Petőfi Népe, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-27 / 252. szám
1990. október 27. • PETŐFI NÉPE • 5 A kétszáz éves magyar színjátszás Német színházakkal versengve, a küzdelemben erősödve formálódott kétszáz esztendeje a magyar nemzeti színházkultúra. Hat emberöltő után is' csak óhaj a színjátszás nemzeti otthona, újra felko- morlanak némely társulatok létét fenyegető anyagi gondok; Noha az utóbbi évtizedekben sokat kapott és sokat adott a vidéki színészet, noha számos helyen a kulturálódás elsőrendű tényezőiként hatottak a létszámban gyarapodott — olykor túlsúlyos - társulatok, létük még nem vált Olyan természetessé, mint például az iskoláké, könyvtáraké. Rosszakarói, a pillanatnyi érdekektől vezérelt hívei közönséges szórakoztató intézménnyé- süllyesztenék, jelentéktelenítenék. Ha csak az elanda- lításra vállalkozik, aligha tartják számon az új évezredben honi színjátszásunk százados évfordulóit. Jaj a színháznak, jaj a magyar színháznak, ha hasonulni akar elszürkülő, az érzelmeket és az agyat kikapcsoló tömegkommunikációs műsorokhoz, ha behódol az amerikai álomgyár silányságainak. Természetesen alapelveinek fenntartásával alkalmazkodnia kell a'változó gazdasági, társadalmi körülményekhez. Nyilván meg kell majd küzdenie itt-ott a helyi önkormányzat jo szándékú, ám a vélt tömegigénytől elfogadhatatlanul befolyásplt hatásköri túlkapásaival. Meg kellene találni á némileg elkényelmesítő színészi létbiztonság és a szüntelen megújhodásra késztető szerződtetési rendszer leghatékonyabb közös nevezőjét.- Nem lesz könnyű! Eddig,sem volt az, mégis van miből erőt meríteni a Kecskeméthez erős szálakkal kötődő kétszázadik évfordulón. r ’tézetí öröm! A lehető legjobb időben, szép kivitelben, érlelt mondandóval jelent meg egy fontos, régóta várt kézikönyv. Szinte napra pontosan Kelemen Lászlóik első bemutatója után kétszáz évvel jelentették be az Akadémiai Kiadó fővárosi könyvpremierjén a Magyar Színháztörténet 1790—1873 elkészültét. | Az érdeklődés és a könyv méltó az alkalomhoz. A Színháztudományi Mr tézetben másfél évtizede megkezdett műhelymunkaeredményeként ünnep az ünnepben e kötet. Végre tudományosan megalapozott körszerű ismereteink vannak kultúránk e fontos ágáról., , Szinte hozzáférhetetlen Váli, valamint Bayer múlt századi színháztörténete; már kiadásakor sem felelt meg a tudományos közvéleménynek az élévé népszerűsítő jellegű, Hont-féle történeti áttekintés. Sikeresen kísértették mega majdnem lehetetlent, hála a kötet jól megválasztott rendező elveinek. A több kötetre tervezett mű főszerkesztője, Székely György bevezető szavai szerint: „a tapasztalatok azt mutatják, hogy lehetetlen az előadásonként is Változó színészi Alakítást hitelesen rögzíteni, de majdnem ugyanilyen tehetetlen egy színházi élőadást a maga teljességében rekonstruálni — ellentétben a rögzített szöveg-. r gél dolgozó irodalomtörténettel vagy az évtizedek óta megtekinthető, önmagukkal azonos, más műalkotások történetével. Ezért mutatkozott az egyetlenjárható útnak a színjátéktípusok felől induló megközelítés. Ez esetben ugyanis egy-egy korszák jellegzetes színjátékait lehet a rendelkezésre álló adatokból feltárni, tipizálni és beilleszteni a fejlődési folyamatba.” ■ A csaknem kétszázezer szavas1 monográfia vázlatos áttekintése is meghaladná írásom lehetséges terjedelmét; csak a tartalomjegyzék, kétoldalnyi. A fejezetcímek fölsorolására szprítkoz-' hatom. Ezek: A kezdetektől 1790-ig, A hivatásos színészet intézményesülésének kísérletei (1790—1809), Vándor- színészet — Harc az állandó színházért (1809—1837), A i magyar romantika színháza (1837—1949), Megőrzés vagy továbblépés (1849—1873). A hatszáz oldalas, nagyformátumú, százötven reprodukcióval dúsított könyvben többféle, gondosan szerkesztett mutató segíti az eligazodást. Bács-Kiskun megyei települések közül Bajára négyszer, Kecskemétre huszonötször, Dunapatajra háromszor, Kalocsára, Kiskunhalasra, Kunszent- miklósra egyszer-egyszer hivatkoztak. Baján Horváth József és Komlóssy Ferenc aligazgatók társulata játszott először, 1824-ben. Balogh István naplójából tudható: Duriapatajon négytagú társulata az epizódok helyett hétfejü sárkányról, nagy kígyóról meséltek. ! A Honművész 1837 októberében tudósított Baloghék kunszentmiklósi előadásairól. Sajnálkozott az alkalmi kritiKÉSZÜL A FOLYTATÁS ÉS AZ ÚJ SZÍNÉSZLEXIKON Ünnep az ünnepben • Pauliné Markovics Ilka Ophélia s/.e- 7 rcpébcn. • Kantomé Engelhardt , Anna — Laborfalvi Róza (felső sor). Bulyovszkyné Szilágyi Lilla — Lendvayné Hivatal Anikó (alsó sor). kus: „A vitézi vagy nézöjátcknak hatását a szűk hely, kevés személyzet, s több efféle, természetesen nagyon csökkentetté”. Kalocsán a jezsuiták — mint ezt Szuper Károly panaszolta 1845-ben a színházba járást bűnnek és erkölcstelennek tartják. Kiskunhalas pedig a Latabár-dinasztiával kapcsolatban került szóba. Tőkés (?) igazgatóként plőször Kecskeméten mutatkozott be társulatával. Kelemen László' városának színháztörténetével külön cikkben kell foglalkoznunk, mert ^ most kiadott kötet legendának minősíti az első itteni színi előadásokra vonatkozó, széles körben elfogadott ismereteket. A várhatóan sokak érdeklődését kiváltó kötetet Kerényi Ferenc szerkesztette és részhen írta. Szerzőtársai: Bé- csy Tamás,\ Gerold László, Kilián István, Major JUta, Mályuszné Császár Edit, Székely György és Szilágyi Katalin. A következő, a magyar színháztörténet 1873—1949 közötti szakaszát taglaló kötet megjelenése a kilencvenes évek közepére várható. Dolgoznak máj: a mintegy 6000 címszót tartalmazó új színészed lexikonon is. JÁSZAI MARI ÉS BLAHA LUJZA IS SZEREPELT A MAGTÁR-TEÁTRUMBAN Emléktáblamentés Néhány hete kértem Méhesi/Éva kollégámat: örökítse meg a Katona József tér és az Árpád mozihoz vezető kis utca sarkán álló épületen a.Katona József Kör hagyományápoló buzgalmának köszönhetően elhelyezett márványtáblát, mielőtt az omló vakolat magával rántja. Természetesen közben riasztottam a néhány éve felújított (!) épület kezelőit. Intézkednek a tábla megóvásáért, Ígérték a megyei rendőr-főkapitányság gondnokságán. Hittem is, nem is. Kiderült, a pincéből szivárog fölfelé a nedvesség, csak az újabb, ez év végén esedékes renoválás szüntetheti meg a további rongálódást. Levették. Jól érezték: mégiscsak furcsán hatott volna, ha a magyar színjátszás kétszázadik évfordulójára marad tisztelgő tábla nélkül az 1868. december 26-án a Bánk bánnal megnyitott, 1896 tavaszán a Felhő Klárival búcsúzó színház. Újra felerősítették. A felújítás után visszakerül eredeti helyére és ott is marad? Talán egyszer egy másodikat ís-elhelyeznek mellette. Tudják meg a járókelők, hogy Petőfi Sándor fiától Jászai Mariig, Prielle Kornéliától Blaha Lujzáig hány híresség lépett föl-a nyáron magtár, télen színház épület pódiumára. IGÉNYES NAGYOPERETT SZOLID ELEGANCIÁVAL SZÉP BÚCSÚZÁS EGY SZEREPKÖRTŐL — MAJDNEM „LEHARUL” SZOLT A ZENEKAR Ha nem is mintaszerű, de jóakaratú... Az operett önvédelme majd egyidős létezésével. Hívei újra és újra magyarázgatták sikereit, bizonygatták életképességét, hivatkoztak értékeire. Lehár is szót emelt a zenés játékok védelmében. „Az operettnek nem alábecsülés, különösen pedig nem lenézés jár, hanem ellenkezőleg, jóakarat és gyámolítás. Ez a gyámolítás elsősorban értékes operettek mintaszerű előadása által lenne elérhető. Ezáltal válik el a legegyszerűbb és a legjobb módon a nagy értékű az alacsonyabbrendűtőL” Hl ■ i . | ||| | | 'V'- ' A mosoly országa műsorra tűzésével a kecskeméti társulat • Csang nagynyíltan vállalta a színvonalas operett gyámolításának a szán- bátyja (Gyulai dékát. Az elhatározás ugyanis kevés, gyenge produkció töb- Antal), bet árt, mint használ. Gyámolította-e a legújabb kecskeméti bemutató az operettet? Mit dicsérhet a közönség és a kritika a szándékon kívül? Az olcsó hatásvadászat mellőzését! Láttuk, hallottuk már elbohóckodva, fölvizezve, szétkönnyezve ezt a nagyoperettet. Neogrády Antal díszletei harmonizáltak a rendezői elképzelésekkel, s bár nein mondhatók káprázatosnak, tapsra késztették a nézőket. A szintén vendég Molnár Gabriella elsősorban a férfiszereplők és különösen a tánckar öltöztetésével igazolta a bizalmat. Jelmezei illúziókeltők, jól elkülönítik az eltérően megélt évezredek szakadékéval elválasztott keleti és európai világot. Ha olykor adós is maradt a zenekar a lehári muzsika egy-egy színárnyalatával, nem csak „vidéki viszonylatban” minősíthető jónak, értéknek teljesítménye. Dicséretnek szánom: szokott színvonalukon muzsikáltak, az együttes az előadás biztos támasza volt. (Kézdi Zoltán Pál és Dömötör Zsuzsa karmester is.) Somoss Zsuzsa és Frigyesi Tünde koreográfusok szinte a lehetségesnél többet hoztak ki a tánckarból. A szereplők közül Szu-Csóng lánytestvérének igen hálás megformálásával Csombor Teréz kapta a legtöbb tapsot. Hitelesnek hatottak érzelmei, indokoltnak megnyilvánulásai, ha nem is tudott mindig megszabadulni bizonyos „ope- rettes” sablonoktól. Negyedszázad alatt több tucatszor énekelte az eredeti szövegkönyv szerint minisztérré — az átdolgozásban már miniszterelnökké — előléptetett kinai herceg szerepét Csizmadia László. A kecskeméti előadásnak is biztos pontja. A híres Vágyom egy nő utánt az általam látott főpróbán és a premieren is megismételtették. Nézve-hallgat• Szu-Csong herceg (Csizmadia László) és Liza (Seres Ildikó). (Méhesi Éva felvételei) va ritkán jutott eszünkbe, hogy ezzel a szereppel búcsúzik a bonviváni szerepkörtől. Inkább azt sajnáljuk, hogy fiatalab- ban hivatott énekmesterek nem gazdálkodtak a tehetségéhez illő nagyobb felelősséggel szép hanganyagával. Úgy gondolom, hogy hangképzési bizonytalanságok akadályozták énekesi karneijének még fényesebb kibontakozását, a jó vidéki bonvivánátlag még markánsabb meghaladását. A szó jó értelmében rutinos, profi alakítása elfogadtatta, hogy az ősökkel napi barátságban élő kínai főemberek viselkedésükkel elrejtik örömeiket, bánataikat, de nem mindig éreztük, hogy belülről, a külvilág számára hozzáférhetetlenül mekkora szenvedély feszíti az évezredes magatartásformákat. Liza kettőzött szerepében a premieren Szegedi Dórát lát- hattuk-hallhattuk. Jó ízléssel, egy csipetnyivel a kívánatosnál visszafogottabban formálta meg a szeretett férfiért a távoli ország megpróbáltatásait is vállaló úri kisasszonyt. Hanganyaga erőteljesebb Seres Ildikóénál, aki a főpróbán kissé drukkosabb volt a szokottnál. Viszonylag kevés színészi gyakorlattal jutott el a gyönyörű feladathoz, remélhető, biztosra vehető, hogy a későbbiekben nemcsak kulturáltan, felszabadultabban játszik, énekel. A szokott erényeit csillogtatta Pál Attila Hadfaludy huszár főhadnagyként, de nem volt eléggé gróf, igazi vetélytárs. Mértéktartóan óvakodott a csábító túlzásoktól Gulyás Zoltán főeunuchként. Szokott formáját mutatta mint Lichtenfels gróf Juhász Tibor, mint Csang Gyulai Antal, mint idős hölgy Fraknói Sári. Kedves színfoltként vidámkodott Toni (Gábor Anikó), Vali (Viehmann Nóra), Fini (Krassói Gabriella) és Franci (Jaki Éva). Végül is elmondható, hogy igazán nagy teljesítmények nélkül, szereposztási engedményekkel, de megbirkózott Lendvay Ferenc rendezésében a nagyoperettel a kecskeméti társulat. Itt és most ez nem is kevés. Persze, ha arra emlékezünk, hogy volt idő, amikor Karizs Béla volt a másodsze-; reposztás... ' ... • Mi (Csombor Teréz) és Hadfaludy Feri (Pál Attila). ALKOTVÁNNY A TEÁTRISTÁK KÖTELESSÉGEIRŐL ÉS JOGAIRÓL KÉTSZÁZ ÉVES ELŐÍRÁSOK „Magokat minden perlekedéstől meg-tartóztassák” Lapunk olvasói is emlékezhetnek M. G. színművész fegyelmi ügyére. Bejelentés nélkül Pestre autózott az esti próba előtt. Arra hivatkozott, hogy váratlan rosszulléte akadályozta meg visszatérését. Okkal utasította el védekezését az igazgató. A szabályok szé-, rint ugyanis idényben színész csak előzetes bejelentéssel hagyhatja el állomáshelyét. így volt ez már az első magyar szín- társúlat idejében is. Tanúsítja Kelemen László társulatának szabályzata 1792- ben, egészen pontosun „Karátson havának 19dik Napján” került a tagok kezébe az „alkotvánny”. Az iratot nevük aláírásával erősítették meg a tagok. Kylön-külön fejezetbe, pontokba szedve közölték az általános szabályokat, az igazgatóság kötelmeit, a játszó személyek kötelességeit. A C fejezet 15. pontja vonatkozott a cikkem elején említett esetre. „Hir-adüs nélkül senkinek Sem szabad 24 óráig a' városból el-távozni hó-pénzének 1/10 büntetés alatt. Ki-ki köteles a’ játszó napon a’ maga szállásán hirt adni a’ maga hol létéről hasonló büntetés mellett." A teátristáktól szigorú fegyelmet követeltek. „Mindenik Tag köteles az Igazgatás által az ő számára ki-oszta- tott személyvitelét (Rollt) minden ellenkezés nélkül el-venni, a’ nagyobbat 14. a' kisebbét pedig a 8. napok alatt áta- lyában jól meg-tanulni, és a’ ki-szabott időre el-játszani." (D.l.j Akkor sem szólhatott senki egy szót sem, ha visszavették valakitől a már megtanult szerepet. Próbákról csak betegség miatt maradhattak el az érdekeltek. „Köteles minden játszó-személy a’ Játék-próbákra az IgGazgató által hirüt adott időre elmenni, ottan jeleneteire vigyázni, a' Fő-próbán pedig Roll nélkül ki állani, az általa viselt személyt az Igazgatónak tanítása szerint elő adni, és az illyetén foglalatosságok között figyelemmel magát viselni." (D.4.) Noha I Gondviselő kötelessége volt a kellékek előkészítése, elmarasztalták a színészt, ha hibádzott valami: „Kötelesek a' Játszók a Játék előtt azokat rendbe szedni, külömben ha olyas valami a’ Játék közben, úgy mint levél, kard, kép, kártya hibázik, büntetödni fog.” (D.7.) . ' Az alkotvánny szerint is fontos szerepe volt a súgónak. O Vezette a Főjegyző könyvet, ..melyben a’ Személy viteleknek fel-osztása, a’ Játékokhoz, külömb-külömb meg kivántató Ékességeknek és Aprólék Eszközöknek Nemei, minden Játék darabnak nagysága, és száma a’ mindenkori elő adásnak fel vagyon jegyezve." O felelős az öltözetek jegyző-könyvéért, a requisitumok és a decoratiok nyilvántartásáért. (5.1.) A 38 oldalas könyvecske ma is tanulságos olvasmány. A szigorú előírások megcáfolni látszanak az első magyar teátristákat komolytalannak, szelever- dinek, izgágának, munkátlannak hire- lö rágalmakat, a segíteni hivatottak közönyét mentegető ráfogásokat. A színészek érezték történelmi felelősségüket. „Az Institutumnak ditsősségére szolgál az is: hogy a ’■ Játszó-tagok a j Publi- cumnak kívánása szerint jámbor, és jó erköltsü életet folytassanak, magokat minden perlekedéstől meg-tartóztassák. egy-más között viszsza vonásokat bé ne hozzanak, annyival inkább ne éleszsze- nek." írta és Összeállította: Heltai Nándor
