Petőfi Népe, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-13 / 292. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. december 13. / Eszménye a tudós múzeumigazgató Beszélgetés dr. Bárth Jánossal Esős adventkezdet Kalocsán. Zuhog. Jól azonosítható paprikaillatár; a Viski Károly Múzeum Világító ablakait figyelem. Este hat "körül jár. A gyűjtemény zárva. Jól látni viszont a sarki szobában a szekrények nyitott ajtajait. Az intézmény alapítója, igazgatója, dr. Bárth János néprajzkutató készülődik. Bőröndökbe, táskákba kerülnek a legfontosabb jegyzetek, könyvek, fényképfelvételek. A Kalocsa környéki népélet legkiválóbb ismerője búcsú- zik^iz „Érsek városától.” A bírálóbizottság ugyanis elfogadta pályázatát: ő lett dr. Bánszky Pál utódja a megyei múzeumi szervezet élén. Az igazgatói irodában térdig könyvek között beszélgetünk a furcsa és sokakat meglepő búcsúról. — Eddig úgy gondoltam, Bárth Jánosnak oly szoros a kapcsolata Kalocsával, mint néhai Bálint Sándornak volt Szögedével. Holtáiglan! Ilyen nehéz időkben, miért szakít azzal a világgal, amelyben elismert tudóssá vált? — kérdezem a határozott tekintetű, csöndes beszédű embertől. —Nem ezen a vidéken születtem. De nem messzire innét — Jánoshalmán. Teljesen más világban! Vagyis nem az első búcsúzásom lesz ez. Igaz viszont, hogy életem leghosszabb és legmeghatározóbb szakaszát itt éltem (és dolgoztam végig) a piros arany városában. Itt jártam gimnáziumba. Később az egyetem szüneteiben Kalocsán készültem a vizsgákra: gyűjtöttem az anyagot a szakdolgozatomhoz. Bizony nagyon örültem, amikor megtudtam — kétéves kiskunhalasi„kitérő” után —-, hogy megalapíthatom a kalocsai múzeumot. Húsz evvel ezelőtt, szeptember 15-én álltam munkába., Kemény, munkás tíz év kellett, hogy intézményünk a mai formában, valóban múzeummá lehessen. 1981. július 12- én nyilt meg a ház összes kiállítása. Nem kellett tovább együtt élnünk a lakókkal, raktárakkal, hivatalokkal. Közben aktíván dolgoztam a Magyar Néprajzi Lexikon szerkesztőségének is. 1975-ben jelent meg könyvem a kalocsai szállások világáról. 1978-ban a korai kalocsai hímzésekről publikáltam egy kötetet, majd 1984-ben következett a teijedel- mes Kecel-monográfia. Irattáramban ma is számtalan tanulmány alapjegyzetanyaga megtalálható. Remélem, még azok is gazdagítani fogják majd a kalocsai könyvtárat, a helyi históriás és népismereti munkák sorát. — Miért indul útnak most mégis? Sokan úgy vélik, elkeseredett, mert tavasszal szeretett városa nem juttatta be képviselőnek a parlamentbe. Hogy ez az ön válasza... 7- Furcsa beállítás! Nem tagadom, nem esett jól a visszautasítás! De az ön által elmondottból csak azt tudom elfogadni: ha nyertem volna, nem pályáztam volna meg a megyei, múzeumigazgatói állást. Negyvenöt éves vagyok. Úgy gondolom, még többre is képes lehetek. Nagyobb kihívásoknak is meg tudok felelni. A pályázatomat egyébként azért adtam bé, mert a kecskeméti és a többi megyei városban munkálkodó kollégáim hívtak, kértek: legyek Bánszky Pál utódja. Nem lenne jó, ha messziről jött idegenek versengenének az állásért... — Ön a kezdetektől tagja az MDF-nek. Úgy is tekinthetjük: jeles pártpolitikus áll majd az intézményhálózat élén? —: Nézze, én úgy érzem, sokat megtettem a pártomért. Nem tagadom, szerettem a politizálást. Jó volt tudni, hogy magam is részese lehetek a kommunista uralom megbuktatásának; különösen itt, Kalocsán, a „talpig vörös” városban. De a választási kudarc után úgy gondoltam, harcoljanak most már mások is. Van, akit politikusnak teremtett az ég. Úgy hogy — bár nem lépek ki az MDF-ből — ma már csak- a tágabb pártoló tagok köréhez tartozom. Szeretnék a munkámnak és a családomnak élni. Feladat lesz bőven, azt már most is tudom. — Évek óta beszélik például: hamarosan szétesik a múzeumi hálózat. Az intézmények az illető önkormányzatok felügyelete alá tartoznak majd. — Megdőlni látszik ez a terv. És — igen helyesen — úgy tűnik: együtt marad az igen gazdag, változatos intézményhálózat. A szakma lesz továbbra is a védett kincsek gazdája. — így álmodta ezt ön városi múzeumigazgatóként is? — így bizony, mert tudtam, csak akkor védhe- tem a megszerzett értékeket, ha apró, rövid távú érdekek miatt nem vonják el a költségvetésünk fontos tételeit. Pályázatomban is egy erős; központosított szervezettel számoltam. — És mit ígért, hogyan tervezi a jövőt? — Manapság minden állami pénzen fönntartott intézmény válságban van. A múzeumoknál ez a válság különösebben is érződik, hiszen az elmúlt rendszer nagyon elhanyagolta a gyűjtemények ápolását, gazdagítását. Minden másra jutott, de például a biztonságtechnikai korszerűsítésre nem. — Mindennel vádolni lehet az elmúlt időszak megyei kiskirályait, de azzal nem, hogy nem pártolták a kulturális beruházásokat. Gyűjtemények sora nyílt az utolsó néhány (szegény) évben is. — Tagadhatatlan, például Kecskeméten megnyitotta kapuit a Kecskeméti Képtár, a Szórakate- nusz játék-, az orvpstörténeti, a naiv, az iskolatörténeti múzeum. Mindegyik nagyon jó, hogy van. De én, azt mondom; ezek az intézmények csak a múzeumi tudományok egy-egy ágát ápolják, és nem is a klasszikus szakterületeket. Vagyis egyáltalában nem képesek pótolni a nagyon hiányzó tájmúzeumot. Ahol á régészét, a néprajz, a helytörténeti kutatás tárgyi dokumentumait tekinthetnék meg az érdeklődők. Ez is bizonyítja, Bács-Kiskun- ban presztízsszempontok határozták meg az intézményfejlesztést, a kulturális beruházásokat. A Kecskeméti Katona József Múzeumban annyi anyagot halmoztak föl a kutatók, hogy egy Nemzeti Múzeum is kevés lenne a bemutatásához. Minden érték raktáron vesztegel. Jóformán nem is lehet mozogni az állomáskerti épületben, amelyet eredetileg teljesen más céllal építettek. Hát én nem kisebb célt tűztem ki magam elé: szeretném, ha hamarosan megnyithatnánk Kecskeméten egy a táj múltját, népéletét reprezentáló bemutatót. A kollégákkal már beszéltem. Ha megkapnánk mondjuk a megyei rendőrkapitányság hamarosan megüresedő épületét, néhány hónap alatt be tudnánk rendezni ott egy reprezentatív tárlatot „Kecskemét és a kecskeméti puszták” címmel. Úgy gondolom, hogy a világkiállítás előkészületei során sor kerülhet majd a várva várt új intézmény átadására. Természetesen a jelenlegi múzeumi épületeket is meg kellene tartani, szakkiállításoknak és raktáraknak. Fontos feladatnak találom, hogy növeljük az intézményhálózat tudományos jellegét és rangját. Ennek tükröződni kell a tudományos kiállítások és a publikációk színvonalában. — Menedzser lesz, vagy tudós; esetleg bürok. rata? v } — Eszményem az úgynevezett „tudós'múzeum- igazgató”. A magyar muzeológia történetéből azok állnak közei hozzám, akik ezt az eszményt meg tudták valósítani. Jelenleg azonban — sajnos — a fenntartók elvárásai általában nem kedveznek az eszményeknek. Ideáljuk az íróasztal mellett aktákat tologató, adminisztratív ügyeket intéző múzeumigazgató. Ezen a helyzeten igen gyorsan szeretnék változtatni.... — Kalocsára majd csak mint „megyei főnök” fog hazalátogatni? — Nagy terveket szeretnék megvalósítani Kecskeméten, de én már nem tudok más lenni, csak kalocsai. Minden ide köt, emlékeim, családom de legfőképpen a tudományos múltam és jövőbeni alkotótevékenységem. Egyelőre nem is adtam föl ezt az állást. Külön bér nélkül, de továbbra is én maradok a városi múzeum vezetője. Majd meglátjuk, miként lesz. Persze, úgy sosem, hogy ettől a várostól elszakadhatnék ... Farkas P. József HÍREK A VILÁGGAZDASÁGBÓL A világgazdaságra a jövő évben , is az Öböl-válság miatti bizonytalanság, valamint az amerikai gaz- dáság pangása fogja rányomni a bélyegét jfi hangoztatja az öt vezető német gazdaságkutató intézet őszi prognózisa. A szakértők abból a feltételezésből 'indulnak ki, hogy az Öböl-válság tartós lesz, de háborúra nem kerül sor. Az olajár ennek következtében a mostani alá fog süllyedni, s 1991-ben átlagosan 25-30 dollárt fognak majd kérni a termelők hordónként — az ár így is körülbelül 10 dollárral fogja meghaladni az Öböl-válság kirobbanása előtti árat. * * * November 2-án a háború óta először került forgalomba Lengyelországban koronás sassal díszített pénzérme. Az új 50 és 100 zlotys pénzérmék egyik oldalán a koronás sas és a „Lengyel Köztársaság” felirat, a másikon babérággal övezve az értéket feltüntető szám látható. (MTI) * * * A kelet-európái országok valutái a vasfüggöny lehullása óta szakadatlanul vesztenek az értékükből, és e folyamat alól csak a forint és a csehszlovák korona jelent némiképp kivételt p| olvasható a bécsi Länderbank tájékoztatójában. A keleti pénzek értéke a fekepia- con is esik. Egyedül a forint és a cseh korona fekepiaci árfolyama nem romlott számottevően a tavalyiakhoz képest (száz koronáért jelenleg 25 osztrák schillinget.— 2 dollárt — adnak nem hivatalosan, miközben egy évvel ezelőtt még 27- et lehetett szerezni érte). A többi „keleti” pénz viszont igen nagy mértékű értékromlást kénytelen elviselni. A bolgár leva például 60 százalékot veszített árfolyamából, jórészt a török állampolgárok Bulgáriából való tömeges kiáramlása nyomán, ami jókora levafölösleget produkált a piacon. A román lej értékvesztéséhez a román gazdaság siralmas viszonyai mellett a bank szerint a turizmus csökkenése és a vérszegény külkereskedelmi kapcsolatok is hozzájárultak. Kise,bb mértékben, de kitartóan esik a lengyel zloty árfolyama is, míg a szovjet rubel igencsak nagyfokú értékromlást volt kénytelen elszenvedni: jelenleg Bécsben közel 3 rubelért adnak egy schillinget, míg egy éve még egy az egyben váltották. A tájékoztató úgy véli, hogy á keleti pénzek romlása az elkövetkező hónapokban is folytatódik majd. (EFE) * * Tíz évet, de lehet, hogy egy nem- zedéknyi időt igényel a szovjet gazdaság piaci átalakítása —jelentette ki Leonyid Abalkin szovjet miniszterelnök-helyettes. A gazdasági reformokért felelős kormánytag ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a Szovjetuniónak nincs más választása, ha a jövőben is fontos hatalom kíván maradni. A gazdasági forra- . dalom időszaka másfél-két évig tart majd, de azt követően hosszú évekre lesz szükség a gazdaság struktúrájának és az emberek gondolkodásának a megváltoztatásához — mutatott rá Aganbegjan. (AFP) * * * Németországban az elkövetkezendő években a KGB gazdasági kémeinek visszatérésével kell számolni, különösen az ipari szektorokban — közölte Lutz Stavenha- gen npmet igazságügy-miniszter a Quick néiúet hetilapban. Staven- hagen szerint a Szovjetunió azért küld ismét kémeket Németországba, hogy ezzel is elősegítse technológiai hátrányának ledolgozását. A miniszter szerint azonban a KGB nemcsak a gazdaság, hanem az államigazgatás, a pártok és a szakszervezetek tevékenysége iránt is fokozottan , érdeklődik. Staven- hagen szerint a KGB-vel kapcsolatban álló volt Stasi-ügynökök közül még legalább 4000 Németországban tartózkodik. (AFP) Játékkóstoló Ausztriában Az osztrák főváros és környéke már november utolsó hetében a karácsonyi ajándékvásárlás lázában égett. Ám nem csak a gyerekek, hanem a szülők és a szakemberek számára is sok meglepetéssel szolgált a Baden bei Wienben megrendezett INTERPEDAGOGICA, ahol oktató, iskolai és otthoni játékszerek, kísérleti és demonstrációs eszközök, szobai és szabadtéri bútorok, játszóelemek százai voltak megtekinthetők és megvásárolhatók. Megjegyzem: a praktikus műanyag és a szellemes fémszerkezetek, készletek mellett ezúttal is — az ott sérti olcsó — fa és textil anyagú játékok domináltak. A család és az ifjúság szociális hálóját több 'oldalról is erősítő szervezetekkel társulva az osztrák játékgyártók és -forgalmazók ezúttal immár hatodik alkalommal rendezték meg a bécsi Messepalast falai között játékfesztiváljukat. Itit a kikölcsönözhető új játékok tucatjaival játszhattak az idelátogatók — pultnál, asztalnál vagy ülve, és fekve a szőnyegpadlón. A késői záróráig, hogy a további napokon már a megkedvelt játékot válaszszák a boltok zsúfolt polcairól. K. V. J. Mi lesz itt jövőre? Interjú a Gazdaságkutató Intézet igazgatójával A Gazdaságkutató Intézet október elején publikált elemzése a hazai gazdaság válságáról fontos fordulatot indukált a magyar gazdaságpolitikában. Az intézet tényfeltáró vizsgálatát alig egy héttel később alátámasztoita az egyik legtekintélyesebb üzleti lap, a Financial Times helyzetértékelése, s a ínértékadó angol üzleti körök véleményét összesítő Reuter-közlemény is. A benzinháború inkább csak felgyorsította az eseményeket. A közelmúltában-a kormány gazdasági tanácsadója, Matolcsj? György *már a sokkterápia" alkalmazásának lehetőségéről számolt; be a • sajtó képviselőinek. Vajon a magyar gazdaság „sokkterápiás” kezelésének milyen esélyei vannak? — erről kérdeztük dr. Vértes Andrást, a Gazdaságkutató Intézet igazgatóját. — Külföldi szakértők tanárára eddig Jugoszlávia és Lengyel- ország nyúlt a sokkterápia módszeréhez. Az önök elemzése alapján sokan arról beszéltek, Magyarországot gazdasági katasztrófa fenyegeti, és az összeomlás elkerüléséhez kell alkalmaznia a nemzetközi tanácsadók által is| javasolt módszert. Mit jelentene Magyarország esetében a sokkterápia? — Hadd oszlassak el néhány félreértést. Mi nem összeomlásról beszéltünk, hanem azt mondtuk, a gazdasági válság mélyül. (Ez' egyébként a szakértők számára nem mondott semmi újat.) ■Ugyanakkor azt is mondtuk, van más kiút, ha a kormány kialakít egy radikális és eredményes gazdaságpolitikát. Az bizonyos, hogy jövőre' a gazdaságot sokk éri —• elsősorban a keleteurópai piaci hatások miatt. Ezt tekinthetjük sokkszerű változásnak, amire terápiát, vagy másképpen fogalmazva, valamilyen választ kell adni. De ez nem azonos azzal a sokkterápiával, amelyet korábban a dél-amerikai országokban, majd Izraelben, legutóbb pedig Jugoszláviában és Lengyelországban alkalmaztak a több ezer százalékos infláció letörésére. Magyarországon ugyanis egyelőre nincs vágtató infláció. Még akkor sem lesz, ha azok a kényszerintézkedések, amelyeket elkerülhetetlenül meg kell tennie a kormánynak, átmenetileg erőteljesen fokozzák is az inflációt. Ez az infláció azonban még kezelhető. — Ön kényszerintézkedésekről beszél. Ezek szerint a sokkszerű intézkedések elkerülhetetlenek? — A piacnyitás, a liberalizálás ma már megállíthatatlan folyamat. Szükség van a sokk terápiájára, de ez annyit jelent, hogy a fontos mechanizmusok kiépítésére, az intézményi rendszerekre kell a hangsúlyt tenni, engedni kell a természetes gazdasági tendenciákat érvényesülni. — Mi a legfontosabb lépés? «— A legfontosabb kétségtelenül a privatizáció, a tulajdortos- váltás, szükség van arra, hogy ismét teret kapjon a spontán privatizáció. Tudomásul kell venni, hogy nagyobb szerepe van aZ ilyen folyamatoknak, mint a központilag vezényelt tulajdonreformnak. Ez.nem jelenti azt, hogy ne kellene valamifajta állami kontrollt alkalmazni, de helyes felismerés, hogy a túlcentralizált Állami Vagyonügynökség szükségszerűen lassítja és elbü- Fokratizálja a folyamatokat. Viszont nem tudok egyetérteni az- . zal, hogy helyes lenne az összes állami vállalatot' most hirtelen részvénytársaságokká alakítani. Ez tisztán piaci alapon is irreális lenne. Ha egyszerre akarunk 2000 milliárd forint tőkével megjelenni a szabadpiacon, ez szükségszerűen leveri a részvények árát. Ez pédig hatalmas öngól lenne. — Mi várható a vállalkozói szférában? MÜ Világos: a vállalkozás ma Magyarországon óriási személyes kényszerből fakad. A bérből élőknél reáljövedelem-csökkenésI várható. Ezzel szemben a vállalkozói körben jellemző az életszínvonal-növekedés. Tény, hogy a vállalkozói szféra nem élvez védettséget, de megfelelő rugalmassággal alkalmazkodni tud a változó feltételekhez. A vállalkozások ösztönzését egyébként nemcsak adóelengedéssel lehet megoldani. Fontos lenne, hogy végre kialakuljanak az indulást megkönnyítő intézményi keretek. Gondolok itt most arra, hogy például az ön- kormányzatok ingyenes tanácsadást, térítésmentes könyvelést biztosíthatnának a kezdő vállalkozóknak. Persze cserében kérhetnének ármegkötéseket, a lakosságnak kedvezőbb nyitva tartást. — Lehet, hogy a vállalkozásokat gazdasági kényszer hozta létre, de csökkenő fogyasztás mellett vajon életképesek-e ezek a vállalkozások? Hiszen, ha a lakossági megtakarítások csökkennek, milyen anyagi eszközök segítik majd a privatizációt?. — Igaz, a fogyasztás csökken és jövőre is csökkenni fog, idén mintegy 3 százalékos visszaesést prognosztizálunk, 1991-ben ez előreláthatólag 4-5 százalék lesz. De nem szabad elfelejteni, hogy a jövedelmek nem mérséklődnek ilyen arányban, a gazdasági szférában a bruttó bérek egyelőre követik az inflációt. A megtakarítások pedig minden ellenkező hírrel szemben növekednek, főleg értékpapírban és valutában. Az inflációnak vannak bizonyos törvényszerűségei. Nem becsülhető le, hogy a jövő év elején a támogatások drasztikus csökkentésének — s itt-gondolok elsősorban a lakástámogatások mindenképpen megoldásra váró kérdésére — széles körű hatása lesz, ami átmenetileg valóban jelentősen mérsékli a fogyasztást. De a nemzetközi trendek is azt mutatják: az ilyen mélypont után szükségszerűen újra elkezd valamilyen formában — ha szerényebb mértékben is, de - emelkedni a fogyasztás. Persze mindez csak akkor reális, ha még kézben tartható, mintegy 40 százalék körüli infláció van. Körülbelül eddig a határig tartható meg ugyanis véleményem szerint a gazdaság működőképessége. Az infláció persze nagymértékben függ attól, milyen költségvetési deficit lesz, s milyen gazdaságpolitika áll mögötte. Milyen lesz a politika a legkényesebb pontokon, például bizonyos államháztartási elemek kezelésénél, mint amilyenek az ön- kormányzatok pénzügyi támogatása vagy a nagyberuházások ügye. De szeretném hangsúlyozni, hogy nem a költségvetési mérleg deficitje \lesz perdöntő, hanem a mögötte meghúzódó költségvetési politika. Véleményem szerint a költségvetési hiány nem lehet kevesebb 60 milliárd forintnál, s valószínűlég a 100 milliárd forinthoz fog közelíteni. — Ön szerint egy radikális gazdaságpolitikai program akár már rövid időn belül érezhető változásokat hozhat a gazdaságban? — Nem lehet egy ugrással'átugrani az árnyékunkat. Sok-sok új lépésre van szükség, belőlük alakulnak ki azok az automatizmusok, amelyek egészséges változásokat tesznek lehetővé. De a folyamat kezdetén szükség van arra, hogy a kormányzat nagyobb mértékben támaszkodjon a szakértőkre, szélesítse tanácsadóinak köréi, ne utólagos korrekciókkal, hanem élőre kidolgozott koncepciókkal jusson közelebb a célokhoz, of B. Zs.
