Petőfi Népe, 1990. november (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-22 / 274. szám

1990. november 22. • PETŐFI NÉPE • 3 Ki lehet, ki lesz az igazgató? Ágasegyházán megint aláírásokat gyűjtenek (Folytatás az 1. oldalról)- Az ÁMK január 1-jével megszűnt, az általános iskola akkori igazgatója ma a kisegítő osztályban tanit. Az igazgatói állásra pályázatot írt ki az Agas- egyházi Községi Tanács, július 30-ai határidővel — mondja be­vezetőül Ártim János, aki a be­szélgetés folyamán „leleplezi” magát: az ő pályázata futott be, egyetlenként, határidőre. De nyilvántartásba vettek egy, az előírt dátum után egy nappal keltezett pályázatot is, amely nyilvánvalóan késedelmesen ér­kezett. Ennek ellenére mindkét pályázatot a nevelőtestületi érte­kezlet elé bocsátották.- Hosszadalmas lenne el; mondani, hogy milyen kabaré­tréfába illő feltételek között, de augusztus 23-án határozatkép­telenné vált a testület — veszi át a szót Bagó György. A követ­kező igazgatóválasztó értekez­letre augusztus 28-án került sof. Volt, aki el se jött, volt, aki kivonult, de miután a tantestü­let kétharmada megjelent, tör­vényes alapon meg lehetett tar­tani a szabályosan előkészített szavazást. Egy kórházban lévő kolléga levélben küldte el a voksát. Az eredmény, 12:8 arányban Jancsira adta egyet­értését a testület. A másik pályázóra is szava­zott a testület, de csak 38 száza­lékos „egyetértést” eredménye­zett a „próba”. És innentől kezdve egy újabb akadály állt a bizalmat megkapó igazgatójelölt és a „szék” közé. Az időközben tanácsból helyhatósággá vált önkor­mányzati képviselő-testület elé három variációs előterjesztés került, megvitatandó. Első: legyen Ártim János az igazgató, második: legyen a másik pályázó az, három: ne legyen se az, se ez, hanem írja­nak ki új pályázatot. A képviselő-testület döntött. Ellenszavazat és tartózkodás mellett mellőzte a már megmé­rettetett pályázó megbízását, kizáró okokra hivatkozva.: Ezek: a tantestület döntését kö­vetően a faluban működő pár­tok közül három úgy véleke­dett, hogy a jelölt megfelel ugyan, de van nála alkalma­sabb is. Tehát nem javasolják. Ezen túl valakik aláírásgyűjtést kezdeményeztek. (Ez kedves népszokás Ágasegyházán: e so­rok írójának legalább négy ilyen akcióról van tudomása, hogy az MSZMP KB-hoz, de a Petőfi Népéhez is eljuttattak fénymásolt aláírási íveket, más­más ügyek nyomatékosítására.) Ebben az aláírók ahhoz adták kézjegyüket, hogy ha az általuk is elismertén jó matematikata­nár igazgató lesz, akkor azt a diákok sínylik meg. Itt Bagó György, aki szintén matematika szakos, közbeszólt:- Én viszont rosszul taní­tom, mert a pótvizsgán, sajnos, három diákot meg kellett buk­tatnom. Ezer szerencsém, hogy mindent pontosan dokumen­táltam, s a följelentést követő vizsgálat megállapította: min­den szabályos körülmények kö­zött történt... • Ártim János, a bizalmat kapott jelölt. (Gaál Béla felvételei) Azután eltelt a szeptember, október. Megbízott igazgató vezeti az iskolát, nem Ártim Já­nos. Neki csak „felkínálták”, legyen helyettes. Ä Művelődési és Közoktatá­si Minisztériumhoz az ágasegy­házi képviselő-testület két bi­zottsági elnöke jogértelmezési és -alkalmazási • félterjesztést küldött, melyre, november 9-ei keltezéssel, a következő válasz érkezett.1' ■ 1 „A községi Önkormányzat Polgármesterének! Az ágasegyházi általános is­kola igazgatójának a megbízá­sával kapcsolatban felterjesz­tett levélre válaszolva az alábbi­akról tájékoztatom. A levélből egyértelműen ki­tűnik, hogy az általános iskolai igazgatói álláshely meghirdeté­se és az azt követő egyeztetések a 27/1986. (VIII. 31.) MM. sz. rendeletben foglaltaknak meg­felelően történt. így jogszabály- sértést nem követtek el. Az a pályázó jogosult az igazgatói teendők ellátására, aki a nevelőtestület szavazatai­nak az 57 százalékát megkapta. Az igazgatói megbízáshoz a levélben jelzett egyéb körülmé­nyeket nem kell figyelembe ven­ni. Dr. Szüdi János osztályvezető-helyettes” * A cikk nyomdába adása nap­ján Ártim Jánost még nem ne­vezték ki igazgatónak. Nagy Mária Inkább kiveszünk, mint beteszünk Csökkent a betétállomány — nőtt az értékpapír-forgalom ’ Az Országos Takarékpénztártól kapott tájé­koztatás szerint a lakossági betétállomány ok­tóber 31-én 207,2 milliárd; forintot tett ki, 21,5 milliárd forinttal kevesebbet, mint január 1-jén. A lakás célú megtakarítások Összege valamivel meghaladta a 16,1 milliárd forintot, ez 2,1 milli- árddal maradt alatta az év eleji összegnek. Az egyéb betétformákban elhelyezett, mintegy 19L milliárd forint is 19,3 millíárddal csökkent 10 hónap alatt. Az értékpapírok forgalma viszont jelentősen nőtt; jelenleg már 13 milliárd forint értékű letéti jegy és 3,5 milliárd forint értékű pénztárjegy van a lakosság birtokában. A for­galmazott letéti jegyek értéke az év eleje óta csaknem duplájára növekedett. Pénztárjegyet ebben az esztendőben adtak ki először. Ugyancsak duplájára növekedett a devizabe­tétek állománya, s jelenleg már megközelíti a 60 milliárd forintot. A növekménye január óta 25,3 milliárd forint. A változó — jelenleg 24,5 százalékos — ka­matozású hitelállomány az OTP-nél október 31-én meghaladta a 49 milliárd forintot, ez 20,4 milliárd forinttal több, mint az év elején volt. A kedvezményes kamatozású hitelek állomá­nya jelentősen csökkent, az október 31-én nyil­vántartott összeg mintegy 216 milliárd forint, 17,2 mílliárddal kevesebb, mint január elsején. Ennek a fajta hitelnek a folyósítását az OTP megszüntette. Mivel jelentős engedményeket ad azoknak az ügyfeleknek, akik egy összegben törlesztenek, sokan éltek is ezzel a lehetőséggel az év eleje óta. Közép- és rövid lejáratú kölcsönöket 15,6 milliárd forint értékben folyósított az OTP, s az év eleje óta ez az összeg 1,8 mílliárddal na­gyobb, mint az előző esztendő azonos idősza­kában. Garantált árakat sürgettek a termelők A MOSZ elnökségének ülése A mezőgazdasági termelőket élénken foglalkoztató kérdé­sekről tanácskozott szerdán a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) elnöksége. A legtöbb kérdésben a főhatóságok jelen lévő képviselőivel élénk vita alakult ki, amely oda vezetett, hogy a testület állásfoglalásban kérte: hozzanak létre gazdasági ügyekben felelős szervezetet m valamiféle konzultációs testületet —-, amely választ keres a hónapok óta húzódó kérdésekre és határozott utat jelöl ki a válságból Való kilábalásra. Enélkül a földügyek országos vitája főként a pártközi csatározások szintere lesz, ahelyett, hogy az érintettek és érdekképviselete­ik részletes véleményt mondhatnának a számításba jövő megoldásról. Az ülésen többen is kifejtették, hogy az agrárágazathoz kötődők türelme véges. A testület ezért határozottan követe­li azt is, hogy mielőbb juttassák el a termelői közösségekhez és a kistermelőkhöz a jövő évi gazdálkodási munka feltétel- rendszerét, mivel csakis a szabályozók ismeretében lehet dönteni az 1991. évi termelésről, értékesítésről. Egyáltalán arról: ez az ágazat miképpen tud hozzájárulni a súlyos gaz­dasági gondok oldásához. A termelők jelen lévő képviselői garantált árakat sürgettek több terményre vonatkozóan; vitájuk volt afelől, hogy szük­séges-e ezeket az árakat „felülről” is behatárolni, mint aho­gyan azt a főhatóságok képviselői mintegy lehetőségként érzékeltették. Ellentmondás volt abban is, hogy amíg a ter­melők liberalizált exportot sürgettek — amiről az FM és, a PM képviselői részéről ezúttal kedvező véleményeket kap­hattak —, addig'importvédővámokat is sürgettek, márpedig ez a kettősség a hivatalos „állami” értékelés szerint nemigen összeegyeztethető. Hasznos tudnivalók kezdő csalóknak, szélhámosoknak Mostanában sokszor megszakítja adását a Magyar (nemzeti) Televízió, aminek legalább három oka van. Vagy reklám jön, vagy veszett kutya gazdáját keresik, vagy szélhámost. Ez utóbbiaknak kedvezhet azonban legjobban a klíma, mert szinte már van olyan bemondónő is, aki direkt csalókra szakosodott, oly plasztiku­san tudja elmagyarázni a keresett személy mód­szereit, hogy az ember szinte kedvet, kap a pá­lyamódosításhoz. Legutóbb például két különböző stílusú szél­hámos kapott komoly publicitást. Az egyik ál­lati belsőségeket, a másik Nyugaton élő hozzá­tartozók hazautaztatását helyezte kilátásba is­meretlen áldozatainak­En mélyen megértem, ha valaki odavan a belsőségért, magam is szalontüdö-kedvelő va­gyok; de azért, ha valaki leszólitana a Rákóczi úton, hogy keltre vese és azonnal adjak egy ötszázast, ' akkor minimum futásnak erednék. Pedig a szóbanforgó szélhámos ezzel a nem túl bonyolult módszerrel csapott be sokakat, felis­merve az idők változandóságát. Véletlenül se borjúhúst, bélszint vagy téliszalámit ajánlott, hiszen ezekből van bőven. Némelyik utca ba­nánnal, ananásszal és olyan déligyümölcsökkel van elrekesztve, amilyenekről talán még Li­vingstone sem hallott, van itt minden, mégse kell az embereknek. Talán nem szeretik? In­kább hagyják magukat átveretni a belsőséges- sel. Rejtély. Aminthogy az is, miért hiányzik a boltokból a tepertő, a csirkenyak, a vese és egyéb, gasztronómoknak való Ínyencségek? Kedvező kor ez a szélhámosoknak, gondolom azért, mert, ugye, egy disznónak több combja van, mint mája. Vagy mire gondoljak? A másik csaló furfangja már bonyolultabb eset. Azt hazudta ugyanisarászedettjeinek, hogy Nyugaton élő rokonuk hazafelé jövet balesetet szenvedett, és pénzre van szüksége, ő majd továb­bítja a pénzt és megszervezi a hazajövetelt. Vajon miért adtak.neki pénzt? Talán az az egy oka lehet, hogy, ugye, minden magyar tud­ja: a nyugatiaknak bizony mélyen a zsebükbe kell nyúlni, ha hozzánk akarnak utazni. Néme­lyiknek, sok lemondás árán, kétnapifizetésüket is össze kell kuporgatni, ha nálunk akarnak tölteni egy hetet. A pénzhiány tehát, ezek sze­rint, az átveréshez megfelelő indoknak látszik. De mi van, ha a csaló olyannal találkozik, aki nem tagadta le a korábbi önéletrajzában, ha­nem tényleg nincs nyugati rokona. Nos, a ma­gyarázat egyszerű: az pedig szeretne. Nem saj­nálja a pénzt arra, hogy legyen neki is nyugati rokona. . Ebből kiindulva kezdő csalóknak figyelmébe ajánlom a következőket: csaláshoz először is figyelembe kell venni a korszellemet. Minél ol­csóbb árut ajánl, annál nagyobb a siker (csirke­láb, férges alma, kőbányai sör). Bizonyítani kell a megbízhatóságot és a befo­lyásosságot. (Ehhez mostanában legjobb egy Toldy-gimnáziumi érettségi.) Jó megjelenés, szép magyar beszéd. (Példa­képnek Pálfy G. Istvánt ajánlanám.) A kárvallottjelölteknek is szeretnék segíteni, de nem tudok. Mert miről ismerni meg egyből a csalót? Az ember azt hinné, hogy csaló az, aki — különböző módszerekkel pénzt akar kicsikarni tőled. De ez nem lehet igaz! Hirtelen csak az APEH, a kormány és a déli hadseregcsoport jutott eszembe. -Hiszen ők is jó megjelenésűek, modoruk behízelgő, módszereik kifinomultak, és a hiszékenyekre utaznak. Ezúton kérem a károsultakat, jelentkezzenek! Bár kártérítésre nem tarthatnak igényt, ha felismerik az elköve­tőt, együttérzésemre számíthatnak. — hámori — AZ OLVASO HANGJA Kiszolgáltatott helyzetben Lakásom Budapesten, munkahelyem Kecs­keméten van. Betegségem esetén az ottani (kecskeméti) társadalombiztosítási intézethez tartozom. Korom előrehaladtával egyre több­ször kerülök táppénzes állományba. Ez magá­ban is anyagi problémát okoz. Még inkább tetőzi a fent említett intézmény magatartása az anyagi gondjaimat. A táppénz kifizetésével kapcsolatban két példát írok le, ebből kitűnik az ottani hivatal működése és a beteg kiszolgáltatott helyzete. Előző év december 28-án kerültem kereső­képes állapotba, az orvosi papírok rendben és időben le lettek adva a megfelelő helyen. Ez év április 12-ént húsvét előtt két nappal kaptam meg a karácsony előtti betegségem után járó pénzt. Az utolsó betegállományom augusztus 26- áig szólt. Mivel még eddig nem kaptam meg a táppénzt, az előbbi metodika alapján arra következtetek, hogy karácsony előtt néhány nappal fogja hozni a postás. Nem hiszem, hogy bizonyítani kellene, hogy a mai helyzet­ben milyen hátrányokkal jár több hónapos keresetkiesés. Miért nem a hivatalhoz fordulok? Termé­szetesen ezt tettem. Az ügyintéző hozzáállása a fentiekkel párhuzamban volt. A hangneme a Romániában való utazásom alkalmával a román város tónusára emlékeztetett. Azért fordultam önökhöz, mert bízom benne, hogy a nyilvánosság talán változtat valamit ezen az áldatlan helyzeten. Üdvözlettel: Nikolin Miklós Budapést XIII., Pannónia u. 10. fszt. 5/A Tanulság legyen a fiatalságnak Azzal a szándékkal írom levelem, hogy az Önök újságjába bekerüljön, tanulság legyen a fiatalságnak. A következő történt. November 3-án este, 22 óra körül, hazafelé tartottunk Makóra, , Dunaföldváron keresztül. A Solt felé eső első hídnál arra lettünk figyelmesek: kis csoporto­sulás, majd arrébb egy busz, elakadásjelző lámpával. Természetesen mi is leálltunk, a bu­szon utazó egyik utastól tudtuk meg: a baleset utánzó perccel érkeztek, azonnal segítségére indultak annak a 2, motorral közlekedőnek, akik közül az egyik kiterülve, az út szélén feküdt. Megtudtuk, hogy a buszvezető felesé­ge ápolónő, akinek az életben maradást kö­szönheti az a fiatalember. A buszvezetők (2 volt) irányították a forgalmat, míg az orvos, mentő, rendőrség meg nem jelent a színhelyen. A tanulságért: a szeszszag áramlott a fiata­lokból. Ők a nagy „okosak”, addig, míg nincs baj. Annyi eszük nem volt, hogy leállítsanak valakit, csak ott álltak a sérült fölött, nem sok kellett, hogy megfulladjon, mert a nyelvét kel­lett kihúznia az ápolónőnek, száját kifeszíteni. Őrült módon mennek egymás mellett, sokszor versenyezve, a közúton. Ilyenekre nem figyel­nek a rend őrei? Azért is írom, mert amit az a két buszos tett, egy ingben, abban a hidegben, még arra sem volt idejük, hogy felöltözzenek, ezeknek az embereknek szerettem volna a kezüket meg­szorítani, és annak a fiúnak a nevében, akit baleset ért. Nem mindennapi az ilyen eset, mert sietnek az emberek, elfelejtenek segítsé­get nyújtani, nem érnek rá, de az a busz, tele utassal, ráért. Minden elismerésem a két em­bernek. Sajnos, végtelenül sajnálom, a nevü­ket nem kérdeztem meg. Köszönöm a türelmüket: Simon Károly, Makó Búcsút intve % elrobogott Nagyon nagy kéréssel fordulok Önhöz. Nem mindennapi dolog történt velünk no­vember 4-én, vasárnap délután. Történetünk nagyon hosszú lenne, így csak röviden szeretném ismertetni. Rokkant moz­gáskorlátozottak vagyunk, van két 8 hónapos kisfiúnk, ikrek. Vásároltunk egy használt Tra­bantot, mellyel Jugoszláviába utaztúnk, halot­tak napjára. Minden rendben ment, hazafelé jövet a szegedi útkereszteződésnél kaptunk egy defektet. Mindent elkövettünk, de a kere­ket nem tudtuk beletenni, illetve a csavarokat meglazítani, az eső szakadt, feleségem bőrig ázott, több mint egy órát töltött kint, segítsé­get akart kérni, de eredménytelenül. Senki sem állt meg, a kocsiban ülve sírt, hogy senki nem segít rajtunk. A kicsikre is kezdett hideg lenni. Újból megpróbáltam meglazítani a csavaro­kat, a kocsi mellett, térden állva, szakadó eső­ben. És akkor jött a nagy meglepetés: megállt az AAO- 163-as rendszámú citromsárga Lada. Vezetője pillanatok alatt elvégezte a kerékcse­rét, megvárta az indulásunkat. De jött az újabb baj, az autó nem indult, a benzin elfo­gyott. Szívesen adott volna benzint, de a Tra­bantnak keverék kell, így felajánlotta, hogy elvontat bennünket a benzinkútig, amit meg is tett a balotaszállási bekötő útig. Megvárta megtankolásunkat és egy búcsúintéssel elro- , bogott. Mi szerencsésen hazaérkeztünk Kecs­kemétre. A lakáson hosszas Beszélgetést foly­tattunk feleségemmel és az ő szüleivel, és arra az elhatározásra jutottunk, hogy sok köszöne­tét olvastunk az újságban. Kéijük, tegyék lehetővé, hogy a Petőfi Népe útján tudjuk a nagy nyilvánosság előtt megkö­szönni az önzetlen segítséget az emberségért. Köszönettel: Sándor és Éva, az ikrek nevében is Levél a parlamenthez ' Először is elnézést kell kérnem, hogy ily, az Önök számára mosolyogtató, már túlbeszélt kérdéssel fordulok T. Címhez. Tudniillik, kissé bizonytalan vagyok, nem tudom, hogy ebben az országban hogyan lehet tulajdont szerezni és hogyan lehet tulajdont elveszíteni. (Nem zseb­ből kirántva, villamoson, autóbuszon stb.) Ezenkívül jó néhány más fogalom, szóhaszná­lat mai jelentésével sem vagyok tisztában. Én csak az otthon belém nevelt és magamé­vá tett konzervatív tartalmukat ismerem, de igen-igen szeretnék fejlődni. Úgy gondolom, hogy ez roppant fontos, mind a magam, mind az ország lakossága számára, hogy el tudjunk igazodni az újonnan kreált privatizációs bű­vészkedések között. Ugyanis a Kiskunhalason pénzt privatizáló három személyt rács mögé dugták. Miért? Akik tőlünk a tulajdonunkat elkommunizálták, éppen most készülnek azt egymás közt (a tulajdonosok teljes kihagyásá­val) privatizálni, bár ezt mi, otthon, másképp szoktuk nevezni. Lehet, hogy azért nincs nekik gondjuk, mert régebb óta van náluk más tulajdona, mint a kiskunhalasi kezdőknél. Kérdéseim tehát: 1. Van-e Magyarországon a tulajdonnak szentsége, s ha igen, mióta? Mikorra tervezik a következő államosítást? Lehet-e rablással tulajdont szerezni? Ki élvez elsőbbséget: a jogos tulajdonos vagy az orgaz­da? Valamilyen termelőeszközt használva, a használó az eszköz tulajdonosává válik-e? A párbeszédhez azonos nyelvre, a beszélők által elfogadott axiómákra, a matematika, a jog, az igazság nyelvén tisztázott fogalmakra nincs szükség. Különböző fogalmi rendszert alkalmazó és így más-más nyelvet beszélőknek ’ mindkét fél számára érthető, közös nyelvet kell találni. Addig sem kérdezni, sem válaszol­ni nem lehet, de nincs is értelme. A köztünk levő nyelvi nehézségek könnyítésére néhány, magaménak vallott fogalmat közreadok: — Tulajdon: amit vagy az egyén, vagy an­nak felmenői pénzért vettek, megdolgoztak érte. — Tulajdon megszerzése, tulajdon vesztése: pénz vagy más ellenérték, csereeszköz fejében a tulajdonjogot át lehet ruházni másnak. El is lehet ajándékozni a tulajdont, például szimpá­tia alapján, de csak azt, ami a sajátja, az orgaz­da nem ajándékozhat. (Az 1945—1955 közti vagyonfelajánlások, úgy gondolom, nem a szimpátia alapján történtek, a pofonok, rúgá­sok teljesen más érzést szoktak kiváltani álta­lában.) Becsület: gondolkodásban, Viselkedés­ben, magatartásban a keresztény emberesz­mény, a polgári gondolkodás megvalósítója­ként élni (ehhez nem kell kereszténynek, hívő­nek lenni). —Orgazdaság: más jogos tulajdonának bir­toklása, az igazi tulajdonos őszinte jóváhagyá­sa nélkül. Türelmetlenül várom válaszukat, lehetőleg a nyugat-európai polgári fogalmi rendszerben, számomra érthetően, hogy a jelenleg alapvető rendező elvek nélkül „működő” gazdasági, politikai életben fogódzó legyen. Hisz idáig csak homályos utalások, ellentmondások hangzottak el és kerültek felszínre. A polgári demokráciából csak a megszólítás valódi, ezt viszont itthon és külföldön unos- untalan hangoztatják. Milyen polgári demokrácia az, mely műkö­dését úgy kezdi, hogy egyik ember javait a másik embernek adja oda? (Aki az igazságta­lanságot szentesíti, az azonosul is azzal.) Ezt Önök úgy nevezik, hogy a termelőeszközök leghatékonyabb működtetése. (Ez sem igaz.) Ezek szerint, például, aki a tulajdonosok kö­zül megbetegszik, megöregszik, attól tulajdo­nát elveszik. így célszerűségi elvek alapján el lehet jutni a beteg és esetleg más nemzetiségű, vallású emberek fizikai megsemmisítéséig. Is­merek példákat 1945 előttről és utánról is. Az ország kezelhetetlenül nagy adósságállo­mánya egyetlen lehetőséget kínál, a nyugati működő tőke becsábítását. Nyilvánvalóan vonzóak is vagyunk számukra, hiszen a parla- ' ment működését a diktatúra által hozott intéz­kedések, államosítások helybenhagyásával kezdte. Akkor meg mi a különbség? Hogy ez a levél megjelenhet? Talán. Bort, búzát, igazságot. Vass András Kecskemét, Kossá I. sétány 34. 0 Bagó György, aki „rossz fiú'', mert buktat. . fr*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom