Petőfi Népe, 1990. november (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-26 / 277. szám

1990. november 26. • PETŐFI NÉPE • 3 LENTRŐL A MAGASBA NÉZVE Marika néni háztartása T essék, kerüljenek beljebb! Fülöpháza, II. kerület 73. Ez az udvarom és a házam. Itt élek. Mióta is? Amint meg­születtem, 1913-tól. Az ott, jobbra, a Magony-tanya, idébb, a gyöpön meg azok a zúgó mi­csodák helikopterek. Azoknak, akik vendégségbe jönnék a ta­nyafogadóba. Engem nem za­varnak a gépek, nem bánom, akárhogy is zajonganak. Velem már biztosan nem száll föl egyik sem. Egyszer odamentem, hogy közelről megnézzek egy helikop­tert. Hát majd’ elájultam! Ezer- kétszáz forintért vitt volna el a pilóta, egy körre! Nincs nekem erre ennyi' pén­zem. Honnét is volna? Az 5 ezer forint nyugdíjból? Jó, hogy a ke­rekegyházi Szeleczki Jánosnak még ki tudtam fizetni ezer forin­tot a télre való fa fűrészeléséért. Ezen nem spórolhattam.' Fűteni, főzni, és a villanyszámlát is fizet­ni kell. Fagyasztóláda ? Az nálam nincs. Az én „hűtőm” már köze­leg. December, január meg feb­ruár. Szegényen, de azért megélek. Mi kell egy ilyen, 77 éves, egye­dülálló nőnek? Miattam nem lesz áramkorlátozás. Hetven fo­rint villanydíjat fizetek, két hó­napra. A rádióm elemről műkö­dik, csak most nem szól. Valami baj lehet a billentyűjével, mert hiába gyomom le: nem marad úgy. Régi „jószág”. 1961-ben vettem. Márpedig érdekelne, hogy mik a hírek. Hisz’ annyi minden­ből hallani mostanában! Például a földről. Valamikor szakcso­portban dolgoztam, a Zrínyi Tsz-ben vagy hogy nevezik. Még 0 A zöld pádon. régebben nekünk is volt föl­dünk, a szüléinkkel műveltük. Nem féltem akkor seip a munká­tól. Mikor leülök ide, erre á zöld kanapéra, hogy kicsit megpihen­jek, eszembe jut: mennyit szán­tottam, vetettem és hány zsák búzát fölemeltem a hátamra! így fogtam a hátamon a zsákot/a szájánál fogva! Volt tehenünk is. A tejet én vittem be a csarnokba, átadni. A testvérem azt kérdezte tőlem: „Miből vagy te, vasból?” Bálba csak húszéves koromig jártam. Aztán többé már soha. Nemrégiben mégis azt akarta egy kisgazda, idős Csapiár Sán­dor, hogy menjek el én is a bál­jukba. Dehogy mentem. Most, amikor már 77 Esztendős va­gyok ...? Eljött hozzám, nem is egyszer, hívott, és azt mondta: adjak oda neki minden iratot a földünkről. Kétszáz forintot kért —; a benzin árát is beleszá­molta az útiköltségbe, gondo­lom —, de én csak 100 forintot adtam. Elfogadta a százast, tő­lem, ettől a vén nyomorúságtól! Nekem ne mondjanak progra­mokat. Nincs rá szükségem. El­boldogulok egyedül is. Hál’is- tennek, jól bírom magam. Ve­gyenek'' ebből a süteményből, bátran! Én sütöttem. Nem tápos -tyúk tojta a tésztájába való to­jást, azért ilyen szép sárga és jó ízű. Reggel és este átmegyek a szomszédos tanyába, megnézem, hogy van a 90 éves Daróczi Feri bácsi. O még nálam is idősebb. Ha csak látjuk, egymást, már az is jó. Élünk. Megvagyunk. Lent­ről, az udvarról szeretjük nézni, amikor felszáll egy helikopter, a magasba. Elmondta: Bartha Mária Lejegyezte: Kohl Antal A barátság igazi fesztiválja volt (Folytatás az 1. oldalról) majd arra-kérte a fesztivál résztve­vőit, hogy érezzék nagyon jól ma­gukat a magyar Alföld e szép váro­sában, ahol máskor; akár már jö­vőre is szívesen üdvözölné őket. A polgármester végül szerény ajándékokkal kedveskedett a cso­portok yezetőinek. A fogadás után Kecskemét nevezetességeivel is­merkedtek a résztvevők. A fesztiválműsor 15 órakor kez­dődött az Erdei Ferenc Művelődé­si Központ 600 személyes színház- termében, zsúfolt nézőtér előtt. Az eredetileg kétórásra tervezett elő­adás négy és fél órásra sikerült. A függöny felgördült s szinte pilla­natok alatt igazi fesztiválhangulat alakult ki, a városi ifjúsági fúvós- zenekar jóvoltából. Ezután kisdiákok vonultak a színpadra, kezükben a részt vevő országok nemzeti zászlóival, majd Prágai Angéla, az „Életet az évek­nek” Országos Szövetség alélnöke mondott ünnepi köszöntőt, melyet így fejezett be: „Mi ma talán eleset- tebbek vagyunk, mint más orszá­gok nyugdíjasai, de szeretnénk ki­áltani: vagyunk, vágyunk!” A műsor a hemádnémedi nyug­díjasok műsorával folytatódott, akik népdalcsokrot adtak elő. A maglódi idősek klubjának tagjai helyi gyűjtésű és feldolgozású la­kodalmas táncképet mutattak be, majd a kiskunfélegyházi idősek vöröskeresztes klubjának képvise­lői kórusszámokat énekeltek. A külföldiek közül elsőként egy csehszlovákiai kórus lépett színre, ők szlovákul és magyarul adták elő műsorukat. Az ócsai idősek asszonykórusa és citerazenekara hajdúsági népdalokat adott elő, ezután operettdalokat énekelt egy lengyel együttes, a Svédországból érkezett csoport pedig különböző népek táncaival kedveskedett a kö­zönségnek. Szünet után a kecskeméti Állami Zeneiskola igazgatójának, Palotás József hegedűszólójával kezdődött a második felvonás. Utána a kun­fehértói nyugdíjasok népdalkóru­sának, majd két svájci magyar úr­nak, dr. Szabó Elemérnek (zongo­ra) és dr. Missura Tibornak (ének) tapsolt a közönség. Nagy sikert aratott a kecskeméti Tánczos Péter citerazenekar és énekkar, még na­gyobbat az Erdélyből — Jobbágy- telkéről — érkezfett népi együttes, amely gyönyörű népviseletével ele­ve elkápráztatta a nézőket, műsora pedig talán a legeredetibb volt eb­ben a kategóriában. Nem kisebb tetszést érdemelt ki a lajosmizseiek záróképe: tiroli táncot és palotást mutattak be, eredeti viseletekben. Ezt meg kellett ismételni. Az idősek fesztiválműsora Bee­thoven Örömódájának közös éneklésével fejeződött be. Mara­dandó élmény volt. Rapi Miklós HUSZONHÁROM DOLGOZO ELLEN INDÍTOTTAK FEGYELMIT Rendcsinálás a bajai Démásznál- Alaposan gatyába kéne rázni a társaságot! — hangoz­tatják egyre többen a Délma- gyarországi Áramszolgáltató Vállalatnál. Úgy tűnik/ a ba­jai kirendeltségükön erőre ka­pott a zűrzavar, a nyilvántar­tásokban a káosz jelei mutat­koznak. Nemrégiben látott napvilágot egy belső körlevél, amiben az illetékes ellenőrök ecsetelik az állapotokat. Né­hány részlet a megállapítá­sokból: „A hálózati leltárak esetenkénti hiánya, bizonyla­tok hiánya, bizonylatok keve­redése munkaszámok között, bizonylatok szabálytalan ki­töltése, anyagbizonylatok költséghely nélküli kitöltése”. Szó ami szó, a körlevél nem éppen szívderítő olvasmány. És aminek a jelek szerint bot­tal üthetik a nyomát: 1221 méter ^oszlop, 3781 kg alu­míniumhulladék, 305 kg réz­hulladék, 226 db betongyám, 21 db vasbeton oszlop (mind­kettő a kimutatás szerint se­lejt kategóriába tartozik) és 5802 kg vashulladék. A vizs­gálat /szerint felelősség terheli a művezetőket, számlakészí­tőket, a közvetlen ellenőrzési kötelezettségű munkakörök ellátóit. A belső vizsgálatokkal egyidejűleg terjednek a men­demondák, sokat találgatnak az emberek. Többen a Hosz- szúhegyi Állami Gazdaság és a Démász bajai kirendeltségé­nek úgymond gyanús kapcso­lataira utalnak, mások sik-.. kasztásokról beszélnek, ma­gánzsebre • árusításokról ter­jesztenek történeteket. Jobb­nak láttuk hát, ha az egyik fő illetékest, magát Nemes Ká­roly bajai üzemigazgatót kér­dezzük. Ő mégiscsak jobban benne van a dolgokban. Díjbeszedés magánzsebre — Saját belső ellenőrzé­sünk fedezte fel a hiányossá­gokat. A volt üzemgazdasági osztályvezetőnk, Loósz Ignác a hulladékanyag-prtékesítés- nél szabálytalanul járt el. Eze­ket az anyagokat egy maga­sabb felvásárlási árat kínáló magánkereskedőnek értékesí­tették, csakhogy előkerült két olyan bizonylat, melyeken hetven mázsa alumínium­hulladékot fenntartási mun­kára kivételeztek. Mivel a költségelemzőknek feltűnt, hogy hulladék anyagot fenn­tartási munkákra nem hasz­nálunk, elkezdtek vizsgálód­ni. Kiderült; a magánkereske­dőnek lett ugyan eladva, de az ára nem hozzánk folyt be. — Időközben ez az osztály- vezető előszeretettel kijárt Soltvadkertre pénzt beszedni. _____A_________________ Eg yszerűen beállított a fo­gyasztókhoz és begyűjtötte az áramdíjat, magánzsebre. Számlát persze nem adott. A bíróságon harmincezer fo­rintot tudtak rábizonyítani az áramdíjakból, meg hetvenez­ret az alumíniumhulladékért. Elvitte az amnesztia az ügyet, polgári perben térítette vissza a százezret. Újabb hamis bizonylatok — Igazgató úr, ha jól tu­dom, volt egy újabb, immá­ron általános revizori vizsgá­lat. Egy belső körlevelük az elmondottaknál több hiányt sorol fel. Hallhatnánk erről is valamit? — Igen, további hamis bi­zonylatok kerültek elő. Ezek szerint az említett osztályve­zető különféle gépeket vett vállalati pénzből, majd né­hány Jiónáp múlva selejtezték azokat. Sajnos a bizonylatok egy része el is tűnt. Itt hat­vannyolcezer forint értékről van szó' A hálózatokból le­I bontott selejtoszlopok is hiá­nyoznak, úgy 600—1000 mé­ter mennyiség. — A hulladékanyagok hi­ánylistáját nehezebb felsorol­ni, mert a telephelyekről köz­vetlenül a MÉH-vállalatokhoz szállították és a mérlegelésnél mindig levontak bizonyos szá­zalékot. Jelenlegi vizsgálati eredményeink szerint az újabb hiány 150 ezer forint körüli lehet. De ma még pontosat nem lehet mondani, a feltárá­sok módosíthatják az ered­ményt. Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy szintén ennek a kollégának van köze a do­loghoz, bár teljes bizonyosság­gal állítani még nem lehet. Ám érdekes, hogy 1988-ban meg­szűntek a zűrös papírügyletek, az illető ugyanis akkor vonult nyugdíjba. Hosszúheggyel nem volt gyanús kapcsolat — Úgy tudom, önök több esetben adtak el villanyoszlo­pot a iHosszúhegyi Állami Gazdaságnak, illetve az ak­kori .igazgatónak — a selejt- ből.- így igaz, vett tőlünk a gazdaság is és két esetben a volt igazgató. De ezek a számlák rendben vannak. — Egyes hírek szerint több­ször fordult a Démász kisteher- autója hosszúhegyi pezsgővel a 1 szegedi Démász-nagyfőnök- höz, úgymond felsőbb utasí­tásra. Akik ezt állítják, szoros kapcsolatot emlegetnek, ösz- szekötik a karóügylettel. — Nem tudok ilyenről. In­kább a szegedieket kéne ebben nyilatkoztatni, mert ha netán ment oda valami, az nem raj­tam keresztül, annyi biztos. Egyébként nem hiszem, hogy ilyen előfordult. Az akkori igazgató, Vajda György na­gyon szűkösen-reprezentált. Legfeljebb kitüntetések alkal­mával volt egy pohár pezsgő. Hogy az hosszúhegyi volt-e, vagy nem, én azt nem néztem. Sem a vállalatra, sent ránk nem volt jellemző a feltűnő re- pizés. p- Aztán emlegetnek egy há­romnapos kirendeltségvezetői értekezletet is, amit állítólag a hosszúhegyiek fedeztek. — Egy esetben valóban volt egy ilyen továbbképzés harmincöt főnek (kirendelt­ségvezetők, előadók, vállalati osztályvezetők). Baján, a KISZ-táborban voltak elszál­lásolva. Egy vacsorát tényleg rendeztünk Hosszúhegyen, azért, mert ott olcsóbb volt. De a számlát fizettük. Tehát nem az ő vendégeik voltunk. Hogyan fordulhatott elő? — A fentiekből is látszik, mennyire zilált állapotok uralkodnak a cégnél. Miként állhatott elő ez a helyzet? Hi­szen a közvélemény felfogása szerint a Démász egy jól szer­vezett csapat, ez már a speciá­lis helyzetükből kifolyólag is követelmény. Nagyon kellemetlenül érintett bennünket ez az egész. Senki nem gondolta volna, hogy éppen- egy olyan ember, akinek a bizonylati fe­gyelem és vagyonvédelem el­lenőrzése a feladata, él vissza a helyzetével. De hát kérem megtörtént, ez tény. — Most úgy fest, mintha teljes káosz volna a nyilván­tartások körül. — Káosznak azért nem mondható, mert csak tiz-húsz bizonylat nincs rendben a több tízezer közül. Csak hát az a kellemetlen, hogy a bi­zonylatok is, eltűntek, tőpél­dányostól, mindenestől. Mit mond a koronatanú? Csak nem hagy nyugodni a mások által úgy erőltetett szeszszállítmanyok ügye. Biz­tos, ami biztos alapon, ma­gam megnyugtatására is újból visszatérek a szállítás(ok)ra, amikor Pilinszki János anyagbeszerzővel találko­zom. A monda szerint ugyan­is ő volt a lebonyolító. Igaz a hír, miszerint hosszúhegyi pezsgőt vitt. a szegedi nagyfőnöknek? Állí­tólag többször is. — Hát hogy is mondjam. Nem Hosszúhegyről, hanem Vaskútról és nem pezsgőt, ha­nem bort, de csak egyszer. Per­sze, lehet, hogy akkor már a vaskúti pincészet Hosszúhegy­hez tartozott. Ha jól emlék­szem, úgy negyven liter lehe­tett. — Felsőbb utasításra? — Igen, -Nemes Károly igazgató adta rá a parancsot. Ennyit hát a rendcsinálásról a bajai Démásznál. Zs. Kovács István • — Elfogadta a százast, tőlem, ettől a vén nyomo­rúságtól! (Walter Péter felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom