Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-23 / 197. szám

1990. augusztus 23. • PETŐFI NÉPE • 5 VESZÉLYBEN A „TISZTA FORRÁS”? A turisták veszik leginkább a kalocsai termékeket A japánoknak nagyon tetszik a riseliőzött ruha: akár 50-60 ezer forintot is adnak egy ilyen kalocsai motívumos estélyi ruháért. De leg­szívesebben maguk készítenék, a maguk módján persze, mindjárt a legmagasabb technikával: számí­tógépbe programozva a műveletet. Megpróbálták, nem sikerült. Vagy a szál szakadt el, vagy az anyag húzódott össze, vagy más problé­ma adódott. Felhagytak a kísérle­tezéssel, megveszik inkább a kész­termékeket. A „sztorit” Farkas Ferenc, a Kalocsai Népművészeti és Házi­ipari Szövetkezet elnöke mondta el, miközben arról beszélgettünk, hogy veszélyeztetve látja a tiszta népművészet jövőjét. Nem a japá­noktól vagy a hozzájuk hasonlóan fellépő partnerektől félti: ők nem „koppintanak”, hanem tanulni és venni akarnak. A gondot inkább a hazai „arctalan” konkurencia okozhatja — és fogja is okozni vé­leménye szerint, ha nem vesszük elejét még idejében. Eddig — hosz- szú évek óta — a Népi Iparművé­szeti Tanács őrködött a piacra ke­rülő áru valódisága fölött: az álta­luk zsűrizett és a jellegzetes emblé­mával ellátott termék minősült népművészetinek. Csak „tiszta for­rásból” származó, azaz a tanács által zsűrizett áruból vásároljunk, hirdették a tévében. így hintették el a köztudatban azt is, hogy az embléma nélküli termékek — bár hasonlíthatnak az igazihoz — mégiscsak utánzatok, értéktele­nek. Természetesen nem minden egyes darabot, hanem minden ter­mékféleséget (mintát) bírált felül a tanács. Túl azon, hogy vigyázta a nép­művészet tisztaságát, ez a szervezet (testület?) a piacszervezésben, a propagandában is sokat segített a termelő cégeknek. A tanács műkö­dését az ipari szövetkezetek orszá­gos szövetsége, az Okisz és a kultu­rális minisztérium finanszírozta. Most azonban, hogy az Okiszt át­szervezték, vagyonát a szövetkeze­tekre „íratták” (nevesítették), a szövetségnek nincs alkalma a tisz­ta forrás őrzésére pénzt áldozni. Arra pedig, hogy a minisztérium egyedül fizesse a testület munkáját, egészen biztos, hogy nem lehet szá­mítani. Pedig ha a tanács megszű­nik, a hamisítványok el fogják árasztani a piacot. Teljesen jogos Farkas Ferenc aggodalma. Korábban is volt már hasonló tapasztalat: giccsek, után­zatok bukkantak fel a piacon, vá­sárokon, sőt megjelentek a boltok­ban is, legfőképpen az idegenfor­galmi szezonban. Nehezen sikerült megtisztítani, s aztán tisztán tarta­ni az árukínálatot. S hogy mennyi­re a leginkább becsapható turisták vásárolnak, azt a kalocsai termé­kek forgalma is bizonyítja: tavasz­tól-őszig 60 százalékkal nagyobb, mint az év másik felében. A kalocsai szövetkezet egyéb­ként hosszú ideje kiegyensúlyozot­tan gazdálkodik. Árbevételük 90- 92 százaléka népművészeti termé­kek forgalmazásából származik. Tőkés megrendelésre készül (Ja­pánba, az NSZK-ba, Franciaor­szágba és Amerikába kerül) árujuk 40 százaléka, de a hazai boltokban is többnyire nyugati turisták ve­szik meg. A riseliőzést, kézimun­• Kákonyi Józsefné és Tompái Lászlóné kézimunkamintát készítenek. (Tóth Sándor felvétele.) kázást bedolgozókra bízzák, akik jól keresnek ezzel a munkával (a nyolcezer forintot is elérik tisztán, s még rezsitérítést is kapnak), de most már a közös üzemben dolgo­zók sem mondhatják, hogy lema­radnak a város többi üzemében dolgozók (átlag)fizetésétől. A kö­zelmúltban emelték a bérüket 20 százalékkal, s hasonló mértékű nö­velésre hamarosan ismét számít­hatnak. A. M. • Japán rendelésre készült ez a gyönyörű terítő. (Archív felvétel.) . .waMW^'iT7!! PETŐFI NÉPE AJÁNLATA FILM a Total Recall (Az emlékmás) A Phillip K. Dick elbeszélésének alapötletét felhasználó új amerikai produkció — az augusztusi premi­erek „nagyágyúja” — kifejezetten csak azoknak a nézőknek ajánlha­tó, akik jól viselik az akciofilmek legszélsőségesebb, legvéresebb ha­tásmechanizmusait. Jó „bemelegí­tést” jelenthettek ehhez a főszere­pet alakító Schwarzenegger koráb­bi opuszai; a többi között például A Ragadozó, a Vörös Zsaru vagy a Halálosztó. A legújabb kasszasi­ker, a produkciós információk sze­rint „szórakoztatóan izgalmas fu­turista önfelfedező-odüsszeia”. Vagyis sci-fi. Rendezője Paul Ver- hoeven, aki először 1987-ben a Ro­botzsaru-^ kóstolt bele a műfaj­ba. A történet 2084-ben, a harma­dik világháború után játszódik — részben a Földön, részben a Mar­son. A világot ekkor már két szem­benálló politikai tömb uralja. Gyarmatosították a Marsot is, ahol manapság a legsűrűbbek a zavargások. Douglas Quaid ( Schwarzenegger) megismerkedé­sünkkor nehéz fizikai munkát vég­ző építőmunkás, akit —- látszólag — egyáltalán nem érdekel a politi­ka. Ügy tűnik, egyetlen gondja van csupán: gyönyörű felesege mellett is visszatérő álmok gyötrik; emlék­képek egy vörös fényben fürdő bolygóról és egy gyönyörű barna nőről. Quaid hétköznapi élete egy­szer csak minden figyelmeztetés és előjel nélkül foszladozni kezd, mi­közben mögüle egy titokzatos, és nagyon-nagyon más élet kezd ki­rajzolódni. Egyre nehezebb eldön­teni, vajon tényleg csupán álmok ezek, vagy Quaid maga is csak egy álom főszereplője? Mi igaz és mi nem igaz? Felkeresi az emlékbeül­tetéssel foglalkozó irodát, amely ügyfeleinek memóriájába — afféle rendhagyó Ibusz-utazásként — so­ha át nem élt kalandos kirándulá­sok emlékeit ülteti be. Ezzel kez­dődnek a bajok, ugyanis a hamis emlékek bevésése közben kiderül, hogy Quaid agyát előzőleg „árnyé­kolták”, s régi énje, mely eddig gátlás alatt volt, most a maga erő­szakos módján előtör. Az Emlék­más Rt. technikusait nem érdekli, mi vezérli ezt az újonnan felbuk­kant személyiséget, bár gyanítják, melyik titkos, ügynökség volt a tet­tes. Az emlékárusok csak a cégük hírnevét féltik, ezért elkábítják a skizoid rohamban vergődő férfit. Egyúttal eltörlik persze e látogatás emlékét is. Quaid utazási terve mégsem marad titokban, egyik percről a másikra a Bolygóközi Ügynökség és más, egyelőre be- azonosíthatatlan üldözők célpont­jává válik. Az őrült tempójú akci­ók közben nem sok ideje marad azon töprengeni, hogy kicsoda is valójában ... Az azonban egyre bizonyosabb, hogy van valami az agyában, amit ő maga ugyan elfe­lejtett, de üldözői számára vesze­delmes lehet. Verhoeven, a rende­ző szerint a produkció végül is a valóságról szól, s ez pszichológiai­lag igen bonyolulttá teszi a mését. A néző számára úgy tűnik, hogy egy lassan kifejlődő krimicselek­mény tanúja, hirtelen azonban egy örvény peremén érzi magát, mert nem tudja, valódi vagy „emlék”- történéssel van-e dolga. K. J. KÖNYV X Czellár Katalin Stájerország (Steiermark, korábban Stiria) könyve a Panoráma „mini”köny- vek sorozatának új kötete. Hangu­latos fotói, olvasmányos stílusa, sok-sok térképe, gyakorlati útmu­tatói biztosan sokakat ausztriai ví- kendre buzdítanak. Ausztria zöld szíve Stájerország, körülbelül az ország közepén fek­szik. Területének nagy része hegy­ség, a szelíd dombokat 2000—3000 méter közötti hófödte csúcsok váltják fel. A csodás Dachsteini gleccser, Weizklamm kisebb- nagyobb folyói, patakok, tavai na­gyobb része fürdésre vagy vitorlá­zásra is alkalmas. S mert sok a víz, tavasztól őszig csodás zöldek az erdők, a mezők, mesés barokk, ro­kokó kisvárosi főterek, békés alpe­si tanyák, gótikus falusi templo­mok, várak, a reneszánsz és a ba­rokk sokszínű egyházi és világi em­léke, búcsújáró helyek (többek kö­zött Mariazell) várja a kikapcsoló­dásra vágyókat. Ideális kiránduló- hely Stájerország, a pihenni vagy kirándulni vágyók egyaránt felfe­dezhetik az igényük (no meg pénz­tárcájuk) szerinti turisztikai lehe­tőségeket. Az országrész szépségei mellett óriási értéke a területnek a jó turisztikai fogadókészség, szál­lodák tömege (olcsóbb ifjúsá­gi szálláshelytől a nagyszállóig) csalja a vendé­geket, kellemes éttermek, foga­dók, kitűnő sportolási lehe­tőségek sora áll a turisták ren­delkezésére. k. m. A KGB a kamerák előtt A moszkvai Dzerzsinszkij téren látható hatalmas épület egyesekből olthatatlan kíváncsiságot, mások­ból tiszteletet, ismét másokból egé­szen más természetű érzéseket vált ki. Mindenki jól tudja, milyen szerv működik itt, habár az épületen egyetlen felirat sem található, a szomszéd házon lévő „A Szovjet­unió Állambiztonsági Bizottságá­nak fogadóirodája” táblán kívül. Mi történhet az ajtók mögött? A Novosztyi Sajtóügynökség új­ságírói által forgatott filmben elő­ször hallhatunk a KGB tevékenysé­gének néhány területéről és az ott dolgozó emberekről. A KGB egyes részlegeit hosszú, éveken keresztül megbízhatóan védelmezték az ille­téktelenek, többek között az újság­írók kíváncsiskodásától. Előttünk először nyíltak meg az intézmény kapui. Igaz, csak egy ismerkedés erejéig. A KGB tevékenységét mun­katársai — G. J. Agajev vezérezre­des, a KGB elnökhelyettese és a különböző osztályokat vezető tisz­tek ismertetik. A film alkotóinak, Jelena Kovaljovának és Sztanyisz- láv Beljanyinovnak sikerült megraj­zolniuk a csekisták pszichológiai portréit. Akármilyen figyelmesen lapozza is valaki „A szovjet felsőoktatási intézmények” című kiadványt, se­hol' sem találja a KGB főiskolájá­nak nevét. Kik tanulnak itt? Milyen szakmát kapnak? Az APN filmjét megtekintve erről is tudomást sze­rezhetünk a főiskola hallgatóitól és tanáraitól. Láthatjuk a hallgatók sport- és lőkiképzését, kriminalisz­tikai óráját és életük más részeit. A forgatócsoport eljutott a KGB számítóközpontjába, az operativ ügyeletesi szolgálathoz, a KGB fo­gadóirodájába, a nyomozó osztály­ra és a nyomozási elkülönítőbe is. A néző megismerkedhet egy külföl­di ügynök leleplezésének és letar­tóztatásának folyamatával. Fontos helyet foglal el a filmben a szovjet felderítöről, Kim Philbyről szóló rész, amelyben özvegye, Rufina Ivanovna és Jurij Mogyin ezredes, a Philbyvel külföldön együtt dolgo­zó KGB-munkatárs beszél a szovjet hírszerzőről. Az APN filmjének résztvevője volt Paul Payol, a francia titkos szolgálatok munkatársa és Alain Gairén francia újságíró is. A filmet Vlagyimir Kijucskov, a KGB elnö­ke kommentálja. (APN) , A költöző madarak izomzata A költöző madarak szárnyizmainak fölépítése szorosan összefügg azzal a távolsággal, amelyet a madarak vándorlásuk során megtesznek. Svéd kutatók megállapították, hogy azoknak a költö­ző madaraknak, amelyeknek nagy távolságot kell berepülniük, jóval rövidebbek az izomrostja­ik, mint azoknak a madaraknak, amelyeknek közelebb van a téli szálláshelyük. Ezek szerint a rövidebb rostú izomzat összefügg a nagyobb tel­jesítőképességgel. A magyarázat az lehet, hogy az izomrostokat a vérerek finom hálózata veszi körül: belőle kap­ják a működésükhöz szükséges oxigént és táp­anyagokat. Minél rövidebbek az izomrostok, an­nál szükebb érhálózat fonja be őket, s annál gyorsabban jutnak az őket éltető anyagokhoz. A kutatók tizenöt rövid, illetőleg nagy távolsá­got berepülő madárfajnak a vizsgálatából jutot­tak erre az eredményre. Az előbbiek között volt például a vörösbegy, az utóbbiak között a nádiri­gó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom