Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-04 / 182. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. augusztus 4. \ Szocialista kft. — az állatkórházban KIZSÁKMÁNYOLÁS FELSŐFOKON A feje tetejéről a talpára kellene állítani „De azért a kutyák nem vesznek meg, ugye?” Ez volt az egyik címe annak az írásnak, amely május 8-án jelent meg lapunkban. Arról szólt, hogy egy minisztériumi körlevélre hivatkozva dr. Kovács Gyula, „a megyei állategészségügyi állomás igazgatója megyei főállatorvos — leállította a veszettség elleni eboltást a kecskeméti állatkórházban. Az intézkedés alaposan felkavarta az ebtulajdonosok és a kórház dolgozóinak kedélyét, mivel egy népszerű, mindkét fél számára előnyös, régi gyakorlatot szüntetett meg. A főállatorvos azzal érvelt akkoriban, hogy más állatkórházakban sem olthatnak veszettség ellen, nem igaz tehát, hogy a körlevelet csak ő értelmezi tiltásnak. Hosszúné dr. Szeiler Katalin, a kórház dolgozója vette a fáradságot és felhívott tizenegy másik ilyen intézményt. Kiderült, hogy mind a tizenegyben olthatnak veszettség ellen. Nem is tehetnének másként, mondták a más megyebeli kollégák, hiszen akkora iránta az igény! Közben a kecskeméti televízió is a nyilvánosság elé tárta az ügyet, s mert a főállatorvos továbbra sem tudta elfogadható érvekkel megerősíteni tiltó intézkedését, engedélyezte, hogy június elsejétől ismét oltsanak. Az intézményhez, illetve az ott dolgozókhoz ragaszkodó ebtulajdonosok kedélye lecsillapodott, az orvosok hangulata viszont azóta is egyre rosszabb. * Már a májusi beszélgetésünkkor ki- kitüremkedett az indulat a megyei állomás vezetőiből s a kórház dolgozóiból. Alapvető kérdésekben feszültek köztük ellentétek, de akkor még úgy tűnt, ha le tudnak ülni tárgyalni, talán szót is értenek. Hónapokkal később állattulajdonosként voltam kénytelen igénybe venni a kórház segítségét. A megszokott kép fogadott, hosszú kocsisor vá-* rakozott az udvaron. „Felmértem” a pacientúrát: láttam, hogy csak kb. két óra múlva szabadulok. Közben a kocsisor egyre növekedett. S bent, a műtőben megállás nélkül dolgozott - egyetlen orvos. Szóval, semmi sem változott — vontam le a következtetést. Bizonyára nem sikerült tárgyalóasztalhoz ülni az érdekelteknek ... * Miként az összes többi ilyen intézmény, hosszú évekig a kecskeméti állatkórház is ráfizetéses volt. Feletteseik — a megyei állomás vezetői — emlékeztették is erre őket olykor. Talán, hogy el ne feledjék: ők csak olyan „eltartottak", örüljenek, hogy dolgozhatnak. Az akkor alacsony vállalási tarifák miatt a ráfizetés magától értetődő volt. Ugyanakkor az üzemi általános költség is terhelte a kórházat, igazából meg sem lehetett állapítani működésük valóságos fedezetét. Amint a szolgáltatási díjakat központilag megemelték, a kórház pénzügyi mérlege is a pozitív oldalra billent. De a lesújtó vélemény megváltoztatására már nem kerülhetett sor, mert év közepén feletteseik közölték velük: a kórház működtetésére kft.- t alapítanak. Tagjai az állat-egészségügyi állomáson kívül a Phylaxia, az Al- latorvostudományi Egyetem és az Állami Biztosító. Előbb arról volt szó, 10-10 ezer forinttal a kórház dolgozói is belépnek a kft.-be (s akkor lesz szavazati joguk), de időközben kiderült, hogy ha magánszemélyek is részt vesznek a társaságban, kedvezőtlenebb adózási szabályok vonatkoznak rá. Attól kezdve nem az volt az alternatíva, hogy a kórház dolgozói belépnek vagy sem, hanem az: elfogadják a változást, vagy nézhetnek másik munkahely után. Velük vagy másokkal: a kft.-t mindenképpen meg kellett alakítani. Ugyanis az állategészségügyet országszerte meg kellett „reformálni”, a központi költségek csökkentése érdekében ... A kórházban dolgozók feladatai is megváltoztak. Az alaptevékenységükön kívül a Pharmavet által forgalmazott termékek árusításából is részt kell válialniok, később kutyakozmetikával és -panzióval bővítették szolgáltatásaikat. ígéretet kaptak rá, hogy ha többet teljesítenek, több lesz az anyagi javadalmazásuk is. De hát ezt természetesnek is vették. Nem ettől elcsábulva írták alá a szerződést. * Amint a kórház orvosai mondják, amióta kft-ben működnek, csak annyi változott, hogy nem egy, hanem négy főnökségük van, egyre többet, s most már elviselhetetlenül sokat dolgoznak, a fizetésüket viszont mindössze tíz százalékkal növelték ez év elején. így lett a 12 éve a kórházban dolgozó Szeiler doktornő bruttó fizetése 13 ezer 900 forint. Dr. Temesváry István is ennyi ideje áll a kórház alkalmazásában, de valamivel hosszabb a munkaviszonya, így a fizetése is magasabb. Dr. Lakos Kálmánnak, a kórház vezetőjének, a kft. ügyvezető főállatorvosának 22 ezer forint a bruttó illetménye. (Az állomáson dolgozó beosztott orvosoké 22-25 ezer). Minderre csak az ügyeleti pótlék .jönne”, ha kérnének belőle. Ám levonás után 10 forint alatti órabér maradna meg nekik tisztán az esti, éjszakai, hét végi munkáért: akkor már inkább lecsúsztatják. Szükségük is van a pihenésre, hiszen ügyeletben (egy héten keresztül) napi 12-14 órát dolgoznak! Nap közbeni forgalmuk is növekedett, másrészt a négy szomszédos (Pest, Szolnok, Csongrád, Békés) megyében megszüntették az ügyeletet, onnan is Kecskemétre hozzák (este, éjjel, hajnalban) az azonnali segítségre szoruló állatokat. Ugyanakkor a Pharmavet gyógyszereit is forgalmazniok kell: megrendeléseket szerezni (jó kereskedőhöz illően ajánl- gatni a portékát), aztán „megigényelni”, raktározni, spárgával átkötözött csomagokat készíteni, megcímezni, a bélyeget rányalni, elvinni és a postán sorban állni... Mindezt azok csinálják — talán két műtét közben —, akik az állatok gyógyítására szereztek diplomát (van, aki nem is egyet)! Korábban az állomás vezetői megpendítették, hogy ha elérik a kft. által meghatározott nyereséget, kapnak fizetésemelést. Nos, félévkor jóval többet hoztak a kitűzött összegnél — A fizetésemelés pedig elmaradt. Orvosi képzettsége mindössze hármójuknak van. Negyedik munkatársuk, Takács Béla állat-egészségügyi üzemmérnök: ő a szabályok értelmében sem láthat el teljes értékű orvosi feladatot. Következésképpen a kemény fizikai igénybevételt kívánó ügyeletén mindössze hárman osztoznak. Elvileg. Gyakorlatilag ugyanis dr. Lakos Kálmán megromlott egészsége miatt csak délelőtti műszakot vállalhat. Kérték a megyei állomás vezetőit, vegyenek fel még egy állatorvost, de a válasz az volt, nem bírja el a költségkeret. Csak a kórház dolgozóinak kell mind többet bímiok ... * A kft. alapító tőkéje (közel hárommillió forint) a bankban kamatozik, hozzá sem kell nyúlni. A kórházban dolgozók csak annyi pénzt látnak viszont a saját, kemény munkájukkal szerzett bevételükből, amennyit a fizetésük tesz ki. Évi százezer forinttal szabadon rendelkeznek ugyan, de ebből a köpenyre, gumicsizmára éppen csak futja. Némi tataroztatást is elvégeztetett a kft. a kórház épületében, de ez volt az összes fejlesztés, amiben az itteni állatgyógyászat részesült az utóbbi időben. A kórház bevételéből viszont szigorúan elkülönítik a bérleti díjat, ami a kórház dolgozóit terheli az épület, a felszerelés használatáért. Ez persze csak adminisztratív művelet, miként az üzemelési költség levonása is az, de minden egyes, rájuk terhelt forint miatt még többet és többet kell dolgozniok, hogy hozni tudják a kft. által kitűzött eredményt. S még a „bérlemény” működtetéséről is nekik kell gondoskodniok. Ez a szocialista kizsákmányolás tipikus példája. Az ember azt hinné, túl vagyunk rajta, s akkor kiderül, hogy ilyen-olyan formában tovább él. A felülről létrehozott kft. utasít, dönt, intézkedik, határoz — arról a pénzről is, amiért kizárólag a kórház dolgozói küszködtek meg! Beszélgetés közben arra azért figyelmeztettek: nem mindegyik kft.-tag (képviselője) megközelíthetetlen. A biztosító vezetője például partner is lehetne. Valamelyik közgyűlésükön a kórházban dolgozók fizetése volt napirenden; a kültagok bizony elcsodálkoztak, hogy ennyi pénzért végzik orvosi munkájukat! Akkor el is határozták, hogy ezen változtatni kell, de a 10 százalékos emelésen kívül semmi sem történt. * December 31-én lejár az egyéves munkaszerződés. Ha ekkor a kft. tagjai úgy döntenek, hogy a továbbiakban nem tartanak igényt a kórházban dolgozók munkájára, akkor ők valószínűleg munkanélküliek lesznek. Állatorvos-túlképzés van Magyarországon, minden hely betelt. A kecskeméti és környékbeli körzetekben is. De ha lenne is szabad státus, nem valószínű,' hogy a kórházi hármak valamelyike kapná. Ugyanazok, akik egy másik helyen már „nem feleltek” meg...? Á megyei státusok elosztásáról is az állomás vezetői, illetve a megyei főállatorvos, dr. Kovács Gyula dönt... * Hallgattassák meg a másik fél is! Dr. Kovács Gyula szabadságon léyén, dr. Molnár Zoltánnal, az állomás igazgatóhelyettesével beszéltem. Kérdésemre, hogy miért kell a kórháziaknak gyógyszert is forgalmazniok, amikor a gyógyításban is olyan nagy a forgalmuk, hogy alig győzik, az igazgatóhelyettes azt javasolta: Nézzem csak meg a kórház gazdasági eredményeiről készült kimutatást! Abból látni fogom, hogy az idei első félév nyereségének nagyobb része a gyógyszerforgalmazásból származik. Következésképpen — véleménye szerint — ha ez nincs, akkor a fizetésemeléssel és a negyedik állatorvos felvételével a kórház gazdasági mérlege a negatív oldalra billen. Márpedig — folytatta' — minden jel arra mutat, hogy a gyógyszer-forgalmazási tevékenységük lassanként elhal (mások árasztják el a piacot), akkor talán jövőre küldjék el a negyedik állatorvost és vegyék vissza az idei fizetésemelést? Egyébként — tette hozzá —, sajnálatos, de igaz, hogy az állatgyógyászatban dolgozók fizetése nagyon alacsony, ez mindenhol így van. A gazdasági eredmények valóban azt igazolták, hogy a gyógyszerforgalmazás hozza a nyereség nagyobb részét. De a kórháziak számításai alapján az alaptevékenységük bevétele is elbírná a működésük költségeit és a kért fizetésemelést. A negyedik állatorvosi státust már nem (legalábbis egyelőre), de ha nem kell gyógyszert forgaímazni- ok, kevésbé lesznek agyonterhelve. Ami pedig a korábban ígért fizetésemelést illeti: az állomás dolgozói ez év elején már kaptak, a kórháziak még mindig nem. Majd ha a kft. tagjai visz- szajönnek szabadságról, ha ráérnek közgyűlést tartani, majd döntenek a kérdésben... * Még nem fejeztem be e cikk írását, amikor dr. Molnár Zoltán felhívott telefonon. Elmondta, hogy már a közgyűlés összehívását sem kell megvámi- ok, telexen, telefonon kérték és várják a kft.-tagok szavazatát. Ami bizonyára „igen” lesz. Bár mindenkinek olyan biztos lenne a 20 vagy 25 százalékos fizetésemelés az idén, mint a kecskeméti állatkórház dolgozóinak — tette hozzá Molnár doktor. Akkor viszont nincs itt semmiféle probléma. Minek ebből az egészből cikket írni? — kérdezte. Abban maradtunk: ezt majd eldönti az olvasó. De azért nekem is van egy kérdésem: vajon nem az lenne az igazságos, ha azok alakíthathatnának kft.-t, akik az adott munkára vállalkoznak? Vagy legalábbis benne lehetnének a társaságban? Ezt a kft.-t a feje tetejéről a talpára kellene állítani: akkor azok is élvezhetnék a hasznot, akik megdolgoztak érte ... Almási Márta ÍGY LÁTJA A SZAKSZÖVETKEZET ELNÖKE: Egy a biztos: a bizonytalanság! Nem túlságosan nagy területen gazdálkodik a megyeszékhely határában az Alföld Szak- szövetkezet. Ennek ellenére jelentős árbevétellel dicsekedhetnek: tavaly elérte a 950 millió forintot. A szakszövetkezetek közül ez a megyében egyedülálló teljesítmény, s először arról kérdeztük dr. Domonkos Zoltán elnököt, miből származik ez a majdnem egymilliárdos bevétel.- A szövetkezetnek 1800 tagja van, emellett ezer kistermelővel — munkásokkal, alkalmazottakkal, értelmiségiekkel állunk szerződéses kapcsolatban, akiknek 70 százaléka a városban vagy a környéken él. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a szövetkezet 2800 , kistermelő szolgálatában áll, juttat számára földet, szemes terményt, szalmát, hízóalapanyagot, tápot, fuvart, állatorvosi ellátást, értékesítési lehetőséget, egyszóval: termelési biztonságot. Bevételünk több mint 80 százaléka a kistermelésből származik. Sajnos, ez év második felétől ezekben az emberekben növekedett a bizonytalanság, ami az árukibocsátásban is érezteti hatását. A közös gazdaság az első félévben 17 ezer hízott sertést, 5300 malacot és süldőt, 180 te- nyész- és vágólovat, 110 marhát adott át a különböző feldolgozóvállalatoknak, emellett 650 ezer csirkét, 43 ezer hízott libát, 7 ezer galambot, 8 ezer nyulat értékesített. — A második félév a mezőgazdaság-ellenes intézkedések hatására teljesen kilátástalan — kesergett az elnök. — Amikor megválasztottak, gyorsan felmértem; olyan földön növénytermesztést aligha lehét folytatni, amely egyik nap itt van, másnap a szél 20 kilométerrel arrébb fújja. Ezen a vidéken csakis a kistermelés valósítható meg olyan összefogással, amely minden termelő számára stabilitást nyújt. Ezt évtizedeken keresztül sikerült megvalósítani, de ez az idei év második félében aligha megy, mert megkezdődött a tenyészetek felszámolása. Sertésből a következő időszakban jó ha 3 ezret, malacból és süldőből a tavalyi 21 ezer helyett ezret, lóból 560 helyett 30-at, marhából a tavalyi 200 helyett 30-at ha tudunk értékesíteni. S még egyet: tavaly összesen 1,7 millió csirkét adtunk el, az idén ez nem éri el a 800 ezret. Az okokat, a termelési kedv csökkenését, a kistermelők elvesztését mivel magyarázzák? Az elnök hosszan és meggyőzően ecsetelte: a kistermelő a szövetkezettől mindent megkap, de az állami támogatás megvonásának veszélye, az export- szubvenció csökkentése, ezzel egyidejűleg a felvásárlás visszaesése, az esetleges árcsökkentés cselekvésre, azaz az állattenyésztés felszámolására ösztönözte a termelőt. Nem érdekeltek már az állattenyésztésben, ezért megkezdték a törzsállomány levágását. • — Nagyon rossz a hangulat tagjaink, termelőink körében. Teljes a bizonytalanság, a kilá- tástalanság, hiszen nem tudja senki sem, csák érzi: ha a kormány érvényesíti a mezőgazdaságot sújtó intézkedéseket, nem kifizetődő a korábban jó jövedelmet hozó vállalkozás. Földkérdés? Aki annak műveléséből él, aligha akar többet. Összesen tizenhat kérelem érkezett, ebből csupán egy szakszövetkezeti tagé. A többiek közül senki sem akarja művelni; hanem el akarja adni a földet. Az igény sem nagy, mindössze 11 hektár. Azért tartom furcsának a földéhség kifejezést, mert nálunk évtizedek óta arra ösztönöztük a tagokat, a kistermelőket: műveljenek minél nagyobb darab földet, s nagyon kevés haszon- bérletet kértünk. Előnyösek a feltételeink, amit bizonyít, hogy jelenleg is hatszázan művelnek 600 négyszögöltől 17 hektárig földet, ahol a takarmányt termesztenek. Ez is veszélybe került, de nem a földtörvény miatt. Egy példát: a kisnyugdíjas kivett annyi földet, amennyin két-három hízó számára megtermett a kukorica. A gépi munkát mi végeztük el, akárcsak a növényvédelmet. A terménnyel meghizlalta a malacokat, kettőt értékesített, egyet levágott, ő is jól járt, eközben árut is termelt. Ha nem éri meg az állattartás, akkor miért termelnének takarmányt? Nem lehet vitás, a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, a fogyasztás szorosan egymásra épül, s ha valahol megbomlik a harmónia, zavarok keletkeznek. Elég, ha a húsfeldolgozó ipar — mint jelen esetben is —■ a heti 50 sertés helyett csupán 30-40-et tud fogadni, máris növekszik a továbbtartás miatti költség. Arról nem is beszélve, hogy ennél a szövetkezetnél jelenleg hetente 150 anyadisznótól igyekeznek megszabadulni a tenyésztők. — A termelés pénzügyi kiesését még nem lehet pontosan felmérni. Ma már csak egy a biztos: a bizonytalanság, és az, hogy a tavalyi 650 milliós kis- árutermelés az idén a felét sem éri el. Örülünk, ha a tavalyi 19 milliós nyereség helyett nullával zárjuk az évet. Gémes Gábor Mihez kezdjünk a volt szocialista külkereskedelemmel? A szovjet olajszállítások drasztikus korlátozásáról érkezett hírek minden érdekeltet el kell gondolkoztassanak: hogyan tovább a keleti külkapcsola- tokban? Igen határozott, és feltehetően sok érintettben, irányító hatóságokban, vállalatokban ellenérveket is keltő tanulmányt közöl ebben a témában a Figyelő Csaba László tollából, aki a KGST-kapcsolatok évek óta közismert szakértője, azon kevesek egyike, akik már jó pár esztendeje a teljes felülvizsgálat mellett törtek lándzsát. Moszkva nem ura a gazdasági folyamatoknak Csaba László szerint a szovjet gazdaság összeomlásának mind a gazdaságban, mind a politikában nyilvánvaló és szembetűnő jelei vannak. Ez minden szomszédos ország számára veszélyes helyzetet teremt, azokra pedig, akik gazdaságilag egyoldalúan függenek a Szovjetuniótól, ez hatványozottan áll. A moszkvai kormányzat egyre kevésbé ura a helyzetnek, a folyamatok feltartóztathatatlanul kaotikus jelleget öltenek, ezért a magyar kormány egyáltalán nem érezheti magát biztonságban bármiféle államközi szerződés fedezékében. Látni kell, hogy a Szovjetunióban két valós alternatíva van: a jelenlegi, fontolva, de viszonylag rendezetten visszavonuló stratégia — a pártkongresszus egyelőre ezt az irányzatot erősítette meg —, és a katonai diktatúra. Szempontunkból az a lényeg, hogy egy ilyen katonai rendszer sem tudná a közép-európai folyamatokat visszafordítani, továbbá ez a kormányzat sem tudna több olajat, személyautót, villanyáramot adni. A szovjetekkel való jövőbeli kapcsolat alapja tehát az ő kínálatuk egyelőre megállíthatatlan csökkenése, az ott kibontakozó politikai és gazdasági folyamatok kezelhetetlensége, a magyar irányítás szempontjából teljesen befolyásolhatatlan jellege. Itt a farkas! A tanulmány szerint ezt a helyzetet a Grósz- és a Németh-kormány nagyjából felmérte, és le is vonta az ebből fakadó következtetéseket, cselekvésre azonban társadalmi támogatottság hiányában már nem futotta. Az első számú hagyaték tehát a „jön a farkas!” helyzet; addig ismételték az előző kormányok a keleti kapcsolatok összeomlásának veszélyét, hogy most, amikor valóban itt a farkas, nemigen mérik fel a valós veszélyt az érintettek. Csaba László szerint ennek persze egészen prózai okai is vannak. Nevezetesen az, hogy még ma is nagyon sokan egzisztenciálisan kötődnek a mind válságosabb szovjet kapcsolat változatlan formában való fennmaradásához. Mint iija, az Országos Tervhivatal az utóbbi években egészen megszüntetéséig már szinte csak egyetlen komoly feladatként a szocialista országok tervegyeztetésével foglalkozott. A Pénzügyminisztériumnak, a Nemzeti Banknak, az ipari és mezőgazdasági tárcának is igen értékes jogosítványai vannak a szocialista külgazdasággal kapcsolatban mind a mai napig, amelyeket nagyon nehezen adnak fel. Summa summarum §— írja a szerző —, az elmúlt évek ellenállását a szocialista kapcsolatok gyökeres átalakításával szemben a marxista'ideológiához egyáltalán nem kötődő, a pártállam lényegéhez csak sok áttételiéi kapcsolódó érdekek hozták létre és ezek az új kormányt is kibúvók keresésének irányába viszik majd el — ha hagyja magát. Azonnali lépésekre van szükség Sajnálatos tény, hogy a keleti kapcsolatok egészének átalakítását az államigazgatás elszámolástechnikai kérdéssé silányította — nevezetesen a rubelről a dollárra való áttérés kérdéséről van szó. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy ismét teret nyer az a régi elképzelés, amely két-három kereskedőháznak nevezett, de valójában szinte adminisztratív úton irányított vállalatra bízza a kereskedést a volt szocialista országokkal. így szinte biztos, hogy ezután sem azok üzletelnek majd, akik az árut és a piacot ismerik, továbbá, hogy a kockázatot ezután is végső soron a költségvetés viseli, és ezáltal a túlélésükért küzdő hazai mamutvállalatok továbbra is megőrizhetik kedvezményezett pozíciójukat, vagy annak egy részét. Csaba László szerint a valóságos helyzettel való kíméletlen szembenézést azonnali intézkedéseknek kell követnie. A kormánynak mielőbb nyilvánosan be kell jelentenie, hogy 1991. január elsejétől megszünteti az állami típusú kereskedelmet a KGST országaival, a szovjet partnerrel szabad devizás rendszerben kell megállapodni, a dollárelszámolásra való áttérés miatti veszteség finanszírozására pedig az IMF-től áthidaló különhitelt kell kérni. A KGST-ben a legradikálisabb nézeteket valló csehek mellé kell állni, akik a szervezet valamennyi gúzsba kötő megállapodását az OECD-országok együttműködési rendjével akarják felváltani. Haladéktalanul meg kell fosztani az államigazgatást azoktól a jogosítványoktól, amelyek az államközi szerződések teljesítése érdekében eddig őket megillették --- például utasíthatták a vállalatokat bizonyos szállításokra, vásárlásokra —, meg kéll szüntetni minden olyan megkötést, amely ma a magán- és félmagánszféra külkereskedelmi és egyéb gazdasági tevékenységét korlátozza. Csaba László szerint a keleti kapcsolatok átalakítását ma jócskán lefékezi az a félelem, hogy mi lesz a piacukat vésztő magyar vállalatokkal. Szerinte ezt a keserű pirulát ostyával vagy anélkül, de le kell nyelni: „a Jegestengeren elsüllyedő hajóból valószínűleg nemigen lehet száraz bőrrel menekülni.” De ha ezek a folyamatok előre láthatók, elkerülhetetlenségük egyértelmű, és a csőddel járó átszervezések viszonylag gyorsan lezajlanak, akkor a ma még a csodában reménykedők is belátják, hogy tényleg itt a pózna vége, és a múlton való merengés után a jövővel kezdenek el foglalkozni. P. E.
