Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-01 / 27. szám

/ 1991. február 1. • PETŐFI NÉPE 9 3 Peugeot van üzlet nincs... (Folytatás az 1. oldalról) esetre semmiféle felhatalma­zást nem kapott erre. Az igaz­gató és a dolgozók között szin­te semmilyen kapcsolat nincs. A munkástanács elnökét jogel­lenesen elbocsátották, nem lép­het a gyár területére, kivéve, ha szakszervezeti ügyben jön, de azt is előre be kell jelentenie az igazgatónak. Az a baj, hogy mi magunk sem tudunk egysége­sen fellépni, mert az emberek félnek. Bárki, bármikor meg­kaphatja a levélkét: értesítjük, hogy egy hónap múlva munka- viszonyát felmondjuk. Indok­lás semmi, mehet az utcára. Ki mer ilyen helyzetben szólni? Z. L. géplakatos: — A szakszervezeti titkár szerint a fejlesztőcsoport nem termeli ki a pénzt, vagyis a saját bérét. Hogyan termelje ki, ha nincs munka? Kinek kell mun­kát, piacot, üzletet szerezni? Ha valaki elolvassa azt a cik­ket, amiben a saját érdekképvi­selőnk így nyilatkozik, nyilván azt fogja gondolni: micsoda lé- hütő banda, hiába is keresnek munkát az ilyenek. Pedig eb­ben a műhelyben, éppen mert fejlesztéssel foglalkoztunk, a jobb szakmunkásokat szedték össze. Kovács József műszerész: Nem fejlesztettünk? Ilyen alapon az igazgatónak is fel le­hetne mondani! Nézzen körül ebben a műhelyben, nézze meg ezeket a gépeket: a vezetőség talán fejlesztett? Azt mondja ne­kem az igazgató, vegyem ki bér­be a műhelyt, csináljak kft.-t, elkeríti nekem a sarkot. Most csináljunk kft.-t? Tavaly, ami­kor magunk szereztünk bér­munkát, dolgoztunk, azt mondták: hogy képzeljük ezt, szó sem lehet róla! Magyaror­szágon most az a szokás: az ilyen tönkremenő régi vállala­tok vezetői egyre-másra koren­gedménnyel nyugdíjba men­nek. Csak ezt kell valahogy ki- bekkelni Rudasi úrnak, aztán utána a vízözön. Nekünk meg kitalálták a profitcentert, ami­nek az egyhavi mérlege alapján megállapították, hogy nem va­gyunk jók semmire. Brumár János műhelyvezető: — Vannak itt. olyan embe­rek, akik 28 éve dolgoznak a gyárban, őket is szívfájdalom nélkül elküldték. Az osztályve­zetőket leminősítették, min­denki eggyel lejjebb csúszott, aki pedig legalul van, az most jó nagyot esett. Tudja, olyan ez az egész konstrukció, mint a mamut. Elérkezett az idő, hogy kipusztuljon. Az ilyen állami nagyvállalat nem tud megvál­tozni, még mindig a régi felépí­tés, munkamódszer alapján próbál működni. Sokan van­nak, akik már idegileg nem bír­ták, a leépítés itt már tavaly megkezdődött. De az egész át­szervezés célját nem lehet látni, nincs koncepció, aminek meg kellene felelni. A kapacitás húsz százaléka van lekötve, be­vezették a négynapos munka­hetet, íimi durván 20 százalé­kos csökkenést jelent munka­bérben. Bár ez engem már nem érint, mert azt mondtam: én inkább most rögtön elmegyek. M. I. géplakatos: — Sértő, hogy azt írták az előző cikkben: alig van az elbo­csátottak között fizikai dolgo­zó, pedig jó része az. A mi mű­helyünkben tizenöt emberből négy maradt, közöttük két ro­mániai áttelepült, akik másfél éve vannak itt. Elmúltam öt­venéves, hat és fél évet húztam le itt, mit gondok hol tudok én még elhelyezkedni? Cz. J, géplakatos: — Nekem azt ajánlották, hogy maradjak, de inkább el­megyek. Látjuk mi, hogy nincs jövője ennek a vállalatnak. A termékszerkezet-váltás elma­radt, szerintem a masszíro^ógé- pet, meg az eladhatatlan üze­netrögzítőt nem lehet annak te­kinteni. A vállalatnak kényel­mesebb volt dekkolni tavaly a szovjet piacon, ahol most nem tudnak üzletet kötni, mint más piacokat felkutatni. Szerintem lesznek itt még, akiket elkülde­nek, mert ha nincs megrende­lés, mit gyártsanak? K. A. lakatos: — Mindig arra hivatkoznak ennél a cégnél, hogy nincs pénz, a gyár egyik vezetőjének mégis volt képe fölvenni a térítésmen­tes vállalati támogatást a laká­sa felújítására. Vannak itt visz- szás dolgok, sorolhatnám reg­gelig. Például, hogy a volt párt­titkár még visszajár tanácsadó­ként dolgozni, a kétdiplomás mérnököt meg elküldték. Mi­ért? Javasoltuk, hogy inkább a bedolgozókat építsék le, s vé­geztessék el a rtiunkát azokkal, akiknek most útilaput kötöttek a talpára. Csak hümmögtek, hogy lehet, lehet, azután még­sem történt semmi. Egy húsz- százalékos kapacitással műkö­dő vállalatnak minek kell négy igazgató? A vagyonkezelő köz­ponttól Rudasi úr, az ügyveze­tő kapott egy Peugeot-t, elvég­re nem járhat Zsigulival üzletet kötni. Peugeot van, üzlet nincs. De, ugyebár, csak a melós az, aki nem termeli meg ú munka­bérét. Tudja, évekkel ezelőtt megjelent a maguk újságjában egy cikk, hogy a BRG családias vállalat. Hát ez igaz. A rokon­ság — sógorok, feleségek, uno- kaöccsök — most kipasszíroz­tak mindenkit, aki valaha is szólni mert. Magyar Ágnes LOTTÓSZÁMOK A Szerencsejáték Rt. tájékoztatása szerint az 5. heti lottónyerő­számok a következők: 19, 31, 49, 74, 81. A tárgynyeremény-sorsoláson a 3. játékhét szelvényei vesznek részt. (MTI) Az Állami Számvevőszék több szervezet vagyonelszámolását nem fogadta el TÁJÉKOZTATÓ A KORMÁNYÜLÉSRŐL SZTOJKA KATI ÚJBÓL HALLAT MAGÁRÓL Levél a kalocsai . i önkormányzatnak A' kormány csütörtöki ülésén a többi között foglalkozott a tejtermelők tiltakozó akciójával, döntött az 50 mil­lió márkás német szénsegély felhaszná­lásáról, a bányászokat megillető társa­dalombiztosítási kedvezményekről, va­lamint a korábbi rendszerhez kötődő társadalmi szervezetek vagyonelszámol­tatásával kapcsolatos intézkedésről. László Balázs kormányszóvivő a te­levízió, a rádió és az MTI képviselőit tájékoztatva elmondotta, hogy csütör­tökön, a Parlament előtt felvonuló til­takozó tejtermelők képviselői három petíciót nyújtottak át Gergátz Elemér földművelésügyi miniszternek. A kö­vetelések lényegében már elavultak, hi­szen a miniszter szerdán beszámolt az ez ügyben hozott kormányzati intézke­désekről. A tüntetők-ezzel egyet is ér­tettek, csupán azt igényelték, hogy rö­vid időn belül részletesebb egyeztetésre kerüljön sor. Ebben létrejött a megálla­podás, az egyeztetést a következő na­pokban megtartják. Januárban a német és a magyar kor­mány között létrejött megállapodás alapján hazánk 50 millió márka segélyt kap, amelyet a szénimport bővítésére fordítanak. A segélyből 350 ezer tonna szén ér­kezik hamarosan az országba, amely­nek 10 százaléka kiváló minőségű feke­te kőszén lesz, de vásárolnak hagyomá­nyos kőszenet, illetve barnaszenet is. Mivel jelenleg igen magasak a szén­árak a külpiacokon, így a segélyből megvásárolt energiahordozó hazai ára is lényegesen borsosabb lenne, mint az egyébként Magyarországon kapható más szeneké. Ezért a kormány úgy ha­tározott, hogy elengedi a szénimportot terhelő vámot, illetve egyéb illetékeket, sőt ezenfelül bizonyos összegekkel is támogatja a fogyasztói árat. így a se­gélyből importált szén a fűtőértéket fi­gyelembe véve hasonló árkategóriába fog tartozni, mint a Magyarországon árusított, mázsánként 50Q forintba ke­rülő, Lengyelországból importált kő­szén. Az értékesítésből befolyó árbevé­telt vállalkozási alapba gyűjtik össze, és ebből energiaracionalizálást szolgáló fejlesztéseket kívánnak finanszírozni. Eredetileg úgy kalkuláltak, hogy az alapba mintegy 2,5 milliárd forint ke­rül, ám a szén támogatása miatt ez az összeg kisebb lesz, csupán 2 milliárd forint. (Lapunk negyedik oldalán Nincs szén a Tüzép-telepeken címmel írunk a megyei szénhelyzetről.) A kormány döntött a bányászokat megillető társadalombiztosítási ked­vezményekről is. Majd a testület foglalkozott az el­múlt rendszerhez kötődő társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásával. Az érintett szervezeteknek január 31- éig kellett számot adniuk vagyonuk sorsáról. Az Állami Számvevőszék azonban több szervezet elszámolását elfogadhatatlannak tartotta. Ezért a kormány ez ügyben új törvényjavasla­tot készít, amelyben arra kötelezi a szervezeteket, hogy a hiányzó adatokat pótolják a vagyonelszámolásban. Ad­dig is megvonják költségvetési támoga­tásukat, s azt a kedvezményt, hogy az ingatlanok- használati jogát ingyenesen élvezhetik. A törvény természetesen akkor lép életbe, amikor azt a parla­ment elfogadja. Megvitatta a kormány a pénzügymi­niszter előterjesztésében az egzisztencia­hitelről szóló rendeletet is. A testület megbízta a gazdasági kabinetet, hogy pontosítsa a rendelet szövegét. A kabi­net már pénteken ülést "tart, így várható­an kisebb pontosítás után a privatizáció felgyorsítását szolgáló egzisztenciahitel­ből már a következő hetekben megkezd­hetik a kölcsönök folyósítását. Nemrégiben levelet kapott a kalocsai önkormányzat a helyi Phralipe Független Cigányszer­vezettől, melynek aláírója Sztoj- ka Katalin ügyvezető titkár. A szervezet, illetve a levél szerző­je több oldalon ecseteli azokat a körülményeket, melyek között jelenleg a kalocsai cigányság él. Bár állásfoglalásnak es javaslat­nak tüntetik föl az írás tartalmát, inkább követelésnek tűnik. Eb­ben sincs semmi különös, hiszen a kisebbségnek joga van követel­ni, hogy a barakk-épületet azon­nal számolják föl, javitsanak a lakásviszonyokon, oldják meg a vízellátást, csatornázást, keres­kedelmi ellátást, közlekedést stb. A levél egyébként érinti a cigány­ság oktatási, művelődési elvárá­sait is. Ami az önkormányzatnak is feltűnt: egy különös bekezdés. Ez pedig szó szerint így szól: „Ha az önkormányzat képtelen kellő hatásfokkal kezelni a szociális és etnikai kisebbségi problémákat, akkor szembe kell néznie azzal, hogy ennek elmélyülő válsága a lehető legszélsőségesebb, akár az alkotmányban sem rögzített, il­letve ott tilalmazott eljárásokhoz folyamodnak.” Mivel a fent idézett mondat félreérthető, s még rosszindulat sem kell hozzá, hogy alkotmány- ellenesnek lehessen minősíteni, a kalocsai önkormányzaton bi­zony törték a fejüket a jogi szak­emberek: mitévők is legyenek. Ám mielőtt a végső döntést ki­mondták volna, maga a Phralipe volt segítségükre, mert az idézett passzust visszavonták, helyébe sokkal mérsékeltebb fogalmaz­vány került. Most már csak any- nyit jegyeznek meg, hogy az em­lített körülmények „akár alkot­mányba ütköző cselekedetekben is megnyilvánulhatnak.” Min­den jó, ha vége jó, gondolhat­nánk, így már sokkal béküléke- nyebb a hangnem. Az önkor­mányzat éppen most készül a vá­laszadásra. Bíró Zoltán képvise­lőt, a népjóléti bizottság elnökét arról kérdeztük, milyen állásfog­lalás várható a képviselő-testü­lettől?, — Úgy vélem, az önkormány­zat soha nem vitatta a cigányság jogait. Az operatív bizottságot azonban néhány dolog zavarja. A szervezet, illetve a levélíró megfeledkezett arról, hogy ta­valy november 10-én képviselő- testületünk megalakított egy ad hoc bizottságot, mely a cigány­sággal foglalkozik. Tartottunk több ülést, ahova meghívtunk ci­gányokat is, akik javaslatot tet­tek, hogy tartsunk egy cigány­gyűlést. Ez meg is történt decem­ber elsején. Erről elfelejtkezik ez a fogalmazvány. Gondolom, nem véletlen, hiszen, vélemé- nyem szerint, ez a levél nem is Kalocsán fogalmazódott meg. Általánosságokat tartalmaz. — Természetesen egyetértünk azzal, hogy az önkormányzat­ban vegyenek részt arányuknak megfelelően. Szervezetük külön­ben negyven szavazatot kapott a választásokon. Amikor a ci- gánygyülésen ötfős bizottság alakult a helyiekből, a Phralipe képviselői elzárkóztak, hogy részt vegyenek ebben a bizott­ságban. Csak hosszú rábeszélés után volt hajlandó a Phralipe egyik tagja csatlakozni. — Egy kellemetlen szépséghi­bája is van ennek a levélnek. Amellett, hogy rengeteg jogot fo­galmazóiak meg, ez a szervezet nemhogy egyetlen kötelességét is rögzítené, de azt sem íiják meg, miben óhajtanak segíteni az ön- kormányzatnak. Vagy a cigány­bizottság működésében, hogy a cigányság sorsa jobbra fordul­jon. Ei} nem fogom javasolni, hogy a képviselő-testület vála­szában említsen kötelességet is, de arra mindenképpen felhívjuk a figyelmet, hogy a szervezet mi­nimális együttműködést tanúsít­son akár az önkormányzat, akár a cigánybizottság felé. Ne csak a kontrás Szerepét erősítse, mert akkor nem sokat tud mozdítani a cigányság helyzetének javításá­ért. Zs. K. I. Újabb hitelekről tárgyalunk — A legfejlettebb 24 ország vár­hatóan 500 millió dollár értékű hi­telt folyósít hazánknak. A hitel fel­tételeiről a közeljövőben kezdőd­nek meg a tárgyalások — tájékoz­tatta az MTI-t Hárshegyi Frigyes, a Magyar Nemzeti Bank elnök- helyettese. Hárshegyi Frigyes a napokban — Martonyi Jánossal, ,a Nemzet­közi Gazdasági Kapcsolatok Mi­nisztériumának államtitkárával együtt — erről folytatott megbe­széléseket Brüsszelben. A tárgya­lások során megállapodtak a Kö­zös Piac által Magyarországnak három évre megítélt 870 millió ECU értékű hitel második részleté­nek, 260 millió ECU-nak a folyósí­tásáról. A kölcsönhöz hazánk va­lószínűleg február második felében juthat hozzá. A hitelezést úgy bo­nyolítják le, hogy a Közös Piac saját nevében kötvényt bocsát ki a magánpénzpiacon, s az így befolyó összeget azonos feltételekkel utalja át Magyarországnak. Hazánk emellett 700 millió dol­láros újabb hitelre is igényt jelen­tett be, ebből a 24-ek csoportja — az IMF javaslata alapján 50Q millió dollárt tartott reális­nak. Hazánk gazdasági helyzetét úgy ítélték meg, hogy a vártnál gyorsabb az alkalmazkodás a ked­vezőtlen külgazdasági változások­hoz, az olajár-emelkedés teremtet­te körülményekhez. így a prog­nosztizált veszteségek kisebbek lesznek. Ez a hitelfelvétel egyéb­ként része az IMF-fel egyeztetett. 1991-re elkészített hitelfelvételi programnak.. A kölcsönre azért lenne szükség, hogy Magyarország növelhesse devizatartalékait. Ez a feltétele a forintkonvertibilitás kiterjesztésé­nek, a tervezett bankközi devizapi­ac létrehozásának. Azért is szüksé­ges a tartalékok növelése, mert ja­nuár 1-jétől a kelet-európai keres­kedelem is dollárban bonyolódik, így nagyobb technikai tartalékra van szükség a befolyó pénzek és az esedékes fizetések közötti idősza­kok áthidalására. A megbeszélések a 24-ek újabb kölcsönéről az IMF javaslata alap­ján kezdődtek. Amennyiben létre­jön a megállapodás, a hitel felét, 250 millió dollárt a közös piaci országok, másik felét pedig a kö­zösségen kívüli 12 ország folyósítja hazánknak. (MTI) SZABADSZÁLLÁS^FOGORVOS^ SIKERE^ Nem gyógyszer, de gyógyító szer Sokan nyughatatlan embernek isrtierik dr. Vidéki Mihály szabad- szállási fogorvost, aki 1967-ben kezdte pályafutását. Több települé­sen is dolgozott, s a helyi hatalom­mal támadt konfliktusai miatt köl­tözött mindig tovább, míg 1983- ban — úgy tűnik, tartósan — meg­telepedett Szabadszálláson. A ván­dorlás azonban nem akadályozta meg, hogy kutasson. 1970 táján kezdte tanulmányozni a népi gyógymódokat, s végül számos kí­sérlet eredményeként jutott el odá­ig, hogy immár a közforgalomban is kaphatók az általa kifejlesztett, s a fővárosi gyógyszertári központ által gyártott gyógyhatású szerek: Chelident gyógyfogkrém és szájvíz. Eredményével nemrégiban kiérde­melte egy szakmai pályázaton a Bán Zoltán-alapítvány első díját is. A szabadszállási fogorvos nép­rajzi adatokra támaszkodva pró­bált valamilyen gyógyító szert kifej­leszteni a fogínyvérzés megszünte­tésére. Egy forrás szerint hajdan Győr megyében főztek ilyen célból teát, a vérehulló fecskefü felhaszná­lásával. Vidéki doktor is vásárolt ebből az alapanyagból, s miután megszerezte a felügyeleti szerv en­gedélyét s megkapta a betegek hoz­zájárulását, megkezdődhetett a kí­sérlet. Különböző összetételben fő­zött ízesített teát a fecskefüből, s alkalmazásának már első ízben is kedvező hatása volt. Egy hét alatt megszüntette az ínyvérzést, a duz­zanatot. A hatóanyag mennyiségé­nek változtatásával ez az idő három napra csökkent. Ez különösen ak­kor fontos, ha hozzátesszük, hogy más szerekkel egy-kél hétig is eltart a kezelés, s az új .szer ráadásul ösz- szetett hatású. Egyrészt szinte le­mossa, leoldja a fogakról a lepedő­ket: baktériumot, vírust, gombát, s közben nem sérti még a fogzomán­cot. ugyanis az ismét a lcpedékkép- ződésnek kedvezne. Másrészt vélhetően érszükítő hatása révén —- csillapítja a fájdalmat, mintegy kipumpálja a pangó vért. A kísérleti szakasz 1987-ig tar­tott, de addig egyetlen cég sem akarta felkarolni az ügyet, mond­ván: az a bizonyos gyógynövény mérgező. Ez. persze, igaz általában más szerekre is, ha nem megfelelő dózisokban adagolják. Végül is 1987-ben a fővárosi gyógyszertári központ felvállalta az ügy mene­dzselését — ekkor már szabadalmi oltalom védte a szert —, s megkez­dődhetett a gyógyfogkrém kísérleti gyártása. Ami hivatalosan parame- dicina, vagyis gyógyszert helyettesí­tő készítmény, ami nyolcféle, ter­mészetes eredetű hatóanyagot tar­talma?. 1988-tól szájvíz formájában is előállítják, s a tavalyi esztendő volt a nagy ugrás éve, mivel a szerek immár a közforgalomban is kapha­tók. A Chelident sikere további kuta­tásokra ösztönözte dr. Vidéki Mi­hályt. aki most újabb gyógyhatású szer kifejlesztésén munkálkodik. Ez általánosabb hatású, s a fogászaton kívül a gyógyítás más területein is használható. De az alkalmazásig %nint a szakember immár szemé­lyes tapasztalatból is tudja még hosszú idő és nem kevés pénz is szükséges. ... . Vaczi tarn as NAPKÖZBEN Kié az utca? „Hajléktalan” közterületek, sen­kiföldjei. Nem tartoznak senkihez és semmihez. Hontalanok. Ami az elhanyagolt yagy lecsúszott ember arcán a koszos szőrzet, hajában a zsír és a korpa, testén meg ruháza­tán a ránc és a gyűrődés, cipőjén a sárdarab: ezekhez hasonlóak sok helyütt a tisztítatlan utcák és terek piszokjai. Négy éve elhúzódó házépítéssel, magánterületnek kisajátított jár­dán sóder- és homoktorlaszok. A gyermekkocsit toló anyuka ki­kerüli, de közben riadtan néz szét. Az autók el ne sodorják addig! Több hónapos sár- és levélréteg egy utcasarkon. Narancs- és ba­nánhéj, celofánzacskók, tyúktoll, cigarettás- és gyufásdobozok, pa­pír zsebkendők, buszjegyek és üvegkupakok. Terjed a piszok, a hulladék, mint valami vírus, úton- útfélen, bokorban és bokor körül. Nézzenek csak szét, időnként, a kecskeméti Széchenyi téri buszál­lomáson vagy a Budai utcában! Akár egy istállóban. A múlt héten egy falusi, rok­kantnyugdíjas asszony házába lá­togattam el. Özvegy, egyedül él, \ közel a 60. évhez. Lábát és karját többször operálták, előrehaladott csontbetegsége miatt. A járás is ne­hezére esik. Mégis olyan rend és tisztaság veszi körül, mintha bejá­rónőt tartana, és nfem 4600 forint­ból élne havonta. Fiatalkorától így szokta meg, hogy nem tűri a pisz­kot. Nem csak a kanalak, a villák és a kések sorakoznak mosogatás után, szépen eltörölve az asztalfiók evőeszköztartójában. Az udvar is •' mindennap tisztára seperve. A ge­reblye, a seprű, a lapát és a vasvilla mindig azonos helyen, a kamrá­ban. A tyúkok után is takarít, ami­kor azok „görbét rajzoltak” az ud­varra. Magán- és közterületek ekkora ellentéte! Mert hát az utca és a • járda, bárhogyan is veszem, a rendszerváltással nem lett a pol­gármesteré vagy a jegyzőé. A város vagy a község „nevén” vannak. A miénk. Ahogyan a rokkantnyug­díjas Irma néni háza és udvara meg az övé. Meg is látszik! K —1 i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom