Petőfi Népe, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-04 / 233. szám
1990. október 4. • PETŐFI NÉPE • 3 BŰNÖZŐK, CSEMPÉSZEK, VALUTÁZÓK (Folytatás az 1. oldalról) ' A túloldal lefogja a haladás ütemét. — Előfordul még pingpongozás az utasokkal? — kérdezem, utalva a korábban tapasztalt határ menti „körforgalomra”, amikor a próbálkozó keleti turistát négyszer- ötször visszafordították a túloldalról a kétszáz dollár hiányában.- Legutóbb két lengyel autóbusz okozott nem kis gondot nekünk. Tranzitútjuk lett volna Jugoszlávián át Bulgáriába, de odaát a magánszervezésű utak nem mentesülnek a kétszáz dolláros intézkedés alól. Persze nem volt meg a beváltanivalójuk, háromszor fordították őket vissza. A végén megfenyegettek bennünket, hogy keresztbe állnak a buszokkal, s lezárják a forgalmat. Hiába mondtuk, hogy nem tehetünk róla, komolyan gondolták. Száz ember nem kis tömeg ebben az épületben, de egy éjszakát itt kellett tölteniük, mire elértük a jugoszláv kollégákkal való tárgyalások során, hogy lezárt csomagtérrel átutazhatnak. — Itt is érzékelhető a zöldhatárinvázió? Próbálkoznak határsértéssel? — Nem olyan mértékű, mint a keleti határon, de az a tény, hogy csak szabálysértésnek minősül, felbátoríthatja a próbálkozókat. 'l^mElőfordult mostanában?' — Néhány egyedinek számító eset volt, de míg korábban kifelé irányult, most inkább befelé jellemző. Múltkor egy török utast kizártunk az utazásból, visszafordítottuk. Aztán véletlenül éppen azok a kollégák, akikkel dolga volt, munkaidő után hazafelé tartva meglátták a Határcsárda kör-, nyékén. Bár addigra már ruhát váltott, felismerték. Milyen okok miatt zárnak ki, azaz utasítanak vissza turistákat? — Többféle oka lehet. Természetesen a bűnelkövetők beleesnek, vagy a szabálytalan útiokmánnyal - próbálkozók, de pénzügyi okai is lehetnek. Ha nem látunk megfelelő anyagi fedezetet az itt-tartózkodásra, lerövidítjük az engedély határidejét, vagy eleve be sem engedjük. 9 Persze attól még, hogy két hét helyett három napra kap itt tartózkodási engedélyt, akár hónapokig ellavírozhat. az országban. — Ez igaz, de ez már nem a mi felelősségünk. — Fogtak el mostanában bűnelkövetőt? — Legutóbb egy cserbenhagyá- sos gázolót. Egy jugoszláv állampolgár gépkocsijának jobb elején gyanús nyomokat vettünk észre. O ugyan azt állította, hogy kutyát kapott el, de a rendőrséggel való konzultáció után ‘ kiderült, hogy egy segédmotorost ütött el. — Embercsempészés előfordul e? — Ritkábban, de szeptemberben volt egy érdekes esetünk. Három jugoszláv érkezett egy kocsival, s az egyikük útlevelében fényképcserét észleltünk. Profi munka volt, de a sztereomikroszkópot nem lehet becsapni. Nekünk eljátszották, hogy nem ismerik egy„Határesetek” Tompán mást, stoposként kerültek össze, az útlevél is valódi, de a technikai bizonyíték elegendő volt, hogy visz- szautasítsuk őket. Odaát aztán kiderült, hogy csak a vezető volt valóban tájékozatlan, az utasai, egy testvérpár, felkészültek erre az alkalmi útra a hamis útlevéllel. Közben jócskán megnőtt a kifelé tartó kocsisor, innen nem is látni a végét. — Hazafelé tart a délelőtti bevásárló műszak — mondja a parancsnok. A magyar határőr int, mosolyog, de az utas továbbra is várakozik. — A mieink csinálják, hogy elvegyék a kedvüket az átjárkálástól — szól ki egy kocsiból a vezetője, ft- A magyarok előtt le a kalappal, de itt most órákig várakozhatunk — bök előre a fejével. — Hát igen, odaát dolgozik a VÁM — mondja a parancsnok. De ezt itt, a három kilométeres kocsisor végén, nem tudja az osztrák átutazó. A túloldalon egy szovjet rendszámú Lada jön visszafelé, nem volt dollárja. — Akik azután ezen a dollárból font dróton fennakadnak, letáboroznak a környéken — mondja Varga Lajos. — Térjenek be visz- szafelé a Határcsárdába, majd mesél a tulajdonos! Megfogadjuk a tanácsát, s fotós kollégámmal oda vesszük az irányt. A nyárinál határozottabban rendezett a környék, bár a parkoló melletti mezőn még mindig temérdek a szemét. A FEP- parancsnok úgy fogalmazott, hogy itt folyik a VÁM előtti „fazonigazítás”, átcsomagolás, íft— Elromlott az idő a vadkempingezésre? — kérdezem Németh Józseftől, a csárda tulajdonosától. — Két hónappal ezelőtt még népes csoportok éltek itt a parkolóban. ',|f||:Nem' annyira az idő, mint én untam el ezt a zsibvásárt -^-mormolja rosszkedvűen. — Az szégyen volt, ami itt zajlott. Tisztességesebb vendég meg se állt. Ott szem-» • Kocsisor be... t Minden kelendő, például a per- lit is. ben volt egy elhagyatott tanya, oda is betörtek és beköltöztek, de most ezt is eldózerolták. Én meg felfogadtam egy parkolóőrt kutyával. Nem az a dolga, hogy pénzt szedjen, hanem hogy elzavarja, aki nem ide való. Távolabb a parkoló bejáratánál egy lengyel fiatalember kocsikat állít le, s az ablakon behajolva tárgyal.-— Van, amelyik pénzköteggel inti le a jugó kocsikat — mondja a csárdás. -ft A múltkor, amikor egyet el akartam zavarni, pisztolyt rántott, azzal hadonászott. Hívtam én már a halasi rendőröket is segítségül. Végül is most a parkoló legalább nem szemetes. — Tudja mibe kerül ez nekem? Hetente két pótkocsira való szemetet szállítok el. — Nem tudom, meddig megy ez még? — szól közbe egy falubeli vendég. — A jugók megszabadultak ettől az inváziótól. Mi miért nem tudunk rendet tenni? — Jövőre, ha minden igaz, csinálunk ide egy kempinget — mondja a tulajdonos. — Ott esetleg azok is megszállhatnak, akik nem jutnak át a határon, mint a lengyelek, bolgárok, szovjetek. Végül is jó a gondolat, bár nem tudom, meddig lesz bele vendég. A jugoszláv bevásárlóturizmus addig tart, amíg az áraink el nem érik az ottaniakat. De az is lehet, hogy egy újabb jugoszláv intézkedés megállítja saját állampolgárait is, hiszen ez a vásárlóerő odaát azért hiányzik. A határátkelő IBUSZ- beváltójától tudom, napi 3—3,5 millió forintnyi valutát váltanak be csak náluk a beutazók. Igaz, a többit feketén a csárdaparkoló illegális beváltójában, vagy valamelyik KGST-piacunkon. Mindennek ára van... Hajós Terézia VÁLASZ CIKKÜNKRE Újságíró a máglyán ? .„A fantázianeveket alighanem azért nevezik fantázianeveknek, mert a kitalálójuknak erősen el kell rugaszkodniuk a valóságtól ahhoz, hogy legalább fölfigyeljen rá az amúgy egyre közömbösebb vásárló" — kezdi szeptember 27-ei glosszáját (SZÉKEK A MÁGLYÁN? címmel) a Petőfi Népe — hámori — jelzésű munkatársa, majd elragadtatással említi („le a kalappal”) fenti sorainak ihletőjét: a Halasi Fa- és Építőipari Szövetkezet Savonarolárol elnevezett kertibútor-együttesét. Elra-. gadtatása valószínűleg a némi műveltség megcsillogtatására csábító alkalomnak is szól, ettől remélve, hogy a sajtónak e nehéz órájában legalább fölfigyeljen rá az amúgy egyre közömbösebb újságolvasó. Hézagkitöltő cikkének hátralévő részében ugyanis néhány lexikonízű bekezdéssel oktatja ki az olvasót Savonarola kilétét illetően. Gondolatmenete a következő: bár Savonarola székben ülve írt, de nem azon ülve égették meg, kézenfekvő, hogy nevét szék nem viselheti. Felhívom a szerző figyelmét arra, hogy információinak hiányosságát bármelyik bútorművészeti lexikon segítségével eloszlathatta volna. Találomra kiválasztva a Voit Pál által szerkesztett Régiségek könyvét, ebben a 17. oldalon található a XV. század óta Savonarola-szék néven számontartott széktípus leírása: ollós lábon álló, alacsony támlájú, összecsukható faragott szék. Ugyanitt fénykép is található róla, ahhoz hasonló, amilyet a Petőfi Népe a BNV-n kiállított halasi termékről szeptember 26-i számában közölt. És talán akkor sem kívánok lehetetlent, ha általánosságban is arra kérem őt: tájékozódjon némileg, mielőtt bárkinek a sérelmére, legyen az cég vagy magánszemély, hitelrontást követ el. Ezért egyéb- toliforgatókra, szigorúbb századokban Savonarola sorsa várt. Sajó Tamás művészettörténész A szerző megjegyzése: Sajó Tamás/Imre*, általam igen tisztelt művészettörténész azt írja: Én nem tudtam arról, hogy a XV. században már elneveztek egy széktípust Savonarola néven. Ebben teljesen igaza van. Bútortörténeti ismereteim igen hézagosak. Az elnevezésekről azonban, mint mindenkinek, nekem is lehet, van véleményem. Ebből a szempontból mindegy, hogy a XV. vagy a XX. században történik a névadó. Megmondom őszintén, én már azon sem tudtam lelkesedni, hogy Kossuth Lajosról cigarettát, Rákócziról sört, Hunyadiról keserűvizet neveztek el. Körülbelül így vagyok a Savonarolával is. Azzal a különbséggel, hogy most már végképp nem értem, ha ez egy, a bútortörténetben bejegyzett név, akkor milyen alapon lehet egy kertibútor-családot is így hívni? Hogy Savonarola sorsára kerüljek, azt én egy kicsit túl szigorú ítéletnek vélem, bár igaz, hogy a XV. században — melyben, mint leveléből kiderül, Ön igen tájékozott nem sokat töprengtek egy ítélet igazságosságán. Hámori Zoltán * Sajó úr két levelet küldött szerkesztőségünkbe, az egyikben helyreigazítást kért, a másikban a fentebb megjelent cikket küldte. Mindkettő ugyanabban a borítékban volt, ám az egyiket Sajó Tamás, a másikat Sajó Imre néven írta alá. Ezért és ezúton kérünk elnézést tőle, hogy nem tudjuk, végül is mi a neve.) A NYÁRLŐRINCI TSZ GÁZSZERELŐI Életet és egy lakóházat mentettek meg! Kedden a délelőtti órákban történt. Sarkadi Juhász László és Balogh. László, a nyárlőrinci termelőszövetkezet gázszerelő részlegének két szerelője éppen beszerző körúton volt, egy IFA gépkocsival. A Vidia raktáráruházban már megvásárolták a szükséges anyagot, s arra gondoltak, hogy még körülnéznek a város boltjaiban, hátha találnak csapot, karmantyút és más szükséges, beszerelésre váró alkatrészeket A Mészöly Gyula úton haladtak, amikor észrevették, hogy a repülőtéri tiszti lakótelep második épülete középső szintjén egyik ablakából füst gomolyog elő, a balkonon egy nő fuggeszkedik. erejének utolsó morzsáit összeszedve. A gépkocsit megállítani, megfordulni, a balkon alá tolatni — hogy a nő leugorhas- son —- egy pillanat műve volt A szerelők ebben a felfokozott idegállapotban, miután Cserenyecz Bélámét, a menekülőt már biztonságban tudhatták — talán szakmai beidegződésből körülnéztek. Nem volt nehéz észrevenniük a falon sárgálló gáznyomóvezetéket „El kell zárni” — ez kalapált bennünk. S akkor ismét egy ösztönösen gyors cselekvés. Igen ám, de a főelzárócsap nem engedett. Még szerencse, hogy volt svédfogó a kocsiban. Ennek a főcsap sem tudott ellenállni, sikerült elzárni a már felforrósodott gázvezetéket. A tűz oltására indultak volna, amikor a repülőtérről megérkezett a vízágyú, s eloltotta a lakástüz lángjait. A két gázszerelő — akiket azért nem tudunk személyesen megszólaltatni, mert tegnap már Mo- noron dolgoztak -— látván, hogy rájuk már nincs szükség, továbbindultak anyagot beszerezni. A két szerelő beavatkozása nem tartott sokáig, de megmentettek egy embert és egy házat a gázrobbanástól. Mindent összevetve — mert talán nevük és címük híján más ezt nem teszi — mi mondunk köszönetét érte, hozzátéve: amit tettek, igazán bátor, férfias cselekedet volt. Gémes Gábor M A Dél-magyarországi Regionális Gazdasági Kamara E G tisztelettel meghívja tagszervezeteit az 1990. október 9-én, 10 órakoé kezdődő H alakuló közgyűlésére Az önállóvá váló Kamara szívesen várja a belépni szándékozó vállalkozók részvételét is. V Helyszín: Csongrád Megyei Oktatási és 111 , J*" o Továbbképzési Intézet, Szeged, Közép fasor 1/3. 2737 Óvott az ügyészség Vissza kell-e űzetni az átképzési támogatást? A mai pénzszűke világban bizonyára kellemes meglepetés éri azokat, akik az egyik mezőgazdasági termelőszövetkezetben átképzési támogatásban részesültek, s akiket — miután munkaviszonyukat megszüntették — az ilyen címen felvett összegek visszafizetésére köteleznek. A főügyészség óvása alapján ugyanis ezek a volt dolgozók mentesültek a visszafizetés kötelezettsége alól, s ha érre letiltás vagy önkéntes befizetés révén már sor került, nemso- ikára várhatják a pénzes utalvánnyal jelentkező postás csengetését. Tekintettel arra, hogy az elhelyezkedést elősegítő, illetve a termékszerkezet- vagy technológiaváltás munkaerőfeltételeinek biztosítását célzó átképzésben az elmúlt évek során több száz munkavállaló vett részt, nem kizárt, hogy a jogszabály téves értelmezése olyan munkahelyeken is jelentős anyagi hátránnyal jaró sérelmet okozott egyeseknek, ahol az ügyészség nem végzett vizsgálatot, tehát a probléma nem került felszínre, és az érintett dolgozók talán nem is tudnak arról, hogy kár érte őket. Az említett szövetkezetnél lényegében az történt, hogy a megyei munkaügyi szakigazgatási szerv engedélye alapján az átképzés 1 éves időtartamára igénybe vett átképzési támogatást (a tényleges kereset és a korábbi átlagkereset-közötti különbözetet), többi között azzal a figyelmeztetéssel biztosították az érdekelt dolgozók számára, hogy ha munkaviszonyuk az átképzés befejezésétől számított 1 éven belül nekik felróható okból megszűnik, az átképzési támogatás összegét vissza kell fizetniük. Ez a kikötés és későbbiekben az ezen alapuló letiltás, illetve visszafizettetés törvénysértő volt. A Legfelsőbb Bíróság még 1987-ben rámutatott az egyik törvényességi óvás alapján hozott határozatában, hogy az átképzési támogatással a költségvetés nem csupán az adott munkáltató munkaerőgondjait kívánja megoldani, hanem az állami struktúraváltást követő átképzés költségeinek viselésében vállalt részt. Ha tehát az átképzés befejeződött, s a dolgozó a megállapodásban kikötött idő előtt a munkaviszonyát megszünteti — függetlenül attól, hogy ezt írásban vállalta — a részére nyújtott támogatás nem követelhető tőle vissza. (Ez nem vonatkozik természetesen arra az esetre, ha maga az átképzés hiúsult meg a dolgozónak felróható okból.) Aki a fentiek ismeretében úgy érzi, hogy a támogatás összegét jogtalanul fizettették meg vele, s a volt munkáltatója elzárkózik a visszatérítés elől, 3 éven belül a munkaügyi, illetve — szövetkezeti tagok esetében — a szövetkezeti döntőbizottsághoz fordulhat kérelmével. Előfordulhat azonban az is, hogy a munkáltató az átképzési támogatást jogerős fizetési felszólítás alapján hajtja be utólag a dolgozón. Mivel a jogszabály ilyen esetben a jogerős határozatta] egyenértékű intézkedés döntőbizottság előtti megtámadására 15 napos határidőt ír elő — tehát e határidőn túl a döntőbizottság érdemben nem tud a kérelemmel foglalkozni — az intézkedés törvényességének felülvizsgálata az illetékes ügyészségtől kérhető. Dr. Bódog János megyei főügyészhelyettes • Szép nyáridő: vadkemping a határon.
