Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-25 / 199. szám
Pártvélemények az Antall-kormány első száz napjáról A jövő héten, augusztus 30-án lesz száz napja, hogy Antall József miniszterelnök kormányának tagjai letették az esküt. Ezzel a jelképes határnappal a rendszerváltás megvalósításának első időszaka zárul le. Az MTI munkatársai a parlamenti pártok egy-egy vezetőjét kérték meg arra: összegezzék pártjuk véleményét az elmúlt száz napról. MDF: SAJÁT PROGRAM A RENDSZERVÁLTÁSRA Kónya Imre, az MDF parlamenti frakciójának vezetője szerint az eltelt száz nap alatt a kormánynak sikerült megteremtenie további eredményes működésének alap- feltételeit. — A legfontosabbnak azt tartom, hogy három hónap alatt a testület számbavette az ország valóságos helyzetét, s ez nem kis dolog, mert az egypárti diktatúra időszakában nem csupán a hatalmon kívüli ellenzék nem ismerte a valós helyzetet, hanem maguk a hatalmon levők sem voltak tisztában azzal. Egy ilyen szituációban a tényleges helyzetfelmérés nyilvánvalóan nagyobb feladat, hosszabb időt igényel, így tulajdonképpen 3-4-5 hónap türelmi idő sem lett volna sok a kormány számára. Döntő szempont volt, hogy az alkotmány módosításával a kormánynak sikerült elérnie: saját programja alapján vezényelje á rendszerváltozást. A konstruktív bizalmatlansági indítvány bevezetésével a kormányt alkotmányosan megbuktatni csak akkor lehet, ha parlamenti többségének bizalmát veszíti el. Véleményem szerint a három hónap alatt a koalíciós pártok parlamenti frakciói olymértékben összekovácsolódtak, hogy nincs reális veszélye a koalíció szétesésének. Ehhez az egységhez nyilvánvalóan hozzájárult az ellenzék magatartása, hiszen a pártok — minden ígérettel szemben—különböző tényezők hatására végül is nem adták meg a száz nap türelmi időt a kormánynak. E száz nap elegendő volt ahhoz, hogy végre világossá váljék: egy demokratikus, többpárti parlamentben, ki melyik oldalon áll. Az MDF biztos abban, hogy a kormánykoalíciónak lesz lehetősége vállalt feladatának teljesítésére, s a rendelkezésre álló négy év alatt kivezeti az országot mai helyzetéből, elindítja a felemelkedés útján. Kónya Imre az elmúlt három hónap negatívumaként említette a társadalmi elvárások és a kormány valóságos teljesítménye között feszülő ellentmondást. A frakcióvezető szerint a közvélemény egyaránt elégedetlen a kormány, a parlament munkájával, s az ellenzék tevékenységével. —Az emberek többsége közömbös, s mindaddig az lesz, amíg nem érzi Saját életkörülményeiben a változást. Akiknek túlzott elvárásaik voltak, tudomásul kellene venniük, hogy először a feltételeket kellett megteremteni a konkrét gazdasági lépések előtt. Elsőként a tűzoltó-intézkedéseket kellett meghozni, hogy az ország egyáltalán talpon maradjon, s csak most kezdődhet a gazdasági élet, a tulajdonviszonyok átalakítása. SZDSZ: A GAZDASÁGRÓL SZÓ SEM ESETT Tölgyessy Péter, a Szabad Demokraták Szövetsége parlamenti frakciójának vezetője: — Elöljáróban le kell szögezni, hogy rendkívül nehéz a feladata annak, aki most kormányt alakít. Az ország mély válságban van, ebből kimozdítani óriási feladat, főként, ha hozzátesszük, hogy a kormányalakító tényezők nem rendelkeznek közigazgatási és kormányzati tapasztalattal. Ugyanakkor azonban van a dolognak egy másik oldala is, mégpedig az, hogy 40 év óta nem volt még kormánynak ekkora esélye a válság kezelésére, orvoslására. — Adódik a kérdés: mit tudott ebből a helyzetből kihozni az MDF és a kormány. Először is volt egy kormányprogram, amely vonzó ígéretek halmazaként értékelhető, de nem volt rangsorolás az ígéretek, a teendők között. Azóta viszont konkrét események kapcsán kiderült, hogy nincsen a gazdasági, társadalmi, politikai válság orvoslására semminemű cselekvési programja a kormánynak. Nagyon fontos ugyanis különbséget tenni a politikai program és a konkrét cselekvési program között. Márpedig ilyen jellegű programja jól láthatóan nincs a kormánynak, sőt még körvonalaiban sem lehet megragadni. Nekem az a benyomásom, hogy a kormány nem is rendelkezik azzal a szakembergárdával, amely ezt meg tudná valósítani. — Már ott kezdődtek a gondok, hogy a kormány lassan állt fel. Kelet-Európábán nem volt még egy kormány, amely ilyen lassan alakult volna meg. Azután eltelt másfél hónap, és azon kívül, hogy a hatalmi posztokat megragadták, nem történt semmi. Voltaképpen nem rendszerváltás, hanem hatalomváltás zajlott le. Majd lassan elkezdték csöpögtetni a Németh- kormány felé leporolt előterjesztéseket. Jött az amnesztia törvény, majdnem szó szerint a Németh- kormány-féle változatban, az ön- kormányzati törvény, amely hasonló formában már februárban megjelent a sajtóban. Mindeközben a gazdaságról szinte szó sem esett. A kormány elmulasztotta, hogy őszintén az ország elé tárja: rendkívül nehéz a gazdasági helyzet. Ehelyett vonzó ígéreteket tett, holott mindenki a saját bőrén érezhette: egyre rosszabbak a körülmények, nehezebbek az életfeltételek. — Amit még el kell mondani a száz nap értékelésekor, és ami talán a legfontosabb: a kormány — amellett, hogy leporolt régi előterjesztéseket — ahol csak lehetett, mindenütt centralizált. Példa lehet erre a közigazgatás, vagy a vagyonügynökség esete. Végül is, összegezve úgy érzem, hogy óriási esélyt szalasztott el az Antall- kormány. FKGP: TÖBB SZÁZ IS KEVÉS LETT VOLNA Bakos István, a Független Kisgazdapárt ügyvezető alelnöke: — Ä kormány első száz napjának értékelésekor előre kell bocsá- tanom, hogy a „megörökölt” gazdasági, politikai káosz közepette nemhogy száz, de többször száz nap is kevés lett volna ahhoz, hogy normalizálódjék a magyar társadalom élete. A gondokat tetézte, hogy az előző politikai vezetés mély vermet ásott a jelenlegi kormánynak. Meg kell mondanom azt is, hogy a kezdet kezdetén a kormány sem tanúsított kellő erélyt. A hivatalba lépés után első intézkedésként ugyanis valamilyen módon fel kellett volna függesztenie a kibontakozást gátló, megörökölt jogszabályokat. Ezzel elejét vehette volna a jelenlegi kusza helyzet kialakulásának; s megakadályozhatta volna a gusztustalan Szabad rablást. Persze nehéz elítélően szólni egy olyan kormányról, amely lényegeben valóságos gazdasági, pénzügyi hatalom nélkül, a bel- es külkereskedelem tényleges uralása nélkül vágott neki feladatának. Nem történt meg a váltás a gazdasági életben. A magántulajdon (Folytatás a 2. oldalon) KIÉ LESZ A PETŐFI NÉPE? Együttműködési nyilatkozat a francia Hersant csoportnak A francia Hersant Kommunikációs Csoport számára adott ki tegnap együttműködési nyilatkozatot a Petőfi Népe Szerkesztősége és a Bács-Kiskun Megyei Lapkiadó Vállalat kollektívája, támogatva ezzel az Hersant vételi szándékát. Mint ismeretes, a Szocialista Párt pályázatot hirdetett a még mindig tulajdonában lévő megyei lapok eladására, a határidő holnap jár le. A párizsi cég a francia sajtó legnagyobb vállalkozása, a két legismertebb napilap, a France Soire és a La Figaro tulajdonosa, érdekeltségei vannak Spanyolországtól Kanadáig. Kejet-Euró- pában eddig a lengyel Reczspospolitika és a csehszlovák Mlada Fronta című lapban szerzett érdekeltséget. Az Hersant magyarországi célja korszerűen szerkesztett, minőségi lapok kiadása, ezért az itteni szerkesztőségek rendelkezésére bocsátja saját információs rendszerét és külföldi tudósítói hálózatát, ugyanakkor bekapcsolja a magyar lapokat a nemzetközi hirdetési piacokba. Rendkívül rövid idő — maximum három hónap alatt elektronizálni kívánja magyarországi lapjait, végső célja pedig nem más, mint 32 oldalas, színes, minőségi újság előállítása. A szerkesztésbe a francia fél egyáltalán nem kíván beleszólni, sőt az új főszerkesztő kiválasztásának jogát átadja az újságíróknak. „A színház évek óta sok gon- _J dot és bajt okoz a város vezető- I ségének. Baj volt a színházzal 10 H év előtt is, 5 év előtt is, amikor | pedig konjunkturális idők jártak I és olyan kereseti lehetőségek j mutatkoztak, amilyenekről ma álmodni sem lehet." Tíz Petőfi Népe-számot teleírhatnék a ]•színház nyomorúságain kesergő, í felháborodó, siránkozó, elszo- I morodó, segítségért esdeklő kérelmekkel, cikkekkel, jelenté- I sekkel. Századunk első felében keve- I sen bizonyították időnkénti je- I lenlétükkel; igénylik az ősi művészetet, benső parancs szólítja \ őket időnként a nézőtérre. Jobb körökben azonban illetlenségnek számított a művészetek lebecsülése. Elég sokat búvárkodtam a levéltárban, tanulmányoztam vaskos újságkötegeket, de I még véletlenül sem találtam az önművelést, az úgynevezett nemesebb szórakozást lebecsülő megnyilatkozásokat. Könnyebb volt a társulat, a direktor, a műsorpolitika hibáztatása a közöny bevallásánál. A klasszikusokat hiányolta, aki tíz Shakespeare- \ műnél többre becsült egy jóízű vacsorát a kedvelt kiskocsmáiban. Az operetteket kevesellte, aki a leghíresebb primadonnák kedvéért sem váltott jegyet. Le- | sújtóan nyilatkozott a produkciókról, aki csak szilveszteri ka- I bárén látta belülről a színházat. Voltak, akik számtalan szónok- I latban frázisoltak Katona Jó- I zsefröl, de a Bánk bán megte- Ikintésére valahogy nem tudtak időt szorítani. A magyarság kulturális fölényéről papoltak, miközben kiéhezett színészek utcai koldulással kaparták össze az I újabb állomáshelyükre szállításához szükséges pénzt. A társadalom lelkiismeretének megnyugtatására úgynevezett szin- \ügyi bizottságokat szerveztek. A vigyázva, csurgatott segélyek ellenében jogot kaptak a müvé- I szék megrendszabályozására. Sértett hiúságukban úgy kirú- I gatták a kecskeméti köszínház I első, tudós, vagyonát a teátrum Ijavára feláldozó, színháztörté- 1 ne ti érdemű igazgatóját, hogy a lába sem érte a földet. Polgármester és plébános, huszártiszt I és felvilágosult ügyvéd, ifjú diplomás és korosabb úriasszony I egyaránt illetékesnek érezte ma- \ gát a színház kioktatásában, megleckéztetésében. Az államosítással kétségtele-A nül megszűnt a létbizonytalanság. Persze, hol a kancsó hiányzik, hol a belevaló. Alkalmatlan emberek, torz ideológia hamisságai akadályozták a korábbinál összehasonlíthatatlanul kedvezőbb lehetőségek jobb kihasználását. így is korábban titkon remélt teljesítményeket idézhet fel az idősebbek emlékezete. Egyik-másik vidéki színházunkat nemcsak nemzetközi fesztiválokon jegyeznek, hanem több ezres állandó nézőt várhatnak korszerű előadásaikra. Igazolhatja Kaposvár, Szolnok, hogy igenis sokakat érdekelnek az olyan színpadi történetek, amelyekkel kapcsolatban a néző az életben cselekvőképes, amelybe így-úgy beleszólhat. Balgaság volna tagadni, hogy a vidéki színházak többsége versenytársak hiányában elkényel- mesedett, elmerevedett. A magyar hivatásos színjátszás kétszázadik évfordulójára emlékeztető fővárosi vigasságot ezért komorítja az aggodalom. Meg tud-e állni a lábán mindent árucikké silány ító világunkban a kultúra? Színház maradhat-e a színház vagy csupán szórakoztató intézmény? Milyen műsort diktál majd színházának az ön- kormányzat, a közönség a működési feltételek mikénti megteremtésével, érdeklődésével. Sokat emlegetjük Európát. Az ünnepen se felejtsük, hogy a legtöbb környező állam megelőzött bennünket a polgári színjátszás kialakításában, a nemzeti színházak létrehozásában. Ideje, hogy színházaink is többet adjanak a világnak, Európának, értékes eszmékkel, gondolatokkal, az új kor kérdéseinek megválaszolásával termékenyítsék a közelgő új évszázadot. Ehhez olykor önkinzó céltudatosság, az eddiginél felelősebb igényesség is kívántatik a szép szavakon és ünnepeken kívül. Heltai Nándor • Repülőgépről a SZER az Angolkert szívében. Egyezer-egyszáztizenhár- man dolgoznak itt, hogy heti ezerszázharminckettő órában műsort szolgáltassanak. A SZER München, Bajorország fővárosa. Reggeli csúcsforgalom, meleg s egyszer csak elfogy az autópálya. Menet közben szemüvegcsere, térkép, s mire meghatározom hollétem, már egy útfelbontás elterel a másik térképlapra. Egyirányú utcák — némi szabálytalanság, gyorshajtás és „kereső vezetés” után landolás egy vaskapu közelében — a megbeszélt időpont előtt 20 perccel. Lazító séta, majd az őr szeme láttára „nyugodt fapofával” — mint aki minden nap ilyen helyen jár — bezsili- pelek sok honfitársam „iránytűjébe” a Szabad Európa Rádió központjába. (Riportunk a 4. oldalon) HÉTFŐN: RENDKÍVÜLI ÜLÉSSZAK Sok munka vár az Országgyűlésre A rövid szabadság után sok munka vár az országgyűlési képviselőkre, hiszen míg a honatyák szabadságukat töltötték, a kormány dolgozott: számos törvény- javaslatot készített elő és teijeszt folyamatosan a plénum elé. így az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka augusztus 27-én, hétfőn folytatódik, s különösebb átmenet, újabb szünet nélkül a következő héten, szeptember 3-án már rendes ülésszakát nyitja meg a parlament — ezekkel az információkul fogadta az újságírókat pénteken Szabad György házelnök az immár szokásossá vált plenáris ülés előtti tájékoztatóján. A rendkívüli ülésszak két és félnapos ülésének napirendje már konkrét. Az Országgyűlés igazolja a Bokros Lajos (MSZP) helyébe lépő új képviselő mandátumát és önálló képviselői indítványok napirendre tűzéséről dönt. Sürgős tárgyalást kért Kávássy Sándor (FKgP), aki Kölcsey emlékét szeretné törvényben megörökíttetni. Képviselői viták nyomán azonban a Házbizottság azt javasolja a plé- numnak, hogy ezt a törvényjavaslatot halásszák a szeptember 3-án kezdődő rendes ülésszakra, amikor a beterjesztő képviselő is jelen (Folytatás a 2. oldalon) Kuvaiti nagykövetségek iraki gyűrűben A Kuvaitban működő nagykövetségek bezárására vonatkozó iraki ultimátum lejártának napján, pénteken kora délutánig hét külföldi képviseletet — köztük a magyart — iraki katonák közrefogtak, minden jel szerint az evakuálások előkészítéseként. A Közel-Keleten sugárzó rádiók híradása szerint a magyaron kívül a brit, a norvég, a svéd, a japán, a nyugatnémet és a román nagykövetségről van szó. Az Egyesült Államok képviseletéről a jelentések nem szóltak. Úgy tudni, hogy a közrefogott nagykövetségek kommunikációs vonalai működnek. A Kuvait annektálásából következő iraki ultimátum határideje eredetüeg pénteken éjfélkor járt volna le, az utolsó pillanatban azonban a megszálló iraki hatóságok szétválasztották a világ országait, eszerint az európaiaknak 23.00 órakor, az amerikaiaknak 24.00 órakor kell elhagyniuk képviseleteiket. Az adott időponttól kezdve Irak nem ismeri el a Kuvaitban lévők diplomáciai státusát, a diplomaták éppúgy foglyai lesznek az iraki hatóságoknak, mint a Kuvaitban maradt külföldi polgári személyek. A zsarolást péntekig deklaráltan több mint húsz ország visszautasította, az újabbak között van Jugoszlávia, Szenegál, Thaiföld, az arab országok közül Egyiptom és Szaúd-Arábia. Jordániát illetően ellentmondó közlések voltak forgalomban pénteken. A kuvaiti külföldi képviseletek létszámát péntekre a küldő országok a minimálisra korlátozták, az amerikai nagykövetségen tíz, a briten négy diplomata maradt. A nyugat-európai államok diplomatái úgy határoztak, hogy együtt, egy követségi épületben várják be az iraki intézkedést. Általános vélemény szerint az ultimátum lejártát követő iraki lépések meghatározóak lesznek a Kuvait lero- hanásából származó öbölmenti válság további kimenetele szempontjából. A Külügyminisztérium szóvivője, Herman János az MTI-vel közölte: A minisztérium — információi alapján — megerősíti azokat a híreket, amelyek arról szólnak, hogy a Kuvaitban működő külföldi képviseletek között a magyart is közrefogták az iraki katonák. A magyar nagykövetségen tartózkodó munkatársak egészségesek, a körülményekhez képest jól vannak - mondta Herman János. (MTI) Országos néprajzi konferencia Baján A gemenci Duna-szakasz tanulmányozásával fejeződött be tegnap délután a bajai országos néprajzi konferencia, melyet a Magyar Néprajzi Társaság és a helyi Türr István Múzeum közösen rendezett. Az ország minden részéből .érkezett mintegy száz néprajzos-muzeológus a csütörtöki nyitónapon először megismerkedett a Türr István Múzeum állandó kiállításaival, az Élet a Dunán ciművel Sólymos Ede, a Néprajzi csoportok a város környékén cíművel pedig P. Szojka Emese, a kiállításokat készítő néprajzos szakemberek kalauzolásával. A konferenciára csütörtökön délután a Pártok Házában került sor. Barna György tanácselnök-helyéttes köszöntötte a megjelenteket, majd röviden bemutatta a város múltját, gazdasági és kulturális életét. Ezt követően Fekete György helyettes államtitkár szólt a kultúra finanszírozásának néhány kérdéséről. A világkiállítást mint az előremenekülés fontos momentumát jellemezte, és beszámolt arról, hogy a tárca letette a miniszterelnök elé azt a kerettervet, amely a világkiállítás megrendezéséhez megadná az igényes tartalmat. Az elképzelés lényege, hogy a rendezvény Bécstől Budapestig, tehát 230 kilométer hosszban tartana. A fővárosi magyar pavilon a nemzet akkor éppen 1100 éves történelmét mutatná . be. A világkiállítás programjában helyet kapna mindaz, amit a helyi önkormányzatok vállalnak. , A helyettes államtitkár kitért arra is, hogy a rendszerváltozással együtt kell járni a személyi változásoknál Ezeket minden esetben humánus módon kell megoldani, lehetőleg mindenütt pályázatok útján. Hasonló átszervezések folynak a minisztériumban is. Vannak kitűnő szakemberek, akik azonban nem mindig rendelkeznek vezetői képességekkel. Nem szükségszerű, hogy minden helyzetben, évtizedekig vezető beosztásban kell lengiök — fejtette ki érveit Fekete György. Az előadások sorát Hoffmann Tamás, a Néprajzi Múzeum főigazgatója nyitotta meg, felvázolva Európa erdeinek az emberrel és a kultúrával való évezredes kapcsolatát. Bárth János kalocsai múzeumigazgató a paraszti élet és a környezet egymásrahatásáról, Sztrinkó István megyei múzeumigazga- tó-helyettes pedig a parasztság tájátalakító tevékenységéről értekezett. Az előadások után számos hozzászólás hangzott el a néprajz és a környezet kölcsönhatásával kapcsolatban. G. Z.
