Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-04 / 182. szám
I 6 • PETŐFI NÉPE t 1990. augusztus 4. A CSODA: MI VAGYUNK? (1.) Elménk betegít még, de hä meg is gyógyít bennünket? „Penny Brohn meggyógyult a rákból, mert nem hitte el, hogy bele kell halnia. Kezébe vette saját sorsát, szokatlan kúrákkal tisztította meg testét, szívós kitartással igyekezett megtudni önmagáról és betegségéről annyit, amennyit az ember felfoghat. Hosszú, küzdelmes utat járt végig, de megérte...” Tapasztalatairól könyvet írt, magyar fordításának előszavából való az idézet. (Címe: A szelíd gyógymód, Szemben a rákkal.) A daganat csak tünet Pennyi Brohn különös története 1979-ben kezdődött. Egy ártatlannak tűnő műtét közben kiderült: mellrákja van. Az orvosok — természetesen fizikai problémának tekintették betegségét, s ennek megfelelően akarták gyógyítani: számukra ez úgymond technikai feladatot jelentett. Penny azonban tudati és érzelmi szinten fogta félj mintegy szellemi kihívásként a testében keletkezett daganatot. „Tudtam — írja könyvében •—, hogy az én rákom okozója a bennem felhalmozódott, felszín alá nyomott, tengernyi bánat, elfojtott bűntudat, s a rétegekben egymásra rakódott félelem. A rák kioperálása nem ígért tehát végleges, hosszú távú megoldást..—, hiszen belső világának megoldatlan problémái, felbillent személyisége újra meg újra megbetegítették volna. Arra kérte orvosait, ennek figyelembevételével gyógyítsák őt a kórházban. Belső meggyőződésből fakadó nézetét azonban mereven elutasították, sőt, kigúnyolták, s végül is amputálni akarták a mellét. Penny saját felelősségére elhagyta a kórházat. Németországban egy olyan intézetbe kérte felvételét, amelyben sokkal inkább bízott, mint bármelyik, hagyományos kórházban. Itt azt kérdezték tőle: tudja-e, hogy mitől lett beteg? Nos, a Josef Issels vezette intézetben fizikai-pszichés és tudati egységében szemlélték és ennek megfelelően kezelték a beteget. Issels már akkor meg volt róla győződve, amit azóta egyre több orvós vall, hogy á daganat nem maga a betegség, hanem annak tünete. A fizikai kezelés is merőben más volt abban az intézetben, mint á hagyományos orvosi medicina. Mindehhez megfelelő diéta tartozott, s még valami szükségeltetett hozzá: a beteg őszinte együttműködése, hite a gyógyulásban. Am Penny arra is rádöbbent: minden rákbetegség egyedi, a beteg személyiségének függvénye. Ezért minden egyes betegnek meg kell találnia a saját, egyedi útját a gyógyuláshoz. Kell hozzá külső segítség, de az alapvető kérdésekre a választ önmagából kell felmentenie! Azonosítania az összes gyengeségeit, félelmeit, s azután tenni is ellenük valamit. Nos, ez a feladat még a kivételes képességű s némi előképzettségű Penny erejét is csaknem meghaladta. (Akupunktúrával foglalkozott civil életében.) Buktatók, kudarcok, visszaesések után végül is sikerült megteremtenie belső egyensúlyát, a test, a tudat és a lélek harmóniáját. Penny meggyógyult. Amikor könyvéhek fordítója, Miklós Katalin 1989-ben találkozott vele, sugárzott belőle az élet, teli volt derűvel, eftergiával. Még annak idején, németországi kúrájáról visz- szatérve Angliába, megalapította a bristoli Ráksegély Központot, ahol betegek ezreiben próbálják elplántálni a gyógyulásba vetett hitet. Hasonló intézet létrehozásához a közelmúltban hazánkban is létrehozták az Egészségforrás alapítványt. A leendő holisztikus Ráksegély Központban a beteget fizikai-pszichés-tudati egységében szemlélve kezelik. Agyunk: a számítógépközpont Az amerikai Jósé Silva elméletét magyar fordításban a tavaly megjelent Agykontroll és Gyógyíthatsz című könyvekből ismerhettük meg. Több évtizedes kísérletezése alapján Silva meggyőződéssel állítja: minden emberben megvan a képesség arra, hogy megelőzze megbetegedését, meggyógyítsa önmagát, sőt, meggyógyítson másokat, illetve hogy saját életét kiegyensúlyozottá, harmonikussá tegye. Szinte olyanná, amilyenné akarja. (Például sikeressé, boldoggá.) Csupán aktív kapcsolatba kell kerülnie „egy mindent átható, magasabb intelligenciával”, s azt saját szolgálatába állítania. Agyunkat, mint egy számítógépközpontot, beprogramozhatjuk, s akkor az fog történni bennünk és velünk, amit akarunk. Mindehhez csak a Silva-féle agykontrollmód- szereket kell megtanulnunk, alkalmaznunk (ezeket tanfolyamokon tanítják az USÁ-ban). Le kell mennünk alfa-szintre, s ebben az állapotban különböző gyakorlatokat végeznünk (a képzelet, a szó segítségével). Az alfa egyébként az „agyhullámnak” egy fajtája, az agy által termelt elektromos feszültség-idődiagramon, amit eletroenkefalográffal (EEG) lehet vizsgálni. A 14-es vagy annál nagyobb ciklusszámú hullámokat béta, a kb. 7 és 14 közöttieket alfa-hullámoknak nevezzük. (Vannak ennél kisebbek is.) Teljesen ébren bétában vagyunk. Ábrándozás közben vagy közvetlenül elalvás előtt, illetve felébredés után kerülünk alfába, az Agykontroll-módszer elnevezése szerint a belső tudatosság szintjére. Ezen a szinten kell „programoznunk”. „Testünk egészségesnek terveztetett — írja Silva könyvében. —• Megvannak a saját, beépített, gyó- gyitó mechanizmusai. Ezeket a mechanizmusokat blokkolja le az olyan elme, amely nem sajátította el az önkontrollt.” Egyebek között ennek elsajátít- sára próbál megtanítani az Agykontroll-módszer. S ha valakit a Silva kísérleteinek tapasztalataira való hivatkozás nem győzne meg, maga a szerző olyan tudós zseni megállapítását idézi, akinek munkája először vágott csapást egy csodálatos, ismeretlen tartományba: az ember belső világába. Freud szerint ugyanis a pszichoterápia jövőben legígéretesebb iránya a beteg energiáinak mozgósítása. Nos, ezzel vág össze egy amerikai orvos (McKennie) fölfedezése is, aki az Agykontroll hallgatóiban egyértelműen azt látta, hogy olyan (belső) energiákat használnak, amelyek létezéséről soha nem is tudtak. A képzelet varázserejével Lényegében ugyanezeket az elveket vallja Szepes Mária is: az ember megbetegítheti, meggyógyíthatja önmagát, illetve kezébe veheti saját sorsának fonalát. A megvalósításhoz általa kidolgozott módszerben (az erről írt könyvében, amelynek, címe: A mindennapi élet mágiája), sok hasonlat, illetve azonos megállapítás lelhető fel, mint a másik két szerző könyvében. Mindez a gondolat, illetve a megállapítás igazságát erősitheti. Nem azért, mert „sokan” mondják, hanem, mert sokan tapasztalják Ugyanazt. Szepes Mária könyvének bevezetőjében írja: „A mágia valójában erőt jelent. A képzelet önmagát megvalósító varázserejét... hivatkoznom kell a modern orvostudomány felismerésére, amely szerint ... a legtöbb betegség ... idegi erpdetű ... minden ilyen folyamat „teremtő képzeletünkből” burjánzík elő. És öntúdatlanságában fekete mágus! .. .miért ne lehetnénk végre fehér mágusok • is...”, azaz, önmagunk gyógyítói, a képzelet, az akarat , önmagát megvalósító erejével...?! Mit tehetsz és mit teszel magaddal?! Tudományos, racionális magyarázatot nem ismerünk még arra, miért képesek egyes emberek a saját belső energiájukat oly mértékben aktivizálni, hogy azzal meghökkentő dolgokat műveljenek. De: vannak ilyenek. Az evőeszközt hajlítgató magyar kisfiú például, vagy a manilai csodadoktor, akinek hihetetlen műtétjeit nemcsak a szemtanúk, hanem a tévé kamerája is igyekezett a világ számára hihetővé tenni. Silva könyvében tucatszám olvashatunk példákat: az önmagukat meggyógyító személyeket név, munkahely, munkakör megjelölésével sorolja fel. Penny Brohn sem a hagyományos gyógymód segítségével épült fel betegségéből: nem operálták, nem kapott sugárkezelést, nem szedett gyógyszert. Hasonló csoda másokkal is megesett. Akkor pedig mindaz, amit a parapszichológia hívei állítanak, lényegében igaz lehet: a bennünk levő erő segítségével képesek lehetünk egészségünk, életünk befolyásolására. De ha ez így van, akkor miért nem oktatják az iskolákban, miért nem alkalmazzák az egészségügyi intézményekben az öngyógyítás elméletét, módszereit? Vagy mit tudom én: legalább miért nem csinálnak ennek nagyobb propagandát? Ilyen türelmetlen, lázadó hangulatban voltam, miközben olyan orvost kerestem, aki hajlandó velem ezekről a dolgokról beszélgetni. Nagyon nehezen találtam ilyenre, de végül is rátaláltam. Almási Márta (Jövő szombaton: Beszélgetés dr. Papp Zoltán ideggyógyásszal) A gépírónők titkai Azembert sokszor elképeszti, milyen hallatlan gyorsasággal kopognak az írógépek a jó gépírók (vagyis szinte kizárólag gépírónők) keze alatt, hogyan rögzítik a sebesen diktált szöveget. A rejtély — amelynek magyarázatára már eddig sok föltevés van —az, hogy a gépírónők olyan gyorsan fognak fel egy—a pszichológia nyelvén szólva — utasítást, vagyis egy szöveget, és olyan gyorsan alakítják át azt megfelelő cselekvéssé (az írógép billentyűinek leütésévé), ami meghaladja a pszichológiai vizsgálatokból adódó lehetséges sebességet! A mérések tanúsága szerint ugyanis a szöveg „lappangása” (megőrződése) az agyban 250 milli- szekundum, vagyis a másodperc egy negyede. Ebből az következik, hogy az elérhető legnagyobb sebesség percenként 48 szó, ha egy szót átlagosan öt leütésnek veszünk. Csakhogy a valóságban ennek a sebességnek gyakran a kétszeresét is elérik! Hogyan lehetséges ez? A legtöbb híve annak az elméletnek volt, hogy a gépírónő a diktált szövegbői nem hangokat fog fel, hanem hangcsoportokat, egész szavakat, sőt mondatrészieteket, és a leütéseket is ilyen „csomókban” végzi. Eszerint legalább három (legföljebb hét) leütést fog fel az agy egyszerre, és vezérli a kezeket: így érhető el a legnagyobb gépírói teljesítmény. Angol kutatók azonban megállapították, hogy az átlagos „lappan- gási” (megőrzési) idő 130 és 370 mil- liszekundum között váltakozik három- és négybetűs szavaknál. Ennek alapján nem tartják elfogadhatónak a korábbi elméletet, és ismertetik a sajátjukat, ami azonban még nincs bebizonyítva. Szerintük minden gépírónak van egy saját mini- máális reakcióideje, és ez szab határt teljesítményének. Az, hogy ezt mégis képesek túlhaladni, fontos lehet más területen elérhető teljesítmények, illetve például a balesetek utáni rehabilitáció területén. Mindezek előrebocsátása után tehát az új föltevés lényege az, hogy a gépíró képes a szellemi folyamatok „átfedése” útján saját reakcióideje fölé növelni sebességét. Ezt bizonyítja az, hogy a leggyakoribb gépírási hiba fölösleges betűk leütése, betűelhagyás vagy -helyettesítés. A leggyorsabb gépírók csaknem egyidejűleg ütnek le két billentyűt: csak tíz milliszekundum van a kettő között, így történhet a betűcsere. B.I. Mosolyszüret VÍZSZINTES: 1. — Apu, mit vegyek neked a születésnapodra? (A választ lásd itt; zárt betűk: S, N, A, M). 14. Elektrosztatikus hajtóművű repülőszerkezet. 15.... Petries Soma; Petőfi képi megörökitő- je. 16. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága angol nevének rövidítése (ECE). 17. Fűcsonk, Arany János szavával. 18. Közméltóság az ókori Rómában. 19.... de Molina; középkor végi spanyol drámaíró. 21. A bicepsz is ez. 23. Itt van a Bakonyi Természettudományi Múzeum. 24. Az Északi- Dvinába ömlik (Vaga). 25. Az oz- mium vegyjele. 26. Május eleje! 27. Szintén. 28. Szélnek enged. 30. Budapesti hotel. 32. Kiemelkedő olasz költő (Torquato, 1544— 1595). 33. Plusz. 34. Gyötrelem. 35. Hőn vágyó. 37. Duplán: Gauguin útinaplója. 38. ... Modul; az Apolló-rendszerű űrhajók holdkompja. 40. Savak és bázisok egymásra hatásakor keletkeznek. 41. A Bélteky-ház írója (András, 1786 —1864). 43. Mettől fogva? 45. Gallyazás. 47. Különböző korú lovak versenye. 49. Kezdődő roham! 50. Talmi. 52. Levéltávirat, röv. 53. Irányába. 54.... Sharif; egyiptomi filmszínész. 56. Egyszerű lábbeli. 58. Híres bronzszobra a diszkoszvető. 59.- Mezőgazdasági eszköz. 61. Egyenlő, idegen előtagként. 63. Zenei féíhang. 64. Bizonyos kort megérő. 65. Reggeli italt is kortyolunk belőle. FÜGGŐLEGES: 1. Mit tesz a skót, ha talál egy csomag tyúkszemtapaszt? (A választ e sorban rejtettük el; zárt betűk: S, V, G , S). 2. Társadalmi angolul, franciául (social). 3. A modern iparban nélkülözhetetlen tudományág. 4. Mister, röv. 5. ... Grosso: magas, táblás vidék Brazíliában; az egyik tagállam neve is ugyanez. 6. Ritkán, de így is becézik az Ilonákat. 7. Ágorafóbia az orvosi neve. 8. Kisipari termelőszövetkezet, röv. 9. India határai! 10. Előny a sportpályán. 11. szivárvány színeiben játszik. 12. Becézett Albin. 13. Latin eredetű női név. 18. A túlium vegyjele. 20. Állja a ...; kitart. 22. Következmény kiváltója. 24. Holland város. 26. Nagyközség Budapesttől nem messze. 29. Felingerel. 30. Fél perc! 31. Harci felderítőeszköz. 33. Az egyiptomi szultánok testőrségét alkották. 36. Kisebb lavina, régies szóval. 39. Lándzsás ...; réteken, legelőkön tenyésző növény. 42. Gödröt mélyít. 44. Figyelmeztet. 46. ... vesz; rendelkezési jogot hatóságilag felfüggeszt. 48. Juttat mindenkinek. 51. Belőle egy nem erdő! 55. Festmény, névelővel. 56. Súlyarány, röv. 57. Zenés, táncos összeállítás. 58. Miska. 60 Bírósági ügy. 62. Római szám és a negyvenszerese. 65. Tizedrész! 66. Sértetlen. Schmidt János Beküldendő: vízszintes 1.; függőleges 1. A július 28-ai számban közölt rejtvény helyes megfejtése: Részvéttel és panasszal nem lehet gyógyítani a megtörténteket. A július 28-án megjelent rejtvény nyertesei: Deák Ferencné Tiszaal- pár, Zrínyi út 18., Horváth Sándor Tompa, Május 1. u. 11., Püspöki Lászlóné Bátmonostor, Dózsa György u. 5., Papp Géza Kecskemét, Nagykőrösi ut 24. fszt. 1., Mészáros Pálné Izsák, Attila u. 1. • Fiatalos garnitúra és egy csipkés fűző. divat a fehérneműnél kezdődik. Az alsóruhán, a hálóingen, s a ma már egyre megszokottabb szabadidőruhán. Kezdetben volt a rómaiak alsóinge, a tunika, amelyet közvetlenül a testen viseltek, mégsem volt igazi alsónemű. A mai értelemben vett fehérneműt a középkortól kezdve ismerjük. A 12. századtól említik írásos feljegyzések is az inget, a pendelyt. A reneszánsz francia és olasz okiratok mint a mennyasszo- nyi kelengye tárgyait sorolják fel a finom vásznakból készített, hímzéssel, csipkével díszített alsóingeket. A rokokó hölgyek abroncsos alsószoknyái, halcsontos fűzői mind a mára „megszelídült” fehérnemű ősei. Csak a 18. században jelentek meg a könnyen mosható, kifőzhető alsóingek. S a 19. század végén kezdtek a maihoz némileg hasonló fehérneműt viselni a nők. 1920-tól alakulnak ki a máig használatos fehérnemű alapmodellek, a kombiné, az alsónadrág, a melltartó, a harisnya. Annak idején szoros fűzőkbe, halcsontos míderekbe préselték t Csábos és nőies együttes. MI VAN A RUHA ALATT? magukat a hiú asszonyok. Manapság a kényelem, a praktikum és a szépség az a hármasság, amellyel a fehérneműknek rendelkezniük kell. A mai nők szeretik a lezser, kényelmes, enyhén rugalmas vagy pamutszerű ingeket, a nedvszívó pamutalsókat. De kinek ne dobbanna meg a szíve egy habos, csipkés fehérnemű-költemény láttán. Ezért aztán a mai alsóruhák hol kimondottan dísztelenek, testre simulok, máskor meg csábosán elegánsak, túldíszítettek. Választhat, kinek mi tetszik!
