Petőfi Népe, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-25 / 250. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1990. október 25. Anarchia kinek art a csípős méreg? a fűszerpaprika-piacon Hatszáz, nyolcszáz, sőt Békés és Csongrád me­gyékből azt hallottam ezer forintot is elkérnek a fűszerpaprika > kilójáért az ottani maszekok. Fan­tasztikus ár, ilyen még nem volt a „piros arany” lassan már valódi aranyértékben kel el. Miért ala­kult ki ez a helyzet, hogyan történhetett meg, hogy a fűszerpaprika hazájában az úgynevezett világpiaci árnál — és a tavalyi belföldi árnál — két-ötszörte drágább ez az ételízesítő. Három sarokpontot feltétlenül említeni kell: az aszály miatti alacsony alapanyagtermést; az őrle­ménykészítés és -forgalmazás állami monopóliu­mának tavasszal történt feloldását és a külföldi keresletet (valamint egyéb lehetőségeket) kihasz­náló nemrég alakult exportszervezetek „áldásos” tevékenységét. A felsorolt momentumokat külön- külön is lehetne elemezni, azonban a fantasztikus magánkereskedői árakat az említettek együttes ha­tása hozta létre, valámint az is, hogy az üzletekben gyér a kínálat, vagy a-pultokról éppen hiányzik a fűszerpaprika. Az exportőr gazdagodni akar . Az aszály miatt nemcsak hazánk, hanem a ju­goszláv, a cseh és a román — részben a bolgár is fűszerpaprika mennyisége csökkent. Ugyanak­kor a legnagyobb versenytársnál a spanyoloknál jó a-termés. Az utóbbi egy-két évben alakult és ex­port-import jogot szerzett kft.-k ebben az alap­anyaghiányos hazai helyzetben a frissen szedett paprikacsövek tonnáját exportálták a környező országokba, állami asszisztálás (engedély) mellett. Elméletileg érthető: őket semmi sem érdekelte, csak a jó üzlet, viszont az, hogy emiatt a hazai feldolgozók harmadkapacitással üzemelnek, hiány keletkezik őrleményből a belföldi piacon, hidegen t ■ hagyta! Hasonló helyzet játszódott le (és tapasztal- I ható ma is), mint az abraktakarmány legális és illegális kiszállításában. Néhány tucat „exportőr- í nck” csak egy a fontos: minél több bevétele legyen I cs meggazdagodjon. Igazából nem velük van bajom, mert ők azt teszik, amit a jó haszonra törekvő kereskedőknek I kell. Sokkal inkább az állami tétlenséget kárhozta- J .tóm, azt, hogy a liberális intézkedésekkel együtt az agrárrendtartás kimunkálását és bevezetését elmu- I lasztották. Ugyanis minden országban, ahol a civi- I lizált piacgazdaság kialakult, érzékenyen reagál- I ...nak. az ilyen helyzetekre, s ha belföldi hiány van | valamiből, azonnal leállítják annak kivitelét. Sza- I badság ide vagy oda, a nemzet érdeke az első! Paprikaügyben, sajnos, máig sincs (érzékelhető) I intézkedés, s ha történne is, nagyon későn van, mert az már biztos: impörtőrleményre (valutáért, mert ugye ebből nekünk sok van, ilyenre: is dobál­juk ki) szorul az ország. Anarchia dúl a fűszerpap­rika-kereskedelemben, más oldalról vizsgálva is. Megszűnt áprilistól a fűszerelőállítás és -értékesí­tés állami monopóliuma. A maszekok ^ kevés közöttük a hivatásos iparos, a szakember — ottho­nukban őrlik és „gyártják” a fűszert. Ezzel aztán piacolnak, például az idegenforgalmi útvonala­kon, így Cece térségében, s az út mellett, a porban árulják nejlonzacskóban a házi őrleményt.. Hamisítási módszerek Hihetetlen, hogy milyen meggondolatlan sok­sók vásárló. Ugyanis az ilyen módon forgalomba hozott paprika minőségét, higiéniai viszonyait sen­ki sem ellenőrizte! A vásárló nem tudhatja,.hogy, amikor „a maszek áru csak jó lehet” gondolkodás jegyében több száz forintot kifizet a fűszer kilójá­ért, az hamisitvány-e, és egészségre káros-e. Kije­lenthetem, mert tapasztaltam, hogy most a hiányt a paprikamizériát kihasználva a maszek gyártók egy része — tisztelet a becsületes magánvállalko­zóknak^- nem rettennek el a hamisítási módsze­rek alkalmazásától. Van aki liszttel „szaporítja” az árut, s akad még, aki színét „javítja” kőporral. Az árusok többségének terméke tele van porszemek­kel, egérürülék — és szőrmaradványokkal, amit csak mikroszkóp alatt vehetne észre a vásárló. Arról nem is szólva: senki sem tudja, mi­lyen körülmények között folyik a házi gyártás. Milyen fertőző betegségben szenvedő, vírust hozó bácsika, nénike csipegeti, markolássza kezével a paprikát, a fűszert. A két nagy gyárban, Kalocsán és Szegeden a dolgozóktól megkövetelik az egész­ségügyi bizonyítványt, naponta mikroszkóppal el­lenőrzik az őrleményt, száz foknál magasabb hő­mérsékletű gőzzel ölik meg a csöveken lévő víruso­kat, baktériumokat, folyamatosan mikrobiológiai vizsgálatokat végeznek és az egész gyártás zárt rendszerben (levegővel nem érintkezve) történik. Nem ez jelenti a garanciát, a biztonságot? Szóval egyszerűen hihetetlen, hogy a maszekok ellenőrizetlen fűszerpaprikájukat forgalomba hoz­hatják. De le kell szögezni: megfelelő állami intéz­kedések hiánya miatt van erre lehetőségük. A házi gyártást és forgalmazást úgymond szabaddá tet­ték, de semmiféle intézkedés nem történt annak érdekében, hogy a vásárlók garantáltan jó minősé­gű, nem hamisított és egészségüket nem veszélyez­tető termékhez jussanak. És ez már nemcsak hiba, hanem bűnös mulasztás! Az idén, a? elherdált értékeink sorába került a fűszerpaprika. A vázolt helyzet ugyanis még a kö­vetkező összefüggéseket is okozza: a maszek gyár­tók és kereskedők többsége nem fizet adót, ami a szakemberek szerint 400-500 millió forint költség- vetési kiesést jelent. S mivel így kiadásaik jóval kisebbek, mint az adót fizető feldolgozó vállalato­ké, az alapanyagért többet tudnak adni a terme­lőknek, mint a hivatásosak. (Arról ne beszéljünk, hogy a munkabér és közterhei, valamint még egye­bek ugyancsak nem terhelik számlájukat.) Mivel szerződéses fegyelem nincs — nem is volt — -, ezért a fűszernövény termelői a hiányhelyzetben, koráb­bi szerződésüket felrúgva, annak adják el az alap­anyagot, aki többet fizet. A gyárak alapanyaghi­ánnyal küszködnek, illetve nagyon drágán jutnak olyan minőségűhöz, amiből exportképes őrle­ményt gyárthatnak. A tavalyi duplájáért, vagyis 25-26 forintért veszi meg kilóját a csöves papriká­nak például a Kalocsa környéki Agráripari Egye­sülés Rt. Ebből képtelen gazdaságos őrleményt készíteni, ugyanis a legnagyobb külpiacon, a né­met kereskedőkkel a napokban kialkudott ár is csak harmada a hazainak, állami támogatással együtt 250-260 forint kilónkénti árbbvételhez jut­nak az exportból. Ilyen áron a tavalyinál keveseb­bet, csak mintegy ezer tonnát tud az rt. a német piacra küldeni. Leszorulunk a dobogóról Az évtized elején minőségi okok miatt, most az anarchikus belső helyzet, valamint a növekvő inf­láció okán szorul ki a magyar fűszerpaprika a kül­földi piacokról. Ez pedig sok millió márka veszte­séget jelent, sajnos, hosszú távon is, mivel helyün­ket elfoglalják a spanyolok, sőt a brazilok. A spa­nyolok külpiaci értékesítésében is változás történt, ugyanis az őrlemény tisztaságát illetően nem tud­nak megfelelni az amerikai követelményeknek és nem is igen képesek árversenyre a kaliforniai gyár­tókkal, egyre kiszorulnak a tengerentúli piacról és eladóként jelentkeznek Európában. Ami számunk­ra további aggodalmat okoz, olcsóbban tudják ad­ni a színanyagban gazdagabb, de kesernyés ízű őr­leményüket, mint a kalocsaiak vagy a szegediek. A fűszerpaprikát illetően a világban eddig a nagyhatalmak közé tartoztunk, évente 6-7 ezer tonna volt a magyar export, noha ezzel a mennyi­séggel nem voltunk sohasem az elsők, csujpán a második, harmadik legnagyobb exportőrök. A tét­lenség miatt ezt veszíthetjük el. Itthon eddig gond­talan volt az ellátás, és az utóbbi négy-öt évben igen jó minőségű terméket elfogadható áron vásárolha­tott a lakosság. Ez is a múlté? Tesz-e valamit a Földművelésügyi, a Pénzügyi, az Ipari és Kereskedelmi, valamint a Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumi, hogy a lejtőre került fűszerpaprika-vertikum — az alapanyag-termelés­től a kereskedelemig — ne zuhanjon a beláthatat­lan mélységű szakadékba? Csabai István KIHALT HÁZAK ÉS „CSODAPALOTÁK” — HÁNY HÁZON VAN LAKAT? • Egy népi müemlékház a sok közül. Ezt lakják, de hozzá hasonlókon lakat is található. Dunapatajon nem egyeznek a vélemények A hivatal sok évvel ezelőtt kitalálta: meg kell tartani, sőt, növelni kell a fal-' vak „népességmegtartó képességét”. E zsargonba hajló, nyakatekert kifeje­zés a kétségbeesés szüleménye volt. Ne­vezetesen: rohamosan fogyott a leg­több falu —I ide értve számos nagyköz­ségnek kinevezett települést is — lélek- száma. Egyre kevesebben születtek, az idősek haltak, a fiatalok közül pedig, aki tehette, elmenekült a kulturáltabb életmódot kínáló városokba, a na­gyobb egzisztencia reményében. Az említett, szerencsétlen kifejezés- • nél nagyobb baj volt, hogy — mint annyi más vonatkozásban — alaposan megkésett a hivatal-e programmal. Mi­ből tudták volna erősíteni „képességü­ket”'ä szegény falvak? Hiszen akkor már egyre kevesebb pénzjutotf a „nagy­kalapból” lentre, még kevesebb a helyi tanácsi kasszákból. A törekvés a leg­több helyen eredmény nélküli erőlködés maradt. Tovább fogyott g népesség, hol kisebb, hogy nagyobb mértékben. Az országos kórtünet Bács-Kiskun megyét sem kerülte nem kerülhette rf el. A fogyatkozó települések sorát említhetnénk. Mégis, maradjunk most egynél, Dunapatajnál, • mint a példák példájánál. E: jobb sorsra érdemes, nagy múltú község, hajdan virágzó me­zőváros, ugyancsak megszenvedte a „szocialista” falupolitikát. Ennek „eredménye”, hogy a nem túl régen még ötezren felüli lélekszámú Patajon ma már csak négyezren élnek. E „telje­sítménnyel” egyike azon települések­nek, ahol a legtöbben „hiányoznak”. S erre az sem gyógyír a lokálpatrióta patajiak számára, hogy egyéb legek őr­zik a falu jó hírét. (Elnézést a „falu” szóhasználatért. R. M.). így például itt tartják nyilván a legtöbb népi-műemlé­ki rangú, paraszt-polgári lakóházat. Itt látható a legnagyobb és legértékesebb helytörténeti gyűjtemény, s a falu hatá­rában van a romantikus környezetű Szelidi-tó, az egyik legszebb hétvégi üdülőhely a megyében, melytől Pataj fellendülését is várták' annak idején. Nem így történt. Ugyanákkör szárnyra röppentett a. hír még egy patáji leget, amely ugyan­csak a „népességmegtartó képességgel” kapcsolatos. Éspedig: nyolcvan-száz kihalt lakóház áll üresen, gazdátlanul, • Kettő a „csodapaloták” közül. (Tóth Sándor felvételei) eszi őket kívül az idő, belül a penész. Legutóbb e hírre ejtettük útba ismét a nagyközséget. Igaz-e ez? Hány házon van lakat Patajon? Kívülről szemlélve valóban sok itt a í csendes épület. Dehát ez nem bizonyí­ték, hiszen az emberek napközben nem s laknak, dolgoznak ... A községházán a szakigazgatási szervnél az illetékes, Váradi Lajosné szinte tiltakozik a 80—100 üresen álló ház hallatára. Ninc$ nyilvántartásuk .ezekről,^ mondja, de biztos/ hogy .nincs - ■jtöbb tizenötnél,rhús^á^É)j-ötyejHév- r vel ezelőtti adatról hallhattam, .akkor ff igaz lehetett, de azóta változott a hely­zet, 1985 óta kelnek a kihalt házak, a négyezres lélekszám pedig stagnál. Ma is vannak vevők, folyamatosan cseré­lődnek a tulajdonosok, s az újak mind fiatalok. Érdeklődnek más települések­ről is, Most például hartai fiatal háza­sok akarnak letelepedni Patajon. Egyébként legutóbb szeptember 20-án volt vevőkijelölés. Ennyit tudtunk meg a községházán, s még valamit: részletesebb információ­ért Pastyik István múzeumyezetőhöZ kell fordulnunk, ő mindent tud a tele­pülésről, s bizonyára ez ügyben is a segítségünkre lesz. (A községházáról kifelé jövet, a fő­bejáratnál lévő táblán mindösszesen öt ház eladását hirdették. Ebből felülete­sen arra következtethettünk volna,’ hogy valóban túlzott a lelakatolt lakó­házakról'elterjedt hír, de nem tettük.) Pastyik tanár úr kapásból ellent­mondott Váradiné adat-alábecsülésé- nek. Szerinte is 70-80 az üres otthonok száma jelenleg. A tanár úrral reprezen­tatív „felmérést” végeztünk. Négy-öt utcát — a település kicsiny részét — jártuk végi’g és 10 házon találtunk „El­adó” táblát. Közben találkoztunk a 80 esztendős Csókás Imre bácsival:- Hány ház áll üresen? Hetven- nyoícvan biztosan — mondta határo­zottan: — A magamfajta öregek elhal­nak, a fiatalok nem nagyon akarnak itt maradni. Ha annak idején meghagyják a földet... Ma már a£ se kellene senki­nek. Fiaink nem tanulták meg a föld­művelést, akkor hogy kezdenének hoz­zá? Meg aztán miből, mivel? Sok pénz kellene az induláshoz ... Ezért van annyi üres ház is. Az öreg parasztember vélekedéséről eszembe jutott egy pataji fiatalemberrel folytatott korábbi beszélgetésem. 0 másként látja a helyzetet: „Művelnék itt a földet, ha a sajátjuk lenne. Ha a sok parlagot odaadnák, azt is megmű­veljék, mert értelmét.játnák. S akkor Itthon maradnának?, “‘"Kinek van igaza: idősnek/fiatalnak? Majd elválik, ha megnyílik rá a lehető­ség ... Mindenesetre vitatott az üres házak száma. Dr. Mészáros László állatorvos, aki úgy ismeri Patajt, mint a tenyerét, 60-70-re tippeli a kihalt, illetve eladó házakat. Kinek higgyünk? A hivatalban adat nincs, a helybeliek legkevesebb a há­romszorosára tippelnek, mint a köz­ségházán. Őszintén szólva a nagyobb szám az elfogadhatóbb, mert valószí­nűbb, hogy abban nincs szépítgetés. Végül is nem tudtak meg, hány ki­halt házon van lakat Patajon. Húszon, negyvenen, nyolcvanon? Akárhányon, mindegy. Ebből az erősen megcsap­pant lélekszámból, a település levegőjé­ből Csókás Imre bácsi igazsága érző­dik: a nehéz falusi-paraszti örökséget már nehezen vagy egyáltalán nem vál­lalják a mai utódok. Azért azt is el kell hinni: vannak, akik jönnek, illetve maradnak. Erre utal, hogy a kihalt házak mellett sok a szép új is, köztük a sokszobás,, szuper­összkomfortos „csodapalota”. Óriási ellentét, mely azonban - ilyen-olyan mértékben — nem csak Dunapatajra jellemző. S a jövő? A majd megerősödő önkormányzato­kon múlik, hogyan és mikor tudják helyrebillenteni a több évtized>,okozta falusi egyensúlyzavart. Nehéz munka lesz. Rapi Miklós Ü&tshÖs Kedvezményes FÉLSER TÉS- VÁSÁR a BÁCSHÚS RT.-nél! Október 25-étől november 30-áig munkanapokon 15 és. 18 óra között, a BACSHUS telephelyén 99,— Ft/kg-ért vásárolhat bőrös fél seítést. Az Ön által kiválasztott féltesteket kívánságra feldaraboljuk, 2950 i Ültek a megszokott asztal körül, mint annyi éven át már olyan sokszor. Még az ülési rend is ugyanolyan volt — hiába, a megszokás ■.. Új tisztségviselőt választottak az egyik zalai vállalatnál, de most már nem ám úgy, mint régen, amikor volt egy jelölt, akit kézfeltartással egy­hangúan megszavaztak| Más világ van ám, ké­rem! Most azt mondta az igazgató, hogy demokra­tikus és titkos választás lesz. Meleg délelőtt volt, egy darázs tévedt be a nyitott ablakon, és idegesítően dongott el az ősz- szegyültek orra alatt. Végül az igazgató spray- jének szagát találta a legvonzóbbnak, valahogy olyan mézet ígérő illata volt, így makacsul kö­rözni kezdett a vezér feje fölött. Ami őt szerfölött idegesítette.. Nem is csoda, hogy kissé kurtán intézte el a szavazás módjá­nak kérdését. . > — Elv ... illetve kedves kollégák — kezdte, és csapkodott bal kézfejével a feje fölé, a darázs miatt. — Ott van a sarokban a befüggönyözött szavazófülke, úgyhogy senki nem vonhatja két­ségbe a demokratikus lehetőségeket. Én az idő rövidsége miatt azt tanácsolom, hogy aki X. elv... illetve a Jóskát akarja újraválasztani — én személy szerint őt. ajánlanám —, az maradjon TITKOS VÁLASZTÁS. itt az asztalnál, a helyén. Aki viszont valaki másra gondolt, az menjen bé nyugodtan oda a szavazófülkébe, és írja fel ott egy cetlire, kit javasol. Van bent toll, cetlik, borítékok. Ha felír­ta, beborítékolta, bedobja ide az urnába, senki a világon nem fogja tudni, hogy kit javasolt. Az igazgató- hatalmasat csapott saját fejére ezután, és az akció sikerrel járt, mert a darázs szédülten hullott a földre a széke mellett. Ott gondosan rátaposott, és az idegesítő körülmény ezzel megszűnt. Ennek ellenére az emberek'idegesen feszeng­tek székeiken. Csak X. elv... illetve a Jófka . mosolygott szélesen a többiekre. — Na, kérem — mondta az igazgató —, nincs sok időnk, vár a munka. Aki mást akar, menjen csak be a szavazófülkébe, aztán intézzük elf Az elhomályosuló tekinteteket látva kiegészí­tette fenti mondatát: — Intézzük el ezt a szavazást! Csend volt. Most még az a darázs sem dongott a teremben. Mindenki ült, mintha odaszegezték volna. Telt az idő. Lógó fejjel ültek az emberek, a székeiken. Az igazgató várt még egy kicsit, az órájára,nézett, aztáh azt mondta: — Tudtam, hogy nem kell csalódnom itt sen­kiben. A szavazás tehát megtörtént, miután min­denki a helyén maradt, egyhangúlag a Jóskát választottuk! Nálunk demokratizmus van, de széthúzás az nincsen. Köszönöm, emberek!— és ezzel felállt, berekesztve az ülést. Az emberek követték az igazgató példáját, aki jobb kezét Jóska vállán nyugtatva kiment a te­remből. Az emberek is kibotorkáltak, és nem néztek egymás szemébe. A terem kiürült, a szavazófülke immár felesle­gessé vált ott Hsarokban. Pedig olyan szép, kék függönyei voltak. Szerintem jó hasznát vehetik még hasónló vál­lalatoknál, mint ez a zalai is. Könnyen mozgat­ható, csak oda viszik mindig, ahol demokratikus szavazást tártanak ... Bán Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom