Petőfi Népe, 1990. november (45. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-26 / 277. szám
1990. november 26. • PETŐFI NÉPE • 3 LENTRŐL A MAGASBA NÉZVE Marika néni háztartása T essék, kerüljenek beljebb! Fülöpháza, II. kerület 73. Ez az udvarom és a házam. Itt élek. Mióta is? Amint megszülettem, 1913-tól. Az ott, jobbra, a Magony-tanya, idébb, a gyöpön meg azok a zúgó micsodák helikopterek. Azoknak, akik vendégségbe jönnék a tanyafogadóba. Engem nem zavarnak a gépek, nem bánom, akárhogy is zajonganak. Velem már biztosan nem száll föl egyik sem. Egyszer odamentem, hogy közelről megnézzek egy helikoptert. Hát majd’ elájultam! Ezer- kétszáz forintért vitt volna el a pilóta, egy körre! Nincs nekem erre ennyi' pénzem. Honnét is volna? Az 5 ezer forint nyugdíjból? Jó, hogy a kerekegyházi Szeleczki Jánosnak még ki tudtam fizetni ezer forintot a télre való fa fűrészeléséért. Ezen nem spórolhattam.' Fűteni, főzni, és a villanyszámlát is fizetni kell. Fagyasztóláda ? Az nálam nincs. Az én „hűtőm” már közeleg. December, január meg február. Szegényen, de azért megélek. Mi kell egy ilyen, 77 éves, egyedülálló nőnek? Miattam nem lesz áramkorlátozás. Hetven forint villanydíjat fizetek, két hónapra. A rádióm elemről működik, csak most nem szól. Valami baj lehet a billentyűjével, mert hiába gyomom le: nem marad úgy. Régi „jószág”. 1961-ben vettem. Márpedig érdekelne, hogy mik a hírek. Hisz’ annyi mindenből hallani mostanában! Például a földről. Valamikor szakcsoportban dolgoztam, a Zrínyi Tsz-ben vagy hogy nevezik. Még 0 A zöld pádon. régebben nekünk is volt földünk, a szüléinkkel műveltük. Nem féltem akkor seip a munkától. Mikor leülök ide, erre á zöld kanapéra, hogy kicsit megpihenjek, eszembe jut: mennyit szántottam, vetettem és hány zsák búzát fölemeltem a hátamra! így fogtam a hátamon a zsákot/a szájánál fogva! Volt tehenünk is. A tejet én vittem be a csarnokba, átadni. A testvérem azt kérdezte tőlem: „Miből vagy te, vasból?” Bálba csak húszéves koromig jártam. Aztán többé már soha. Nemrégiben mégis azt akarta egy kisgazda, idős Csapiár Sándor, hogy menjek el én is a báljukba. Dehogy mentem. Most, amikor már 77 Esztendős vagyok ...? Eljött hozzám, nem is egyszer, hívott, és azt mondta: adjak oda neki minden iratot a földünkről. Kétszáz forintot kért —; a benzin árát is beleszámolta az útiköltségbe, gondolom —, de én csak 100 forintot adtam. Elfogadta a százast, tőlem, ettől a vén nyomorúságtól! Nekem ne mondjanak programokat. Nincs rá szükségem. Elboldogulok egyedül is. Hál’is- tennek, jól bírom magam. Vegyenek'' ebből a süteményből, bátran! Én sütöttem. Nem tápos -tyúk tojta a tésztájába való tojást, azért ilyen szép sárga és jó ízű. Reggel és este átmegyek a szomszédos tanyába, megnézem, hogy van a 90 éves Daróczi Feri bácsi. O még nálam is idősebb. Ha csak látjuk, egymást, már az is jó. Élünk. Megvagyunk. Lentről, az udvarról szeretjük nézni, amikor felszáll egy helikopter, a magasba. Elmondta: Bartha Mária Lejegyezte: Kohl Antal A barátság igazi fesztiválja volt (Folytatás az 1. oldalról) majd arra-kérte a fesztivál résztvevőit, hogy érezzék nagyon jól magukat a magyar Alföld e szép városában, ahol máskor; akár már jövőre is szívesen üdvözölné őket. A polgármester végül szerény ajándékokkal kedveskedett a csoportok yezetőinek. A fogadás után Kecskemét nevezetességeivel ismerkedtek a résztvevők. A fesztiválműsor 15 órakor kezdődött az Erdei Ferenc Művelődési Központ 600 személyes színház- termében, zsúfolt nézőtér előtt. Az eredetileg kétórásra tervezett előadás négy és fél órásra sikerült. A függöny felgördült s szinte pillanatok alatt igazi fesztiválhangulat alakult ki, a városi ifjúsági fúvós- zenekar jóvoltából. Ezután kisdiákok vonultak a színpadra, kezükben a részt vevő országok nemzeti zászlóival, majd Prágai Angéla, az „Életet az éveknek” Országos Szövetség alélnöke mondott ünnepi köszöntőt, melyet így fejezett be: „Mi ma talán eleset- tebbek vagyunk, mint más országok nyugdíjasai, de szeretnénk kiáltani: vagyunk, vágyunk!” A műsor a hemádnémedi nyugdíjasok műsorával folytatódott, akik népdalcsokrot adtak elő. A maglódi idősek klubjának tagjai helyi gyűjtésű és feldolgozású lakodalmas táncképet mutattak be, majd a kiskunfélegyházi idősek vöröskeresztes klubjának képviselői kórusszámokat énekeltek. A külföldiek közül elsőként egy csehszlovákiai kórus lépett színre, ők szlovákul és magyarul adták elő műsorukat. Az ócsai idősek asszonykórusa és citerazenekara hajdúsági népdalokat adott elő, ezután operettdalokat énekelt egy lengyel együttes, a Svédországból érkezett csoport pedig különböző népek táncaival kedveskedett a közönségnek. Szünet után a kecskeméti Állami Zeneiskola igazgatójának, Palotás József hegedűszólójával kezdődött a második felvonás. Utána a kunfehértói nyugdíjasok népdalkórusának, majd két svájci magyar úrnak, dr. Szabó Elemérnek (zongora) és dr. Missura Tibornak (ének) tapsolt a közönség. Nagy sikert aratott a kecskeméti Tánczos Péter citerazenekar és énekkar, még nagyobbat az Erdélyből — Jobbágy- telkéről — érkezfett népi együttes, amely gyönyörű népviseletével eleve elkápráztatta a nézőket, műsora pedig talán a legeredetibb volt ebben a kategóriában. Nem kisebb tetszést érdemelt ki a lajosmizseiek záróképe: tiroli táncot és palotást mutattak be, eredeti viseletekben. Ezt meg kellett ismételni. Az idősek fesztiválműsora Beethoven Örömódájának közös éneklésével fejeződött be. Maradandó élmény volt. Rapi Miklós HUSZONHÁROM DOLGOZO ELLEN INDÍTOTTAK FEGYELMIT Rendcsinálás a bajai Démásznál- Alaposan gatyába kéne rázni a társaságot! — hangoztatják egyre többen a Délma- gyarországi Áramszolgáltató Vállalatnál. Úgy tűnik/ a bajai kirendeltségükön erőre kapott a zűrzavar, a nyilvántartásokban a káosz jelei mutatkoznak. Nemrégiben látott napvilágot egy belső körlevél, amiben az illetékes ellenőrök ecsetelik az állapotokat. Néhány részlet a megállapításokból: „A hálózati leltárak esetenkénti hiánya, bizonylatok hiánya, bizonylatok keveredése munkaszámok között, bizonylatok szabálytalan kitöltése, anyagbizonylatok költséghely nélküli kitöltése”. Szó ami szó, a körlevél nem éppen szívderítő olvasmány. És aminek a jelek szerint bottal üthetik a nyomát: 1221 méter ^oszlop, 3781 kg alumíniumhulladék, 305 kg rézhulladék, 226 db betongyám, 21 db vasbeton oszlop (mindkettő a kimutatás szerint selejt kategóriába tartozik) és 5802 kg vashulladék. A vizsgálat /szerint felelősség terheli a művezetőket, számlakészítőket, a közvetlen ellenőrzési kötelezettségű munkakörök ellátóit. A belső vizsgálatokkal egyidejűleg terjednek a mendemondák, sokat találgatnak az emberek. Többen a Hosz- szúhegyi Állami Gazdaság és a Démász bajai kirendeltségének úgymond gyanús kapcsolataira utalnak, mások sik-.. kasztásokról beszélnek, magánzsebre • árusításokról terjesztenek történeteket. Jobbnak láttuk hát, ha az egyik fő illetékest, magát Nemes Károly bajai üzemigazgatót kérdezzük. Ő mégiscsak jobban benne van a dolgokban. Díjbeszedés magánzsebre — Saját belső ellenőrzésünk fedezte fel a hiányosságokat. A volt üzemgazdasági osztályvezetőnk, Loósz Ignác a hulladékanyag-prtékesítés- nél szabálytalanul járt el. Ezeket az anyagokat egy magasabb felvásárlási árat kínáló magánkereskedőnek értékesítették, csakhogy előkerült két olyan bizonylat, melyeken hetven mázsa alumíniumhulladékot fenntartási munkára kivételeztek. Mivel a költségelemzőknek feltűnt, hogy hulladék anyagot fenntartási munkákra nem használunk, elkezdtek vizsgálódni. Kiderült; a magánkereskedőnek lett ugyan eladva, de az ára nem hozzánk folyt be. — Időközben ez az osztály- vezető előszeretettel kijárt Soltvadkertre pénzt beszedni. _____A_________________ Eg yszerűen beállított a fogyasztókhoz és begyűjtötte az áramdíjat, magánzsebre. Számlát persze nem adott. A bíróságon harmincezer forintot tudtak rábizonyítani az áramdíjakból, meg hetvenezret az alumíniumhulladékért. Elvitte az amnesztia az ügyet, polgári perben térítette vissza a százezret. Újabb hamis bizonylatok — Igazgató úr, ha jól tudom, volt egy újabb, immáron általános revizori vizsgálat. Egy belső körlevelük az elmondottaknál több hiányt sorol fel. Hallhatnánk erről is valamit? — Igen, további hamis bizonylatok kerültek elő. Ezek szerint az említett osztályvezető különféle gépeket vett vállalati pénzből, majd néhány Jiónáp múlva selejtezték azokat. Sajnos a bizonylatok egy része el is tűnt. Itt hatvannyolcezer forint értékről van szó' A hálózatokból leI bontott selejtoszlopok is hiányoznak, úgy 600—1000 méter mennyiség. — A hulladékanyagok hiánylistáját nehezebb felsorolni, mert a telephelyekről közvetlenül a MÉH-vállalatokhoz szállították és a mérlegelésnél mindig levontak bizonyos százalékot. Jelenlegi vizsgálati eredményeink szerint az újabb hiány 150 ezer forint körüli lehet. De ma még pontosat nem lehet mondani, a feltárások módosíthatják az eredményt. Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy szintén ennek a kollégának van köze a dologhoz, bár teljes bizonyossággal állítani még nem lehet. Ám érdekes, hogy 1988-ban megszűntek a zűrös papírügyletek, az illető ugyanis akkor vonult nyugdíjba. Hosszúheggyel nem volt gyanús kapcsolat — Úgy tudom, önök több esetben adtak el villanyoszlopot a iHosszúhegyi Állami Gazdaságnak, illetve az akkori .igazgatónak — a selejt- ből.- így igaz, vett tőlünk a gazdaság is és két esetben a volt igazgató. De ezek a számlák rendben vannak. — Egyes hírek szerint többször fordult a Démász kisteher- autója hosszúhegyi pezsgővel a 1 szegedi Démász-nagyfőnök- höz, úgymond felsőbb utasításra. Akik ezt állítják, szoros kapcsolatot emlegetnek, ösz- szekötik a karóügylettel. — Nem tudok ilyenről. Inkább a szegedieket kéne ebben nyilatkoztatni, mert ha netán ment oda valami, az nem rajtam keresztül, annyi biztos. Egyébként nem hiszem, hogy ilyen előfordult. Az akkori igazgató, Vajda György nagyon szűkösen-reprezentált. Legfeljebb kitüntetések alkalmával volt egy pohár pezsgő. Hogy az hosszúhegyi volt-e, vagy nem, én azt nem néztem. Sem a vállalatra, sent ránk nem volt jellemző a feltűnő re- pizés. p- Aztán emlegetnek egy háromnapos kirendeltségvezetői értekezletet is, amit állítólag a hosszúhegyiek fedeztek. — Egy esetben valóban volt egy ilyen továbbképzés harmincöt főnek (kirendeltségvezetők, előadók, vállalati osztályvezetők). Baján, a KISZ-táborban voltak elszállásolva. Egy vacsorát tényleg rendeztünk Hosszúhegyen, azért, mert ott olcsóbb volt. De a számlát fizettük. Tehát nem az ő vendégeik voltunk. Hogyan fordulhatott elő? — A fentiekből is látszik, mennyire zilált állapotok uralkodnak a cégnél. Miként állhatott elő ez a helyzet? Hiszen a közvélemény felfogása szerint a Démász egy jól szervezett csapat, ez már a speciális helyzetükből kifolyólag is követelmény. Nagyon kellemetlenül érintett bennünket ez az egész. Senki nem gondolta volna, hogy éppen- egy olyan ember, akinek a bizonylati fegyelem és vagyonvédelem ellenőrzése a feladata, él vissza a helyzetével. De hát kérem megtörtént, ez tény. — Most úgy fest, mintha teljes káosz volna a nyilvántartások körül. — Káosznak azért nem mondható, mert csak tiz-húsz bizonylat nincs rendben a több tízezer közül. Csak hát az a kellemetlen, hogy a bizonylatok is, eltűntek, tőpéldányostól, mindenestől. Mit mond a koronatanú? Csak nem hagy nyugodni a mások által úgy erőltetett szeszszállítmanyok ügye. Biztos, ami biztos alapon, magam megnyugtatására is újból visszatérek a szállítás(ok)ra, amikor Pilinszki János anyagbeszerzővel találkozom. A monda szerint ugyanis ő volt a lebonyolító. Igaz a hír, miszerint hosszúhegyi pezsgőt vitt. a szegedi nagyfőnöknek? Állítólag többször is. — Hát hogy is mondjam. Nem Hosszúhegyről, hanem Vaskútról és nem pezsgőt, hanem bort, de csak egyszer. Persze, lehet, hogy akkor már a vaskúti pincészet Hosszúhegyhez tartozott. Ha jól emlékszem, úgy negyven liter lehetett. — Felsőbb utasításra? — Igen, -Nemes Károly igazgató adta rá a parancsot. Ennyit hát a rendcsinálásról a bajai Démásznál. Zs. Kovács István • — Elfogadta a százast, tőlem, ettől a vén nyomorúságtól! (Walter Péter felvételei)
