Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-24 / 198. szám
1990. augusztus 24. • PETŐFI NÉPE • 3 EGY NYÍLT LEVÉL NYOMÁBAN Szemét a szőnyeg alatt? „A színház gazdálkodása javulást mutat. Már egy hónapja, hogy megjelent lapunkban a Fidesz kecskeméti csoportjának nyílt levele a Kecskeméti Katona József Színház botrányos állapotáról, a városi tanács elnökének címezve. Mint bizonyára emlékeznek rá olvasóink, az elmúlt három évben, a patinás intézményben végzett pénzügyi vizsgálatok során kimutatott szabálytalanságok tömkelegéről íródott ez a levél, amire a mai napig nem reagált sem a címzett — a színházat fenntartó, felügyelő tanács —, sem a színház vezetése. Pedig hát, a „bűnlajstrom” nem akármilyen hosszúra nyúlik. „A revizori jelentések.példatárai több, mint száz szabálytalanságot részletesen is bemutatnak” — olvasható a nyílt levélben, ahogy a Pénzügyminisztérium főrevizorának összegző megjegyzése is, miszerint a „Katona József Színházban annyira rossz volt a’ vizsgált időszakban a gazdálkodási, pénzügyi, számviteli és vagyonvédelmi helyzet, hogy súlyos vezetési, irányítási, ellenőrzési gondokról, a harácsolásra való hajlamról, hivatali hatalommal való visszaélésről stb. van szó.” S a dokumentumok szerint, a főrevizor ezt az ügyet rendőrségi nyomozásra történő átadásra javasolta, az 1988-as vizsgálat befejeztével. Először dr. Adorján Mihályt, a városi tanács elnökét; a nyílt levél címzettjét kérdeztük. O azonban a művelődési osztályra irányított bennünket, mondván, az a munkáltatója a színháznak. Az illetékes művelődési osztály vezetője, Hegedűs Deme Pál, kategorjkusan kijelentette, hogy a most befejeződött vizsgálat alapján, semmiféle felelősség- revonást nem kezdeményez, hiszen erre az ellenőrzést végzők nem tettek javaslatot. Igaz, változatlanul vannak hibák a színház gazdálkodásában, ettől függetlenül működése stabil. S mert az intézmény ez év januárjától került a városi tanács fennhatósága alá, az 1987-ei és 1988-as vizsgálat során mutatkozott hibákért az akkori fenntartónak, a megyei tanácsnak kellett volna fegyelmi' eljárást indítani, vagy - ahogy a Pénzügyminisztérium főrevizora javasolta — rendőrségi vizsgálatra átadni az ügyet. — A korábbi ellenőri jelentésekkel egybevetve, a most befejeződött vizsgálat valóban javulást mutat a színház gazdálkodásában — mondta a városi tanács közgazdasági osztályának vezetője, Szűcs Tibor. — Ezt a Fidesz nyílt levele nem említi, sőt, több esetben a régebbi szabálytalanságokat is úgy tüntetik fel, mintha most történtek volna. A hibák felszámolására külön intézkedési terv készül, határidőkkel, s amennyiben a színház vezetése ezeknek nem tesz eleget, akkor valóban indokolt a fegyelmi eljárás. Idézet a most lezárult vizsgálat jegyzőkönyvéből: „A gazdálkodási munka szabályozottsága — ha lehet — még alacsonyabb szinten van. A tervező munkában most is voltak lazaságok. Az eszközgazdálkodás, műszaki ellátás tekintetében változatlanul nem érvényesülnek elemi, főleg a társadalmi tulajdont védő szabályok ... A tervezés menete a színháznál, tartalmi szempontból, évek óta kifogás tárgyát képezi. Oka, hogy komoly, a szakmai programmal szinkronban lévő, arra épülő költségvetés soha nem készült. Ugyanakkor a szakmai vezetés sem igényelte a gazdasági együttműködést, figyelmen kívül hagyta a pénzügyi lehetőségeket ....” És így tovább, a szabálytalanságoknak, hiányosságoknak teljes felsorolásához, kevés lenne lapfelületünk. S ha mindezek ellenére, javulás mutatkozik a színház gazdálkodásában, akkor el lehet képzelni, mi jellemezte ezt a korábbi esztendőkben. Felhívtuk a megyei rendőrfőkapitányság gazdaságvédelmi osztályának vezetőjét, dr. Lovas Józsefet, hogy megtudjuk, mi a véleménye a Fidesz nyílt leveléről? — Még nem olvastam, mert most jöttem vissza szabadságról, de majd visszahívom ... Halló! Hát, valóban vannak benne olyan dolgok, amik a mi hatáskörünkbe tartoznak. A tanácsnak annak idején át kellett volna adnia nekünk a jegyzőkönyveket. De majd bekéretjük valamennyit, s ha valóban nyomós érvekre bukkanunk, új kivizsgálást kezdeményezünk ... Úgy. Szóval a megyei tanácsnál gondolták ez ügyben az illetékesek azt, hogy legjobb megpldás a jegyzőkönyvedet az irattárba — vagy ahogy mondani szokás: a szemetet a szőnyeg alá—söpörni. Erre a megállapításra jutván, felkerestük Kőtörő Miklóst, a megyei tanács közgazdasági osztályának vezetőjét is. — Alig két éve, hogy új gazdasági igazgatója van a színháznak, Kerékgyártó László személyében, aki kiváló szakember — mondta elöljáróban. — De ez az idő még neki is kevés volt, hogy felszámolja a szabálytalanságok, hibák özönét, amik azért jócskán csökkentek, mióta ő vette kézbe a gazdasági ügyeket. » Az osztályvezető beszélt még arról, hogy az ország egyik legjobban ellátott színháza a kecskeméti, s az említett jegyzőkönyvek ellenére, a leendő új vezetésnek nincs mitől tartania. Amikor a „szőnyeget” meg az alásöpört „szemetet” említettük, elcsodálkozott. — Mi az 1987-es és az 1988-as vizsgálat jegyzőkönyvét is átadtuk a rendőrségnek, ahogy a főrevizor javasolta. Visszajelzés egyikre sem jött. Valószínűleg úgy ítélték meg, hogy mértékét tekintve .ez az ügy nem sorolható a büntetőjogilag kezelendők kategóriájába. Nofene! Ismét nyúltunk a telefon után, s hívtuk dr. Lovas Józsefet, elmesélve mindazt, amit sikerült kiderítenünk. Ő is meglepődött, legalább any- nyira, mint előzőleg az osztályvezető, s megígérte, hogy haladéktalanul utána nézet a dolognak az irattárban. Választ Marozsán Ferenc századostól kaptunk, aki annak idején foglalkozott az ügygyei. — Uram, hatalmas káoszba csöppentünk, amikor elkezdtük a színház gazdasági szabálytalanságait kivizsgálni — emlékezett a százados. De olyan adatra nem bukkantunk, amely bűncselekmény alapos gyanújára utalt volna, ezért zártuk le az ügyet. Ettől függetlenül, fegyelmi úton, mindenképpen felelősségre kellett volna vonni az érintetteket, s a tanácsnál jelezték, hogy ez meg is történik. Azt mondja, hogy ehelyett jutalmat osztogattak? Hát, én már semmin sem csodálkozom ... Kőtörő Miklós: — A pénzügyi osztály javasolta a színházat felügyelő művelődési osztálynak, hogy fegyelmi eljárást kezdeményezzenek. Kezdeményeztek is, de közben az érintettek közül kettő — közöttük az akkori gazdasági igazgató — felmondott, más munkahelyet keresett. S mivel Lendvay Ferenc direktor ellen ngm indult fegyelmi eljárás, az ő belátására bízták, ha jól tudom, hogy a harmadik érintettet felelősségre vonja ... Hát, mit lehet ehhez hozzátenni? „Esetleg” annyit, hogy a mindenkori direktor az egyszemélyi, tejhatalmú vezető egy színházban. S mert ellene nem indítottak eljárást, a többieknek pedig megsúgták, hogy jobb, ha gyorsan távoznak, ezzel tényleg „szőnyeg alá kerül a sok szemét”, amit a revizorok találtak. Sőt, ott van az most is. Lehet rajta tovább bukdácsolni, kérem! Koloh Elek Vezéráldozatok Az elmúlt időszak egyik legizgalmasabb kérdése volt, hogy az új kormány megegyezik-e a vállalati menedzsmenttel vagy megütközik velük. A kérdés a gazdaság egyik kulcskérdése. Részint azért, mert kétségkívül még mindig vannak a vállalatok élén a piacgazdaság követelményeinek megfelelni nem tudó vezetők. Részben azért, mert a vállalati szerkezetből adódóan igen erős vállalati lobby érdekérvényesítési képességéről számos tapasztalatunk van: ezen érdekcsoportok nemegyszer torpedózták meg a progresszív kormányzati szándékokat, s tennék ezt nyilvánvalóan a jövőben is. De a gazdasági szempontok mellett vannak politikaiak is. Az emberek igen nagy része ugyanis előre nem érzi a rendszerváltást, s annak lényegét sokan épen abban keresik, hogy a saját környezetükben mi lesz a vezetők sorsa. A menedzsment sorsán így az is lemérhető, mire vállalkozik a kormány. Enged-e a nem egy esetben demagógiával is terhes nyomásnak, s „leváltja” a vállalati vezetést, vagy a gazdasági racionalitást szem előtt tartva elindul egy olyan úton, amely egy ésszerűbb vállalati szerkezetet, s a vállalatok élén a szaktudásuk alapján kiválogatott vezetőket eredményez, függetlenül azok pártállami múltjától. A kérdés a legutóbbi napokban nyilvánosságot kapott intézkedések nyomán eldőlni látszik. Bár a nyilatkozatok nem győzik hangsúlyozni, hogy egyetlen mérce lesz a szaktudás, a vállalati tanácsok, majd az igazgatók újjáválasztásának módjáról született rendelkezés ezt korántsem garantálja. Sőt, a szeptember 15-ig lebonyolítandó választások több szempontból problematikusak. A piac minősítsen, ne a politika Problematikus már a vállalati tanácsok összetétele is. Hiába vannak ott ugyanis a dolgozók képviselői, ha továbbra is részt vesznek a vállalati tanácsban a kinevezett tagok, s rajtuk kívül ott lesz az államigazgatás képviselője is, aki a kormány szempontjait érvényesíti majd. Arról tehát ilyen arányok mellett nincs szó, hogy valóban demokratikusan, a dolgozók véleményére támaszkodva válasszák meg — erősítsék meg vagy váltsák le — a vállalatok vezetőit. Ahhoz ugyanis legalább még egy dolog kellene: elegendő idő a felkészülésre. Csakhogy tart még a meleg, a dolgozók jó része szabadságon van. S mire mindenki együtt lesz, felelős, alapos felkészülésre már csak egy-két hét marad. Kétséges, mire elég ennyi idő. Igencsak problematikus az is, hogy a vállalatitanács- és az igazgatóválasztások időben egybeesnek a helyhatósági választásokkal. Ilyenformán pedig aligha kerülhető el, hogy a kétféle kampány egybemosódjon, s hogy így a vállalati élet pártharcok színterévé váljon. Ilyenformán viszont úgy tűnik, a szakmai szempontoknak nem igazán marad helyük a vezetők kiválasztásában: arra éppúgy politikai szempontok alapján kerül sor, mint hajdan a pártállamban. Ha nem is adunk hitelt azoknak a pletykáknak, amelyek szerint egyes pártok vezérigazgatói posztokat ígérgetnek híveiknek, attól a gyakran megfogalmazott követelménytől, hogy a piac minősítse a menedzsmentet, ne pedig a politika, úgy tűnik, egyre távolabb kerülünk. Változatlan gazdaságszerkezet Holott az elmúlt évek óvatos lépései a piac- gazdaság irányába egyebek között azzal az igen kedvező tapasztalattal is jártak, hogy a piac jó hatással van a vezetésre. Egyrészt az elmúlt évtizedben, márcsak az igazi nagy iparbárók egy részének kiöregedésével is, megindult egy erőteljes átalakulás a vállalati vezetők körében. A párttagkönyvért vezető állást kapott igazgatók helyett jól képzett, s mindinkább alkalmazkodni, a piaci viszonyok között is gazdálkodni képes emberek kerültek sok helyen az első számú vezető helyére. S a vállalati átalakulások Során is folytatódott ez a szelekció — ha a pártállami vezetők egy része valóban át is mentette magát, a stafétabotot egy újabb nemzedék vette át, akiknek kisöprése aligha használna a gazdaság további fejlődésének. Ésszerűbb lenne tehát továbbra is a piacra bízni elsősorban a vezetők megméretését — ehhez azonban azt kellene vállalni, hogy a kormány erőteljesebb lépéseket tesz a piac- gazdaság irányába. Egyelőre azonban nem ez, hanem ennek éppen a fordítottja érzékelhető: az elmúlt időszak számos intézkedése a centralizációt erősíti. Egyelőre nem indult meg a vállalatok privatizálása, nem történtek határozott lépések gazdaságtalan, fizetőképtelen vállalatok felszámolására — a nyilvánosságra hozott listán például igazi nagy hal nincs, hanem főleg középvállalatok vannak — nem kezdődött meg a merev nagyvállalati szerkezet szétbontása. Mindebből viszont az következik, hogy a gazdaságot nehezítő nagyvállalati szerkezet lényegében nem változik, csak az abban szerepet játszó személyek változtatására vannak meg a lehetőségek, s arra is elsődlegesen politikai, nem pedig gazdasági, piaci szempontok alapján. Végső soron tehát a vezetőcserék nem a gazdasági hatékonyságot javító lépésként, hanem elsősorban közérzetjavító politikai intézkedésként fognak megvalósulni. Aminek azonban túlságosan nagy az ára. Kozma Judit • • Oregtény, a halálra ítélt falu Újtelek, Gombolyag, Kalocsa háromszögében található a pirinyó fa-x lucska. Házait, melyek közül többet támogatni kell, félkör alakú, egyetlen utca gyűjti koszorúba. A faluszélen, az utcai árkokban burjánzik a gaz. Kihalt a falu. A délutáni órákban szinte kísérteties a csönd. Csupán a vadul vicsor- gató loboncos pusztai kutyák csaholá- sa jelzi: néhányan lakják még Öreg- tényt. A gólyafészek üres. Már évekkel ezelőtt megszakadt a gólyanász. Egy darabig visszajárt az elözvegyült madár, de mintha maga is beismerte volna: Oregtény már neki sem kínál megélhetést, így rizikó a „családalapítás”. A harang is árválkodik. Ki tudja, mikor kondult meg utoljára, mikor terelte össze a falunépet? Hanem riportalany dolgában is bajban vagyok. Egy teremtett lélék sincs látásközeiben. Sokáig barangolok az itt-ott düledező épületek között, míg emberemre akadok. Katona János, a tanyájához tartozó csala- mádésban hajladozik, vele 'beszélgetünk. — Egyelőre még maradok, de úgy • Katona János Szakmaron vett házat, ő is elkészülődik néz ki, nem sokáig. Magángazdálkodó vagyok, az is voltam végig, nem tudtak belekényszeríteni a téeszbe. Mire leszereltem a katonaságtól, a többieket be- toloncolták a közösbe, akár a marhákat a karámba — erőszakkal. Bizony, az nem tetszett nekem. Fiatal voltam, erős, magabiztos. így kerültem el, hogy igába hajtsam a fejem. Utána hiába volt a nyomás, kivédtem valamennyi támadást. A két kezem munkája után megéltem, elirányítottam magam, így aztán nem lettem téeszcseléd. Katona Jánostól megtudom: szétszéledt a falu. Szétverte az utóbbi harminc esztendő, a kollektivizálás lappangó erőszaka. Pedig folyt itt a közösségi élet, nem is akárhogyan. Elég, ha csak a helyi színjátszó csoportot, a népi együttest említjük. Iskola is volt helyben, nem bolyongtak százfelé a nebulók, mint mostanában. Öregtényen harminc-harmincöt iskolás gyerek volt az ötvenes években. Most jó, ha kettőt lehet keríteni. Kovács tanító néninek csak az emléke él már. Munkája nyomát, a mindig puccos iskolaépületet, a kinevelt falusi értelmiséget elfújta a központi akarat. Aztán nem jönnek át a környező falvakból sem, hogy megnézzék, milyen színdarabot állított össze a helyi paraszttársadalom. Merthogy nincs, aki összeállítsa, szétfutott a gazdanép. Ki itt, ki ott keresett menedéket. Hogy milyen eredményt tud felmutatni a falu? Szinte semmilyet. Ha csak azt nem; megkésve bár, de Oregtény mégis kapott villanyt, s a hetvenes évek fordulójától már a busz is bemerészkedik, helybe hozza a lakosokat. Csodák csodája: utcai telefonfülke feszeleg a kanyarban! Kagylót emelni még ugyan nem lehet, ám hamarosan arra is sor kerül. Öregtény telefont kap! Vajon ez a kényelem mennyire lesz marasztaló? A kiröppenni készülők esetleg a maradás mellett döntenek? — A gazdakör adott nekünk szórakozást, ott véleményt tudtunk cserélni, megbeszélni az aktuális dolgokat, a nagy- és kispolitikát — emlékezik Katona János. — Persze, tiltották, meg elhanyagolták azt is-. Az a benyomásom, féltek akkor a hatalom birtokosai, hogy a magunkfajta egyszerű paraszt is gondolkodik és netán megmondja, ha nem tetszik neki valami. A hatvan házból jó néhány szétporladt, húszban, ha laknak. A maradék társadalom öreg, kevés az életkezdő, a falun boldogulni akaró. Vajon lesz-e kormány, lesz-e hatalom, aki oltalmazza a falusi életet? Lesz-e kedve az embereknek, hogy újból földet túrjanak? Erőre kap-e Öregtény? Kis vigaszt jelent a kietlen pusztaságon, egy-két városi, főleg pesti polgár házat vett itt. Persze, potom áron. Idejárnak pihenni, romantikáim hétvégeken. Megtermelik a kis zöldséget a veteményesben, amolyan biokertészet formában. No, de a nagytáblák sorsa bizonytalan. Az újteleki téeszben, melyhez Öregtény határa is tartozik, egyre többen igényelnek földet. Csakhogy ez nem áll Öregtényre, hiszen innen kisöpörte az embereket a történelem. Katona János gazdálkodó, akiben mindvégig élt a boldogulás reménye, immáron lemondóan legyint: Öregtény halálra ítéltetett, szíve lassan megszűnik dobogni. Előbb-utóbb a teljes feledés homályába merül... Zs. Kovács István • Vajon a harang mikor kondult utoljára, s a gólyafészeknek lesz-e lakója? A Öregtény végóráiba betört a 20. század.
