Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-23 / 197. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. augusztus 23. Ember a járdán MÉG JÚNIUS KÖZEPÉN történt, azóta fontolgatom, megírjam-e, kiíijam-e magamból ezt az élményt, s most, úgy látszik, eljött az ideje. Iskolai évzáróról vártam a fiamat, megálltam a kocsival egy árnyas fa alatt, bekapcsoltam a rádiót, rágyújtottam. Ilyenkor különösen nagy a forgalom az iskola környékén, jönnek- mennek szülők és gyerekek. Nem nagy, össznépi évzáró volt, hála istennek, a gyerekeken nincs piros nyakkendő, és elmaradnak a mikrofonpöcög- tetések, a rémes versezetek és énekkari produkciók, közhelyes évbúcsúztatók is. A gyerekek megkapják a bizonyítványt, és kész. Részben örülök, részben sajnálkozom, mert négy évtized mesterkélt társadalmi szokásait még nem sikerült új rítusokkal felváltani. Márpedig szükségünk van közösségi élményekre, ünnepekre, szívből jövő szavakra ' kérdés, mikorra tanuljuk meg őket újra. Most veszem észre az embert, aki a vaskerítés talapzatán ül, imbolyog. Részeg. Meghatározhatatlan korú. Törpe növésű felnőtt, trikóban, rövidnadrágban. Arca torz, szeme kifejezéstelen. Ki tudja, mit keres itt? Talán ezen a helyen érte utol az elfogyasztott szesz zsibbasztó hatása. Ül, imbolyog, aztán leesik a járdára. Elnyújtózik, s bár megüthette magát — arca véres —, már alszik is. A fal mellett, a járdán. FIGYELEM AZ EMBERT a járdán, nézem a mellette elhaladó felnőttek és gyerekek arcát, figyelem önmagamat. Aki messziről észreveszi, nagyot kerül. Aki majdnem rálép, meglepődik, de nem túlságosan; A gyerekek visszafordulnak. A kicsik ijedtebben, a nagyobbak vigyorognak. Ok már láttak ilyesmit. A felnőttek arca rezzenéstelen, mjpt gz epyé,p}.: Ülök a kocs(b^nrjf^peJ^öni Egy ember fekszik a járdáit Vérzik a homloka. Én tudpm, hogy csak horzsolás. Én tudom, hogy részeg. Akik nem tudják mindezt, azok jönnek- mennek, átlépik, kikerülik. Akárcsak az aluljárókban, a belvárosban. Akár a piacon a kóbor kutyákat. MENTŐT KELLENE HÍVNI? Rendőrt? Nem tudom. Hirtelen ismét ráébredek arra, milyen világban élek. Semmi sem világos. Sem polgári jogaim, sem kötelességeim, de még erkölcsi alapállásom sem. Megfé- lemlített, közönyös, gyáva, sunyi állampolgár vagyok, akinek fogalma sincs, van-é joga intézkedni egy ilyen úaíáresetben. Hiszen csak egy részeg ember fekszik a járdán. Voltaképpen egy nem közülünk való. Egy garázda, egy közbotrány-okozó. Lehet, hogy egy félóra múlva feláll, leporolja magát, hazaindul, ha van számára „haza”. Csak neki okoznék bajt, ha megpróbálnám értesíteni az amúgy is túlterhelt hatóságokat, akiknek illetékessége ilyen esőtekben enyhén szólva is homályos. Valaki szólhatott a dologról odabent az iskolában, kijön két elnyűtt proletárasszony, talán takarítónők. Szánakozva nézik a gnómot, váltanak egymás közt néhány szót, visszaindulnak. Az ember fekszik a járdán. Nem normális állapot. Lehet, hogy nem is volt részeg. Ki tudja, müyen betegségben szenved? Imbolyogni sok mindentől lehet. Gyógyszertől is. És ha részeg, akkor teljesen rá tartozik? Csak az ő problémája? Az ö emberi joga, hogy ott feküdjön le, ahol éppen óhajt? Mert így is fel lehet fogni. Ebben a nyomorúságos magyar jogállamiságban mindenki szabadon berúghat és lefekhet akár a Parlament előtt is, nem igaz? EZ AZ EMBER valójában egy provokátor. Valamelyik párt aktivistája. Vagy rejtett kamerával figyelnek, és mindjárt idelép Vágó István a tévéből, és lesz nagy móka, kaca- gás. Lassan megtanulunk átlépni egymáson. Es lélekben felkészülhetünk arra, hogy rajtunk is átlépnek majd. Amerikában mindenki tudja, hogy nem tanácsos utcai balesetnél megállni, kocsiból kiszállni *—sok bűnöző kihasználta már a jóindulatú segítségnyújtók védtelensé- gét. Nálunk is feltehetően egyre több esetre kell számítanunk; Amerika már itt van, Magyar- országon, de persze csak a legrosszabb arcát mutatja. SZERENCSÉRE megérkezik a fiam, ő is riadtan kikerüli a földön heverő torz és szánalmas figurát, mutatja a bizonyítványt, gyorsan indítok és távozom a helyszínről, cserbenhagytam ismét valakit, sok szá- zadmagammal. Biztosan bennem van a hiba: nem tudom könnyen megszokni a szabadságot. Pedig hát nagy kanyarral ugyan, de visszatértünk a polgári szabadságeszme lényegé-, néz, melyet Anatole France fo- ‘ galmazott meg annak idején gunyorosan: a demokrácia lényege, hogy a milliomosnak éppúgy joga van a híd alatt aludni, mint a szegénynek. A híd alatt vagy a járdán. Szentmihályi Szabó Péter Teaház csöveseknek Tcaházat üzemeltet szerda esténként az „Emberbarát alapítvány” hajléktalanoknak, volt állami gondozottaknak a X. kerület, Magló- di út 143. szám alatti gyermektábor területén. A forró tea és a zsíros kenyér mellett az alapítvány munkatársai lelki és fizikai segítséget nyújtanak a fiataloknak a társadalomba való beilleszkedéshez. (MTI- fotó) CSAK A PRIVATIZÁLÁS A JÁRHATÓ ÜT Csökkenő árufuvarozási teljesítmények a Kunság Volánnál A múlt év azonos időszakához viszonyítva a Kunság Volán áru- szállítási teljesítménye 13 százalékkal csökkent. Sajnos, nem csak itt tapasztalható a visszaesés, hanem országosan a vasútnál, a vízi, a közúti, sőt a csővezetékes szállításnál is. A szállításban való jelentős lemaradás okai nagyon is egyértelműek: A megye közúti árufuvarozásában 20-30 százalékkal több fuvareszköz van, mint a szükséglet, s ezért a magánfuvarosok már „betörtek” a külföldi áruszállításba is. Nos, az nem volna különösebb baj, ha volna konkurencia, de sajnos ez a verseny, amely az áruk elszállításáért folyik, nem egyenlő esélyekkel indult, s jelenleg sem egyenlő feltételekkel folyik. A teljesség igénye nélkül néhányat megemlítünk: a gázolaj árának emelése elsősorban az állami szállítóvállalatokat, s nem a magánfuvarozókat érintette. (Aligha kell indokolni, hogy miért.) Az egyéb költségek villamos energia, víz, benzin, az öregedő eszközállomány állandó karbantartása, egyáltalán a fenntartásra fordított összegek — nem terhelik a magánfuvarozót, tehát a szállítási árakban lejjebb tud menni. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy a Kunság Volán a munkaerő megtartása érdekében igyekezett növelni a fizikai állomány jövedelmét, ez és az étkezési hozzájárulás napi 60 forintra való emelése is költségnövekedést jelentett. S e helyzet kialakulásának legalapvetőbb oka az, hogy kevesebb az elszállítható áru. A Kunság Volánnál készültek e fuvarpiaci helyzet megváltozására, ez bizonyítja, hogy 8,9 százalékkal csökkentették a tehergépkocsiállományukat. A jelenlegi, rózsásnak egyáltalán nem nevezhető helyzetből - miután az őszi szállítási feladatok is korlátozottak vagy nem kifizetődőek — nem egyszerű. A Kunság Volánnál már tavaly óta foglalkoznak a vállalati átszervezéssel, átalakítással, amely talán nem is ok nélkül, kissé vontatottan halad. Az áruszállításnak sajnos minimális a nyereségtartalma, nem vonzó tehát sem a kül-, sem a belföldi tőke ideáramlásának. Emellett a dolgozók sem hajlandók saját pénzüket kockáztatni, így egyetlen járható út máradt, a privatizáció, azaz a bérautózás. Ha azt akarják, hogy az árufuvarozás ilyen maradjon, vagy ennél jobb legyen, ahhoz — most már teljes sebességre kapcsolva — a vállalatnak át kell alakulnia, s a társasági formákon kívül lehetővé kell tenni az eszközök — a 359 tehergépkocsi — bérbe adását. Ez még ma vonzó a gépkocsikat vezető, fuvarfeladatokat önállóan vállaló, bérleti díjat fizető emberek számára, akik talán még ma képesek mindezt a magánfuvarosokkal egyenlő feltételekkel elvégezni. Azokat az eszközöket, tehergépkocsikat, amelyeket nem sikerült a vállalatnak bérbe adnia, értékesíteni kell és az ebből származó tőkét fejlesztési célokra — például új fuvareszközök beszerzésére, telephelyek modernizálására — felhasználni. Nyilvánvaló, hogy az átalakulás ilyen formáinak létrehozása bizonyos adminisztratív, szellemi kapacitást feleslegessé tesz pillanatnyilag, azonban kár lenne nem élni azzal a szakértelemmel, begyakorlottsággal, amelyekkel ezek az emberek rendelkeznek. Betéti, közkereseti társaságok létrehozásával fuvarvállalói, szállítmányozási stb. feladatok ellátásával kihasználható lenne ez a szellemi tőke. Az egyébként természetes velejárója az átszervezésnek, hogy bizonyos munkakörök megszűnnek. Október 1-jétől működni kezd a Frikus —Kecskemét — osztrák—magyar — Szállítási Vállalat, amely nemzetközi árufuvarozást végez, s amely a Kunság Volán dolgozóiból alakult. Tudunk több kft. szervezéséről is, amelyek árufuvarozásra és szállítmányozásra jönnek majd létre. A Kunság Volánnál már elhatározott szándék, hogy 1991. januárjáig a teherfuvarozásban megtörténik az átalakulás. (A helyi és távolsági személyszállításról, az autóbusz-közlekedésről még. nem történt döntés.) A teherautók bérbeadására vonatkozó szabályozást kidolgozták — havi bérleti díjat és kauciót kell fizetni —, s rövidesen olyan versenytársak jelennek meg majd a fuvarpiacon, akik képesek válaszolni a magánfuvarosok kihívására. Gémes Gábor Dorian Gray Világpremier a Rock Színházban 9 Sasvári Sándor és Tóth János a Dorian Gray című rockoperában. Századik születésnapján magyar színpadon Dorian Gray, Oscar Wilde teremtménye. Szerb Antal ezt írja a szerzőről: „Nem elégszik meg azzal a tétellel, hogy a művészet önmagáért van; minden művészet haszontalan, hirdeti. A francia dekadensektől átveszi a mesterséges dolgok kultuszát, mesterséges személyiségekről, énünk megsok szorosításáról beszél, és ő maga is kissé mesterséges személyiség”. Ezért véljük úgy, hogy „kortársunk”. Talán épp ezért vagy ennek ellenére, művei költészettől tobzódnak, s mindegyiküket valami izgatóan furcsa sejtelmesség hatja át. Különösen ez a műve őrizte meg frissességét. Mert nem az ember külső, hanem a belső történéseit boncolgatja, s az ember belülről nemigen változik. A Rock Színház nagy fába vágta a fejszéjét, amikor vállalta a Wilde-regény alapján készült mű színpadra vitelét. A szövegkönyvet Gunar Raunke angol nyelvű szövegének felhasználásával Ács János és Várkonyi Mátyás írta, s az utóbbi varázsolt belőle rockoperát is. Varázsolt Várkonyi Mátyás, igen, mert sikerült a mű eredeti hangulatának megfelelő zenét írnia, s ugyanakkor a műfaj követelte összes kritériumnak megfelelni. Imre Zoltán ebben a darabban is bebizonyította, hogy kivételes tehetségű koreográfus, aki a legegyszerűbb mozdulatokat is tánccá tudja lényegíteni. Á népes szereplőgárdából ki kell emelni a színpadon egyre természetesebben mozgó, sugárzó szépségű Malek Andreát, a festő szerepét éneklő-játszó Sasvári Sándort, Nagy Anikót, aki élete első anyaszerepében nemcsak gyönyörű hangját, de tehetséges drámai erejét is csillogtatta. Kitűnő és üdítő pillanatokat szerzett Árboc Fred, az öreg kormányos, és Jim, a fiatal hajósinas szerepében Meződi József és Oláh Tibor. A társulat pedig minden tömegjelenetben remekül énekelt és mozgott. A rockopera világpremierje a Vígszínház színpadán zajlott. Az Evita, a Nyomorultak sikersorozata után sikerült olyan produkciót létrehozniok, amely ezekhez hasonlóan évekig nem kerül le színpadukról. Józsa Ágnes TUDOMÁNYOS KISHÍREK Kénszegény fűtőolaj A kokszolóművekben értéktelen melléktermékként keletkező szénszurok hasznosítására dolgoztak ki új eljárást Lengyelországban. Olyan értékes, kénszegény fűtőolajat állítanak elő belőle, amelynek a szénszurok a fő összetevője. É fűtőolaj tárolása és kirakodása egyszerű, a láng minősége jobb, mint az égő pakuráé. A szénszurkon kívül az olajfeldolgozás más termékeit, például az olajiszapot is hasznosítják az új fűtőolaj előállításához. Évi 150 ezer tonna fűtőolaj előállításakor 85 ezer tonna szénszurkot használnak fel. Az ipari hasznosítás kísérleteinek eredményei kitűnőek. Az új fűtőolaj fűtőértéke 39 ezer kilojoule kilogrammonként és maximálisan 0,5 százalék a kéntartalma. Mamutok tömegsírja AíZ Egyesült Államok Dél-Dakota államában a hőforrásairól híres Hot Springs határában egy 26 ezer éves mamuttemetőt fedeztek fel. Ebből a Mammuthus columbi negyvenhárom példányának maradványai kerültek elő, s a régészek remélik, hogy ugyanott még legalább félszáz mamutnak a csontjait sikerül kiásniuk. A mamutokat minden bizonnyal a még a jégkorszak leghidegebb időszakában is feltörő hőforrások vonzották arra a helyre. Ám a jó tíztonnás állatok—a környező magaslatokról a forrás gödrének aljáig lejutva — nem bírtak a meredek és csúszós hegyoldalon újra felkapaszkodni. Ezért vagy belefulladtak a- forrás vizébe, vagy éhen pusztultak, s végül beletemetodtek az üledékbe. Az ott elpusztult mamutok főképp a fiatalabb korosztályokhoz tartozó hímek: valószínűleg elcsatangoltak szüleiktől, s a meleg víztől vonz- va és tapasztalatlanságukban a veszélyt nem ismerve estek a forrás gödrének fogságába. Biotáplálék 40 000 hektárnyi területről Az NSZK-ban egyre nagyobb a kereslet az olyan mezőgazdasági eredetű termék irájit, amely nem látott sem műtrágyát, sem növényvédő szert. Még 1975-ben csupán kétszáz mezőgazdasági üzem termelt 4000 hektáron „biotáplálékot”, ma az ilyen üzemek száma mintegy kétezer, s az általuk birtokolt terület 40 000 hektárnyi. Ezekben a talaj termőképességét állati trágyával, pontosan betartott vetésforgóval és köztesen termesztett pillangós növényekkel tartják fenn. (Ez utóbbiak - köztudomásúan — olyan baktériumokkal élnek szimbiózisban, amelyek megkötik a levegő nitrogénjét.) Ezekben az üzemekben a gyomot is vegyi eljárások alkalmazása nélkül távolít- ják el. * E biogazdaságok területe ma még csupán fél százaléka az NSZK mezőgazdaságilag hasznosított területének, ám a „biogazdák” száma az utóbbi időkben háromévenként megkétszereződött. Az általuk megtermelt tej, hús, zöldség stb. azonban távolról sem elégíti ki a keresletet, s ezért az ország az ilyen árúkból évi 500 millió márkás behozatalra szorul. A biotáplálék ä szokásos árunál 20-40 százalékkal drágábban adható el.
