Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-04 / 182. szám

1990. augusztus 4. # PETŐFI NÉPE t 3 RENDELET VAN — PÉNZ NINCS Egy ápolási díj kálváriája A magzati ártalmak, a súlyos, gyógyíthatat­lan betegségek, a sok-sok maradandó sérüléssel járó baleset, az idős kor tízezreket kényszeríte­nek rá, hogy fizetés nélküli szabadságot kérve vagy munkaviszonyukat felbontva otthon ma­radjanak beteg gyerekükkel vagy ápolásra szo­ruló öregjeikkel. A szociális otthonokban, az intézetekben nemcsak hogy minden rászoruló­nak nem jut hely, de szerencsére a jó érzés, az igazi szeretet azt diktálja, ne hagyják el a maga­tehetetleneket, maradjanak a beteg hozzátarto­zó mellett. Az ápoló kiszolgáltatott helyzetén változtat az új szociális juttatásról szóló törvény, amely ez év márciusában lépett életbe. Eszerint a tar­tósan beteg, rokkant, értelmi fogyatékos gyere­kek szülei is kaphatnak ápolási díjat, ami 18 éves korig alanyi jogon jár. A kérelmeket a helyi tanácsok szociálpolitikái osztályain kell benyújtani, s azokat szakértőkből álló bizott­ság bírálja el. Az ápolási díj összege a minden­kori minimálbérrel megegyezik. A méltányos­ságból megítélt ápolási díj összegéről a taná­csok önállóan döntenek, de nem kevesebb két­ezer forintnál. Az igénybevétel határideje végte­len, azaz addig jár a megítélt összeg, amíg a körülmények azt indokolják. A rászoruló ápolási szolgálati időnek számít, azaz figyelembe veszik a nyugdíj megítélésekor is. Mindössze havi 150 forint társadalombizto­sításijárulékot kell befizetni, de a tanácsok még ezt is átvállalják. A rendelet megalkotása, életbe léptetése üd­vözítő, csakhogy az elintézése ennél sokkal bo­nyolultabb. Tóth Sándomé szalkszentmártoni asszony már a lábát is lejárta, pénz meg sehol. — Gyurikám 1988. július 2-án így született — mutatja ez a látszólag is gondokkal terhelt, fáradt asszony — a kisfiú jobb karját, amiről hiányzik a kézfej. — Ő a hetedik, a többi mind egészségesen jött a világra. Nem panaszkodom én. Mi vállaltuk őket. Meg is fogjuk a munka végét. Visszavárnak engem a munkahelyemre is, a Csepel Autógyárba. De hogy hagyjam itt? Bölcsőde, óvoda nincs. A férjem 13-14 ezer bruttót keres, szintén Csepelen. Gyurikám Kecskemétre hordom gyógytornára is, a jövet­menet egy alkalommal 110 forint. Meg sorol­hatnám. A kiadások tornyosulnak, bevetel meg nincs. Bár ne kellene kilincselgetni s írogatni — jobban örülnék, boldogabb lennék én az ajtón belül ülőknél is, csak szegénykémnek len­ne keze. Bármennyit adnék érte a mégoly kevés­ből is. — A rendelet szerint a helyi tanács illetékes a döntésre. Önnek mire hivatkoztak? — A megye nem ad keretet., — Látom, a papírok már gyűlnek ... A Szociális és Egészségügyi Minisztérium—a legjobbakat kívánva az édesanyának—tovább- küldte a levelet a Bács-Kiskun Megyei Tanács egészségügyi osztályának, miközben azt taná­csolták az asszonynak, kérjen segítséget az orszá­gos társadalombiztosítási főigazgatóságtól. A megyei tanács illetékes osztálya ez év ápri­lis 24-én a következőkről tájékoztatta Tóth Sándornét: „Ez év március 1-jétől valóban lehetőség van ápolási díj megállapítására, melyre hatásköre a helyi tanácsnak van. A helyi szakigazgatási szerv az e célra alakított bizottság véleményé­nek figyelembevételével gondoskodik az ápolá­si díj megállapításáról, illetve a jogosultság vagy egyéb feltételek hiánya esetén a kérelem elutasításáról... Érdemi döntésükig szíves tü­relmét és megértését kérem.” A szívhez szóló sorokból azonban nem lett pénz. Tóthné ismételten beadvánnyal fordult a me­gyéhez, s megszületett az újbóli tájékoztatás: „A helyi tanács ápolási díj ügyében határozat­tal még nem döntött, így annak felülvizsgálatát elvégezni nem tudjuk ... Levelemmel egyidejű­leg megkerestem a Szalkszentmártoni Községi Tanács V. B szakigazgatási szervét a szükséges intézkedések megtétele céljából. Érdemi intéz­kedésükig szíves türelmét es megértését kérem. Június 19., dr. Ligeti Zsuzsanna, megyei főor­vos, osztályvezető.” * s|c * Nézzük, mit mond az illetékes, a Szalkszent­mártoni Községi Tanács igazgatási előadója, Szabó Lászlóné: , —: A tanácsok nyakába akasztották a rende­letet, aminek végrehajtására nincs fedezet. Nincs pénzünk. Egyébként nem csak Tóthné- nak ítéltük meg a jogos ápolási díjat, rajta kívül még hűt igényt kellene kielégítenünk. Csak a megoldást nem tudjuk. Szívünk szerint fizetnénk, csak a megyei ta­nács is azt közölte, pénzt nem tudnak adni. Pedig nálunk valamennyi esetben beteg gyerek ápolásáról van szó. Ahhoz, hogy az idei évet kifizethetnénk, legalább 280 ezer forint kellene. Igaz, a többiek megértették, hogy a nincsből nem tudunk adni, de Tóthné nem. Most itt a másik szélbe kiálltás, hogy a szénárak miatt is lehet segély kérelmet beadni. De — tudomásom szerint — nemcsak mi, hanem a környező községek tanácsainak sincs miből fedezni az ilyen kifizetéseket, mert egyszerűen nincs ... He * * Úgy tűnik, a „nincs” a kulcsszó a családok­nál es a tanácsoknál egyaránt. Csakhogy egé­szen más dolog a háziasszony üres pénztárcája, amiből i apró emberkéket kell(ene) eltartani, mint a nagy kassza fogyatkozása. Pulai Sára m A PRÉMIUMOT A MINISZTÉRIUMOK FIZETTÉK Jobban irritál\ mint eddig? (Folytatás az 1. oldalról)-— De, gondolom, azzal egyetért: a normális helyzet mégiscsak az lenne, ha egy vezető nem külön prémiumokért, hanem a fizetéséért ve­zetné sikeresen a vállalatát. A világ egy ré­szén legalábbis ez az elfogadott. — Az államnak érdeke fűződött a tőkés export növeléséhez, nyilvánvalóan ezért ala­kították ki ezt a rendszert. De egyébként egyetértek, szüntessék meg a prémiumot, egy vezetőnek nem ebből, hanem a fizetésé­ből kellene megélnie. A bér és a prémium — vagy nevezzük 13. havi fizetésnek — pe­dig legyen a munkavállaló és a munkáltató megállapodásának függvénye. — Igen, csak sajnos itt kissé összezavarod­tak a szerepek, inert önt például a vállalati tanács választja, az állam viszont tulajdonosi jogán beleszól abba, hogy mennyi prémiumot kap és milyet. — Nézze, ebben a prémiumvitában hatal­mas félresiklást látok. Mert az igazán irritá­ló dolgokról közben alig esik szó. Arról pél­dául, hogy egyre több ember él a létmini­mum alatt. És ha az állam nem képes javíta­ni a helyzetükön, nem tud nekik pénzt adni, akkor kapnak helyette „szöveget”. — Lehetséges, de az ön cége pillanatnyilag mégiscsak veszteséggel zárt... — Ez évtizedek óta így van, a termelés szezonális jellegéből adódik. Az első félévet mindig veszteséggel tervezzük. A levél azon állítása sem igaz, hogy a csőd szélén tántor- gunk. Nem a csőd szélén állunk, hanem sor­ban a banknál, lényegesen több követelé­sünk van másokkal szemben, mint amennyi­vel mi tartozunk másoknak. Ha a jövőnket nézzük, kétségtelenül súlyosnak tűnik a helyzet, elég, ha csak az állami szubvenció csökkentését említem. Az egész konzervipar ágazatban 700 millió forintos veszteség jött össze. Aki azt hiszi, hogy a gazdasági helyzet ilyen mérvű rosszabbodása mellett, megte­tézve az aszállyal, a vállalat könnyedén fog eredményt elérni, az téved. — A szakszervezetnek nem jutott ebből a bizonyos levélből? — kérdeztem Dacziné Prikkel Mártát, a vállalati szakszervezeti ta­nács titkárát. jsfe Levelet nem kaptunk, de többen meg­kerestek, és beszéltem is erről a vezérigazga­tóval. ígéretet tett, hogy a következő válla­lati tanácsülésen napirendre tűzzük a kér­dést. A vezetői prémiumok ügye évek óta téma. A szakszervezetnek nem volt módja megakadályozni, hiszen jogszabályokkal nem szánhattunk szembe. Az emberekben ma óriási a feszültség. A legutóbbi áremelé­sek csak fokozták a rossz hangulatot, de azt hiszem, ez nem csak nálunk van így. Az egész premizálási rendszer alapvetően rossz, és ebben az elkeseredett, reménytelen hely­zetben még jobban irritálja az embereket, mint eddig. — Ennek a prémiumnak semmi köze ah­hoz, amelynek feltételeit a vállalati tanács határozta meg a vezérigazgató számára. — mondta Török József vt-elnök, akit szintén megkerestem az ügyben— A vt a tőkés és a demokratikus export teljesítéséhez, a dol­gozók fizetésének emeléséhez és a vállalat eredményességéhez kötötte a vezérigazgató prémiumát. — Vagyis, ha nincs nyereség, akkor prémi­um sincs? — Pontosan. ,, -. Magyar Agnes 5600 FORINT A MINIMÁLBÉR — CSŐDELJÁRÁS A KECSKEMÉTI ZOMÁNC- ÉS KÁDGYÁR ELLEN IS — TELEFON 84 MILLIÁRD FORINTÉRT — OROSZTANÁROK ÁTKÉPZÉSE Kormányszóvivői tájékoztató (Folytatás az 1. oldalról) zoriyságot, hiszen korábban 5100, 5200 forintos minimálbé­reket tartott kívánatosnak. Az új megállapodás mintegy 1 200 000 dolgozót érint, túl­nyomó többségük, mintegy egy- millióan, költségvetési intézmé­nyeknél, vállalatoknál dolgozik. A szóvivő az intézkedés kap­csán azon aggodalomnak is hangot adott, hogy a minimál­bérek növekedése esetleg nyo­mást gyakorol a bérek felsőbb kategóriáira is. A tájékoztatón megjelent Bőd Péter Ákos ipari és kereskedel­mi miniszter két olyán előter­jesztésről tájékoztatta az új­ságírókat, amelyek a magyar iparvállalatok szervezetét, mű­ködőképességét nagymértékben érintik. Az egyik ilyen javaslat- csomag — amelyet a kormány áttekintett — a „nehéz helyzetű iparvállalatok, valamint az át­alakításra érett ipari és kereske­delmi vállalatok kezelése” címet viselte, a másik előteijesztés pe­dig az állami vállalatok felügye­lőbizottságáról szólt. A problé­más cégek kezelésével kapcso­latban a miniszter előrebocsá­totta, hogy ez ügyben a kor­mány nem hozhat határozato­kat, ám olyan kezdeményezése­ket tehet, amelyek perspektivi­kusan megindíthatják a magyar gazdaság „tisztulási” folyama­tait. A gazdaságot hovatovább megbéklyózó gondok^ között említette Bőd Péter Ákos az úgynevezett sorban áljást, vagy­is a vállalatok között elmaradt fizetések halmozódását, a pén­zügyi válsággal együtt járó piac­vesztést, illetve a különféle vál­lalatszervezeti torzulásokat. A kezdeményezéscsomag ki­emelt helyen foglalkozik a csőd­be jutott vállalatok sorsának rendezésével. Ezzel kapcsolat­ban a sajtóban már hetek óta különféle listák jelentek meg azokról a cégekről, amelyeket a csődeljárás „réme” fenyeget, A miniszter most első alka­lommal valóban közölte annak a hét vállalatnak a nevét, amely- lyel kapcsolatban a kormány ki- vánatpsnak tartaná a fizetés- képtelenség bírósági megállapí­tását, vagyis a csődeljárás kor­rekt lefolytatását. (A listák egyébként Bőd Péter Ákos meg­fogalmazása szerint szinte nap­ról napra változnak, aszerint, hogy miként alakul a kényes helyzetbe jutott cégek gazdálko­dása. Az eljárást pedig formai­lag az APEH, illetve a társada­lombiztosítás kezdeményezi.) A csődlista: — ELCO Villamos Készülé­kek és Szerelési Anyagok Gyára Kecskeméti Zománc- és Kádgyár — Pestvidéki Gépgyár — Diósgyőri Gépgyár j— Haj­tóművek és Festőberendezések Gyára — Eperjesi Zsákgyártó Vállalat — Duna Cipőgyár. Ezek a vállalatok azonban minden bizonnyal csak az elsők lesznek egy hosszú folyamat­ban. A kormány foglalkozott az Állami Vagyonügynökség ko­ordinálásával meginduló priva­tizációs programmal is. Ennek részeként felmérjük azoknak a vonzó, jól gazdálkodó vállala­toknak a körét, amelyek iránt a piacon máris kereslet mutatko­zik befektetők részéről. A pri­vatizáció első lépcsőjébe került cégek listáját Bőd Péter Ákos az üzleti titok védelmének okán nem közölte. Annyit elmondott viszont, hogy az idén 30-40 vál­lalat „piacra dobása” várható. A kormány elé került másik előterjesztés az állami vállala­tok felügyelőbizottságával fog­lalkozik. Mint ismeretes, az ál­lamigazgatási felügyelet alatt ál­ló vállalatoknál az alapitó eddig ' is kinevezhetett felügyelőbizott­ságot. Sajnálatos módon a bi­zottságok többsége szűk hatás­körben, felületes munkát vég­zett. Ezzel szemben a kormány azt szeretné, hogy az állami vál­lalati körben olyan felügyelőbi­zottság kinevezésére nyíljon le­hetőség, amely széles felhatal­mazási körrel rendelkezne, s be­leszólhatna a vállalat stratégiai alakításába, illetve a személyi döntésekbe. A tervek szerint a bizottságban alapvetően a mi­nisztérium által felkért szakér­tők vennének részt, és helyet kapna a testületben a munka- vállalók egy képviselője is. A kormány foglalkozott a te­lefonfejlesztés hosszú távú fej- ' lesztésével is, s jóváhagyták azokat az alapelveket, amelye­ket Magyarország követ a fej­lesztéshez nyújtandó világbanki hiteltárgyalásokon. A tízéves fejlesztési program első három évében, 1993-ig úgynevezett le­fedő gerinchálózat épül ki, ami azt jelenti, hogy 520 ezer új vo­nallal bővül a jelenlegi, mintegy egymillió telefonvonalból álló hálózat. Az első három év beru­házásának összköltsége 84 mil­liárd forintra tehető. Ez mint­egy 352 millió dolláros deviza­szükségletet foglal magában. A kormány ezt a pénzt a Vi­lágbanktól, illetve az európai beruházási banktól igyekszik beszerezni. A kormány elfogadta a szep­tember 30Tai önkormányzati választások költségkereti elő­terjesztést. Eszerint az első for­dulóra 405 millió forintot, má­sodik fordulóra pedig 155 millió forintot különítenek el. A kormány határozott a köte­lező gépjárműfelelősség-biztosí- tási rendszer felújításáról. En­nek értelmében január 1-jétől a kötelező felelősségbiztosítás ke­retében a biztosítás költségeit — mind a magánszemélyek, mind a közületek esetében — maguknak a biztosítottaknak kell fedezniük. Ezzel megszűnik az az 1982 óta érvényben lévő szisztéma, amely alapján a köte­lező biztosítás költségeit a ben­zin árába beépítve fedezik az au­tósok. A rendszer megváltozta­tására elsősorban azért van szükség, mert egyre nagyobb a különbség a káresetekre kifize­tett összegek és a bevételek kö­zött. A statisztikák szerint 5,5 milliárd forintot fizettek ki a kö­telező biztosítás alapján, ezzel szemben a benzinárba épített biztosítási díjból csak mintegy 3,3 milliárd forint folyt be. A szóvivő elmondta: egy olyan lépcsőzetes biztosítási rendszert kívánnak létrehozni, amely a minimálistól a teljes körű bizto­sításig terjedne. A kormány áttekintette a mű­szaki fejlesztés állami feladatait a piacgazdaságra való áttérés időszakában. Úgy döntött: az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságra az átmenet idősza­kában is szükség van a központi műszaki fejlesztés fő irányainak kijelölésében, a nemzetközi kapcsolatok összehangolásá­ban. Az OMFB jelentőségére utal, hogy a szervezet az idén 6 milliárd forinttal gazdálkodik. László Balázs elmondta azt is, hogy á bizottság egy ideje betöl­tetlen elnöki tisztére Pungor Er­nő akadémikust szeretné meg­nyerni a kormány. A művelődési és közoktatási miniszter beszámolt a kormány­nak az orosznyelv-tanárok át­képzésének helyzetéről. Ennek kapcsán elhangzott: mintegy 15 ezer nyelvtanárra lenne szükség azután, hogy eltörölték a köte­lező orosznyelv-oktatást, s a ta­nulók szabadon választhatják meg, hogy milyen nyelvet kí­vánnak elsajátítani. Á „hiány” túlnyomó többségét az egykori orosztanárokkal kívánják be­tölteni. Ez mintegy 10 ezer orosznyelv-tanárt érint. Közü­lük 6 ezren jelentkeztek már a több f évig tartó átképzésre. A költségvetés jövőre 450 millió forintot folyósít erre. A jelentős költségek miatt az átképzett ta­nároknak legalább annyi ideig kell az oktatásban dolgozniuk, mint ahány évig az átképzésük tartott. /-------- \ B ocsánatot kerek Még fiatal koromban ismertem egy embert, aki állandóan bocsá­natot kért. Ha bejött, ha kiment, ha szólt hozzád, ha nem, pláne még ha véletlenül meg is lökött. Csendes gyerek volt, csak akkor szólt, ha kérdezték, akkor is vi­gyázott, hogy meg ne sértsen vala­kit. Utálta is mindenki, mint varjú a rohadt tököt. Az iskolában úgy tanulta meg az anyagot, hogy ne tudjon bele­kötni a tanár: volt abban tan­könyvszöveg is, meg órai magya­rázat is, pont ésszerűen vegyítve. Ha feleltették, elmondta, aztán bocsánatot kért, ment a helyére, a kapo{t jegyre szerintem már oda se figyelt. Tudta, hogy ki úgyse rúgják, mert azért valamit produ­kált, ha meg téved, legföljebb bo­csánatot kér. Az évek során öt figyelve rájöt­tem, hogy ez nem is olyan rossz módszer: Már amennyi konfliktu­son átsegíti az embert! Csak ne utálná mindenki a bo­csánatkérőt oly annyira! Hogy fenti ismerősöm mire vit­te, sajnos, nem tudom, de most példaszerű újságíró lenne belőle. O aztán nagyon tudott bocsánatot kérni, akár médiumvezetöt is le­hetne belőle faragni. De ne kalan­dozzunk a lehetőségek birodalmá­ba, mert nem ő, hanem én, e sorok írója, vagyok újságíró. Bocsánatot kérek. Bocsánatot kérek. A kormánypárt szerint semmi baj nem lenne a sajtóval, ha képvi­selői negyven év hazugságaiért bo­csánatot kérnének. Ahogy a mo­nolit pártállamban megszoktam, rögtön túlteljesítem a normát — amint az a fenti ismétlésben látha­tó —, ezért bocsánatot kérek, de a megszokás nagy úr. Sőt, ha már belejöttem, bocsá­natot kérek a kollégáim, pálya­társaim, ismerőseim, felebarátaim és polgártársaim nevében is. Aki nem sátorozott Lakiteleken és nem gumibotozták a Batthyány- mécsesnél, azok nevében mind bo­csánatot kérek, hátha nekik nem jut eszükbe, így egy füst alatt elin­tézhető. Persze, tudom, ez így nem sokat ér, a bocsánatkérésnek is megvan­nak a maga dramaturgiai szabá­lyai: lesütött pillák, pengeszáj, ép- penhogy hallható, ritmusos zihá­lás, néhány verejtékcsepp a homlo­kon direkt jól jön. Aztán ki lehet mondani: „Bocsánatot kérek.” Van ennek értelme, már bocsá­natot kérek... Hámori Zoltán ÖTEZER FIATALT VÁRNAK A PETŐFI-SZIGETRE EFOTT 1990 Baján Jó idő esetén öt-hat­ezer fiatalt várnak Bajá­ra, a Petőfi-szigeten au­gusztus 15—18. között megrendezendő EFOTT 90-re, az egyetemisták, főiskolások országos ter­mészetbarát találkozójá­ra. Már két hét sincs hát­ra a nyitásig. Az utcákon kifeszített transzparen­sek láthatók, szórólapok hirdetik a rendezvényt, s hajrába kezdtek a szer­vezők is. Martonosi Attila, az EFOTT 1990 szervezőbizottságának vezető­je hangolja össze az előkészítésben részt vevők és a csaknem 250 fős rendezői csapat tevékenységét. Mint mondja, a Badisz mint a fiata­loknak főként a szabad idő eltölté­sét és sportját megszervező közös­ség vállalta fel ezt a rendezvényt — csupán társadalmi aktivistákra támaszkodva, jóllehet az EFOTT- ot idáig mindig 8-10 fős főállású apparátus szervezte. A Bajális népszerűsége, egy 1985- ben a vízparti városban megrende­zett sikeres ODOT-találkozó, vala­mint az EFOTT hagyományos vonzereje volt az indok, ami miatt megpályázták a rendezés jogát, s el is nyerték Miskolccal és Szolnokkal szemben. S ugyanakkor valamit csinálni akartak — együtt a bajai fiatalokkal, de nem csak nekik —, ha már sok helyen úgyis egyfajta kivárás tapasztalható. A vállalkozás mindenesetre me­rész, mert a teljes költségvetés mint­egy 2 millió forint, s a támogatóktól befolyt pénz mellett 1,2 milliót a bevételekből kell fedezni. De a ren­dezők optimisták: az EFOTT eddig még mindig siker volt, az utóbbi években 6-8000 vendég fordult meg a különböző programokon. Most, Baján 5000 résztvevőt várnak, s ha közülük 2500 ittmarad á rendez­vény végéig, akkor az általuk befi­zetett 400 forinttal (egyetemisták-- nak, főiskolásoknak ennyi a részvé­teli díj, keresettel rendelkezőknek 500 forint) már egyensúlyba kerül a költségvetés. S mit kapnak a vendégek a pén­zükért, akik felkeresik a Petőfi- szigetet? Gazdag a kulturális prog­ram. A négy helyszínen kora dél­utántól változatos műsorok köve­tik egymást. Alternatív zenei együt­tesek bemutatkozása, koncertet ad az Edda és a Skorpió, pódiumjáték, éjszakai mozielőadás, humoristák műsora, blues- és dixieland-zeneka­rok fellépése ígér jó szórakozást. A sportprogramokra a helyszí­nen lehet nevezni: lábtenisztől a szkanderig, Sugó-átúszástól a to­jásdobáló versenyig, szkanderezés- től a teniszig, kerékpárig mindenre. Ki-ki a saját felszerelésével vehet részt. A természet szerelmeseinek nappali és éjszakai túrát is szervez­nek, sőt, kajaktúrára is várnak vál­lalkozókat. Nem unatkoznak majd a tájfutók sem, s lesz városismereti vetélkedő is. Előadások hangzanak el az egészséges életmódról, hajókirán­dulást, csillagászati megfigyelést is szerveznek, de talán az egyik legna­gyobb érdeklődésre számot tartó program a felsőoktatásról, vala­mint a pályakezdésről szóló pódi­umbeszélgetés lesz. A szervezők er­re a művelődési és közoktatási mi­nisztert, valamint a munkaügyi mi­nisztert hívták meg. A technikai kivitelezés is megkez­dődött már. Készítik elő a nagy­színpadot, gondoskodnak a megfe­lelő higiénés feltételekről s az étkez­tetésről különböző egységek kitele­pülésével. A szervezők — akik tud­ják, hogy jnagyj nyüzsgés lesz au­gusztus közepén az egyébként a csend szigetének is nevezett Petőfi- szigeten — kérik a város lakóinak, a sziget vendégeinek megértését és meghívják őket a programokra. Er­ről hirdetményeken, s a rendezvény idején napi 12 órán át sugárzó Baja Hangja rádión is tájékoztatják a hallgatókat. S mivel még van bőven feladat, várják a jelentkezőket pél­dául a kerítésépítésre, valamint a rendezvény munkájában, a prog­ramok lebonyolításában való rész­vételre. V. T.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom