Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-13 / 215. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. szeptember 13. A fekete lé messzire lövell ki a rozsdás cső végén. Előbb a partszéli kövekre zúdul, majd a Dunába ömlik, hosszú sávot festve az öreg folyó sárgás vizében. A sötét csobogást orrfacsaró bűz kíséri. Döbbenten, émelyegve állok kolléganőmmel az elszíneződött köveken, majd végre erőt veszek magamon, s készítek egy sorozat fotót a bűzös csővégről. „Ugye, igazat mondtam?” — kérdezi kísérőnk, aki a környéken lakik, s anonim szeretne maradni. Érthető a kérése, hiszen mi elmegyünk, ő pedig továbbra is itt akar élni Solton. A megbújó csővég Nos, e névtelen bejelentőtől tudtuk meg, hogy az Állati Fehérje Takarmányokat Előállító Vállalat (ÁTEV) helyi üzeme a Dunába engedi egy régi csövön a szennyvizét. Bizonyára így van ez már régóta, de eddig nem tűnt fel senkinek. A csővég ugyanis csak néhány hete, a nagy aszály idején vált láthatóvá. Mostanáig megbújt a vízfelszín alatt. Emberünk különösen azért van felháborodva, mert jó öt éve, amikor átadták a „döggyár” (ahogy ő nevezi) mellett az új szennyvíztisztítót, azt ígérték, lejárják ezt a Dunába ömlő vezetéket. A felvételek tehát elkészültek, tanú van, jöhet a következő lépés: értesítjük az Alsó-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság (Adukövizig) környezetvédelmi igazgatóhelyettesét, Simor Józsefet, és megkérjük, küldjön a helyszínre szakembereket. Jószerével még le sem teszem a telefont, máris jön a telexüzenet: „Munkatársaink elindultak gépkocsival Soltra. Várják Önt az ÁTEV-telep előtt”. Jó párszor lemossa az eső az autómat, amíg Kecskemétről, Soltra érkezem. Bizony, már az előző napon is zuhogott. Remélem, nem Út^tmeg nagy ofl. J Jyíyó. Szerencsére, nem. Igaz, az ártéri 2,5 .kilométeres távnak .több mint a felét gyalog tesszük meg, mert az autó elsüllyedne a felázott talajon. De a nap közben kisüt, s így nyugodtan végezheti feladatát Pertity József, a vízminőség-védelmi osztály vezetője és Ivaskó György csoportvezető, a két bajai szakember. Azaz csak végezhetné, mert most üresen ásít a Duna felé a csővég. Mintavétel a Duna-parton Már-már azt hiszem, hiába hívtam ki őket, amikor meghallom az ismerős csobogást. A bajaiak nem teketóriáznak: rögvest hozzálátnak a mintavételhez. Öt különböző üvegbe, flakonba töltenek a fekete folyadékból, majd a, „zsákmánnyal” felpakolva megindulunk az ÁTEV felé. Közben Ivaskó György egy 1984-es, hivatalos levélből idéz, amelyben az üzem jelenti: december 4-én átadták az új biológiai szennyvíztisztító művet, s ezzel egy időben lezárták a régi szennyvízcső tolózárát, a működtető keretet pedig átfúrták és leplombálták. Ezek után hogyan ömölhet továbbra is rendszeresen a folyóba a szennyezett folyadék? A kérdést a telepen, az üzemvezető távollétében Szabó János műszaki vezetőnek tesszük fel. Hogy a félreértéseket elkerüljük, szép sorban kirakom az asztalra a pár nappal korábban, a Duna partján készített A szomszédos Ausztriában, amely gazdaságát mindinkább az általunk is annyira áhított Közös Piac szabályai Szerint igyekszik átalakítani, figyelemre méltó kezdeményezések vannak a mezőgazdaság struktúrájának megreformálására. Évente mint- egy egymillió tonna gajxmafélesleget állítanak elő, amelyet hagyományosan exportálnak.; Csakhogy a magas hazai, termelési költségek mellett erre az export támogatása nélkül nem lenne lehetőség. Az osztrák állam ezért hektáronként mintegy 15 ezer schíl- linggel támogatja a gabonaexportot. Az agrárvilágpiac fejleményeinek ismeretében azonban mind több szakértőnek az a véleménye, hogy az állar mi dotációt élvező gabonaexportot meg kell szüntetni. A Közös Piac felé Szennyezett a vészkiömlő Bűzös csobogás a solti Duna-parton 9 Az Adukö- vizig szakemberei először a szennyezés fényéről győ-j ződtek meg. 9 Szabó János nem érti, hogy ennyi odafigyelés után miképpen juthat a partra mégis a fekete 9 Homo József: „Azt a csövet nem lehet felszámolfotósorozatot. Szabó úr tágra nyílt szemekkel mered a képekre. Azt mondja: nem érti az egészet, hiszen pár éve húszmillióért szennyvíz- előtisztítót építettek, majd ugyanennyibe került a gyár szomszédságában létesített biológiai tisztító. , Először (keresi, ai szavakat, aztán kicsit feloldódik. Sorolja, mennyi pénzt forditóttak az utóbbi esztendőkben környezetvédelmi beruházásokra. Utoljára egy hároméves rekonstrukciós programot említ, amelynek eredményeként nőtt a termelés biztonsága, miközben csökkent az általuk kibocsátott levegő szennyezettsége. Egyszóval fogalma sincs, ennyi odafigyelés után miképpen juthat a partra a fekete lé. Egyúttal javasolja: nézzük meg annak a bizonyos csőnek a tolózárát. Az üzem kerítése mellett Homo József, az ATEV szennyvíztelepének fiatal vezetője emeli le a tolózárat rejtő aknáról a nehéz acélfedőt. A félhomályban két cső válik el egymástól, „Y” alakot formázva. Az egyik a biológiai tisztító felé tart a föld alatt, a másik a Duna irányába nyújtózik. Mindkettőn nagykerekű tolózár látható. Az öregebb elzárót lánccal rögzítették. A zár nem zár Homo Józseftől is megkérdezzük: miként ömölhet most is a régi csövön a szennyvíz? Néha, úgy havonta átmosatják, hangzik a válasz. De nem érjük be ennyivel, mondván: a nyomok és a bejelentések alapján sűrűbben működik a vezeték. Ráadásul jómagam is ezt tapasztaltam. Másrészt kiváncsivá tesz: minek átmosni olyan vezetéket, amit nem használnak. S egyáltalán: miért nem szedték már fel a csövet? Megtudom, hogy a csövet 9 Az aknában a két cső „Y” alakot formáz. Az öregebbik elzáróját lánccal is bizosí- tották. nem lehet felszámolni, mert ez egy úgynevezett vészkiömlő. Az átmosás teóriáját nem fogadjuk el, mert ahhoz túl tömény a folyadék. A tolózár lezárva, és biztos, hogy ma nem nyitották ki. Hol van hát a hiba? „Bizonyára rosszul zár a tolózár” — vélekedik Homo József. „így megtörténhet, hogy amikor bekapcsol a szivattyú, nemcsak a biológiai tisztítóba öm-1 lik a szennyvíz, hanem a másik ágon a Dunába is jut. Erre utal a szakaszos kiömlés.” Csak ez okozhatta a galibát. Pertity József azonban még leszáll az aknába, hogy közelebbről is szemügyre vegye a csapokat, majd visszavonul az irodába jegyzőkönyvet írni. Előtte azonban így összegzi a tapasztalatait: „Nyilvánvalóan valamilyen műszaki hiba miatt bocsátja ki az üzem az előkezelt szennyvizet a folyóba. A vett mintákat természetesen laboratóriumban ellenőrizzük. A jegyzőkönyvben feltüntetjük, mikor tapasztaltuk a ^rendellenességet, és felhívjuk az ÁTEV figyelmét, hogy minél hamarabb — néhány napon belül tijft javítsa ki a hibát. Ha elhúzódna a javítás, bírságot szabunk ki”. A jegyzőkönyvezést már nem várom meg. Hazaindulok. Másnap reggel az alábbi telex érkezik a szerkesztőségbe. „... az ellenőrzés során tapasztalt rendellenességet, a vészkiöm- lőn észlelt szennyvízkifolyást, a mai napon 10 óráig megszüntettük. A hiba elhárítását személyesen ellenőriztem... A szennyvízkifolyást a vészkiömlő ágon, a tolózár fenékrészén fennakadt szennyüledék okozta. A tolózárat kitakarítottuk, a vízkifolyást megszüntettük. Üdvözlettel: Szabó János műszaki vezető.” Hí Ez történt a napokban a solti Duna-parton. Az esetnek van mások számára levonható tanulsága is. A jelek szerint nem elég beszerelni a drága környezetvédelmi berendezéseket. Rendszeresen ellenőrizni kell azokat, és a tartalék berendezéseket is. Csak így lehetünk biztosak abban, hogy nem károsítjuk tovább amúgy is agyonszeny- nyezett környezetünket. | Gaál Béla Repceolaj, hajtja az osztrák traktorokat közeledő Ausztria erre rá is lesz kényszerítve. Ezért már évek óta folynak államilag támogatott kísérletek olyan új növényi kultúrákkal, amelyeket a gabonafelesleg mai termőterületén honosítanának meg. A mintegy kétszázezer hektáros, alternatívnak nevezett mezőgazdasági kultúra elsősorban ipari növényekből, mindenekelőtt repcéből és napraforgóból és szójából áll. Áz elképzelések szerint az eddig gabonafélét exportáló gazdákat a jövőben is állami támogatásban részesítik, vám ez a támogatás ezután csak az alternatív .programban szereplő növényekre vonatkozik majd. ,A repcére például hektáronként 11 600 Schillinge! adnak támogatásként, és. további pénzügyi kedvezmények járnak az ipari növények feldolgozásában részt vevő gazdáknak, vállalkozóknak. Az osztrákok alternatív növénytermesztési programjának az elmúlt hetekben igen nagy lendületét adott az újabb olajáremelés és a közel-keleti háborús feszültség miatt várható további nyersanyagdráguíás. A repce- földek termését ugyanis a tervek szerint „biodizellé” alakítják át és egészen rövid időn belül a mezőgazdaság dízelolaj-szükségletének felét (!) ez a nyersanyag fogja fedezni: A repceolaj átalakításának technológiája készen áll,, több kísértét! üzem már működik is, és a „biodízei” árusítását jövőre kezdik meg* Az előállított biódízel évi mennyisége két-három éven belül 150 ezer tonnára nő, ehhez mintegy 150 ezer hektáron kell repcét termeszteni. Az osztrák mezőgazdaság egyébként eddig is élen járt a környezetkímélő energiahordozók felhasználásában: jelenleg a mezőgazdasági energiafelhasználás mintegy .tíz százaléka a biomasszából felszabaduló gázra épül, ám ez az arány könnyen húsz százalékra növelhető. 11 p — Irányüelző HA SZEPTEMBER, AKKOR GYERMEKEK A figyelmetlenség közös vonás A gyermekek „figyelmetlenségével” kapcsolatban azt érdemes megjegyeznünk, hogy más az ő figyelmetlenségük, mint a'felnőtteké. A felnőtt azért nem vesz észre valamit, mert a gondolatai, esetleg a gondjai leköfik és nem vesz tudomást a környezetéről, az utcán történtekről, a forgalomról. A gyermekek figyelmetlensége a túlzott figyelmességükből ered, ami minden pillanatban százfelé irányul. A gyermek agya is szelektálja a látottakat, de egészen más szempontok alapján emeli ki, rögzíti a részére fontos momentumokat, mint a felnőtteké. Ezért a gyermekek viselkedéséről a felnőttek azt mondják, hogy kiszámíthatatlan. Pedig kiszámitható! Azt kell tudni a gyermekekről, hogy a mozgásuk és viselkedésük kiszámíthatatlan. Ezt tudva úgy kell vigyázni a gyermekekre, hogy ne tudjanak a mozgó gépjárművünk alá kerülni. A közös vonások: nincsenek tisztában a közlekedési szabályokkal, a közlekedés veszélyeivel, különböző okok miatt hajlamosak a szabálytalanságok elkövetésére (tilos jelzésen történő áthaladás stb,). Az öregek és a gyerekek közlekedésének jellemző formái: gyalogosként közlekedők, járművek utasai, kerékpárral közlekedők (gyerekek). Ahol fokozottan számítani kell rájuk: gyermekintézmények kötelében (óvodák, iskolák, játszóterek), egészségügyi intézmények (rendelők, kórházak, szociális otthonok). A szeptember a tanév kezdetét jelenti, a tanulók magatartására még a nyári lazaság jellemző. A szülők és az iskola felelőssége a gyermekekért A nevelés és ezen belül a közlekedésre nevelés a családban kezdődik. A legerősebb nevelő hatás a szülők példamutatása (a gyermek akkor is figyeli szüleit, amikor azok nem is gondolják). Á család és az iskola nevelési elveinek összhangja döntő tényező, egyik sem helyettesítheti a másikat. ■ Az óvodákban, a közoktatási intézményekben 15 évvel ezelőtt kezdődött el a gyermekek közlekedésre nevelése. Első lépésként az óvónők és tanárok képzését kellett megoldani. Az OKBT anyagi hozzájárulásával néhány év alatt nyolc-tízezer pedagógus szerzett „B” kategóriás vezetői engedélyt és közlekedéspedagógusi szakképesítést. A cél az volt, hogy a gyermekek az életkori sajátosságuknak megfelelő közlekedési képzésben, nevelésben részesüljenek. Az óvodások és az általános iskola alsó tagozatosai a gyaloglással és utasként való közlekedés alapjaival,„illety^ ajápnűyek főbb jellemzőivel ismerkedtek. Kél sőbb a kerékpározás és a segédmotoros kerékpárral való közlekedés szabályait — fakultatív alapon —, annak gyakorlatát tanulták meg az általános iskolában végzős gyerekek. A középfokú iskolákban a közlekedés tanításának célja az „A”, illetve „B” járműkategória vezetői engedélyének megszereztetése volt. (Már az 1980-as évek elején a középfokú iskolások 12 százaléka szerzett „B” kategóriás vezetői engedélyt az érettségi vizsgája előtt. Ez az arány azóta sem nőtt!) A köznevelésben az óvodák közlekedés- nevelésiprogram-teljesítése a legsikeresebb. Az óvónők szerették és szeretik a közlekedés játékos tanítását és általában rendelkeznek a szükséges eszközökkel, játékokkal, ,ami a nevelést szolgálja. A siker alapvetően azon múlik, hogy az óvónők nap mint nap találkoznak a szülőkkel, és velük szorosan együttműködve nevelik a gyermekeket. Az általános iskolákban a közlekedési nevelés kisebb hatékonyságú, mint az óvodákban. Ennek az az oka, hogy a tanítóknak, tanároknak á tantervben előírt szakanyagot kell a gyermekeknek megtanítani. A tanítás során kevés idő jut a játékra, a játékos nevélés- re, a közlekedésbiztonság alapjainak megtanítására. Az igazgató minden iskolában egy vagy két tanárt bízott meg a közlekedés-szakreferensi feladatok ellátásával. Ez a megbízatás gyakran csak formális, mert sem az igazgató, sem a tantestület nem ad teret és nem nyújt segítséget a közlekedési neveléshez. - Minden megyében van néhány általános iskola, ahol igen hasznos és . eredményes a közlekedésnevelési munka. De ezekben az iskolákban az igazgató a közlekedésbiztonság fő szószólója. Gondja van arra, hogy a gyermekek biztonságával minden tanár foglalkozzon. A közlekedéssel kapcsolatos ismeretek megtanítására közlekedési szakkört működtet. Figyelemmel kíséri, hogy a tantervben előírt közlekedési szakanyagot a gyermekek megtanulják. A középfokú iskolákban nincs közlekedési képzés és nevelés (kivéve a közlekedési szakiskolákat). Néhány iskolában a „Diákkörök” keretében szervezték — valamelyik gépjárművezető-képző iskolával közösen — a fiatalok „A”, illetve „B” kategóriás képzését. Hasznos tanácsok szülőknek Ajánlás az autós szülők számára: ne álljanak meg az iskola előtt a második sorban, a menetiránnyal szemben, a járdán vagy gyalogátkelőhelyen! Ne engedjék a gyereket az úttest felé kiszállni, győződjenek meg az autó kinyitásának veszélytelenségéről! Nem szükséges a gyermeket az iskola kapujában kitenni. Jobb, ha egy kicsit távolabb,* de az iskola oldalán, viszonylag nyugodt helyen száll ki a gyermek, ahol nincs szükség a siettetésre. He * * , A tanévkezdéskor a szülők részéről az a leghatékonyabb óvintézkedés, ha megkeresik és megtanítják a gyermek számára az iskolába vezető legbiztonságosabb útvonalat. Nem a legrövidebb és leggyorsabb, hanem a legköny- nyebb és legegyszérűbb útvonalat kell kiválasztani, figyelembe véve a forgalom nagyságát, az autóbusz-megállóhelyek elhelyezkedését, a kanyarodó járműveket, a forgalmi jelzéseket! Kezdetben a szülő és a gyermek jáija együtt végig a kijelölt útvonalat, majd a szülő távolról figyelje, hogy a gyermek miként hajtja végre az utasításokat. H« H« * Az iskolaév megkezdésekor a gyermeknek a legtöbb,esetben nagyobb forgalomhoz kell hozzászoknia, mint amilyet az iskolai élet előtt vagy a szünidőben megszokott. Ezért fokozatosan kell bevezetni a közlekedésbe, hozzászoktatni a megfelelő viselkedéshez, és 'folyamatosan figyelemmel kell kísérni annak elsajátítását. Nem ritka, hogy éppen a szülők kényszerítik a gyermeket a legelemibb óvatossági szabályok felrúgására. Ilyenkor néhány másodpercnyi időnyereségért a legjobb pedagógusok türelmes erőfeszítése vész kárba. * Hs H« I Az iskolaév kezdetén ne feledjük, hogy a gyermek már alacsony termete miatt is hátrányban van a felnőtt közlekedőkkel szemben, nem úgy látja a forgalmat. Látási és hallási szempontból nem tudja egyszerre úgy összegezni a tapasztalatokat, mint a felnőtt, aki gyorsan felméri a közlekedő jármű távolságát, sebességét, mozgási irányát. Szüksége van tehát olyan magatartási mintákra, amelyek a korlátáit is figyelembe véve védik a forgalomban, és amelyek Szükségességéről fokozatosan meggyőződik. * * * Az iskolába vezető úton keresni kell a gyermek számára a biztos átkelőhelyeket: ez ne legyen közvetlenül kanyar után, vagy emelkedő közelében, ahol a közeledő járművet nem lehet idejében észrevenni. Kerülni kell az átkelést a lassú, nagyméretű járművek előtt, mert ezek eltakarhatnak egy kis, de gyorsabb járművet. A gyermek ne keresztezze átlósan az utat, mert háttal a forgalomnak nem veszi észre az esetleg közeledő járművet. Az átkelés ne legyen túl lassú; elhúzódó. i * * H« A gyerek a közlekédésben nem egyenrangú partner, megfontolt, körültekintő cselekvést nem léhet elvárni tőle. Ha tehát a gyermek a járdáról lélép az úttestre: ez senkit nem érhet váratlanul, legfeljebb felkészületlenül.
