Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-04 / 207. szám

1990. szeptember 4. • PETŐFI NÉPE • 3 Csengőszó a Kertvárosban Új halasi létesítmény Kiskunhalas két év óta sorolja első és legfontosabb helyre legújabb városrészé­nek iskolagondját. A szom­baton délelőtt Gaboiják Jó­zsef megyei tanácselnök ál­tal felavatott Kertvárosi Ál­talános Iskola több éve hú­zódó problémát — a volt külterületi iskolák hányódó csoportjainak elhelyezését —, s egyúttal egy városrész iskolagondját van hivatva megoldani. Tekintettel a város szűkös anyagi helyzetére, nemkü­lönben az általánosan is szi­gorodó pénzügyi körülmé­nyekre, a most átadott léte­sítmény jóval szerényebb az eredetileg tervezettnél. Az el­ső ütemben elkészült 12 tan­terem berendezéssel együtt 95,5 millióba került, s 16 ta­nulócsoportnak ad szűkösen helyet. Á kényszermegoldás szülte, hogy az előadóterem­ből átmenetileg konyha­étkezőt alakítottak ki, hogy a testnevelési órákat tornate­rem híján az aulában tartják majd, s hogy még mindig van utazó csoportjuk, amely csak a délutáni napközis fog­lalkozás idejére kap helyet az új épületben. De ne legyünk ünnepron- tók! A Bács-Kiskun Megyei Tervező Vállalat—Kunép— Bácsber hármasa igazán har­monikus, szemet gyönyör­ködtető, emberközeli épüle­tet varázsolt a kertvárosi hd- moktenger közepébe. (Mert mi tagadás, homok tenyér vé­szi körül az iskolát, az ünnep­lő vendégsereg majdnem elült benne kocsistul, őszre aztán sártengerré válik majd, da­gaszthatják a nebulók.) A kissé hosszúra nyúlt ün­nepi beszédeket a tűző na­pon főtt apróságok remélhe­tően azóta már kiheverték, s ha "nem is az első cserrgöteó* ra, de előbb-utóbb igazán birtokukba veszik, talán még meg is szeretik a halasi­ak legújabb büszkeségét. H. T. Végre feltöltik a glóbuszt Soltszentimrén! Négy évvel ezelőtt bíráló cikket közöltünk a nem kellően megtervezett megyei tanácsi beruházásokról. A többi között elmondtuk: Soltszentimrén az emberek nem kérték a víz­müvet; járdára szerettek volna inkább pénzt kapni a közös alapokból. De mivel a pénzes­zsákok pántlikáján csak vízműfejlesztés szere­pelt, megépült a falusi kút, a gépház és a hidroglóbusz. Ez utóbbit azonban nem is töltik föl, mert félnek a szakemberek, hogy télen belefagy a víz. Kevesen kötöttek rá a vezeték­re s igen csekély a fogyasztás. Aztán az idők során bebizonyosodott: még­sem volt értelmetlenül kidobott pénz a solt- szentimrei vízműre fordított forint. Az embe­rek belátták: egy korszerű háztartás nem lehet meg állandó nyomással üzemelő, garantáltan egészséges vizet adó közösségi vízmű nélkül. Tanácsi fölmérés bizonyította: megváltozott az emberek véleménye; szinte kivétel nélkül minden család igényelte a fejlesztést. A Dél-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat 1990-re ütemezte a 24,2 millió forintos beru­házást. A munkák során 13 kilométer hosszan fektettek le csöveket az építők, félezer háztar­tásba juttatva el így az ivóvizet A költségek nagy részét (13,4 millió forin­tot) a lakosság hozzájárulásából fizetik, taná­csi és vígügyi alapokból 10,8 millió forintot kapott a homokhátsági település. A tervek szerint október végére végeznek a soltsifpntimrei beruházással az építők. F. P. J. • Ma még sok helyen föl vannak bontva a soltszentimrei utcák. Az építők remélik: októberben végeznek a vízműfejlesztéssel. (Tóth Sándor felvétele) Ne legyen privilégium a vadászat! Szélsőséges állapotok alakultak ki a baranyai vadgazdál­kodásban. Egy felelői katasztrofálisan megcsappant a mezei- nyúl-állomány, gyakorlatilag küszöbön áll a faj teljes össze­omlása, a fogolynak pedig már csak az utolsó példányai lelhetők fel a megyében, ha ugyan ki nem pusztult egészen. Másfelől viszont mértéktelenül elszaporodtak a szarvasok és a vaddisznók, a tervezett és az elviselhető létszám kétszeresé- re-háromszorosára nőtt az állomány, ami miatt súlyos vad­károkat kénytelen elviselni a ifiező- és erdőgazdaság. A szakemberek érthetetlennek és ésszerűtlennek tartják a nagyvadállomány ilyetén való túlszaporítását, míg az apró­vadak (nyúl, fogoly) helyzetét reménytelennek látják. A megyei szakigazgatási szerv alaposan felmérte a vadgaz­dálkodás és a vadászat helyzetét, s tulajdonképpen semmit sem talált rendben. A szarvasok számát hét és fél ezerre becsülték, holott a tervek szerint alig haladhatná meg a kétezret. Drasztikus állománycsökkentést sürgetnek a szak­emberek. Ennek végrehajtását következetesen be is akaiják tartatni a vadgazdálkodási egységekkel, és szükség esetén szankcionálni fogják a mulasztókat. A vaddisznóállományt is a felére kell apasztani, amit a tetemes vadkár indokol. Ne legyen többé kiváltság, a vezetők és pártfogoltjaik privilégiuma a vadászat — szorgalmazzák. Nem lehet termé­szetesen nyakló nélkül osztogatni a vadászengedélyeket, mindazonáltal úgy vélik a szakemberek, hogy a mostaninál kétszer vagy akár háromszor több ember űzheti ezt a sportot 'a baranyai erdőkben és mezőkön. A vizsgálat arra is'figyel­meztet: a mai és még inkább a jövőbeni vadászoknak jobban figyelembe kell venniük a földtulajdonosok, illetve a föld­használók érdekeit, s tudomásul kell venniük, hogy minden kárt meg kell téríteniük, amit a vad okozott a szántóföldeken és az erdőkben. (MTI) Zsákbamacska volt a zsákos krumpli? A kecskeméti Bácsmag Kft. (vető­mag-termeltető vállalat) olcsótakar- mánykrumpli-vásárt szervezett A termést a dunaegyházi tsz-től vet­ték és 5,30 forintért adták kilóját A meghirdetett időpontban tódultak is a vevők, s vitték a -bogyóst" zsák­számra. Az ötlet tehát jó volt — de a kivitelezés hibádzott Olyannyira, hogy voltak, akik szerkesztőségünk­be is eljöttek: -állíttassuk” le az ak­ciót, legalább mások ne jáijanak úgy, mint ők. Igaz, hogy semmiféle „leálh'ttatásra” nincs módunk (nem vagyunk hatóság), de a közhírré té­tellel talán valóban segíthettünk vol­na. Csakhogy már akkor késő volt, amikor az első panaszosok jelent­keztek. Egy óra alatt elfogyott a 100 mázsa krumpli. A meglepetés otthon érte a vásár­lókat: túlságosan sok szemetet — ■ főleg összekeményedett rögöt — ta­láltak a zsákokban. Győrfi József tiszakécskei olvasónk az általa vásá­rolt két mázsából 40 kilogrammot szedett össze, mintát is hozott belőle. Ugyanennyit — azaz egy zsákból 10 kilogrammot — válogatott ki a kecskeméti Domokos Sándorné. Rajtuk kívül még ketten panaszolták csalódottságukat telefonon. Egye­bek között azt is, hogy bár vittek zsákot, a helyszínen nem önthették át a termést az eredeti göngyölegből. Megvetették velük, 20 forintért. Miért? Kérdésemre Róka István- né. a kft. munkatársa azt válaszolta: az óriási forgalom miatt nem volt idő, alkalom a termés átpakolására. Ha ezzel bajlódnak, bizonyára emi­att zúgolódtak volna a vásárlók. A kft. dolgozói azonban próbakép­pen kibontottak egy zsákot, mielőtt az árusítást elkezdték, s úgy látták, kétkilónyi göröngy lehet az ötven kilóban. Ezt le is vonták a fizetendő mennyiségből. Nem értik, hogyan le­het, hogy a vevők sokkal több „ocsút” mértek —, de utólag ki tudja eldönteni, egyáltalán mennyi volt az anpyi __? A történtek tanulsága kézenfek­vő: nem is volt olyan olcsó az a krumpli. S még valami: ettől a cégtől nem érdemes látatlanban vásárol­ni __ A . M. A göngyöleg meg kelendő Ládák, zsákok, fóliák, raklapok évi százmillióért Csak a rizs ígér jó termést a Nagy­kunságban Jász-Nagykun-Szol- nok megye aszály sújtot­ta határában az őszi érésű növénykultúrák közül csak a rizsben van remé­nyük a nagyüzemi gazda­ságoknak. A délszaki ga­bonának kedvez a sok napfény; Karcag, Kisúj­szállás, Mezőtúr határá­ban erőteljes a „vízigabo­na” terméskötése, né­hány helyen csak néhány hűvös, ködös hajnal ve- * tette vissza kisebb foltok- | ban a kultúra fejlődését. A vízszolgáltató Tisza- menti Regionális Vízmű folyamatosan szolgáltat­ta a vizet a táblák elárasz­tásához, s a vízminőség is — bár a kánikulai meleg­ben gyakoribb a hínáro- sodás — megfelelő volt. A megye 6100 hektáros rizsterraő területén tar­tott termésbecslések sze­rint a várható átlagho­zam 32—-34 mázsára te­hető hektáronként, de lesz, ahol ennél nagyobb termést takarítanak be. Harmincöt éve irányítja Kecskemé­ten a Göngyölegellátó Vállalat munká­ját Pálfi Sándor, aki a Dunántúlról származott ide. Mint minden gazdasági vezetőnek, neki sem gondtalan az élete, de nem panaszkodik, hiszen az általuk termelt és forgalmazott áru még min­dig kelendő. — Évi 90-100 millió forintért készí­tünk ládaféleségeket, raklapokat. Ezek közül a hatkilós exportládát az ország­ban egyedül mi állítjuk elő. Nagykőrö­sön árusítjuk a műanyag termékeket, zsákokat, fóliákat, poharakat, tálcá­kat, a műanyag ládát. A több lábon állás érdekében már régóta működik vasipari részlegünk Izsákon, ahol a csuklós Ikarus autóbuszok számára a harmonikakereteket készítjük. A legnagyobb megrendelőik a me­gyei Zöldért, a Hungarofruct, a dán- szentmiklósi Micsurin, a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz, de — miután nincs úgynevezett ellátási köte­lezettségük — mindenki vásárolhat tő­lük szabadon. Az természetes, hogy a legtöbb a hatkilós exportládából fogy, amelyből évente 600-700 ezer darabot készítenek. Műanyag ládákból — ezek nehezebben mennek tönkre, igaz, az áruk is magasabb — évi 30 milliós for­galmat bonyolítanak le. Raklapokból évi 25-30 ezer a megrendelés ebben az évben. Már exportot is lebonyolítot­tak. Egy osztrák cég számára 13 ezer eldobható salátás, egy olasz cégnek 500 ezer foririt értékű úgynevezett eldobha­tó raklapot gyártottak. — Sajnos, az utóbbi időben potenci­ális vásárlóktól kellett megtagadni a hitelt, mert nem volt pénzük, s nem tudtak fizetni. Szerencsére időben ész­bekaptunk s ezért a kintlévőségünk nem számottevő, ugyanis az expartlá- dákért mindig fizettek. A termelés fi- nanszírozásához azonban nekünk is fel kellett venni hitelt, hiszen emelkedett az alapanyag ára, s ezért 150 milliós tartozásunk van. A láda készítéséhez a fát, főleg nyárt a közös gazdaságoktól vásárolják. Ér­dekes, annak ellenére, hogy nagyobb a kínálat, mégis emelkedett a fa ára. A- hasított export láda alapanyaga 2400-2600 forint köbméterenként, amelynek csupán 50 százaléka használ­ható fel s mindössze 300 darabot tud­nak felőle előállítani. Ennek eladási ára nem rossz, 7200 forint, igaz „rára­kódik” a feldolgozás, a munkabér, s az egyéb költségek. A raklapalapanyag köbméterenként 3600 forintba kerül, ennek is csak a fele használható fel, s 22 darab készíthető belőle, de a kész­termék ára magasabb, 11 ezer forint. — Számunkra az utóbbi volna az igazi üzlet, nagyobb rajta a nyereség. Annak ellenére, hogy most a piacgaz­daságra térünk át — nálunk korábban is a kereslet-kínálat törvénye szabta meg a munkát, a nyereséget — szeret­nénk mindenkit kiszolgálni, s exportlá­dákat is készítünk. Azelőtt sem volt célszerű, most sem szabad túlságosan nagy készleteket előre gyártani, az áru­ban tartani a pénzt, hiszen erőteljes az infláció. A raktárakban mindössze 10- 15 ezer exportládát tartunk, s ha érke­zik a megrendelés — a napi termelés 5 ezer darab —, néhány nap alatt ki tud­juk elégíteni az igényeket. — Szerződést ebben az évben már csak a megyei Zöldérttel kötöttünk. Úgy véljük, nem szabad szerződést kötni, aszerint gyártani, mert akkor elkötelezzük magunkat, s nem biztos, hogy a szerződő fél fizet is. Ezért a sokévi tapasztalati számok alapján bi­zonyos mennyiségű exportládát készí­tünk, s a holtidőben mást termelünk. Munkánk bőven van, ennek ellenére keressük az új lehetőségeket bel- és kül­földön egyaránt. A Göngyölegellátó Vállalatnál a fél­évi nyereség 5,5 millió forint volt, az éves terv 11 millió, tehát időarányosan megvalósították elképzeléseiket. Gémes Gábor RADIOJEGYZET Az elnök Amikor 1989. május 21-én a rádióban el­hangzott a Göncz Árpád író-műfordítóval és családjával készült beszélgetés, még senki sem gondolta, hogy mindez úgy lesz megismételhető 1990 júniusában, mint az ideiglenes köztársasá­gi elnök otthonában tett korábbi látogatás hangfelvétele. Augusztus 12-én délelőtt pedig már, a Petőfi rádió Kié a mikrofon ? című sorozatában, a Magyar Köztársaság elnökével beszélgethetett Wisinger István. Közben bizonyára a szerkesztők is felmér­ték, hogy vasárnap délelőtt 11 órakor leginkább a konyhában tartózkodó háziasszonyok hallgatnak rádiót, vagy még ők sem. Ezért került sor az elmúlt héten hétfőn este a Kossuth rádióban az egyórányi beszélgetés megismétlésére. Tudjuk, hogy az elnök aznap a parlamenti ülés kezdete előtt türelemre és higgadtságra intette a képviselőket. Másnap a választási kampány nyitá­nyában hangzott el hasonló — felelősségre, politi­kai józanságra szólító — üzenete az állampolgá­rokhoz, a pártokhoz. Aki végighallgatta a hétfő esti interjút, ugyancsak ennek a „gönczárpádi” stílusnak lehetett a fültanúja. Türelem, mértéktar- 1 tás, emberiesség a főbb jellemzői. Azt mondja, aki hat évet töltött börtönben: „ ... nekem személy szerint senkivel ninci elszámolnivalóm”. A gyanak­vásokról, újabb kirekesztésekről pedig így nyilat­kozik: „Túl kell ezen jutnunk. Néhány országos sikerélmény ezt erősen fogja enyhíteni.” Az egész ország váija ezeket a sikereket. T anítómesterünk Kedves raccsoló beszédét a rádióból hallgatva szinte látjuk magunk előtt mosolygós arcát, elma­radhatatlan pipáját. Ä legtermékenyebb magyar író, Hegedűs Géza, májusban múlt 78 éves, de szelleme még mindig fiatalos, évezredek történel­mét, századok irodalmát fogja át könnyedén. Nem a komputer precizitásával, hanem az emberi elme Ide-oda csapongó, mégis logikusan rendszerező — történeteket idéző, humorra is érzékeny — gon- ‘ dolatiságával. Varázslatos képesség az övé, nagy szerencse, hogy kortársai, s a rádió révén hallgatói, tanítványai, szinte barátai lehetünk. . Fél óra mindössze, melyet havonta nekünk szen­telhet, amikor Az olvasás gyönyörűsége című soro­zatban megszólalhat. Most legutóbb éppen Batsá­nyi Jánbsról, a felvilágosodás nagy költőjéről be­szélt. Barlay Vali, Béres Ilona, Benkö Gyula, Sin- kövits Imre voltak illusztráló!, előadótársai. Mindez talán nem is lenne kiemelendő esemény, de ez volt a sorozat százötvenedik adása. „Bűntár­sak vagyunk egy erényes és magasztosnak tudott feladatban.” — úja a jubileum apropójaként. Vagyis abban, hogy igyekeznek bennünket rá­szoktatni egy magasrendű szenvedélyre, a szellemi élet, az esztétika, az olvasás gyönyörűségére. Ti­zenöt év óta teszik ezt, immáron másfélszázadik alkalommal. Hegedűs Géza írói élete összefonódik nagy kedvvel végzett pedagógiai munkásságával. Tanít­ványai számlálhatatlanok. Nyár után Megdicsértem július elején a Petőfi rádió nyári, tíz hétre tervezett, új műsorrendjének nyitányát. Ennek befejeztével sem mondhatok mást. A nép- szórakoztató műsor sok örömet szerzett mind­azoknak, akik bárhol —útközben, strandon, ott­honi munka mellett — bekapcsólták a rádiót. A rövid, pergő műsorszámok bizonyára sok mun­kával jártak, elismerés a szerkesztőknek és munka­társaknak. Most a rádió műsorszerkezete ismét változik. Hasznosítják a nyári tapasztalatokat, néhány állandó műsor adásidőpontja is módosul, érde­mes tehát átnézni a programajánlatokat. Bővül­nek a nemzetiségi műsorok, s a Bartók rádió éj­fél után két órakor fejezi be adását. Talán sike­rül a régi terv is, kialakul a Kossuth, a Petőfi és a Bartók rádió jellegzetes arculata, s a Ma­gyar Rádió közelebb jut a hallgatóság igényei­hez. F. Tóth Pál t (Ferincz János felvételei)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom