Petőfi Népe, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-31 / 26. szám
1991. január 31. • PETŐFI NÉPE • 3 HUSZONHÁROMMILLIÁRD FORINT HIÁNYZIK A ZSEBÜNKBŐL A fogyasztók becsapása a rendszerváltás óta is zavartalan (Folytatás az 1. oldalról) — Gyenge a magyarországi piac. Ide mindefi vackot behoznak. Ami Nyugat- Európában nem kell a vásárlóknak, ezeket az árukat is úgy adják el itthon, mintha tényleg európai színvonalúak lennének. A nyugati magnós rádiókat előbb át kell hangoltatni, hogy a magyar URH-adások vételére is megfeleljenek —* ismertették, egyebek között, tapasztalataikat a meghívott érdekvédelmi szakemberek: Mátrai Lajos, az Országos Kereskedelmi és Piacfőfelügyelőség vezetője, Rév Lajos, a Fogyasztók Országos Tanácsának elnökp és Radó Károly, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium Panaszirodájának vezetője. A fogyasztók kiszolgáltatottak. A rendszerváltástól, csaknem egy év múltán, mást vártak, nem azt, ami bekövetkezett. A Hol tartunk ma a kereskedelemben, a vendéglátásban és a szolgáltatásokban? kérdéssel a házigazda, Velkei Árpád újságíró, a MUOSZ levelezési szakosztályának titkára is foglalkozott. Továbbította a tiszaalpári asszonyok panaszát. A községben egy kft. olyan mosóport készít, amellyel nem lehet mosni. Negyven százaléka szappan, 57 százaléka szóda és 3 százaléka egyéb anyag. A KERMI igazgatója is megnézte az összetételről szóló címkét. Az intézetben ezt a mosóport még nem vizsgálták. Amit a tiszaalpári kft. csinál, partizánkodás. Ha öt barna pettynél több van a banánon, az eladó az ilyen gyümölcsöt már csak harmadosztályú áruként adhatja el. Erről is kevesen tudnak. Nincs összhangban a termékek ára a minőségükkel. A piacgazdasággal a nálunk fejlettebb országokban sem alakult ki máról holnapra hatékony fogyasztói érdekvédelem — hangoztatták. Hiányoznak az önkormányzatok mellől az olyan, önszerveződő csoportok, mint korábban a szakszervezeti társadalmi kereskedelmi ellenőröké. Az Országos Kereskedelmi és Piac-főfelügyelőség beperelte a húsipari vállalatokat, mert azok egymással egyformán magas húsárakban állapodtak meg. A nyilvánosság ereje kellett ahhoz, hogy egyes sütőipari vállalatokat rábírjanak: az egy és a két kilogrammos kenyér annyi legyen, amennyit a címkén jeleznek. Manapság is vannak — a magánpékségek sem kivételek ez alól — súly hiányos kenyerek. Andrássá Gyula, páhi önkormányzati képviselő is piaci képtelenségekről beszélt. Az ABC-be 28 forintért szállítanak egyegy liter zacskós tejet. Mennyivel jobban járnának a vevők — fejtegette —, ha községükben a termelőktől közvetlenül szállítanának tejet az üzletbe. így olcsóbban, 15 forintért adhatnák literjét. Kovács Miklós, tiszakécskei képviselőtársa szerint a kormány szabjon határt a kereskedelemben a szabad rablásnak, mert a mostani helyzet nem vezet jóra. A felkészületlenség sem használ a piac erősítésének. Mint kelmefestő megtanulta a szakmáját. Ezzel szemben mit tapasztal? Egy kislány tegnap még a fércet szedegette öszsze a varróműhely padlójáról, aztán meg üzletet kap a szüleitől. Vállalkozik, de anélkül, hogy tudná: mire? A pécsi Szalai Kornélia az autótulajdonosokat érő bosszúságokról számolt be. Valakinek a kocsijába hibás alkatrészt szereltek be. Amikor emiatt szólt, rá sem hederítettek.' Nem a javítók hibásak azért, mert rossz az alkatrész. A kocsi gazdája egy hétig szaladgált, hogy panaszát orvosolják, ám kudarcot vallott. A KERMI igazgatója erre: A szolgáltatók ilyen és más esetekben kötelesek minőségi vizsgálatot kérni az intézettől, hogy ne a vevő zsebe bánja, ha rossz egy termék vagy alkatrész. A fogyasztók — a kereskedőkkel, a szolgáltatókkal és vendéglátókkal szemben — mára lejjebb csúsztak. A vásárló a kiszolgáltatott — a pincér az úr! Ilyen kijelentést is hallottunk a konzultáción, ahol egyebek között megtudhattuk: a vásárlók érdekeit védő törvény parlamenti elfogadása nem késhet soká. Hiszen tarthatatlan helyzet, hogy Magyarországon kétszázezer forgalmazóhelyre csupán 145 kereskedelmi és piacfelügyelő jut. Ez az ellenőri létszám rendkívül alacsony ahhoz, hogy a fogyasztó úgy érezze: megvédik. Becsült adat szerint egy év alatt 23 milliárd forinttal károsították meg a lakosságot az üzletekben különböző módon. (A 23 milliárd forint természetesen csak a megállapított — a bizonyított — kárösszeg. A valóságban a vevők vesztesége ennek sokszorosa lehet, hiszen nem áll mellettünk minden vásárlás alkalmával kereskedelmi ellenőr. ’ ' Kohl Antal Aláírásgyűjtő akció a lakáshitelkamat-emelés felfüggesztésére Eddig több mint tízezer támogató aláírást gyűjtött Tóth János törökszentmiklósi lakos azzal a céllal, hogy kezdeményezze, illetve elérje a lakáshitelkamatemelés parlamenti felfüggesztését. A kétgyermekes, jelenleg munkanélküli hegesztő szakmunkás 1990 végén költözött családjával újonnan elkészült házába, amelynek építéséhez 580 ezer forint kölcsönt vett fel. A hitelből 380 ezer volt kedvezményes lakásépítési kölcsön, ezt terhelné a havi 1500 forintos emelkedés, amit — még a felesége tízezer forintos jövedelmét tekintetbe véve is — képtelenek kifizetni. A sokszorosított aláírásgyűjtő íveken egy, az Országgyűlésnek címzett levél olvasható, amelynek bevezetője szerint a lakáshitelkamat emeléséről szóló törvény elfogadásával a képviselő-testület az állami garanciákat felrúgva, szerződésszegést követett el. Mivel az ily módon lakosságra rótt anyagi teher meghaladja a tűrőképesség határát, követeli e törvény felfüggesztését, és a megoldás érdekében széles körű társadalmi vita kezdeményezését. E vitától olyan javaslatot remél, amely az állampolgárok számára elviselhető, s a döntést a parlament úgy szentesítse, hogy a mindenkori kormány ne tudja megváltoztatni. Mint ismeretes: a jogszabályok alapján az ügy parlament elé kerüléséhez legalább százezer aláírás szükséges. Tóth János az MTI munkatársának kérdésére elmondta: az elmúlt napokban már jó néhányan megkeresték s felajánlották közreműködésüket az aláírásgyűjtő akció országos kiterjesztésére. Számára kizárólag ez jelent segítséget, mert csak azok az ívek fogadhatók el, amelyeken a teljes szöveg szerepel, így például a levélben küldött egyetértő sorok és kézjegyek érvénytelenek. Szaddám Huszeint bolondnak nézik az izraeliek Beszélgetés egy kecskeméti szemtanúval Tizenkét napja dúl az Öbölháború, a világ aggódva figyeli a fejleményeket, és azt kívánja, mielőbb legyen vége a vérontásnak. Irak az általa el nem ismert, gyűlölt Izraelt is mindenáron bele akarja kényszeríteni a háborúba, hogy a zsidó állam ellen fordítsa az egész arab világot. Ezért már a „Sivatagi Vihar” hadművelet megkezdése utáni második napon, január 18-án kora hajnalban rakétatámadást intézett két izraeli nagyváros, Tel-Aviv és Haifa ellen. A támadások azóta folytatódnak. Izrael egyelőre hallgat, tűri a támadásokat, az emberek rettegnek, állandó riadókészültségben, idegfeszültségben élnek. Mindezt tudjuk a te-A levízió, a rádió, a sajtó gyorsjelentéseiből is. De mit mond a szemtanú? Marton Elek 25 éves kecskeméti lakos egy évig szakácsként dolgozott Tel-Avivban. Az iraki támadások sorozatát élte át, s most hazajött. Kairón, Rómán, Bécsen át 27-én, vasárnap érkezett Budapestre, majd Kecskemétre. Szerkesztőségünkben beszélgettünk az ostromlott izraeliek életéről. — Tel-Avivban mennyire vették komolyan Irak fenyegetését? — Számítottak a támadásra. A televízió heteken át ismertette, hogyan kell használni a gázálarcot. Katonatisztek járták még az óvodákat, iskolákat is, és kioktatták a gyerekeket a gázmaszk gyors felvételére. Egy szobát minden lakásban le kellett zárni hermetikusan az esetleges gáz- vagy vegyi támadás kivédésére. — S a támadás bekövetkezett, szerencsére, hagyományos töltettel . .•. — Sajnos, igen .. . Éjjel fél 2- kor megszólaltak a szirénák. Én olyan mélyen aludtam, hogy csak az öcsém noszogatására ébredtem fel. Az igazi ébresztő a rakétabecsapódás volt, a lakásomtól körülbelül másfél kilométerre. A szobákból senki nem mehetett ki, legalább másfél óráig. A rádió, a televízió közléséből tudtuk meg, mettől meddig kell gázálarcban lenni. Ugyanis a riadó után megszűnt a tv-adás, a képernyőn csak az Alarm (riadó) feliratot láttuk, a végén pedig a Clear (világos, tiszta, törölve) felírást. Az első támadás volt a legszörnyübb „élmény”.^Aztán, a következő éjszaka, utána pedig délelőtt és kora este is megismétlődött ... — Milyen a hangulat, az emberek hogyan viselik el a stresszhatást? — Ahogyan én láttam: nyugodtak, sétálgatnak az utcákon, vásárolnak, ha van mit, ugyanis az üzleteket kifosztották. Még a krumplit meg az ásványvizet is felvásárolták. Szórakozóhelyekre, vendéglőkre már nem nagyon maradt pénzük. Egyébként nagyon bíznak az amerikaiakban, ezért nem kell beavatkozni a háborúba. — Nagy a gyűlölet Irak iránt ? — A legnagyobb. Szaddám Huszeint egyszerűen bolondnak tartják, mert elismerik ugyan, hogy erős hadserege van, de meggyőződésük, hogy ebből a háborúból csak vesztesként kerülhet ki a szövetségesekkel szemben. Hangoztatják: a háború nem húzódhat el sokáig, s ha kell, mi is beszállunk. Én egyébként azon csodálkozom, hogy nem vágtak vissza azonnal, de hát tudom, ez politikai megfontolásból van így. — Ön jól keresett szakácsként Izraelben? Miért jött haza? — Azért, mert az egyik újságban azt olvastam, Szaddám Húszéin beveti a vegyi fegyvert is. — Visszamegy még? — Ha tiszta lesz a helyzet, igen. Rapi Miklós • Injekciós kis tasakok, az esetleges gázmérgezés ellen. • Az ampulla tartalmával közömbösíteni lehet a felületi vegyi szennyeződést. (Straszer András felvételei) Menjünk Kjellerupba! r Az össznemzeti jólét a cél ezúttal is, mint más nagy nekirugaszkodásaink alkalmával volt, a sorsfordulókat követően; vajon hány nemzedéket tizedel még a reménytelenség, az infarktus, amíg ez az álom valósággá válik? Van-e erre egyáltalán esély? Hol az a tudós vagy jós, aki jövendölésével a mostani lázas útkeresőket képes megnyugtatni, egészen a célszalag átszakításáig kitartó reménységgel megtölteni? Hány év ide még Kánaán? No, és van-e bennünk elegendő tehetség, kitartás, hogy eljussunk oda? Látogatóba már sikerül az ígéret földjére be-bekukkantani. Követeink áradoznak viszszatérésük után. Nemrégiben a többi közt Tiszaalpár vezetői, önkormányzati képviselői közül .voltak néhányan egy példakép országban, Dániában. Ott már jó mélyen benn járnak a szocializmusban, ha nem a kommunizmusban, amiről nálunk az elmúlt négy évtizedben rengeteget szónokoltak, de mint kiderült, egészen más irányba hajóztunk. Mert a szocializmus nem lehet más, mint egy olyan magas színvonalú, általános létbiztonság, mint amilyen Hamlet országában van — így vélekednek a delegátusok. Hibát, a köz- és az egyéni érdekek harmóniája ellenében ható jelenséget, gyakorlatot nem- tudtak megfigyelni Kjellerupban, abban a kisvárosban, amely Tiszaalpárt baráti településsé fogadta, bár a vendéglátók korántsem tömjénezték önmagukat. Azonban nem lehetett nem észrevenni azt, hogy Kjellerupban minden gazdasági és társadalmi cselekvés arra irányul: az ott élők születésüktől halálukig teljes embernek érezzék magukat. Majdnem azt írtam: érezzék a társadalom gondoskodását, csak ez így nem lenne igaz. Ugyanis ott nagyon is világos mindenki számára, hogy legelsősorban önmagára számíthat, s ha ö a társadalmi munkamegosztásban helytáll, akkor tényleg nincs oka aggodalomra, a közösségre is bizton számíthat. (Ez alól csak az eredendően betegek, elesettek a kivételek.) Kjellerupban az iskola valóban fölkészíti a fiatalokat arra, hogy dönteni tudjanak — a tizedik osztály végén —: milyen pályá/a is menjenek. Műhelyek, mindenféle szerszámok, gépek rendelkezésükre állnak az ismerkedéshez, s természetesen pedagógusok, kellő számban, -kellő szaktudással. A háztartás, az otthon, a legszűkebb környezet leggazdaságosabb és legkulturáltabb „üzemvitelére” is megtanítják a fiúkat, lányokat. Az öregek otthona sem hasonlít a nálunk működők közül a legkorszerűbbekre sem. Az épülettömböt úgy alakították ki, hogy minden idős pár lakása külön-külön házszámot kaphasson; természetesen minden lakásban telefon, önálló, közvetlen vonal a nagyvilág felé. No, és a csodás belső és külső környezet, a pázsit-, az akváriumok, a pálmák... Mindennek az alapja a jólszervezettség, a jól szabályozott verseny, az emberek közti szolidaritás, no, és nem utolsósorban az állampolgári fegyelmezettség, Mondják a Kjellerupban jártak, hogy ott nem elhatározás kérdése: én mostantól tehéntartó farmer leszek, veszek ötven tehenet. Szarvasmarhát csak az vásárolhat, aki előbb bemutatja a szerződést, amely igazolja, hogy a termelendő tejet valahol valaki megvásárolja majd tőle. Ugye, ha belegondolunk, az efféle korlátozások szerves részei kell legyenek egy okos, mindenki érdekét szem előtt tartó szabályozórendszernek? Milyen emberek lakják Kjellerupot? Olyanok, akik az észt az indulatok, a megalapozatlan személyes ambícióik, a mindig fals szubjektív ítéletek, a pártok közti háborúskodás elé helyezik. Azt vallják: az mindenkinek szíve joga, hogy a társadalom üdvözítésére kidolgozott elméletek közül melyikben hisz, s ennek megfelelően melyik pártba lép be. Amikor azonban, például, az első embert, a polgármestert választják, csakis az eszére hallgat a kjellerupi lakos, s arra szavaz, aki bebizonyította: a jelölteké közül az ő ötletei szolgálják legjobban a város lakosságának gyarapodását, s személy szerint a választóét is. Jó hallgatni az ilyen beszámolókat. Akárcsak arról ábrándozni, hogy milyen jó lenne a lottón megütni a főnyereményt, milyen klassz lenne elkölteni a milliókat! Az esélyek a Kánaánba való bevonulásra és az ötös találatra a legtöbbünk számára körülbelül egyformák; semekkorák. Legalábbis belátható időn belül nincs remény a példakép ország megközelítésére sem. Ezért sokan legyintenek ajeövetek elbeszéléseit hallva. Érthető, hogy ez az első reagálás. Az egyetértés képessége, a szervezhetőség, a szolidaritás enyhén szólva nem tartoznak ^ magyar betegségek közé. És itt van még mindezek tetejébe, a gazdasági válság, a tömeges elszegényedés tüneteivel. Most ábrándozni arról, hogy — képletesen szólva — Kjellerupba kéne menni?. Nem tartozók az optimisták közé; nem hiszek abban, hogy Kjellerupba a pártok bármelyike is képes lenne mostani programjával elvezetni az ország összlakosságát. Annak egytizedét, akik életszínvonalukat tekintve máris ott vannak, igen. Viszont halvány lehetőségét látom annak, hogy egy-egy ki- . sebb település, ahol szorgos és összetartó emberek laknak — bizonyára akadnak ilyen községek az országban —, ha az emberek közti kapcsolatok a rájuk szabadított versengési szellemmel is dacolnak, elinduljanak a Kjellerupba vezető úton. Hogy hányadik generáció érkezik majd a célba, azt nehéz lenne megjósolni. Nagyban függ ez majd attól, hogy a mindenkori hatalom az eljövendő évtizedekben hányszor kel fel üres zsebbel a nemzetközi pókerparti asztalától. A példaként említett Alpáron megpróbálnak cselekedni. Elsőként létrehoztak — a helyi önkormányzat a kjellerupival — egy kft.-t, idegenforgalmi és kereskedelmi céllal. Egyéb gazdasági kapcsolatok kiépítéséről is megállapodtak. Tehát a betájoláson túl vannak. Vajon szerencse kíséri-e majd első lépéseiket? A. Tóth Sándor MAFFIAÜGY Rendőrök is tagjai voltak a zsarolóbandának Csak a jéghegy csúcsát jelenti annak a 40 tagú maffiánák a letartóztatása, amely az elmúlt héten csütörtök este fegyveres támadást kísérelt meg egy esztergomi bár ellen, mivel tulajdonosa nem volt hajlandó havi 50 ezer forint „védelmi díjat” fizetni a zsarolóknak. Az Országos Rendőr-főkapitányság szerdai sajtótájékoztatóján Tonhauser László alezredes hangsúlyozta, hogy a következő időszakban még mintegy 300 bűnöző elfogására lehet számítani, ha a fenyegetettség alatt álló vcndéglőtulajdonosok, butikosok ellenállnak a zsarolásnak és akár név nélkül is bejelentést tesznek a rendőrségnél. Pintér László alezredes, az esztergomi rendőrkapitányság vezetője elmondta, hogy a 40 tagú bandának három szír és hat román állampolgár is tagja volt. A maffia két rendőr tagja - közül az egyik — Gál Zsolt hadnagy az V. kerületben volt vizsgálótiszt, a másik Horváth Oszkár őrvezető pedig a X. kerületben volt próbaidős rendőr. Tonhauser László nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a nyomozás során további rendőrök bünrészességére is fény derül. .
