Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-04 / 182. szám

1990. augusztus 4. • PETŐFI NÉPE • 5 Hiányzó generációk Soha nem lehetett ilyen jó áron értékesíteni az animációs szaktu­dást, és még sohasem kellett ennyire félteni a művészi igényű animá­ciót. A magyar audiovizuális kultúrában egyre nagyobb számban vannak jelen a hazai és külföldi gyártású, az európai szellemtől és kulturális hagyományoktól idegen, gyorsfogyasztásra szánt animá­ciós produkciók. E helyzet kialakulásához hozzájárult az elmúlt évek kulturális kormányzatainak támogatási politikája is. A több évtizede világhírű, nemzeti tradíciókra épülő animáció jövőjéért érzett felelősség, a ki nem használt tudás megőrzésének és kibonta­koztatásának igénye hívta életre a közelmúltban az új érdekvédelmi szövetséget: az Animációs Filmrendezők Egyesületét. Az egyesületbe belépett alkotók névsora egyebek mellett arról is árulkodik, hogy a harminc éven áluli, egyedi filmmel rendelkező fiatalok legfeljebb csak kivételként vannak a pályán. Szoboszlay Péterrel, az egyesület titkárával a nemzetközi fesztiváldíjakkal kitüntetett filmjei (Sós lötty, Hé, te!, Hogyan került Eszter az asztalra?) és pedagógiai munkássága által ismert rajzfilmrendezővel arról beszélgettünk, miért tartják kiemelt feladatuknak az utánpótlás megfelelő felkészítését. • Fotó: Walter Péter — Sokak szerint talán követke­zetlen logikára vall éppen most az utánpótlásra gondolni, amikor ki­csit saját állásainkat, sőt magun­kat is „szétlőttük”, s csak keressük a kapaszkodókat — mondja Szo­boszlay. — De rettenetesen hiá­nyoznak a fiatalok, sajnos nem nőtt, szervesült bele egy újabb ge­neráció a szakmába. Azért érinte­nek rendkívül érzékenyen ezek a problémák, mert mindig ís ] szív­ügyem volt az ismeretek tovább­adása. A huszonévesek között leg­feljebb kivételesen található egy- egy alkotó, egy-egy egyedi filmmel. Ha mindehhez hozzáadjuk, hogy az elmúlt másfél évtizedben teljes mértékben megváltozott, a filmké­szítés és filmbefogadás, atíródott a teljes vizualitás, akkor még súlyo­sabbnak érezhetjük ezéket a gon­dokat. Harmincéves pályafutásom alatt megszámlálhatatlanul sok öt­letet, készséget, tehetséget láttam — csontvázat sem hagyva — meg­halni. . Sokfelé, sokféle körben volt erre lehetősége, hisz majdnem tíz évig vezetett animációs speciális kollégiumot az Iparművészeti, s ugyanennyi ideig — számtalan Pannónián belüli tanfolyam mellett — a Képzőművészeti Főiskolán. Több országban is járt ugyanábból a célból: tanított Kubában és a Finn Televízió műhelyeiben, s több hóna­pot töltött Münchenben, az iparmű­vészeti főiskolán. Legutóbb Reyk­javik képzőművészeti főiskolájára kapott vendégtanári meghívást. A pedagógiai kaland már csak azért sem volt mindennapi, mert nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi rajzfilmművészet legelső követeként érkezett a nemzeti filmkultúrával nem rendelkező országba. íd§sr-Egy negyedéves kurzus előké­szítésére és levezetésére kaptam megbízást. A szakmai műhelytit­kokba bevezetendő 12 főiskolás fe­le a kísérleti művészetek osztályá­ból, másik fele az alkalmazott gra­fikai csoportból érkezett. Soha nem készítettek előtte filmet, de a kísérletező csoportban még a biz­tos rajztudás is kérdőjeles volt. Nem mindennapi élmény volt, amint ott álltak nagy várakozás­sal: mit tudok belőlük kicsiholni? Mindéhez hozzá kell adni azt is, hogy Izlánd egy olyan szabad or- áz’ag, ahol működőképtelenek az Európából holott' pedagógiai re­ceptek. A magyar viszonyok kö­zött például — ha akarjuk, ha nem ;—mindig működik egyfajta tekin­télyelv. Ott ez a fogalom (is) isme­retlen. Tekintélyt senkinek, sem­milyen alapon nem előlegeznek. Ez azzal is járt, hogy eleinte rendkívül körülményes volt tárgyalni velük. Nem tudtam, hogyan hitessem el az illetővel, hogy az elképzelése ki­vitelezhetetlen. A legutolsó perió­dusra jutottunk el idáig, de akkor már késő volt. Ez a kis társaság különben nem kis meglepetésemre mindvégig az enyém volt, párhuza­mosan semmi mással nem kellett foglalkozniuk. Ez a munkaszerve­zés rendkívül nagy teljesítménye­ket hozott ki a diákokból. — Ennyi idő alatt kiderült, akad-e volt tanítványai között olyan, akinek esetleg pályáját is be­folyásolta ez a műfaj? — Az biztos, ha valamelyikük­nek valamikor a jövőben lesz olyan munkalehetősége, amelyen a tanultak számára rést talál, bizo­nyosan használni fogja az animáci­ót. Legnagyobb esélye erre annak a két volt növendékemnek van, akiknek már főiskolai tanulmá­nyai kezdetekor foglalt asztaluk volt az ország legnagyobb rek­lámügynökségén. A felkészítés lé­nyege -végül is ez volt: a fegyvertár bővítése. Károlyi Júlia A makacs kunszentmiklósi igazságkereső Száz esztendeje született a bolgár —török őstörténet tudósa Fanatikus tanulásvágyának kielégítésére év­tizedekig leküzdhetetlen akadályokkal kellett megküzdenie a Kunszentmiklóson 1890. au­gusztus 4-én született Fehér Gézának, édes­apámnak. Ösztöndíjak segítségével, magánta­nítással, fizikai munkával tartotta fenn magát kiskunhalasi gimnazistaként, mert édesapja ko­rai halála miatt családi támogatásra nem szá­míthatott. Támogatta Teleky Pál, Klebelsberg Kunó 1909-ben iratkozott be a debreceni reformá­tus bölcsészeti akadémiára. A kollégiumi ösz­töndíjas diák további életpályájára Darkó Jenő és Pápay József tanárai voltak nagy hatással. Bölcsészdoktori oklevelet Budapesten kapott, a magyar őshaza kérdésében közzétett, Atelkuzu területe és neve című értekezésével. Az első vi­lágháborút megelőző évben a sepsziszentgyör- gyi református Székely Mikó kollégium helyet­tes tanáraként kezdte pedagógusi pályáját a magyar, latin és görög szakos tanár. Később a szabadkai gimnáziumba nevezték ki, majd két­éves frontszolgálat után a Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézetben dolgozott a háború végéig. Visszatérve sokáig Szabadkán sem maradhatott. A fővárosban Kosztolányi Dezső révén került a Fővárosi Könyvtárba. A Keleti Gyűjtemény őreként tiltakoznia kel­lett a könyvtár vezetőinek felelőtlensége miatt. Eladatták a Thallóczy-, Zichy-, Vámbéry- hagyaték duplumpéldányait. Hiába igazoló­dott állítása; politikai okokra hivatkozva elbo­csátották. Ugyanígy járt a kispesti gimnázium­ban is, ahol a szegény gyermekek élelmezése körüli visszaélésekre derített fényt: tanári B- listára helyezték. Lankadatlan szorgalommal dolgozott a gondok, a bajok ellenére. 1921-ben jelent meg a Bulgarisch—ungari­sche Beziehungen in den V—XI. Jahrhunderten című alapvető bolgár—magyar őstörténeti munkája. Teleki Pál is fölfigyelt tudományos eredményeire és kezdő tanári fizetéssel kinevez­tette szófiai követségi beosztással a Vallás- és Közoktatási Minisztérium Állományába. Tá­mogatta Klebelsberg Kunó is. A madarai lovas igazi fölfedezője Még századunk húszas éveiben is élt az a téves felfogás, mely szerint a bolgár-török no­mádok alapították a bolgár államot. Fehér Gé­za mindenekelőtt nyelvészeti és régészeti ada­tokból állapította meg, hogy a letelepült alapi- tók földműveléssel, állattenyésztéssel foglal­koztak. Erről erődítményeik, valamint a mada­rai és a pliszkai kőemlékek is híven tanúskod­nak. A „Balkán Kolumbusa”, Kánitz Fülöp Fé­lix, magyar származású utazó és rézmetsző em­lítette először, 1872-ben megjelent Donaubul­garien című könyvében a madarai sziklafal 23 méter magasában látható lovas domborművet. Felfedezése csaknem háromnegyed évszáza­dig nem keltette fel a tudósok érdeklődését. A magyar kutató 1924 árilisában, a bolgár Ar­cheológiái Intézetben tartott előadásában fej­tette ki, hogy igenis kiolvasható megrongáló­dott felirata, vannak megfejthető részei. A fel­olvasás hatására készíttetett tanulmányozásá­hoz állványt a Bolgár Nemzeti Múzeum és meg­kezdte a bolgár-török emlékmű környékének feltárását. Fehér Géza részt vett az ásatásokban. Né­• A madarai kán-paloták romjai, meth Gyula, világhírű keletkutatónk szerint Fehér Géza Madarában „a társaság lelke volt, aki fáradhatatlan, lelkes munkával és agitáció- val nagy eredményt ért el a bolgároknál: a köz­vélemény az ő hatása alatt eszmélt rá arra, hogy a bolgár őskor török vonatkozásainak kultu­szát és kutatását a szláv vonatkozások mellett nagyon elhanyagolta a bolgár tudomány, pedig a régi bolgár törökség Kelet-Európa legelső népei közé- tartozott. Jórészt Fehér agitációjá- nak következménye, hogy [... ] az emlékekhez utat csináltak, mellettük kis múzeumot építet­tek. Az emlékek körül nemzeti parkot akarnak létesítem. Madarát meglátogatta a cár is, aki Fehér munkáját élénk érdeklődéssel kíséri.” (Századok LXV. 1931. 79.) Köszöntötte a bolgár cár is Munkásságát idehaza és Bulgáriában egy­aránt elimerték. 1924-ben a debreceni egyetem A bizánci történelmi irodalom filológiai feldol­gozása tárgykör magántanárává habilitálta (er­re a tudományos fokozatra méltatta), 1931-ben egyetemi nyilvános rendkívüli tanár lett. III. Borisz cár személyesen adta át neki 1927-ben a Tudományért és művészetért érdemrendet. Ké­sőbb több cári kitüntetést kapott, valamint a bolgár parlamenttől nagy összegű nemzeti ajándékot, róla nevezték el a ruszei múzeumot. A Bolgár Tudományos Akadémián Sámuel cár bolgárainak és Szent Istvánnak a kapcsolatai­ról értekezett székfoglalóján. Helyszűkében el kell tekinteni kulturális és tudományos kezdeményezéseinek részletes fel­sorolásától. Egy évtizedig ő volt a szófiai Ma­gyar Egyesület elnöke. A nácik és a velük rokonszenvező magyar külügyi tisztviselők ellenkezése miatt nem ke­rülhetett az ankarai hungarológiai intézetbe tanszékvezetőnek, 1941-ben. A bolgárok segít­ségével kapott törökországi kiutazási enge­délyt. Az isztambuli egyetem bölcsészkarán tar­tott előadásokat, egyidejűleg kutatott a Hagia Sophiában és a Topkapi Szerájban. Elismerés méltatlan mellőzések után Noha a kinti magyar külképviselet nehezítet­te kutatásait, több tudományos munkát készí­tett. A kelet-európai népek ruházata és hatása a Nyugat öltözködésére címmel adott ki mo­nográfiát. Tanulmányozta a török íjakat. Egy török napilapban megjelent, félrefordított nyi­latkozata miatt Illés Béla megtámadta a szovjet érdekeltségű Új Szóban. Hiába küldte el Fehér Géza a hiteles fordítást, nem vonták vissza a rágalmakat. A megijedt minisztérium megvon­ta Fehér Géza illetményét, de mégis hazatért 1948 januárjában. A Nemzeti Múzeumban dol­gozott. Gazdag termést hozott itthoni munkás­sága is. Legfontosabbnak A nagyszentmiklósi kincs-rejtély megfejtésének útja című tanulmá­nya tekinthető. Több munkája kéziratban ma­radt. A sztálini időkben Szófiában és Moszkvában is támadták Fehér Géza bolgár-török kutatása­it. Félművelt marxista pánszláv szerzők hábo­rús uszítónak bélyegezték. Szerintük a bolgár­törököknek csak romboló hatásuk volt a békés bolgár állam kialakulásában. A Magyar Nem­zeti Múzeum főigazgatója is csatlakozott az üldözőkhöz. A Magyar Tudományos Akadé­mia minősítő bizottsága —- vezetője egy földije volt — még kandidátusi címre sem tartotta elégségesnek tudományos munkásságát. Mi mást is várhatott volna azokban az években az az ember, aki egész életét hazájának és a tudo­mánynak szentelte? 1955-ben hunyt el, azóta több tudományos kiadványban, tekintélyes tu­dósok méltatták életművét. Dr. Fehér Géza kandidátus, a Magyar—Török Baráti Társaság elnöke TAKÁCS IMRE: Jelenetek a kertben Susmorogni akármit mégse lehet. Zörgetni dobverőt se, labdát se gurítani. Erősen lejt a kertem, és tűzve oszlopokkal. Kökénybokrot is ültettem, az se kell már. Egyvalaki hiányzik, aki a gulyást főzné, Riogatva engem is vissza ■— felejtett szerelembe, Egyenirányítva az alvásban, SürgölŐdéseimhez békét biztosítva. . Árva lelkem nem árva, hisz üggyel-bajjal tele, Görnyedek inkább, mintsem röpülnék föl, Olyképpenmint a költőt gondolják röpülőnek Tulajdonképpen a szárnyatlanok.. Alvajáró arkangyalnak való ha lennék, akkor igen! BIRTALAN FERENC: Fák fölött a varjak — Vetkőzzön!— A hang utasító, rész­vét télén. A rendelő irodára hasonlít, író­asztalok, gépírónő. A bizottság három orvosból áll. Kettő rá se néz, mintha ott se lenne. Dolgozna. Ez is munkahely. Fe­ne tudja, hányán voltak itt már előtte ma is. Meg lehet érteni őket. Egész életük­ben az emberek nyavalyáival foglalkoz­tak, s még most—hatvan fölött lehetnek mind—_sincs menekvés, nap mint nap a selejtje, hosszú, végeláthatatlan sorok­ban. Mit érdekli őket az éppen-soros. Ügyiratszám, kód, ad acta. Már a lát­szatra sem adnak: üljön, guggoljon, nyis­sa ki a száját, tolja le a gatyáját, öltöz­zön. Akár ha ott sem lennének, tekinte­tük valahová mögé, a falra mered. Min­den porcikája tiltakozik a közömbösség ellen. Meztelenségét még elviselné, de hogyjárgyként kezelik, szégyennel tölti él. Érzi, kiszalad arcából a vér, szive mind erősebben dörömböl. Hogy beszél­jen itt arról, amit csak ember érthet? Kérdéseikre a választ sem várják meg, nem érdekli őket. Megy ez a masinéria nélküle is, öt csak kényszerből tűrik el, de ennyi és nem több. Összeharapja a száját, csak érne véget ez a rohadt cere­mónia, ez,az egész tortúra. Es ha vége, akkor mi van ? A rendelőből, az épületből kimehet, és odakinn ? Akassza föl magát ? Itt azt mondják: vetkőzzön! Másutt: Mit akar? Mért most jött? Nem tud olvasni? Örüljön, hogy él! Mit képzel? Fizesse be! Fölszólítom!... — Végeztünk, kérem! — Arca eltor­zul, az orvos másodszor szólhatott. — Küldje be a következőt!—Kilép az ajtón. Vizslató szemék kutatják. Mo­tyog egy nevet, a következőét. Megy le a lépcsőn, megalázva, leforrázva. Érzi: ereje, önfegyelme fogytán. Még eszébe jut: valahol eszeket is megsértik, meg­alázzák, ő csak egy állomás ezen a vona­lon, és valahol ő is törleszteni fog, mert törlesztenie kell, mert belekényszeredik, belekényszerednek mindannyian. Egy hatalmas csatatér ez az ország. Ölj, mert ölnek! Gyomra összerándul. A no­vemberi eső arcába vág. Hányni akar, s csak üresen öklendezik. Megborzongat­ja a szél. Észreveszi, kabátja gombolat- lan. Úgy-ahogy rétidbe szedi magát. All a villamosmegállóban. A temető fái fö­lött varjak köröznek. Iszonyú a csönd. Nem hallja az autók zaját, villamosok csörömpölését. Nézi, egyre csak nézi a varjakat. Légzése lassan kiegyenlítődik. Visszafordul az épület felé, aztán néz a síneken végig. Föllép a beérkező villa­mosra. Mindegy milyen. Indulhat akár­merre. Neki sem elmenni, se megérkezni nerrslehet sehová itt. SÁRÁNDI JÓZSEF: Történelmi idő Látsz egy fiatal lányt s megkívánod Birtokba vennéd akár a nyílt utcán is Birtokba vennéd mondom mint nagy természetű néhai Török Bálint a templomból hazaigyekvő pór asszonyt történelmi idő jeles vasárnap délelőttjén Azután végleg a rabtartó héttornyú Konstantinápoly — kacéron eléd háremlő eléletlen arany ifjúsággal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom