Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-21 / 222. szám

1990. szeptember 21. • PETŐFI NÉPE • 3 HIÁNYCIKKEK ÉS ÚJDONSÁGOK SOKASÁGA Nem diákbosszantás kereskedői előrelátás Nagyon sok családban még mindig mínuszban a kassza, csak hogy a gyerek(ek)nek minden meglegyen az új iskolaévre. A Piért meg már a követke­ző tanévre gondol. Ennek egyik része ,az az országos vándorkiállítás, aminek kollekciója különféle táskák, kazetták, tolltartók, mappák,'torna- és hátizsá­kok. A bemutató — Szekszárdról — a napokban a Dél-magyarországi Piért Kereskedelmi Vállalat kecskeméti lera- katához érkezett. Nemcsak látni, ha­nem a viszonteladóknak rendelni is le­hetett a szín- és formakavalkádból. Amíg a megye szakboltjainak veze­tői nézelődtek s alkut kötöttek, Haja- gos István lerakatvezetőt a szeptemberi mérlegről kérdeztem: — A minap, mielőtt 5. osztályos gyer­mekem elindult az iskolába, kíváncsi­ságból megmértem a hátitáskáját: több mint öt kiló volt. Mégis, mit gondol, ön szerint ott lehetett-e minden, szükséges tanszere? — Sajnos nem. Mit mondjak? Jogo­san ostromolnak bennünket a vásár­lók. De csak annyira vagyunk hibásak, amennyire a gazdasági helyzet kénysze­rít bennünket. Ugyanis korábban akár fél évig is gyűjtögethettük a tanszere­ket. A mai pénzügyi helyzet ezt nem teszi lehetővé. így aztán még mindig vannak hiánycikkek. Igyekszünk a pótlással, de például a napokban beér­kezett színesceruza-garnitúra sem az igazi, már ami a minőséget illeti. Csak hát ez van ... A legnagyobb probléma még mindig a füzet. A spirál kockás biztosan nem volt abban az öt kilóban. — Ezt jól kitalálta. Mi több, kellett volna, például, rajzfüzet is, amiről az ikszedik boltban árulták el: kár keresni, megszűnt a gyártása. — Remélem, azért egy diák sem ka­pott fekete pontot, netán „karót”, mert nem volt meg a szükséges füzete, vagy még sorolhatnánk hozzá egy-két dol­got. Ha mégis, átvállaljuk — folytatta a lerakatvezető. — Nem sajnáltatni akarom a Piértet, de mi például 50-70 milliós készlettel gazdálkodunk, ami­nek 30 százaléka hitel, s ennek 38 szá­zalékos á kamatvonzata. Mégik forint­jai kellett közelitenünk az egyetlen fü­zetgyártóhoz, a Fűzfői Papírgyárhoz, kérve: olyan termékek gyártását ve­gyék sorra, amelyek most az iskolák­ban kellenek. Végül is sikerült megálla­podnunk, s talán javul az ellátás. Na­gyobb készlet egyedül a 16 lapos füzet­re való borítóból maradt, amit időköz­ben végleg levettek a palettáról. — Es mi maradt a boltokban ? — kér­deztem Madácsi Jánosnét, aki a kiskő­rösi áfészüzletböl jött a börzére. — Hetven-nyolcvan táskánk, abból is a háti. Úgy tűnik, ez már nem annyi­ra módi. Már 20 százalék engedményt is adtunk rá. Most óvatosabban vásá­rolok, meg hozzá kell szoknunk: a szü­lők is kénytelenek kétszer megfontolni, hogy mire adnak ki pénzt. Az egység- csomagok általában a nyáron elfogy­tak, a második forduló a becsöngetés után következett. Év közben pedig szinte minimális a tanszervásárlás. Szőlőszemmel végignéztem a húsz szállító megszámlálhatatlan fazonú és színben sem igen egyező kínálatát. Ami szembetűnő: anyagukban, formájuk­ban (divatjukban?) legtöbbje más, mint a korábbiak, s ugyanez vonatkozik az árra is.'Átlagosan húsz százalékkal több már az ajánlott fogyasztói ár, mint egy hónappal ezelőtt. De a jelzett­nél még olcsóbban sem venném meg például — mert minek a gyerek hátán? |J — a kvarcórás táskát, ami 1700 forint. ' Mérete, színe, formája, súlya is elfo­gadható a Jánoshalmi Bácska Szövet­kezetben gyártott hátizsáknak, s külö­nösen olcsó (690 forint), ha a szomszé­dos cserkészjelvényes, fekete műbőrből készült, jóval kisebb, ugyanakkor ne­hezebbet nézem, 639-ért. A tornazsákok színkavalkádja, for­mája, mérete, s természetesen árai is igen különbözőek. A tolltartók, ame­lyeket legtöbbet nyüstölnek a gyere-'* kék, még mindig nem igazán a célnak megfelelőek: műanyagok, durvák, könnyen szakadnak, díszítésük giccses, béltartalmuk kicsi. Persze akadnak ki­vételek is, amelyekkel még több száz forintért is szívesen találkoznánk a kö­vetkező tanév elején. A Horizont cég egyik táskája is jó ötlet szüleménye. Ugyanis alsó része — ami szintén alkal­mas pakolásra — cipzárral levehető. Tervezője valószínűleg több órarendet látott már. Sokan észrevették ezt az árut épp­úgy, mint a kevés kazettatáska egyikét. Ez utóbbinak viszont az áfa kiabált: hatezer forint... Igaz, ez már riasztó­val felszerelt. Gondolom, ezt nem a diákoknak szánták, hogy mire hazaér­tnek, ki ne szökjön a rossz jegy, hanem az értékek cipelőinek. Ugyancsak új­donság. az úgynevezett értekezleti tás­ka, ami éppúgy véleménykutatás céljá­ból került a bemutatóra, mint az a ter­mék, aminek láttán Kékesi Lajosné, a kiskunhalasi áfészbolt-vezetője örült: . — Mint nagymama is rendelek a pa­pírbútorból. Végre gondolnak arra is, hogy az apró emberkék hamar kinövik a klasszikus gyermekbútort. — Mit bir ki, és főleg: mibe kerül egy gyerekszoba ?— kérdeztem a forgalma­zásra vállalkozó Piért-lerakat-vezetőt. — A Nyomdaipari és Számítástech­nikai Szolgáltató Kft. terméke kizáró­lag Magyarországon hozható forga­lomba. így, ránéztében szinte hihetet­len, hogy a kisszék, például, 120 kilóra van „hitelesítve”. A garnitúra hamaro­san teljes lesz, s mindössze 1000-1200 forintba kerül. * * * A Vasút utcai lerakatnál látott kol­lekciót ma már a Csongrád megyeiek nézhetik, s rendelhetnek a kereske­dők, akik remélhetőleg szülőszemmel, -pénztárcával is átnézik a kínálatot, s a következő tanév előtt kedvünkre válo­gathatunk a praktikus, az Ízléses, a könnyű és nem méregdrága táskák, tolltartók és hasonló áruk közül. De jó is volna ...! Pulai Sára Bunyevácok érdekképviselete az önkormányzatban Csak idő kérdése volt, hogy a demokrácia folyamata mi­kor éri el a magyarországi nemzetiségi szövetségeket. A Ma­gyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége köztudot­tan három nemzetiség, a horvátok, a szerbek és a szlovének szervezete. Úgy tűnik, a szövetség érdekképviseleti státusa változás előtt áll. Rég várjuk már rendkívüli kongresszusát. Nagy feltűnést keltett, hogy — élve önrendelkezési joguk­kal, a társadalmi és politikai változások nyújtotta lehetősé­gekkel — az elmúlt észtendp végén Baranya és Bács-Kiskun megyei1 szervezők aktivitásával Baján létrehozták az önálló, autonóm szervezetüket, a Magyarországi Horvátok Szövet­ségét, melyet Pécsett, annak rendje-módja szerint be is je­gyeztek. E szövetség alulról építkező, önkormányzati alapel­veken kíván működni, koordinációs testületé, elnöksége Pé-. esett székel. A Narodne Novine 1990. szeptember 6-ai száma címoldalárfifelhívás jelent meg az „országos szervező testü­let” nevében, melyből megtudhatjuk, hogy időközben az MDDSZ-ből kiváltak a szerbek, és megalakították az önálló Szerb Demokratikus Szövetséget. A szlovének pedig létre­hozták a Kulturális Egyesületüket. A szervezők felhívása szerint ez év október 12—13-ára tervezik a horvátok kong­resszusát Budapestre egybehívni. Ezért kérik, hogy alakítsák meg helyi alapszervezeteiket és küldjék el küldötteiket, hogy a kongresszuson megválaszthassák az országos szövetség új vezetőségét. E felhívásnak tettek eleget Csávolyon — az ad hoc meg­alakult szervezőbizottság közreműködésével —, amikor a közelmúltban egybehívták a csávolyi bunyevác-horvátokat a tanácsháza tanácskozótermébe. Előadó Muity Antal, a megyei regionális szervezet elnöke volt, aki ismertette az alapszabályt és méltatta a csávolyi bunyevácok identitástu­datát. Elmondta azt is, hogy az alapszervezet nyitott minden magyar állampolgár előtt, aki a programmal szimpatizál, vagy akár nyelvi, illetve származási kötődése van. Tizenöten aláírták belépési nyilatkozatukat és így kimondták az alap­szervezet megalakulását. A jelölőbizottság vezetője, Turcsá- nyi József előterjesztésének megfelelően a helyi szervezet elnökéül, demokratikus módon, Mándity Istvánt, alelnökké Tóthné Mándity Annát választották. Utóbbit egyúttal kong­resszusi küldöttnek is. A jelenlévők első ülésükön abban is megállapodtak, hogy az alapszervezet, a bunyevácok érdek- képviselete céljából, a megválasztott elnököt indítja a helyi önkormányzatba képviselőnek. Jelölik őt a helyhatósági vá­lasztáson. Hisz soha nem volt ilyen lehetőség.a nemzetiségi érdekek képviseletére. A törvény a nemzetiségi és etnikai kisebbségi jogók védelmére — jelentős kedvezmény nyújtá­sával — külön intézkedik. Az alakuló ülésen szóba került még a helyi iskolai horvát anyanyelvi oktatás színvonalemelésének gondja, nyelvtanfo­lyam szervezésének igénye és a bunyevác hagyományápolás. Különösen az idősebb generáció fájlalja, hogy nincs a köz­ségnek papja., A bunyevácok kollektív érdekeinek továbbítá­sát kérik az Érseki Hatóságnak. Végezetül a megválasztott elnök köszönetét mondott az előlegezett bizalomért és helyi programtervezetét ismertette röviden. Támogatást kért munkájához és tagtoborzást. Közép-Európa minden nemzete ismeri a kisebbségi létet. Ez magában is elegendő ok arra, hogy a jelenlegi nemzetiségi problémákkal foglalkozó illetékesek saját kisebbségeiknél biztosítsák, hogy mindenkor érvényesüljön a teljes állampol­gári egyenlőség. Dr. Mándics Mihály AMIRŐL 30-ÁN DÖNTÜNK Az önkormányzat társulási joga Az alkotmány az alapvető önkormányzati jogok között sorolja fel, hogy a helyi önkor­mányzatok szabadon társulhatnak más helyi képviselő-testületekkel, továbbá érdekeik képviseletére önkormányzati szövetséget hoz­hatnak létre. Az önkormányzat együttmű­ködhet más országok helyi önkormányzatai­val és tagja lehet nemzetközi önkormányzati szervezeteknek. Elaprózott településszerkezet esetében a társulási szabadság különösen jelentős, hi­szen az elaprózottságnak gazdasági hátrányai is vannak. A döntés azonban a települési ön- kormányzatok kezében van, és nem felülről jön községegyesítés vagy közös tanácsosítás címén. Az önkormányzati törvény megnevez né­hány társulási formát (hatósági igazgatási társulás, intézményirányító társulás, közös képviselő-testület, körjegyzőség), de kimond­ja, hogy a társulásoknak más, szabadon vá­lasztott formái is lehetnek. Nincs tehát társu­lási formakényszer. A társulás nem sértheti az abban részt vevők önkormányzati jogait. Közös képviselő-testület alakításakor a kép­viselő-testületek közös hivatalt tartanak fenn és intézményeiket közösen működtetik, rész­ben vagy egészben egyesítve költségvetésüket. A körjegyzőséget az általános szabály sze­rint az ezernél kevesebb lakosú, egymással határos községek tarthatnak fenn igazgatási feladataik közös ellátására, s abban a kétezer­nél kevesebb lakosú községek is részt vehet­nek. A körjegyzőség alakításáról az érdekelt települések képviselő-testületei állapodnak meg. A körjegyző hetente legalább egy nap minden községben ügyfélfogadást tart, részt vesz a képviselő-testületek ülésein, évente be­számol minden képviselő-testületnek. Az igazgatási társulás a képviselő-testüle­tek megállapodása alapján egyes államigaz­gatási ügyfajták (pl. az építésügy) szakszerű intézésére alakítható. Az intézményirányító társulás ugyancsak a képviselő-testületek megállapodása és a közös érdekeltség alapján hozható létre az élet legkülönbözőbb területe­in (pl. az intézményes szemétszállítás). A helyi önkormányzatok — a magyar ön- kormányzati hagyományokhoz (pl. község­szövetség, városszövetség) híven — az önkor­mányzati jogok és érdekek kollektív képvise­lete; védelme és érvényesítése érdekében ér­dekképviseleti szerveket hozhatnak létre. A település közigazgatási határain túlra te­kintő társulás és együttműködés mellett nem , lehet lebecsülni a településen belüli együttmű­ködés jelentőségét és intézményes formáit sem. A települési önkormányzat — feladatai köré­ben — támogatja a lakosság önszerveződő közösségeinek tevékenységét, együttműködik e közösségekkel. A képviselő-testület bizott­ságai nyitottak, azonban indokolt beválaszta­ni az adott munkaterületnek megfelelő terüle­ten tevékenykedő választópolgárokat (szerve­zetek képviselőit, társadalmi szervezetek kül­dötteit). Az önkormányzati törvény hatalomelméle­tében több helyütt összekapcsolódik a képvi­seleti demokrácia a közvetlen demokráciával. A képviselő-testület meghatározza azoknak a közvetlen demokratikus fórumoknak a rendjét (pl. falugyűlés, várospolitikai fórum), ame­lyek a lakosság, a társadalmi szervezetek köz­vetlen tájékoztatását, a fontosabb döntések előkészítésébe való bevonását szolgálják. A képviselő-testület évente legalább egyszer előre meghirdetett közmeghallgatást tart, amelyeken az állampolgárok és a helyben ér­dekelt szervezetek képviselői közérdekű kér­dést és javaslatot tehetnek. Az önkormányzati törvény a képviseleti demokráciával szoros összefüggésben szabá­lyozza a helyi népszavazás és népi kezdemé­nyezés intézményét is. Ezek a választásnapi döntésen túlmutató intézmények, amelyek ál­landó és folyamatos állampolgári »részvételt biztosítanak, szélesíthetik az együttműködés társadalmi alapjait, elősegíthetik, hogy a helyi politika ne szűküljön le a véleményhordozó elitre, hogy öntudatra ébredjen a' helyi társa­dalom és önkormányzata. Kukorelli István Veszélyben az ország kenyere Új merénylet készült a törvényesen megválasztott, legitim parlamentben a Független Kisgazdapárt által kidolgozott „földtörvény” formájában. A földről szó­ló nosztalgiaképzelgések minden eddigi­nél nagyobb áldozatot fognak követelni népünktől. Úgy tűnik: a parlamentben azok az erők kerekednek felül, akik a szö­vetkezetek megszüntetésén keresztül egy 1947 előtti állapot visszaállításával, az ak- . kori földtulajdonosok, illetve örököseik | preferálásával kívánják az elkövetett igazságtalanságo­kat újabbakkal tetézni. Az Agrárszövetség a többi, ellenzékben levő párthoz hasonlóan nem tartja elfogadhatónak a koalíció leghan­gosabb pártja által terjesztett nézeteket. Elismerjük, hogy apáinktól a földet igazságtalanul vették el. Elismerjük: a földnek is tulajdonosra van szüksége, mivel — hasonlóan a többi termelőeszközhöz — a föld is a tulajdonos kezében működik a leghatéko­nyabban. Elismerjük a kártalanítás szükségességét, de ennek terheit nem lehet a most mezőgazdaságban dol­gozó tsz-tagok, állami gazdasági dolgozók vagy nyugdí­jasok-nyakába varrni. Az elmúlt hónapok vitáiban a kisgazdapárt is változ­tatott véleményén, ma már nem minden esetben ragasz­kodik a jól működő szövetkezetek szétveréséhez. Ez azonban csak taktikai visszavonulás, az igazi irány­vonalat a „héják” szabják meg, s úgy tűnik, hiába van a kisgazdapárti miniszternek kompromisszumkészsége,, a héják őt is sakkban tartják. Leggyakrabban hangoztatott vád a kisgazdapárt ré­széről, hogy a mezőgazdaság drágán termel. Érdekes, hogy ezt a nézetet egy az egyben átvették a régi pártál­lamtól, hiszen amikor az ágazat szakemberei tiltakoztak a fokozódó kizsákmányolás ellen, ugyanezen indokokat hozták fel a mindenkori kormányok is. A magas költsé­gek okául legtöbbször a szövetkezeti adminisztrációt, azok vezetőinek jövedelmét jelölik meg a kisgazdák. Nem veszik figyelembe, hogy ezen adminisztrációs fel­adatokat a szövetkezetekre maga az állam szabja ki, s hiába volt rendszerváltás, a jelentési kötelezettségek, a különböző hivatalok felé történő elszámoltatások ma is kötelezőek. A drágaság igazi okait ebben, és a mezőgaz­daságba begyűrűző ipari árakban kell keresni, ami az összes költségnek ma már 80% -át teszi ki. Az utóbbi 10 év alatt az ágazatot érintő ipari árak 130-140 százalékkal növekedtek, a mezőgazdasági ter­mékek árai (ezt minden kistermelő tanúsítja) csak 40-50 százalékkal. Sajnos, bármennyit tiltakoztak az ágazat szakemberei az agrárolló nyílása ellen, a növekvő mű­trágya-, gép- és iparítakarmány-árak folyamatosan súj­tották és sújtják az ágazatot. Másik vád a mezőgazdaság ellen, hogy jelentős dotá­ciót kell kifizetni az úgymond, veszteséges ágazatok fenntartására. Igen, voltait olyan évek, amikor a mező- gazdaságnak juttatott összegek magasabbak voltak, mint az állami elvonások. A 80-as évek elejétől ez a tendencia megváltozott, például 1988-ban közel 33 milliárd forint volt a befizetési egyenleg. Az exportot viszont csakugyan támogatni kell, de az ellenér­tékként kapott évi 2 milliárd dollár bevé­tel, vagy éppenséggel a kőolaj és energia igencsak kell szegény hazánknak, s ez utóbbiak hatalmas bevételi többlettel ér­tékesülnek a hazai piacon. Végűi, de nem utolsósorban nagyon sok támadás éri a nagyüzemek vezetőit és szakembergárdá­ját is. Egy modem, Európába tartó államnak el kell ismernie, hogy a mezőgazdaság épp olyan tudatos vál­lalkozás, mint bármely más gazdasági tevékenység. A „parasztság” pejoratív értelmezését ma már minde­nütt elvetik, s nálunk is szükség van a speciális szakis­meretekre, túszén egyébként gyorsan visszasüllyedhet­nénk az ökrös szekér és a faeke korszakába. A jelenlegi mezőgazdasági vezetők, dolgozók, kisvál­lalkozók, bérlők ellen sokféle vád felhozható még. A mai szövetkezetek többségének, valamint az állami gazdasá­goknak semmi közük a sztálini kolhozokhoz. Mindezen szektorok pocskondiázása közben csak azt felejtik el a „szakértők”, hogy itt új generációk nőttek fel, akik meg­termelik az ország élelmiszerét és még exportálnak is. A magyar mezőgazdaság az elmúlt éhekben 15 millió ember élelmiszer-szükségletét termelte meg. Bármennyire fájó dolog is, le kell számolni egy, a földdel kapcsolatos politikai cinizmussal is. Ez pedig az, ’hogy az 1947-es földtulajdon visszaállítása megoldja a rendszerváltással együtt járó munkanélküliség gondjait. Ez igen-igen urbánus szemlélet, benne rejlik a mezőgaz­dasági munkához szükséges ismeretek lebecsülése is, de benne rejlik a felszabaduló munkaerő újra cseléddé való degradálásának gondolata is. A fentiekben vakolt okok miatt az Agrárszövetség nem tartja elfogadhatónak, hogy az önkormányzati vá­lasztások politikai programjában, a propaganda-hadjá­ratban is a földkérdés kerüljön első helyre. A mezőgazdasági tulajdonviszonyok alakítására, a privatizációra az Agrárszövetség által kidolgozott prog- i rammal széles tömegek szimpatizálnak, még más pártok soraiból is. Hatásos ellenérveket az Agrárszövetség programja éllen még a legnagyobb kormányzó párt sem tudott felvonultatni. Programunk az ágazat termelésének fenntartását, az ország lakosságának biztonságos élelmiszer-ellátását, a hatékony exportot célozza meg. Mindezek érdekében Bács-Kiskun megye városai- ' ban, településein olyan hiteles polgárokat jelölünk a helyi önkormányzatba képviselőknek, akik megválasztá­suk esetén, ellen tudnak állni a politikai halandóságnak, s a fent vázolt elvek alapján garanciát jelentenek.kömye- zetükben a tisztességes agrárpolitika megvalósításához. AGRÁRSZÖVETSÉG 2479 AQBÁBSzövrrsta • A színes kínálatból. C A kiskő­rösi áfcszbolt vezetője — gondolva a szülők pénztárcájára — már óvatosabban rendek (Fotók: Méhesi Éva)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom