Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-03 / 154. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1990. július 3.

(Folytatás az 1. oldalról)

A tárgysorozat megállapítása előtt a képviselők úgy döntöttek, hogy Molnár Tibor (SZDSZ) önálló indítványát, amely a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény módositására tesz javaslatot, napirendre tűzik, ám azt nem támogatták, hogy e téma sürgősséggel kerüljön a Ház elé. A pártatlan tájékoztatási bizottsággal és a közszolgálati kommunikációs eszközök vezetőinek ideiglenes kinevezési rendjével, valamint a frekvenciamoratóriummal összefüggő, Haraszti Miklós (SZDSZ) által beterjesztett határozati javaslatot sürgősséggel tűzi napirendre az Országgyűlés; tárgyalásának időpontját később határozzák meg. A kormány öt törvényjavaslat sürgős tárgyalását kérte az Országgyűléstől.

Ezt követően az Országgyűlés elfogadta a hétfői és keddi ülésnapok tárgysorozatát.

A képviselők még ezután sem tudtak hozzákezdeni az első pont megvitatásához, ugyanis heves ügyrendi vita bontakozott ki egyes beterjesztett törvényjavaslatok tárgyalási menetéről.

A hosszú polémiát, amelyből nem hiányzott a személyeskedés, a házelnök munkájának bírálata, sőt, a hangos közbekiabálás sem, Szabad György végül is felfüggesztette, s az elhangzottakra tekintettel rendkívüli házbizottsági ülést hívott össze.

Szünet után a Ház megbízott elnöke bejelentette, hogy titkos szavazással megválasztották az Alkotmánybíróság tagjait, akik letették a hivatali esküt az Országgyűlés előtt.

Dr. Herczeg Géza (289 szavazattal) 62 éves akadémikus, 1967 óta a pécsi tudományegyetem nemzetközi jogi tanszékének oktatója, jelenleg is tanára. Dr. Lábady Tamás (289 szavazattal) 46 éves tanácsvezető bíró, 1973 óta végez egyetemi oktatói és tudományos kutatói munkát, kandidátus. Dr. Schmidt Péter (290 szavazattal) 64 éves, több mint 30 éve oktat az EL/TE Állam- és Jogtudományi Karán, ahol jelenleg egyetemi tanárként vezeti az Alkotmányjogi Tanszéket. Dr. Tersztyánszky Ödön (294 szavazattal) 61 éves bíró, az ELTE Jogi Karán, a polgári eljárásjogi tanszékén végez rendszeres oktatói munkát, ez év eleje óta az Alkotmánybíróságon főtanácsosként dolgozik. Dr. Vörös Imre (289 szavazattal) 46 éves, az állam- és jogtudomány doktora, az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének tudományos tanácsadója.

Az alkotmány módosítására beterA TÖRVÉNYHOZÓK NAPIRENDJÉN:

Alkotmánymódosítás, önkormányzatok

jesztett törvényjavaslat előadója, dr. Balsi István igazságügy-miniszter expozéjában hangsúlyozta: miután az államszervezet alapjaiban átalakul, elkerülhetetlen, hogy az e szervezetet szabályozó alkotmány is módosuljon. E módosítás lényege, hogy a tanácsokat megszüntetve a helyi ön- kormányzatokra bízza a lakosságot érintő helyi közügyek intézését. Az alkotmány új, IX. fejezete meghatározza azokat az alapvető jogokat, amelyek minden helyi önkormányzatot — a községtől a vármegyéig, illetve a fővárosig — megilletnek. E jogok alapvető tartalma, hogy a közösségeket szolgáló feladatokat a közös-' ség maga, választott szervezete útján, szabadon, önállóan lássa el, s rendelkezzék az ehhez szükséges anyagi eszközökkel.

A miniszter garanciális jelentőségűnek minősítette a képviselői testületek társulási szabadsagának alkotmányba iktatását. Kitért arra, hogy a törvényjavaslat a megye jogállását illetően olyan megoldást tartalmaz, miszerint a megye önálló önkormányzati szint. Ez azonban nem korlátozza a települési — községi, városi — önkormányzatok jogait és önállóságát. A megye önálló önkormányzatként azokat a feladatokat látja el a benne képviselt települések számára, amelyekre e települések önmagukban célszerűen nem képesek. A megve feladata lenne továbbá a települések érdekének képviselete, védelme, akár a központi kormányzattal szemben is. Ugyanakkor megszűnik központi újraelosztó szerepe, továbbá a településeknek a megyei felügyeleti és ellenőrzési jogokból eredő alárendeltsége is. Az önkormányzatok felügyeletére és ellenőrzésére a javaslat szerint az önkormányzati rendszeren kívüli állami szervek lennének jogosultak. Balsai István külön felhívta a képviselők figyelmét: dönteniük kell abban, hogy a jövőben a történelmi hagyományokat jobban tükröző vármegye, vagy a megye kifejezés legyen használatos.

Végül arról beszélt, hogy a törvényjavaslat a helyi önkormányzatokra vonatkozó részletes szabályok megállapítását külön törvényre utalja. Minthogy az önkormányzatiság lényegi és garanciális szabályait az

alkotmányban javasoljuk meghatározni — hangsúlyozta az igazságügyminiszter —, az önkormányzati törvény elfogadásához nem tartjuk szükségesnek a minősített többségű döntést.

A helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslat lényege, hogy teljes egészében elveti a tanácsrendszert, s ehelyett az önkormányzati hagyományokra és azok történelmi értékeire épít — hangoztatta expozéjában Horváth Balázs belügyminiszter.

A törvényjavaslat elismeri a helyi közösségek természetes jogát az önállósághoz, a demokratikus hatalom- gyakorláshoz. Garanciákat teremt az önkormányzati jogok érvényesüléséhez és védelméhez. A beterjesztő kormány javasolja: vegyék el a megyék települések fölötti hatalmát, s adják meg az önálló cselekvés lehetőségét minden település önkormápyzatának — mutatott rá a minisztér.

A miniszter szólt arról is, hogy az önkormányzatok önállóságának érvényesítéséhez megfelelő gazdasági alapokra van szükség. A törvényjavaslat ebből kiindulva elismeri az ön- kormányzatok vagyonát, tulajdonát, meghatározza az önkormányzati tulajdon lehetséges, s egy bizonyos aspektusban szükséges körét. A tervezet szerint a tulajdonost megillető jogokat az önkormányzati képviselő- testületek gyakorolják.

A törvényjavaslat lehetőséget ad az önkormányzatoknak vállalkozásra, s ily módon vagyonuk gyarapítására.

A miniszter kitért arra, hogy az önkormányzati törvény elfogadása esetén megszűnnek a közös tanácsok, amelyek a totális integráció termékei.

Az előzetesen meghatározott-sorrendnek megfelelően először a frakciók megbízottai mondtak véleményt. Elsőként Kónya Imre az MDF álláspontját fejtette ki. Általános és egyre sürgetőbb az igény — mondotta —. hogy leváltsák azokat a vezetőket, akik lejáratták magukat, s végre a nép saját kezébe vegye ügyei intézését.

Wekler Ferenc (SZDSZ) mindenekelőtt arról biztosította a kormánypárt képviselőit, hogy semmiféle rossz szándék nem vezérli az ellenzéket akkor, amikor egy-egy benyújtott törvényjavaslat hibáira igyekeznek ráirányítani a figyelmet. A bírálat célja nem a rendszerváltozás .akadályozása, hanem az, hogy valóban jó törvények szülessenek.

Torgyán József (FKgP) úgy vélte, hogy bizonyos korrekciókkal elfogadható az önkormányzati törvény- javaslat. Hibának tartotta például, hogy a tervezetben nem jelenik meg tisztán az a koncepció, miszerint a hatalmat a nép, azaz az önkormányzatok kezébe kell adni. Ehelyett a legnagyobb hatalom a polgármester kezében összpontosul.

Gál Zoltán (MSZP) a többi között határozottan leszögezte, hogy pártja hiányolja ugyanakkor a törvényjavaslatból az önkormányzatok működéséhez szükséges feltételek meghatározását, s túlságosan szűkszavúnak tartja az önkormányzati tulajdonról, illetve az anyagi forrásokról szóló részt, s meglehetősen homályosnak az önkormányzatok és azok intézményei közötti viszonyt. Mindezek miatt — Gál Zoltán megítélése szerint — a törvényjavaslat nem teremt működőképes önkormányzatokat.

A Fidesz frakciójának álláspontját Kövér László ismertette. Kiemelte, hogy az nem ad választ a legfontosabb kérdésekre, mint például: hol húzódik a határ a helyi közügy és az államigazgatási feladat között, milyen a helyi és a központi hatalom közötti munkamegosztás, milyen mértékben részesedik a jelenlegi állami vagyonból az önkormányzat, hogyan történik a jogviták rendezése, ha a központi és a helyi hatalom, illetőleg a'helyi önkormányzatok között nézeteltérés támad.

A Kereszténydemokrata Néppárt frakciójának álláspontját Füzessy Tibor ismertette. A törvényjavaslatról szólva kiemelte, hogy az jogi és államigazgatási szempontból számos kisebb és nagyobb hibával terhes. Elfogadása mégis sürgető annak érdekében, hogy a hatalom ne csak az állami élet csúcsain, hanem annak minden területén minél előbb a nép kezébe kerüljön — mondotta.

Az Országgyűlés ma az alkotmány módosításával, illetve a helyi önkormányzatokkal foglalkozó törvényjavaslatok általános és részletes vitájával folytatja törvényalkotó munkáját. (MTI)

12 milliárd dollár

Magyarországnak és Lengyelországnak

Már meghaladja a 10 milliárd ECU-t, vagyis a 12 milliárd dollárt annak a támogatásnak az összege, amelyet a Magyarország és Lengyelország demokratikus és piacgazdasági átalakulását segítő 24 fejlett tőkés ország az elkövetkező három-öt év vonatkozásában kilátásba helyezett — közölte egy tájékozott forrás a 24-ek szerdai, brüsszeli miniszteri találkozója előtt. A részleteket szerdán teszik közzé, azzal egy időben, hogy a két ország támogatására szolgáló PHARE-akciót összehangoló közösségi bizottság a 24-ek aszt&lára helyezi összesítő jelentését.

A 10 milliárd ECU magában foglal adományokat és hiteleket egyaránt. így szerepel benne a két országnak a közösségi költségvetésben biztosított összeg, amely az idén 300 millió ECU, jövőre pedig várhatóan nőni fog; a Magyarországnak szérvezett egymilliárd dolláros struktúraátalakító kölcsön; a lengyel zloty Stabilizálására szolgáló egymilliárd dolláros alap, amely adomány; az Európai Beruházási Bankon keresztül a közösség költségvetése által szavatolt egymilliárd ECU-s hitelkeret, illetve á 24 fejlett tőkés ország, köztük az Egyesült Államok és Japán által kilátásba helyezett minden támogatás és hitel.

Az NDK védelmi minisztere Kecskeméten

O A „civil" miniszter meglepően fogékony volt a technikai részletek iránt. (Straszer András felvétele)

A fejlődés a többpártiság irányába mutat

(Folytatás a 1. oldalról)

dését, mondván, hogy ebben a politikában a társadalom fontos elemeként vettek részt a fegyveres erők, új védelmi doktrínára épülve bontakozik ki a hadsereg reformja, melynek vonalát remélhetőleg a pártkongresszus is megerősíti.

Ezek után Gorbacsov a párt helyzetét és szerepét elemezte. Felhívta a figyelmet arra, hogy az SZKP az alkotmány módosításának kezdeményezésével lemondott az alaptörvényben deklarált vezető szerepéről, s a társadalom lenini értelemben vett élcsapata akar lenni. Nem szabad, hogy a párt rákényszerítse akaratát a társadalomra, hanem ki kell hogy vívja a tömegek bizalmát. Gorbacsov a szervezeti szabályzat tervezetébe!} foglaltaknak megfelelően biztosította a köztársasági kommunista pártokat; hogy a jövőben nagyobb önállósággal rendelkeznek majd saját ügyeik intézésében. A pártegység megőrzésére kell azonban mindenkinek törekednie, nehogy meggyöngüljenek a kommunisták pozíciói — lásd Baltikum — s jó példaként az Oroszországi Föderáció partkongresszusát hozta föl, amely az SZKP konszolidációjáért szállt síkra.

A demokratikus centralizmus elvét Gorbacsov nem vetette el, bár kijelentette, hogy e fogalom diszkreditálódott, ezért új módon kell közelíteni e módszerhez, amely az új megközelítésben ötvözi a demokráciát, másrészt a párt cselekvőképességét. Áz ellenvélemények szabadságának biztosítása mellett azonban a főtitkár elutasította a frakciók engedélyezésére vonatkozó gondolatot is.

A hozzászólások előrevetítették a kemény politikai összecsapások árnyékát. Az egyik küldött nyíltan támadva az Oroszországi Kommunista Párt múlt héten megválasztott új első titkárát, kijelentette: a döntés nem válik sem a párt, sem az oroszországi kongresz- szus résztvevőinek dicsőségére. Közölte egyúttal azt is, hogy a párttagság1 tekintélyes része állítólag nem ért egyet a választással, s ez veszelyezteti a párt reformját.

Ugyanez a hozzászóló javasolta, hogy a tíz napra tervezett kongresszust két szakaszban bonyolítsák le, s közben tartsanak referendumot a párttag-, ság körében a napirenden szereplő kérdésekről, ígv a beszámolókról es a párt programdokumentumairól. Ezt az indítványt azonban a kongresszus elvetetté.

A kongresszus első napjának negatív szenzációja, hogy a központi bizottság apparátusa nem engedélyezte a Moszkvában akkreditált kelet-európai tudósítók — korábban már jóváhagyott — részvételét a nyitóülésen. A nyugati tudósítókat ez a lépés nem érintette.

Burlakov a csapatkivonás leállításával fenyeget

(Folytatás az 1. oldalról) zött, arra hívta fel a figyelmet, hogy xa magyar fél mindeddig sem az átadott debreceni repülőtérért, sem a lakóházakért, sem más katonai objektumokért nem fizetett a szovjet félnek. Tapasztalatai szerint kérdéses az is, hogy hajlandók-e egyáltalán fizetni a magyarok.

A kiküldött újságíró beszámolt a magyar parlamenti képviselők és a szovjet illetékesek találkozójáról, amelyen magyar részről „számos igény” hangzott el. Ezek — mint mondotta — a környezeti károkkal kapcsolatos „komoly” észrevételektől olyan „kevéssé meggyőző” megjegyzésekig terjedtek, hogy „a szovjet katonák, úgymond, fegyvereket adnak el a lakosságnak”. Majd hozzáteszi: „A magyar parlamenti képviselők egyetlen konkrét példát sem hoztak fel állításuk igazolására”. Az újságíró szerint mindazonáltal ez is tükrözi a szovjet katonákhoz való viszonyt.

Burlakov tábornok az 1957-es,

„Az ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet csapatok jogi helyzetéről” szóló és az idei kivonási megállapodásokra hivatkozva a lap munkatársának kifejtette: A létesítményeket olyan állapotban kell átadni, mint amilyenben az átadáskor vannak, figyelembe véve jövőbeni felhasználásukat. A magyar fél azonban ezt sajátosan értelmezi, s egyes építmények esetében azok lebontását követeli. Burlakov kijelentette: „Nem fogadhatjuk el azokat a nyílt nyomásgyakorlási kísérleteket, amelyek a magyar törvényeknek a nemzetközi joggal szembeni elsődlegességének elismérteté- sére irányulnak.”

A tábornok a kivonás leállítására vonatkozó fenyegetése alátámasztásául úgy vélekedett, hogy „másként” a Szovjetunióba irányított, normális lakás nélküli einperék nem értenék meg sem a parancsnokságot, sem őt. Hozzátette: „Nem értik meg kormányunkat

Für Lajos reagálása a Burlakov-nyilatkozatra

Súlyos fenyegetésnek minősitette Für Lajos honvédelmi miniszter Mat- vej Burlakov vezérezredesnek, a Magyarországról kivonuló Déli Hadseregcsoport parancsnokának az Iz- vesztyijában megjelent nyilatkozatát, miszerint a szovjet fél leállítja a csapatkivonást, amennyiben Magyarország nem hajlandó egyenként fizetni a szovjet katonák által átadott épületekért. Für Lajos az MTI munkatársának érdeklődésére elmondta, hogy Burlakov összekapcsolja a vitás gazdasági ügyeket a katonai csapatkivonással,amelyetaszovjetfél szerződésben vállalt és mind a mai napig teljesített is. Burlakov kijelentése olyan fenyegetés, amely nemcsak a magyar közvéleményben, hanem határainkon kívül is felháborodást válthat ki, s legalábbis kétségessé teszi, hogy a Szovjetunió megtartjaa szerződésben vállalt kötelezettségeit^ mondta Für Lajos.

A magyar honvédelmi miniszter hangsúlyozta: lehetetlen dolog egyenként felértékelni az átadásra kerülő épületeket. A legkülönbözőbb globális elszámolási kérdések vetődnek fel. Valóban vannak egyébként olyan objektumok, amelyeket a szovjet fél emelt, de többségüket még korábban a magyarok építették, s ezek most rendkívül leromlott állapotban vannak. Számos épületet nem tud haszhálni a magyar fel, mert azok szovjet szabvány szerint épültek fel. A Magyarországon tartózkodó szovjet katonák, ráadásul olyan mértékű környezétszeny- nyeződést okoztak, hogy az ezzel kapcsolatos kártalanítás nélkül nem lehet tárgyszerű elszámolást végezni.

— Attól a szovjet félnek nem kell tartania, hogy ha a végelszámolásnál a magyar félnek fizetnie kell, akkor az nem teljesíti kötelezettségét. Magyarország igenis tisztában van azzal, amit a nemzetközi szerződések kötelezően előírnak. Ezeket mindig is vállaltuk és a jövőben js vállaljuk. Burlakpv úgy képzeli el, hogy csak az az ember képes teljesíteni valamit, akit katonai nyomás alá helyeznek, ez az ő sajátos logikája, s ezt mi nem vehetjük át — mutatott rá a magyar miniszter. ■

Végezetül emlékeztetett arra, hogy Burlakovot a napokban fogadta Antall József miniszterelnök, s ezen a megbeszélésen arról is szó volt, hogy kölcsönösen hagyjuk abba a sajtóháborút, a fenyegetőzéseket, az ezzel történő nyomásgyakorlást, próbáljunk higgadtan, indulatok nélkül, egzakt módón számvetést végézni, s ennek eredménye alapján megegyezni az elszámolási kérdésekben. (MTI)

Újságírók Göncz Árpádnál

Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke hétfőn fogadta a MUOSZ, a Hírügynökségi, a Rádió- és a Televíziós Kamara képviselőit. Az eszmecserén az előkészületben lévő sajtó- és média- törvényről, valamint a sajtóprivatizáció kérdéséről volt szó. (MTI)

(Folytatás az 1. oldalról)

ta, a hadi objektumban használt MÍG —21-es gépcsalád még 1977-ben került a kecskeméti vadászrepülőkhöz, s bár korszerűnek egyáltalán nem mondható, a magasan képzett személyi állomány réven az ország védelmében rájuk rótt feladatokat maradéktalanul ellátják. Erről egyébként a küldöttség tagjai maguk is meggyőződhettek, amikor Sági alezredes parancsára egy vadászgépet magasabb harckészültségbe helyeztek. A német katonai szakértők szeme előtt öt percen belül a kifutópályára gördült a MÍG—21-es, fülkéjében Cimber János repülőhadnaggyal. A technikai részletek iránt meglepően fogékony „ci- i vil” védelmi miniszter ezt megelőzően hosszasan tanulmányozta a gépeket, kérésére még a szétszerelt, javítás 'alatt álló yadászrepülőketis bemutatták... > A Német Demokratikus Köztársaság leszerelési és védelmi minisztere Kecskeméten rögtönzött sajtótájékoztatót tartott az őt kísérő újságíróknak. A német újraegyesítésről szólva elmondta, hogy ennek, valamint a Kö- zép-Európában lezajlott politikai változásoknak a hatására a hazánk és a német állam közötti eddigi katonai együttműködés megőrzése, ugyanakkor továbbfejlesztése is indokolt. A Német Demokratikus Köztársaságban, Drezdában június 1-jén hozták létre a Nemzetközi Leszerelési Tudományos Kutató Intézetet. Az itteni eredmények valamennyi európai országnak, így Magyarországnak is rendelkezésére állnak majd. A Német Demokratikus Köztársaságban egyébként az idén 30 százalékkal csökkentik a katonai költségvetést és a hadsereg személyi állománya mintegy 35 ezer fővel kevesebb lesz.

Rainer Eppelmann a magyar és a német katonai kapcsolatokról szólva megemlítette, hogy az újraegyesítés után. is lehetőség lesz például a katonai alakulatok közötti üdülőcserére. Ugyanakkor arra is, hogy a légierők tagjai kölcsönösen és a helyszínen ismerhessék meg egymás felkészültségét. Ebben az évben ilyen jellegű szakmai látogatásban valószínűleg a pápai és az NDK-beli 8-as számú repülőszázad vesz részt. N. N. fo.

SIKLÓS CSABA MINISZTER NYILATKOZATA

A közlekedésnek embercentrikusnak kell lennie

Megnyitották a XV. szállítási nyári egyetemet

Immár tizenötödször adott otthont Kecskemét a szállítási nyári egyetemnek, amelyet a Központi Szállítási Tanács titkársága, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola a megyei szállítási bizottsággak'együttműködve rendezett meg. Hétfőn délután Tohai László, a megyei tanács általános elnökhelyettese köszöntötte a több mint 240 résztvevőt, fuvaroztatókat és fuvarozókat, köztük 30-40 magánfuvarozót, Siklós Csaba közlekedési és hírközlési minisztert, illetve Gaborják Józsefet, a megyei tanács elnökét. Tohai László bevezétő előadásában hangsúlyozta, hogy e négynapos rendezvény kizárólagos célja alapvető ismeretek közreadása a szállítási szakemberek számára. A megnyitót követően Siklós Csaba közlekedési és hírközlési miniszter tartott előadást a közlekedés időszerű kérdéseiről.

A miniszter a közlekedéspolitikai koncepcióról megjegyezte, hogy Széchenyi István és Baross Gábor örökét kell továbbfejleszteni, $ egyidejűleg kell fejleszteni valamennyi közlekedési ágazatot. Az alapelv: a közlekedés középpontjába az embert kell állítani. Elmondta, hogy aktív fejlesztési politika szükséges, amelynek 'főbb vonásait a következőkben határozta meg. A közlekedésnél a nemzetgazdaság elsődlegességét kell figyelembe venni, s megteremteni a lehetőségét, hogy a közlekedési ágazatok közül bárki választhasson. A szociális kiegyenlítődés mellett megbízható, balesetmentes közlekedés megteremtését szeretné megvalósítani. (Megdöbbentő a közúti közjekedés baleseti helyzete, ahol évente kétezren halnak meg és 30 ezren sérülnek meg.) A pontosság — húzta alá a miniszter — a sebességnél is fontosabb. A takarékosság mellett olyan környezetvédelmet kell megvalósítani, amely kiküszöböli a nagyvárosokban a zaj- és a levegőszennyezettséget. Mindezeket olyan közlekedéspolitikai ágyazatba kell helyezni, amely bírja a lakosság bizalmát.

A legfontosabb feladatok az előzőekből adódnak. Véleménye szerint s nem a vasutas szól belőle — előtérbe kell helyezni a vasúti és vízi közlekedést, amely azonban nem jelentheti az úthálózat bővítésének leállítását.

A miniszteri beszéd után a hallgatók kérdéseket tettek fel, amelyekre Siklós Csaba válaszolt. Az egyetem első napján előadás hangzott még el az egységes Európa Ház és a magyar közlekedés témakörében, illetve a közlekedésfejlesztést és a privatizációt, valamint a közlekedést-szállítást érintő deregulációs intézkedésekről.

A szünetben alkalom nyílt arra, hogy Siklós Csaba közlekedési és hírközlési miniszternek néhány kérdést tegyünk fel.

— Miniszter ür! Ön az előző vezetéstől rengeteg ígéretet örökölt. A kecskemétiek és a környékbeliek megnyugtatására tud-e valami újat mondani, mi lesz az autópálya sorsa?

— Biztos, hogy nagyon sok ígéret elhangzott, sokat ezek közül talán nem is tudunk úgy megvalósítani, mint ahogy azok elhangzottak. Az is biztos, hogy nagyon szeretnénk külföldi tőkebevonással, hitelek felvételével meggyorsítani az infrastruktúra fejlesztését, két okból is. Egyrészt, hogy a lakosság jogos követeléseit minéj előbb kielégítsük, másik oldalon pedig a gazdaságot lendületbe, mozgásba hozzuk. Kecskemét számára ez azt jelentené, hogy minél előbb szeretnénk folytatni az autópálya építését, a Kecskemétet elkerülő szakaszt, és továbbmenve Szeged irányába, az országhatárig.

— A jelenlegi benzináremelés megfelelő fedezetet jelent ehhez?

— Sajnos, a jelenlegi benzináremelés nem ezt a célt szolgálja. Én szerettem volna elérni olyan jellegű emelést, amely az útalapot növelhette volna, hogy ebből fedezzük mindezeknek a fejlesztéseknek a költségét. Ez a benzináremelés a korábban elrontott s a tavalyi évben duplájára növekedett és

az idén, az első öt hónapban megháromszorozódott hiány fedezésére szolgál csak.

— Ismereteim szerint önnek egyik vesszőparipája a minél gyorsabb privatizáció és ez mégis úgy halad, mint az S-ös út építése.- Nem tudom. Egy hónapja vagyunk kormányon, ez az egy hónap sok mindenre elég volt, de hogy ilyen jelentős lépéseket megfontoltan és bölcsen meggondolva tegyünk, arra még kevés.

— Ön szerint az útépítésben a privatizációnak a klasszikus tőkebevonáson kívül van-e más módja?

— Igen, azt hiszem, van. Szeretnénk egy olyan konszenziós rendszert kidolgozni, amelynek segítségével felgyorsíthatjuk az intézkedéseket.

— Ez a mai kecskeméti rendezvény elsősorban a szállításokkal foglalkozik. Ügy tudom, hogy önnek volt köze a vasúthoz, van is, a közúti szállítást nem becsüli le?

— Ez nem pontos megfogalmazás, természetesen mint vasutasnak, a vasúthoz volt kötődésem, de mint közlekedési miniszternek, teljeskörűen kell szemlélni a dolgokat. Azt is tudni kell, hogy a közúti árufuvarozás egyike ma a világon legtöbbet vitatott kérdéseknek. Egyes országok, itt elsősorban Ausztriára és Svájcra gondolok, na-, gyón nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a lakossági kezdeményezések nyomán a közúti teherfuvarozást vasútra tereljék. Ehhez hatalmas állami támogatásokat használnak fel!

— Ez várható nálunk is?

— Biztos, hogy a közúti hálózat fejlesztését végre kell hajtani, erősített ütemben kell megvalósítani. Abban is biztos vagyok, hogy a nagy kamionforgalmat részben vasútra kell terelni, pontosan a lakossági érdekek, az egészség és a környezet védelme érdekében.

Gémes Gábor