Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-04 / 207. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. szeptember 4. NEM ROBBAN, NEM MÉRGEZ Gyommal védi a kultúrnövényt Ballószögi kísérlet 9 A krumplin nem voltak burgonyabogarak. # Nem mérgez, nem robban — mondta Szebellédi János. Szebellédi János kitalált valamit, azonban a megvalósításához hosszú út vezet. Nem is buktatók nélküli. Többször — a legkülönfélébb akadályok megjelenésekor — felkeresett. Persze, beszámolt a sikerekről is. Most mélypontra került, nagy gondban van. Ballószög határában, a tanyáján, meg a hozzá tartozó bérelt területen azonban még mindig próbálkozik. Olyan szerekkel kezeli a növényeket, amelyeket ő állított elő gazokból, természetes anyagok segítségével. I— Pici gyerek voltam, amikor apám megtanított néhány dologra. O ugyanis világ életében haragudott a „mérgekre”, inkább hitt a növények gyógyító erejében. Nem. volt nehéz megfigyelnem, melyik növény nem szarad ki hamar, melyiket nem támadja meg egyik, vagy másik betegség, vagy kártevő. Eljutottam én is a boszorkányfőzetekig, ha hatásosnak éreztem, tettem beléjük egy kis ezt-azt, hogy még jobbak legyenek. Most Í9 féle keverékem van, engem is meglepett a hatásuk. — Mire használja őket? — Tulajdonképpen növényvédő szerek ezek. Három évvel ezelőtt a margarétát ellepte nálunk a levéltetű, a permetezés utáni napon már nem találtam élő kártevőt a virágon. Utána bepermeteztem vele az őszibarackot és annak a levélfodro- sodása szűnt meg. Persze, hogy fel- bátorodtám, újra kevertem, másféle összetételű szereket. Többszöri próbálkozás után rájöttem: az egyik például ugyanúgy használ a peronoszpóra, mint a lisztharmat ellen. Márpedig ez elég furcsa dolog. A burgonyabogár nekem is ellenségem, azt is sikerült'a saját keverékemmel kiirtanom. , — Ez csak a saját kertjében űzött „kísérlet”? — Ezért is léptem tovább. Először is nevet adtunk a szereknek, a Janomix-et. Aztán partnert igyekeztem keresni. így találtam rá a szegedi Biotechnika Rt.-re, ahol azt mondták, látnak fantáziát a szerekben. Sőt, tavaly a továbbiakhoz anyagi segítséget is adtak, nem is keveset. Szerződést is kötöttüák, melynek értelmében ha „befut” a szer, a nyereség fele az övék. Ebben az évben azonban beütött a mennykő, nekik is elfogyott a pénzük. — Pénz nélkül hogyan folytatja a kísérletezést? Vagy hagyja az egészet? — A Biotechnika Rt. felhatalmazott egy levéllel, hogy ha talár lók támogatót, nyugodtan kérjem a segítségét. Most ilyen támogatót keresek. Annál is inkább, mert a múlt év szeptemberében felvettem az OTP-től 430 ezer forint vállalkozási kölcsönt, amit vissza is kellene fizetnem. Csakhogy a kísérletezéshez gépek, eszközök szükségesek, ezeket ebből vásároltam meg. Úgy számoltam ugyanis, hogy a pénzintézetnek a törlesztést a Biotechnika pénzéből elintézem, megélni pedig a gazdálkodás eredményéből'próbálunk. Hát ez nem jött össze! De nem hagyom abba! Felvettem a kapcsolatot a Bioklubbal, azzal hogy a biotermékeket állítok elő. Ehhez le kellett vizsgáltatni a tanya talaját és kiderült, hogy biotermék előállítására alkalmatlan. Közben ráakadtam egy névre, egy amerikai tévétársaság vezetőjének nevére, aki környezetvédelmi ötleteket keres. Az ő érdeklődését is megpróbáltam felkelteni, várom a válaszát. — És most? — A legnagyobb gondom tér-, mészetesen a pénz. De a továbbiakra is igyekszem felkészülni. Mindenképpen szeretnék biotermékeket termelni, tehát a tanya földjét akarom előbb rendbe tenni. Nem fogja elhinni, .elég nagy területet hagyok elgyomosodni. Ezek a növények — remélem — elbontják a vegyi anyagokat. A környéken legeltető két juhászt megkértem, járassák az állatokat ezeken a területeken is, így nem magzik fel a gyom, meg trágyázzák is a földet. De ez mind idő,- sőt nem kevés idő .Ki kell várni. — És a szerek? — Pontosan ezekről a területekről gyűjtöm a hozzávalókat. Igyekszem minél többféle keveréket megcsinálni, kipróbálni a — biotermelés miatt —- kisebbre zsugorodott kertben. Én hiszem, hogy ezek hasznosak, jók, veszélytelenek. Itt a Kántor kutyánk. Jó egészségnek "örvend, pedig véletlenül igencsak bekortyolt az egyik szerből. — Azért a szerek vizsgálatához hozzátartozik a tartamhatás, a visz- szamaradó anyagok és még sok minden megállapítása is. Ezt megtették már? — Egy hete vittek mintát a szereimmel kezelt sárgarépából, petrezselyemből, burgonyából. Még. nem kaptam visszajelzést. — Felhívtam telefonon a Biotechnika Rt.-t, beszéltem Kovács Kornél igazgatóval. Ő ezeket mondta: jó, eredeti az ötlete, de nem kimunkált, sok a laikus megfigyelése. Hogy bebizonyodhassék a szerek hatékonysága és veszélytelensége, még nagyon sok vizsgálatra beállított kísérletre lenne szükség, amihez ők — jelenlegi pénzügyi helyzetükben — nem tudnak segítséget adni. Akkor hogyan csinálja meg ezeket? — Erre az évre még a Biotechnika adott egy munkatervet, aszerint dolgozom. Más útmutatást is. kaptam, például a kertészeti főiskoláról. És mindenről naplót vezetek. Meg várok, talán valaki ' vagy valakik felvállalják a szponzor szerepét. Igaz, hogy tanulatlan ember vagyok, de ehhez — lehet — szerencsés kezem van. Nem akarom veszni hagyni a szereket, hiszek bennük! A lelkiismeretem tiszta, úgy gondolom, eddig is sok mindent megpróbáltam, azért, hogy „nyílt útjuk” legyen. Ennyit tehettem... , . Gál Eszter A jövő kérdőjelei Lehetőségek és dilemmák a szabadszállási élelmiszer-feldolgozásban. A Kiskunság hetven mezőgazdasági szövetkezete közül 64 hivatalosan is kedvezőtlennek minősített földön gazdálkodik. Nem véletlen, hogy amikor erre lehetőség nyílt, a hetvenes évek második felétől kezdve, erőteljesen fejlesztették ipari tevékenységüket, amelynek jövedelme jelentős tétel — főleg gyenge termés esetén — zár- számadási mérlegükben. Az ipari befektetések irányelve ugyan az volt, hogy az alaptevékenységhez kapcsolódjék, de mivel az élelmiszerfeldolgozás nemcsak tőkeigényes, hanem piaci kockázata is nagyobb, a mezőgazdasági szövetkezetekben sokféle ipari tevékenység honosodott meg. A Szabadszállási Lenin Tsz azon kevesek közé tartozik, amelyek az élelmiszeriparba fektettek be, ebből származik ösz- szes árbevételének egylíarmada. A szárítóüzem 100 milliós, a konzervüzem 15 milliós termelése teljes egészében nyugat-európai piacokra kerül. Olyan kis üzem tehát a szabadszállási, amire azt mondhattuk, még nem is olyan régen: ilyen kellene sok! S. Nagy Józseffel, a szövetkezet elnökével a 4—500 hektár termését feldolgozó élelmiszeripari üzemeik jelenéről, méginkább «jövőjéről beszélgetünk, de nem árt felidézni a múltat sem. Kiderül ugyanis: ahhoz, hogy termékeik biztos piacra találjanak nyugaton, a termelési hagyományokkal is szakító szemléletváltozásra volt szükség, s ezt esetenként nem volt könnyű elfogadtatni a tagsággal. De ez vezetett oda, hogy ma már termékeiknek nem csak biztos piacuk van, hanem komoly fejlesztésre is lehetőségük lenne. : Nem azt csináljuk, hogy megpróbáljuk eladni, amit termeltünk, hanem azt termelünk, amit a vevő kér — mondja S. Nagy József. — Az egész úgy kezdődött, hogy a., fűszerpaprika-termelésre alapozva 1978-ban építettünk egy Binder szárítót, ami akkor komoly pénzbe, 40—50‘millió forintba került. A fűszerpaprika-szárítás azonban csak egy-két hónapig tart, ezért kerestük a kapacitás- kihasználás lehetőségeit. Azt mondanám tehát, hogy ez a giganto- mániásnak minősíthető beruházás indította el nálunk az élelmiszervertikum kiépítését, amire, megmondom őszintén, ma már büszkék vagyunk. Azért is, mert egységnyi területről jóval nagyobb árbevételt hozó növények termelését vezettük be, meg azért is, mert termékeink keresettek. 1980-ban kezdtük meg a zöldSégszárítmá- nyok előállítását, természetesen a fűszerpaprika mellett, aminek integrálását a szomszédos községekben mi végezzük, a Kalocsai Agráripari Rt.-vel kötött, megállapodás alapján. Azokat a zöldségnövényeket, amelyek betakarítása gépesíthető, ilyenek a spenót, kapor, petrezselyem és' zellerlevél, a nagyüzemben termeljük meg, ültetvényeinkről meggy, őszibarack és alma is kerül a szárítóba. A többit az integrált háztájiban termeltetjük, ideértve a fűszerpaprikát is. A póréhagymával először a közösben indultunk, át kellett tenni a háztájiba; a snidling hagyma kifejezetten a háztáji növénye, nagyüzemben nem is próbálkoztunk- vele. A pritaminpaprikát és paradicsomot nem tudtuk meghonosítani, ezeket vásároljuk. Mintegy 400 hektáron termelünk a szárító részére, 15 százalékán másodvetésben is, ebből 90 hektár a közös nagyüzemi, a többi háztáji és egyéb terület. — Úgy hallottam, nem volt könnyű az új növényeket meghonosítani! H&kÍA legnehezebben a snidling hagymát fogadta el a tagság. Kezdetben arra kényszerültünk, hogy a népszerű növényekből csak azok „kaphattak”, akik snidling hagymát is vállaltak. Ez már a múlté, hiszen míg egy hold fűszerpaprikából 80—100 ezer forint árbevétel érhető el, 1000 négyzetméter snidling hagymából 150—200 ezer forint. Ha egy zöldségféle jól ment, mi akkor is kerestük az újat. Most úgy látjuk, érdemes lenne foglalkozni brokkolival, cukkinivel, halványító zellerrel. Nemrégen kerültünk kapcsolatba egy amerikai üzletemberrel, jó áron óriási mennyiségű szárítmányt rendelne tőlünk! de ahhoz fejleszteni kellene. Elsősorban a laboratóriumi felszereltségünkkel volt elégedetlen, a termelési folyamatba épített minőség- ellenőrzésre kellene költenünk. — Miért a feltételes mód, sokba kerülne? — Nem kíván tőlünk lehetetlent, és főleg: meg is fizetné. Ilyen horderejű üzletet a jelenlegi helyzetben nem lehet megkötni, meg kell várni, mi lesz a földdel, és milyen szerepköre lesz a szövetkezetnek. Mi a zöldségtermelésre alapozott élelmiszer-vertikum fejlesztésével elég komolyan foglalkoztunk, pl. amikor a zöldségszárít- mányaink keresettségét tapasztaltuk, két kisebb kapacitású szárítót is építettünk a Binder mellé, mert ennek kapacitása 24 óránként 30 s^-70 tonna nyersáru, ezzel nem volt érdemes a kisebb tételű extra igényeknek megfelelő termékeket előállítani. Látva azt, hogy a hazai piacon nem több, hanem inkább kisebb lesz a zöldségfélék iránti fizetőképes kereslet, készültünk1 a friss export lehetőségének a megteremtésére is. Az idén megépítettünk egy 0—5 fokos hűtőtárolót, tervünk van a bővítésre, az exportra való előkészítés megvalósítására. De hát... — En hiszem, hogy ezekre a nagy értékű és nagy értéket előállító, valutát hozó termelőberendezésekre akkor is szükség lesz, ha a kisgazdapárti földkoncepciót elfogadja az Országgyűlés Ebben én is szeretnék hinni, azonban komoly gondokat látok. A legnagyobb a szermaradványok kérdése. A háztáji integrációban a vegyszerhasználat, a műtrágyázás és a növényvédelem is a szövetkezet kezében volt, ez számunkra és a fogyasztó számára is garanciát jelentett. Tudvalévő, hogy 1992-től Európában egységes élelmiszertörvény alapján magának a termék- előállítónak kell kiállítani a tanúsítványt az élelmiszerekről. Az én legnagyobb gondom az, hogy vajon az egyéni termelők meg tudnak-e felelni ezeknek a szigorú követelményeknek? A másik, ugye, a törvénytervezet szerint tehermentesen kell visszaadni a földet az egykori tulajdonosoknak. Nekünk komoly beruházásaink voltak az említetteken kívül is, például 2200 hektáron van öntözőfürtünk, ami ugyan részben állami célcsoportos beruházásként készült, meliorációval együtt, de ez nagyon lassan megtérülő beruházás. S nem csak a fennálló hitelek visszafizetéséről van szó, egy csomó bizonytalansággal kell szembenéznünk. Én még azt mondhatom, hogy mi szinte az utolsó percig fejlesztettünk, de ha elszalasztjuk is ezt az igen jó amerikai üzleti ajánlatot, akkor sem mondhatunk most igent, csak várakozó állásponton lehetünk. — Es mit tapasztalnak, milyen az emberek föld iránti igénye Önöknél? — Eddig harminc kívülálló nyújtotta be az igényét a szövetkezethez, összesen mintegy 90 hektárra, ez természetesen nem rengetné meg a szövetkezet jövőjét. A tagok közül senki áéih' kérte még vissza a földjét. De hogy mi lesz, ha a földtulajdon rendezéséről szóló törvényt elfogadják, azt néni lehet tudni. Közismert, hogy a magyar mezőgazdaság 15 millió ember élelmiszerét termeli meg. Ha az exportszubvenció megszüntetésével veszteségessé válik a termelés, nem nehéz kikövetkeztetni, hogy ennek mi a következménye a mezőgazdaságra nézve. Az agrár- szakembereket ez a többoldalú bizonytalanság keseríti el igazán. A konzervüzemünk, ami kis tételben ugyancsak különlegességeket állít elő, már az idén veszteséges lesz, á szárító még nem. Kemény munkával kiépítettük a piaci kapcsolatainkat, ezt most egyik pillanatról a másikra elveszíthetjük, ahelyett, hogy azon gondolkodhatnánk, hogyan tudnánk még jobb, még több, tagjainknak még nagyobb hasznot hozó termékeket előállítani. . ' B. Nagy Éva • Zellerlevél-szárítás a Szabadszállási Lenin Tsz-ben. (A fotót 1989 decemberében Tóth Sándor készítette.)
