Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-09 / 159. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. július 9. JÓ BORT AJÁNLANI, ELADNI NEM NEHÉZ Amerika (ismét) a lehetőségek színtere Az utóbbi évek egyik legjelentősebb konferenciáját rendezte meg Kecskeméten az elmúlt héten a Nemzetközi Szőlészeti Borászati Hivatal. A világ legkiválóbb bor- gazdasági szakemberei cserélték ki információikat, beszélték meg azokat a piaci tendenciákat, amelyek jellemzőek a borkereskedelemre. Előtérbe került a Közös Piac országainak bortermelése és bortermelőinek támogatása, ami azt eredményezi, hogy ma az európai piacokon az állami szubvenciók versenye folyik a szabad árverseny helyett. Szó esett arról is, hogy egyes országokban csökken, másutt, mint például az amerikai, a skandináv, az ausztrál fogyasztók körében, növekszik a bor iránti kereslet. A konferencia résztvevői utolsó ülésükön határozatot fogadtak el, amelyet az érdekelt országok kormányainak elküldték. Megállapodtak abban, hogy rendszeresen szerveznek más-más országokban szimpóziumokat, borgazdasági témakörökkel foglalkozva, és a neves kutatóintézetek ökonómusait — közöttük a magyarokat is — felkérik egyes részproblémák feltárására, tanulmányok készítésére. Döntöttek arról is, hogy ösztöndíjjal támogatják néhány kelet-európai fiatal egyetemi tanulmányát. A Nemzetközi Szőlészeti Borászati Hivatal határozatban fejezte ki elismerését a konferencia kiemelkedő színvonalú megrendezéséért a Kertészeti Egyetem Szőlészeti Borászati Kutatóintézetének, s külön is az intézet ökonómiai osztályának. A konferencia amerikai előadói többször hangoztatták, hogy az USA- ban egyre bővül a borpiac, megnövekedett a jó és kiváló minőségű borok kereslete. Az amerikai borkereskedők szövetségének albínóké V. O' Érien is ezt hangsúlyozta. O egyébként borjogász és kapcsolatban van a világ legnagyobb borkereskedőivel, -szövetségeivel, e szakág egyik világszerte elismert tekintélye. Olyan amerikai társaság vezetője, amelyiknek San Franciscóban export-, New Yorkban importközpontja, Washingtonban pedig irodája van. O’ Brient kértem, beszéljen a piacról és mondjon véleményt a magyar borokról, az itteni tapasztalatairól. — A magyar borok rendkívül jó minőségűek, és komoly lehetőséget látok arra, hogy nagyobb tért hódítsanak az amerikai piacokon. Most járok először Magyarországon és meglepett, hogy kiválóak a magyar fehérborok is, noha eddig csak jó vörösboraikat ismertem. — Alföldieket vagy hegyvidékieket kóstolt, s egyáltalán: módjában állt alaposabban tájékozódni a magyar borkínálatról? — Mi Amerikában nem figyelünk arra, hogy egy-egy bor melyik tájkörzetből származik. Ha önök azt írják egy palackra, hogy kecskeméti bor, ez az amerikaiaknak nem mond semmit, és a fogyasztók nem vásárolják. Viszont, ha az kerül a palackra, hogy például magyar Cabernet Sauvignon, már más a helyzet. A fajtát ismerik a fogyasztók, és aki ezt megkedveli, vásárolja, de azzal nem törődik, hogy alföldön vagy hegyvidéken termelt szőlőből készült. Bárhol is járok a világon, bemegyek a helyi üzletekbe és megnézem. a borkínálatot. A kecskeméti üzletekben vegyes benyomás ért. Láttam néhány professzionális kiszerelésű — üvegformájú, cimkéjű — bort, de meg • Botos Ernő: bízom a fellendülésben. kell mondanom, hogy több olyan palackot is, amelyek az amerikai üzletekbe be sem kerülhetnének. Az amerikaiak az egyszerű, tiszta, világos címkével ellátott palackokat keresik, a túlcicomázott címkéjűeket meg sem nézik. Kecskeméti tartózkodásom alatt sok bort megkóstoltam, és határozottan mondhatom, hogy 8-10 borfajtát, bármelyik amerikai üzletben szívesen látnék ezek között. — Melyik volt a legjobb? — Életemben talán a legfinomabb bort kóstolhattam meg, ez pedig a Tokaji szamorodni. Csodálatos bor, minden külföldi, aki itt volt a konferencián, elragadtatással beszélt róla. — Ön is hangoztatta előadásában, hogy a magyaroknak nagy lehetőségük van az amerikai piacon, s a borexport jócskán növelhető. Mire alapozza megállapításait? — Az amerikai piacon rendkívül felszökött a kaliforniai és a francia borok ára. Az amerikai fogyasztók érzékenyen reagálnak az árváltozásokra. Az optimális árkategóriába tartozó, ugyanakkor jó minőségű magyar borok a mostani „árürt” könnyen betölt- hetnék. Nem azt akarom mondani, hogy olcsón kell adni a magyar borokat, nem szabad abba a hibába esniük, mint a chileieknek, akik jó minőséget hoztak először, két dollárért lehetett megvenni, azután a minőségük olyany- nyira romlott, hogy ma már ilyen alacsony áron sem kel el. Szóval a 3—5 dollár közötti fogyasztói ár az, amiért az amerikaiak szívesen vásárolnak minőségi borokat. Ilyen kategóriába tartozó italokat, úgy gondolom, a magyarok jelentős mennyiségben tudnának exportálni. Ki kell használniuk egy másik nagy lehetőséget, nevezetesen azt, hogy Amerikában szimpátiával viseltetnek Magyarország iránt. A közép- kelet-európai országok között a magyarok presztízse a legjobb; bátor, okos, tehetséges népnek tartjuk a magyarokat. Bush elnök még reklámot is csinált a magyar boroknak azzal, hogy a magyarországi látogatása alkalmával kapott palackot bemutatta, és az min: den újságban megjelent. . — A piacnyerés érdekében nekünk, magyaroknak* mit kellene tennünk, milyen javaslatai vannak? — Több importőrre lenne szükségük, olyanokra, akik rendszeres kapcsolatban állnak Magyarországgal, Az amerikai üzleti partnereket egymással is versenyeztetni kellene. Ha viszont jelen vannak a piacon, akkor garantálniuk kell a folyamatos szállítást, az azonos minőséget és mintegy kötelességükké válik, hogy bemutatókon, kiállításokon részt vegyenek. Erőteljesebben és célszerűbben kapcsolódjanak be a nemzetközi borkereskedelembe. Ehhez arra lenne szükség, hogy Magyarországon legyen egy üzletházuk, egy központjuk, amely információbázis és borbemutató is. Ha válamire az amerikai üzletembereknek szükségük van, ne kelljen csupán kétoldalú kapcsolatra # ()' Bricn: éljenek a jó lehetőségekkel! szorítkozniuk, hanem gyorsan kaphassanak az üzleti lehetőségekről széles körű információt. Ez sokat lendíthetne az önök bor-, valamint az ehhez kapcsolódó kereskedelmükön. Példaként említhetem, hogy az amerikaiak nagyon szeretnének, magas áron, Magyarországról fahordókat vásárolni. Viszont nincs információjuk arról, hogy hol, milyet, mennyiért tudnának megvenni, ezért elutazásom előtt engem megbíztak egyfajta piackutatással. Bizonyosan gyorsabban létrejöhetne az üzlet, ha egy borászati központból a legfontosabb információkhoz, a hordóvásárlás ügyében is hozzájuthatnának. Azt javaslom tehát, hogy gyorsabban használják ki lehetőségeiket, mert kitűnő boraik vannak, amelyekre bizonyosan igény lenne az amerikai piacokon. Beszélgetésünkön jelen volt Botos Ernő, a Szőlészeti Borászati Kutatóintézet ökonómiai osztályának vezetője, gyakorlatilag az egyhetes konferencia fő szervezője. Botos Ernőt a konferencia összegzésére kértem. — Fontos számunkra, hogy az ökonómiai témaköröket — eredetvédelem, integráció és piacpolitika -— átfogó, nemzetközi konferenciára első alkalommal éppen Kecskeméten került sor. Bepillanthattunk egyes országok gazdaságelemző munkájába, fontos döntések születtek a kutatók, a szakemberek további együttműködéséről, kutatásainak összehangolásáról. Alkalmunk volt megismertetni a világ legjelentősebb kutatóit, borszakértőit, üzletemberét a magyarországi szőlőtermesztéssel, borászattal, az itteni borokkal. Azt gondolom, hogy ami a konferencián elhangzott, a magyar termelőknek, exportőröknek, borászoknak egyaránt hasznos volt, s a megismertek tudatában célszerűbben, hatékonyabban tudják alakítani a termelést és a piaci munkát. — Hogyan látja a szőlő-bor ágazat jövőjét, immár a konferencián elhangzottak tükrében? A- A hazánkéhoz hasonló problémák a világ más részein is jelentkeznek. Az alföldi borvidékhez hasonló gondjai vannak a francia Provance, vagy az olasz Pó-vidék bortermelőinek. Világossá vált, hogy nem a bor mennyiségével, hanenr'értékének növelésével lehet az ágazat jövedelmezőségét javítani. Úgy gondolom, az Alföldön is jelentős változások következnek be: alkalmasabb területekre korszerűbb fajtákat telepítenek, módosítják a művelési rendszereket és egyre több szőlőültetvény — szerintem a jelenleginek mintegy 90 százaléka — és borpince kerül magánkézbe. Ha mindez hozzájárul a minőség javulásához, boraink nemzetközi versenyképessége is nőni fog. Én optimista vagyok, bízom a fellendülésben. Csabai István MEGYÉNKBEN A NEGYEDIK, HALASON AZ ELSŐ Magánpatika a tűzoltószertár helyén Tűzoltólaktanya volt Kiskunhalason abban a Szász Károly utcai épületben, ahol péntek reggeltől megnyitja elegáns portálját a nagyközönség előtt az első halasi magánpatika. Úgy mondják: első, pedig az igazán első 1914-ben nyílt a városban. Az államosítás előtt öt magánkézben lévő gyógyszertár Szolgálta az akkor jóval kisebb lélekszámú területet. Mára 180 ezer lakosra —hiszen a kórház felvevőterülete jócskán megnöveli a rászorulók számát — mindössze két gyógyszer- tára maradt a városnak. Mindezeket Kraszkó Károly megyei főgyógyszerész mondta el az újonnan létesült harmadik patika átadási ünnepségén, a napokban. Az Aranymérleg patika szerinte az ország legszebb magángyógyszertára — egyébként megyénkben a negyedik, az országban pedig a nyolcadik ilyen egészségügyi létesítmény. Alighanem nevezhetne a legek versenyén a nagyságával is, hiszen a raktárakkal, laboratóriummal, öltözőkkel, irodával, mosdóval ellátott komplexum 160 négyzetméternyi területet foglal el. A valamikori tűzoltogarázs átalakításának és berendezésének költsége két-hárommil- lió forint között mozog, de külleme, praktikuma dicséri is a halasi iparosok keze munkáját, amiért külön köszönetét nyilvánított a patika vezetője, Pintér László. A jelenleg öt — szakmailag jól képzett — dolgozót foglalkoztató gyógyszertár az Exist Kft. keretein belül, de teljes önállósággal tevékenykedik majd — remélhetően a város és a Halas környékiek megelégedésére. H. T. SAJTÖPOSTA Víztároló lesz a kisaluljár óból? Korlátozható Sokszor írtunk már e hasábokon arról, hogy a kecskeméti vasúti kisaluljáró egyre kevésbé alkalmas a rendeltetésére, a gyalogosforgalomra. Az immáron 22 évvel ezelőtt készült létesítmény, amely a .forgalmas Szeged—Budapest közötti vasútvonal alatt húzódik — összekötve a belvárost á Daróczi közzel, illetve a Kandó Kálmán utcával és környékével —, ma már a legkevesebb csapadék után sem tudja azonnal „elnyelni” a vizet. Két-három hete annak, amikor az egyik délután, a kiadós zuhárét követően akkora víztenger gyűlt össze a mélyben, hogy szivattyúzással lehetett csak eltávolítani. Július 1-jén nagy esőzés volt a hírős városban, majd az elkövetkező napokban gyakran tetőzte azt kisebb-nagyobb mennyiségű újabb eső, minek következményeként ugyanott csaknem fél lábszárig ért a víz. Köztudomású, hogy a dolgozók jó része az aluljárón átjut el a szomszédságban lévő baromfi-feldolgozóba, mások pedig ezen útvonal igenybevételével sietnek a térségbeli külvárosból az autóbusz-pályaudvarra és a MAV-állomásra, így hát nem nehéz elképzelni, mennyi embernek okoz bosszúságot ismételten ez ä használhatatlan létesítmény. Ilyen helyzetben az arra járók a legkézenfekvőbb, ugyanakkor a legveszélyesebb megoldást választják: a védőkerítést letaposva, a síneken át igyekeznek elérni úti céljukig. Többször beszéltünk már e problémáról a helyi vízmű, a vasút és a tanács műszaki szakembereivel, akik beismerték, hogy nem tökéletes az aluljáró vízelfo- lyócsatorna-rendszere, ám a megfelelő javítás módjáról, s főleg a vonatkozó költségek vállalásáról már megoszlott a véleményük. E nézeteltéréseken túl, mi arra is felfigyeltünk: egyik említett cég sem érzi igazában, hogy az ő kizárólagos feladata lenne az aluljáró víznyelőjének a folyamatos tisztítása, rendben tartása. Az egymásra mutogatás pedig ezúttal sem vezet semmire. Szerintünk a szóban forgó létesítmény tulajdonosának, kezelőjének felelőssége alapján lehetne a kisaluljáró ügyében dönteni. S e gazdának a legsürgősebben kellene intézkednie. Mi van a Szent Koronával? Kovács Lajosné olvasónk sokak nevében kereste fel lapunkat Kiskunfélegyházáról, és a következőket mondotta: — Néhány napja immáron a koronás címer köztársaságunk jelképe. Sokunk régi óhaja vált ezzel valóra. Most. már nagyon reménykedünk, hogy a jogállamiság létét nap mint nap tapasztalhatjuk. Például a postai hírlapterjesztésnél is... Az utóbbit azért említem, mert e területen még sok a gáncs, ami abban nyilvánul meg, számos sajtókiadványt hiába keresünk az újságárusoknál. Itt van például a Keresztény Nemzeti Unió és a Magyar Nemzeti Párt heti kiadványa, a Szent Korona. Az árushelyen közelharcot kell vívni, hogy megkaphassuk. Egy ideje azonban már hiába szeretnénk megvenni a lapot, sem helyben, sem a szomszédos városban nem kapható. Miért? Nos, mások hasonló érdeklődésére is válaszolva, közöljük a lap május 23-ai számában megjelent sorokat: „A Szent Korona ellen beindult a .hadjárat’. Előbb a nyomda — költözködésre hivatkozva — egyszerűen egyheti szám megjelentetését .kihagyta’, majd a Magyar Posta (mint lapterjesztő) csökkentette drasztikusan (a felére!) a megrendelt példányszámot...” Az ügyben megkerestük a lap fő- szerkesztőjét, Romhányi Lászlót, aki ezeket válaszolta: — Sajnos, a Szent Korona kiadása és megjelentetése körül egyre több akadaly tornyosul, amelynek egyetlen célja: a lap lajáratása, szétzilálása. Mindezek ellenére mi tovább szeretnénk dolgozni, s ennek biztosítása érdekében befép a szerkesztésbe, tulajdonostársként, a Szent Korona Szövetség. Ezen intézkedéstől valamiféle megoldást várunk a gondjaink megoldására, az előfizetők és olvasók igényeinek kielégítésére. Akit nem szolgáltak ki a benzinkútnál.... Az alábbi levelet személyesen hozta be olvasónk a szerkesztőségbe. Elgondolkodtató sorai alatt nevek és pontos címek találhatók —• zömmel a szemtanúk adatai —, amelyek közlésének mellőzését kérte. Ez utóbbinak eleget téve adjuk közre a történetet: „Vállalati tehergépkocsival álltam meg június 15-én a katonatelepi benzinkútnál, hogy tankoljak. A kútkezelő lenullázta a mérőszerkezetet, majd magamra hagyott. Míg ő a közeli Aro járműre kezdte felrakni az olajat, gondoltam, ez idő alatt teletölthetem a tartályt üzemanyaggal. Már kezemben volt a töltőslag, mielőtt azonban használni kezdtem volna, a kezembe vett füzetből próbáltam kiolvasni, mennyi gázolajjegyet kell leadnom. A kezelő meglátta, hogy számolgatok, erre odaugrott, s magához véve a slagot, közölte: tűnjek a fenébe. Természetesen érdeklődtem, miért küld el, mire azt válaszolta: jegyre nem köteles kiszolgálni. Ekkor arra hivatkoztam, már nagyon kevés a gázolajam, s legalább,néhány liternyit adjon készpénzért. O hajthatatlan maradt. Ezután a vásárlók könyvét kerestem, hogy a panaszomat bejegyezhessem. Megtagadta ennek átadását, miközben harsogta: takarodjak onnan... A csúnya jelenetet megrökönyödve figyelték a körülöttem lévők. Végül is a kútkezelő a rendőrség kihívásával fenyegetett, ha nem távozom azonnal. Mielőtt ezt tettem volna, még egyszer hozzáfordultam, hogy megtudhassam a nevét. Nem volt hajlandó felfedni magát. Távozóban azonban elolvastam a cégtáblán lévő kiírást: Trapéz Kereskedelmi Gmk, Katonatelep, Lombos u. 6. Végül is e cég vezetőjétől szeretném megtudni: miért részesültem hátrányos megkülönböztetésben az üzemanyagvásárlók sorában?” A szerkesztő megjegyzése: Mi is értetlenül állunk a történtek előtt. Se kiszolgálás, se panaszkönyv, ráadásul az udvariatlanság — ez túl sok egyszerre. Tartunk tőle, hogy a fogyasztói érdek nem kismértékű megsértéséről van itt szó, melynek kivizsgálására ezúton kérjük fel a kereskedelmi felügyelőséget! a rádióműsor vétele ? A szakember nem mondott biztatót A kecskeméti Hunyadi város új lakótelepén, a Mátyás király körút—Czoll- ner köz—Liszt Ferenc utca által határolt területen jártunk a minap, ahol többen elkeseredve panaszolták: az URH-sávokon sugárzott külföldi rádióműsorok vételének lehetősége szinte a minimálisra csökkent otthonukban, mégpedig a Gelka .Jóvoltából”. Ezzel kapcsolatosan az alábbi részleteket közölte velünk az egyik rádióhallgató: — Köztudomású, hogy a próza és a zene legtisztábban fogható az ultrarövidhullámokon, vagyis a kelet-európainak titulált, 65—74 MHz-es, illetve a nyugat-európai szabvány szerint működő, 88—108 MHz-es tartományban. Mindkét sávon igen gazdag a szomszédos országok rádióműsorainak kínálata. Ezek zömét kifogástalan minőségben hallgattam, míg a társasházunk tetőzetén volt a közösségi antenna. Néhány éve a térség lakói műholdas tévéprogramokat igényeltek, amelyekhez a speciális technikát a helyi Gelka dolgozói építették meg, s a munkájuk befejeztével leszerelték az épületekhez tartozó régi antennákat. A képernyő bőséges műsorellátottságával nincs is nagyobb baj, ám a rádiózni szerető ember háborog, ugyanis többé nem élvezheti az újvidéki, a csehszlovák és az osztrák adásokat, pedig azok telve vannak hangulatos, szép dallamú zenével. Egyébként érthetetlen, hogy e szolgáltató cég főleg azon magyar rádióműsorok (Kossuth, Petőfi, Bartók és Danubius műsor) jeleit továbbítja a kábelen, mely műsorok a készülékbe szerelt teleszkópantennával is jól behozhatók. A többi rádióadás vételének korlátozását a hallgatói érdek megsértésének, tehát jogellenesnek tartom. Az előzőeket így toldotta meg a másik beszélgetőtárs: — Külföldről sugárzott URH-adások zenei anyagait szívesen rögzítem a magnómon sok-sok éve, de a Gelka műszaki intézkedése óta nem gyarapíthatom e gyűjteményemet. Megengedhetetlennek vélem ezt a kiszolgáltatottságot. ” Vitathatatlanul közérdekű ügy ez, amelyről természetesen szót váltottunk az említett cég egyik szakemberével, aki elmondotta: az általuk felszerelt, s a költségét illetően a lakók pénzügyi lehetőségéhez igazított vevőrendszer korántsem a legkorszerűbbek közül való — emiatt gyakran meghibásodik —, így csakis néhány rádióadás jelének továbbítására alkalmas. Fokozza a gondokat, ha a házbeli erősítők is meghibásodnak. Amennyiben a jelenlegi technika marad, a rádióműsor-vételek javulásáról biztató nem mondható. Noha meggyőző a Gelka álláspontja, mégis az elégedetlenkedő rádióhallgató véleményét osztjuk: a rádióműsorok vételének korlátozása műszakitechnikai okokból sem fogadható el. De hát mit lehet tenni a tényekkel szemben? Valamiféle megoldást jelenthet a saját antenna használata. Hosz- szabb léc és szalagkábel segítségével például házilag is fabrikálható az OIRT és CCIR URH-sávok műsorainak vételére alkalmas, úgynevezett dipólus antenna. Elkészítéséhez célszerű fellapozni Király Andor: Hullámvadászat című szakkiadványát. A Műszaki Könyvkiadó 1983-ban megjelentetett e könyve feltehetően megtalálható a könyvtárakban. Válaszra sem méltattak bennünket Én és a csátaljai Nagy József társam szőlősgazdák vagyunk. Borunkról nemcsak baráti körben szólnak elismerően, de legutóbb, vagyis tavaly a szekszárdi borversenyen is szép eredményt értünk el, s oklevélben részesültünk. A hivatalos megmérettetés kedvet adott a további jó munkához, melynek eredményével az idén beneveztünk a megyei borversenyre. A május 8-án és 9-én lezajlott vetélkedő gazdája a Kiskőrösi Állami Gazdaság volt. Az ezzel kapcsolatos felhívásban azt olvastuk, hogy a gazdaság Izsáki út 8—9. szám alatti hűtőháza lesz a verseny helyszíne. Nos, a társammal e címre továbbítottuk postai úton a bort, ő a Merlot fajtát, én pedig a vegyes fehéret. A csomagban ott volt a jelentkezési lapunk is. Egyidejűleg befizettük a személyenkénti 100 forint nevezési díjat, amelynek csekkét a szervező, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya juttatta el hozzánk. Hogy biztosak legyünk a dolgokban, április 23-án a 26-361-es számú telexen értesítettük a gazdaságot küldeményünkről s arról, hogy személyesen nem lehetünk ott a versenyen. A Petőfi Népéből tudjuk, hogy sor került a nemes vetélkedőre, amelynek eredményéről azonban máig sem kaptunk értesítést a rendező szervtől, pedig a június 27-ei telexünkben sürgettük ezt. Mi úgy gondoljuk: ha már nem is mondanak köszönetét, hogy részt vettünk kistermelőként a versengésben, a zsűri döntéséről megérdemelnénk egy mondatnyi értesítést. Persze, lehet, azért nem méltatnak bennünket válaszra, hogy ezzel is figyelmeztessenek: a jövőben tartsuk magunkat távol az efféle vetélkedéstől... Solymosi Tivadar Hercegszántó, Rét u. 10. ÜZENJÜK „Autótulajdonos” jeligére, Jakabszállásra: Nem felel meg a valóságnak az Ön lakóhelyén elterjedt hír, miszerint néhány nappal ezelőtt olyan közlemény látott napvilágot az egyik központi napilapban, hogy a Trabant használatát megtiltják. A valóság ezzel kapcsolatosan a következő: a Népszabadság július 3-ai számának egészségügyi rovatában megjelent „Mélyebb lélegzetet vehetne az ország. ..” című cikk megszólaltatta a Berlinben régóta élő hazánkfiát, Somogyi Árpád professzort, aki a nemzetközi toxikológiai fórum résztvevőjeként mondotta, hogy szívesen tanácsolná Magyarországnak a Trabantok betiltását, s a leadásukért cserében olyan modern katalizátoros kisautók átvételét, amelyeket I nem terhel vámösszeg. A szakember mindezt ama számítások alapján nyilatkozta, hogy egyetlen kétütemű autó bocsát ki annyi szennyező anyagot, mint a katalizátorral ellátott 80 gépkocsi. „Hiába felvételiztem” jeligére, Kiskunfélegyházára: Értesülésünk szerint az idén is túljelentkezés volt a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán, ahová felvételi vizsga nélkül jutottak be néhányan. Hogy kik ? Például azok, akik jeles érettségi bizonyítványt és ezzel együtt legalább 60 póntot vittek magukkal a középiskolából. Ugyancsak automatikusan nyertek felvételt, akik legalább ötéves munkaviszonnyal rendelkeztek és eleget tettek az intenzív előkészítő tanfolyam követelményeinek. Mivel ön szerényebb iskolai eredményt produkált, ezért kellett felvételiznie, s mivel ott sem szerepelt legsikeresebben, így érthető, hogy az idén még nem lehet főiskolai hallgató. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611
