Petőfi Népe, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-10 / 289. szám

1990. december 10. • PETŐFI NÉPE • 3 Flóra ’90 (Folytatás az 1. oldalról) — Nagyon kevés a biztos in-, formációnk. Azt már Tudjuk, hogy a Földművelésügyi Mi­nisztérium átszervezései köze­pette a kutatási főosztály bele­olvadt a műszaki-fejlesztési fő­osztályba. Ezen belül alakultak bizottságok, mi a zöldséggel, dísznövénnyel, gyógynövé­nyekkel foglalkozóba tarto­zunk. — Nem megsértve a másik kettőt, azért nem azonos fajsú­lyú a három kategória . .. — így érezzük mi is. Vélhe­tő, hogy a zöldségágazat így nem került igazán jó helyzetbe, bár nem tudni, a csoport maga milyen helyet foglal,majd el. ' Ez van kívül. Es belül? — Vészkalkulációkat készí­tettünk. Variációkat, amelyek­ben a legfontosabb kérdés: mi van akkor, ha ...? Az első vari­áció szerint a mostáni ötven százalékát kitevő állami meg­rendelést kapja az intézet. Ez az összeg ugyanis a legteteme­sebb a költségfedezeteink kö­zött. Ezért természetesen meg­dolgozunk. Szóval, ha fele lesz a mostaninak az állami meg­rendelés, akkor még talpon marad az intézet. A kutatási költségeket még épphogy tarta­ni lehet. A dolgozók prémiuma bizonytalan lesz, a központi irányítás, az állomások általá­nos költsége azonban nyirbá- lásra szorul. Esetleg téma- és létszámcsökkentés is bekövet­kezhet. Persze a talpon mara­dás alapvető feltétele az ötven százalékon kívül, hogy a vetőmagokat, a gombát és egyéb termékeinket rendben-ér­tékesíteni tudjuk. — Ennél lehet rosszabb is? — Kalkuláltunk, mi van ak­kor, ha egyáltalán nem kapunk állami megrendelést. Akkor csak próbálkozás marad a tal­pon maradásra. Komoly pénz­ügyi nehézségek árán. A ter­melés bevételeiből lehetne csak a kutatást finanszírozni. Ott pedig eddig is voltak gondja­ink, hiszen a vetőmagok feldol­gozására azért nem vagyunk felkészülve. A pénzügyi háttér­Jani bácsi, a nászéjszaka meg a marxizmus Önálló vagy nem ? Hói a kutatás mostanában? ről nem is beszélve: a termelés, tárolás finanszírozásáról ilyen hitelkamatok mellett Ez egyébként sajnos azt jelentené, hogy a kutatási témákról,bizo­nyosan le kell mondani. És na­gyon valószínű, hogy többségé­ben csak a meglévő fajták fenn­tartására lesz lehetőség. Ez vi­szont nagyon rossz kutatási politika. A ma igen jó nevű, elismert nemesítőinket inkább előbb, mint utóbb elfelejtené a szakma. — Van-e valamilyen kiút?- Talán a privatizáció, bár hogy kutatóintézetben hogyan lehet ezt végrehajtani, nemigen van útmutatás. Azért vannak elképzeléseink az önállóan mű­ködő’egységek kft.-vé alakítá­sára. Tárgyalásokat folytatunk külföldiekkel. Ők vállalkozná­nak a nemesítés és vetőmag- forgalmazás megoldására, mi maradnánk a fajtatulajdono­sok, a fajtáfenntartók és a ku­tatás koordinálói. Hasonló módon alakult meg a Christian Kereskedelmi Kft., amely a gomba termelését és értékesíté­sét oldja meg. — Ügy hírlik, hogy egy ker­tészeti centrum tervei is körvo­nalazódnak. A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemhez ke­rülésük nem először vetődik fel. Ha ez a terv megvalósul, az ed­digiekben felsorolt gondjaik már nem lesznek gondok.- Arról van szó, hogy félig önálló gazdálkodási költségve­tési intézménnyé válhatunk. A hírek szerint esetleg január elsején, i. — December eleje van. Ennyi idő alatt lehetetlen az átszerve­zés!- Nem is valószínű, hogy megtörténik. Ha viszont igen, nem biztos, hogy rosszabb helyzetbe kerülünk. Bár ez csak akkor lehetne így, ha elég pénz áll majd' rendelkezésünkre. A- kutatáshoz szükséges összeg mintegy 70 millió forint. Ha költségvetési ^intézmény le­szünk, ennyit kell ránk szánnia az államnak. Hogy ez honnan, hogyan kerül, kerül-e egyálta­lán, egy más ügy. A miénk az, hogy az eddig összefonódott gazdálkodást és kutatást ho­gyan lehet elválasztani egymás­tól. A régi időkre visszagondol­va: volt már ilyen. Néhány mai állami gazdaság területén gaz­dálkodott az intézet. Tudomá­som szerint most hasonló ügy­ben velük nem tárgyalt senki. Ma az intézetnek nincsenek gazdálkodásra alkalmas terüle­tei. Próbáltunk ugyan olyan földet visszakérni, amelyik az intézet kezelésében volt, de el­lenállásba ütköztünk. Ezek azonban csupán — igaz na­gyon fontos — részletkérdések. A lényeg a szakminisztérium döntése: aláírják-e az egyetem­hez csatolásunkat: — Igen ám, de ezek szerint vannak tárgyalásaik a külföldi tőke bevonásáról. Mit szól majd mindehhez a tárgyaló fél?- Nem tudni. Amelyik nö­vény, téma körül megindult ez a folyamat, a kifejlet kétesé­lyes. A külföldi visszaléphet. Ha viszont a dolgot sikerül nyélbe ütni a centrum létreho­zása előtt, a „tárgyalási alapot képező”.növény, a kutatási té­ma nem vagy csak részben ke­rülhet a leendő költségvetési in­tézménybe. — Mit szól mindehhez a ZKI dolgozói garnitúrája, a vállalati tanács? — A vállalati tanács úgy döntött, hogy a kertészeti cent­rum gondolatát elfogadja. Költségvetési intézményként azonban csak szervezeti önál­lóságának megtartása mellett tartja működését biztosított­nak. Gál Eszter Tanácskozás a koncessziókról A koncessziós szabályok kérdéseiről vasárnap kezdődött kétnapos tanácsko­zás Budapesten, a Friedrich Naumann Alapítvány szervezésében. A „Koncesz- sziók Európában” elnevezésű fórumra a kontinens legismertebb szakértői — többek között hollandok, franciák, ola­szok — érkeztek Magyarországra. Az előadások a szóban forgó téma szinte minden fontosabb részletével foglalkoz­nak: a pénzügyek, a különféle szabályo­zási formák, az egyes országok konkrét koncessziós gyakorlata lesz a témájuk. Egyes elképzelések szerint autópályá­kat, a távközlést és esetleg bányákat kívánnak a későbbiekben Magyaror­szágon koncessziós formában működ­tetni. Jani bácsi boldogan újságolta, útban hazafelé a dokitól, hogy új svéd gyógyszereket kapott, s ha ezeket beveszik esténként a ma­mával — mármint a feleségével —, akkor közelgő aranylako­dalmuk után olyan nászéjszaká­ra számíthatnak, mint amilyen az első volt. Csak az nem tet­szett az öregúrnak, hogy neki az ezüst csomagolásút írta fel a doktor, amit viszont a nejének vitt, az a gyógyszer aranyozott papírba ágyaztatott.' — Igazság ez?-— nézett rám vizenyős szemeivel. — Mindig az asszony volt az úr a háznál, s most is az övé az arany, nekem meg csak az ezüst'marad... Próbáltam megmagyarázni, hogy a doki utasításait illik kö­vetni, betartani, de váltig azt hajtogatta, hogy akkor lenne teljes a „siker”, ha végre egyszer ő lehetne az „első". S bár nem mondta, hogy mit forgat a fejé­ben, könnyű volt kitalálni: -igényt tart az.aranyozott csoma­golású pirulákra... Eltelt néhány hét, amikor leg­közelebb találkoztunk. — Na, sikeres volt a nászéj­szaka, Jani bácsi? — érdeklőd­tem kíváncsian. — Jaj, ne is említse! Vigye el az ördög a doktort! En még ma reggel is vért hánytam, az asz- szonynak meg megmerevedett a bal lába i.. Ha hiszik, ha nem, ez a fura balsiker a marxizmust juttatta az eszembe. Aki csöppnyire is jártas a társadalomtudományok háza táján, az tudja: Marx filo­zófiája alapvetően a humaniz­musra épül és korszerűsége vi­tathatatlan. Ezt a legnagyobb gondolkodók is elismerték, elis­merik. Egyebek mellett Sartre. Es valóban elgondolkodtató, hogy az egzisztencializmus nagy filozófusa, milyen pontosan, meggyőzően adott választ arra,- miért nem válhatott egyetemes világnézetté, magatartásformáló erővé Marx filozófiája. Szerinte ennek két alapvető oka van. Az egyik, hogy nem volt ideje kidol­gozni e filozófia emberre minősí­tett etikáját és pszichológiáját, sőt á kisebb közösségekre leké-1 pezetl szociológiáját sem. A má­sik hibáját abban látta a marxiz­musnak, hogy ideológiává, poli­tikává alacsonyították filozófiai . erejét, ‘alárendelve a. konkrét társadalmi érdekeknek. így a Marx által megfogalmazott igazságok az ideológiai harcok során óhatatlanul vulgarizálod- tak, eltorzultak. Gondoljunk .például a dialektikára, miszerint az ellentétek harca szüli a fejlő­dést. Csakhogy diktatúrában nem lehetett 11 nem is lehet —r őszintén vitatkozni, más nézete­ket, véleményeket hangoztatni, mint az uralmon lévők. A külön­böző rezsimek emberek millióit pusztították el, nyomorították meg a marxizmus zászlaja alatt úgy, hogy e filozófiával ellenté­tes módszereket alkalmazva igyekeztek hatalmukat konzer­válni. Am erről Marx körülbelül annyit tehet, mint a doktor Jani ' bácsi balsikeréről, aki nem kal­kulálta bele a diagnózisba delik­vense tudatlanságát, emberi gyarlóságait. Es itt lapul az a kérdés, hogy az elmúlt évtizedek bűneiért mi­ért a filozófust — filozófusokat - — hibáztatják oly .sokan? Hi­szen, ha igaz, hogy a marxiz- : mus, mint filozófia humánus, emberi, akkor akik ma átkoz­zák, azok valójában az antihu- manitás hívei? Nem hinném. Ésszerűbb magyarázatnak tű­nik, hogy egy ilyen rendszervál­tás idején az emberek mindent megkérdőjeleznek, ami a koráb­bi rezsimfnel összefügg. Es.az is érthető, hogy ahol ekkora az inf­láció, az elszegényedés és. ennyiI. re bizonytalan a jövő, ott inkább az indulatok uralkodnak és nem a józan gondolatok.' Csakhogy az előbbiek nem oldanak meg semmit. Mi több, még azt is kép­telenek megakadályozni, hogy Marx filozófiája méltó helyre kerüljön a filozófia történelmé­ben. Amit pedig Jani bácsi sze­retne, hogy is mondjam, szóval maga az indulat ahhoz is nagyon kevés... Koloh Elek NEM SZÉNA, SZALMA! Olcsóbb a biobríkett Az energiagondok miatt napjainkban ismét na­gyobb figyelem irányul a mezőgazdasági melléktermé­kek, hulladékok fűtési célú felhasználására. Már 10- 15 évvel ezelőtt elkezdődtek a kísérletek, néhol a bio- brikettgyártással próbálkoztak. Ekkor elsősorban er­dei fahulladékokat aprítottak föl és ebből préseltek tüzelésre alkalmas rudacskákat. Az idén a korábbi kísérletekre is alapozottan —■. a szalma hasonló mód­szerű brikettálása jó eredménnyel jár ajászdózsai tsz-ben, ennek Jászbrikett Kft.-jében. A Gabona és ; Ipari Növények Termelést Rendszer Agrárfejlesztő és Kereskedelmi Rt. partnere a jászdózsai tsz. Az rt. megyei alközpontjának meghívására a napokban Kecskeméten, a művelődési házban jelentős érdeklő­dés mellett ismerkedhettek meg a mezőgazdasági szakemberek az energianyerés új, gazdaságos módsze­rével. Németh Zoltán alközpontvezető bevezetőjében már ígéretet tett arra, hogy segítséget adnak a Bács- Kiskun megyei gazdaságoknak a gyártás adaptálásá­hoz. A módszer lényegét dr. Janzsö József, a Fővárosi Távfűtő Művek, valamint Túri József, a Jászbrikett Kft. vezetője ismertette. Kitűnt, hogy a szén és általá­ban az energia árának emelkedése miatt a szalmabri­kett ma már árban is versenyképes, a gyártáshoz szük­séges beruházás nem túl nagy összeget igényel, és rövid (3-4 év) idő alatt megtérül. Osztrák — használt — gépeket vásárolt a kft., s a. viszonylag egyszerű eszközeire összesen kilencmillió forintot költött. A termék értékesítésével 30 százalék körüli nyereség érhető el, a szeptemberi indulás óta szerzett üzemi tapasztalatok szerint. A legfontosabb, hogy száraz (10-13 százaléknál nem magasabb víztartalmú) szal­mát is használjanak és legalább két műszakban üze­meltessék a berendezést, amellyel a barnaszénnel egyenértékű, 3600-4000 kilokalóriás, ugyanakkor rendkívül csekély hamut tartalmazó tüzelőt nyernek. A fűtőértéket növelni is lehet például oly módon, hogy harmadrészben napraforgóhéjat kevernek a szalmához. A kft.-ben egy mázsa szalmabrikett előál­lításának önköltsége 300 forint alatt van. Az állami támogatás miatt — amely egyébként a szénre 80 szá­zalékos — lakossági felhasználásra 170 forintért ad­ják a biobrikett mázsáját. Nemcsak családi házakban, hanem kis fűtőművekben is sikeresen, jó eredménnyel használták eddig ezt az új tüzelőanyagot. Figyelembe véve az állami támogatások fokozatos megszüntetésének kormányzati szándékát, a hazai energiahiányt, s a külföldi ellátás gondjait, sokan nagy jövőt jósolnak a szalmából (valamint egyéb me­zőgazdasági, erdészeti melléktermékekből, hulladé­kokból) gyártható tüzelőanyagoknak. Az országban évente 6-8 miihó tonna szalma termelődik, amelynek negyedét a mezőgazdaság nem hasznosítja, mondhat­ni kárba vész. Évente 1-2 millió tonna szalmabrikettel az ország energiaszükségletének másfél százalékát le­hetne fedezni. Ugyanakkor az is figyelmet érdemel, hogy a szalmabrikett elégetése, ennek elenyésző kén­tartalma miatt, környezetvédelmi szempontból sok­kal kedvezőbb, mint aká^a széné. Az új tüzelőanyag­ból a jászdózsaiak nem tudnak annyit gyártani, mint amennyi a megrendelés, kapacitásuk jövő évre is csak­nem teljesen lekötött. Van tehát érdeklődés e jó fűtő- értékű, higiénikusan kezelhető tüzelőanyag iránt, ugyanakkor az sem lehet mellékes, hogy a külpiacon is keresik. Cs. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom