Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-09 / 159. szám
LABDARÚGÓ-VB Világbajnok az NSZK-válogatottja Vasárnap este Rómában játszották az olaszországi labdarúgóvilágbajnokság döntőjét. A megismételt fináléban — négy évvel ezelőtt is nyugatnémet—argentin összecsapás volt — az NSZK válogatottja Brehme tizenegyesével l:0-ra nyerte a találkozót, s győzelme azt jelenti, hogy története során harmadszor szerezte meg a világbajnoki címet. MINDEN EMBERÉLET EGYAZON ÉRTÉK Felavatták a magyar zsidó mártírok emlékművét Vörösmárvány talapzaton nyugvó fekete gránit emlékmű és óriási szomo- rúfűz-formájú szobor, az ágain függő mintegy 18 ezer levélkére vésett névvél, emlékeztet ezentúl a második világháború idején elpusztult hatszázezer magyar zsidóra és a milliók életét kioltó korr^A Dohány utcai zsinagóga kertjében, az egykori budapesti gettó kapujának közelében a magyar zsidóság örök gyászának mementójaként emelt hatalmas kompozíciót, Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész alkotását vasárnap kegyeletteljes ünnepségen avatták fel. A New York-i székhelyű Emanuel Alapítvány az emlékművet — amely nemcsak Magyarországon, hanem egész Kelet-Közép-Európában is elsőként emlékeztet a Holocaust áldozataira — a világ különböző részein élő, köztük az országunkból elszármazott zsidók adományaiból létesítette. Az avatóünnepségen a hozzátartozóikra emlékező gyászolók mellett részt vettek magas rangú állami és egyházi vezetők — köztük Szabad György, az országgyűlés megbízott elnöke és Paskai László bíboros, esztergomi érsek, a Magyar Katolikus püspöki kar elnöke —, a pártok képviselői, hazai és külföldi zsidó szervezetek küldöttei, továbbá a Budapesten működő diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. Eljött az avatásra Tony Curtis, a világhírű magyar származású filmszínész is: az ő apjának utónevét őrzi az Emanuel Alapítvány. A magyar himnusz hangjait és Joseph Malovany New York-i főkántor gyászimáját követően Zoltai Gusztáv, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének és az ország legnagyobb zsidó közösségének, a Budapesti Izraelita Hitközségének ügyvezető igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, s rámutatott: az emlékműnek hangosan hirdetnie kell, hogy az eddig kimondhatatlan kimondása, a mesterségesen állított tabuk félresöprése hozhatja meg az örökké gyászolók, az egykori megalázónak lelki békéjét. Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnök a világtörténelem talán leggonoszabb népirtásának emlékét idézve azzal a gondolattal kezdte: Isten színe előtt minden emberélet egyazon érték, s kioltása egyazon súllyal esik latba. A náci hépirtás hatmillió áldozata egyként áldozat, de mi most mindenekelőtt azokat a százezreket gyászoljuk, akiknek számunkra arcuk van. Azokat a százezreket, akiktől nemcsak életüket vették el, de haláluk előtt még a hazájukat is — akiket nemcsak megöltek, de kitaszítottak egy közösségből, amelyet őseik nemzedékek óta magukének vallottak, amelyért éltek és dolgoztak, amelynek nyelvét beszélték és kultúráját magukénak érezték. A Holocaust — hangoztatta ■— ezért nem csupán zsidó tragédia, hanem magyar tragédia is. Végül kérte az egybegyűlteket, a zsidó mártírok mellett emlékezzenek kegyelettel a náci haláltáborokban elpusztított cigány honfitársainkra is. — Tudnia kell minden magyarnak, hogy az a tragédia, ami a zsidósággal történt, különleges gyalázata az emberiségnek — hangoztatta beszédében Antall József miniszterelnök. De azt is tudnia kell: nem mindenki volt e bűnnek részese. A történelem különös tragédiája, hogy a félelem, hallgataggá téve, megbénította a tisztességeseket. A miniszterelnök a továbbiakban kiemelte: a kormány felelősséget érez a hazánkban élő zsidó közösségért, és kötelességének tekinti, hogy a Magyar- országon maradiakat megvédelmezze minden ordas eszmétől, minden ellenük irányuló gondolattól — bár remélhetően erre soha nem lesz szükség. Kijelentette: a kormány soha nem fog akadályt gördíteni azok elé, akik inkább Izraelben kívánnak élni. Aki viszont úgy érzi, Magyarországon akar elsősorban zsidó lenni, annak megadják ehhez a jogot és szabadságot, miként azoknak a zsidó származásúaknak is a társadalom által elismerten, nyugodtan kell itt élniük, akik elsősorban magyaroknak érzik magukat; akár hívők, akár nem. — Aki ez ellen vét, az a törvényes magyar kormányhatalommal találja szemben magát — hangoztatta Antall József. Sietek József, a Fővárosi Tanács elnöke beszédében köszönetét mondott az Emanuel Alapítványnak az emlékmű felállításáért, s azért, hogy a magyar kultúra felbecsülhetetlen értékeit, a budapesti Dohány utcai zsinagógát és a Kazinczy utcai ortodox zsinagógát is felújítják. „RENDSZERVÁLTÁST VIDÉKEN IS!” Kisgazdapárti nagygyűlés Katymáron % Nagygyűlést tartott Katymáron a Független Kisgazda-, Földmuhkás- és Polgári Párt helyi szervezete, amelyre a 10. számú választókerület alapszervezeteit is meghívták. A művelődési ház nagytermében szép számmal foglaltak helyet a két város, Bácsalmás és Jánoshalma, valamint a környező települések kisgazdapárti küldöttei. Hebők Béla elnök köszöntötte a megjelenteket az előadói asztaltól, amelyen a párt szimbólumait: a bort, a búzát és a bibliát helyezték el. Értékelve az alapszervezeti munkát, megállapította, hogy a tagság nagyon aktívan vesz részt a célok megvalósításában. A jelenlevők türelmét kérte a kisgazdapárti földtörvény-tervezet elfogadtatásáig, mert - mint kifejtette — minden meggondolatlan cselekedet hátráltatja a megoldást. Ezt követően Szabó László országos főtitkárhelyettes emelkedett szólásra. Mintegy kétórás előadásában átfogó képet adott a párt helyzetéről, politikájáról és a kormánykoalícióban elfoglalt helyéből. Nagy figyelmet szentelt az új kisgazda földtörvény-tervezetnek, amely kitér arra is, hogy a nemzetiség lakta vidékeken — Katymáron például magyarok, bunyevácok és svábok élnek együtt — tulajdonviszonyuk helyreállításánál a helyi sajátosságokat figyelembe vegye. A párt az 1944. év végi, illetve az 1947. december 31-ei állapotok visszaállítása mellett emelt szót. A számos hozzászóló között Drubics Sándor (Bácsbokod) a kisgazdapárt egészségügyi és szociálpolitikai programjáról kívánt többet tudni. A főtitkárhelyettes válaszában rámutatott, hogy — a nemzetközi tapasztalatok szerint — a háziorvosi rendszert és a betegbiztosító társaságok megalakítását tartják jónak. Ez nagyobb biztosítékot nyújt az állampolgároknak, mint a jelenlegi SZTK-rendszer. Fontos teendő a nyugdíjas és a polgári tagozat felállítása. Molnár Albert (Katymár) megkérdezte — meglehetősen ironikus hangsúllyal —, hogy vajon mikor jut el a rendszerváltás a végekre is? A kérdés körül kerekedett eszmecsere abban jutott nyugvópontra, hogy az önkormányzatok megalakítása jelentős előrelépés lesz e téren, illetve megoldást hozhat. A mezőgazdasági termelés kapcsán Mészáros József (Madaras) az iránt érdeklődött, hogy van-e megfelelő vetőmag? Az igenlő válasz—elsősorban a Bánkúti 12-es búzát említette az előadó — általános megnyugvást keltett. Szabó László nemrégiben Dániában járt az ottani gazdasági élet tanulmányozása végett. A tárgyalások eredményeként a dánok készséggel létesítenének nálunk egy mintafarmot, természetesen a kölcsönös üzlet reményében. Egyebek mellett például komplett kisvágóhidakat szállítanának. A termelők máris bejelenthetik igényeiket a helyi kisgazda- párti alapszervezeteknél. G. Z. Indulatok és remények az SZKP kongresszusán Az SZKP XXVIII. kongresszusán folyó munka első hetének végén, szombaton, véget vetettek az általános politikai vitának, berekesztették a politikai bizottsági tagok egyenkénti beszámoltatását, s a vasárnapi pihenő után megkezdődik a dokumentumtervezetek vitája. A hét közepén tartott hét szekcióülésről hallgattak meg először tájékoztatót a küldöttek, majd Nyikolaj Rizskov, Vagyim Medve- gyev, Alekszandr Jakovlev, Jegor Ligacsov és Eduard Sevardnadze válaszolt a beszámolók után kapott kérdésekre. A helyenként sértő személyeskedéssé fajuló tetem- rehivások megmutatták, hogy az elmúlt őt év világszerte csodalatot keltő eredményei mekkora belső megosztottságot idéztek elő a szovjet párttagság — és a közvélemény — körében. Rizskov válaszaiból és az agrár- szekció jelentéséből derült ki, hogy az aratást veszélyeztető súlyos üzemanyaggondok miatt a szovjet vezetőség visszatart a KGST- országokba irányuló szállításból hétmillió tonna kőolajat. A legnagyobb indulatokat kiváltó kérdések között szerepelt Kelet-Európa és a németkérdés. Jakovlev KB-titkár és Sevardnadze külügyminiszter arról beszélt, hogy a térség népeinek szabad választását tiszteletben kell tartani, a szovjet vezetés számára a legfőbb (Folytatás a 2. oldalon) FRANCIA ÉS MAGYAR ORVOSOK EGYÜTTMŰKÖDÉSE Akció egy kislány életéért 9 A rohamkocsiból a mentőrepülöbe teszik Tiphanic-t. (Straszer András felvételei) m Monsieur Guy Mailho felteszi a fülhallgatót, rutinosan átvizsgálja a fedélzeti műszereket, majd néhány szót vált a másodpilótával, monsieur Olivier Guillaume-ve 1 is. Azután kinéz a Falcon Jet ablakán, s felemelt hüvelykujjával jelzi: oké, minden rendben. A francia légi mentőszolgálat, a SAMU repülője ekkor már két és fel órája pihent a betonon, de Guy Mailho még mindig úgy érezte, hogy amit maga körül lát, az a megvalósult álom. Hogy ő és másodpilótája, akik korábban mindketten a francia légierő tisztjeiként szolgáltak, most a Varsói Szerződés egyik tagállamának kecskeméti katonai repülőterén készülnek vissza Párizsba, hogy szinte látótávolságban állnak a MÍG—21- esek mellett, Sági János alezredes, a repülőtér parancsnoka pedig néhány méterre tőlük éppen búcsút int francia kollégái felé. „Nem, ezt néhány éve még elképzelni sem tudtam volna” — mondogatja a pilóta azt a mondatot, amit már néhányszor elismételt az imént a magyar katonatiszteknek. Talán valami hasonlót érezhetett az a három mentőorvos is, akiket a kecskeméti Hollós József Kórházban ápolt francia sérültekhez küldtek a Le Bourget repülőtérről a géppel. Szombaton 10 órakor landoltak Kecskeméten, gyors útlevélkezelés, és a honvédség mikrobuszával máris robogtak a kórház felé. Útközben vezetőjük, dr. Pierre Gallol szavait angolról fordította Kovács János őrnagy egységvezető mérnök. Eszerint, a múlt vasárnap érte az ES-ösön, kevéssel a sztráda kezdete előtt a baleset a háromtagú Bruwaene francia családot. A légimentőket meglepte az az előzékenység és gyorsaság, ahogy a magyar illetékesek segítették útjukat. „Riasztásuktól” a startig mindössze fél nap telt el a formaságokkal. Majd szombaton reggel 90 perces út után előbb Ferihegyen, végül Kecskeméten szálltak le. Számukra — mondták = a legmegdöbbentőbb az volt, hogy katonai támaszponton. Hasonlóra még nem akadt precedens gyakorlatukban, különösen nem egy Varsói Szerződés-tagállamban. A kórház mentófelhajtóján már vártak minket. Franciaország budapesti nagykövetségének konzulhelyettese, a szerencsétlenül járt bekötött kezű családfő, és a hírre Magyarországra érkezett édesapjának társaságában dr. Csömör László, a baleseti sebészeti osztály vezetőhelyettese. Innentől a tolmács szerepét ő vitte. Megkezdődik a honvédségi mikrobuszból a csomagok kirakodása, majd az ajtóhoz gurul a rohammentő. A francia orvosok csomagjai szinte minden olyan segédeszközt tartalmaznak, amelyre a sérültek szállításához szükség lehet. A magyar mentőautó vezetője nehezen látja be, hogy ezúttal csupán a kocsijára van szükség. Az orvosok az intenzív osztályra mennek, a konzultációra is ott kerül sor. A baleset legsúlyosabb sérültje, a két és fél esztendős Tiphanie életveszélyes állapotban került Kecskemétre. Az édesanyja bal kaija tört el és súlyos agyrázkódást szenvedett, míg a családfő szintén a bal karját törte el a balesetnél. A francia orvoscsoport összeszokottan lát munkához. Még így is több mint egy óráig tart, mire Tiphanie-t a repülőúthoz előkészítik. A géphez a rohamkocsival szállítják, szüleit a francia követség mikrobusza viszi. A Falcon Jet már indulásra kész. Búcsúznak egymástól az akció résztvevői. Az orvosok kecskeméti kollégáik munkáját, a pilóták a repülőteret és személyzetét dicsérik. Oké, minden rendben — int ki monsieur Mailho az ablakon, és a felszállópálya felé gurul. A levegőből mégegyszer búcsút int, pilótaszokás szerint a szárnyak billegtetésé- Vel. „Hát ezt is megértük!” — néznek össze a magyar tisztek. Lassan valóban repülőtér lesz Kecskeméten. Egyikük azért még halkan hozzáteszi: „Csak ilyen szomorú esemény miatt keveset használják...!” Noszlopy Nagy Miklós • A konzul helyettese köszönetét mond a magyar katonatiszteknek. Balatonőszödön ülésezett a kormány Kétnapos munkaülést tartott a kormány a hét végén Balatonőszödön — tájékoztatta az MTI-t szombaton László Balázs kormányszóvivő. A Minisztertanács üdülőjében ezúttal először gyűlt össze valamennyi miniszter, politikai és közigazgatási államtitkár. A találkozón Antall József miniszterelnök elnökletével megvitatták a kormány szervezetével, munkastílusával összefüggő kérdéseket, véleményt cseréltek a koalíciós kormány politikája összehangolásának, a tárcák közötti együttműködés, a parlamenttel való kapcsolat- tartás hatékonyabbá tételének módszereiről. Szó esett a kormány- politika több időszerű kérdéséről, a miniszterek beszámoltak tárcájuk belső átalakításának menetéről. Megvitatták a gazdasági kabinet munkájának jobb összehangolását. A miniszterelnök felhívta a figyelmet a koalíciós kormány — mint pártokból álló egységcsapat — működésének sajátosságaira, különös tekintettel a közelgő ön- kormányzati választásokból fakadó feladatokra. A munkaülések alatt a feleségek külön hölgyprogramon vettek részt. Szombaton délután a kibővített kormány meglátogatta a Bala- tonberegi Állami Gazdaságot. Ä kétnapos összejövetel a megbeszélés mellett alkalmat adott a kötetlen légkörben való összeis- merkedésre is —- fejezte be László Balázsv(MTI) A TERMELŐK KÖVETELÉSE LÉNYEGÉBEN TELJESÜL Miniszteri nyilatkozat a gabonaárakról Megkezdődött a gabona aratása, de a felvásárlási árak vonatkozásában, pontosan afelől, lesz-e áremelés, a termelők még mindig bizonytalanságban vannak. A kérdésről Gerbovits Jenő tárca nélküli miniszter nyilatkozott az MTI-nek. Elmondotta: felsőszintű egyeztetések folynak. Az eddigiek szerint a felvásárlási ár emelésére számítani nem lehet, viszont újabb fejlemény, hogy plusz—mínusz 10 százalékos áreltérést lehet alkalmazni, és ez feltétlenül kedvező a termelők szempontjából, mivel a minőséget ily módon jobban lehet ellentételezni. Amennyiben az alapárra a 10 százalékot „ráteszik”, akkor a gabonatermelők követelése lényegében teljesül, ám végső döntés az ügyben még nincs. Az exporttámogatás is vitatott kérdés, ennek mértékéről a miniszter elmondotta, hogy az 130 százalék. Erre feltétlenül szükség van, mivel a hazai gabonaforgalmazásban és a termelőszövetkezeti gazdálkodásban egyaránt bukás következne be akkor, ha a keleti exportot, amely államközi szerződések alapján zajlik, nem segítené a preferencia. A felvásárlásoknál használt váltóról is folynak további tárgyalások. Gerbovits Jenő azt erősítette meg: igyekeznek elérni, hogy ez a pénzügyi tranzakció ne csak a mezőgazdaságban honosodjék meg, teljesszék azt ki más területekre is, és osszák el arányosan használatát, mivel az agrárágazatban joggal nehezményezik, hogy a váltó aránya túlságosan nagy a készpénzfizetésekkel szemben. Az eddigi „váltó”-tárgyalá- sok egyebek között a Pénzügyminisztériummal, várhatóan sikeresek lesznek, ami a gabonatermelők és a gabonaipar szempontjá-, ból egyaránt jobb helyzetet jelent. (MTI)
