Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-21 / 170. szám

1990. július 21. • PETŐFI NÉPE • 3 Döcögő népszavazás Majdnem határozatképes volt a rendkívüli végrehajtó bizottsági ülés Halason, amelyet a közelgő népszavazás előkészítésére hívott össze a tanács. Végül némi késéssel sikerült a döntéshez elegendő lét­számmal zárni az ülést, amelyre a pártok képviselői is meghívást kaptak, mind a tizenegyen — bár csak hárman jelenték meg. Mindez előzetesen is jelzi, mi­lyen lehetetlen feladattal birkózik a választásokat lebonyolító mun­kabizottság így, a nyár kellős köze­pén. Dr. Vilonya Balázs vb-titkár ismertette is azokat a nehézsége­ket, amelyekkel az előkészítés so­rán szembekerültek. Mivel a népszavazásról szóló törvényt módosították, nem az eredeti háromtagú bizottságokat kell kiállítani, hanem az ország- gyűlésiképviselő-választásra alakí­tott 34 szavazókörben öt-öt tagot kell biztosítani a szavazatok össze- számlálására. A sorozatos igény- bevétel miatti visszalépéseken túl a zömmel pedagógusokból álló bi­zottságok a nyári szabadságolások miatt is erősen megfogyatkoztak. Emiatt két esetben is összevonásra kényszerült javaslatot tenni a munkacsoport, azaz két-két — egyébként azonos helyre telepített — szavazókört vont össze, hogy ki tudja állítani a megfelelő létszá­mot. így is 57 új bizottsági tag sze­mélyéről kellett döntenie a vb-nek, ami viszont megkönnyebbülés a tanácsok részére, mert határozat- képes tanácsülést aztán végképp nem tudtak volna összehívni. — Mint tudjuk, a bizottságokba a működő pártok is delegáltak tago­kat a képviselő-választáskor. Ez most is adott lehetőség. Jelentett ez valami segítséget, amikor a bizottsá­gokat összeállították? — kérdezem a végrehajtó bizottság titkárától. — Sajnos, a megadott határidőn belül csak négy párttól kaptunk pozitív értelmű visszajelzést. A Fi­desz és a Keresztény Demokrata Néppárt elzárkózott a részvételtől, a többiek pedig nem reagáltak a felhívásunkra. Ugyanilyen gond egyébként a választási bizottság összeállítása is, éppen hogy elérjük a megszabott létszámot. A nehéz­ségek ellenére kérjük a lakosságot, hogy jelenjen meg a szavazáson. Érdekelt még a $zavazókörökbe delegáló pártok neve is. Mint meg­tudtam: Halason a demokrata fó­rum, az MSZMP, a szabaddemok­raták és a szocialista párt tagjai vesznek részt a népszavazás lebo­nyolításában július 29-én. A nem kis erőfeszítés azonban, amellyel a szavazást a helyiek lehetővé tették, dugába dőlhet. Néhány hiányzó esetén ugyanis szavazóköröket kell megsemmisíteni, amely esetben az állampolgár, ha akarna, sem sza­vazhatna. H. T. VAN-E KENYÉRÜGY MÉLYKŰTON? A tanács már nem vállal felelősséget Holtponton egy magánvállalkozás • A Bajai Sütő­és Édesipari Vállalat bácsalmási üzemének mélykúti szaküzlete. I A kis üzlet ajtaján lévő táblán ez a szöveg olvasható. (Méhesi Éva fel­vételei) ill§ r*. '\ l Mélykút Nagyközség Tanácsá­nak igencsak feladta a leckét Veizer István helyi lakos eddig szokatlan kérelme. A fiatalember — 5 millió 750 ezer forint költség-kalkuláció­val — péküzem építésébe kezdett. Azzal a kéréssel fordult a nagyköz­ség tanácsához, hogy a beruházási összegből 2 millió forintra vállaljon kezességet a Kereskedelmi Hitel­banknál. Ugyanis ennyi pénzre van még szüksége, miután felvette a 400 ezer forint újrakezdési kölcsönt, a hiányzó összegre pedig pályázatot nyújtott be a vállalkozásfejlesztési alapítványhoz. Az ügyben megoszlik a mélykú­tiak véleménye, amit jól tükröz a tanácstagok bizonytalansága is. A tanácstestület a sütöde létesíté­sét tárgyaló első ülésén nem tudott dönteni: a szavazatok pontosan fe­le-fele arányban oszlottak meg. Ezért nem sokkal ezután rendkívü­li tanácsülést hívtak össze. Ekkor úgy döntöttek, hogy nem dönte­nek a kezességvállalási kérelemről, ami — egyértelműen — egyenlő az elutasítással. Mindezek után kérdeztük meg Nagy Jánostól, a nagyközségi ta­nács vb-titkárától: — Miért nem teljesíti a tanács a magánvállalkozó kérelmét, hiszen nem utolsó dolog az, hogy egy nagyközségnek saját péküzeme van, mely naponta reggeltől estig friss áruval szolgál a lakosságnak ? — A tanács nem tartja korrekt­nek, hogy olyasmire mondjon igent, melynek az esetlegesen hát­rányos következményeit már teljes egészében az új önkormányzatnak kell viselnie. A kezességvállalás ugyanis a közpénzt terheli abban az esetben, ha a vállalkozó fizetés- képtelen lesz. Egyébként kikértük a pártok helyi szervezeteinek a vé­leményét is. Egyedül az MDF állt ki az ügy mellett, az SZDSZ, a kisgazdapárt és az Agrárszövetség fenntartásokkal élt a kezességvál­lalással szemben. Én egyébként úgy látom—mint azt a tanácsülési előterjesztésemben is megfogal­maztam —, elsősorban érzelmi — A tanács a konkurenciát ter­mészetesnek tartja, de úgy véli, túl nagy kockázattal járna egy magán- vállalkozás közösségi pénzből való segitése különösen akkor, ha azt túlzott — napi 40-50 mázsa — ter­melésmennyiségre alapozzák. Ez három-négyszerese a mélykúti szükségletnek. — Mennyit fogyasztanak a mélykútiak ? — Az áfész közlése szerint 10-15 mázsa kenyér fogy naponta. Ösz- szehasonlitásként: a bennünket is ellátó bácsalmási üzem 60 mázsát süt. — Ez érthető, viszont Veizer Ist­ván más községekre is ki kívánná terjeszteni piacát. Épp ezért feltété-, lezhető, hogy más akadálya is van a tanácsi segítségnek ...- Igen, van, mégpedig az, hogy nem bizonyított: a hiányzó, mint­egy 3,5 millió forint valóban a vál­lalkozó rendelkezésére áll-e. S az is kétséges, hogy az általa tervezett nyereség elegendő lesz-e az évi, összesen 1 milljó forint hiteltör­lesztésre. Márpedig, ha a tanács vállalná a kezességet a 2 millióra, s a vállalkozó fizetésképtelen len­ne, a közösségi (kasszából kellene rendezni a. törlesztést. Ezért ez a tanács már nem vállalhatja á fele­lősséget. Mindehhez a vb-titkár még hoz­záfűzte: csak drukkolni tudnak a fiatal vállalkozónak, járjon siker­rel. Ez is valami... Rapi Miklós A sajtóháború ötödik hadoszlopa A háborúban van totális offenzíva, meg átkaro­ló hadművelet, tank- és légi csata, áttörés és vissza­vonulás, egyszóval ott sűrűsödnek az események, ahol lőnek is. Ehhez képest szinte szóra sem érde­mesek a hátországban történő dolgok, pedig, mint azt a hadtörténészek már jó néhányszor megírták, nemegyszer ott dől el a harc, bár nem oly látványo­san, meg kevesebb vér is folyik. A sajtóháború frontjáról — a parlamentből — részletes információkat kapunk a „haditudósítók­tól”, a hátországban meg (a szerkesztőségekben) közben dolgozik az ötödik hadoszlop. Ez katona­nyelven titkos ügynökséget jelent, mely a front mögött fejt ki bomlasztó tevékenységet. A sajtóhá­ború esetében ez ügynökök se nem titkosak, se megbízást nem kaptak, valószínűleg semmilyen vezérkarral nincs kapcsolatuk, bomlasztani vi­szont tudnak. Vegyünk egy egyszerű példát. Behoz valaki egy kéziratot, a kezembe nyomja, én, a szerkesztő azt mondom: nem kell. Ez látszólag egyszerű eset, ám fölöttébb messzemenő következtetések levonására alkalmas. Mert miért nem kell? A szerző szerint ennek több magyarázata van. Jelesen: 1. Ebben a szerkesztőségben semmi nem válto­zott, ugyanazok a posztsztálinista, fundamentalis­ta, ortodox moszkoviták szerkesztik az újságot, mint a régi világban. 2. Még mindig rab madár ebben az országban a szabad gondolat. 3. A szerkesztő féltékeny a zsenimre, ráadásul a KGB ügynöke. 4. Nem is tud olvasni. Valószínűleg a lehetőségek birodalmába még számtalan variáns beletartozik, de biztos, hogy ezek a leggyakrabban előforduló változatok. Úgy vélem, hogy az ötödik hadoszlop ügynökeinek nem túl bonyolult, ám szilárd ideológiai bázisa van. Ha valami nem sikerült az évek során — például operaénekesnek lenni, verseskötetet meg­jelentetni, vagy csak egyszerűen másnak lenni, mint ami —, annak nyilván politikai okai voltak, s mivel itt a rendszerváltozás, nosza, rugaszkodhat a zseni. Ha mégse sikerül az ugrás, annak a sajtó­ban például a fentebb emlitett okai vannak. Ami az üldözést illeti, nekem valóban bántja valami a lelkiismeretemet. Néha, amikor elém tesz­nek egy kéziratot, akkor én valóban üldözővé vá­lók. De nem a szerzőt üldözöm, hanem, mondjuk, az állítmányt a szövegben. Ha nem találom, és visszaadom a cikket, akkor a szerző bízvást elin­dulhat a politikai karrier útján mint elhallgatásra ítélt szabadgondolkodó. Szerintem ez a mentalitás előbb-utóbb az élet más, nem kevésbé fontos területeire is ki fog terjed­ni. Például, akinek tavaly nem sikerült meggyógyí­tani a nyombélfekélyét, az jól teszi, ha leváltatja a főorvost, és ismét befekszik a kórházba. Megbu­kott a gyerek környezetből — ki a régi iskolaigaz­gatóval! Nem sikerült a házasság? Új rendszer — új asszony. Hiába, pénz olvasva, asszony verve, hatalom gyakorolva jó. Az még hagyján, hogy minden visszaadott írás szerzője minimum Csoóri Sándornak képzeli ma­gát, de mi lesz a rengeteg képzelt orvossal, építész­szel, színésszel, űrhajóssal? Mert akit a múlt rend­szerben nem vettek föl az egyetemre, azok között egy rossz tanuló sem akadt, hanem ezzel szemben csupa másként gondolkodó. Aki meg elvégezte, az szégyellje magát, mert lefeküdt az Aczélnak. (Más kérdés, hogy szabad parlamentünk képviselőinek arcát többségében ily módon szégyenpir festheti.) Maradjunk annyiban, hogy az élet nagyon egy­szerű, csak meg kell találni a bajok okozóit, abból kiindulva, hogy mi a magunk módján igencsak tökéletesek vagyunk. Aki ezzel nem ért egyet, az pedig kádárista. Hámori Zoltán KORMÁNYSZÓVIVŐI TÁJÉKOZTATÓ (Folytatás az 1. oldalról) szeptember 1-jén kezdi meg műkö­dését. A hivatal a személyes sza­badságot politikai okokból, jogta­lanul— korlátozó intézkedések okozta anyagi károk miatti kár­pótlással foglalkozik. A Minisztertanács Baráth Etele kormánybiztos előterjesztésében tájékoztatót hallgatott meg a Bu­dapest—Bécs világkiállítás előké­születeinek helyzetéről. A kor­mány megállapította: számos pon­ton tapasztalható előrehaladás a világkiállítás előkészítésében, a rendezés koncepciója világosabbá vált. Néhány fontos kérdés meg­alapozása azonban — mindenek­előtt a finanszírozással kapcsolat­ban — nem mozdult előre. Az elő­készítő munkát meg kell gyorsíta­ni, s a világkiállítás ügyében a vég­ső szót a következő hónapokban mondja ki a kormány. Az infra­strukturális beruházásokról való döntés nem tűr további haladékot, ezek ügyében mindenképpen dön­tenie kell a kormánynak szeptem­ber elején. Döntés született arról is, hogy a dízelüzemanyag 30 százalékos áre­melésének részleges ellentételezésé­re a nagy közületi felhasználók kompenzációt kapnak. A mező- gazdasági üzemek mintegy 710 millió forintot, a közlekedési ága­zat — beleértve a MÁV-ot — 610 millió forintot, a mentők, tűzoltók pedig mintegy 180 millió forintot kapnak kompenzációképpen. A kormány röviden foglalkozott a pápa látogatásának előkészítésé­vel is. Az előkészületi munkálatok összehangolását, kormánybiztos­ként, Pálos Miklós miniszterelnök­ségi államtitkár vezeti. Annyi már bizonyos, hogy II. János Pál az egy­kori prímási palotában, a Várban, az Úri utca 62-ben fog megszállni magyarországi látogatása alkalmá­val. (A pápa ugyanis külföldi láto­gatásai alkalmával csak egyházi in­gatlanban tartózkodhat.) Szokásos nemzetközi politikai tájékoztatójában Jeszenszky Géza külügyminiszter a kormányülésen elmondta, hogy a bős—nagymaro­si vízlépcső ügyében a szlovák kor­mány, sajnálatos módon, mere­vebb álláspontot foglal el, mint maga a szövetségi kormány. A je­lek szerint leginkább a szlovákok erőltetik a bősi vízlépcsőszakasz erőművének üzembe helyezését. A román—magyar párbeszéd fel­vételét szorgalmazó, napokban el­hangzott román külügyminiszteri nyilatkozattal kapcsolatban Je­szenszky Géza közölte: Romulus Neagu külügyminisztériumi állam­titkár a jövő héten Budapestre lá­togat. A magyar megítélés szerint Románia feltehetőleg tart egy eset­leges nemzetközi elszigetelődéstől, ezért nyilvánította ki mostani tár­gyalási szándékát. Magyarország természetesen kész felvenni a meg­beszélések fonalát, de azon lesz, hogy a román fél beváltsa eddigi ígéreteit, hiszen pusztán szócsép- lésre Magyarország nem akar al­kalmat adni. A párbeszéd csak ak­kor emelkedhet magasabb szintre, ha a románok tesznek is valamit a kapcsolatok javítása érdekében. Egy kérdésre válaszolva a szóvi­vő rövid tájékoztatást adott Antall József miniszterelnök és a Buda­pesten akkreditált arab nagyköve­tek csütörtöki találkozójáról. A találkozón szóba került a szovjet zsidók kivándorlásához nyújtott magyar segítség kérdése is. A kor­mányfő ezzel kapcsolatban han­goztatta: a magyar álláspont ez ügyben nem változott. A menekü­lők felkarolása a magyar nép több évtizedes humanitárius hagyomá­nyainak része. Magyarország e hu­manitárius megközelítés szellemé­ben nyújt technikai jellegű segítsé­get a szovjet zsidók kivándorlásá­hoz. Izrael egyébként garanciákat adott Magyarország számára, hogy a megszállt területeken nem telepítenek le kivándorlókat. Szó esett a magyar sajtó „arabellenes” megnyilvánulásairól is. Az arab nagykövetek kifogásolták, hogy a magyar sajtóorgánumok mintegy ellenséges hangnemben írnak egyes, Magyarországon tartózko­dó arab állampolgárok üzérkedő tevékenységéről. Antall József az­zal válaszolt, hogy „a magyar sajtó nem áll a kormány ellenőrzése alatt”. A sajtó Magyarországon messzemenő szabadságot élvez. alapja van az igény támogatásá­nak. Sokan ugyanis úgy gondol­koznak, hogy e nagy gabonatermő településnek saját pékségre lenne szüksége. Ebben lenne is valami igazság, ha döcögne az ellátás, de erről szó sincs. —■ Úgy értsem tehát, hogy Mély- kúton nincs kenyérügy? — Alapvetően a bácsalmási sü­tőüzem lát el bennünket, de más — maszek — pékségek is besegíte­nek. Én is itt élek, s állítom: a ke­nyérellátás mennyiségileg és minő­ségileg egyaránt megfelelő. Egyéb­ként az említett bácsalmási üzem a községben szaküzletet is nyitott, ahol délután 5 óra után is kapha­tók friss, meleg pékáruk. — Mindezek ellenére mégiscsak javíthatna az ellátáson egy helyi pékség . . . AZ EGYHÁZAK IS KÉRNEK Még nincs döntés a jövő évi fizetett ünnepekről Várhatók-e változások jövőre, a fizetett szabadnapok számá­ban és összetételében, lesznek-e egyházi ünnepek, s fordultak-e már kéréssel az egyházak a döntéshozó szervekhez? —§ az MTI munkatárásnak e kérdéseire válaszolva Páll Lajos, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetője mindenekelőtt egy félreértést oszlatott el. Rámutatott: tévedés az, hogy törvény rögzíti a fizetett ünne­pek számát. Az, hogy a tavalyi változások ellenére is a számuk nyolc maradt, merő véletlen, s nem egy ilyen szabályozás követ­kezménye. A vonatkozó jogszabály csak dátumszerűen jelölte ki a munkaszüneti napokat. Eszerint jelenleg, illetve ebben az esztendőben is nyolc nap ©i újév, március 15., húsvéthétfő, május 1., augusztus 20., október 23-a., valamint december 25. és 26. — minősül annak. A nemzeti ünnepek rendjéből március 15. és október 23. lépett április 4. és november 7. helyére. E téren további változás nem­igen várható. Az egyházak viszont szeretnék, ha néhány neveze­tes egyházi ünnep egyben munkaszüneti nap is lenne. Elsőként, már júniusban, a Református Zsinat kérte a nagy egyházi ünne­pek országos munkaszüneti nappá nyilvánítását. A zsinat közé­jük sorolta nagypénteket, áldozócsütörtököt és pünkösdhétfőt, javasolták továbbá, hogy október 31., a reformáció emléknapja úgynevezett alternatív munkaszüneti nap legyen. Példaként Ausztriára hivatkoztak, ahol ilyen megoldással a nagypéntek csak a protestánsok számára munkaszüneti nap. Kocsis Elemér református püspök levele nyomán Szabad György, az Országgyűlés megbízott elnöke felkérte a munka­ügyi, illetve a művelődési és közoktatásügyi minisztériumot, hogy foglalkozzék az egyházi ünnepek kérdésével. A Művelődé­si és Közoktatásügyi Minisztérium ennek alapján valamennyi egyháznak levelet küldött, ám mindeddig még nem kaphattak választ arra, hogy a különböző egyházak mely jeles napok ünneppé nyilvánítását javasolják. A várhatóan egy-két hónapon belül beérkező válaszok alap­ján a két minisztérium közös előteijesztést készít arról, hány fizetett munkaszüneti nap legyen a jövő esztendőben. A Munkaügyi Minisztériumban úgy vélik — hangsúlyozta Páll Lajos -—, a fizetett ünnepek számának mindenképpen határt szab a gazdasági racionalitás. A végső döntést mindenesetre a parlamentnek kell meghoznia arról, hány deklarált ünnepe le­gyen az országnak, s nem utolsósorban arról, hány fizetett ünnepet bír el a gazdaság. Ebbe a munkáltatói érdekképviseleti szervezeteknek, egyebek közt a gazdasági kamarának is lesz és van beleszólása. A kérdés kapcsán a főosztályvezető elmondta azt is, hogy a szomszédos Ausztriában 12, az e téren ugyancsak a listavezetők közé tartozó Finnországban 11, Belgiumban 9, Dániában ugyan­csak 9, az NSZK-ban 8, a katolikus Spanyolországban 12, Angli­ában 8, az Amerikai Egyesült Államokban pedig 11 fizetett ünne­pet tartanak nyilván. Állami ünnepet általiban mindössze egyet ülnek meg, a többi munkaszüneti nap egyházi ünnep. A KGST- országokban kevesebb az ünnepnapok száma: Csehszlovákiában például 6, Bulgáriában 8, a Szovjetunióban pedig 7.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom