Petőfi Népe, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-12 / 10. szám

4 © PETŐFI'NÉPE © 1991. január 12. ADDIG IS, AMÍG NINCS EGYÉRTELMŰ JOGSZABÁLY____________ Az nyer, aki mer az osztozkodásban ? Lajosmizsén is szétdobták a „babaruhát” Kettévált a Lajosmizsei Népfront Tsz: ipari ágazatából december ele­jén megalakították a Nóvusz '90 Fém- és Cipőipari Szövetkezetét. Mint a válások általában, ez is sok veszekedéssel járt, a vagyonmeg­osztásban nem is tudtak közös neve­zőre jutni. Akik válni akartak — az ipari ágazat dolgozói — azzal vá­dolják a másik felet, hogy nem ad­tak ki mindent, nevezetesen a háztá­jit is, ami pedig szerintük tagsági jogon jár nekik. A tsz-ben maradók azzal védekeznek: nekik betevő fa­latra kell a föld, az elmenőknek vi­szont nem termelőeszközük. így is ők, az alaptevékenységet folytatók ennek a válásnak a vesztesei. Az ipari üzem a tsz teremtménye Véget nem érő vitát lehetne foly­tatni arról, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek miért nem tudnak a mezőgazdaságból megélni. Az egyik vélemény szerint azért, mert rossz hatékonysággal dolgoznak (közös munka), a másik szerint meg azért, mert az agrárolló túl nagy darabot kanyarít ki megter­melt javaikból. Lehet, hogy a két állítás együtt igaz, de bármi legyen is a valódi ok, tény, hogy a szövet­kezetek többsége már régóta rá­kényszerült az ipari tevékenységre. Ehhez annak idején „fentről” biz­tatást és némi segítséget is kaptak. A nyolcvanas évek elején például a kedvezőtlen termőhelyi adottságú szövetkezetek ipari üzem létesíté­sére, fejlesztésére olyan hitelt kér­hettek, amit az ipari termelés adó­jából törleszthették. Más kérdés, hogy sokak szerint az ilyen és ha­sonló „kedvezményekkel” a mél­tánytalanul sok elvonásnak is csak egy kis részét törlesztette vissza az állam. S ehhez még annyi hozzákí­vánkozik: ezt sem ajándékba kap­ták a szövetkezetek. Az ilyen pénz­ből létesült üzemek, ingatlanok ál­lami vagyonként működnek a szö­vetkezetben. A kedvezőtlen termőhelyi adott­ságú Népfront Tsz-t is gazdasági körülményei késztették arra, hogy létrehozza hidroglóbusz- és cipő­ipari üzemét. Minden termelőszö­vetkezetben feszültségforrást jelent a különböző részlegek központi irányítása, a bevétel újraelosztása. Különösen ha — mint a tsz-ekben — tudván tudott, hogy az egyik ágazat (az ipari) azért „van”, hogy a másik (a mezőgazdasági) létez­hessen. A Népfront Tsz-ben nem tudták ezeket a feszültségeket leve­zetni, az ellentétek túlságosan kié­leződtek, ami a jelenlegi társadal­mi légkörben törvényszerűen ered­ményezte az önállósulási törek­vést. S mert jogilag már ez is lehet­séges, végül is váláshoz vezetett. A harmadik közgyűlés megszavazta Czira György, a tsz január elsejé­től lemondott elnöke mondja: — A módosított tsz-törvény ad arra lehetőséget, hogy ha legalább 15 ember ki akar válni, megtehes­se: amennyiben a visszamaradókat nem akadályozzák működésük­ben. Esetünkben éppen erről van szó: a visszamaradok lába alól húzta ki a talajt a válás és a vele együtt elfogadott vagyonmegosz­tás, amit már csak azért is jogta­lannak tartok. — Miért mentek bele? — Szövetkezetünk ipari ágaza­tának dolgozói már régóta szer­vezkedtek, beszélgették egymás között, hogy jobb lenne nekik ön­állóan. A szeptember eleji munka­helyi közösségi értekezletükre meghívták a tsz vezetőit is. Ebből az alkalomból jelentették be kivá­lási szándékukat, s kérték a vezető­ségi ülés, illetve a soron kívüli köz­gyűlés összehívását. A munkahelyi közösségi értekezleten elmondtam, hogy megakadályozni nem tudom ugyan a kiválást, de nem értek vele egyet, a rendezetlen jogi körülmé­nyek, bizonytalanságok miatt pe­dig időszerűnek sem tartom. Az első közgyűlés megtagadta a kivá­lást, a második is. A harmadik megszavazta. — Történt valami időközben ? — Azt én nem tudom. Arról vi­szont az alapszabályunk rendelke­zik, hogy ha a tagoknak legalább tíz százaléka kéri, össze kell hívni a közgyűlést. Miután a visszama­radok elengedték a 116 kiválni akaró tagot és 102 alkalmazottat, megszavaztak nekik 48,5 millió fo­rint értékű vagyonrészt. Ez magá­ban foglalja az ipari ágazat kerí­tésen belüli építményeit, for­góeszköz-állományát, ezenkívül mintegy 10 millió forintértékű tar­tós kintlevőségét, középlejáratú hi­telállományát. Emellett 95,3 hek­tár háztájit kértek még, majd to­vábbi 35 hektárt. A földigénylés miatt ismét nagy vita kerekedett, a közgyűlés végül nem is szavazta meg a kiadását. A vagyonmegosz­tás ellen én végig tiltakoztam, jog­talannak tartom, a józan ésszel és az igazságérzetemmel is ellent­mondónak. Az utóbbi tíz évben az ipari ágazatot fejlesztettük, ez adta pénzügyi stabilitásunkat, ez volt a tsz legértékesebb része. — Ezért mondott le? — Azért mondtam le, mert meg­győződésem, hogy most, amikor a politikai csatározások és a zűrza­varos jogi szabályozások miatt semmi sem biztos, most, amikor a demokrácia helyett káosz van Ma­gyarországon, felelőtlenség felelős­séggel járó munkakört vállalni. A minisztérium sem tudott válaszolni Szabó Imre korábban az ipari ágazat vezetője volt, jelenleg a Nó­vusz ’90 szövetkezet elnöke. — Úgy éltünk mi együtt, mint a monarchiában Ausztria és Magyarország — mondja —, csak a bevételünk volt közös. A tsz ve­zetői határoztak meg mindent: a termelési tervünket, a költségein­ket, a jövedelmünket. Kötelessége­ink egyre növekedtek, a bérünk viszont alig, (de nagyobb mérték­ben, mint a többi ágazatban, ak­kor is, amikor az ipari üzemek nye­resége csökkent, A. M.). Ugyanak­kor hiába dolgoztunk mind többet és többet, hiába hoztuk a nyeresé­get, az idén veszteséggel zárt a tsz. Elég volt. — Vagyonmegosztási követelé­seiket mire alapozták ? — Még a Földművelésügyi Mi­nisztériumban sem tudtak minden­re válaszolni ezzel kapcsolatban, de azt tanácsolták, keressünk fel olyan szövetkezeteket, ahol már túl vannak a váláson, osztozkodá­son. Úgy csináltunk mindent, aho­gyan mások. A tsz vezetői nagyon szeretik hangoztatni, hogy az ipari üzem a téeszé — volt —, holott ez nem egészen így van. Ugyanis a Népfront Tsz ipari üzemeiben az épületek részben a benne dolgozók társadalmi munkájával épültek. Emlékszem, még az udvart is mi betonoztuk le. A termelési adóból törlesztett hitelből létrehozott in­gatlanok állami tulajdonú szövet­kezeti vagyonnak számítanak: azt illeti, aki működteti azokat. A mi esetünkben 14 millió forint értékű ingatlanról van szó. Továbbá: az összes szövetkezeti vagyonból, a vagyonrészjegyek arányában 34,5 millió forint illeti meg az ipari ága­zat dolgozóit. Mindezek alapján kértük a 20,5 millió forint értékű állóeszköz-állományt — épületek, gépek stb. —, a 18 millió forint értékű anyagkészletet. Ugyanak­kor a tízmillió forint értékű kintle­vőség is bennünket illet vagy ter­hel: lehet, hogy éppen ez nyom a padlóra bennünket. A földet ala­nyi jogon kértük ... — Tudomásom szerint a mező­­gazdasági termelőszövetkezet tag­jait illeti háztáji. Önök már egy ipa­ri szövetkezet tagjai. — Mi nem ebből, hanem abból indultunk ki: az, hogy a felosztha­tó vagyonrésznek a 22 százaléka illeti az ipari ágazat dolgozóit, a közös tulajdonú földre is vonatko­zik. Eszerint 506 hektár járna ne­künk. Mi azonban azt mondtuk, az alaptevékenységben dolgozók­nak a föld termelőeszközük: mi megelégszünk a fejenként egy holddal is. Ekkora egy háztáji. Ez összesen 136 hektár lenne. Ebből azonban 40 hektár olyan távoli táblában van, hogy annak művelé­sét senki sem vállalná, ezért nem kértük. De még a maradék 96 hek­tárt sem szavazta meg nekünk a közgyűlés. — Belenyugodtak? — Természetesen nem. Lehet, hogy pert indítunk . .. A lehetőségek egyoldalú meglovaglása ? Jelenleg minden eddiginél bi­zonytalanabb a tsz-ek helyzete. Nemcsak azért, mert a társadalmi­politikai változások szétzilálják — már eddig is szétzilálták — á szövetkezeteket, hanem azért is, mert a mezőgazdasági termelés — jórészt az értékesítési nehézsé­gek miatt — a mélyponton van. A túlélő gazdaságokat, illetve ma­radványaikat alighanem ipari ága­zatuk fogja átmenteni a jobb idők­be. Ennek tudatában érthetetlen, miért szavaztak a Népfront Tsz alaptevékenységében dolgozók a válás mellett —, mondhatni, ön­maguk ellen. S miért engedtek a vagyoni követeléseknek —, hiszen a földet kivéve odaadtak mindent, amit a másik fél igényelt. Nem is tehettek másként — mondják erre a kiválók —, hiszen meggyőződé­sük, hogy erkölcsileg, jogilag nekik van igazuk. De hát ez az, ami egy­általán nem biztos. Lehet, hogy pár év múlva a mostani joghéza­gok miatt pereskedik majd egy­mással a két szövetkezet? Ha a tsz még létezni fog egyálta­lán. Mi a véleménye a történtekről dr. Ivicz Vilmosnak, a Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetség — a szövetkezetek érdekképviseleti szervezete — titkárának? — Tiszteletben tartom a tör­vényt és az emberek törekvéseit — mondja —, de a lajosmizsei ki­válással sem morális szempontból, sem a realitásokat mérlegelve nem értek egyet. Ami ott történt, a leg­újabb lehetőségek egyoldalú meg­lovaglása. Nem értem, a tagság eb­be a vagyonmegosztásba hogyan mehetett bele. Az ilyen alapon való osztozkodás nem lehet precedens. Éppen ezért várjuk és sürgetjük a tulajdonlás és a szövetkezés kérdé­seinek mielőbbi rendezését, hogy­­tisztában lehessen vele mindenki, mi illeti meg a közös tulajdonból. — Egyébként az ipari tevékeny­ség fejlesztéséhez az anyagi segítsé­get a tsz kapta meg annak idején — folytatja a szövetség titkára —, s nem a tagságnak az a csoportja, amelyik az ipari ágazatban dolgo­zott. A kilépőket az állami vagyon­részből is csak a rájuk eső rész illeti meg, a földtulajdonból pedig az, ami a nevükön van. A szövetkezeti közös földterületből tehát semmi. Különben is, ipari szövetkezetben nem jár háztáji. Azzal a kijelentés­sel kapcsolatban pedig, hogy a la­josmizsei osztozkodást „úgy csinál­ták, mint mások”, az az igazság, hogy másik ilyen esetről nem tu­dunk. Szerencsére. * Cikkünk megírása után a szer­kesztőségünkbe érkezett panasz szerint a Nóvusz '90 ipari szövetke­zet dolgozói a december 27-én ese­dékes fizetésüket a mai napig sem kapták meg. A miértre Czira György (volt) tsz-elnök ezt vála­szolta: szövetkezetünkben egyelőre senki sem kapta meg munkabérét, mivel a lajosmizsei Népfront Tsz a volt ipari ágazatának 25 millió fo­rintos kintlevősége és a 16 milliós aszálykár miatt fizetésképtelen. Almási Márta FRIKUS KECSKEMÉTI SZÁLLÍTÁSI KFT. Privatizált nemzetközi fuvarozás A közelmúltban hozták létre azt a magyar— osztrák vegyes vállalatot 43,8 milliós alaptőkével, amely korábban a Kunság Volán nemzetközi szál­lítási osztálya volt. Az osztrák partner öt Mercedes nyergesvontatóval, a Kunság Volán hét LIAZ- szerelvénnyel lépett be a „házasságba”. A társaság ezen kívül átvette azt az öt IVECO szerelvényt, amelyet korábban az anyavállalat lízingelt, sőt négy új LIAZ-pótkocsis szerelvényt is vásároltak. — A kft. a 21 járműszerelvénnyel már eddig is jelentős mennyiségű nemzetközi fuvarozást vég­zett, de van jogosítványunk belföldi szállításra is — mondta Miskolczi Lénárd, a kft. cégvezetője. — Ez évi feladatokról még aligha lehet beszélni, de folyamatosan szállítunk Németországba, s onnan főleg Európa déli államaiba. A legfontosabb ter­mészetesen az alapító osztrák fél fuvarfeladatainak elvégzése. Új piacként tartjuk számon a Szovjet­uniót, ahová nagyobb mennyiségű áru eljuttatásá­ra számítunk. A jelenlegi fuvarpiaci helyzet nem túlságosan kedvező egy kezdő vállalat számára, de szerencsére a régi, bevált exportáló cégek — a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, a Parkettagyártó Vállalat, a Petőfi Nyomda — megmaradtak. A nyomott árak, a túlkínálat, a Hungarocamion, a magánfuvarozók egyaránt kemény konkurenciát jelentenek, s igényesebb piackutatást igényelnek.-— Négy-öt teherautó számára egész évben mun­kát jelent a papírfa-fuvarozás Ausztriába. Egy né­met speditőr foglalkoztatja az öt IVECO-szerel­­vényt, magyar—német viszonylatban, ezek ipari és vegyi termékeket szállítanak. Ezek a járművek fu­varozzák a parkettát, főként Kecskemétről, de az ország más részeiből is az európai megrendelők­nek. Osztrák speditőrrel folyamatosan szerződé­sünk van Törökbálint—Bécs viszonylatban, vám­szabad területek közötti gyüjtőfuvarozásra és ugyancsak az osztrák Schenkel céggel, harmadik országba való szállításra. Akad fuvarfeladat svéd és finn papírfuvarozásra, illetve Olasz- és Törökor­szágba német vagy osztrák áruk eljuttatására. Az új nemzetközi fuvarozási kft. igazán „kar­csú”, ugyanis a 31 gépkocsivezető munkájának irányításával, elszámoltatásával, a számlák, fuvar- és menetlevelek intézésével, sőt kisebb javítással mindössze hét főállású adminisztrátor, illetve egy gépkocsiszerelő foglalkozik. A nagyobb javításo­kat a Kunság Volánnál végeztetik, természetesen az érvényes tarifa lefizetése ellenében. A gépkocsi­­vezetők fizetése 15-20 ezer forint bruttóban — s megint egy jelentős magyar „találmány” —, de ezt kiegészíti a külföldi útra kapott szállás- és napidíj, illetve üzemanyag-megtakarításból származó jöve­delem. (A magyar gépkocsivezető a kocsiban al­szik, otthonról vitt hideg ételeket fogyaszt, nem tartja be a kötelező sebességet, mert igy kevesebbet fogyaszt az autó. (A havi 220 órás munkaidőt és a jövedelmet — bár nincs sem ünnep-, sem vasár­napjuk — mégis jónak tartják. — Sajnos a kocsik műszaki állapota miatt hosz­­szabb távra nem lehet tervezni, mert a Nyugaton előirt üzemelési normáknak már így is nehezen felelünk meg. Célunk, hogy rövidesen felújítjuk a járműparkot, de ehhez ki kell termelni a szükséges pénzt, s ez manapság egyre nehezebb. Hja, szegény ember vízzel főz. Gémes Gábor Az utasok biztonsága Századunk második felében a legnagyobb civilizációs ártalmak egyikének az emberi életre gya­korolt közvetlen veszélyessége mi­att — a közúti közlekedési balese­tek bizonyultak. Kezdetben úgy gondolták, hogy a közúti közleke­désnek természetes, meghatározott valószínűséggel bekövetkező ese­ményei a közlekedési balesetek. A növekvő baleseti számok és halálozási adatok azonban beavat­kozásra késztették a hatóságokat. Gépkocsibiztonsági kutatási prog­ramot először az Egyesült Álla­mokban indítottak, s ezt követték hasonló nyugat-európai vizsgála­tok. A magas szintű, aktív bizton­ság — azaz a baleset elkerülhetősé­gének lehetősége mellett a már megtörtént baleset hatásait csök­kentő, passzív biztonság fejlesztésé­nek lehetősége felé fordul az érdek­lődés. Jelenleg már minden — ma­gára yalamit is adó — gépkocsigyár új konstrukcióinak tervezésénél számol az ütközés lehetőségével, majd a már elkészült prototípuso­kat ütközési kísérleteknek veti alá. HÍREK A VILÁGGAZDASÁGBÓL AGYSZÁMÍTÓGÉP. A világ leggyorsabban elemző kompüterét fejlesztette ki a Hitachi japán vállalat. Az átfogóan „gondolkodó” számítógépet igyekeztek az agy mintájára felépíteni. 2,3 milliárd műveletet végez másodpercenként, tízszer többet, mint a jelenlegi szuperteljesítményű gépek — közölték a Hitachi kutatói. Fő erénye azonban mégsem a gyorsasága, hanem az elemzőképessége. A tucatgé­pek ••' mint*mondják otthonosan mozognak ugyan a számok világában, s képesek logikus müyeletek villámgyors végrehajtására is, de zavarba jönnek, amint intuícióra volna szükség, például optimalizációs vagy egyéb elemző felada­tok elvégzéséhez. Az „agyszámítógép” gyenge számoló, viszont problémaérzé­keny. Pillanatok alatt képes elraktározni a betáplált információkat és tanulmá­nyozásuk után villámgyorsan jelzi, melyiket tartja a legjobb megoldásnak. A gépet a Hitachi két év múlva tervezi forgalomba hozni. (MTI). ZSEBTELEFON. Amerikában és Japánban a következő évtizedben millió­­számra kerülnek használatba a parányi, néhány dekagrammos zsebtelefonok. A mikrohullámú hálózatokhoz kapcsolódó autó- és hordozható telefonok máris igen elterjedtek Nyugaton, ám használatuknak korlátot szab viszonylag nehéz súlyuk, és az, hogy még mindig több száz dollárba kerülnek. Az új, valóban zsebre vágható telefon 75 doháért lesz hozzáférhető, mihelyt tömegesen, több tízmillió példányban dobhatják piacra. A japán Nippon Telegraph, egy amerikai cég, a svéd Ericcson és mások most versenyt futva kívánják meghódítani az óriási piacot. A New York-i kísérletekben a már működő mikrohullámú hálózathoz kapcsolód­nak a zsebtelefonok. A szakma szakértői, akik az új telefonok megjelenését a félvezetők ösztönözte ipari forradalomhoz hasonlítják, bizonyosak a sikerben, hiszen a találmány gazdasági és társadalmi előnyei óriásiak. A vállalatoknál mindenki bárhol, azonnal elérhető lehetne, és megtakaríthatnák költséges hálóza­tok kiépítését. A közvetlen összeköttetés nagy kihatással lehetne a családi életre, hiszen a gyerek is mindig megtalálható lenne. (MTI) • MARIHUÁNAÜLTETVÉNY A PINCÉBEN. Bili Wehner, kaliforniai megyei seriffhelyettes talált rá egy föld alatti marihuánaültetvényre. 7000 négyzetméteren termelték a kábítószer alapanyagát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom