatni, megoldják az ellá­tást. Annál is inkább, mert most már alanyi jogon, erre mindenkinek megvan a lehető­sége. Egyelőre az üzletek vitelé­hez a szakképesítést keményen betartjuk. A minisztériumnak az Országos Piacfelügyelőségen keresztül ván szerepe. Ennek a feladata, hogy a versenyhivatal alá tartozva, a tisztességtelen piaci magatartásról, a gazdasá­gi tevékenységről szállítsa az alapinformációkat, tárja föl a tényeket. Én nagyon remélem, hogy á versenyhivatal — mely végre egy hónapja fölállt — el is indul, mert teendője bőven van. Bencze Andrea százalék zsírtartalmú tej aján­lott (vagyis a kereskedelem­nek nem kell feltétlenül elfo­gadnia) fogyasztói ára 50 fo­rint, a poharas tejfölé 20,50, a 10 dekás vaj 21,50, a trappista sajté 285 forint. — Valószínűleg elfogadják a boltokban az ajánlott fo­gyasztói árakat — mondta a kereskedelmi vezető , mert nem lesz idő a nagyker-árakat szorozgatni, talán majd ké­sőbb. A 2,8-as tej nagykeres­kedelmi ára 19,13 fillér, ez 22 forintos fogyasztói árat je­lent. Amíg nem jelenik meg hivatalosan a Magyar Köz­lönyben, hogy a maximált fo­gyasztói ár csökken, addig nem tudjuk, mit csináljunk az egy forinttal. — Vagyis előfordulhat, hogy a vásárló pénteken be­megy a boltba, és szembetalál­kozik a 22 forintos tejjel, ami, például, itt Kecskeméten eddig 18,20 volt? — Sajnos, előfordulhat. Legkorábban szombaton jelenhet meg az a Magyar Közlöny, amelyben ki lehet hirdetni a 2,8 százalékos zsír- tartalmú tej egy forinttal csökkentett, 21 forintos maxi­mált árát — közölték az MTI érdeklődésére a közlöny szer­kesztőbizottságában. A tej hatósági áras termék, ezért az árváltozást meg kell jelentetni a Magyar Köztársaság hiva­talos lapjában. A Földművelésügyi Mi­nisztériumban ugyanakkor arra hívták fel a figyelmet, hogy a tej nem központi, ha­nem maximált áras termék, így a kereskedőknek nem kell megvárniuk a közlöny megje­lenését, saját hatáskörükben már előbb is csökkenthetik a 2,8-as tej fogyasztói árát. Árak

Next

/
Oldalképek
Tartalom