Petőfi Népe, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-13 / 292. szám
1990. december 13. • PETŐFI NEPE • 5 A PETŐFI PÉPE AJÁNLATA FILM Jézus John Heyman amerikai rendező — mintegy három tucat játékfilm után M nagy feladatra vállalkozott: elhatározta, hogy filmet készít Jézus életéről. A korábbi, neves rendezők (többek között Zeffirelli) jegyezte próbálkozásoktól elsősorban „a teljes hitelességre való törekvésben” kívánt különbözni. Amiből egyértelműen kiderül, hogy a rendezőt korántsem művészi ambíciók fűtötték. Jó mesteremberként csakis arra törekedett, hogy filmje az evangélium terjedésének eszköze lehessen. Amit minden bizonnyal el is ért, legalábbis erre utalnak a produkció forgalmazási adatai, illetve a filmtörténetben mostanáig egyedülálló tény, hogy eddig több mint száz nyelvre szinkronizálták. (Legelső magyarországi bemutatója 1984- ben, ag. Evangélikus Világszövetség budapesti nagygyűlésén, a Sportcsarnokban volt.) Heyman úgy döntött, hogy forgatókönyv gyanánt Lukács evangéliumát, azaz a bibliát használja. E megoldás mellett sok minden szólt: „a részletek pontossága, az alapmű történelmi hitelessége, amely az I. századi Palesztina számtalan társadalmi, kulturális szokását is hűen rögzíti”. A legfontosabb azonban az volt, hogy „Jézus szolgálatáról és tanításáról világosan és érthetően számol be”. A rendező az „eredeti” forgatókönyvhöz eredeti helyszíneket keresett! 3-tp Izraelben. A Genezáret tavától a Jordánon át Jeruzsálemig háromszáz különböző helyszínen mintegy ötezer szereplővel forgattak. Hatalmas energiát fordítottak a részletekre, munkacsoportokat alakítottak, amelyeknek feladata a kor öltözködésének, fazekasságának, építészetének és társadalmi szokásainak tanulmányozása volt. A régészek és a történészek Szoros kapcsolatban álltak a helyszínek előkészítőivel, akiknek méretarányosan kellett felépíteniük a többi között Heródes templomát, három zsinagógát és számos halászhajót. Kemény munkával „helyezték vissza” az időben a modern Izraelt, táyíróoszlopokat döntöttek le, modern utakat fedtek be porral stb... A rendező — az angol címszereplőn, Brian Deaconra-on kívül — kizárólag izraeli színészeket alkalmazott, akik hazájuk határain kívül ismeretlenek. Ezzel is igyekezett elkerülni, hogy a nézőkben az ismert arcokhoz kötődő asszociációk eltereljék a figyelmet a bibliai üzenettől. (Képünkön: jelenet a filmből.) K. J. LEMEZ Szandi Mostanában egymás után tűnnék fel a gyerekénekesek. Szandi volt az első. Őt követte a Mini Doll, azután Dóra, most pedig már ilyen-olyan formációk hallatnak magukról. Legutóbb Sztankay István színész oldalán énekelt egy kislány, gyanítom, a lánya. Az nem számít, hogy nincs hangja. Egy rö- vidké reklámban láttam a tévében és hirtelenjében arra gondoltam, akár az én kislányomból is faraghatnánk énekes sztárt. Szépen énekel, és, még csak ötéves lesz. Táncolni hamar megtanulna, mert jó a mozgása. Miért nem fedezte még fel senki? Lehet, nekem kellett volna már régen megtennem érdekében a lépéseket. Visszatérve a lemezajánlathoz, megjelent Szandi második nagylemeze, Még csak a második? Az első dupla aranylemez lett, ennek a másodiknak sem kellett sokáig várnia, szinte a megjelenés napjaiban annyi fogyott belőle, amennyi az „aranyozáshoz” szükséges. Talán azért, mert jó az album? Azt népi biztos, hogy állíthatjuk. A hangzás, a dalok zenei világa semmit nem változott a korábbihoz képest. Ismét Fenyő Miklós gondoskodott a hangulatról és a legtöbb dal szövegéről is. Szandi pedig énekel, énekel, nem sokat változott a hangja. Csak ő „öregedett” másfél, esztendőt. Nem tudom, mikor várható valamiféle újítás a kislánytól. Persze, kérdés, szükség van-e újításra, fazonváltásra. A piros sapkás, pöttyös ruhás, szépen kisminkelt leány Tinédzser' l’amur című lemezén énekel a loko- loko-lokniról, a fehér pólóról és a kék jeansről, a forró csókról, 14 gyertyaszálról. Romantikus nóta a Hármat dobban a szív, a Rád gondolok, mást csókolok című szerzemény. A Mondd csak, tündér! komponistája Szikora Róbert. Jópofa még a Kislány, kezeket fel! Akinek köszönhető az újabb Szandi-siker: Fenyő Miklós, Har- sányi Zsolt, Faragó Judy, Fekete Gyula, Szikora Róbert, Kovács Tamás, Hajni Pityu, Hrautka Róbert. És a lemezkiadó cég: Hungaroton- Favorit. B. T. KÖNYV Világjárók [MK'HáEL ASHER Ä NEGYVEN NAPOS ÚT RöMAsmis mm i\m ANGOL JWALEMJ&R BOLYONGÁSAI. 08(1 Ito'tólYte »ÍÁO ARABOK ÖÄ JÁRATLAN CTAKON ^SIVATAG HAJÓJÁN Móga JÁNOS VANDORUTON INDIÁBAN HiV MAGYAR EGYETÉMISIA UA/ASA INDIÁBAN BUSZÚN ÉS BÁRKÁN. TEHERAUTÓN ÉS RIKSÁN, GYALOG ÉS REPÜLŐGÉPEN riát, annak mindennapi életét, politikai jellemzőit, gazdaságát, művészetét, a turisták által ritkábban látogatott vidékeit, az osztrák embereket. A Világjárók sorozatban előzőleg Michael Asher: A negyvennapos út című kötete került az olvasókhoz. Egy romantikus lelkületű, kalandos életű angol fiatalember «bolyongásairól — örök életveszélyben — a nomád arabok között, járatlan utakon, a sivatag hajóján. Nem kevésbé izgalmas Móga János: Vándorúton Indiában című írása sem, mely egy magyar egyetemista utazását adja közre Indiában, buszon és bárkán, teherautón és riksán, gyalog és repülőgépen megtett útjáról. G. Tóth László a szerzője a Négy hónap az óceánon címmel megjelent könyvnek. A magyar kutatóbiológus az 1985 -1986-ban megtett 4400 km-es tengerbiológiai expedíciójuk történéseit meséli el, de szól a hajósélet érdekességeiről, a Neptun-ünnep- ségről és a hajós karácsonyról is. K. M. Karácsonyra Két évvel ezelőtt Lelki jelenségek és zavarok címmel sorozatot indított a Híd Alapítvány. A családsegítő szociális és lelki segítség- nyújtásra alakult társaság működési területe egyre I bővül (idősek találkozója, fiatal anyák klubja, kallódó és hátrányos helyzetű gyerekek és fiatalok támogatása stb.). A nyitott alapítvány, A Római Katolikus Egyházi Szeretet Szolgálat, a budapesti XIII. kér. Tanács Híd Családsegítő Központja, valamint a Szeged-Csanádi Püspökség kiadványa Jeleníts István (a hajdani kecskeméti piarista tanár) és Tomcsányi Teodóra (klinikai szakpszichológus) Egymás között egymásért címmel jelent meg. A szerzőpáros a tanulmányhoz a téma kitűnő ismerőit, többek között Buda Béla főorvost, Göncz Kinga pszichiátert, Gyökössy Endre református, Ribár János 'evangélikus lelkészt, Vikár György ideggyógyászt hívta társszerzőül. Meditációra, dialógusra késztető tanulmányok sora a könyv; segít a személyiség kibontakozásában, lelki békénk megtalálásában. Karácsony közeledtével mjnd többet gondolunk karácsony estére, az ajándékozásra. Hogyan lehet a karácsonyi ünnepeket még szebbé, családiasabbá, meghittebbé tenni? Menjünk mi is Betlehembe címmel a Háttér Lap- és Könyvkiadó, Karácsony címmel a Helikon Kiadó jelentetett meg albumot. Mindkét könyv elmeséli december e szép ünnepének tudnivalóit, ádvent, karácsony vigíliájának, á szentestének történéseit; de legtöbbet arról szól, mit is tudunk tenni (sajét kezűleg!) a még szebb karácsonyért. Hogyan tudunk karácsonyi díszeket (origami, mézeskalács, kukoricacsuhé, szalma, agyag stb.) készíteni; majd sorra megismerhetjük a régi népszokásainkat, a karácsonyi ünnepkör verseit, dalait, ételeit. A Világjárók sorozat három és fél évtized óta közeli és távoli vidékekre vitte gondolatban olvasóit. A Gondolat Kiadó sorozatát „felújította”, új formában, változatosabb szerkesztési elvek alapján, új köntösben adja közre az új köteteket. A karácsonyi könyvvásár újdonsága Heltai András: Például Ausztria című kötete. Heltai András újságírót nem kell az. olvasóknak bemutatni; közismert televíziós egyéniség. Arra már kevesebben emlékeznek, hogy ő volt egy évtizedig az ausztriai tudósító; tehát bőven volt alkalma, lehetősége a szomszédos ország alapos megismerésére. Új könyvében riportjaival, glosszáival mutatja be AusztÖNPUSZTÍTÓK (III. RÉSZ) Mesél a kecskeméti rendőr A jugoszláv kamionos körülnézett es lassan a zsebébe nyúlt. Parányi tasakot mutatott a kiskunfélegyházi fiúnak. — Marihuána — szűrte óvatosan a foga között — Ha kell, hozok még többet is. A fiú, bár még nem élt vele, mégis remegő kézzel nyúlt a szerért. íme a „titok”, a „csoda” egy kávéskanálnyi zöld porban. Ami most az övé lehet. Feltétlenül ki kell próbálnia! — Mennyi? —- kérdezte eltökélten. — Hat száz, de csak neked adom ilyen olcsón. — Nem számít — rázta fejét hősünk. Fizetett. Aztán egy elhagyatott helyen kényelmesen ledőlt és megkezdődött a szertartás. Előbb fölszippantott a porból egy keveset, ahogy a filmekben látta. Eltelt egy perc, kettő, öt. Nem történt semmi. Ahogy múlt az idő, úgy növekedett a fiú gyanakvása. Lehet, hogy mégsem az orron’ át kell szívni? Más módszert talált. Dörzsölte, szi- pákolta, a fejére szórta — de égy jóízű' tüsszentésnél többre nem jutott. — Nem, mert ez a zöld por csak a hiszékenyek kábítására való — záija össze az októberben történt ügy dossziéját Kur- dics Mihály a megyei rendőrfőkapitányságon. — Bevizsgáltuk : közönséges fű és majoránna porőrleménye volt. ' Viszont a jugoszlávnak jó üzlet. Ami ellenben számunkra a legfontosabb: egy kiskunfélegyházi fiatalember — ha be is csapták — de megmenekült. Az igazi, a halálossá válható önpusztítástól. Ezért pedig 600 forint voltaképpen nem is olyan sok. Hamis vények tucatjai A kezdetben különböző illékony oldószerekkel kísérletező, szipózó fiatalok közül néhá- nyan hamarosan eljutottak a valódi pótszerekig; a központi idegrendszert befolyásoló gyógyszerek fogyasztásához. Ezeket azonban csak receptre adják. Igaz, az ellenőrzés a nyolcvanas évek elején nem volt igazán szigorú, hiszen a később tömeges méretekben jelentkező vényhamisítással addig nem találkoztak a gyógyszerészek. A módszer előbb csak a fővárosban terjedt, majd 1985-86- ban Kecskeméten is feltűntek a hamis receptek. Minden alkalommal budapesti fiatalok, hozták. Azok, akiket a nagyobb pesti patikákban szinte már látásból ismerték, ezért most vidéken próbálkoztak. Ebben az időben havonta 20-25 hamis orvosi vényt szűrtek ki a megye- székhelyen, legtöbbjét persze csak utólag, viszont ezekben az esetekben is rendelkezésre álltak a vásárló személyi adatai. Mert a gyógyszerek beváltásához személyi igazolvány kellett. Az idő múltával tehát taktikát változtattak a csalók. Nem személyesen jelentkeztek a patikában, hanem a vásárláshoz naiv, alkalmanként kiválasztott kecskeméti gyerekeket, középiskolásokat kértek meg. Akiknek persze igazi meglepetést az okozott néhány hónap elteltével, hogy a rendőrök a lakásukon kopogtattak, A nyilvántartásba tudniillik így már az ő adataik kerültek, jóllehet valójában még azt sem igen tudták: mi volt az a gyógyszer, amit annak idején szívességből kiváltattak velük. A hamis receptek felett aztán lassacskán eljárt az idő. Számuk egyre kevesebb lett, ám még most is elő-előfordul, hogy valaki ilyennel próbálkozik. A svéd turisták és a fantáziadús „narkós” Bács-Kiskun kábítószeres ügyei, között igazi szenzációként hatott egy kécskeméti férfi — nevezzük K.-nak, — sztorija. Négy esztendővel ezelőtt a narkománia súlyos tüneteivel szállították a megyei kórházba, ahol meglépő mesével állt elő. Elmondta, hogy „narkós”, egy ideje rendszeresen szedi a klasz- szikus kábítószerek egyikét, amelyhez egy svéd házaspár segítségével jutott. Kecskeméten ismerkedtek össze az egyik szállodában. Fekete, szurokszerű anyagot adtak K.-nak, amiből a férfi szervezete hamárosan újabb dózist követelt. A svédek után ment Budapestre, s meg is találta őket hazájuk nagykövetségén. Együtt keresték fel az egyik fővárosi aluljáróban tanyázó arab árusokat, újabb adagért. A szert, a fekete szurokszerű anyagot aprócska dobozkában kaptak. — Kábítószerem már nincs, de a dobozt az ismerősömnél, egy kecskeméti kiskereskedőnél még megtalálják -s fejezte be meséjét K., s talán maga sem gondolta, hogy kemény lecke elé állította ezzel a történettel a rendőröket. Akik' kiderítették, hogy a sztori magja igaz. Valóban jártak a jelzett napokban Kecskeméten svédek, de nem kábitó- szerügynökként. Csupán turisták voltak. Az is megfelel a valóságnak, hogy K. narkománi- ásnak mondható. Ettől függet-’ lenül valódi, klasszikus kábítószert nem látott még sosem. Szi- pós volt — de ha már így esett, nagyobbnak akart tűnni környezete előtt. Masszív narkósnak. A jelzett dobozkákban pedig — mint azt a bűnügyi laboratóriumban egyértelműen kimutatták — nem volt kábítószer sosem. Hasisgyanta a csokoládépapírban A rendőrség mindmáig egyetlen klasszikus kábítószeres ügye 1988 tavaszán egy jor- dániai születésű, palesztin származású líbiaihoz ' köthető. A vámőrök tartóztatták föl, Kelebiánál szedték le á vonatról, amikor Jugoszlávia felé ki akart lépni Magyarországról. Előbb csak a hamis útlevele szúrt szemet; Utóbb az az igyekezet is, amellyel egy kis darab „csokoládét” igyekezett dug- dosni a bőröndjéből a zsebébe, onnét egy másik csomagba, majd vissza a bőrönd felé. HaJ sisgyanta volt. Nem sok, mindössze 32 gramm. Ahhoz azonban elegendő, hogy három évet kapjon érte az arab. Sosem derült ki viszont, hogy amikor hazánkba érkezett, pontosan mennyi kábítószer volt emberünknél. Annyit sikerült kinyomozni, hogy Győrött, majd Budapesten megállt. Talán ezekben a városokban adott el belőle valamennyit. Ez azonban csak feltételezés. Mint ahogy egyelőre azt is csak a szakemberek mondják, hogy megyénk egyik városa mellett egy tanyán nem gyógynövényeket termel, hanem kábítószer, marihuána előállítására alkalmas ültetvényt alakitott ki mintegy 100 négyszögölön a gazda. Aki persze a gyógynövény verziót ismételgeti a nyomozóknak. A magot — állítja a védekezésében — egy jugoszláv ismeretlen adta. Hogy csak vesse el, s termelje nyugodtan, majd ő később jelentkezik az eredményért. — Ez az ügy példája lehet annak, hogy Magyarország már nem csak mint tranzitútvonal, hanem mint termelő szerepel a külföldi kábítószer-kereskedők távlati terveiben —: mondják a rendőr-főkapitányságon. — Igaz, most még csak magot adtak. De nem kizárt, hogy egyszer majd a recept is ide kerül. A receptet, a mákból előállított kábítószer receptjét ellenben ismerhették azok a szovjet kiskatonák, akik két éven keresztül megdézsmálták az egyik kecskeméti tsz dísznövénytermesztő részlegének mákültetvényét. Ez még 19.85—86.-ban történt. Az elkövetők több ezer mákgubót csapoltak meg — nyilvánvaló volt, hogy miért. A legrégibb, a legismertebb'ká- bítószert akarták belőle előállítani, azt, amely miatt egykor Nagy-Britannia hadat üzent Kínának. Az ópiumot. Berúgni kevés piától is lehet — Igaz a hír, hogy kecskeméti szórakozóhelyeken kábítószeres cigiket árusítanak? Van alapja annak, hogy iskolák előtt ilyen rágógumival „etetik be” a gyerekeket a terjesztők? ■ — Időről időre'fölröppennek ilyen híresztelések ti városban és a megyében is — mondja a bűn- megelőzési csoport vezetője. §I| Ami az utóbbit illeti: egyértelműen állítom, hogy nem igaz. Valószínűleg az az alapjuk a pletykáknak, hogy Budapesten és Székesfehérváron történtek ilyen kísérletek, de Bács- Kiskunban szerencsére még nem. Nem is hiszem, hogy észrevétlen maradnának: — És a szórakozóhelyek? — A Kecskeméti Lapok írt egy cikket arról, hogy különösebb nehézség nélkül kábítószeres cigarettát lehet venni egyikmásik diszkóban. Mi szerettünk volna beszélni az informátorral, de a szerkesztő nem segített nekünk. Ennek ellenére nem adtuk föl, rendszeresen járjuk a szórakozóhelyeket. Eredménytelenül. Mi nem találtunk egyetlen csikket sem, kaptunk viszont 21 darabot egy segítőkész pincértől, akinek föltűnt, hogy egy asztal- társaság tagjai—jóllehet alig ittak valamit — mégis „eláztak". Kiürítette a hamutartót és most a laboratórium vizsgálja a cigarettavégeket. Az eredmény még nem ismert. Jó lenne azt hinni, hogy ez a történet már nem a Bács megyei kábítószeres sztorikat fogja gazdagítani. Elvégre: berúgni kevés piától is lehet... Noszlopy Nagy Miklós (Folytatjuk.- A sorozat befejező részében az orvos szól a narkomániáról.)
