Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-21 / 195. szám

1990. augusztus 21. • PETŐFI NÉPE • 5 Hogyan kormányoz az önkormányzat? A szeptember 30-ai választások nyo­mán megkezdődik a helyi önkormányza­ti rendszer hatalomgyakorlása. Az ön- szerveződő, demokratikus közakaratból létrejövő testületek olyan új minőséget jelentenek, amit joggal nevez a nemrég elfogadott, önkormányzatokról szóló törvény a jogállamiság egyik tartópilléré­nek. A túlközpontosított tanácsrendszer­nek az önkormányzati modellel történő felváltása technikailag is, személyi felté­teleit tekintve is hatalmas feladat. A ma­gyar állam- és közigazgatás szervezetét alapvetően érintő változásokról a Bel­ügyminisztérium önkormányzati főosz­tályán kértünk tájékoztatást. Dr. Szabó, Lajos főosztályvezető a feladatok felső* rolását még kiegészíti: Felettes szerv nélkül — Az önkormányzatok belépésével a közigazgatási és államigazgatási hatás­körök egészét újra át kell tekintenünk, s ki kell dolgoznunk e hatáskörök felosztá­sának célszerű és a demokratikus alapel­veknek megfelelő rendjét. A helyi önkor­mányzatok természetesen önállóak, s nem lesz semmiféle politikai vagy jogi értelemben vett felettes irányítószervük. Vállalt feladataik és hatáskörük azonban a település nagyságától, típusától függő­en eltérő lehet, egyes területeket például szakbizottságokra bízhatnak. Meglévő hatásköröket azonban csak az Ország- gyűlés, vagy jogszabályok, törvények korlátozhatják. Olyan törvények, ame­lyeknek egy részét még csák most fogják meghozni. Ebből adódik, hogy tenniva­lóink a törvény-előkészítő munkába való bekapcsolódással is bővülnek. — A majdani önkormányzatok tisztség- viselőit azonban nyilván már előre fel kell készíteniük. Arról már hallottunk, hogy a pártok saját polgármesterjelöltjeinek tan­folyamokat szerveznek... — Éz utóbbi hírnek szívből örülünk, hiszen psak helyeselni lehet, hogy a pár­tok saját jelöltjeiket idejében kiképzik feladataik ellátására. A BM szívesen együttműködik, s van is igény erre. De természetesen ez csak egy ága a felkészí­tés folyamatának, amelybe a népfőisko­lák, a közéleti táborok törvényértelmező tanfolyamai éppúgy beletartoznak, mint a polgármesterek és a szakapparátus lá­tókörét szélesítő, külföldi alapítványok által szervezett turnusok. — Hallhatnánk erről többet is? — Nyugatnémet, svájci és francia ala­pítványok vállalták, hogy több — 20-30 személyt magába foglaló — csoporttal megismertetik hazájuk önkormányzatá­nak jellemzőit: a rendszer működésétől kezdve egészen addig, hogyan lehet nö­velni a helyi bevételeket, vagy élénkíteni a vállalkozásokat. Az előadók mind gya­korlati emberek lesznek. Úgy gondoljuk, hogy a majdani polgármesterek legalább egytizede eljut ezekre az előadásokra, s a hallottakat továbbadva másokat is meg­ismertet a leghasznosabb tapasztalatok­kal. — Bizonyos tisztségekhez viszont ez a képzés nem lehet elegendő.,, — Nem bizony! A jegyzők például fel­sőfokú képesítéssel nyerhetik el megbíza­tásukat, döntő .többségük az Államigaz­gatási Főiskola diplomájával a kezében. így az ő posztjukra nem jelölhető más, csak aki hasonló képesítéssel bír. Ez a kis települések esetében gondot jelenthet, ami úgy hidalható át, hogy körjegyzősé­get alapítanak. Ami a szakapparátust il­leti: eddig is volt vizsgakötelezettségük működésük első évének végén az általá­nos államigazgatási ismeretekből és szer­veztek részükre szaktanfolyamokat is. De talán nem ártana visszanyúlni akár a régi jegyzőképző-tanfolyamok módsze­réhez, s gondolni kell egyes speciális köz- igazgatási ágazatok valamiféle „szak­technikusi” képesítést adó oktatási rend­szerének kidolgozására is. Mindezek a szeptember elejéig parlamenti plénum elé kerülő közigazgatási, közszolgálati tör­vényjavaslatban pontosan szerepelnek majd. — Nem lesz tanács, csak polgármesteri hivatal, élén a voltaképpeni elnökkel, a helyi közösség által választott polgármes­terrel. A helyi hatalom a választott képvi­selőtestületben összpontosul, s természete­sen a polgármester és a jegyző kezében. A szintén megalakítandó intézmények: a megyei közgyűlés és a köztársasági meg­bízott nem csorbíthatja a demokráciát? A megyei közgyűlés — Semmi esetre sem, hiszen a megyei közgyűlés sem pénzt nem oszthat, sem utasítást nem adhat. Egyedül azért szük­séges, hogy bizonyos B mások által el nem látható — funkcionális feladatokat átvállaljon, például a megye egészére, vagy legalábbis nagy részére kiterjedő in­tézmények üzemeltetését. A megyei köz­gyűlés egyébként elektori módszerrel épül fel: minden település önkormányza­ta ad egy küldöttet, ők minimum 50 tag­ból álló megyei önkormányzatot válasz­tanak. A félmilliónál nagyobb lélekszá­mú megyékben 10 ezer lakosonként kerül egy tag a közgyűlésbe. * "A köitársasági megbízottnak pedig nincs más jogköre, minthogy az önkor­mányzatok működésének törvényességét megvizsgálja. Ha törvénysértést észlel,' azt jelzi az illetékes bíróságnak. Tehát a köztársasági megbízott léte csak abban kelthet félelmet, aki sorozatosan átenged törvénysértő határozatokat saját munka­körében. — Milyen segítséget ad a minisztérium ahhoz, hojfy a tapasztalatlanul tisztségbe kerülők ne jussanak ilyen helyzetbe? — Módszertani segítő leveleket kül­dünk ki — máris a megyék kikapcsolásá­val — a leendő önkormányzatokhoz. Ki­zárólag szakmai érvekkel és útmutatá­sokkal kívánunk segíteni, például abban, hogy miként kell körjegyzőséget alapíta­ni, melyek a társulás létrehozásához szükséges feltételek, hogyan oszthatók fel az eddigi közös tanácsok eszközei a társközségek között, mit kell tartalmaz­nia a községi Önkormányzatok szervezeti és működési szabályzatának, hogyan kell vagyonleltárt készíteni, és hasonló kérdé­sekben. Persze, csodát hiába vár valaki — a legjobban startoló önkormányzati rendszer is csak két-három év múlva mű­ködhet úgy, ahogy már most szeretnénk, s még bizonyára törvények, jogszabályok gyakori módosítására lesz szükség ah­hoz, hogy a zökkenők okait minimálisra csökkenthessük. Schöffer Jenő ŰRLÉNY FEKSZIK AZ ÁGYADBAN Kik a repülő csészealjak utasai? Az ufók problémáját sokan még ma is meglehetősen primitiven képzelik el, mivel a jelenséget valamely más bolygón élő civilizáció világűrbeli feltűnésének vélik. A helyzet azonban nem egészen ez. A kérdés sokkal bonyolultabb, mint első pillanatra tűnik. Az elmúlt 10 évben Földünkön több tízmillió ufó szállt le. Vélemé­nyem szerint a világűrből jött jövevények nem tanúsít­hatnak ilyen mértékű érdeklődést bolygónk iránt, hiszen ehhez egyszerűen nem lehet elegendő ufójuk. Ugyanakkor meglehetősen komoly anyag halmozó­dott fel, mely igazolja az élet láthatatlan formáival kap­csolatos hipotézist, az úgynevezett „gondolkodó éter” meglétét, amelyről már a régi görögök is beszéltek. Szá­mos tény tanúsítja, hogy az ufonaiiták egy bolygón élnek velünk. Igaz, ezek az antfopomorf lények nyilvánvalóan más anyagból vannak, mint az ember. Valószínűleg a szerves energia valamely fajtájából állnak, amely olyan szerves anyagot képez, mely értelmünk számára hozzá­férhetetlen. Elképzelhető, hogy az ufó az élet e formája által szer­vezett időleges sajátos védőtartáfy, melynek funkciója az, hogy biztosítsa az élet e formájának gyors tövahaladását egy sűrű közegben, az atmoszférában. Ezt követően a „csészealjak” a földi megfigyelő szeme láttára olvadhat­nak el. E hipotézist igazolják a jelenségről készült fényképek. Az utóbbi években tucatnyi olyan felvétel készült, ame­lyekből az eddig ismeretlen, a mi fehérje-nuklein. anya­gunktól eltérő világ tárul szemünk elé. A képeken jól láthatók az emberhez hasonló figurák. Ezek a „kísérte­tek” képesek változtatni konzisztenciájukat és a látóme­zőbe kerülve szilárddá válhatnak. Számos olyan példa is van, amikor egy film előhívása­kor az amatőr fotósok csodálkozva fedezték fel, hogy a képen egy ufó látható, amelyet pedig felvételkor nem észleltek. Az a kérdés azonban, hogy kik az ufók utasai, egyelőre nyitott marad. Vlagyimir Azsazsa, a szovjet ufóközpont vezetője GYÜMÖLCS- ÉS SZŐLŐTERMELŐK Egy feltámadt egyesület Jánoshalmán Negyvenkét éves kényszerű szünet, majd lelkes szervezőmunka nyomán, augusztus 1.1 -én ismét megalakult Já­noshalmán az egykor országos hírű Gyümölcs- és Szőlőtermelők Egyesüle­te. A házigazda az egyik eljövendő segí­tőtárs: a mezőgazdasági szakiskola volt. Több mint 40 gyümölcstermelő gyűlt egybe és hallgatta végig az egyik szervező, Dági József beszámolóját, aki elmondta a régi egyesület történe­tét, az újjászervezés szükségességét: a termelőknek érdekeik védelmére és egymás megsegítése végett össze kell fogniok, s egy társadalmi egyesület ke­retében valósítani meg céljaikat. A kö­zös akarat és munka nyomán remélni lehet, hogy a város egykor Európa- -szerte híres gyümölcskultúrája az ez­redfordulóra ismét fel virágzik. Remél­ni lehet, hogy az összefogó termelői közösség munkája nyomán életre kel­hetnek a 40 év alatt elpusztított szőlők, gyümölcsösök, így újból paradicsom­kertté válhat a homoksivataggá, par­laggá tett több ezer hektáros határré­szünk. Azt is hangsúlyozta, hogy a be­lépés csak önkéntes, a működés csak demokratikus lehet. A hozzászólásokból kitűnt, hogy a termelők bíznak a gyümölcs-, a szőlő- és a bortermelés újbóli fellendülésében, a jobb minőség, az új fajták beállítása és a közös fellépés nyomán a megfelelő árak kialakulásában. Óhajként emle­gették a régi kereskedők megbízhatósá­gát és rátermettségét is. Egyik hozzászóló, a helyi Zöldért vezetője, igen szakszerűen beszélt a mai értékesítési nehézségekről, s szerette volna az egybegyűlteket a Zöldért által nemrég alapított kereskedelmi célzatú zöldségtermelő csoportba beinvitálni. Felszólalását zajos ellentmondások kí­sérték, majd bizakodó hangulatban, 32 azonnali belépővel újból megalakult a régi egyesület. , Közös jelölés és titkos választás után az ideiglenes vezetőség tagjai: Dági Jó­zsef, Fenyvesi Tibor és Kiss György termelők lettek. A tagság bizalmát Fenyvési-Trbór köszönte meg, majd nagy lendülettel — s úgy tűnik, hozzá­értéssel i- felvázolta á jövő gyümölcs­ös szőlőtermelésének piacgazdasággal kijelölt távlatait is. Novemberben, az új alapszabályok kidolgozása és elfogadása után végle­ges vezetőségválasztásra fog sor kerül­ni ... Addig is váiják a személyes vagy levélben történő jelentkezéseket. (Cím: Dági József, Jánoshalma, Jókai u. 55.) De még egy biztató haszon mind­annyiunknak: A gyűlésen senki sem ke­reste, hogy például, a tagságban vagy a vezetők közül ki MDF-es vagy kis­gazda. Egyetlen politika volt csak: ösz- szefogni, majd a város és az egyéni gazdaságok, családok érdekében mind többet és mind jobbat termelni. A VEVŐK MÁR MEGKEDVELTÉK ŐKET A patikusból sosem lesz milliomos Az idősebb gyógyszerészek, akik még dolgoztak a „maszekvilágban”, azt mondják, a patikusok sosem voltak iga­zán gazdagok, de nem is tengődtek. In­kább a középosztályhoz tartoztak, tisztes üzletükből tisztes jómódban éltek. Nos, a mai magángyógyszerészeket se fenyege­ti a milliomossá válás veszélye, de hogy kialakul-e majd nálunk a polgári jómód­ban élő középosztály, vagy valami ehhez hasonló, azt egyelőre csak reméljük. Annyi bizonyos, hogy azok a gyógyszeré­szek, akik, kihasználva a lehetőséget, sa­ját üzletet nyitottak, nem tagjai a vállal­kozók gyorsan és feltűnően meggazdago­dott rétegének. Egyébként őket valami­vel nagyobb szimpátia is övezi, mint a vállalkozókat általában. Ami nem csoda, mert azon túl, hogy megjelenésük javít valamelyest a meglehetősen alacsony színvonalú egészségügyi ellátáson, ki- sebb-nagyobb üzleteikben van valami családias, meghitt jelleg. Kétségtelen, hogy a patikus foglalkozású vállalkozó közelebb áll a szívünkhöz, mint például egy butikos, de azért a vállalkozóvá válás nekik sem könnyebb, mint bárki más­nak. Bács-Kiskun megyében már működik néhány magángyógyszertár, ezek egyike a kecskeméti Széchenyivárosban lévő Pajzs patika. Tulajdonosai, Ponicsán Im- réné és Rozáné Szabó Mária göröngyös utat jártak végig, mire kikerülhetett az üzletre a névtábla. A városi tanács által építtetett üzletház 64 négyzetméteres he­lyisége 2,5 milliót kóstál, ami elképesztő­en magas árnak tűnik egy városszéli, la­kótelepi „kuckóért”. Végül is viszonylag kedvező feltételekkel jutottak hozzá, a teljes vételárat 1992 végéig kell kifizetni­ük, kamatmentesen. A tanács eredetileg büfének szánta ezt a helyiséget, de belát­ta, hogy a Széchenyiváros eme ellátatlan részén mégiscsak több haszna lenne egy gyógyszertárnak. t Az már a dolog másik oldala, hogy a két gyógyszerésznő és a többi vállal-, kozó, aki beköltözött az üzletházba - minek a birtokába jutott. Az, hogy egyet­len gázórát szereltek fel, amikor tudták, hogy több tulajdonos lesz, talán még át­hidalható probléma. Nagyobb baj, hogy. a csupa üveg épület ablakai egyrétegüek, hőszigetelt üveg csak a WC-n(!) van. Nyáron iszonyú a meleg, télen majd fáz­hatnak a boltosok. A büfének szánt üz­lethelyiségben egyetlen ablakot sem lehe­tett kinyitni, legfeljebb az utcán állva kie­melni az üvegtáblákat, mivel a rögzítő­csavarokat kívül helyezték fel (így az új tulajdonosoknak rögtön drága és bonyo­lult riasztóberendezést kellett felszereltet­niük). A villanyfőkapcsoló szintén kint, de még a zárható szekrényen is kívül van; egy tréfás kedvű éjszakai sétáló egy ízben már le is kapcsolta, minek következtében a delikátüzlet tulajdonosának összes jégkréme szétolvadt reggelre. A padlást a szomszédos sorházak egyikének tetejéről lehetett üggyel-bajjal és a háztulajdonos szívességéből megközelíteni. Ennyi nagy­vonalúság láttán a szerény magánépítte­tő, akinek kismillió szigorú szabvány sze­rint kell(ene) megépítenie a házát, csak bambán pislog. A tanács ezek szerint en­gedékenyebb lenne saját magával szem­ben? Vagy arról van szó, hogy úgy gon­dolták: vállalkozóknak így is jó? Szóval, nehezen indult a Pajzs patika, és ma sem megy könnyen a soruk. Igaz,, forgalmuk még titkos várakozásaikat is fölülmúlta: egyetlen hónap alatt 700 ezer forint értékű árut adtak el. Ami igazán fényesen bizonyítja: mégiscsak jó helyen van ez a gyógyszertár. Rozáné azt mond­ja, ekkora forgalmat egy állami patiká­ban általában hátán bonyolítanak le, de ketten biztosan nem. A környékbeliek eleinte kissé bizal­matlanok voltak. Akadt, aki azért nem jött be, mert, úgy gondolta, a térítésmen­tes vényt egy magánpatikában biztosan nem váltják be. Mások úgy vélték, itt nyilván minden drágább, mint az állami­ban. (Hiába, butiktanórákon okított fo­gyasztók vagyunk.) A Pajzs patika leg­gyakoribb vevői ma már a közeli Marga­réta Otthon idős lakói és a kisgyermekes szülők. Itt gyakran lehet olyan gyógysze­reket kapni, amiket sehol másutt a város­ban, mert a két gyógyszerésznő addig jár, amíg meg nem szerzi. A vevőket meg kell hódítani gyorsasággal, széles választék­kal, „kurrens” cikkekkel — ez egy pati­kában is aranyszabály. Az árut többnyire Budapestről szerzik be, főleg nagyobb tételeknél, mert a Bács-Kiskun Megyei Gyógyszertári Központ a kiskereskedel­mi árrésből lecsípi a maga részét, s ez a rész több, mint a budapesti oda-vissza út benzinköltsége. A patikusnők, amikor megnyitották az üzletet, elmentek bemutatkozni a kör­nyékbeli rendelők orvosaihoz. Akik elő­ször meglepődtek, aztán megörültek. Hogy mi célból a közeli ismeretség és az állandó kapcsolat? Hát azért, hogy az orvosok mindig tudják, melyik gyógy­szert nem lehet pillanatnyilag kapni, mit írjanak fel helyette. Miért a beteg rohan- gásszon? — kérdezi Ponicsánné. Valószí- .nűleg éz a „vevőcentrikusság” is közre­játszik abban, hogy a környékbeliek lát­hatóan megkedvelték a Pajzs patikát. A kis magángyógyszertár további léte sok mindentől függ, a gyógyszéráreme- léstől kezdve a társadalombiztosítási rendszeren át általános gazdasági helyze­tünkig. Sőt, még a helyhatósági választá- soktól is, hiszen lehet, hogy az új önkor­mányzat tagjai és vezetői jobb szívvel lesznek a vállalkozók iránt, mint a jelen­legi tanács. Végeredményben azt semmi­lyen törvény nem írja elő — reméljük, nem is fogja —, hogy a vállalkozókat „helyi szinten” tilos segíteni. Legyenek bár gyógyszerészek, farmerek vagy ipa­rosok. Magyar Agnes KÖNYV MAGYARORSZAGROL Tele tévés Új magyarországi útikönyvet jelentetett meg a Panoráma szerkesztősége. Formájában, szerkesz­tésében is új a népes szerzőgárda által készített kötet, hisz a nagyon rövid általános részt térképek jelentik (Magyarország ipari, mezőgazdasági, tu­risztikai stb. térképe), majd a települések betű­rendjében sorra veszi falvainkat, városainkat: em­líti megközelítési lehetőségeit, a helyi legfőbb ada­tokat, történelmét, látnivalóit. Nagyobb városainknál térkép segíti a tájékozó­dást (vagy az eltévedést). Nagyon szép a könyv színes fotóanyaga, kétségtelen: könnyen kezelhe­tő a lexikonformában összeállított ismeretanyag. Praktikus bedekkér, útikalauz lehet az országot járó turisták kezében, de, sajnos, elég sok tárgyi tévedéssel, hibával jelent meg. Szerkesztése sem egészen következetes (hol feltünteti a település lakoslétszámát, hol nem; hol jelöli a szálláslehető­ségeket, hol nem. PL: Lajosmizse 12 000 lakosú, szálláslehetőség a környéken nincs jelölve. Pedig ott a nyugati turisták igényeit kiszolgáló Gerébi- kúria. Lakitelek lakosszámát nem közli, de felso­rolja, milyen szállás vehető igénybe.) A könyv szerkesztését tavaly zárták, igen sok az avult vagy hibás információ. Pl.: a kecskeméti látnivalók kö­zött jelöli a Katona-emlékházat, mely a köteti szerint szombaton és vasárnap látogatható; való­jában, sajnos, lebontották. A kecskeméti Nagy­templomot említi „öreg templom”-ként, igazából a Barátok temploma az, hibás a város térképe is (a Művésztelep nem a Kuruc téren, ä Népi Ipar- művészeti Múzeum nem a Farkas . Sándor utca helyén van stb.). Bugáéról többek között ezt ol­vastam: ......jelentős természetvédelmi bemutató­hel y ... megközelíthető ... .Kecskemétről az 54- es úton Jakabszállásig, onnan száraz időben 10 adatokkal km-es földúton” ... „Bugacon információval a KNP Információs Irodája szolgál a puszta bejára­tánál ... Bugacon' található az ország egyetlen jelentős mangalicatenyészete”. A tévedések sorá­ból bőségesen lehetne szemezgetni; kár a hibák sokaságáért, kár, mert óriási ismeretanyagot dol­gozott fel a könyv, jó tipográfiával, szép kivitel­ben. k. m. A papírhiány fenyegeti a „glasznosztyot” A Szovjetunióbaji augusztus 1-jei hatállyal megszüntetett előzetes cenzú­ra helyébe hamarosan egy még „szigo­rúbb” gazdasági cenzor — a papírhi­ány— lép. 1991. január 1-jétől ugyanis az újságpapír és a nyomdai szolgáltatá­sok árát várhatóan egyaránt 50 száza­lékkal emelik, ami egy sor újság és fo­lyóirat esetében megszűnésükhöz, má­soknál pedig jelentős anyagi vesztesé­gekhez vezethet. „Papírhiány mellett szó sem lehet a papír piaci forgalmazásáról” — jelen­tette ki, a Novosztyi hírügynökség tu­dósítójának adott interjúja során, Szemjon Galkin, a szovjet árhivatal egyik magas beosztású vezetője, aki egyúttal azt is megállapította, hogy az utóbbi időben a szabadpiac helyett in­kább a „feketézés” virágzik. Szövetke­zetek és vegyes vállalatként működő nyomdák adatai szerint ugyanis csák csúszópénz ellenében lehet ma papír­hoz jutni. A baksis összege egy tonna nyomdai papírért eléri a 2 ezer rubelt, miközben a hivatalos ár 500 rubel. Azok a vállalatok és kiadók, akik kép­telenek ezt az'összeget megfizetni, vagy a papírért konvertibilis valutát adni (ez is a vegyes vállalatok által követett kényszerpályák közé tartozik), a tönk szélére juthatnak. „Méltánytalan az'állami próbálko­zás, hogy velünk etesse meg azt a kását, amit maga főzött” — jelentette ki az adott szituációval kapcsolatban Vitalij Korotyics, az Ogonyok főszerkesztője. Jelenleg a Szovjetunióban egy főre 37 küogrammos papirtermelés jut, mig a szomszédos Finnországban 254 kiló. Novosztyi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom