Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-21 / 195. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. augusztus 21. HOGY AZ ÖTLETBŐL TERMÉK LEGYEN Kockázati tőkére van szükség Hova fordulhatnak azok a vállalkozók, akiknek ötletük, kutatási ereményeik vannak, ám semmi több? Kik azok, akik vállalják, hogy ezt az ötletet, tervet piacra alkalmassá teszik, a sorozatgyártást beindítják, finanszírozzák az innovációs tevékenységet,. úgy, hogy a végeredmény, a siker előre nem látható? Ilyen típusú finanszírozást fejlett piacgazdaságú orszá: gokban a kockázati tőkebefektető társaságok vállalnak. Persze, korántsem emberbaráti szívességből, hanem az extraprofit reményeben. Nálunk mind a mai napig hiányoznák ezek a szervezetek. Hiányuk felmérhetetlen veszteséget okoz. Gondoljunk bele, hogy hány ötlet, világraszóló találmány süllyed a feledés homályába, ha gazdájuk nem olyan kitartó, mint a rákkutató Kovács Ádám, vagy a Béres- cseppek kitalálója. A kockázati tőke egyik legfontosabb ismérve, hogy az innovációs folyamatban nem a hitelfolyósítás szokásos eszközeivel vesz részt. Nem kíván visszafizetést, kamatfizetést, hanem mint részt vevő tőke, saját tőke működik. A kockázati tőkebefektetés akkor térül meg, akkor hoz nyereséget, ha a vállalkozás értéke növekszik. A kockázati tőkebefektető nyeresége a vagyongyarapodás. Igaz, ezt csak hosszú idő távlatában érheti el, ha éppen nem a vagyonvesztés a végeredmény, merthogy a vállalkozás igencsak kockázatos. Az ötlettől a termék piacra kerüléséig hosszú az út. A fejlesztés- és technológiaigényes vállalkozás beindítása, piacképessé tétele 5-6-7 évet is igénybe vesz. Addig a pénzt csak használják, és nem fiai semmit. Ezért az áldozatért jutalom jár, mégpedig extraprofit képében. A kockázati tőkét befektető társaságok általában az ötletet, találmányt még akkor karolják fel, amikor a termelési feltételek csak csírájukban vannak meg, gyakran még a kutatás stádiumában. Me- nédzsélik a vállalkozást, majd a' tőkéjükkel a piacra befutott termék termelését is megszervézik. A befuttatott termék vagy szolgáltatás ekkor már más tőket is vonz, ekkor már lehet részvényeket kibocsátani. A kockázati tőkének ebben a stádiumában nincs több teendője, általában kivonul, részesedését eladja és a tőkét máshová fekteti be. A fejlett gazdaságok gyakorlatában a kockázati tőkebefektető társaságok viszonylag kis tőkét forgatnak. Legalább 10 terméket visznek egyszerre, a tapasztalatok szerint ugyanis ezek közül átlagban négy üzletről hamar kiderül, hogy sikertelen, további négy csak átlagos hasznot hoz, és csak egy- kettő, amelyik igazán megfelel a reményeknek. Addigra viszont a magyar adózási, szabályozási gyakorlatban le is húzhatják az ilyen típusú társaságok a rolót. Mert az adózás normatív, minden évben adózni kell, tartós veszteséggel pedig sokáig nem tartható fenn a működés, így a felszámolás elkerülhetetlen. De nem ez az egyetlen mágyará- zata annak, hogy hazánkban ép- penhogy próbálkozik a türelmesnek is nevezett kockázati tőke. A kockázati tőke típusú vállalkozásnak sokak szerint nincs megfelelő szervezeti formája. A korszerűnek mondható társasági tör-' vényből hiányoznak az e tevékenységnek megfelelő speciális társasági formák. Például részvénytársasági formában lehetetlen a kockázati tőketársaságnak működnie, mert 50 százalékos vagyonvesztés után — márpedig a kockázati tőke működése során ilyen helyzet gyakran előállhat — meg kell szűnnie. A kockázati tőkebefektetés egyértelmű, törvényi szintű szabályozásával, a kedvezmények kialakításával együtt várhatóan megnő a külföldi befektetési kedv is. A hazai kockázati tőkebefektető társaságok elszaporodására rend-' kívüli szüksége van a gazdaságunknak.'Egyelőre azonban nincs, aki a szabályozást előkészítse, foglalkozzon vele. A pénzügyi kormányzat átszervezésre vár, az OMFB-t megszüntetik, mindenki a nagypolitikával van elfoglalva. Csák reménykedni tudunk, hogy ez a csak látszólag lényegtelen probléma minél, hamarabb terítékre kerül. D. M. Jelenetek Kurosawa készülő filmjéből Képek Akira Kurosawa japán filmrendező készülő, 29. filmjéből. A Rapszódia augusztusban című film az 1941—1945 közötti csendes-óceáni háborút és az 1945-ben Nagasakira ledobott atombomba következményeit dolgozza fel. A film októberben lesz kész és 1991 nyarán kezdik vetíteni. (MTl-fotó) / Amerikai farmergondok — magyar tanulsággal Ha a magyar mezőgazdaság jövőjéről van szó, ma nálunk mindenkinek' a tulajdonlás jut először eszébe, a „kié legyen a föld” kérdése körül dúló, mind élesebb politikai csatározás. Nem árt azonban eközben egy kicsit kitekinteni, és szemügyre venni, hogy milyen irányba halad a világ legnagyobb mezőgazdasága, az USA-é. Annál is inkább tanulságos lehet ez a kitekintés, mert a világpiacon — amelynek hatásaitól immár nem akarjuk, de nem is tudnánk magunkat megóvni—valószínűleg igen hamar azok a szempontok diktálják majd az árakat, amelyeket az amerikai farmerek most kénytelen-kelletlen, de tudomásul vesznek a gazdálkodásuk átalakításánál. Javában folyik a washingtoni kongresszusban a következő öt évre szóló agrártörvény előkészítése, és egyre többjei utal a környezetvédelmi szempontok előtérbe kerülésére. Az USA farmedrodáinak szövetsége —■ 3,8 millió tagjával ez az ország legnagyobb agrárszervezete — aggodalmát fejezte ki a szerintük elviselhetetlenül szigorú környezet- védelmi előírások miatt. A washingtoni kongresszus a jövőben a mezőgazdasági támogatásokat a műtrágya-felhasználás drasztikus csökkentéséhez kívánja kötni, a farmerek pedig ezt, érthetően, igencsak kifogásolják. Természetesen ők is osztják a környezetvédelmi aggályokat, de a szigort túlzónak, egzisztenciájukat veszélyeztetőnek érzik. Az öt évvel ezelőtti amerikai mezőgazdasági törvény még egyértelműen piaci szemléletet tükrözött: a termetes állami támogatását főként az eladhatatlan -— és ennélfogva árcsökkenést és bevételkiesést okozó — árutöbblet szabályozta. Ám épp az ilyen támogatások hatására es a több, egymás utáni aszályos év következtében leapadtak a készletek, no meg mindenekelőtt nyilvánvalóvá vált, hogy a környezetvédelem az egyik — ha nem az elsőszámú — nemzeti ügy ma'már az Egyesült Államokban. Ezért a gazdaságokat egyre inkább a vegyszerfelhasználásra sokkal kevésbé támaszkodó alternatív művelési módszerek felé igyekeznek terelni. Mind több növényvédő szert tiltanak be, egyre csökkentik a szermaradványok engedélyezett mennyiségét a termékekben. Ma már több ezer olyan üzlet van az államokban — és ezek láncolatot alkotnak "—, ahol vegyszerrel kezelt élelmiszereket egyáltalán nem árusítanak. Egyes kaliforniai szőlőültetvényeken például már ötven-hatvan százalékkal csökkentették a felhasznált vegyszer mennyiségét. A farmerek, természetesen, tiltakoztak a szerintük elviselhetetlen környezetvédelmi szigor ellen. Ám a kongresszus és a gazdák — pontosabban a környezetkímélő és a hagyományos mezőgazdaság csatájából — egészen rövid idő múlva—ez legfeljebb öt év —, nem lesz komoly esélye a világpiacon annak a mezőgazdasági exportőrnek, amelyik nem a szigorú amerikai környezet- védelmi normákat figyelembe véve termel— Magyarországon is. P. É. Vendégfogadókat keres a Bajai Testvérvárosi Egyesület A közelmúltban megalakult Bajai Testvérvárosi Egyesület célja a város Zomborral, Waiblingennel és Hódmezővásárhellyel való kapcsolatának fejlesztése, közös programok szervezése. Amint Kunvári György ügyvezető elnök elmondta, legközelebb szeptember 7. és 11. között vesznek részt a német'ország- beli Waiblingenben rendezendő testvér- városi találkozón. Azegyesület 125 tagján kívül a zeneiskola zenekara utazik el autóbusszal. A találkozó iránt nagy volt az érdeklődés, minden helyre akadt jelentkező. A bajai egyesület máris megkezdte a vi- szontlátogatás előkészítését, és az alábbi felhívás közzétételére kérte lapunkat: Baja és a környező települések lakosságához! A Bajai Testvérvárosi Egyesület családok jelentkezését várja, melyek szívesen látnának vendégül otthonukban Waiblingenből érkező házaspárokat vagy egyedülálló személyeket. A vendégek, a tervek szerint, a jövő év májusában jönnek Bajára. Elhelyezésük, minél jobb megszervezése végett kérjük, a jelentkezők írják meg foglalkozásukat, életkorukat, valamint azt, hogy beszélnek-e valamely idegen nyelvet. , A jelentkezéseket a következő címre várjuk: Bajai Testvérvárosi Egyesület 6500 Baja, Béke tér 1. Kunvári György hangsúlyozta, a családok közötti, tartós kapcsolat kialakításán fáradoznak. G. Z. SAJTOPOSTA^ Csak a fizikaiak sorát ritkítják? Városföldről érkezett a levél hozzánk. Feladója arra kér bennünket, a nevét hallgassuk el, mert a szűkebb környezetében még kevés nyoma van az úgynevezett rendszerváltozásnak, így azután az ügyben érintettek — mivel jelenleg is a hatáskörük teljében vannak -— könnyen felléphetnek ellene. Megértve az aggodalom alaposságát, természetesen, teljesítjük az! anonimitásra vonatkozó óhajt, s máris olvassuk a kézzel írott sorokat. Az alábbiakról értesülünk: Igen nagy az adminisztratív állomány a tsz-ekben sok helyütt, s ennek ellenére a leépítést a fizikai dolgozók körében kezdték meg. Állítólag a helyi gazdaságban, meg más szövetkezetben is úgy gondolkodnak a vezetők: a mezőgazdaságból élők előbb-utóbb vállalkoznak, abból tehát megélnek, Is nem okoz gondot, ha elbocsátják őket. A papírmunkához szokott emberek viszont gyökér-remény nélkül maradnának, ha távozniuk kellene beosztásukból. így hát maradnak. És most egy idézet olvasónktól: „Ha az adminisztrációban dolgozók és a vezetői pozíciókban lévők számát nem csökkentik, akkor tényleg tönkre mehetnek a termelőszövetkezetek, legalábbis a bérügyi helyzetüket tekintve, hiszen az ilyen címen kifizetett összegek a keret mintegy 80 százalékát jelentik. A többi forintot kapják a fizikai állományban lévők. Mégis tőlük akarnak megszabadulni? Az előzőekről tájékoztattuk á megyei tanács — mezőgazdasági ügyekben illetékes — elnökhelyettesét, dr. Matos Lászlót, aki ezeket közölté: — A privatizációs program a mezőgazdasági szövetkezetekben 'is megkezdődött. Kecelen például körülbelül félezer hektár fold került máris ki a közös megművelés alól, s a Szakmári Petőfi Tsz-ben is jelentős ez áz arány. Magától értetődő, hogy ahol fogy a nagyüzemi művelésű birtok, óhatatlanul kevesebb emberre van szükség a fizikai állományban. Ilyen helyeken — például a növénytermesztési ágazatban — természetes következmény a dolgozói létszám csökkentése. Persze, több gazdaságban — így a Kiskunmajsai Jonathán és a Bátmonostori Petőfi Tsz-ben — számottevően az adminisztrációban foglalkoztatottak arányát mérsékelték. En nem tudok olyan törekvésről, hogy bárhol is mindenképpen csak az inproduktiv állományt igyekeznének érintetlenül hagyni. Effélékre persze, ma már nincsenek központi direktívák, minden közösségben az ottlévőknek kell dönteniük a létszámleépítés mértékéről és hogyanjáról. A boltosok vannak a vevőkért Vásárlási szokásaim úgy alakultak, hogy gyakran vasárnap délelőtt keresem fel a helyi piacnál lévő élelmiszer-áruházát, ahol az utóbbi időben kellemetlen tapasztalataim voltak. A részleteket annak reményében teszem közzé: e hasábokon mielőbb olvashatok a kedvező változásokról. Kezdem az egyik júliusi munka- szünetes nappal, amikor néhány apróságot vettem a jelzett helyen. Ami azonnal szemembe tűnt: a polcokon levő áruk árai nincsenek kiírva. Lehet saccolni, kérdezősködni, hogy mi mennyibe kerül. Ez a helyzet a pénztáros munkáját is megnehezíti, aki az esetemben pontatlanul emlékezett az üvegbe- tétdíjra. Azonnali reklamálásom után tisztázódott a dolog, s persze, visszakaptam a jogtalanul számlázott forintomat. A másik vasárnap egy doboz Sophianae cigarettát taksált 30 forintra az eladó, majd a pénztáros 32 forintban állapította azt meg, a közben valahonnan előkerült árjegyzéken azonban a helyes adat volt: 31 forint. Nemrégen a tejpor miatt következett be hasonló gond: az általam megszólított kereskedő szerint 12 forint az ára, a pénztáros mégis 13 forint 50 fillért fizettetett velem érte. Fogalmam sincs, kinek hol és hányszor voltak ilyesféle „élményei”, ám azt tudom: az árazás körüli bizonytalanság óhatatlanul vezet a hibás számlázáshoz, ami miatt joggal háborog mindenki. Mivel a boltosok vannak a vevőkért és nem fordítva, így elvárjuk azt is: mindegyik kereskedő mindig és mindenütt tartsa tiszteletben a fogyasztói érdeket! Rádi László Kecskemét, Lenin tér 6. „Jelentkezzenek vasutas bajtársaim, az 56-osok ...!” Soltszentimrén, a Vörösmarty u. 30. szám alatt lakik Téglás Lajos, aki a Magyar Államvasutak nyugalmazott főtisztje. Hozzánk eljuttatott ajánlott levelében arról ír, hogy az 1956-os forradalomban méltóan helyt állt vasutasok sem kerülték el a felelősségre vonást, a megtorlást. Az elszenvedett anyagi és erkölcsi sérelmekért ezek az emberek is szeretnének kapni valamiféle kárpótlást. Olvasónk a továbbiakban így' ír: „Érdekünkben egységes fellépés szükséges, azért kérem az egykori baj társakat, mielőbb jelentkezzenek a megadott címemen, hogy számba vehessük egymást, s megfogalmazhassuk az igényeinket!” ÜJSÁGOLVASÓK PANASZAI NYOMÁBAN Mit tesz, mit tehet a posta? A várható és kiszámíthatatlan folyamatokban-fordula- tokban egyaránt bővelkedő jelenünkben fokozódik az igény az írott híranyagok, információk, sajtóbeszámolók iránt. Erről meggyőző bizonyságot adnak a hírlappavilonok előtt gyakran kígyózó sörök. A legtöbben bizonyára megkapják a kedvenc újságjaikat, igen sokan viszont már hiába kérik a megszokott olvasnivalót, merthogy elfogyott, vagy éppen meg sem jött. Az alábbiakban egy csokorra valót közlünk — korántsem a teljességre törekedve — ama észrevételekből, panaszokból, melyek az újságolvasóktól crkéztek szerkesztőségünkbe. Megyénk szinte mindegyik városában ugyanaz a gond: olyan kevés példányt küld a posta az egyes árushelyekre a Fülesből, Élet és Tudományból, Heti Hírhozóból, Beszélőből, Kis Újságból, Kapuból, Tallózóból, Heti Világgazdaságból, Világból, Mai Napból, Szent Koronából, Szabadságból, Társadalmi. Szemléből stb., hogy a mennyiség órákon belül elfogy. Kecskeméten az előzőekben közölteken túl egyéb bajok is vannak. Például a sűrűn lakott Hunyadiváros Czollner közi hírlappavilonjában szinte alig van olyan nap, amikor mind a'négy országos napilap egyszerre lenne megvehető. Másutt a Petőfi Népe is hiányzik dél körül. És egy elgondolkodtató eset: augusztus 11-én, szombaton még réggel fél 7 óra körül is zárva volt a vasútállomás hírlappavilonja, a friss újságokat vásárolni akarók nem kis bosszúságára. (Egyébként a megyeszékhely lakói előbb-utóbb kénytelenek hozzászokni: mindennap négy-öt pavilonba is kénytelenek elmenni, hogy megvehessék a keresett lapokat.) A kisebb települések lapellátottsága szintén sok kívánnivalót hagy maga után, hiszen az áruspéldányok minimálisak és a választék is nagyon szűkös. Ebből kiindulva a hetény- egyházi Varga Mária úgy döntött: megrendeli az Autósélet című havi kiadványt. Sajnos, kissé melléfogott, hiszen rendszeresen hiányos a kézbesítése. A tavalyi yi lapszámból csak 8-at kapott meg. Idén is állandóan kell-reklamálnia éz ügyben. E hasábokon 1989-ben többször foglalkoztunk a lapárusítás gondjaival. Utánanézve a dolgoknak, akkor is ugyanazon következtetésre jutottunk, mint mostanság: az árus szerint túlságosan kicsi a pavilonja a rengeteg újsághoz képest, ezért sem rendelhet meg minden lapot nagy példányszámban, a másik gond, hogy a kértnél gyakran kisebb mennyiséget kap, s néha nem a legmegfelelőbb időben. Ezzel szemben a posta hírlaposztálya azt mondja: amit a kiadóktól kap, azt terítheti szét az árusítóhelyein, és kézbesíteni is csák akkor tud, ha rendelkezésére áll a lap. Kissé ördöginek tűnő ez a képlet, amelyre vonatkozóan az augusztus 15-ei Népszabadságban jelent meg figyelmet érdemlő inteijú a Magyar Posta Vállalat vezérigazgató-helyettesével, Fóris Ferencnével. Többi között elmondotta: a posta lapterjesztési és -elszámolási rendszere annyira elavult, hogy bekövetkezhet a katasztrófa. Miközben a 400-at is meghaladja a lapkiadók száma, a terjesztés nem liberalizált, s a postának ma is egy 1984-es törvény alapján kell lapkézbesítéssel, -árusítással foglalkoznia, mely jogszabály nem igazodik a mai pénzügyi helyzethez. A nagy múltú cég a csőd előtt áll. A megoldás: fel kell szabadítani a lapterjesztés piacát, ahol megjelenhet számos kft. és nyugati cég is. A szerkesztőség megjegyzése: Csak remélhetjük hogy a készülő postatörvény már véglegesen kiküszöböli a jelenlegi anomáliákat, s a végeredmény az lesz: minden olvasó mindig hozzájuthat a megkedvelt újságjához! Persze, míg ezen ideális állapot bekövetkezik, addig is jó lenne szervezési intézkedésekkel, fegyelmezettebb munkával mérsékelni a felvetett gondokon! Jelzőlámpát a forgalmas útkereszteződésekhez! Pólyák tmréné kecskeméti lakos és még JÓ társa írta alá a szerkesztőségünkhöz küldött levelet, amely a következő közérdekű észrevételt és kérést tartalmazza: „Városunkban az E5-ös#főútvonal és a Bajcsy-Zsilinszky utca, valamint az E5-ös főútvonal és a Csongrádi utca kereszteződésében a reggeli és a délutáni csúcsforgalom nagyon jelentős. Ebből adódóan, no meg a forgalom irányítat- lansága miatt szinte mindennapos az ottani koccanásos baleset. Volt már e helyen halálos ütközés is. A balesetveszélyek kizárólagos forrása e területeken a közlekedési jelzőlámpák hiánya. Tanácstagunk is próbált már ezzel kapcsolatosán közbenjárni, ám az illetékesek pénzhiányra hivatkozással vették le napirendről az ügyet. A közelmúltban került felújításra-korszerűsítésre a Bethlen körúti csomópont, minek következtében a Budai kaputól a hosszú vasúti aluljáróig összesen hat jelzőlámpa segíti a közlekedést. A térségben gyakorlatilag minden kereszteződés lámpával irányított. Pedig néhány ponton koránt sincs olyan mérvű forgalom, mint a bevezetőben említett helyeken. Szeptemberben újra iskolakezdés, ezért nagyon félünk, hogy arrafelé nem haladhatnak át biztonságosan a gyermekeink. Ezúton is kéijük az illetékes hatóságot, újra foglalkozzon gondunkkal, s valamiféle megoldásról mielőbb dönt- s'ön!” No. mi is láttuk az átlagosnál lényegesen nagyobb forgalmat az úgynevezett csúcsórákban. Az kétségtelen, hogy az egymás után gördülő autók és egyéb járművek között akár negyedórán át sincs olyan alkalmas pillanat, hogy a gyalogos átmenjen az utca egyik oldaláról a másikra. El sem tudjuk képzelni, hogy a nebulók miképpen fognak majd errefelé közlekedni a tanítás megkezdése után. Mindenképpen indokolt hát e két helyen a forgalmat irányítani. De hogyan? Anyagi eszközök híján valóban lehetetlen arra gondolni, högy a kívánt jelzőlámpák ott mielőbb felszerelésre kerülnek. Míg azonban erre futja a város kasszájából, talán célszerű lenne rendőri segédlettel szabályozni, legalább csúcsidőben, a két kereszteződés forgalmát, csökkentve ezáltal a mindig leselkedő balesetveszélyt. Csak a morzsa jut? Többször foglalkozott már megyei lapunk a kecskeméti kenyérgondokkal, például, hogy az ígért három napig sem tartható el e termék, mert sokkal hamarább nyúlósodik és büdösödik. Nos, mindezeket magam is tapasztaltam, ám az utóbbi időben tovább szaporodtak a sütőipar elleni kifogásaim. Talán, ha e helyen szólok róluk, elérhetem azt is, hogy az illetékesek megteszik a szükséges intézkedéseket. De hát miről van szó? Például arról, hogy gyakran agyonégetettek a boltokban kapható veknik. Az ilyen héjat levágva, igen jelentős mennyiség már nem, alkalmas a fogyasztásra, (Persze, a túlságosan megsütött kiflik, zsömlék és kalácsok sem ritkák. Miért?) Újabban pedig a morzsálódás okoz bosszúságot. Alig félnapos kenyér is szinte darabjaira hull, amikor késsel próbálok szelni belőle. Az ilyen kenyérre zsírt vagy lekvárt lehetetlen kenni. Ott, a sütőiparnál egy kissé jobban oda kellene figyelniük a munkájukra, I a kötelező technológiai előírások betartására a pékeknek és a főnökeiknek. Drága árat fizetünk minden darab pékáruért, s szeretnénk is valamennyit jóízűen elfogyasztani... * L. P.-né Jakabszállás Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A. Telefonszám: 27-611.
